Somogyi Néplap, 1967. január (24. évfolyam, 1-26. szám)
1967-01-01 / 1. szám
Salamon Pál: AMODERN FEJ0 LÁNY j— Nézz csak j rátám, aki elhozott a medikus bálra. — Nézek. — Na? — Mit kell nézni? — Ne hülyéskedj. — Elnézést. — Unod? — Kicsit — Nem cipeltelek volna el, de hallottad, hogy Klári még csak szavazásra se dobta a kérdést Én ilyesmin nem vitézok. Jobban jövök ks az; energiával, ha engedek, mintha három napig rágnánk egymást. Elhiszed? Ránéztem Ferire, akinél Debrecenben vendégeskedtem. Hittem neki. Miért ne' hinne az ember a barátjának, a fizikai tanszék adjunktusának? Különben is igaza lehet Az ember beosztó. Beosztja a kenyerét az idejét és az energiáját. Mindaddig, amíg az egész beosztást egyszer csak abba nem hagyja. Az aula hatalmas falmezői és a magas mennyezet keményen verte vissza a zűrzavaros hangáradatot. Bársonyruhák és simuló pulóverok, rövid és itt-ott hosszú szoknyák. Aztán sötét zakók, fehér ingek, mellények és nyakkendők, néhány preparált fekete lepke a nyakra ragasztva. Az arcokon odai- parancsolt közöny vagy ki- ezegezett mosoly. — A szemeket nézd, a riadt tekinteteket. Mi lesz már? Hát nem történik semmi? A ruhatár felől, a sokaságban el-el akadva hozzánk igyekezett a barátom felesége. Feri meglök: —• Tényleg nem érdekel? — Micsoda? — Ugye, útközben majd bemutatkozunk? — kérdezte tárgyilagosan. Melegem lett. Az 5 szavaiból csak az Erzsébetet értettem. Gyorsan rágyújtottam. Hamarosan egyetértettünk abban, hogy ezt a bált nem nekünk találták ki. — Miért jött el? —4 kérdeztem. — Az évfolyamtársam beszélt rá, akivel együtt lakom. Azt mondta, szükségem van egy kis vidámságra. — Miért, talán nem vidám? Nem válaszolt. Mondtam neki, hogy vegyük a kabátunkat, és menjünk valamerre. Tiszta a levegő, járjunk, ameddig nem fázunk. Elfogadta. Hideg szél kergette a frissen hullott havat Lassa» lépkedtünk és hallgattunk, az összepréselt hó szárazon csi- kordult a talpunk alatt. Besaédmodordt szokatlanul rokonszenvesnek találtam. Pontosan nem tudtam, miért Fizika-matematika szakos létére meglepően sokat olvasott S egyáltalán, feltűnő tájékozottsága ellentmondott külsejének, hiszen a szép lányt* gyakran elhiszik, hogy a természet biztos nyeregbe ültette őket Jő fél órát ballagtunk már, amikor egy félköríves, düledező nagykapu előtt megállt — fen Itthon vagyok. Hideg volt, későre járt, nem mondhattam semmit. — Hát akkor... — Lassan nyújtottam a kezem. — Ha van kedve, meghívom egy forrd teáira. A háziak már aludtak. Dehogy a tanács rendbe hozatta az orvoslakást Gondolhatja, hogy örültem. Nevetett, le kellett tennie a csészét. Ez a nevetés se volt egészen vidám. — Mögém állt a vőlegényem, és azt mondta, hegy- nem kell tanítanom, és az egyetemre se járjak. Nincs rá szükség Az orvos feleségének lesz élég dolga. Itt a nagy ház, a rengeteg tennivaló és majd jönnek a környékbeli kollégák hét végén. Előbb nem vettem komolyra, hiszen négy év óta ismertük egymást. Aztán megértettem, hogy nem tréfál. Hallgattam. Megkérdezte, mit határoztam. — Egyszerűen nem értettem Ilyen hatalma van egy háznak és néhány nikkelezett tárgynak? ö meg azt nem értette, hogy én miért nem ájulok él a boldogságtól, amiért egy ház árnője lehetek... Összevesztünk. Egy nappal az esküvő előtt. i— Egyedül jöttem vissza a városba. Este ott volt érteni a kollégiumban. Beszéljük meg. Beültünk a presszóba. Látja, ez döntötte el a dolgot Ez a beszélgetés. Pedig ott sokkal kedvesebb és óvatosabb volt, mint délután. Ahogy beszélt, egyre idegesebb lett Csak az ő dolgai jutottak az eszébe, hogy 6 fáradt lesz este, és délben is nyugodtan kell ebédelni, és a ház és a kert... Megkérdeztem tőle: »-És én?