Somogyi Néplap, 1967. január (24. évfolyam, 1-26. szám)
1967-01-22 / 19. szám
Vasárnap, 1961. január 22. 5 SOMOGYI NÉPLAP Gáncs nélkül OLYAN VEZETŐKKEL BESZÉLGETTEM több ízben az utóbbi hetekben, akik minden igyekezetükkel, tudásukkal, lelkesedésükkel támogatják a Tegyünk többet Somogyért! — mozgalmat. Űj piacukat hódítanak meg kül- és belföldön, növelik a vállalat, a szövetkezet nyereségét, s ami szintén lényeges, mind több somogyi asszonynak, lánynak és férfinak adnak munkát. Szinte refrénként csengett ki mondataikból, hogy teljes gőzzel készülnek az új gazdasági mechanizmus bevezetésére. Minden intézkedésük, tervük, elképzelésük arra irányul, hogy megerősödve, versenyképesen indulhassanak 1968. január 1- ón. Ügy érzik, hogy jó úton halad a vállalat kocsija, néha- néha azonban behúzzák a féket illetéktelen kezek, s lassítják a sebességet akadékoskodásukkal, merev álláspontjukkal, szemellenzős döntésükkel. Hogy mi fájt leginkább ezeknek az igazgatóknak, főkönyvelőknek, főmérnököknek, szövetkezeti vezetőiknek? Az, hogy a hivatalok nem tartanak lépést a. rugalmasabb gazdálkodással. Sőt olykor még a megyei vállalatok sem vizsgálják egyetemesen a kérdést, megrekednek a szűk vállalati érdeknél, s bizonytalankodásukkal, követel ődzésükkel éppen a Somogyért többet tenni akarók szándékát gáncsolják el véglegesen, vagy csak egy időre. ELSŐ PÉLDAKÉNT a Kaposvári Szíjgyártó és Nyerges Ktsz-t említeném meg. Űj anyagból készítik az export- labdákat, s ehhez új technológiát vezettek be. A hidegebb Idő beálltakor nem tudták a kellő hőfokra fölmelegíteni a bőr vasalásához használt gépet, • ez kihatott a minőségre. Ripsz-ropsz be kellett építtetni egy kazánt Éppen a megyében dolgozott az ilyen szerelésekkel foglalkozó székesfehérvári vállalat, a szövetkezet vezetői gyorsan megegyezték velük. Megkezdődött a központifűtés- és kazánszerelés. Elkészült a munka, engedély azonban még mindig nem volt A tanács illetékes osztálya még mindig rajta ült. Igazság szerint el sem kezdhették volna emélkül a kazánszerelést, a szövetkezet vezetői azonban vállalták a rizikót, mert elsősorban az járt az eszükben: a megyének is érdeke, hogy a ktsz teljesítse a terven felül vállalt exportot, továbbra is foglalkoztassa a fél év alatt megháromszorozódott létszámot. A CUKORGYÁR egyirányú forgalmat szeretne bevezem;. Az elképzelések szerint a cukorrépával megrakott gépkocsik az egyik oldalon bemennek a gyárudvarba, a másik oldalon pedig távoznak. A gyárat átszelő utat a Közúti Üzemi Vállalat építené meg. Több tárgyaláson egyeztette elképzeléseit a két cég. A cukor- gyáriak azon a véleményen voltak, hogy legalább harmincezer forintot takaríthatnának meg, ha a követ nem raknák ki a vagonokból az Erzsébet-rakodón, hanem betolatnák a gyárudvarba a kocsikat, s a helyszínen lapátol- nák ki az anyagot. A helyszíni megbeszélésen a Közúti Üzemi Vállalat munkatársa ragaszkodott ahhoz, hogy a gyúr dolgozói végezzék el a kirakodást. Ezt nem várathatta a cukorgyár, hiszen létszámát a termeléshez szabta. S itt jön a meghökkentő gábcsoskodás. A vállalat ké-pviselője kijelentet te, hogy akkor nem vállalom, nem építjük meg az utat Egyes szám első személyben nem vállalja! Hogy ezzel keresztülhúzza a cukorgyár fejlesztésével kapcsolatos tarveket, talán föl sem ötlött banne. ^ MÉG MEGHÖKKENTŐBE b következő példa. Negyedik éve kooperáló partnere a megyének meg a Vas- és Fémipari Vállalatnak az Egyesül Izzó. Ebben az évben megkezdenék Kaposváron autói z zó-foglalat -k önálló gyártása is. Ennek ^izonban egyetlen