Somogyi Néplap, 1967. január (24. évfolyam, 1-26. szám)

1967-01-17 / 14. szám

AZ MSZMP MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA A körzeti bemutatóra készülnek Februárban megyeszerte megkezdődnek a kulturális szemlék, a körzeti bemutatók. Előzetes tájékozódásunk sze­rint a segesdiek hétfőn és csü­törtökön próbálnak, 12-én el is látogattunk hozzájuk. Hét órára hívták össze a néptáncosokat. Addig a könyv­társzobában beszélgetünk. — Mivel készülnek a se­gesdiek a körzeti bemutató­ra? ~ kérdezem a művelő­dési otthon igazgatóját — Az irodalmi színpad mű­sora egyelőre titok. •— Kinek titok?... — Meglepetésnek szánjuk. — Értem, szóval csak ne­künk, nézőknek titok. Azért valamit csak megtudhatunk róla. — Elmondom — teljesíti ké­résünket az igazgató, az iro­dalmi színpad vezetője. — A vietnami követségről kértünk segítséget — tájékoztat a fia­tal igazgatónő. — Eredeti vietnami dalokat, lefordított verseket szeretnénk bemutat­ni műsorunkban. Nagyon vár­juk már a választ. — És a néptánccsoport? — ök három vagy négy tán­cot tanulnak be erre az alka­tomra. Hét órakor majd meg­nézheti őket. Ketten már itt is vannak a táncosok közül. Ügy fél hét körül megér­kezett az együttes vezetője, Németh Lajosné is. Hét óráig türelmesen vártunk, elütve az időt ezzel-azzal. Egy kisfiú tettrekészségéről adott tanújelet, hogy szinte percenként szaladt ki az ut­cára lesni, jönnek-e már. __ — Görkorcsolyával könnyebb hazavinnem öt. Megjelent a Jelenkor januári száma Gazdag, változaté« tartalom­mal, sok érdekes olvasmány- nyál jelent meg a Pécsen szer­kesztett irodalmi és művészeti folyóirat új száma. Csorba Győző új verseivel, Bihari Sándor, Kiss Dénes, Raffai Sa­rolta és Takács Imre jelentke­zik költeményeivel. A szép­prózai írások között Kampis Péter, Pál Rita és Simon Emil elbeszélését olvashatjuk. Az Élet és kultúra-rovatot három érdekes szociográfiai irás és Veres Péternek a Ba­laton ügyében írott levele ve­zeti be. Figyelemre méltó ta­nulmányt írt Pomogáts Béla a kritika helyzetéről, kapcsolód­va az MSZMP Kulturális El­méleti Munkaközösséginek az irodalom és a művészetek hi­vatásáról megjelent vitaindí­tójához. Változatos képet nyújtanak a művészeti írások: Rónay László budapesti zenei levele mellett érdekes angol színházi beszámolót közöl a Jelenkor s egy képzőművészeti tanul­mányt Beck ö. Fiilöp pápai kapcsolatairól. Bodri Ferenc képzőművészeti krónikája fon­tos új művészeti kiadványok­ról számol be. A Mérlegen-rovaitban jelent meg Tóth Dezső írása, amely a folyóirat múlt évi munkáját értékeli. Az új számmal (Szedik évfo­lyamába lépő pécsi irodalmi és művészeti folyóirat új jellegze­tessége, hogy ezúttal először fo­lyóirat- és televíziószemlét is közöl. Negyed nyolckor se voltunk .öbben. Mit volt mit tenni, negkérdeztem legalább, hogy nit próbálnának, ha összejön- i érnek. — Egy cigánytáncot, bu- ;sáki kopogóst, berzencei aány táncot. — Hányadik próba lenne? — Még csak a második. — Hányán táncolnak egyéb­ként? — Tizenketten. Fél nyolc után elbúcsúztunk a segesdiektől. Igaz, már né- yen voltak, de hosszabb ide­ié már egy lélek se érkezett. Nem tudtunk miben bi zakód ni. No persze magyarázatot azért kaptunk űtiavalónak. — A szalagavatóra készül­nek. Meg: — El vannak fáradva — mondta az egyik, próbára siető lány. A körzeti bemutató február elején lesz. Nem túl későn kezdték meg a felkészülést a segesdiek? Az irodalmi szín­padnak is és a néptáncotok­nak is már javában próbál­niuk kellene! És a próbákat is másképpen kéne megszer­vezni. Horányi Barna Andrze] Műnk, számos gon­dolatgazdag film alkotója ren­dezte az Eroicát, amely Mar- del-Platánan dijat nyert. Ha­zánkban korábban mutatták be utolsó, befejezetlenül maradt filmjét — Egy nő a hajón —, amelynek forgatása közben au­tóbaleset áldozata lett. Az Eroica Ironikus hangvételű háborús film A háború idősza­kát nem pátosszal, hanem a hő­sökről alkotott hamis illúziók szétrombolásával ábrázolja. En­nek ellenére a film nem pesz- szitnista, és hősei, bár néha ne­vetséges körülmények között válnak azzá, mégis hősök. A filmet szerdáig játsszák a Vörös Csillag yilmszfnhäzban. A századfordulón, amikor Sámik Istvánná, Pötiendi Lidi tíz-tizenöt éves kislány volt. még nagyon megcsodálják fa­luhelyen a vasalt nadrágos idegent. Megcs:dé ák, de nem szerették őket, kiváltképpen akkor nem, ha életmódjuk, szokásaik felől érdeklőditek. Az igénytelen öltözabű parasztem­berek az ilyen országjárókat csak nehezen fogadták bizal­mukba. 