« »Mi az, hogy te?« — kérdezte. »Hát tied lesz minden.« Késő éjszakáig vitatkoztunk. Én egyre szomorúbb és fáradtabb lettem. Sokáig hallgattunk. — Évfolyamtársaim próbáltak észre téríteni. De nem lehetett velem beszélni. — Azóta? — Láttuk már egymást, de nem érdekes... egyáltalán ... Nevetett. — Ha végez? — Visszamegyek a falumba. Tanítani. Felállt, kinézett a sötét utcára. Megkérdezte:-— Járt már Göcsejben? — Elég sokat — És az én falumban? — Ott éppen nem, de a szomszédban többszőr is. — Akkor megérti, miért vagyok dühös, ha azt mondják, hogy ósdi, romantikus álmaim vannak. Nálunk ősztől tavaszig a házak tövéig ér a sár. Az emberek késő ősszel az udvarba szorulnak, ott csúszkálnak a toklott-foldott gazdasági épületek között Sötét hiedelmek és gyűlöletek. Sárba ragadt világ. Be nekik a romantika. Na, mindegy... Nem nyafogni kell ezen és nem sajnálkozni Étien a Jő vers se segít... Megenyhültek a vonás*] — Tanítaná fogok és verekedni. A községi tanáccsal, a járással, a megyével, hogy az iskola szép legyen. Vetítőgépért, szemléltetőeszközökért. Dolgozni akarok a gyerekekért Tudja, mi lesz ott? Közelharc. Megjött a szobatársnője. Fázósan dörzsölte a kezét — Miért szöktetek meg? Később olyan jó hangulat volt. Elbúcsúztam. Erzsi a kapuig kísért Hajnali kettő volt Is- j mét esett a hó. — lökött meg a baDeveceeri Gábor: A N L A napnak újra vége emt de nem teli el hiába. Tegnappá őszült; átsüt rajta a holnap ifjúsága. Tört sugarak, kik finyű felhők. Kzüsihab hűvös tg alatt... Egy napernyő szítai esernyő zümmögte benne a nyarat IL SötétesiHagszemü, holdamé Dávid, oilág porondján parittyás királyfi, méltóztatott leánynak megszületni. hidd el, világ, hogy így is győzni fog! — Az előbb mutattam. Nézd, az a magas, fekete pulóver os. — Érdekes arc. — Ritkán látsz ilyen fejet. És okos, te, úgy vág az agya. Negyedéves fizika— matematika szakos. Esküszöm, ha az asszony nem dolgozna az egyetemem ... Érdemes lenne többet beszélni vele, mindentől függetlenül is. Kezdtem unni a zajt, a nyüzsgést a lányok erőltetett vihogását, a szépre állított, merev ábrázatokát. Negyed tíz. Éjfélig még kis híján három óra ... Kláriék addig biztosan itt maradnak. A fekete pttlóveroe felé sodortattam magamat Kartávolságba értem, amikor egy szőke, fehér arcú fickó meghajolt előtte. Magamban szádom a fehér arcú gyereket. Állok és várok. A jutalom: a lány visszajön a nyüzsgésen át. Az előbbi helyére. Mintha fontos posztja lenne ott. Nagyot nyelek, és odalépek mellé: — Szabad? — fejet hajtottam, mint egy porosz kadét. — Tessék? — Szabad? Lázasszürke iro. Mosolygott. — Nem hallja? Szünet van. — Bocsánat... tisztára... úgy látszik, megártott a forgalom — Semmi baj — nevetés helyett udvariasan a szemöldökét húzta fel. — Menjünk az előcsarnokba, ott több a levegő. és Csöndesebi:) is mondtam. Rám csodálkozott, és az «lócsarnok felé indult. után alaposan befűthettek, a kis szobában meleg volt Kiment teát főzni. Körülnéztem. Két dívány, a rozoga szekrény tetején befőttek, kisasztal, két szék, kályha, rongyszőnyeg. És sok könyv. Az asztalon tornyokban, a befőttes- üvegek között és a díványok alatt. Ittuk a teát. Jólesett. — Valamit kérdezhetek? — Tessék. — Nem értem, miért volt egyedül a bálban, valahogy... 1 Felnevetett | talanul. Hosszan nézte a csészét tartó kezét — Ha érdekli? — Nem válaszolok formális kérdésekre. Nem vette zokon. — Tizenhárom hónappal ezelőtt lett volna az esküvőm. Vőlegényem orvos volt Tavalyelőtt végzett. Egy környékbeli faluba helyezték. Úgy volt hogy összeházasodunk, én tanítok a faluban, és köz] ben levelezőn befejezem az egyetemet. Az esküvő előtt négy hónapig mindig ö jött be hozzám a városba. Az utolsó előtti nap egy autós barátjával érkezett. Nem a korábbi szállására mentünk. Tekintélyes, frissen tatarozott ház előtt álltak meg. Bekísértek a házba, három szoba és rendelő. Minden újonnan festve- mázolva. Két szoba üresen. A konyha és az egyik szoba vadonatúj bútorokkal berendezve. Képzelheti. Mesebeli fordulat. A rendelőben minden csillog. A vőlegényem megvárta, amíg ki csodálkozom magam, azután odajött hoz- : sam és megcsókolt. Elmondta, L egfőbb vágya volt, hogy beköltözzenek a városba, és ott éljenek, a gyermekek ott járjanak iskolába, aztán este moziba meg színházba menjenek, aztán ... vasárnap délutánokon kirándulni mindenhová, amiről csak írnak és beszélnek kiváltképpen a képes újságok... S ehelyett... itt eteti a kacsákat, a libákat, a csirkéket, s a kotlókkaL bajlódik, meghallgatja, hogy hol, merre dohog a férje Zetorja. A gyerekek a régi temetőnél rúgják a labdát, ordítoznak, ahogy a torkukon kifér, és táncolva ugrálnak is hoz- ZcL — Berti! Jóska! Nézzétek már a libákat, leúsznak a csatornán! ... Két fiúval kevesebb a csapat valameddig, de a labda újra pukkan, s Kovács Fe- rencné született Bogdán Rózsi ka sóhajt egyet, könnyűt, s bemegy. Pest. A nénje ott él családjával együtt, és egyre varázslatosabb képeket fest leveleiben a fővárosról. Persze ő is látott már belőle nénje révén egyet-mást, van mire támaszkodjon a képzelete. Mindazonáltal a vágy alig más, mint zsongó képzelgés, hiszen nagyon szépen s nagyon jól élnek az urával. Kitűnő ember, minden kézi munkához ért. A Házat is annyira rendbe hozta, hogy a tanács, mikor egyszer szárnyára kelt a hír, hogy Pestre akarnak költözni, kérte — nyolcvan- ezerért. Jó lenne állatorvosi lakásnak. S ebben a pillanatban erős- bödik a motordohogás. A Ze- tor felbukkan a saroknál, s a nagykapunak fordul. Megáll. Rózsika, mintha valami meglepetést, titokzatos dolgot várna, kinyitja a kaput. Semmi. Vagyis... nem sok. Deszkáit hozott, amolyan selejtes anyagot a fűrésztéle(*ől, mert kó| Egymásra néztünk. szem, .szép, éles SZABÓ PÁL: A TEJ szén van teljesen az istálló, csak a jászol hiányát, nem kapott előbb anyagot. A Zetor befordul, megáll — Mi az? — kérdezi Rózsi kíváncsian. — Deszka. Tudod... csak megveszem a Bacsa Sándor tehenét... — Ne vedd meg, Feri! — mondja Rózsi csaknem si- koltva. — Hogyne venném! Hiszen— miért vásároljuk mi a tejet literenként háromhatvanért, amikor... el is adhatjuk ugyanannyiért? Ma is leadja a nyolc, tíz litert, s ráadásul februárban fia Is lesz, és... tíz liter, az harminchat forint naponta! Havonta meg annyi, mint... — Nem tud számolni, mivel az asszony sánte kétségbeesve sikoltja: — Jó, jó, de... ki feji meg? Én? — ujjával a mellére mutat — Hát persze. Nem is én. — Én húzgáljam, markolgos- sam azt az izét... — Meg- sápad kegyetlen, mert hisz ilyent