Somogyi Néplap, 1967. január (24. évfolyam, 1-26. szám)
1967-01-22 / 19. szám
Márkus Ferenc: FÖLDRAJZÓRÁN Tanóra van, Ülsz a vadban, Karod karban Mozdulatlan. Vastag sál van A nyakadon, Így segítesz Most magadon? Csendben figyelsz, Vajon mi lesz? A zöld notesz?! Lesz ami lesz! Tanár kérdez: Mi az? Mi ez? Neved mellé Egy ötöst tesz. Nem izgulsz már, Megnyugodjál, Lekerülhet Most már a sál. Andrásfy András: Tél van Éhes cinke kopogtat az ablakon. Hideg a tél, fázik szegény de nagyon. Barátja van a szobában, odabenn, a kis Luli, ki eteti szívesen. Egy tányérban magot rak ki hadd egyen. Így segíti át a cinkét a télen. Borsi D. József: TÉLI ÁLOM Fenyőágon aranyhold, mint az álom körül zsong. Álmodjál ó, holdsugár, s itt lesz a jó meleg nyár! Télen nyárra gondolunk, ha zöld ágra láthatunk. Gondolatban hallható, ahogy csobban a hús tó S meglibben a nádlevél mint citcra, úgy zenél... Künn hull a hó, fagy van már s a Télapó halkan jár. Farsangra Fehér az ág és a világ, a hó száll. Arcom piros, vad, viharos szél dudál. Azt dudálja: — Fuss a bálba, farsang van. Kering a hó, mint pillangó, úgy suhan! .A A A A /N a A A> r> Izgalmas történet (ÚTTÖRŐ JELENET) (Bandi az asztal fölé hajlik, olvas. Előtte balomnyi könyv, füzet. Arcán látszik, hogy valami nagyon izgalmas könyvet olvas. Néha felvonja a szemöldökét, szájához, homlokához kap, felkiált: Juj, az anyja mindemt! Olykor meg nem tud nyugodtan ülni). Mama (bejön): Mit tanulsz? Bandi: Most? Izé... Izé, történelmet. Mama: Tudod már? Bandi: Igen, azaz, hogy izé... Mama: Mit olvastál eddig? Bandi (a könyvbe pislog): Hogy mikor a harc, mármint a szabadságharc ... Petőfi és Bem ... Szóval, akkor .. Mama: Csak szépen, nyugodtan. Majd én segítek. Szóval: a szabadságharc dicső tábornokai győzelemről győzelemre vezették a magyar seregeket Bandi: Aha. Mama: Folytasd. Mi történt aztán? Bandi: Aztán? Mama: Igen. Bandi: Aztán, amikor Napóleon megbukott... Mama: Ki? Bandi; Napóleon. Mama: Az egy kicsit korábban történt. Bandi: De megtörtént Mama: De most a szabadság- harcról beszélünk. Bandi: Napóleon ... igen, amikor megbukott. Edmond Dantes-t bemártották ... Mama: Mit csináltak vele? Bandi: Bemártották. Mama: Hová, mibe? Bandi: Elárulták és lefogták. Mama: Szegény. Bandi: ßs elítélték. Mama: Ó! Bandi: Az If várába csukták. Mama: Szörnyű. Bandi: És ott volt egy öregember, egy abbé vagy mi, a másik cellában. Átfúrták a falat, kanállal. Mama: Ö! Bandi: De az öreg kilőtt. Mama: Mi történt vele? Bandi (izgatottan): Hát meghalt. Ezt mi úgy mondjuk, hogy kilett. De még volt any- nyi ereje... Mama: Amikor már »-kitett-“? Bandi: Nem (türelmetlenül), még mielőbb beadta volna a kulcsot. Mama: Hová? Kinek? Bandi: Nem úgy igazánból... Bandi: Átadta a titkot Dantes-nak. Mama: A titkot? Bandi: Igen. A kincsről. Hogy hol találja meg. Mama: Na és mi történt az- án? Megtalálta? Bandi: Még nem. Mert a kincs nem az If várában volt elásva, hanem egy szigeten. Mama: Ö, ez nagyon bonyolult. Bandi; Az bizony, mert Dan- tes-nak előbb ki kell jutni a várbörtönből. Mama: És kijutott? Bandi (egyre hevesebben): Ki. Képzeld: a halott helyett saját magát varrta be a zsákba, aztán az öreget átvitte