Somogyi Néplap, 1967. január (24. évfolyam, 1-26. szám)

1967-01-04 / 3. szám

Szerda, 1967. január 4. 3 SOMOGYI NÉPLAP Akik átugrották az árkot TÍZ ÉVIG EGY HELYBEN TOPOGOTT a Kaposvári Szíjgyártó és Nyerges Kis. létszáma. Tavaly fél év alatt a háromszorosára nőtt: negyven- kettőről százharmincra. S eh­hez hozzáteszem, hogy sajá, kockázatra. Most éppen a két és félszeresét termeli a ktsz a két évvel ezelőttinek. Kilenc­ezerrel több sportlabdát expor­tált a kitsz a múlt évben, múlt tervezte, s ez több mint két­millió forint terven felüli be­vételt jelent. A kezdő sebessé­get az adta meg a szövetkezet­nek, hogy a KISZÖV-től csu- pán három mutatót kapott. Nem volt létszámterv^, a teljes termelési érték se kötötte. A KISZÖV nemrégen megállapí­totta, hogy a tervezés szem­pontjából kísérleti módszere­ket alkalmazó Szíjgyártó Ktsz termelési eredménye jóval na­gyobb a megyei átlagnál. Tizenhat évig úgynevezett krómbőrből varrták a labdá­kat a szövetkezetben, az idén tértek át a spaltanyagra. A Simontornyai Bőr- és Szőrme feldolgozó Vállalat kezdte ei az országban először Lévai Jó­zsef vegyészmérnök és kollek­tívája kísérletei alapján a iáb- dagyártást a spaltbőrből. A gyenge minőségű bélésanyagot azelőtt nem használták ilyen célra. A simontomyaiak tavaly már százezer labdát varrtak ebből a bőrből. A kaposvári ktsz — elsőként a szövetkezeti iparban — belevágott az új anyag feldolgozásába, az új technológia bevezetésébe. — Mi könnyebb helyzetben voltunk, a kész technológiát vettük át — mondta Császár György elnök. Rengeteg tárgyalás, megbe­szélés, töprengés után határo­zott úgy a ktsz vezérkara a KISZÖV elnökével egyetem­ben, hogy fölfejlesztik a szö­vetkezetét, mégpedig a spalt- labda gyártásával. — Miért döntöttek így? Az elnök és Bokor József műszaki vezető szinte egyszer­re válaszol a kérdésre. — Az vezetett bennünket, hogy szerettünk volna tenni valamit a megye iparosítá­sáért. Ez adott lendületet az üzem fejlesztéséhez... A NAGY AKCIÓ piackuta­tással kezdődött. A ktsz köl­csönkapott Simontomyától spaltbőrt. Ebből mintalabdát készítettek, s beállítottak vele az ARTEX Külkereskedelmi Vállalathoz. Akár húszezret is rendeltek volna, a ktsz szeré­nyen négyezer spaltlabda szál­lítását vállalta. A kockázat már ebben benne volt, hiszen ékkor még se bőr, se festési lehetőség, se termelési gyakor­lat nem volt — Kaposváron nem volt he­lyiség, s meg kellett kezdem a spaltlabda gyártását. Lengyel­tótiban minden föltétel adva volt. Ott lakik a Szekér házas­pár, a férfi és az asszony kivá­ló szakember. A községben nincs ipar, bíztunk benne, hogy a tanács támogat ben­nünket ha kenyeret adunk 30—40 embernek. Március kö­zepén tárgyaltunk először a tanáccsal, április 5-én pedig megindult az átképzés har­minc fővel, majd a nyáron ti­zenhéttel — mondta a műsza­ki vezető. Császár György elnökkel el­látogattam a lengyeltóti rész­legbe. Személyenként ezer fo­rintot költött a ktsz a fölszer- számozásra. Negyvenezer fo­rintba került az átképzés. S hogy megérte-e? Két adattal bizonyítanám, hogy igen. Szep­tember elsején kezdték meg itt a labda-összeállítást. Október­ben hatvanezer forintot kap­tak munkabérként a lengyel­tótiak. Novemberben ezerhá­omszázharminckét labdát ké- izítettek. Ez több, mint tavaly i ktsz egész havi .termelése. BÁRKIVEL BESZÉLTEM, mindenki megerősítette, hogy a labdagyártás nagyon erős fizikai munka, szó szerint vért izzadva tanulták meg. Gombos Pélemé presszós volt a bogiári Halászkertben, Acs Magdolna nyaranta szakácsnőnek helyez­kedett el a Balaton-parton. Mind a ketten megtalálták szá­mításukat. Ács Magdolna 2172 forintot kapott novemberre. Özvegy Nagy Lajosáé tizen­négy évig dolgozott a textilmű­vekben, most bedolgozó. Leg­utóbb 1850 forintot vitt haza. Papp Gyula, Pék Miklósáé, Papp Márta, Kerék Péterné és a többiek mind alátámasztot­ták, hogy nehéz volt megta­nulni a labda varrást. S amit nem tőlük, hanem az elnöktől tudok: Először akkor akartak megszökni, amikor a szelete­lést tanulták, másodszor pe­dig akkor, amikor beállították őket labda-összeállítónak. Sze­kér István részlegvezető annak örül legjobban, hogy össze­szoktak az emberek. Nagyon nagy szerepe volt a betanítás­ban a feleségének. — Erős kézi munka a labda­varrás, rángatni kell a fonalat, kopik az ember keze kegyetle­nül. Nagyon szenvedtek az asz- szonyok. Szép szóval bátorí­tottam őket. Ha az ember min­den mozdulatot, jó fogást át­ad, előbb ér el velük ered­ményt. Én ezt tettem — mond­ta a vékony, fekete asszony. Az elnök szerinti nagyon vonzó volt a többi nő elölt, hogy Szekérné asszony létére szíjgyártó. Ha ő megtanulta, mi is megtanuljuk, mondogat­ták. A lengyeltóti kísérlet be­vált. A részleg beváltotta a hozzáfűzött reményeket. Bebi­zonyosodott, hogy nem »-fürdik be« a szövetkezet, megéri a rizikót az átképzés. A jövő szempontjából ez nagyon fon­tos, hiszen az új anyag felhasz­nálása újabb lányok és asszo­nyok átképzését teszi szüksé­gessé. A LEGNAGYOBB KOCKÁ­ZATOT akkor vállalta a szö­vetkezet, amikor a simontor­nyai gyár nem fogadta el to- váub a spaltbar festését. Visz- szafordulnd nem lehetett, csak egy út állt a szövetkezet előtt: berendezni a saját festőmű­helyt A három vezető kidol­gozta a pontos tervet, megbe­szélte a KISZÖV, az OKISZ vezetőivel. Mivel a labda 95 százalékát nyugati piacon ér­tékesíti a ktsz, nagyon sok függött a festődétől. Mivel csak az üzemházban volt hely, elő­ször meg kellett győzni a dol­gozókat, hogy ezután odahaza varrják a labdát. — Ez volt a legnehezebb — emlékszik vissza az elnök. A szövetkezet beszerezte a szükséges bőripari vasalógépet, csiszolót, kompresszort, s be­szereltette. Június 15-én már próbaüzemeit a festöde. Veze­tését Hézer Lajosáéra bízták. Ö is részt vett a spaltbőr tech­nológiájának kikísérletezésé­ben, Simontornyáról jött át Kaposvárra. Ö tanította be a teljesen szakképzetlen nőket az összes műveletre. A ktsz vezetőinek segítsége nélkül na­gyon nehezen jutott volna el a mostani fokra a festöde. Leg­utóbb kazánt szereltettek be százötvenezer forintért, hogy az alteravasalót fölmelegíthes­sék 90—100 fokra. Az ARTEX már megrendelt ötvenezer spaltlabdát, s a szín­bőrből készítettekkel együtt hatvanötezer darabot exportál a szövetkezet. S amire nagyon büszkék a ktsz-ben: — Mindent a magunk ereje bői, saját kockázatunkra való­sítottunk meg. — van ez a szövetkezet most, mint a hirtelen növésnek in­dult kamasz, aki állandóan ki­növi a ruháit. Az idei nagyobb termelés újabb harminc lány és asszony átképzését teszi szükségessé. Január közepén szeretnék megindítani a tan­folyamot Kaposváron. Űjabb gépeket vásárolnak, hogy ne legyen fönnakadás a munká­ban. Ha mindenki minden munkafolyamatot megtanult a festődében, megindítják a má­sodik műszakot is. A ktsz meg­vette a cukorgyárral szemben levő egykori Heigl-malmct (félmilliós beruházási