Somogyi Néplap, 1966. december (23. évfolyam, 283-308. szám)

1966-12-16 / 296. szám

Qfíéjfdámt cl Jloluikábmi Egy időben nagy tömegek­nek szinte nemzeti mozgalma volt a néptánc. A felhígulási folyamat szerencsére már ré­gen a múlté, a néptánc érté­kei viszont megmaradtak, to­vább fejlőditek. Így külön örömünkre szolgálhatott leg­utóbb, hogy ezek a hagyo­mányok Kaposváron is élnek, & — hosszabb szünet után reméljük, ismét virágzás­nak indulnak. Erre gondol­hattunk a Latinka Művelő­dési Ház Somogy Táncegyüt­tesének és a BM-együttesnek közös műsorán. Mindkét együttes műsor­számait változatos, színes ko­reográfia, eleven, dinamikus mozgás, hangulati motivált­ság jellemezte. S jóllehet ki­fejezőerőben a táncok elő­adása nem volt egyenletes — a műsorszerkesztést és a ze­nekíséretet illetően is leheti nek jogos kifogásaink —, s ha egy-két kivétellel a pro­dukciók nem érik is el a korábbi országos eredmények szánvonalát, ez a műsor még­is biztató reményeket éb­reszt. Mindkét együttesben sok űj arcot láttunk. Van te­hát utánpótlása városunkban is ennek a műkedvelő mű­vészeti ágnak. A szerzők művészi ízléssel és arányérzékkel kötötték csokorba a táncok gazdag motívumanyagát Feldolgozá­saikban egy-két kivétellel a hagyományos néptáncformá­kat követték. Közülük a BM- együttes előadásában Bod­nár—Dómján Alföldi párosa kevésbé sikerült; feszélyezett, darabos és helyenként érthe­tetlenül lassú volt. Kiemel­jük viszont a lánykar által előadott Tyukodi lánytáncot előadóinak könnyed, csiszolt mozgásáért. Kár, hogy fu­karkodtak a mosollyal, a Tyukodi lány tánc merev ar­cokkal nem teljes értékű. Si­keres, szép produkció volt a BM-együttes Orosz tánca, amelyben a lá­nyok kecses, harmonikus és a fiúk ruga­nyos mozgása tetszett külö­nösképpen. Ez a tánc stílu­sos előadásával aratott sikert. Azzal, amit előtte Maier— Vida Osztrák táncánál a So- mogy-együttes előadásában hiányoltunk. Itt a tánckar a tiroli dalla­mok kedvei hangulatát és temperamen­tumát nem tudta átvenni és kifejezni. A Samogy-együt- tcsnek Viszont annál jobban sikerült Szendeff— Vida Tánc­szvitjének a ( bemutatása. Ez a műsorszám plasztikus, állandóan változó térformáival, árnyalt hangu­lati elemeivel és szép, kife­jező előadásával — az Orosz tánc mellett — az est leg­jobb produkciója volt. Szín­vonalban hasonló volt, él­ményt jelentett a Szatmári lány tánc és Bogár—Vida Bu- zsáki fantázia című kompo­zíciója is — ugyancsak a Latinka Művelődési Ház So­mogy Táncegyüttesének elő­adásában. A műsorban szerepelt né­hány zenekari szám is. Ezek — Erkel Palotása és Brahms V—VI. magyar tánca — sikerdarabok a Latinka kis­együttesének tolmácsolásában Közismertek, hatásosak; biz­tos a siker... Helyes lenne azonban ilyen alkalmakra Bartók, Weiner vagy Lajtha műveiből egy kissé bővíteni repertoárjukat. S ez a prob­léma fölveti a műsor zenei szerkesztésének hiányát is. Nem elsősorban a színes hangszerelésű kíséret újdon­ságaira gondolunk itt Az elektromos orgona és a cin- tányér szerepeltetése kísérlet. Hanghatásaik például a ma­gyar táncokban és a Tánc­szvitben érdekesek, kelleme­sek voltak, több helyütt azon­ban rikító volt, és megbon­totta a zenekar egységes hangzását az orgona. A ze­nei szerkesztő hiányát főleg a népi zenekarnál, a BM- együttes gyakran pontatlan, bizonytalan kíséretében, ön­álló "-népdal^-összeállításában és az énekszámokban érez­tük. Folklórműsor volt ez az összeállítás, amelyben semmi keresnivalója sincs a nép­dalként bekonferált műda­loknak.. (Több ilyen is akadt az igazi népdalok