1898-ban —■ erre már csak egyedül a 82 esztendős Sámik Istvánná emlékszik Hetesein — szívesen látott vendég érkezett a faluba. Első útja a községi bíró házához vezetett. Vikiír Béla, a református pap fia és a bíróvá lett Poti endi testi-lel­ki jó barátokat tisztelitek egy­másban. A bíró családja min dig szívesen, a hazatérő csa­ládtagnak megjáró tisztelettel fogadta az akkor már \híres népdalgyűjtőt. — Ha eü-eüjöbt hozzánk, mindig jókedvűnek láttam — emlékszik vissza Sámik néni. — Érdekes ember volt. Akár­milyen komolyan figyelt a munkájára, mindig közbe-köz- bemondott egy-egy tréfás mon­datot. Néha elkc'p teltem hoz­zá hasonló emberek társaságá­ban, s mindig biztos voltam abban, hogy mindenki szereti. Olyan volt az arca is, komoly, tudós, akinek a szeme mindig nevetett Jó hangulatú, igazi társaságbeli ember volt. Gyűj • tőútjáról szívesen mesélt. El­mondta, hol, merre járt, ho­gyan fogadták. Nagyon szerette a meglepe­téséket, és ha valakinek öró • met szerezhetett Egyszer be­jött az iskolába egy tölcsére- géppel, és a tanító engem je­lölt ki, hogy énekeljek bele. Amire a nóta végére értem, már ott álit körülöttem a fél OJlL álomban ORVOS ÉS ÉNEKES Beszélgetés a jubiláló dr. Szedő Miklóssal Érdekes kettős jubileumot ünnepelt dr. Szedő Miklós, a Péterfy Sándor utcai klinika kiváló főorvosa. Most töltöt­te be hetvenedik évét, s negyven éve indult el a si­keres énekesi pályán. — Orvosnak készültem. Még egyetemre jártam, ri i kor egy alkalommal Pesta Miklós újságíró énekelni hal­lott — mondta. -— Elvitt egy énektanárhoz, aki meg­hallgatásom után — nehéz anyagi körülményeim miatt — ingyenes oktatásomat vál­lalta. Egy év múlva megtar­tottam első önálló har" r- senyemet. Később mint ösz­töndíjas az Onerához kerül­tem. majd a Városi Színház­ba. Közben befejeztem az egyetemet, s megkezdtem or­vosi működésemet. A^b^n az időben ugvaris az érekesoá- lya nem volt stabil. Később megszeretem az orvosi prak­tikumot éopúgy. mint az éneklést. Ma sem tudom el­dönteni, melyikhez vonzódom jobban. — Ügy tudom, sokat járt külföldön. — Valóban: Buenos Aires- Lől Helsinkiig szinte az egész világot bejártam. 1939—13-is Dél-Amerikában éltem és szerepeltem. — Mennyi ideig készül 2gy-egy előadásra? — A jubileumi hangverse­nyemre például hat hétig készültem. A többi között Schubert. Brahms dalait, Bartók és Kodály népdalfel­dolgozásait énekeltem. Nem számítottam arra a sikerre, amiben részem volt. Megval­lom őszintén, nagyon jólesett. — Mik a tervei, elképzelé­sei? — A jubileumi koncerten tihatároztam, hogy többé •’em lépek közönség elé. Ezt az elhatározásomat azonban nem tudtam megtartani. Üav "rzem. més énekelnem kell. November óta már két föl­lépésem volt, most készülök a harmadikra. falu népe. Senki sem tudta, mi következik. Amikor újra hallottam a hangomat, borzon­gás futott végig rajtam. Vol­tak olyan gyerekek, de még tetoőttek is, akik féltek • az őnekiő masinától. Olyan hírek is elterjedték, hogy a titokza­tos ördögi szerkezet belelát az emberek lelikébe. A tizenöt éves Pöttendá kis­lány is elgondolkozott ezen, de aztán hamarosan kisütötte hogy az olyan kedves és jó ember, mint apjának hires ba­rátja, nem is venne a kezébe, csak olyan géipet, amilyennel örömet lehet szerezni az embe­reknek. Egy másik alkalommal — a századforduló éveiben