hiteit vettek föl erre a célra), s kö­rülbelül négymilliós költséggel itt építik meg az új festő- és sportlabdagyártó üzemet. A tervek szerint 1968. január 1-én adják át rendeltetésének. A lengyeltóti részlegnek megfe­lelő épületet vesz a szövetke­zet. — MI ADTA AZ ERŐT MINDEHHEZ? — kérdem a műszaki vezetőtől. — Az, hogy a KISZÖV és a megye vezetői mellettünk áll­tak. Az a véleményem, hogy aki most nem fogta meg a kezdést, nem lesz versenyké­pes 1968-ban. Olyan ez, mint a gombaszedés. Van, aki mire meghallja, csak szárat meg öreg gombát talál. Két évvel ezelőtt valamivel több mint négymillió volt a termelési ér­tékünk. Az idén már tízmillió, jövőre tizenöt lesz. Amikor életbe lép az új mechanizmus, szeretnénk egy stabil húsz­milliós termeléssel startolni... Hogy miért vállaltuk a rizi­kót? Vasakarattal, hittel, gaz­dasági számítások alapján vág­tunk bele. Aki át akar ugrani az árkon, s azzal fut neki, hogy jaj, beleesek, hát az bi­zony bele is pottyan. Aki vi­szont azzal vág neki, hogy át kell ugranám, az átjut rajta. Lajos Géza TervtHlteljesíiéís kint — lemaradás bent a Nagyatádi Gépjavító Állomáson Nagyon szép irodaépület, jbédlő és gépszerelő műhelyek épültek a közelmúltban a Nagyatádi Gépjavító Állomá­son. Szépül, korszerűsödik a gépjavító, hiszen a növekvő feladatokat csak így tudja el­látni. Nagyon hiányzik azon­ban egy szilárd burkolatú út, amely összekötné az épülete­ket. De vajon csak ez hiány­zik? Az állomás területén jár­va tudomást szereztünk egyéb problémákról is, amelyek sür­gős megoldást követelnek. De nézzük meg, milyen tapaszta­latokkal zárult a múlt eszten­dő. A megyei igazgatóság, ami­kor elrendelte a gépjavítási tennivalók szakosítását, a Nagyatádi Gépjavító Állomást a társüzemek és a megye tsz-ei kombájnjainak javításával bíz­ta meg. Itt hozták rendbe ta­valy az MTZ és az Utos trak­torokat. Több mint száz kom­bájnon és csaknem negyven erőgépen végezték el a szük­séges munkát. Szép a szám, ha azonban a dolgok mélyére nézünk, azt látjuk, hogy még sincs minden rendben. Éppen a javítási, szerelési munkála­tok azok — noha ez a fő fel­adata az állomásnak —, ame­lyekkel senki sem lehet elé­gedett. Nem teljesítették sem a tervüket, sem a kongresszu­si vállalásukat. Mohári Vendel főagronómus és Mikics Imre szakszervezeti titkár ezt mondta erről: — A kinti munkával nincs baj, szép prémiumot kaptak is az emberek. Az ötvenhat trak­torost dekádonként jutalmaz­tuk a tervek túlteljesítéséért. — A műhelyben azonban nem dolgoznak úgy, hogy jutal­mazni lehetne őket. Volt egy szocialista brigádjuk. Majdnem «•Bonckés« alatt az egyik erőgép. Az esek kerülnek ki a javítóműhelyből. idén már RS—09­ERTES1TJÜK kedves vevőinket, hogy a VAS II. és Vas III raktárainknál az árukiadás folyamatos Kérjük szíves megrendeléseik feladását a két raktárhoz tartozó áruféleségekre. Somogy—Zala megyei Vas és Műszaki NKV. Kaposvári telepe, Zalka Máté u. 18. (2589) Visszavárják ókéi­Kedves esemény színhelye volt a napokban a Baromfi­ipari Országos Vállalat Kapos­vári Gyáregységének tanács­terme. Itt számolt be munká­járól a nyáron alakult Párt­kongresszus-brigád. Az ünne­pélyes tanácskozáson a kollek­tíva tagjain kívül jelen voltak a gyár és a szocialista brigá­dok vezetői is. Szerződéses női­tek ti va nem ért még el olyan nagyszerű eredményeket a gyáregységben, mint az alig féléves Pártkongresszus-bri­gád. Ez a kollektíva, mint meg­alakulásakor