között) Ami pedig az énekesek elő­adásmódját illeti: nem sze­rencsés a cigánydalok stílu­sában előadni bármit, ami nem cigánydal. A két táncegyüttes szombat esti műsora biztató a jövőre nézve. Érdekes lenne egy­két nagyobb tánckompozíció (pL Ecsen lakodalmas, Kál­lai kettős stb.) bemutatása ilyen koprodukcióban, esetleg nagyobb kórus közreműkődé- séveL Wallinger Endre FILMSZÍNHÁZAINK MŰSORÁBÓL VÖRÖS CSILLAG toki Jones Magyarul beszélő, színes, szélesvásznú angol film A Fielding regénye alapján ké- bereit, erkölcseit, képmutatásait, szült film a XVIII. századi tájait és életmódját ábrázolják. Angliába visz el bennünket. 1963-ban a film főszereplője, Fielding népszerű regényét Albert Finney a Velencéi fesz­John Osborne írta filmre, a mai tiválon elnyerte a legjobb ala- angol drámairodalom kiemelke- kltás díját. J9G4-beu az ameri- dö alakja; a filmet Tony l;ai filmkritikusok a legjobb Richardson rendezte. A film fö film és a legjobb rendező dí- értéke a korszak hiteles atmosz- ját Ítélték oda a Tom Jones- férájának megteremtése és a nak. realizmus, ahogyan az alkotók A filmet 22-ig játsszák a Vö­a XVIII. századbeli Anglia em- vör Csillag Filmszínházban. Űj üzletházat avattak Nagyatádon (Tudósítónktól.) Tegnap délelőtt ünnepélye­sen adta át Rajta Mihály, a Somogy megyei Ipareüak-kis- kereskedelmi Vállalat igazga­tója Nagyatádon, a S2íéehenyi téren — a község központjá­ban — az új üzlethelyisége­ket: a vas-műszaki és a villa­mossági szaküzletet. Az ünne­pélyes megnyitón megjelent Sóst János, a megyei tanács végrehajtó bizottságának vb- elnökhelyettese, Takács László. a Belkereskedelmi Minisztéri­um párttitkára, Pápa János, a megyei tanács kereskedelmi osztályának vezetője, Gajdos László, a Nagyatádi Járási Pártbizottság első titkára, va­lamint a megyei kiskereske­delmi vállalat, a nagyatádi já­rási és községi tanács vezetői. A mintegy kétszáz főnyi vásárlóközönség előtt Rajta elvtárs mondott megnyitó be­szédet Az új, 600 négyzetmé­ter alapterületű üzlethelyiség I 200 000 forintba került, és 4 millió forintos árukészlettel várta az első vásárlókat Nagy szükség volt már erre az üz­letre. 1960-ban a műszaki boltok forgalma Nagyatádon 30 mülió forint volt, 1966-ban pedig már 41 millió forintra emelkedett Az új üzletházat a bolt dol­gozóinak nevében Lévák János vette át. Az első nap mintegy 200 000 forintos forgalmat bo­nyolítottak le az üzletházban, melyben szinte minden kere­sett vas-műszaki, rádió-villa­mossági cikket megtalálhattak a vásárlók. Hatmillióval több égetett téglát adnak a tavalyinál (Tudósítónktól.) Még mindig nagyüzem van a Somogy—Zala megyei Tég­la- és Cserépipari Vállalat gyáraiban. Noha az első ne­gyedévben az elemi károk miatt 9,3 millióval kevesebb égetett téglát gyártottak, mint a múlt évben, az év végi ered­mények jónak ígérkeznek. No­vember végéig már 2 200 000 égetett téglával többet készí­tettek, mint 1965-ben, s de­cember utolsó napjaira elké­szül a százkilencvenmilüomo- dik darab tégla is. Így hat­millióval több lesz az égetett tégla a tavalyinál. (A több­letből 240 családi házat lehet fölépíteni.) E szép eredményt elsősor­ban a hétnapos folyamatos ütemeléssel sikerült elérni. Égetett cserépből is túlteljesí­tette tervét a vállalat, mégpe­dig 50 000 darabbal. Emellett középfalblokkot is többet gyártottak: a tervezett 3000 köbméter helyett 4120 köbmé- art. A nyerstégla-gyártásban is jók az eredmények. Egy­millióval több nyers téglát gyártottak az idén a tervezett­nél. Bár az elemi kár na­gyobb volt, mint amire szá­mítottak, mégis a selejt tég­lák csökkentésével sikerült el­érniük, hogy az idei nyers­tégla-zárókészletük 6 millió­val több lesz, mint az év ele­ji nyitókészlet volt Így a jö­vő év első negyedében lesz mit égetni a kemencékben. A hivatal irodáiban körte­lefonon tudatták, hogy a szaklaptól egy szerkesztő ér­kezett. Szeretne a lap olva­sóival beszélgetni, vélemé­nyüket hallani az újságban megjelent cikkekről, javasla­tokat gyűjteni a szerkesztő­ségi munlia megjavításához. A siker érdekében a szakszer­vezeti bizottság titkára szemé­lyesen is fölkereste a gyakori és szíves felszólalókat, hogy nyilvánítsanak véleményt, mondjanak valamit, mert elég váratlanul jött az egész, és mégsem szeretné, ha teljes hallgatásba fulladna az ankét. És hozzátette: »Csak ártana a hírnevünknek. Különben a hi­vatalvezetőnek is ez a véle­ménye.« A szervezés eredményeként délután négykor a hivatal va­lamennyi bent lévő dolgozója összegyűlt a díszteremben. A megjelent szerkesztőt a szak­szervezeti bizottság titkára üdvözölte, majd kérte a je­ANKÉT lenlévőket, hogy gátlás nél­kül, őszintén mondják el vé­leményüket, tegyék meg bírá­ló megjegyzéseiket. És hogy humoros is legyen, hozzátette: »Azért dicsérni is szabad, ha valaki jót is tud mondani.*1 A szerkesztő enyhe mosoly- lyal fogadta az üdvözlő sza­vakat, és röviden ő is el­mondta ugyanazt. Néhány percig csönd, kínos feszengés. Aztán hogy meg­mentse a szakszervezet és a jelenlévők — és nem utolsó­sorban a saját — becsületét, az elnöklő titkár kért szót: — Elvtársak, igaz, hogy az utóbbi években nem nagyon értem rá a lap olvasására, de azért egy-két dolgot szeretnék elmondani a cikkeiről. Elő­ször is többet kellene foglal­kozni a mezőgazdaság idősze­rű feladataival, annak ellené­re, hogy tudom, más az új­ság profilja. De ezzel ki le­hetne bővíteni. És valamiféle folytatásos regény sem árta­na, ami fölkeltené az érdek­lődést a ritkábban olvasók körében is. Köszönöm, egye­lőre csak ennyit akartam. Tessék, elvtársak, más is mondja el a véleményét! Rögtön ezután Géz Géza, a termelési osztály vezetője kért szót: — Én is önkritikával kez­dem: elég rendszertelenül ol­vasom a lapot. Manapság azonban az ember nem azért sokoldalú és modern gondol­kodású, hogy ne tudjon bár­mikor, bármiről véleményt mondani. Mert két évvel ez­előtt, amikor véletlenül ke­zembe került a lap, találtam benne egy cikket. Hát kérem, én azon mélységesen felhábo­rodtam. Kérdezem: hogyan lehet egy termelési osztályve­zetőt kiszerkeszteni az újság­ban, még humoreszk formá­jában is, hogy korrupt, nem végzi el a feladatát és ilyes­mi? Kérem, ezt a lapot nem­csak mi, mások is olvassák, nyilvánosan terjesztik, mit szól a tömeg az ilyesfajta cikket olvasva? Milyen véle­ményt alakít ki m termelési osztályvezetőkről? Csak eny- nyit araktam. Maár Mária segédiktató nyújtotta kezét szólásra: — Nőtársaimmal együtt ja­vasoljuk, hogy indítsanak egy új rovatot. Mit főzzünk? meg Mit horgoljunk? címmel. Ak­kor többen olvassák majd. Utána Láz László jogügyi előadó kért szót: — Kérném tisztelettel, én elsősorban a tördelést kifogá­solnám, no meg a lap alak­ját. Javaslom, hogy nyomtas­sák a Magyar Ifjúsághoz ha­sonló nagy formátumban, te­gyenek bele több képet, raj­zot, rejtvényt, ilyesmit, hogy vonzóbb legyen, és akkormin- den bizonnyal fellendül az érdeklődés iránta. — Én azt javaslom — őll fel Bél Béla revizor —, hogy indítsanak vitát a lapban va­lami újszerű témáról, ami mindenkit érdekel. Például az alkoholizmus meg a dohány­zás ártalmairól vagy a népe­sedésről. E problémákról ma­napság úgyis keveset lehet ol­vasni. Rajtuk kivüi még nyolcon szóltak hozzá. Valamennyien hangsúlyozták, hogy nem vagy csak nagyon ritkán olvassák a lapot, de elvtársi segítőkész­ségtől indíttatva azért készsé­gesen elmondják véleményü­ket és javaslataikat az újság készítőinélz. A lap szerkesztője összefog­lalójában megköszönte az ol­vasók értékes megnyilatkozá­sait, és megígérte, hogy hasz nosítani fogja munkájában. A szakszervezeti titkát megköszönte a szerkesztőnek, hogy lefáradt a fővárosból, és kérte, máskor is látogasson el hivatalukba. Mert — úgymond — egy lap is csak akkor ké­pes funkcióját jól betölteni, ha összegyűjti a véleménye­ket, kapcsolatot tart az olva­sókkal, és figyelembe veszi javaslataikat. Végül hozzátet­te: ez az ankét is a demokra­tizmus egyik jelentős meg­nyilvánulása, a tömegkapcso­lat ápolása szép példájának könyvelhető eZ. SSOfZOK Táviratváltás Az amerikai polgárhá­ború idején Lincoln el­nök utasította a hadtest- parancsnokokat, hogy küld­jenek részletes tájékozta­tót a hadműveletek kü­lönböző mozzanatairól. Az egyik tábornoknak nem volt ínyére ez az utasí­tás, és a következő távira­tot küldte az elnöknek: »Abraham Lincoln elnök­nek, Washington. A Imrei cselekmények során hat tehenet ejtettünk fogság­ba. Mit parancsol, mi le­gyen a szóban forgó álla­tokkal?*! A válasz ugyancsak táv­irat formájában érkezett: <* __ tábornoknak. A hat t ehén ügyében. Sürgősen fejjék meg a teheneket. A. Lincoln.« , Kisdiákok „aranymondás aiból“ — Julius Cézár idejében az ő fejével verték a pénzt — A bronzkorszak tűz- zei-vassal pusztította a rézkorszakot — A menekülők teteme­ikkel elárasztották az uta­kat — Julius Cézár Damok­lész kardjával vágta ket­tőbe a gordiuszi csomót Vajon miért?... Ismerősöm egy édes nőt vett feleségül, s azóta sa­vanyú képpel jár a világ­ban. ... Richarc H., az USA egyik tagállamának kor­mányzója törvénykönyvet adott ki a művészet leple alatt megjelenő pornográf irodalom betiltásáról. Könyve napok alatt a leg­kelendőbb olvasmány lett Nem csoda: teűo van a kifogásolt művekből vett idézetekkel és illusztráci­ókkal. * • * Ursula Andress, az utób­bi évek legnépszerűbb- szexbombája panaszkodik: — Sehogy sem tudom megérteni — mondja —■, miért marad tátva a film- felvételezöK, szája, vala­hányszor le kell vetkőz­nöm a kamera előtt. Ha férfi volna, megér­tené! it * » Egy londoni detektiv- kongresszuson a Scotland Yard egyik vezetője az alábbi megállapítással vet­te védelmébe a gyakran tehetetlenséggel és gyá­moltalansággal vádolt rendőrséget: — Higgyék el, uraim, néha olyan esetékkel ál- j lünk szemben, hogy biztos vagyok benne: Sherlock Holmes is szakmát változ­tatna, ha ma élne. » * • Egy részeg ember imibo- lyog a kaposvári utcán, összetalálkozik egy isme­rősével. A nyakába borul, és ezt kérdezi: — Mikor lesz már szil­veszter? — Miért? — Ügy szeretnék már egyszer berúgni... Sorrow Néblap Az MSZMP Somogy megyei Bizottsága és a Somogy megyei Tanács lapja. Főszerkesztő: WIRTH LAJOS. Szerkesztőség: Kaposvár, Latinka Sándor u. 2. Telefon: 115—10, 115—11. Kiadja a Somogy megyei Lapkiadó Vállalat, Kaposvár, Latinka S. u. 2. Telefon 115—16. Felelős kiadó: Szabó Gábor. Beküldött kéziratot nem őrzünk meg és nem adunk vissza. Terjeszti: a Magyar Posta. Elő­fizethető a helyi postahivataloknál és postáskézbesítőknél. Előfizetési díj egy hónapra 12 Ft. Index: 25067. Készült a Somogy megyei Nyomda ipari Vállalat kaposvári üzemébe; , Kaposvár, Latinka Sándor utca 6.

Next

/
Oldalképek
Tartalom