az ő cellájába. Mama: Ügyes lehetett. Előbb bevarrja magát egy zsákba, aztán átviszi az öreget... Bandi: Fordítva. Előbb vitte át, aztán varrta be magát a zsákba. Mama: Így már értem. Bandi: Aztán jöttek a porkolábok, és bedobták a tengerbe. Nagy vihar volt, de a porkolábok meghallották a kiáltását... Mama: Ö! (tettetett izgalommal): És sikerült szegénynek megmenekülni? Bandi: Biztos. Csak azt nem tudom, hogyan. Mama: Értem, (fölveszi a felső könyvet, alatta regény. Lassan azt is fölemeli): Ez volt a lecke? Bandi: Nem most. Ez azelőtt ... ez azután ... szóval... Mama: Jó, jó. Monte Christó grófja most velem jön a konyhába, hogy kipihenje az izgalmakat, te meg vedd elő a történelemkönyvet, és tanuld meg azt, amit feladtak. Az is elég izgalmas. (El.) Bába Mihály Gépkocsi-üzemeltetők, figyelem! Somogy megye területéről az összes szocialista szektorhoz tartozó üzem (vállalatok, szövetkezetek, állami gazdaságok stb.) gumiabroncs- és tömlőhu'ladék kötelező beszolgáltatását a Bonyhádi Ruházati és Szolgáltató Ktsz (Nagymányok, Tolna megye) címére szállítsa. A ktsz ad selejtbeszolgáltatási igazolást. Vasúti szállítás esetén cím és darabárunál: Nagymányok, Tolna megye. Vagontételnél: Nagymányoki Brikettgyár, iparvágány. Országos Gumiipari Vállalat, Palma Gumigyár. (4460) Találd ki! Utast szállít, de nem vonat A síneken sosem tolat — nem autóbusz, nem bicikli, nem motor és nem tricikli, nem vízen megy, mégis hajó, (benne ülni lesz csak a jó!) nem villamos, nem is taxi — Találd csak ki! (sofepjn) Van nekem egy paripám, de nem nyerít, s nem ropogtat soha zabot, tengerit. Ha hátára felülök, csak egyhelyben repülök, puhán szállók, mint a hó mert lovam csak — ... (pi®)UTH) TÉLI NÉPSZOKÁSOK l 2 3 4 5 amim ■■■■ ■ ■■■ b 7 8 9 ■ ■■■ ■ ■■■ ■ ■fi* 10 11 ■■■■ Bi: 12 ssss :::: 13 14 15 10 ■ ■■■ ■■■■ ■ ■■■ ■ ■■■ 17 18 :::: ■■■■ ammm 19 *■■■ mama mama mama 20 :!!! 21 22 ::n :a 23 ■■■■ sin ■■■■ 24 :::: :::: 25 26 ■ ■■■ ■ ■■■ ■ ■■■ ■ ■■■ 27 28 ■■■■ ■ ■■■ ■ ■■■ ■■■■ 29 Ili! ■ ■■■ ■ ■■■ ■ ■■■ ■ ■■■ 30 31 32 :::: :::: 33 34 üli 35 VÍZSZINTES: 1. Disznóvágáskor a függ. 22-re tűzve juttatják el a gazdához. 6. Füz*et. 9. Gáznemű keverékek. 10. A cselekvés kiváltója. 11. Nevető szótag. 12. ö. M. 13. Estéli. 14. Ekkor szokásos az ólomöntés. 17. Y. K. 18. A felsőfok egyik jele. 19. Tanú közepe. 20. Rovar testrész. 21. Sín betűi keverve. 23. Ilyen nevek a mezőn vannak. 24. A koponya nagyobb része. 25. Őröl. 26. Nem használt. 27. Agnes becézve. 29. Kötőszó. 30. Aprószentekkor használják. 34. Kezecske. 35. Számára. FÜGGŐLEGES: 1. Leesik. 2. Közepe előtt. 3. Vészi Endre. 4. A Föld beosztása az Egyenlítőtől É-ra és D-re. 5. Ilyen a használhatatlan lábos. 6. Egy idős édes testvér. 7. Luca-napi népszokás. 8. Amely személynevekről. 15. Nagyon magosra. 16. ö oroszul. 20. A kín elszenvedése. 22. Disznóvágáskor szokás küldeni. 23. Igen oroszul. 24. Szája. 25. Álló film ékezetfölösleggel. 28. Bőg betűi keverve. 31. Koca közepe! 32. C. N. 33. Sír. K. J. Megfejtésül beküldendő a vízszintes L, 14., 30. és a függőleges 7., 22. Beküldési határidő 1967. január 27-én péntek délig. A szükséges sorokat levelezőlapon küldjétek be* s írjátok rá: »Gyermek kereszt- rejtvény .