Somogyi Néplap, 1967. január (24. évfolyam, 1-26. szám)
1967-01-10 / 8. szám
SOMOGYI NÉPLAP 2 Kedd, 1967. január lft, Elsüllyesztettek egy femjét « szabadságharcosok Dél-vietnami szabadságharcosok Saigon közelében hétfőn két nagyobb vállalkozást hajtottak végre. Az egyik során a Saigon folyón haladó három hajót lőttek gránátokkal, köztük egy angol olajszállító ha-, jót. A hajó kapitánya megsérült, . az egyik matróz . életét vesztette. A másik vállalkozással Saigontól 72 kilométerre délnyugatra a Mekong folyón a partizánok békaemberei a víz színe alatt elhelyezett robbanótöltetekkei megrongálták a Jamaica Bay amerikai kotróhajót, s az zátonyra futott. A hajó a világ egyik legnagyobb folyami kőtróhajó- ja. A dél-viétnami szabadságharcosok hírügynökségének összefoglaló jelentése szerint a szabadságharcosok a múlt évben legalább 268 000 ellenséges katonát tettek harcképtelenné. Ebből több mint százezer amerikai volt. 1966-ban a saigoni kormány katonáiból több mint százezer dezertált. A felszabadító hadsereg katonái 1966-ban 2130 ellenséges repülőgépet lőttek le vagy rongáltak meg, 3300 katonai járművet semmisítettek meg, 97 ellenséges hajót süllyesztettek el, 43 vasúti szerelvényt robbantottak fel, 742 hidat romI holtak le. A kambodzsai kormány közlése szerint a múlt év első 11 hónapjában amerikai repülőgépek 1098 alkalommal sértették meg a kambodzsai légiteret. Sztanyiszlav Kondrasov, az Izvesztyija New York-i tudósítója kommentárt fűz azokhoz a levelekhez, amelyeket Steinbeck küldött a News Day című lap egykori kiadójának. Kondrasov hangsúlyozza, Steinbeck ezekben a levelekben felülmúlta sok kollégáját olyan értelemben, hogy megismétli mindazt, amit Westmoreland tábornok és társai hangoztatnak. Steinbeck politikai filozófiája a Hearst- féle bulvárlapok kommunista- ellenes bérenceinek színvonalán mozog. Véget ért az Egyesült Államok ellen, a haza megmentéséért vívott harc vietnami hőseinek és élmunkásainak kongresszusa A záróülésen Pham Van Dong, a Vietnami Demokratikus Köztársaság miniszterelnöke mondott beszédet. A szónok behatóan jellemezte a vietnami nép forradalmi hősiességét. Hangsúlyozta, hogy ez a nép forradc * mi harcában született, a szocializmus győzelmének és az ( imperializmus széthullásának jegyében álló korunk terméke. Az Egyesült Államok ellen a haza megmentéséért vívott harcban a forradalmi hősiesség a sokmilliós tömegek éleiének törvényévé válik. Hosszú, még elkeseredettebb harc áll előttünk, de népünk egy lépésnyire sem tántorodik meg az áldozatok és a nélkülözések miatt. Nincs számunkra drágább a függetlenségnél és a szabadságnál — jelentette ki viharos tapstól kísérve Pham Van Dong'. A kongresszus idején a VDK nemzetgyűlésének állandó bizottsága határozatot fogadott el arról, hogy a népi felkelő fegyveres erők 43 . tagját a Népi Fegyveres Erők Hőse, 68 kiváló munkást, alkalmazottat és parasztot pedig a Munka Hőse címmel tüntettek ki. A kongresszus küldöttei üzenetet küldtek a Vietnami Dolgozók Pártja Központi Bizottságának, a nemzetgyűlésnek, a kormánynak és Ho Si Minh elnöknek. Ebben hangsúlyozzák, hogy a nép föltétlenül bízik a párt és az állam vezetőségében, s hatalmas erővel kibontakozó össznépi harc az amerikai agresszorok szétverését, a haza egyesítését fogja eredményezni. (MTI) Kiesinger és Brandt Párizsba látogat Assiuáni ünnepségek Saad El Ali városa ünnepi díszben fogadta Szidki Szolimán miniszterelnököt és az építkezés megkezdésének hetedik évfordulója alkalmából meghívott szovjet kormány- küldöttség tagjait. Az