Somogyi Néplap, 1967. január (24. évfolyam, 1-26. szám)

1967-01-25 / 21. szám

SomogyiHéplap AZ MSZMP MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJ A ÚJABB RŐDLISZÁLLlTMÁNY Muzsikaexport 120 országba A Magyar Rádió zenei osz­tálya 120 ország rádióstársa- ságaival tart állandó össze­köttetést. A múlt évben több mint 300 órányi idő terjede­lemben sugároztak a külföldi adóállomások olyan zenei programot, amelynek anya­gát közvetlenül a budapesti stúdiótól kapták. A komoly zenei művek mellett külföldön egyre nö­vekvő tábora van a magyar tánczenének is. A szocialista országok rádiói minden ne­gyedévben 120 percnyi idő terjedelmű tánczenei műsort vesznek át a maavar stúdió­tól. A helsinki adó minden hónapban egyórás műsort su­gároz a magyar dzsesszmu- zsikából magyar szövegű kon- ferálással. A hamburgi rádió ugyancsak minden hónapban egyenes adásban sugároz ma­gyar könnyűzenei műsort Bu­dapestről. Cserébe eljut hozzánk a világ zenei termésének leg­java. Az újabb szerzemé­nyek között van például az olasz rádió küldeménye: több, nálunk még nem játszott opera, mint Verdi Attila. Rossini Othéllo, Prokofjev A játékos című műve. A csere- program keretében sugározza többek között február elején a Magyar Rádió — élő köz­vetítésben — Bach h-moll miséjének londoni előadását ás a cseh filharmonikusok Roberto Benzi vezényletével sorra kerülő prágai koncert­jét. Eredeti hamisítvány Ha a nénike nem szól, föl sem figyelünk rá. A konyha parányi ablaka mögül lesett bennünket, ahogy csetlettünk-botlottunk az úttalan úton. A, balatonszent­györgyi Talpasház kerítésének hátsó bejáratát kerestük. De mivel nincs ilyen, nem is találhattuk. Ahogy a kerítés sarkéihoz értünk, kilépett a nénike. Elvárta a köszönést, csak az itán szólalt meg. — A kémény miatt? — kérdezte keményen. Nem értettük a kérdést Felnéztünk a tetőre. A Tal­pasház stabil kéményén egy gólyafészek díszlett. A hátsó kis házon egy szél tépázta, kikezdett kémény ágaskodott De még mindig nem értettük. — Maguk is csak hallffa'nak, mint a többiek — dörrent ránk a néniké. — öt ven éve itt élek, és ezt kel­lett megérnem... — Mit, nénike, drága? Azt tessék elmondani, hogy mi a baj? — A baj? — kezdett el szipogni. — Elmondtam én azt már mindenkinek, de senki sem segített Hát ha tud­ni akarják, a gólyákkal van a baj. Azokkal, amelyek tavaszra ide járnak — mutatott a zsúptetős Talpasház kéményén díszlő gólyaíészekre. — Mert azóta van a baj, amióta ide tették azt a fészket. — Ide tették? Hát nem a gólyák rakták? __ Nem bizony! Ügy hozták ezt valahonnan, mert­hogy sokan járnak ide néae'ődni. Azt mondták, így majd szebb lesz. Hatvan esztendeje élek itt, azt hiszem, engem már kiszolgál az én házam. De hát nézzék. Maholnap nem tüzelhetek . .. B izalmatlanul, de azért elmeséli, how a zsúoos ház kéményére rakott fészekbe egy »lusta.« gólvacsalád költö­zött. Igen ám, de hát a fészket csak hálóhelyül használ­ják. Napközben néhány méte-rél hátrább a nénike házá­nak kéményén gubbasztanak. Azért hullottak le a téglák, és törtek össze a cserepek. A kémény kicsi, a gólyák na­gyok. Ki gondolná, hogy egy romantikát idéző eredeti ha­misítvány ilven galibát, ilven szívfátdalmat okozhat,?! Hogy a hamisítvány és a két »lusta» sólya ennyire meg­keseríti egy öregasszony hétköznapjait? — né — Szebben csomagolják az égetett szeszt A Likőripari Vállalat (volt Szeszforgalmi Válla.at) Berzsenyi utcában székelő kaposvári kirendeltsége szál útja a kiskereskedelmi vál­lalatoknak és- a vendéglőknek a likőrt, a pálinkát és a ru­mot. A kirendeltség tizennyolc iolgozójáról ritkán lehet hallani. Csöndben, szerényen végzik munkájukat. Pedig Időnként tesznek olyat, ami a közvéleményt is érdekli. Nemrég például részben kor­szerűsítették a csomagolást. Léda helyett díszdobozokba díartonokba) csomagolják . az árut. Ezzel egyrészt meggyor­sítják a munkát (nem kell annyiszor átrakosgatni a szeszt a ládákba). másrészt szebb külsőt kölcsönöznek az általuk szállított áruknak. A közönség a kairtonos cso- ”’o«o!ást hamar megkedvelte. Noha nem a kirendeltség öt­lete volt, hanem külföldi, fő­leg szovjet példa alapján ve­zették be az új módszert, mégis elismerést érdemel ez a lépés. A kaposvári kiren- -VutcZf, most azt kéri az il­letékes szervektől, hogy mó- losítsák jelenlegi körzetüket. Tegyék lehetővé, hogy Somo- gyon kívül máshova is küld- hessenek szeszt, más kiren­deltségek pedig — ha ez gaz­daságos nekik — Somogvban lássanak el egyes területe­ket. Röviden szólva a köz- igazgatási körzet helyett a gazdaságos áruellátásra tö­rekszenek. Újabb ifjúsági táborok Az idén tizedszer indulnak munkába az önkéntes ifjúsági építőtáborok- A Hanságban le- csapolással, talajjavítással kezd­ték munkájukat 1958-ban. Az ál lazni gazdasági KtSZ-táborokban dolgozók létszáma az 1959. évi 1550-ről 1966-ig 20 440-re nőtt. Ez évben hét állami gazdaságban lé­tesítenek új tábort. A fűthető és szinte szállodai jellegű beren­dezésekkel ellátott korszerű épü­letek őszi táborozásra is alkalma­sak lesznek. Az őszi táborozá­sokra, vagyis a «-fürge ujjak« se­gítőakcióira a gazdaságok az idén már öntevékenyen köthetnek szerződéseket az egyetemekkel, a fő- és középiskolákkal. (MTI) Az idei télre több mint batszáz ródlit adtak el a ka­posvári játékboltban. A nyá­ron felhalmozódott készlet októberben kezdett fogyni. Az igazi ródlivásár azon a na­pon kezdődött, amikor leesett az első hó. Az ünnepek után húsz fémvázas ródli f érkezett. Ezekből még most is van né­hány darab, a gyermekek ugyanis a fából készült ród- likat szeretik jobban. Bár ol­vad a hó, a tegnap érkezett szállítmánynak hamar híre futott. Ha egyelőre enyhe is az idő, a gyerekek bíznak benne, hogy az új ródlikat még ezen a télen kipróbál­hatják. Hazautazott Moszkvából a Pécsi Balett Moszkva művészeti életének képviselői kedden délben me­legen búcsúztak a Pécsi Ba­lettől, amely ezután tíznapos vendégszereplése végén el­utazott a szovjet fővárosból. A 44 tagú együttes Ecfc Imre balettigazgató vezetésével ma este érkezik vissza Budapest­re. (MTI) Műszaki átvétel EBED Most találkoztak először a mlóper óta. A férfi valami tatot kért, azt hozta el neki. Zavartan ültek a vendég­ői asztalnál. A pincér már násodszor állt meg mellettük. feltűnő mozdulattal letette az isztalra az étlapot. — Ebédeltél? — nézett az ísszonyra a férfi. Az asszony először bólin- ani akart, de meggondolta nagát. Nem volt éhes, in- Mbb ideges és szomorú. Volt érje divatos öltönyt viselt, és :z ingét más vasalta ki. — En is túl vagyok rajta... — gyújtott rá elégedetten a érfi, mert csak egy százas apuit a zsebében, és még •bból vásárolni akart néhány próságot. Konyakot kért a pincértől s málnát. Az asszony nem •sodálkozott. öt év alatt sok nálnát fogyasztott. Néha kis '.dag fagylaltot. A likőr árát okállta. A konyakét is, de ibból a. férfi nem engedett. A pincér letette eléjük a wharakat. Hallgattak. A fér- i valami beszédtémán gondol­kodott, és megizzadt a hom- oka. Az asszony szórakozot- an kezébe vette az étlapot, gyakorlatiasan az árakat néz- e. Aztán a férjét, aki a ko- xyakospoharat forgatta a ke­iében. Új pecsétgyűrűt viselt lágy fekete kővel. »Lám — jött méregbeaz uszony —, már új gyűrűje van. Kitől kapta? Ki ajándé­kozta neki?*' Pillantása megállapodott az étlapon, a főtt marhahúsnál. Azt ismerte. Újból a férjére nézett. A barnára sült, idegen homlokára. Csirkeszárnyakra és paprikás krumplikra gon­dolt, amiket ezért az idegen homlokért evett meg. Pedig a melle húsát is nagyon sze­rette. A pincér tüntetőén járkált előttük. Kevesellte a rende­lést. Többre taksálta a sötét­szürke öltönyt. — Azt hiszem, mégis enni fogok — tette le az étlapot az asszony, s olyan lélegze­tet vett, mint amikor a ver­senyző a startkőről a vízbe ugrik. — Parancsolj — élénkült meg a férfi, örült, hogy leg­alább foglalkozhat valamivel. Az asszony először konya­kot kért. Aztán előételt. Va­lami franciás salátafélét. Küszködött az idegen izekkel, de megette. Két zsemlével. Aztán ragulevest hozatott és rántott csirkét. Uborkasalátá­val. Üveg sört — drágát. A pincér jókedvűen jött- ment a tálakkal. A férfi nem szólt, de jól megnézte a volt feleségét. »Talán már van va­lakije« — gondolta. Az asszony még mindig evett. Somlói galuskát dupla tejszínhabbal. A gyomrában szorítást érzett, de konokul kanalazott. Megivott még egy feketét, bepúderozta az orrát, és azt mondta, mennie kell. A férfi zavartan vette ki a pénztárcáját. »Pazarló lett« — vigasztalta magát, * oda­adta a pincérnek a bankje­gyet. Az asszony hátradőlve du- dorászott. Félig hunyt szem- pillái mögül elégedetten fi­gyelte, hogy volt férje a szá­zasból alig kap vissza vala­mit. B. I. Jegyzőkönyv. K.é- szült a ueieKpuszuai iiáposztagömbolyítő és Repacsúcso^ító Kombinát műszaki átvétele alkalmával eikkor és ekkor. A jelenlévők az építkezés készenléti állapotáról az aláb­biakat állapítják meg: Az épület üzemel­tetése alapjában biz­tosított, az alább fel­sorolt és javításra váró hiányosságok lényegében nem aka­dályozzák — legföl­jebb némiképp be­folyásolják — a kom­binát működését: A tetőről hiányzik néhány ezer darab cserép. A kivitelező ennek okául azt az objektív tényt jelöli meg, hogy a koope­ráló vállalat nem szállította le határ­időre a szükséges lécmennyiségei, és ennek hiányában le­küzdhetetlen nehéz­ségbe ütközött a cse­rép felrakása. A pót- landók listájára föl­vétetnek továbbá a t. tőgerendák, ame­lyeknek hiánya ugycsak némi aka­dályt jelent az üzem működésében. A ki­vitelező megjegyzi, hogy a szükséges nyersanyag kit-..áté­léséhez az engedély megadása folyamat­ban van. Az építteti kifogást emel a nyí­lászáró szerkezetek elhelyezése ellen. Az építő vállalat ezzel kapcsolatban meg­jegyzi, hogy tud a hibáVl, mivel nekik is komoly gondot okoz az ajtók és ablakok berakása, annál is inkább, mi­vel rögzítésük — fa­lak hiányában — nem oldható meg tökéletesen. A köz­egészségügyi fél­ti” velő mindössze a vércsoportot, a mosdót és a zuha­nyozót, valamint a többi mellékhelyisé­get hiányolta, a ké­ményseprő pedig a kémények falát nem találta eléggé érzé- kelhetőnek. Megje­gyezte, hogy a léte­sítményben a jelenle­gi állapotában az év­nek csak egy részé­ben, április 15 és ok­tóber 15 között bizto­sítható megfelelő hő­mérséklet. Végül fel­szólalt a tűzrendé­szet! hatóság képvi­selője is, aki bátran gépbe diktálta meg­jegyzését, amely sz2 rint a létesítmény tűzbiztonsága telje­sen kifogástalan. A kivitelező — el­ismerve a kifogáso­kat — kötelezte ma­gát arra, hogy a fel­sorolt hibákat 15—20 éven belül kijavítja «- ha addig közbe nem jön valami. — sk — ZAJLIK DUNA .jésL < A padlókefélő mint hangszer A dartfordi szimfonikus zenekart három porszívó géppel, egy padlókefélő­vei és négy puskával egé­szítik ki. Ezeket a »hang­szereket:« — nem egészen indokolatlanul — az ütő­hangszerek közé sorolták be. Szenzációs hír Egy nagy lap főszer­kesztője a következő taní­tással buzdította munka­társait: — Ha egy kutya meg­harap egy embert, az még nem híranyag. De fordít­va — ez már az újságba tartozik. Egon Ervin Kisch a ta­nácsra emlékezve a követ­kező kábelsürgönyt küldte Afrikából: — A Sangán-folyón egy krokodil egy lány lábába harapott. A lány nem vesztette el lélekjelenlé­tét, megharapta a kroko­dil száját. A lány rövid ápolás után egészségesen hagyta el a kórházat, a krokodil hogylétéről nin­csenek híreink. Hangversenyen — Nem gondolod, hogy az énekesnő túl gyorsan énekelt? — mondja a fe­leség a férjének. — Annál jobb — vá­laszolja a férj —, legalább elérjük az utolsó villa­most. • * • Az elefánt megvető pil­lantással így szólt az egér­hez: — Te vagy a leghitvá­nyabb lény, akivel valaha is találkoztam! — Ismételje meg, ké­rem — cincogta az egér —, szeretném emlékeze­tembe vésni a szavakat, hogy elmondhassam egy bolhának. • • • A rendező igy szól a színésznőhöz: — Ma nagyon rosszul játszott. Az a jelenet, amelyben otthagyja a fér­je, színtelen volt. Hiány­zott belőle a kifejező erő. — Lehet, de nagy baj ért, és ezért nem tudtam jól játszani. — Mi történt? — Otthagyott a férjem. • • • A restiben kiabálni kezd egy utas: — Felháborító! A hús olyan kemény, hogy tíz perc alatt sem tudom el­rúgni! — Ne tessék izgulni — mondta a pincér —, a vonat húsz percet veszte­gel. • • • A fiúcska megkérdezi: — Apa, akarsz még egy szelet tortát? — Nem, fiacskám. — Most te kérdezd én- tőlem. Táplálékot keresgéld sirályok o Hiinü iÁorfűHIái Som'gyi Néplap Az MSZMP Somogv megyei Bizottsága és a Somogy megyei Tanács lapja. Főszerkesztő: WIRTH LAJOS. Szerkesztőség: Kaposvár, Latinka Sándor u. 2. Telefons ti—510. 11—511 Kiadja a Somogj megyei Lapkiadó Vállalat, Kaposvár, Latinka S. u. 2. Telefon 11—510 Felelős kiadó: Szabó Gábor. Beküldött kéziratot nem őrzünk meg és nem adunk vissza. Terjeszti: a Magyar Posta'. Elő­fizethető a helyi postahivataloknál és postáskézbesítőknél. Előfizetési díj egy hónapra 12 Ft. Index: 25067. Készült a Somogy megyei Nyomda­ipari Vállalat kaposvári üzemében, Kaposvár, Latinka Sándor utcn C

Next

/
Oldalképek
Tartalom