Somogyi Néplap, 1967. január (24. évfolyam, 1-26. szám)

1967-01-06 / 5. szám

Somogyi Néplap AZ MSZMP. MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA B S IkiMH bettvticMnvk Alig néhány napja szaba­dult a börtönből Györkös József, miután leülte bünte­tését. Ugyanis üzletszerű üzérkedés miatt 7 hónapi szabadságvesztésre ítélték. Boltvezetői állás várja Se- gesden, abban a községben, ahol korábban is dolgozott. Csak most nem a vasboltban, hanem a ruházati áruházban. — Szorult helyzetben va­gyunk. A régi boltvezető el­megy, és nincs megfelelő szakemberünk... Igaz, hét FACSIGA A. padláson, ócska, hasz­navehetetlen limlomok kö­zött egy facsigát találtam. Igaz, a jancsiszeg hiányzott a. hegyéből, tekintélyes tö­rés is csorbította oldalát, de őzért kedves, gyermekkori élményeket ébresztő játék- ként vettem a kezembe. Lel­kendezve mutatom négy­éves kisfiamnak: — Nézd, Lacika, mit ta­láltam! A gyerek tanácstalanul forgatja, aztán kérdően néz rám: — Mi ez, apu? — Csiga! Méghozzá bú­bos! Amikor én kisfiú vol­tam, ilyenekkel játszottunk. Persze, hogyan is tud­hatná, milyen célt szolgált ez <x kis hegyes, esztergált fadarab, oldalán körbefutó vágatokkal? Hiszen még a mai húszévesek sem ismer­ték e negyedszázada még oly divatos és a felszabadu­lás éveiben szinte egy csa­pásra eltűnt játékszert. Ol­csó volt, egyszerű, mindösz- sze egy ostor kellett hozzá és mennél simább, kemény terep. Ahogy a tavaszi szel­lő felszámította a járdákat, elleptük játékunkkal az ut­cákat. Különös előszeretet­tel kerestük fel azt a né­hány házat, amely előtt a betonlapok valóságos paradi­csomul szolgáltak játszá­sunkhoz. Ütöttük, pörget­tük, néha a búbján forgat­tuk, míg csak el nem vá­sott a szeg, vagy éppenség­gel le nem törött egy da­rabka belőle. Ügyesebb gye­rekek maguk faragták já­tékszereiket, legföljebb né­mi apai segítséggel. Sajnos, magam nem tartoztam kö­zéjük, és így kikunyerálva a rávaló néhány fillért, az esztergályos kis zsúfolt, for- gácsszagú műhelyét keres­tem föl tavaszonként. Ki is tartott aztán rendszerint az egész idényben, csak ostort kellett újra meg újra szer­keszteni hozzá. Ha pe iig meguntuk a csi­gák pörgetését, »gombozni« kezdtünk. Araszolásnak is hívták e népszerű gyermek- játékot, amelyhez a gombo­kon kívül azokat keményen visszaverő, tehát cemente­zett vagy műkőből készült fallábazat szükségeltetett. Ehhez dobtuk a legkülönbö­zőbb gombokat, arra töre­kedve, hogy mennél köze­lebb, de legalább egy arasszal elérhető távolság­ba kerüljenek társainkéhoz. És amelyiket így elértük, a miénk lett, boldogan csúsz­tattuk zsebünkbe. No meg a karikázásban leltük még örömünket. Fő­ként régi kerékpárabroncso­kat hajtottunk rövid bottal magunk előtt, nem is éppen versenyszerűen, hanem a jármű illúzióját keltve ma­gunkban. (Ma már ezt a szerepet a két- és három­kerekű gyermekkerékpárok töltik be.) Három, napjainkban már teljesen ismeretlen játék. Divatjuk múlt, a mai gye­rekek már nem ismerik■ Ne­künk azonban, apányi fel­nőtteknek gyermekkorunk kedves emlékeit, önfeledt időtöltését idézik. P. L, hónapot ült Qyörkös, de olyan bűncselekményt köve­tett el, hogy sem az fmsz, sem az állam nem károso­dott Tudjuk, megbánta, s úgy gondoljuk, többet nem él vissza beosztásával. Igen jó kereskedő, ez az egyetlen megoldás — mondta Fábián Lajos, a somogyszob—segesdi egyesített fmsz kereskedelmi osztályának vezetője. — A törvények előírják — teszi hozzá —, hosy segíteni ’ ell a börtönből szabadulta­kat. Mennyi ember követ el bűncselekményt, és még csak felelősségre sem vonják őket... — vélekedik. Törvényeink valóban mó­dot adnak arra, hogy a bün­tetését letöltött ember visz- sza találjon a társadalomba és dolgozzon. De az a nézet, me­lyet Fábián Lajos vall és kö­vet, ellentétes törvényeinkkel és azzal a bizalommal, me­lyet a megbűnhődött embe­reknek társadalmunk előle­gez. Györkös József Hegyi Já­nos marcali lakossal össze­játszva éveken át bűnözött. A vasüzletben levő drótból kerítést fonatott vele, és azt I az üzletben értékesítette. A hasznon osztozkodtak. Györ­kös — a vizsgálat megállapí­tása szerint — 17 000, Hegyi pedig mintegy H 000 forint jc gtalan haszonhoz jutott Nemcsak emiatt helytele­nítjük a szövetkezet vezetői­nek liberalizmusát. Györkös József vádlottja volt a me­gyében nagy port fölvert hungazinos ügynek is. Bünte­tését csalt azért nem kellett letöltenie, mert kegyelem alá esett. Mivel most újabb bűn­cselekményt követett el, s ezért jogerősein elítélték, a korábbi ügy ismét napirend­re kerül, s az újabb bünte­tést már le kell töltenie. Amikor arról beszélünk, hogy következetesebben kell védelmezni a társadalmi, a szövetkezeti tulajdont, e ny- hén szólva nagyon furcsa a somogyszobi fmsz-vezetők el- iárása. Györkösnek természe­tesen dolgoznia kell, ha hasznos tagja akar lenni tár­sadalmunknak. De évváltásán nem felelős beosztásban, te­hát nem boltvezetőként! Szalai László „ÖTSZÁZEZRESEK" Megyénkből tavaly több gépkocsivezetőnek adtak emléklapot abból az alkalomból, hogy 500 000 kilomé­tert vezettek baleset nélkül. Személy- és tehergépkocsi­vezetők, buszsofőrök részesül ‘ok ebben az igen szép, el­ismerésre méltó kitüntetésben. Házi József és Koletár Sándor, a KPM Közúti Igazgatóság, Nagy Lajos, a Me­gyei tanács, Bárdost József, a 13-as AKÖV siófoki fő­nökségének buszsofőrje, Nagy Sándor, a megyei pártbi­zottság gépkocsivezetője és még többen mások érdemel­ték ki a kitüntetést példás munkájukkal. Félmillió kilométer... Ezek a gépkocsivezetők 15—20—30 éve ülnek a kormánykerék mögött, vezetik járművüket példás gondossággal, védve utasaik és má­sok életét is. — Legyen az ember óvatos, még akkor is, ha a közlekedési szabályok neki adnak elsőbbséget. A gép­járművezető kötelessége, hogy fegyelmezett legyen, mert enélkül képtelen a közlekedési szabályok megtartására. Merjen nemet mondani, ha a rossz látási vagy útviszo­nyok ellenére nagyobb sebességre akarják kényszeríteni. Vezetés előtt vagy közben még a fölöttesek unszolására se igyon szeszes italt. Ezeket az aranyszabályokat mondta el néhány »öt- százezres«, amikor munkájukról beszélgettünk. Jó érzés tudni, hogy ilyen emberek is ülnek a gépjárművek kormánya mögött! Sz. L. &MfikeiLtlí o h a n ■ .....•' Ts z-nyugdíjas búcsúztatása Ráksiban A ráksi Űj Élet Tsz-ben teg­nap búcsúztatták a nyugdíjba vonuló Erdélyi István 66 éves állatgondozót. Hujber Kezetle­né, a Szakszervezed Társada­lombiztosítási Központ Somogy megyei igazgatója adta át neki a nyugdíjazásról szóló ok­mányt, megköszönve azokat az éveket, amelyeket lelkiismere­tes munkával töltött el a ter- melőszövetkerőtben. Á társa­dalombiztosítási igazgatóság párttitkára, Strumpf József jó egészséget, boldog öregkort kí­vánt a nyugdíjasnak. Kezet szorítottak a könnyeivel küsz­ködő nyugdíjassal a tsz vezető: is. Elmondták, hogy Erdélyi István 1959 óta becsülettel lát­ta el munkáját, a múlt évben 550 munkaegységet teljesített Mivel havi átlagjövedelme 2400 forint volt, az új törvény értelmében 792 forint nyugdíj­ra számíthat havonta. Pista bácsi, akit munkahe­lyéről, az istállóból hívtak a tsz-irodába, meghatódva mon­dott köszönetét a jókívánságo­kért — Örülök, hogy az űj nyug­díjak összegét nem egyenlősdi alapon, hanem a végzett mun­ka szerint állapítják meg. Az új rendelet jobb munkára ser­kenti majd a dolgozó tsz-tago- kat TÜZET, BETÖRÉST, GÁZVESZÉLYT JELEZ “ ” ■ V. ' »<* • /,/< •» , •• , ' • C ÖJ magyar találmány. Neve: FJK 24 N típusú félvezetős biztonsági berendezés. A Mechanikai Mérőműszerek Gyára készítette. A tranziszto >s készülék 22 féle jelzést, köztük tüzet, betörést és gázveszélyt is tud észlelni. Kéjünkön: K k li Ferenc mér­nök, a feltaláló a tűzjelző központ működését ellenőrzi. A sorozatgyártás még eb­ben a negyedévben megindul. Játékos úttörőképzés Táskával a kézben úttörők gyülekeztek szerdán reggel a hetasi iskola tantermeiben, őrsvezetők, krónikások, játék- és mókamesterek