Somogyi Néplap, 1967. január (24. évfolyam, 1-26. szám)
1967-01-04 / 3. szám
Szerda, 1967. január 4. 5 SOMOGYI NÉPLAP Termelőszövetkezeti tagok is vásárolhatnak 1967.január í-tői j karékszövetkezcti és OTP-hitellevélre TELEVÍZIÓT RÁDIÓT FÉNYKÉPEZŐGÉPET PORSZÍVÓT MOSÓGÉPET CENTRIFUGÁT PADLÓKEFÉLŐT HŰTŐSZEKRÉNYT BŰTORT FAGYLALTGÉPET KERÉKPÁRT MOTORKERÉKPÁRT HANGSZERT a szövetkezeti szaküzletekben Részletes felvilágosítást a szövetkezeti szaküzletek, takarékszövetkezetek és OTP-fiókok adnak A hitellevél beszerzéséhez igényelje a szövetkezeti szaküzletek dolgozóinak segítséget A hitellevélre vásárolt áruk értéke után is év végén visszatérítést fizetnek a szövetkezetek belőle? És artikulátlanul űvöltve még egyszer megkérdezte: — Érti?! Mi hasznunk?! A többiek hallgattak. Egy pár pillanattal utóbb benyitott az ügyeletes orvos, és egyenesen a mérlegmester ágyához lépett. — Jó napot, Kovács! Örülök, hogy hallottam a hangját. Az ablak alatt, a jobb oldali ágyon feküdt zsd bácsi. Amint egy nevezetes búcsús falu egyházközségi elnökéhez illik, két imakönyv is volt az éjjeliszekrényén. Esténként föltette a szemüvegét, és egy órán át imádkozott. A nővérke egyszer észrevette, hogy imádsá- gos Józsi bácsi fordítva tartja kezében az imakönyvet. Senki sem gúnyolta ki. Az öreg minden imaóra után bejelentette: — Magukért is fohászkodtam az Űrhoz. A mérlegmester ezután a mondat után szólalt meg a huszonkettedik napon. — Aztán mi hasznunk lesz YÖTRÓI Megállt az ágya előtt és várt. Talán válaszd. A második mondat után a harmadikat. De a mérlegmester konokul hallgatott. Csak este, villanyoltás után szólalt meg újra. Látta, hogy Kalmár bácsi elgondolkodva cigarettázik. Ismerte már az öreg minden mozdulatát. Jobb i kézzel hátranyúl a feje mögé, és kihúz egy szál cigarettát. Utána a szájába teszi, és végigpuhítja az ujjaival. A gyufával már nehezebben boldogul egv kézzel. Majd minden este kidönti az egész dobozt. Egy-egy éjszaka három-négy cigarettát is el szokott szívni. Lassan, szinte szertartásosan. A kórház előtt a mérlegmester is erős dohányos volt. Azóta nem szívott. Amíg a gondolataival volt elfoglalva, eszébe se jutott, hogy rágyújtson. Ezen az estén kívánta a cigaretta ízét. Amikor az öreg rágyújtott a másodikra, csöndesen odaszólt neki: — Adna egyet? A vcnalbejáró nem szólt semmit. Átdobta a cigarettát és a gyufát Az első szippantás után úgy érezte, hogy megfullad. A szájára szorította a lepedőt és úgy köhögött. A harmadik után forogni kezdett vele az ágy. Éppen úgy, mint amikor műtét után magához tért a kár- bulatból. Már éjfélre járt, amikor átszólt a vonalbejáróhoz. — Maga szerint haragszik most az öreg? Egy kicsit késett a válasz. — Nem olyan ember, mint aki haragot tart Csönd lett újra. Érezni lehetett, hogy a mérlegmester gyötrődik. — Én sem szoktam így kiabálni. De hát ez az imádság teljesen megzavart. Azt még megértem, hogy egy egészséges ... De hogy egy nyomorék. Addig is imádkozott, és így segítette meg ... A vasutas új cigarettára gyújtott. Igyekezett pótolni a nappali lemaradást. Reggeltől estig nem mert szívni, mert a főorvos eltiltotta a dohányzástól. Most is kidöntötte a doboz tartalmát. Amikor visszarakta a gyufaszálakat, oldalra fordult, és a könyökére támaszkodott. — Az emberek akkor szoktak imádkozni, ha bajban vannak. Én sok embert hallottam már fohászkodni. A Don partján majdnem mindenki imádkozott, és arra kérte az Urat, hogy csak őrá vigyázzon. A barátom éppen imádkozott, amikor széttépte egy gránát. Csak a sapkáját találtuk meg ... Abból a sarokból. ahol _________ imáds ágos Józsi bácsi feküdt, a villanyoltás óta egyenletes szuszogás hallatszott A másik ágyon első lázálmában volt a