EAK miniszterelnökével együtt több miniszter is Asszuánba érkezett. A szovjet küldöttség vezetője Mihail Jefremov miniszterelnök-helyettes. Az asszuáni gátépítés szervezetének igazgató tanácsa ünnepi ülést tartott. Ezen felszólalt Szidki Szolimán és Mihail Jefremoé is. Ibrahim Zaki Kenavi mérnök sajtó- értekezleten tájékoztatta a tudósítókat az egész Egyiptom arculatát átalakító nagy építkezésről, amelyet a szovjet—egyiptomi barátság emlékművének nevezett. Elmondotta, hogy ebben az évben 3 nagy turbinát szerelnek be, amely a jövő év elején termelni kezd, és mintegy 3 milliárd kilowattóra áramot ad. (MTI) Kiesinger kancellár és Brandt külügyminiszter a hét végén Párizsba látogat. Hétfőn Kiesinger Brandttal tanácskozott, majd fogadta Hall- steint és Seydoux francia nagykövetet. Közzétették a megbeszélések programját is, ezek szerint pénteken és szombaton három ízben kerül sor De Gaulle és Kie&inger négy- szemközti tanácskozásaira, ezenkívül Kiesinger Pompidou miniszterelnökkel is ; tanácskozik, Brandt pedig Cou- ve de Murville-lel. Bonnban nagy feszültséggel várják a tárgyalások eredményeit. A tárgyalások legfontosabb témája — bonni hivatalos körök véleménye szerint — egy közös keleti politika lesz. Kiesinger szeretné tisztázni, menynyiben hajlandó De Gaulle támogatni Bonn fáradozásait,, hogy a Szovjetunióval és a többi szocialista országgal megjavíthassa kapcsolatait. A nyugatnémet fővárosban azt hiszik, hogy De Gaulle hajlandó lesz hozzájárulni ahhoz, hogy I! >nn megközelítse céljait. A Welt am Sonntag című hamburgi lap vasárnapi száma közölte Willy Brandt nyugatnémet külügyminiszter nyilatkozatát. Brandt kijelentette: Az NSZK fokozni tudná együttműködését Franciaországgal; anélkül, hogy ez károsan befolyásolná az Egyesült Államokhoz fűződő kapcsolatait. A nyugatnémet külügyminiszter azt mondta, hogy kormánya őszintén óhajtja a kapcsolatok megjavítását a szocialista országokkal: Hozzáfűzte: »-Ez semmiképpen sem valósítható meg Moszkva nélkül-«, majd megemlítette, hogy alkalomadtán kész Moszkvába utazni. (MTI) A Trybuna Ludu a kínai helyzetről A harc éleződik »A harc tovább éleződik« címmel a Trybuna Ludu pekingi tudósítójának tollából hosszú tudósításban számol be a kínai helyzetről. 1967 első napjaira a kínai párton és a kormányon belül folyó harc további éleződése a jellemző — írja. Az utóbbi apókban meg-megújuló tá- iiaóásf-k érték a kínai párt is kormány legmagasabb személyiségeit, elsősorban Csou En-laj miniszterelnököt. A Tien Anmen téren feltűnő méretű plakátok követelték: »Égessétek el Csou En- lajt!« A kínai kormány elnökét azért támadják, mert védelmébe vette Li Hszien-nien miniszterelnök-helyettest, a központi bizottság titkárát, akit a »vörösgárdisták« a kulturális forradalom elfojtásával vádolnak. A miniszterelnök elleni ki- -chanást a lakosság meghökkenéssei fogdául, és — a lap tudósítója szerint — Csou En lajt védő plakátok jelentek meg az utcákon. A Trybuna Ludu hosszú listát közöl azokról a pártveze- cőkről, miniszterekről és felelős katonai személyekről, akik ellen a »-kulturális forradalom« vezetőinek ádáz hadjárata folyik. Idézi a többi között Te Csu miniszterelnök-helyet tes 3 központi bizottság proprgan- daosztálya új vezetőjének nevét, akit Mao Ce-tung a múlt nyáron hívott be a »kulturális forradalom« vezetőségébe. Azért támadják, mert állítólag kijelentette, hogy el keil pusztítani mindazokat, akik szembeszegülnek a párt vezető szerepével. 