akadálya egyelőre a nikkele- zés. Kezdetben szó volt róla, hogy a vasipari vállalat épít magának galvanizálót. Ez azonban nem lett volna gazdaságos, így elálltak ettől. A döntést főképpen az indokolta, hogy nagy összeget ruházott be galvanizálóra a Finommechanikai Vállalat és az akkor még Világítástechnika' Vállalat. Nincs szükség egy harmadikra. Elhatározták, hogy megrendelik a hüvelyek és a lamellák ndltícelezését a Finommechanikai Vállalatnál. A másik tanácsi vállalat húzódozott ettől a munkától. Arra hivatkozott, hogy nem ismerik a fényes nikikel ezést. Akkor leutazott a fővárosból egy szakember, s betanította a galvanizálóban dolgozókat. Amikor idáig eljutott az ügy, újabb nehézségeket támasztott a Finommechanika. Azt leírté, vegyen a vasipari vál'alat két forgódobos, egy darab egyenirányítót, s vegyszert is adjon, akkor vállalják a nik- kelezést Ha a Finommechanika önköltségcsökkentő hitelt vesz föl a szükséges berendezésekhez, akkor is kifizetődik neki az üzlet, hiszen évenként hatmillió hüvelyt, tizennyolcmillió lamelláit kíván ndkkelez- tetni a fénycsőfej üzem. A legkellemetlenebb az volt, hogy a Finommechanikai Vállalat az Egyesült Izzóval közölte az elutasító döntést. Nagyon cs od átkozhattak a levél megérkezésekor a fővárosban, hiszen a kooperációs megegyezés szerint a Vas- és Fémipari Vállalat felelős az Izzó- foglalat gyártásának letelepítéséért A nikkele zés ügye azóta sem dőlt el, pedig ezen áll vagy bukik a lamellagyártó gépek Kaposvárra való leszállítása, tizenhét ember munkába állítása. Mindez Somogy megye érdeke. Éppen ezért a Finommechanikai Vállalatinak ebből a szempontból kellene felülvizsgálnia döntését Gáncs nélkül, az egyetemes előrehaladást segítve. Ez a fő követelmény minden hivatalban, minden vállalatnál. A megyéért többet tenni csak így leheti L. G. Állványzat fákon Állvány a magas fák koronájában végzendő megporzáshoz. Csehszlovákiában érdekes berendezést szerkesztettek, mélynek segítségével könnyedén végezhetik munkájukat az erdészeti dolgozók — a fák koronájában. Az állványt a fa törzsére erősítik, és persely valamint támaszrendszer és azokat összekötő csövek segítségével támasztják alá a korlátokkal körülvett munkateret. Gyártásához kevés anyag szükséges, és fölszerelése is kevés időt vesz igénybe, A fa törzsére az állványt a földtől kb. 6 m magasságban erősítik fel. A munkateret 2—2 pár ferde támasz tartja, ami különleges persellyel kapcsolódik a törzshöz. A fa koronájába való felkapaszkodáshoz, az állványok felállításakor vagy a munkák elvégzésekor svédlétrákat alkalmaznak, amelyek 2 méter hosszúságú tagokból állnak. A szerkezet teljes súlya a létrákkal együtt 3 mázsa. Métere és kis súlya lehetővé teszi, hogy könnyen odaszállítsák felállítási helyére. Az állvány felállítása a fa koronájába egyszerű művelet, 3—4 szerelőből Siló csoport a fa magasságától függően 3—5 óra alatt végzi eL A berendezés segítségévéi könnyen hozzá lehet férni a korona egész felületéhez, a szélen lévő ágak kampóval behúzhatok. MI A JŐ? A vita témája nem a címben szereplő »nagy kérdés« volt, eszembe se jutott volna ilyesmi. A velem szemben ülő férfival azonban, akiről tudom, jól ismeri az életet, kutatja az el- ientmondásokat, hogy hozzájárulhasson feloldásukhoz, közös témát találtunk, s vala- hónnét messziről indultunk el. Onnét, hogy hogyan lehetne c nagy halmazból megragadni r kis morzsákat, az általános tendenciákat, a kispolgári gondolkodásmód, életszemlélet megnyilvánulási formáit. Mert valahogy alulról kell kezdeni a hámot: általánosságban