délutáni fiú. Sok vért veszített. A körfűrész szabályosan levágta a jobb keze fejét. Délután kettőkor hozta be a mentő. Sötétedés után jött az édesanyja. Biztosan bekönyörögte mafát a portásnál. Az anyák előtt soha sine? leküzdhetetlen akadály. Csak az ajtóból nézhette a fiát. Hajlott, kicsi asszony volt. Hangtalanul sírt. — A mentős mondta, hogy a fiú volt a hibás ... — Nem mindefv? — Egészen nem. De ez a lényegen nem változtat. Amikor a múlt héten itt volt a pályamesterem, elhozta az én jegyzőkönyvemet. Abba is azt írták, hogy én hibáztam. — Maga szerint ki a felelős? — Ez az, ami még mindig nem tiszta előttem. Pedig jó néhány éjszaka gondolkoc! tam már rajta. — Kár ezen tépelődni. — De muszáj, mert az embernek legalább önmaga előtt tisztáznia kell a dolgokat. Nem mondhatjuk azt, hoey megtörtént és pont. A délutáni fiú lázálmában elkezdett félrebeszélni. — Akkor majd holnap ... Persze, hogy megcsináljuk ... Nem, én motorral megyek haza... Kapkodva szedte a levegőt, és hánykolódott. — Ez a rossz. Meg a fölébredés. Szegény gyerek most is ott van a munkahelyén — Amikor megtudtam, minden kedvem elment az élettől. Folyton-folyvást az járt az eszemben, hogy miért pont az én lábam, öten voltunk ott mesterek ... Miért úszta meg más, és miért nem én?... — Ez bizony megfordul az ember fejében. — Én azt hittem, hogy maga nem gondolt erre. Maga kezdettől nyugodtan viselkedett ... A mérlegmester aludt el először. Amikor a vasutas elnyomta a cigarettáját, imádságos Józsi bácsi fölkelt és kiszellőztetett. — Sokára lesz még reggel — mondta a vasutasnak. — Nagyon lassan múlik az idő. Németh Sándor Egy asszonyt kitüntettek Tetszetős kivitelű és praktikus szerszámos szekrényeket készített a Kaposvári Vegyesipari Ktsz a MÄV szolnoki járműjavítójának. A szövetkezet az idén sorozatban gyártja a szekrényt. Neon szokatlan ez már ná- \ lünk, hiszen a nők munkáját éppúgy megbecsülik, mint a férfiakét. M,égis azzal a kitüntetéssel, amit Pohánka Ru~ dolfné, a Kaposvári Rendelő Intézet főnővére, vezető asszisztense kapott, kevés asz- szony büszkélkedhet. Amikor a munkásőrség megyei törzsénél a napokban tartott ünnepi egységülésen parancsban közöltek, hogy »Kiváló Munkásőr« kitüntetést kapott, csodálkozva súgta oda a mellette ülő munkásőr- nek: — Én? Hiszen csak azt végeztem el, amit az esküben vállaltam, s ezt tették a többiek is! Harmadik éve tagja a munkásőrségnek, s most kapta meg másodszor ezt a kitüntetést. Beosztása: felcser a megyei törzsben. Feladata: irányítani, segíteni a munkásőrök egészségügyi kiképzését, s készen állni arra, hogy segélynyújtásban részesítse azt, aki a gyakorlatok (lövészet, harcászat stb.) közben esetleg megsérül. Még nem volt olyan foglalkozás, amelyen ne jelent vqlna meg. Pedig reá több feladat vár, mint a férfi munkásőrökre. Rengeteg gondot ad neki a Rendelő Intézet középkáderei- vel való törődés. Hozzá tartoznak a siófoki, a barcsi rendelő és az orvosok mellett dolgozó írnokok is, szakmai továbbképzésük, a helyettesítések biztosítása. Nagyon sokan fordulnak hozzá családi problémáikkal is, nemcsak azért, mert régóta ismerik — tíz éve van beosztásában —, han,em azért is, mert tudják, hogy megérti őket, s ha csak lehet, segít rajtuk. — Tudom, családja van Nem fárasztó részt venni a foglalkozásokon — gyakran vasárnap is — utána pedig elvégezni az otthoni munkát? — kérdeztem tőle. Szerényen felelt: — Ha valamit igazán szeret az ember, akkor vállalja a terheket, és nem találja fárasztónak ... Pohánka Rudolfnót már az egészségügyi szakiskolában úgy ismerték — 1948—50-ben végezte el —, mint aki szereti,, hivatásának érzi szakmáját. Ezért lett belőle hamarosan a kórház gyermekosztályának főnővére, majd néhány év múlva a Rendelő Intézet vezető asszisztense, főnővéré? Hat évvel ezelőtt kérte a pártba való fölvételét. S amikor a párt azt kérte tőle, hogy legyen munkásőr. fegyveres védője hazánknak, vállalkozott rá. De nemcsak vállalkozott: reá jellemző példamutatással végezte ezt a munkáját is. Büszkék vagyunk azokra az asszonyokra, akik a férfiakkal egyenértékű munkájukért elismerésben, kitüntetésben részesülnek. Pohánka Rudolfné- ra különösen büszkék lehe-' tünk: kiváló munkásőr lett; abban a testületben látta el feladatát példásan, amely az ellenforradalom leverése óta fegyverrel őrzi hazánk belső rendjét.... Szalai László Mozi vagy cirkusz? ÜJév napján Kaposváron mind a iíét moziban az Egy magyar nabob és a Kárpáthy Zolién című filmet vetítettek. Telt ház volt mindkét moziban. Akik későn gondolták meg magukat, már csak a Latin- kában vetített Kallódó emberek című filmhez válthattak jegyet. Ott viszont a pénztár előtt valóságos here folyt minden egyes helyért. A fél négyes előadást megelőző percekben még az ajtón kívül Is álltak jegyre várakozók. Vége volt a híradónak, már a nagy film is elkezdődött, amikor kint még tartott a közelharc a pén t.irablaknál. Egyik-másik felnőtt kézzel-lábbal csinált utat magának az iskolás gyerekek között. Mivel az érkezés sorrendjét nehéz eolt megállapítani, a tolakodás kis híján verekedéssé fajult. Ennek kárát elsősorban a gyerekek látták. Arról nem beszélve, hogy a tumultus miatt sokan csak jóval az előadás megkezdése után foglalhatták el helyüket. Az előadást gyakran zavarta meg a gyerekek zajongása is. Aki a filmet látta, nem Is csodálkozik ezen. Egyszóval: nem iskolások számára készült. Ha jó filmet vetítenek a Latinkában, a pénztárablaknál való tolongás elkerülhetetlen. Ha mégis, ennek egy módja van: állítsanak korlátot közvetlen a pénztárablak elé, hogy a jegyre várakozók kónvtelcnek legyenek egymás móré állni. Ugyancsak ideje volna megtalálni azt » másik korlátot is, amely távol tartaná a gyerekeket a nem nekik való filmek megtekintésétől. — na — jó a 7-es számú kórteremben. A téglalap alakú szoba hosszanti falán egymás mellett sorakoztak az ágyak. A bejárat jobb oldalán Kalmár bácsi feküdt Vasúti vonalbejáró volt öt nap híján éppen negyven esztendőn keresztül. Azon a hajnalon is öt órakor lépett szolgálatba. Sűrű köd volt, majd minden lépésnél megcsúszott a lába a talpfákon. Csak arra emlékszik vissza, hogy elesett. öt óra húsz perc lehetett akkor. A kórházban , hetekkel utóbb tudta meg, hogy feltehetően tizenöt-húsz percig feküdt eszméletlenül a sínek között. Hasra esett. A jobb csuklója és a bal lába került a sínre. Az 5618-as számú gyorsteher 5 óra 21 perckor haladt át azon a szelvényen. Közvetlenül utána jött másodmenetben az igazgatóság vágánygépkocsija. Az vette észre; A szomszédos ágyon feküdt a mérlegmester. Harminc körüli, csontos arcú legényember. Élete itteni három hónapja sötét karikákat rajzolt a szeme alá. Amikor magához tért, mozdulni sem bírt. Arra ébredt, hogy viszket a jobb talpa. .Mintha valaki szalmaszállal csiklandozná. Csöndesen mosolygott egész délután. Alkonyodott már, amikor bátorságot vett megkérni a nővért, hogy vakarja már meg a talpát. Attól az estétől számított huszonkét napon át nem szólt senkihez. A vasutas és a mérlegmes- ,ter ugyanazon a napon került kórházba. A másik két ágy azóta háromszor cserélt gazdát Az erdész este még viccelődött Elmesélte, hogyan csalta meg először a feleségét. Mindenki megmosolyogta Reggel az erdész szokott ébredni elsőnek. Azon a hajnalon olyan mélyen aludt, hogy még az orvosok sem tudták fölkelteni. Mosolyogva aludt el, előre megmosolyogta élete leghosszabb álmát Négyen feküdtek