találkoztak, s a szünet két napján az úttörő­élet szabályaival ismerkednek. Az első napon az őrsvezetők mintafoglalkozásion vettek részt. Megtanulták a szabályos nyalűkendőkötést, az út- és síp­jelek használatát. Megjelentek a foglalkozáson a bodrogi, a jutái és a csombárdi tisztség­viselő úttörők is. A mintaEog- lalikozáson bemutatták a hetes Vikár Béla úttörőcsapat neme: tetteit őrző naplót. A naplóba nem kisebb eredményeket je­gyeztek be, mint a jutái és a hetesi tsz-ben végzett derekas munkát, a gyenge tanulók se­gítését stb. Szerdán az őrsvezetők a pró- bakövetelmónyek igazoltatásá­ról hallgattak előadást, majd a mókamesterek, a nótafák ve­télkedőjére került sör. Miután végignézték, a tv-ben a Légy jó mindhalálig előadá­sát, a nótafák következtek. Só- tonyi Mária a nyári táborból hozott dalokra tanította meg a többieket. Beck János ipőka- mester új játékokat mutatott be. A foglalkozás végén Pál Ágnes, Pál Zsuzsa és a többiev teadélutámra készülődtek. A hagyományos téli őrsvezető képző helyett beiktatott úttö rő tisztségviselő-képzés vidám játékkal, tánccal ért véget. A járás többi úttörőcsapa­tánál is a napokban tartották meg a tisztségviselő pajtások ‘ovábbképzásét. W8SOROK — Főnök úr, engedje meg, hogy ma korábban menjek el. A feleségem magával akar vinni be­vásárolni. — Sajnos, nem tehetem. — Nagyon hálásan kö­szönöm, drága főnök úr. * * * A cirkuszban »szenzá­ciós« számot mutatnak be. A ketrecben egy orosz­lán és egy nagyon szép, fiatal nő. A nő cukrot tart a fogai között. Az oroszlán a leányhoz lép, és kiveszi a cukordarabot a szép ajkak közül. — Ezer dollárt fizetünk annak, aki ezt a mutat­ványt elismétli — hangzik fel a cirkusz megafonja. Mély csönd. De egyszer csak dörgedelmes hang kiált le a karzatról: — Én hajlandó vagyok rá, de előbb vigyék ki az oroszlánt. * * * — Ne siessen, uram, esik az eső. A leányom majd játszik önnek vala­mit a zongorán. — Ú, annyira nem esik. * * * — Apukám, egyszer azt mesélted, hogy megbuk­tál történelemből. — Igen. De hogy jut ez most az eszedbe? —• A történelem megis­métlődik. » • * A szülők hazaérkeznek. — Gyerekek — kérdezi az apa —, mit csinálta­tok, míg oda voltunk? — Én összeszedtem az edényeket — mondja az egyik. — Én megmostam és megtöröltem — teszi hoz­zá a másodi:r­— Én összeszedtem az eltört darabokat — közli a legkisebb. • • * — Mondd, apukám, a tinta sokba kerül? — Nem. De miért kér­dezed? — Anyu nagyon haragu­dott, hogy a tintát dá- döntöttem az új szőnyeg­re. • » * Az Egyesült Államokban történt. A forgalmi rendőr egy autóvezetőhöz: — Hé, megálljon! Nem hallja, hogy megálljt kiáltok? Az autóvezető így fe­lel: — Hallottam, de azt hittem, azt mondja: Jó reggelt, szenátor úr. A rendőr alázatosan mosolyog: — Roppant nagy itt a zaj, szenátor úr. * * * — Pityu, hol a máso­dik alma? — Miféle alma, anyu­kám? — A szekrényen két al­ma volt. — Igen? A második al­mát észre se vettem. Választási kézikönyv Elkészült a választójogi törvényi és végrehajtási utasításait tartal­mazó kézikönyv. A kis foimátumú könyvet mintegy hétezres példány., számban jelentette meg a Kö. gaz­dasági és Jogi Kiadó. Választási zsebkönyvét jelentet meg 80 ooo-es példányban a Kossuth K'adó, és ezt a kiadványt elsősorban az ak­tív politikai munkásoknak» propa­gandistáknak, a választási gyülc- isek előadóinak szánjak. Som gyi Néplap Az MSZMP Somogy megyei Bizottsága és a Somogy megyei Tanács lapja. Főszerkesztő: IVIRTH LAJOS. Szerkesztőség: Kaposvár, Latinka Sándor u. 2. Telefon: 11—310, 11—511 Kiadja a somogy megyei Lapkiadó Vállalat, Kaposvár, Laíinka S. u. 2. Telefon 11—ölti Felelős kiadó: Szabó Gábor. Beküldött kéziratot nem őrzünk meg és nem adunk vissza. Terjeszti: a Magyar Posta. Elő­fizethető a helyi postahivataloknál és postáskézbesitőkuél. Tőfizetési díj egy hónapba 12 It. Index: 25067. Készült a Somogy megyei Nyomda­ipari Vállalat kaposvári üzemében, Kaposvár, Latinka Sándor utca #•

Next

/
Oldalképek
Tartalom