nem lehet. S ahogy különböző esetek, nézetek, szokások és gondolatok csoportjában próbáltunk eligazodni, a férfi — akiről nem árulok el titkot: marxista, és sokat tett már a mi társadalmunkért — hosz- szabb időre elhallgatott. Nem zavartam meg, §em szóltam közbe. Sokáig ültünk rgy némán, amikor rám emelte tekintetét, és azt mondta: — Ehiszed-e, hogy itt vagy ott, mindannyian hordozunk magunkban egy kevéskét a kispolgári mentalitásból? — Lehet. — De idefigyelj csak, most meghökkentő dolgot mondok. Tudod, egy kicsit jó is, hogy az emberben vannak kispolgári vonások. Miért? Figyeld csak meg! Aki tisztán, elveink szerint él, puritánul, szocialista módon gondolkodva, annak jó??? Nem! Szerintem annak jó, aki egy kicsit kispolgár, mert ez jelenti a jót, á kényelmet, a nyugalmat. Nem válaszoltam. Azt hiszem, megóreztem szavaiból, hogy erre nem lehet azonnal, nem szabad gondolkodás nélkül válaszolni. Ha szembekö- íősdit játszunk? Akkor igen. Ha ellenzőt illesztünk a szemünk elé? Akkor elítéltem volna az első pillanatban, rácsaptam volna keményen, kérlelhetetlenül, minden ellenérvet felsorakoztatva. Mondhattam volna, hogy igen, ez a kispolgári benned, ezt kell kürtanod magadból. Hiszen nem érvelhetsz a ml elveink AUTO - VILLANYMOTORRAL Autóink jelenlegi motorja miimtegy 30 százalékos energiaátalakítási hatásfokával nem valami gazdaságos erőgép. Mindamellett sok, precíz megmunkálást kívánó alkatrészből álló összetett szerkezet, mely nélkülözi a korszerű konstrukciók egyik legnagyobb előnyét: az elegáns egyszerűséget. A szükségszerűen bonyolult erőétviteld rendszer még tovább rontja a hatásfokot, és sok hibaveszélyt is rejt magában. Nem csoda tehát, ha már régóta foglalkoztatja az autó tervezők/ fantáziáját az olyan villamos hajtású autó megteremtésének gondolata, mely sakkal egyszerűbb szerkezeti felépítésű lehetne robbanómotoros elődjénél, amellett csöndesebb és főként tisztább üzemű. Robbanómotor helyett a gépjárműbe építhető elektromotorok alkalmazása nem eredőién "ez ugyan súlycsökkenést, de sok más előnnyel jár. Mindenekelőtt sokkal kedvezőbb a hatásfoka, amihez az is hozzájárul, hogy egyetlen mozgó része van csak, és az is forgómozgást végez. Nincs szükség sem tenge'ykrpcsolóra, sem ■ebeoségváltó műre, hiszen a vonóerő és a fordulatszám a motor adott áramfelvételéné önműködően szabályozódik. A konstrukciós probléma nem is az elektromotorral van, hanem az elektromos energia f orrásával. Az általánosan i mert savas és lúgos akkumulátorok fe’használásá- al készü’tek ugyan villamos autók, de az akkumu átér '!• mák a súlyegységre és a tério- , gateaységre vonatkoztatott ki' kapacitása kiküszöbölhetetlen Elektromos árammal hajtott gépkocsi. hátránynak bizonyult. Az akkumulátor kkal optimálisan terhelt autó csak 80—90 km utat tud megtenni egy feltöl- iéssel, ami legföjebb mérsékelt városi közlekedés esetén kiégi tő. A villamos autók jövőbeli lágy térhódítá-át célzó jóslatok azóta láttak napvilágot, amióta az úgynevezett tüzelőanyag-cellák első példányai létrehozták a kutatók. Ezek kedvező tulajdonsága abban .ejlik, hogy nagy energiájú kémiai tüzelőanyagokból közvetlenül állítanak elő villamos energiát. Perspektivikusan csak ezek olcsó tömeggyártása esetén rendülhet meg a belső égésű motorok jelenlegi hegemóniája. Hogy mennyire előrehaladott állapotban van az elektromos autók problémája, jól szemlélteti az a hír, hogy jelenleg angol szakemberek a Renault Művek és más francia cégek által készített villamos gépjárművek prototípusai, vizsgálják. Az eddigi protot: lusok között egy négyüléses és egy kétüléses autó, tovább: egy tricikli és egy motorke t ékpár szerepel. A hálózat iramból tölthető telepű járművekből 1967-ben további ? űsérleti példányt helyeznek izembe, s ha beváltják hozzájuk fűzött reményeket, megkezdik sorozatgyártásukat. mellett, ha önmagaddal te gyötrődsz, ha nem találod az utat. Csakhogy rövid okfejtése agyon elgondolkoztatott Napok teltek el azóta, ■ eláttam: van valami abban, mit mond. De miben van gaza és hogyan, milyen ma- ■;ot kell keresnünk az ő »igaziéiban«? K inek jó a mi társadalmunkban? (Tudom, így nem sza- föltenni a kérdést hisz erről nem is lehet vita. Itt alapvetően mindenkinek jó.) előkerestem emlékezetemből egy munkáscsaládot, nem volt nehéz. Az ő szemszögükből talán megközelíthetőbb vitapartnerem »igazsága«. Egyszerű és boldog emberek. Pedig nem tartoznak a nagy jövedelműek közé, még a közepesekhez is éppen hogy eljuthatnak. A családfő munkásember volt világ életében. Egyszerű, kétkezi munkás. Puritánul él, nincsenek nagy vágyai, céljai, csak amennyi önmaga erejéből elérhet. Sokat dolgozik, és töri a fejét, mit lehetne jobban. I| rigádvezető volt, ott építette második családját. Az emberek, mint a gyerekei, s az üzem, a gyár (nem szavak ezek nála, tettei, odaadása, aggódása és felelőssége bizonyítja) az övé... Nem mondanám azt sem, hogy abszolút értelemben szocialista típusú ember ő, de talán a legjobban közelíti meg e kategóriát — cselekedeteivel, gondolkodásával, magatartásával. Ég hány százszer ember él köztünk, aki ilyen! És ők talán azt tartják: nekik rossz? Mert nem terhesek kispolgári vonásoktól, mert nem nyerészkednek, mert nem a »jót«: a kényelmet, a nyugalmat, a biztonságot áhítoz- zák? Nem! Nekik az a jó ebben a társadalomban, hogy az övék! Hogy szavuk van a gyárban, hogy gondolkodhatnak, fantáziájukat működtethetik, alkothatnak a maguk munkájában, kísérletezhetnek, mit lehet gyártani olcsóbban, jobban; s minden idegszálukkal, érzékükkel és gondolatukkal a jobbért, valamennyiünkért dolgoznak. De nem az agyén önzésének, az egyén kizárólagos érvényesülésének, fölemelkedésének útját választották. Ök közösségi emberek, s boldogok, hogy azok lehetnek. Nekik jó, mert úgy akarnak jobb életet, az ő gondolkodásukból egészen másként fakadó kényelmet és lyugalmat, hogy mindenkinek, az ország egész népének akarják ezt, tevékenységüket ennek vetik alá. S ők már tudják, értik, és élvezik a gyümölcsöt, ami a nagy közösség jólétéből jut nekik. Mennyire más alapállás ez! Ez a vonzó ez a rokonszerr vés, ez a mi elveink szerint való gondolkodás! S miben van a vitapartner igazsága«? Abban, hogy ma még — anyagi vonatkozásban — valamivel jobb az .' őzöknek, a nyerészkedőknek, az ndividualista szemlélettől át- hatottaknak, a kispolgári némtektől mételyezetteJcnek. S a baj az, hogy jobb! Ebben /agyunk mi gyengék, emberek. M i a jó? A közösségért élni! Mi a jó? Fáradozni a jobbért, fiikai és szellemi erőinket sszpontosítani mindar. ,\iunk- rt! Mi a jó? Alárendelni ma- amaí a közösségnek, hogy nekem, az egyénnek is jobb le- yen! Miért nem tanuijuK meg zt a munkásosztálytól, miért nem akarjuk a nagy közösségben s nem egyéni akciók yomán megtalálni boldogu- 'sunkat? A jó jogos óhajtásához er- álcsi alap kell. Magyarul: lem óhajtani, hanem tenni, •selekedni! Magunkénak érezni mindent, környezetünket, ikotásalnkat, terveinket, fel- datainkat, s részt vállalni «előle annyit, amennyire csak épesek vagyunk. Ez a köve- elmény, ettől jó, s ettől lesz még jobb élni itt. a jó legnemesebb ~ Jávori Béla