még sose tett. S sánte látja a tehén négy, vastag és eléggé hosszú csecsét. — Naná, mit gondolsz? Nem mondom, amikor ráérek, hált... megfejem ... meg én. Sávesen. De úgy, általában a te dolgod. Pillanatig csönd. Rózsika csak áll, néz, aztán a régi temető felé fordul, ahonnan harsam a gyermekek lármája. — Abból ugyan nem eszel, amit én fejek! — mondja csöndesen, és lódul be, a konyhába. Ezzel a pillanattal kezdődött el a baj. Folytatódott azzal, hogy suttyomban még aznap levelet írt Pestre a nővérének. Nem szólt se este, se ntesnap egyetlenegy fölösleges szót, sa rosszad, se jót, se a gyermekekhez, se a férjéhez. Csak mosott, vasalt, rendezkedett. Ezt a ruhadarabot ide, azt meg oda. M ásnap délután zaj támadt az udvaron. Bacsa Sándor meg az ura vezették be az udvarra a tehenet. Rózsi még jobban elsápadt. Azt hitte, mire idejön a tehén, a levél is meg- érkeák Pestről, és tessék, levél nincs, a tehén meg itt van... de ő nem feji meg, nem és nem! Hát ezért ment férjhez Kovács Ferihez? A tehén nagy esemény nemcsak az udvaron, hanem az utcában is. Egy tehénnel több, és több tej megy esténként a csarnokba. Érdekes, azonnal elterjedt a hír, hogy Rózsika nem akarja megfejni a tehenet! Előbb csak a környékein beszélték, aztán túl, hamarosan felkerült a szó a Nagy utcára, és este mái El>gdán József, Rózsika apja is tudta. — Elmegyek, megnézem, mi igaz a szóbeszédből, mi nem — mondja szelíden a feleségének. — Eredjél, apja, eredj ... — feleli az asszony halkan, és nagyot sóhajt. Ö még többet tud, mint a férje. Tudja, hogy lánya ma vagy holnap eltűnik a faluból, és nincs tovább. Az öreg Bogdán éppen akkor nyit be az udvarra, amikor a veje, Kovács Feri a kútgárgyán a tejet szűri, és a konyhából hangos, civakodó beszéd meg gyermeksírás haluk. — Mi van itt? — kérdeá csöndesen. — Hogy mi? Hát menjék csak be a konyhába, akkor megtudja! — bömböU inkább a veje, mint mondjam — Mik tudok meg? — » * hangja olyan szelíd, olyan alázatos. — Azt, hogy... a lánya megveszett, levelet kapott, és menni akar Pestre! — Igen? Pestre? — s lassan, nagyon lassan, szinte láb- ujjhegyen megy a konyhába. S körben annyi minden, eszébe jut. A rengeteg prédikáció, art széjjelszórt itten a faluban... a gyermeket úgy kell nevelni, hogy szelíden, szépen, még szóval sem bántani, csak érvelni, meggyőzni, egy ujjal hozzá soha nem nyúlni... Rózsi felkattintja a villanyt ölében egy csomó holmi, s bámul az apjára. — Mit akarsz, kislányom? — kérdezi az apja. Rózsi mintha darálót hajtana, úgy hadarja: — Én nem arra születtem, hogy térdig járjak a ganéban, hogy fölkeljek hajnalban, hogjf tehenet fejjek, hogy... — az apja beleszól: — Nem arra születtél, hát mire születtél, kislányom? — de az utolsó mondatot már ordítja, és elébe toppan. — Hol az a fejő? Vedd a kezedbe azonnal, és fejd meg azt a tehenet, mert... — Megfejtem már... — mondja a veje az ajtóban ria- dozva. — Nem baj, én látni akarom, hogyan feji. Ahol annyi tej volt, maradt még valamennyi ... Hol az a fejő? — De immár harsog nemcsak a konyha, hanem az egész ház. A lig pár perc múlva to új, frissen meszelt ól gyenge derengésében Rózsika ül a kisszéken, térdéi között a fejő, és eléggé gyengén jön még egy kis tej. De jön. És lám, nem is. olyan kellemetlen dolog a fejés. __És reggel már vidámabban vitte a fejőt az ólba; est® még inkább, és mára már & maga hordja a tejet a csarnokba..*,