1967 — hangsúlyozza a lap — Kína számára a megpróbáltatások éve lesz mind a politikát, mind a gazdasági Bezárták az állambiztonsági szervek pekingi szervezetét A »pekingi munkás osztagoknak és a nagy proletár kultúrforradalom vörös hadseregének közös fÖDarancs- noksága« kiáltványban jelem tette be, hogy január hatodikén megszüntették az állambiztonsági szervek pekingi szervezetét, és lepecsételték a helyiségeit. • \ kiáltvány szerint a pekingi biztonsági szervezet nem a proletár forradalom fegyvere, hanem ördögi eszköz Liu Sao-csi és Teng Hszia-ping kezében. A kiáltvány aláírói sürgetik az állambiztonsági szervek valamennyi szervezetének megszüntetését, mivel azok Liu és Teng eszközei, nem pedig a Mao-féle vonalat védelmező baloldali forradalmárok frakciójának fegyverei. (MTI) Sukarno már ma „vall“ Sukarno elnök áz eredetileg csütörtökre kitűzött határidő előtt már ma elküldi nyilatkozatát az ideiglenes népi tanácskozó kongresszusnak az 1985. évi Untung-akció alatt és után kifejtett tevékenységéről —- jelenti djakartai újságok közlésére hivatkozva az UP1 amerikai hírügynökség. Sukamo-ellenes szélsőjobboldali egyetemisták keddre nagygyűlést jelentettek be. mert meg akarják újítani követelésüket, hogy az elnök mondjon le, és álljon bíróság elé. (MTI) Párizs az arany árának újra értékelését követeli Michael Debré francia pénzügyminiszter a Le Monde francia lapnak adott nyilatkozatába kijelentette, hogy Franciaország a Nemzetközi Valutaalap Londonban január 22-én és 23-án . megtartandó következő ülésén az arany árának újraértékelését követeli majd. Ha ezt a francia javaslatot elfogadják, a dollár, a font sterling és más, úgynevezett »kemény valuta« értékének devalválására kerülne sor. Kibékült a két Papandreu Az egész vasárnap éjjel -ártó tanácskozások után hétfőn Athénban bejelentették, nogy az ifjabb Papandreu is támogatja Paraszkevopulosz ideiglenes kormányát. Mint ismeretes, a 46 éves Andreasz Papandreu, a Centrum Unió Í0 más tagjával együtt, apjával ellentétben ellenezte a F a raszkevooulosz-kormánnyal való együttműködést, most vzonban — a pártegység ér- ekére hivatkozva — meg- ' átrált. Az új miniszterelnök hétfőn nyilatkozik a parlamentben, ezt követi majd a vita, illetve a hét végén a bizalmi szavazás. A két Papandreu között létrejött megegyezés eredményeképp, valamint figyelembe véve a másik legjelentősebb párt. a Nemzeti Radikális Párt állásfog- ’alását, a kabinet a parlament 330 tagja közül legalább 221-nek a bizalmát élvezi. (MTI) Megegyezett az FKP és a PSU A márciusban esedékes parlamenti választásokra vonatkozóan megegyezés jött létre a Francia Kommunista Fárt és az Egyesült Szocialista Párt (PSU) között. A megállapodás értelmében a Demokrata-Szocialista Szövetség és az FKP közötti megállapodáshoz hasonlóan a két párt salját jelöltjeivel és saját programjával indul a választások első fordulójában. A második fordulóban mindenütt, ahol a baloldalnak esélye van a mandátum megszerzésére. közösen visszavonják jelöltjüket a legtöbb szavazatot kapott baloldali jelölt javára. A szövetség és az FKP közötti megállapodástól eltérően azonban a PSU és a kommunisták abban is megegyeztek, hogy a legjobb helyzetbe került baloldali jelölteket támogaitják mindenféle _ jobboldali jelölttel szemben akkor is, ha nincs esély a megválasztására. (MTD A kongói hadsereg egységei lezárták a Kongó (Kinshasa) és Angola közötti határt Di- lolo város térségében. Ennek kövekeztében nem haladnak át Angolába katangai rezet szállító vagonok. „VÍZ ALÁ NYOMJÁK“ EGYMÁST? Az L.B.J.-R.F.K.-liare áj menete Tankcsata Szíria és Izrael határán Hétfőn délelőtt ismét kiújultak a hayeok a Szíriái— izraeli határon. A damaszkuszi rádió jelentése szerint izraeli fegyveres egységek _ a határ északi és déli részén arab polgári személyekre és szíriai állásokra lőttek. A szíriaiak a támadásra válaszolva szintén tüzet nyitottak, és a damaszkuszi katonai szóvivő bejelentése szerint megsemmisítettek egy izraeli tankot. A szíriaiaknak nem .voltak veszteségeik. A 15 perces tankcsatát csaknem négyórás lövöldözés követte, amíg az ENSZ fegyverszüneti vegyes bizottsága képviselőinek sikerült a tűzszünetet létrehozniuk. Az izraeli hadsereg szóvivője az incidensről beszámolva azf állította, hogy hétfőn délelőtt szíriai tankok rálőttek egy izraeli traktorra. Az izraeliek a tüzet viszonozták, és két szíriai tankot megsemmisítettek, egy harmadikat pedig megrongáltak. Szvetozan Vukmanovics Tempo, a jugoszláv szakszervezeti szövetség elnöke a japán szakszervezeti főtanács meghívására vasárnap Japánba érkezett. Vukmanovics a japán külügyminiszterrel megvitatja majd a Tito jugoszláv elnök közelgő japáni látogatásának előkészítésével Baszefüggő kérdéseket. AZ AMERIKAI LAFOK s különösképpen a Kennedyek- kel régóta szemben állók, mostanában gyakorta használják ezt a szót: »bügging«, s részletes magyarázatot is fűznek hozzá, lehetőleg fényképekkel. A fényképek azokat az eszközöket — órát, karkötőt, fülbevalót s a miniatűr mikrofonok elhelyezésére szolgáló megannyi más használati tárgyat — ábrázolják, amelyek a »bugging«-re, vagyis a lehallgatásra alkalmasak. Mindez pedig — noha az amerikai elnöknek látszatra semmi köze nincs a »bug- ging«-ügyhöz — annak a mind keményebb eszközökkel folyó harcnak a része, amelyet Lyndon B. Johnson és Robert F. Kennedy vív — a Fehér Ház birtoklásáért. Egy drámaíró szellemessége szerint »az Egyesült Államokban három párt van: a demokraták, a republikánusok és a Kenne- dyek«. De az mindenesetre tény, hogy a jelenleg hatalmon levő demokrata párt mind erősebben megoszlik a Johnson-, !lletve a Kennedy-hívekre. Emlékezetes, hogy 1966 augusztusában a fiatal Kennedy szenátor megelőzte a népszerűségi versenyben Johnsont, ami páratlan dolog egy hiva- talbaii levő elnök és saját pártjának egyik politikusa viszonylatában. Ráadásul R. F. K. azóta még növelte is előnyét Közismert, hogy Johnson tekintélyét nemcsak a vietnami háború rombolja folytonosan, hanem a Warren-bizottság jelentését bíráló és magát az 1963. november 22-i elnökgyil- kosságot feszegető könyvek sorozata is. A külvilág azonban decemberig az R.F.K.—L.F|J.- harcnak csak ezt az oldalát látta. De már az oly nagy viharokat kiváltó Manchester- könyv körüli huzavona, a Kennedy család pereskedése jelezte, hogy valami nincs rendben a Kennedy-oldalon sem, s hogy ez a mérkőzés egyre sportszerűtlenebb. S talán az is elképzelhető, hogy a Kennedyék erőfeszítése a Manchester-könyv »megállapításéra« valahogyan éppen a »bugging«-ügy kirobbanásával van kapcsolatban. EGY REPUBLIKÁNUS KÉPVISELŐ, bizonyon H. R. Gross Iowából levelet írt Ed- gard Hoovernak, az FBI mindenható főnökének. A honatyát az kezdte Izgatni, vajon »valóban igazak-e azok a híresztelések, hogy az FBI által alkalmazott lehallgatási akciókra annak idején Robert Kennedy igazságügy-miniszter adott engedélyt?« Hoover válaszolt közölve, hogy »az ön benyomása, mely szerint az FBl-t a telefon- és egyéb lehallgatások alkalmazására az Egyesült Államok igazságügyminisztere hatalmazta fel — abszolút helyes ... Erre megvan minden dokumentum a kezünkben...« A Hoover-le- vélből megtudjuk, hogy Robert Kennedy 1961. augusztus 17-én a »biztonsági és különösen nagy bűnügyek esetében« engedélyezte a »bug«-ok, vagyis a parányi mikrofonok felhasználását a nyomozásban. Sőt Hoover azt állítja, hogy »Mister Kennedy amíg hivatalban volt, nagy érdeklődést tanúsított az effajta ügyek iránt... « Mindezek után Mr. Gross a nyilvánosság elé tárta Hoover levelét. Természetesen köztudott az, hogy az Egyesült Államokban óriási méreteket — az amerikai szellemi élet kiválóságai szerint ijesztő méreteket — öltött a lehallgatás, a gátlástalanul alkalmazott kémkedés. Már egy-két éve fölvetették józanabb közéleti személyiségek, hogy az amerikai magánélet súlyos veszélyben van. A miniatűr mikrofonokat gyártó cégek semmivel sem törődve — pontosabban csak a ragyogóan menő üzlettel törődve — egyre-másra piacra dobják a legkülönfélébb miniatűrnél miniatürebb lehallgatóberendezéseket, amelyeket aztán az ipari és üzleti kémkedésre éppúgy felhasználnak, amint gátlástalanul »harcba vetik« azokat a magánélet kíváncsiskodói. Persze, Robert Kennedy igazságügy-miniszteri ténykedése és az általa legalizált lehallgatás körüli vita aligha változtat ezen az általános helyzeten. Az azonban tény, hogy az egésznek nagyon rossz a kicsengése, s a lehallgatásban való aktív részvétel kiderülése eléggé kínos egy ambiciózus politikusnak. Ha most mindehhez hozzávesszük, hogy a Warren-bizott- ságot támadó könyvek általában súlyosan elmarasztalják a Hoover vezette FBI tevékenységét, másfelől pedig azt, hogy nemcsak Hoover levele került nyilvánosságra decemberben, hanem az az 1965 júniusi johnsoni utasítás is, amely — »a biztonsági ügyek« kivételével — megtiltja a hivatalos lehallgatásokat, akkor már jól láthatjuk a frontvonalakat. ROBERT KENNEDY még Hoover levelének nyilvánosságra kerülése napján nyilatkozott, s lényegében tagadta az FBI-főnök állításait. Pontosabban a saját közvetlen felelősségét cáfolta, hivatkozva az igazságügy-minisztérium ügymenetére, és az FBI-t az igazságügy-miniszterrel összekötő, azóta már távozott tisztviselőre. Az idős Hoover mór másnap meghazudtolta Ken- nedyt. A cáfolatra Robert Kennedy ismét azon melegében válaszolt, s a lapok elkezdték publikálni a különféle hivatalos iratokat. Ezek után a Long szenátor vezette szenátusi albizottság bejelentette, hogy január 10, vagyis az új kongresszusi ülésszak megnyitása után napirendre tűzik a kérdést. A Kennedy-ellenes lapok most megírják, hogy Robert Kennedy 1953-ban a gyászos emlékű McCarthy-bizottság stábjához tartozott. Továbbá egyszer csak napirendre került az évek óta vajúdó Hof- fa-ügy is. A szállítómunkások szakszervezetének vezetője és az egykori igazságügy-miniszter, Robert Kennedy között késhegyre menő ellentétek voltak, Hoffát végül is a bíróság elítélte, s e pillanatban elképzelhető, hogy a legnagyobb amerikai szakszervezet vezetőjének le kell majd töltenie büntetését. (Fellebbeztek, az ügy még nincs véglegesen lezárva.) Nem kétséges, hogy mindezek az ügyek éppen olyan ponton mérnek csapást Köbért Kennedyre és ambícióira, ahol az — egy Johnson elleni mérkőzés esetén — számára a legkínosabb. R.F.K. a liberálisok és a szakszervezetek támogatósa nélkül aligha mérkőzhetne meg Johnsonnal az elnökjelöltségért. A »BUGGING«-ÜGY tehát bizonyítja, hogy Johnson sem tétlenkedik. A helyzet kezd úgy alakulni, hogy alighanem beválik Walter Lippmann jóslata: A demokrata párt belső viszálykodása végül is a republikánusok győzelméhez fog vezetni. Nem kizárt tehát, hogy L.B.J. és R.F.K. végül i* »víz alá nyomják« — egymást. A. J.