megírtuk, a Tö­rekvés-brigád példáját követve alakult meg. Tagjai úgy vél­ték, hogy noha szerződéses dolgozók, képesek összefogni és a IX. kongresszus tisztele­tére kiugró eredményeket el­érni. A Törekvés-brigád, mely­nek — Liphardt Ferencné bri­gádvezető szavaival élve — úgy kellett volna tekintenie a Pártkons.resszus-brigádra, mint szülöttjére, kezdetben lebe­csülte az újdonsült kollektívát. Ennek ellenére az »újszülött« szépen fejlődött. Ennek bizo­nyításául csak néhány monda­tot az értékelésből: A brigád vállalta, hogy a baromfibon­tásnál száz százalékon felül lesz az átlagteljesítményük, ezzel szemben 103,3 százalékot értek el. Megígérték, hogy jó bontással 0,2 százalékkal növe­lik az eladható baromfi meny- nyiségét. Ezt az ígéretüket is valóra váltották. A megtaka­rított összeg 475 000 forint. Vállalták azt is, hogy segítik az újonnan belépő munkáso­kat, hogy tíz napon belül elér­jék a százszázalékos teljesít­ményt. Szinte valamennyi bri- gau-iag igyekezett munkamód­szereit átadni az újaknak. Külö nősen jeleskedett ebben Pintér Mária, Horváth Miklósáé, Mé­hes Imréné, Dékány József né. Orsós Vendelné és Liebhardt Ferencné. A brigád tagjai megfogadták, hogy nemcsak az üzemben törődnek egymással Orsós Vendelné családi házát segítették fölépíteni, hogy csak egy esetet említsünk. A kollektíva kiérdemelte a szocialista brigád címet. Az oklevelet ezen a családias üa­adta át — mintegy forint jutalommal Ostoros István igaz­nepsegen négyezer együtt — gató. Hogyan sikerült megszerez­niük a megtisztelő címet? Egy­részt úgy, hogy mintaszerűen patronálták őket, másrészt úgy, hogy jó kollektív szelle­met alakítottak ki a brigádban. Első megállapításunkat igazol­ják Dávid Lajos tervosztályve­zetőnek és Miklós Ferencné művezetőnek tettei. Mindket­ten arra törekedtek, hogy meg­teremtsék a jó munka föltéte­leit. A brigád mellett álltak jóban, rosszban. Hol dicsérték, hol biztatták őket. Hogy sokat ért ez a segítség a brigádnak, azt egy kedves kis ajándék (nagyot lépő süldőlegény por­celán figurája) is kifejezte. Ezt Dávid Lajosnak nyújtotta át a brigád egyik tagja. Mint ké­sőbb megtudtuk, azt kellett volna mondania, hogy a terv­osztályvezető a jövőben is olyan nagy léptekkel vigye elő­re a ’ brigádmozgalmat, mint eddig. Sajnos, zavarában elfe­lejtette a mondókat. De hát a brigádtagok tudták, miről van szó, és persze most már Dávid Lajos is tudja. A jó kollektív szellem a pat- ronálásnál is jobban előmoz­dította az eredményességet. Egymás segítése mindig napi­renden volt, a brigád közös erővel vetette magát a küzde­lembe. Ez meghozta a sikert. A brigád azonban nem e'égedett meg az eredményekkel. Ezen a tanácskozáson is szóltak ar­ról, hogy az ltmő-ban tett fel­ajánlást 1967-ben kibővítik, a versenyt folytatják. Azt kérdezhetné most valaki hogyan folytathatják, hiszen szerződésük lejárt. Ez igaz. Az idén azonban ismét ugyanit: dolgozhatnak. Az üzem vezető: kijelentették, hogy a Pártkong­resszus-brigádot ismét koztatni akarják. Kérte jöjjenek majd vissza, ilyen példamutatóan csupa fiatalokból állt. De szét­esett, mert nem sokat törőd­tek velük. Pedig nagy felada­tokat kell megoldaniuk a mű­helybelieknek az idén. Az Utos és az MTZ-t ezután Mernyén javítják, md a kombájn mellé megkaptuk az RS—09-eseket. A munkaadókkal megállapod­tunk, mikorra készítjük el gé­püket, De ha úgy megy, mint tavaly... A kombájnokon kívül több mint száz eszközhordozó