leheteti — újabb géppel jelenít meg1 Pöttendiéknél a kedves vendég és felesége. Sorba állították a bíró öt gyéreikét, Vikár egy fe­kete lepel alá bújt, és onnan dirigálta, ki merre fordítsa a tejét. A gyerekek nevettek, tet­szett nekik a játék, de fogal­muk sem volt arról, mi törté­nik a fekete lepel alatt. Azon derültek leginkább, hogy a pesti vendég komoly ember lé­tére egy fekete kendő mögé bú- 'ik előlük, és mégis látja őket. Csak hónapok múlva értették meg a nagy titkot, mit is szol­gált az új gép, amikor megér­keztek a fényképek. Hetesen okkor még senki sem látoti ilyet. Megforgatták Innen is onnan is. Megnézték, hátha a papír másik felén a hátuk lát­szik. Sámik néni többször nem tá- 1 álkozott a mindig jókedvű pesti vendéggel. Azazhogy még egy alkalommal mégiscsak. A Kalevala 1959-ben Vikáir szü­letésének századik évforduló . án került a kezébe. — Ahogy olvasgattam verssorokat, s'fcszor úgy ére ­tem, hogy itt mesél megint a: e szalunknál. Több apró tör tónetet ismertem közülük. H csak fordította is, az ó szava' értettem ki a versekből. Vikár Béla, a népdalgyűjto' nagy úttörője egyre több idő' szentelt munkájának, pedi Hetesen várták régi barátai, ,a? ismerősök, azok a parasztem­berek, akikkel rajta kívül — ahogy Sámlik néni mondja — nadrágos ember még nem be­szélt rendesen. Nagy József Tanácsok a miniszoknya rabszolganőinek A francia L’Express cí­mű hetilap tanácsokkal látja el' a miniszoknya rabszolgáivá vált francia lányokat Ajánlja, hogy kövesisék az angol nők pél­dáját, és tanuljanak meg elegánsan illetlennek len­ni. A lap szerint a náni- szoknya mindenre alkal­mas, csak az illendőség ápolására nem. Miniszoik- nyábom lehetetlen felállni, leülni, viselője legföljebb a szék szélén húzódhat meg. Miniszoknyában nem szabad túlságosan előreha­jolni, sőt térdelni sem. Vendéglátás esetén taná­csos, hogy a házigazda töltse ki a vendégek ká­véját: ez különösen ala­csony asztal esetén fon­tos. Bonyolult a lépcsőjárás is: kényes dolog, hiszen mindig akad valaki, aki a miniszoknyásnál alacso­nyabban halad... Nem veszélytelen per­sze taxi után integetni vagy kabátot fölvenni, hi­szen mindkettő karfeleme­léssel jár, és ez illetlen­ségre vezet. Az egyetlen megoldás: a nüniszoknyásnak bájosnak kell lennie, humorérzék­kel kell rendelkeznie, és kedvesen kell viselnie il­letlenségét. Április elseje — a tél derekán Presotban (Lancashire) a telefon-előfizetőket táv­beszélőn felszólították: *Kérem, vegyen egy ol­lót, és haladéktalanul vág­ja el a vezetéket. Az ön készüléke blokírozza az egész telefonhálózatot.« Az előfizetők azt hitték, hogy a felhívás valóban a köz­pontból jön, s haladékta­lanul engedelmeskedtek. Sajnos, ez csak — idő előtti — »áprilisi tréfa« volt. Még szerencse, hogy az angol posta vállalta a huzal ingyenes megjavítá­sát. Műsor az angol börtönök szökevényeinek A Themze torkolata kö­rül cirkáló »Radio-City« kalózrádió-állomás napon­ta . műsort ad az angol börtönök szökevényeinek. A zenei adásban ilyenfé­le című lemezeket sugá­roznak: »Fuss csak«, »Fogj meg, ha tudsz«, és “ nyilván a belügymi­niszter címére —- »Hát csak keressetek«. A »Radio City« állomás rendszeresen hírt ad az újabb szökésekről. Som gyi Néplap A? MSZMP Somogy megyei Bizottsága és a Somogy megyei Tanács lapja. Főszerkesztő: WIItTH LAJOS. Szerkesztőség Kaposvár, Latinka Sándor releíon: 11—510, 11—511 Kiadja a Somogy megyei Lapkiadó Vállalat, Kaposvár, Latinka S. u. 2. Telefon 11—516 Felelős kiadó: Szabó Gábor, Beküldött kéziratot nem őrzünk meg és nem adunk vissza. Terjeszti: a Magyar Posta Elő­fizethető a helyi postahivataloknál és postáskézbcsítöknéL lőfízetési díj egy hónapra 13 Ft. Iridex: 25067. Készült a Somogy megye’ Nyomda­ipari Vállalat kaposvári tizemében. Kaposvár, Latinka Sándor utca 6. FILMSZÍNHÁZ 4INK MŰSORÁBÓL VÖRÖS CSILLAG eROicfl Lengyel film

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom