Somogyi Néplap, 1966. december (23. évfolyam, 283-308. szám)
1966-12-02 / 284. szám
2 FOLYTATJA MUNKÁJÁT A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT IX. KONGRESSZUSA (Folytatás az 1. oldalról) a dolgozok reálbére nem, csökken. A lakásproblémát érintve kifejtette: segíteni és ösztönözni kell a magánerőből és állami kölcsönökkel történő építkezéseket. Támogatni kell azokat a törekvéseket, amelyek az új gazdasági mechanizmusban az üzemi lakásépítést lehetővé teszik. Okosabb és körültekintőbb lakáselosztási rendszert kell kialakítani. A munkaidőcsökkentéssel kapcsolatban a sürgősebb ten— Kedves elvtársak! Érdemes Vizsgálgatni, hogyan alakult, fejlődött-e az elmúlt években »a nép társadalmi-politikai tudata. Véleményem szerint jelentősen fejlődött. A közgondolkodásban, a nép tudatában előtörtek a szocialista elemek, szélesedett az ismeretanyag és növekedett a politikai érettség. Szirmai István ezután a marxista történettudomány feladatairól, majd pedig kulturális közvéleményünk ki- szélesedéséről, igényességének növekedéséről szólott. Az irodalom és a művészetek termékeit — mondotta — mind többen igénylik, mind többen kritizálják, és kulturális forradalmunk legnagyobb vívmánya, hogy ma már nemcsak szűk értelmiségi rétegeknek van olyan tájékozottsága, ideológiai fel- készültsége, határozott ízlése, esztétikai igényessége, ami feltétele az aktív véleményformálásnak. Találóan írta nemrégiben Benedek Mar- cellf hogy a magyar közönségről »-regényt kellene írni, mert olyan mennyiségi, és minőségi változásokon ment keresztül az utóbbi 20 esztendőben, amilyent a könyv- nyomtatás óta nem látott a világ.« Van még a mi közéletünkben sok múltbeli maradvány, polgári, kispolgári hordalék, néptől. céljainktól idegen szemlélet, jondolatokat azonban nem lehet puskagolyóval kilőni az emberek tejéből, a gondolatszegénységet ■ sem lehet erőszakkal vagy ráolvasással pótolni. Az idegen szemléletek, a rossz magatartás ellen hosszú, türelmes eszmei harcot kell vállalnunk. Az ideológiai munkában nagyon sok a tenniv§lónk, de haladni csak türelmes meggyőzéssel cáfolhatatlan ér vekkel és logikával tudunk, arra kell törekednünk, hogy ni valóikról szólt. Rámutatott: amiről Kádár elvtárs szólott a beszámolójában, hogy minden egészségre ártalmas munkakörben be kell vezetni a mun- kaidőcsökkeotést. Továbbá radikálisan csökkentenünk kell a munkások egészségét veszélyeztető, mértéktelen túlórázást. Tudjuk, hogy ez nem egyszerűen elhatározás, hanem elsősorban megfelelő munka- szervezés kérdése. A gazdasági vezetők figyelmét nyomatékosan felhívjuk arra, hogy teremtsenek rendet ebben a nyomó többsége ragaszkodik a munkáshatalomhoz, egyetért a szocializmus építésével, hazánk békepolitikájával, olvas, tanul, képezi magát, tudja, mi az imperializmus, és gyűlöli azt, érti a népek testvériségének gondolatát, és szívből szolidáris a megtámadottal. Majd az eddiginél is sokkal nagyobb igényességgel megértessük a dolgozó tömegekkel terveinket, elképzeléseinket, nagyobb betekintést, több jogot kell biztosítani számukra az állami és egyéb döntésekben, hogy magukénak érezA dolgozó emberek természetes törekvéseit, vágyait, hogy jobban akarnak élni, lakást, esetleg családi házat, jobb bútort, televíziót, autót akarnak, nem szabad elítélni, kispolgárinak mnősiteii, ha mindezt tisztességes munka eredményeként kívánják elérni. A szocializmus nem az egyén céljai és érdekei ellenére akarja érvényre juttatni a társadalom érdekeit, hanem azok harmonikus egységének megvalósítására törekszik. , x szocialista politika nem öncélú, hanem — megfelelően a marxizmus— leninizmus tanításának — az emberek életkörülményeinek javítását és megvalósítását vállalja. Amikor ezt követjük egy gazdagabb társadalom felépítésén dolgozunk, a szegénység, a nehéz, sivár élet ellen folytatunk háborút. kérdésben — hangsúlyozta a szónok. Pártunk IX. kongresszusa hosszú távra meghatározza,' megszabja jövőbeni feladatainkat társadalmi, gazdasági és kulturáliis életünk területeire egyaránt. Törekvéseinket támogatják a magyar dolgozók. Ha a célokat, a tennivalókat világosan határozzuk meg, ki tudjuk bontakoztatni társadalmi rendszerünk leglényegesebb mozgató erejét, a tömegaktivitást. A IX. kongresszus tiszteletére arról beszélt, hogy teret hódított a marxista világnézet. — Az emberek világnézetének formálására jelentősen hatottak — nem volnánk marxisták, ha ezt tagadnánk — az olyan társadalmi folyamatok, mint a munkásosztály számszerű növekedése, a mezőgazdaság szocialista átalakítása, a mezőgazdasági munka jellegének megváltozása, a technikai forradalom, milliók iskolázása, a burzsoázia kulturális monopóliumának megszüntetése, a kultúra magas csúcsainak meghódítása. Sommázva: a tíz éve alkalmazott • valóban lenini, eredményes politika radikális fordulatot hozott a magyar szellemi életben is, felszabadította a szellerh erőit. Ma a magyar nép büszke hatalmára. Arra, hogy íme, urak nélkül 21 év alatt csodákat tett: nemcsak gyárakat épített, mezőgazdaságot korszerűsített, hanem igazán, végre nemzetté lett. Nem is akármilyen nemzetté, mert megvalósult Bessenyei »jámbpr szándéka«, hogy »■lennénk tudós nemzetté «, megvalósult Széchenyi nemes szenvedélyű álma, hogy a nemzet legyen »a kiművelt emberek sokasága«. És ha a nemzeteket népeik szabadságjogain, a társadalmi haladásért folyó harcban elfoglalt helyük, kulturális színvonaluk alapján rangsoroljuk, akkor a magyar nemzetnek a világban az első sorokban van a helye. hessék azokat. Tovább kell tanítanunk a marxizmus— leninizmust és jobban, mint eddig; magyarázzuk a mára alkalmazva, érvényesítsük mai problémáink megoldásában, és közben védjük azt minden torzítással szemben. Érdekes, hogy ezt a politikát mégis jobbról is, balról is kispolgárinak, liberálisnak minősítik. Azt állítják, hogy közéletünkből hiányzik a nép és a munkásosztály érdekeiért folyó forradalmi harc. Jobboldali opportunisták és »baloldali« álradikálisok abban is összetalálkoznak, hogy társadalmunkat polgárosodónak minősítik, azt vetik szemünkre, hogy feladtuk forradalmi eszméinket, nem vagyunk elég harciasak, elkényelc'esed tünk. Vannak elmaradott, primitív, másra nem képes emberek, akik úgynevezett keménykezű politikát reklamálnak. Nem veszik észre, hogy az elvtelen megalkuvás az egyik oldalon, az álradikalizmus és a szektás magatartás a másik oldalon — egyaránt a valóban kispolgári. kibontakoztatott szocialista munkaverseny sikerei a munkásosztály magas fokú osztály- öntudatáról tettek tanúságot. Ez a legfőbb biztosítéka annak, hogy a IX. kongresszus határozatait teljes mértékben s minden vonatkozásban végrehajtsuk .— fejezte be beszédét Gáspár Sándor. Csütörtökön elsőként Szirmai István, a Magyar Szocialista Munkáspárt Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára szólalt feL ható nagy eredményeiben nem ismeri föl a forradalmi tettet, a forradalmi ( pátoszt, azt hadd emlékeztessem arA magyar irodalom, film, színház, képzőművészetünk és más művészetek alkotói az utóbbi években szép eredményekkel dicsekedhetnek; Ismert költőink, filmművé^ szetünk alkotói nemzetközi elismerésben részesültek. Nagy az érdeklődés az új magyar operák, zeneoktatásunk iránt. Minden művészeti ágban erősödtek a szocialista vonások, általában megizmosodott a magyar szocialista kultúra. Engedelmükkel, én mégis néhány problémát vetek fel. Az irodalom és művészetek hivatását gyakran félreértik egyes alkotók és néha olvasók is. Az irodalomban helyet kapott az utóbbi években — ha nem is nagy mértékben — néhány szociális mustól idegen irányzat. Történelmünk során a mapvar irodalom esetenként élenjáró politikai szerepet is betöltött. Az írótársadalom égy részében még ma is, a gyökeresen megváltozott körülmények között is, él az a tévhit, hogy az ő szerepük képviselni a nép érdekeit a politikával szemben. Elméletet is gyártottak. Eszerint a magyar irodalomnak valamiféle nemzeti sajátossága is a szembenállás a mindenkori hatalommal. A proletárhatalommal szemben az ellenzékiséget, mint az irodalom nemzeti jellegének változatlan sajátosságát feltüntetni nem egyéb, mint történelmietlen illúzió. A konformizmus a politikában elvtelen behódolást jelent minden hatalomnak. Csakhogy a nankonformázmus a hatalom jellegétől és céljaitól elvonatkoztatva éppen ennyire elvtelen. Meggyőződéseim, hogy sokan, akik a nonkonfoirmiz- must divatként követik, nem is gondolták azt végig, és a tartalmában öncélú ellenzékieskedés a jóhiszeműeknél divatos póz csupán. ök azok, akik elzárkóznak minden megismeréstől, nem értik a világ belső törvényszerűségeit, az élet összetettségét. A világot egysikúan mutatják, csak két típust ismernek, a tragikus magárahagyott, elidegenedett egyénit és a vele szemben ellenséges, elesettsé- gét okozó bürokratát, karrieristát. Az irodalmi berkekben jártas emberek ezt a műfajt n »rossz közérzet« irodalmának is nevezik, valójában ez tisz- án kispolgári irodalom. Az olvasó az ilyen műveket joggal utasítja el. Miért kapnak papírt, nyomdát — kérdezik. Azért, mert meggyőződésünk, hogy ezt az elmaradt, múltban élő szellemet csak nyílt eszmei harcban lehet legyőzni. A falu szocialista átalak:tára, hogy a forradalmi munkásmozgalom és a magyar munkásmozgalom története nemcsak a fegyveres harcok, hősi rohamok krónikája, hanem a fegyelem és az önfegyelem krónikája is. Az önuralom is a kommunisták erénye. Ennek nagyszerű példáját mutatják szovjet elvtársaink a kínai vezetők durva provokációival szemben, és mutatták a mi elv-: társaink tízezrei a falu szocialista átalakításának idején és az ellenforradalomban megtéved tekkel szemben. A győzelemhez nemcsak rohamozni kellett tudni, hanem várni is, meg dolgozni is sokat, szívósan, és sokszor ez a nehezebb. A mi mai viszonyaink között így szolgáljuk jól a magyar népet. Sqkszor mondjuk, hogy bonyolult és összetett az a kor, amelyben élünk és azon munkálkodunk, hogy győzelemre vigyük a szocializmus ügyét hazánkban. Két világ- rendszer vív ádáz harcot nemzetközi méretekben, de az új és a régi küzdelme idehaza is folyik. Ellentmonnizmusunk fogyatékosságaira, ennek gazdasági kihatásaira, lendületet adott a szociográfiai műfajnak. Ebben a műfajban jelentek meg jó írások, de olyanok is, amelyeknek alkotói a valóságnak csak egy-egy periférikus részletét fedezték fel, és ezekből helytelenül általánosítottak. Ismerünk dlyan alkotó embereket is, akik továbbra is tartózkodnak politikai állás- foglalásoktól, ■ közönnyel néznek el a szemük előtt lejátszódó történelmi átalakulás felett. Így szaporodnak azok az úgynevezett elvont alkotások, amelyek gyakorlatilag mind szegényebbek lesznek. Van másfajta, még ugyan nem szocialista, de közeledő, őszintén útkereső, értékes irodalom is. A magyar irodalom és művészet nagy táborára, olyan írókra, • művészekre gondolok, akik mindenféle előítélet nélkül, becsülettel és bátorsággal tárják fel az élet valóságos folyamatát és belső összefüggéseit, megmutatják, ami jó s ami rossz. Nem kívül- állóak, a ‘ jónak örülnek, a rosszra joggal haragszanak, a gondot maguk is vállalják. Az ilyen alkotókat és műveiket nagyra becsüljük, barátian kritizáljuk őket. A sxocialista írókról Végül szeretnék beszélni azokról a szocialista írókról, művészekről, párttagokról és párton kívüliekről, akiknek problémáival — bevallom — nem foglalkozunk eleget, ök már eddig is jelentős szocialista realista alkotásokkal, sok új színnel, mondanivalóval gazdagították a magyar kultúrát. Most nehéz feladatokkal birkóznak. Az a rohamos fejlődés, amelyen a mi társadalmunk az utóbbi évtizedben átment, a dogmáktól megszabadult új stílus, megújuló eszméink és még sok egyéb azt követeli meg tőlük is, hogy sok tekintetben vegyék újra számba a világot, fogalmazzák újra a témákat, á hősöket, a konfliktusokat. A legnagyobb figyelmet, a legodaadóbb törődést ők érdemlik, mert elsősorban tőlük várja a legtöbb segítséget a párt és az olvasó, a nép, amely az irodalomtól nemcsak szórakozást, hanem tanácsot, eligazítást vár. A rendszeres olvasók, a színház- és mozilátogatók, a tapasztalatok szerint, mindenekelőtt olyan új alkotásokra fi-, gyeinek föl, amelyek őszintén 'ásókkal terhes az a forradalmi átalakulás, amelynek részesei vagyunk, és ezek az ellentmondások • törvényszerűen jelen vannak az emberek gondolkodásában, élet- remléletében, ízlésében is. Harc dúl az emberekben a régi és az új ideológia között. Ebben a harcban, a ve- -etö szerep a párté, a politikáé, de jelentős feladatai :.:v.:sk a tudományoknak, az 'cda’.omnak, a művészetek- is. Átméneti kórunkban a tár- jadalmi problémák és az • tokát hordozó c.; dalkodása, magatartása is összetett. Az irodalom. a művészet sem mutathatja be életünket leegvszerűsítve, fekete-fehéren, hanem összetetten, gyakran ellentmondásosan. Az irodalom, a művészetek művelői akkor töltik be hivatásukat, ha az új, a szocializmus és a régi világ harcában a maguk tudat- Cormáló eszközeivel az új győzelmét segítik, erősítik az emberek szocialista meggyőződését. val, és azokra művészileg hiteles, pártos választ adnak. Jó lenne, ha mind többen ilyen műveket igényelnének. Az emberek, a kritikát is tartalmazó, segítő szándékú, de még nem teljesen marxista szemléletű művekkel, szemben — és ezt is meg kell mondanunk — indokolatlanul türeimetle-1 nek — állapította meg Szirmai István. A türelmetlenségről szólva a kritikákkal kapcsolatban megállapította: A türelmetlenség nem indokolt — A türelmetlenség azért sem indokolt, mert nem arról van szó, hogy ma kulturális életünkben a nem ellenséges, de nem marxista nézetek gyakrabban vagy erőteljesebben jelentkeznek, mint régebben, hanem arról, hogy ma azok a korábbi évekhez viszonyítva nyíltabban tűnhetnek fel. A történelmi tapasztalatok ugyanis arra tanítanak, hogy a nem marxista irányzatok elhallgattatása nem helyettesítheti a velük folytatott érdemi vitát, hogy adminisztratív betiltásuk csak eszmei elszigetelődéshez, az egyedül célravezető ideológiai harc megkerüléséhez vezet. Mai kulturális életünkben éppen az az egészséges jelenség, hogy a gazdagodással, színesedéssel, a szélesebb tájékozódással lépést tart a marxista eszmei aktivitás: szellemi életünket eleven, termékeny vitalégkör jellemzi. A fejlődés ellenére a kultúr- oolitikai irányításnak többet kell segítenie alkotónak és olvasónak. Jogos az az igény sz életnek ezen a területén is. hogy az iránvítás legyen határozottabb. következetesebb és az egészséges fejlődésnek megfelelően igényesebb. Kedves elvtersak! Lenin a kapitalista1 társadalomról szólva két kultúrát nevezett meg, az elnyomottak és az elnyomók kultúráját. A mi társadalmunkban a két veit kultúra között már más határvonalat húzott a történelem. Munkásosztályunk régi harci kultúráját egyesítette a magyar és a világ kultúrájának minden értékálló kincsével, és azt az egész nép ’• -agyo- nává tette. Ezt áp In’ éleszteni, mindenkivel mezismer- fetni a kommunistáv feladata. Szirmai István nagy tapssal fogadott beszéde után Itnpai Gyula, a Baranya megyei Pártb'zott- ság első titkára, majd pedig Szabó István, a nádudvari Vörös Csillag Tsz elnöke, Havasi Ferenc, a Komárom megyei Pártbizottság első titkára szólalt fel, ezután szünet következett. Szünet után Ilku Pál, a Politikai "'ttság póttagja, művelődésügyi miniszter elnökletével folytatta munkáját a kongresszus. Péter János külügyminiszter kapott szót. (Folytatás a 3. oldalon) Ki a harcos, ki az elvhű ? Hogy ki a harcos, ki az j és a munka eredményével le- ivhű, ki az igazi marxista— hét bizonyítani, leninista, ki tart ki az ügy Aki a nép négyesztendős mellett, azt csak munkával < erőfeszítéseiben és felmutatsa es az, hogy a párt rámuta- igyekeznek szembenézni múlSZIRMAI ISTVÁN: Szellemi életűinket eleven, terméken) vitaiéikor Teret hódított a marxista világnézet Tanúsítja ezt: a nép túlAz idegen szemléletek ellen türelmesen kell harcolni Támadás két oldalról — közös alapjuk a kispolgáriság Irodalmunk és művészeti életünk problémái tett gazdaságirányítási mecha- tünk és jelenünk problémái/