■*< Múlt heti rejtvényünk helye« megfejtése: Hóember; L*app; Hideg tél; Hócsata; Román. Könyvet az alábbi pajtások nyertek: Dani Erzsébet, Jakab József, Kaposvár; Csirke Mária, Gálosfa; Halmai Márton, Bolhó. A könyveket poétán küldjük el. MESE A SZÉLFIUCSKAROL , Z ÖREG TÉLI SZÉL /1 még egyszer maga köré. gyűjtötte fü- työrésző fiacskáit, mielőtt nekiengedte volna őket a világnak. Zúgtak, búgtak, pörögtek, forogtak a vad kis szelek, alig bírtak magukkal az öreg pedig elégedetten gyönyörködött bennük: — Derék vihar lesz valamennyiből! Nyugodtan rájuk bízhatom a világot! örömében nagyot fújt, de boldog sóhajtása hirtelen megakadt a legkisebbik szélfiúcskán, aki vékonykán és szelíden lengedezett a sor végén. Még az ősszel született hulló bükkfalevelek sóhajából, és olyan gyengécske volt, hogy rendesen fütyülni sem tudott, csak halkan dudorászott. — Jaj, te gyerek! Te gyerek! — nyögött fel egyszerre bánatosan az öreg szél, és leheletétől csupa zúzmara lett minden faág. — Mi lesz belőled? Hiszen annyi erőd sincs, hogy egy hópihét megtáncoltass! — Ne búsul), öreg szél- apám! — suttogta a szélfiúcska —, majdcsak találok magamnak valami foglalkozást.-Hihihiii! Hahahahaa! — viháncoltak a haszontalan testvérek, — legföljebb in- gecskéket szárogathatsz a kertek alatt! De még abba is belefáradsz, te kis fuvallat. — Nem lábujjhegyen kell osonni, fiacskám — oktatta az öreg téli szél. — Nézd a bátyáidat, milyen bátran száguldanak. Tanulj tőlük, hogy megerősödj! Azok bizony nem is vártak tovább! Nekiiramodtak a mezőnek, sivítva kergetőz- tek, azután beszöktek a városba, utcahosszat hancúrózni s megmutatni, hogy milyen legények! Jól megrázták az ajtókat, ablakokat, és beledudáltak a kéménylyukakba. Mindegyik vitte valamire. Az egyikből felleghajtó lett, a másikból hófúvó, a harmadikból kalapkergető, a negyedikből híres forgószél — csak a kicsi szélfiú táncolt ide-oda búsan és tanácstalanul, mert még egy pici kislány arcát sem tudta pirosra csípni. Szégyenében elbújt az alvó erdöszélen. Hol itt, hol ott motoszkált a kopasz gallyak között, míg egyszer csak véletlenül beleborzolt egy alvó madárka színes tollába. A madárka felriadt: Juj, te huncut! De megcsiklandoztál! Hanem meg kell hagyni, finomujjú szcl- gyerek vagy, nem olyan goromba, mint Süvöltő meg Orkán, akik megkeserítik az életünket. — Ö — lehelte a kicsi szél —, te vagy az első, aki ilyen kedveset mond nekem. Pedig a nagy szelek családjában én senkisem vagyok. Még rendes foglalkozásom sincsen. Ezen aztán a madárka csettegve, csattogva nevetni kezdett: — Foglalkozás? Hát az meg minek egy szélnek? — Mi sem hiába járjuk a világot — magyarázta a szélfiú —, esőket hordunk, földeket szárítunk, megfú- süljük az erdőket. Akad munka bőven. Csak én nem értek semmihez! Életében először akkorát sóhajtott, hogy a bükkfaágon lógó ezüstös jégcsapocskák csengve-bongva megzendültek tőle. Mintha ezüstcimbalom szólalt volna meg az erdő álomszerű csendjében. — Mi volt az? — kiáltott egy harkály. — Mi? Mi? Mi? — kérdezték sorban a cinegék. — Muzsika! — ujjongott fel a színes tollú madárka. — Hiszen ez a szélfiú muzsikálni tud! — Dehogy, dehogy! — szabadkozott ijedten a kicsi szél, de a madarak körülvették. — Próbáld meg még egyszer! No! Próbáld csak meg és muzsikálj nekünk! A faágon csillogott, villogott a jégcsapsor, és a szellő legfinomabb érintésére kristály hang on zenélni kezdett. a SZÉLF1ÜCSKA bor- zongva, remegve próbálgatta az ezüstös erdei hangszert, azután egyre bátrabban futtatta rajta az ujjait, egyre ügyesebben ütögette őket. A fehérbe dermedt erdő ágai között csengeni-bongani kezdett a szépséges muzsika. mintha hótündérkék ezüsthegedűn és fagymanócskák üvegsípokon játszottak volna. Attól kezdve vidám lett a didergő madarak élete. A cimbalmozó szélfiúcska egyre szebben muzsikált nekik. Alvó mókus, alvó medve nem is sejtette, mitől álmodik szépet, mert még az odúk mélyére is behallatszott a kedves dallam. — Milyen könnyű lesz így kivárnunk Tavasztündér jöttét! — csivitelte a színes tollú kismadár. A szélfiúcska felfigyelt. — Ki az a Tavasztündér? — Ó, hát nem tudod?. . Csodálatos, jóságos hatalom, akinek egyetlen napfényes mosolyától újjáéled minden. Megmozdulnak az alvó csírák, kibomlanak a rügyecs- kék, és édes lesz a virágok kelyhe. Alig várjuk, hogy vidám dalunkkal köszönthessük őt! — Én is köszöntem szeretném, ezüst muzsikával! — ujjongott a kicsi szél, és attól kezdve még többet gyakorolt a jégcsapokon, kora reggeltől késő estig. Amikor pedig az erős vihartestvérek zúgva elrepültek a világ más tájaira, ő szép csendesen meglapult, és ott maradt az erdőn. Nem is akart már hófúvó lenni, mert így sokkal boldogabb volt. Egyszer aztán elérkezett a nagy nap. Ragyogó fény árasztotta el a tájat, és a madarak hangos szóval hirdették: — Itt a tavasz! Jön a tavasz! A szélfiúcska boldog sietséggel futott az ezüst cimbalomhoz, hogy eljátssza rajta a legszebb dalt. És akkor... 6, jaj! Képzeljétek! A sok fénylő jégcsapnak nyomát se lelte! Az első napsugártól mind leolvadtak a bükkfaágról... s Z ERDŐ ŰJ DALTOL ZENGETT, a vizeken új fények cikáztak, csak a szélfiúcska érezte úgy, hogy mindjárt utolsót sóhajt keserűségében. Lám, mégis igaza lett a gúnyolódó viharszeleknek, nem való ő másra, mint védett kertek alján ingecske- szárogatásra. Sírdogálva rejtőzött el * borzongó bokrok közé, amikor hirtelen meleg hang szólította: — Hol vagy, szélfiúcska? Ne bújj el előlem! Mindent tudok rólad, elcsiripelték a madarak! No, hiszen erre még jobban elszégyellte magát a kicsi szél, és el akart illanni, de hipp-hopp! Innen is, onnan is, kéklő ibolyák álltak az útjába. — Vidd el az illatunkat! Vidd el a sóhajunkat! Körös-körül nevetett tsz egész világ, de nem csúfon- dárosan és gúnyosan, mint ' a téli szél rakoncátlan szélgyerekei, hanem kedvesen, biztatóan és boldogan. Legszebb volt mégis a Tavasztündér mosolya: — Éppen ilyen dudorászó szellőcskét kerestem! — mondta. — Légy az én hírnököm, szaladj mindenütt előttem, és súgd a fülébe mindenkinek, aki nem hiszi, hogy nemcsak a vihar erős, hanem az is, aki muzsikál, simogat, ringat... IZEKRE A SZAVAKRA a virágok, madarak mind, mind bólogattak. A kis szélfiú pedig azóta is a tavasz hírnöke, ő hozza el az elm* virágillatot a városokba. Ha találkoztok vele, biztosan megsimogatja a hajatokat ... Fésűs tn E‘