trak­tor megjavítása vár az állo­másra, s a műhelyben nincs minden rendben. Miért? Ezt kérdeztük Fodor Kálmán üzemmérnöktől. — Sokat kell végeznünk az idén. Az RS—09-esekre kötött szerződések még csak előzete­sek, tehát száznál többet is be­hozhatnak. A kombájnokat már csak két állomás javítja az idén: mi és a balatankili- tiek. Nálunk körülbelül 130 kombájnt kell rendbe hozni az aratásig Látva a feladatokat, jogos a kérdés: nem járunk-e úgy, mint tavaly. Szerintem akkor a tervek nem voltak reá­lisak, nem vették figyelembe, hogy a szerelők indokolt tá­volléte miatt csökken a terme­lés. Számolni kellett volna az­zal, hogy a szabadságon levő vagy más elfoglaltság miatt tá­vol maradt dolgoz» kevesebb munkát végezhet. A gépek szá­ma pedig nagy volt. Persze a munkafegyelem se kifogásta­lan, és az anyagellátásban is akadtak zökkenők. Hogy mindez miié vezetett, az milliókban fejezhető ki. Er­ről Tamóczi János főkönyvelő ájékoztatott: — A kintiek, tehát a trakto rosok, a brigádvezetők és a bri­gádszerelők jól dolgoztak, tel­jesítették a vállalást. Termelé­si értéktervük 6 072 000 forint volt, ezzel szemben 7 759 000 forintot teljesítettek. Ennek megfelelően tekintélyes pré­miumban részesültek. Évi ju­talomként 71 700 forint volt előirányozva, ebből november végéig 57 900 forintot kaptak kézihez, tehát traktorosonként átlag csaknem 1000 forintot. A szerelők viszont a 7 816 000 fo­rintos évi tervet csak 5 594 000 forintra teljesítették. A kintiek tervének jelentékeny túltelje­sítése ellenére mintegy félmil­liós kiesése van az állomásnak a műhely »jóvoltából«. Évi ju­talmazási előirányzatuk 52 500 forint volt, de ennek még a fe­lét sem kapták meg november végéig, s a teljes összeget már valószínűleg nem is fizetik ki. Lemaradásuk okait a követke­zőkben látom: nem szervezték meg jól a munkákat, s a dol­gozók szorgalma sem kielégítő. Különben mivel lehelne meg­magyarázni, hogy körülbelül 25 000 óra kiesés mutatkozik a megrendelők gépein végzett munkán? Az is igaz azonban, hogy a termelőszövetkezetek eléggé rendszertelenül hozták be géoeiket, s ez nemegyszer torlódást okozott. Több ok, egy okozat. Érvek — néha ellentmondóak — hangzottak el olyan emberek szájából, akik nagyon sokat te­hetnek azért, hogy végre min­den a helyére kerüljön a Nagyatádi Gépjavító Állomá­son. Az új irodában és ebéd­lőben, a korszerű berendezés­sel gazdagodó műhelyekben arra is gondolni kellene, hogy mindez kötelez. A jobb mun­kára, a tervek, a vállalások teljesítésére. Ha mindartn 'ian nagyon akarják, ezt a célt el­érhetik akkor is, ha egyelőre még sáros is az összekötő út az állomás területén ... Hemesz Ferenc szont. Ügy véljük, ez volt a Hisszük, hogy a brieád ben sem okoz csalódást. ige17 Szegedi Nándor A Csiky Gergely Színház MŰSORNAPTÁRA 1967. január 5-én ARANYVIRÁG. 19-én ARANYVIRÁG. Az előadás kezdete 19 óra. Az előadás kezdete 15 óra. 6-án ARANYVIRÁG. 19-én ARANYVIRÁG. Az előadás kezdete 19 óra. Az előadás kezdete 15 óra. 7-én ARANYVIRÁG. 20-án ARANYVIRÁG. Az előadás kezdete 19 óra. Az előadás kezdete 19 óra. 8-án SZEGÉNY KIS 26-án ARANYVIRÁG. BETÖRÖ. Az előadás kezdete 15 óra. Az előadás kezdete 15 óra. 29-én ARANYVIRÁG. 8-án SZEGÉNY KIS Az előadás kezdete 15 óra. RF.TÖRÖ- Az előadás kezdete 19 óra. 29-én ARANYVIRÁG. Az előadás kezdéte 19 óra. 12-én SZEGÉNY KIS BETÖRÖ. Az előadás kezdete 15 óra. (4427)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom