Somogyi Néplap, 1966. december (23. évfolyam, 283-308. szám)
1966-12-04 / 286. szám
2 BEFEJEZŐDÖTT A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT IX. KONGRESSZUSA Nem lehet alku tárgya az NDK-hoz fűződő jó viszonyunk Egy másik külpolitikai kérdés, amit meg akarok említeni, a Német Szövetségi Köztársasággal kapcsolatos álláspontunk. A Német Szövetségi Köztársaságban most új kormány alakult A szociáldemokrata párt bevonásával úgynevezett nagykoalíció jött létre. Ez természetesen elsősorban a Német Szövetségi Köztársaság népének az ügye, de közvetlenül érinti valamennyi németet. Pártunk és kormányunk úgy véli, hogy nekünk nem kell változtatnunk Nyugat- Németország irányában folytatott politikánk alapelvein és gyakorlatán. Azt ez a kormányváltozás nem érinti. Európa valamennyi forradalmi pártjával, minden ország haladó elemeivel együtt harcolunk a nyugatnémet revansis- ta törekvések ellen és az ellen az újfasiszta hullám ellen, amely ott most a két legutóbbi tartományi választáson jelentkezett. Harcolunk és dolgozunk Európa biztonságáért. Működjön Bonnban bármilyen összetételű kormány, bármiféle koalíció, meg kell hallania Európa szocialista részének — és aki a politikával intenzíven foglalkozik, tudja, hogy nemcsak szocialista részének — azt a követelését, hogy Nyu- gat-Németországnak is tudomásul kell vennie a második világháború következményeiként kialakult európai határokat és azt, hogy azokat soha semmiféle úton-módon megváltoztatni nem tudja (Nagy taps.) Legyen bármilyen kormány Bonnban, ha reálpolitikát akar folytatni, el kell jutnia annak elismeréséig, ami a mai Európa megváltoztathatatlan jellemvonása, hogy két német állam van. A két német állam közül az egyik, a Német Demokratikus Köztársaság már eddig is felbecsülhetetlen értékű szolgálatot tett nemcsak nekünk, magyaroknak, a Varsói Szerződés 'Szervezetében egyesült országoknak, hanem Európa minden népének. Azzal tett szolgálatot, hogy Európa szívében, "német földön megalapozta a jövendőt, és kiépítette a szocializmus és a béke erős támaszát (Nagy taps.) Nyu- gat-Németországgal valóban jó viszony csak úgy képzelhető el, ha tudomásul veszik, hogy nálunk nem lehet alku tárgya a Német Demokratikus Közlársasághoz fűződő forradalmi, elvtársi, szocialista kapcsolat. Azt ezután is erősíteni fogjuk. (Nagy taps.) A Magyar Népköztársaság az előbb elmondottak figyelembevételével, a kölcsönös előnyök alapján kész fejleszteni gazdasági, politikai és diplomáciai kapcsolatait a Német Szövetségi Köztársasággal. Kész a kulturális kapcsolatok és a turisztika fejlesztésére is. Az előbb szólottám az Egyesült Államokhoz, most a Német Szövetségi Köztársasághoz fűződő viszonyunkról. Az a politika, amit mi képviselünk, meggyőződésünk szerint nemcsak a saját népünk érdekeinek felel meg, hanem az amerikai nép érdekeinek és a német nép érdekeinek is a legjobban megfelel. Én mint kommunista hozzátehetem, hogy mi az amerikai népnek is, a német népnek is a lehető legjobbat, a békét és a boldogulást kívánjuk, és velük barátságot akarunk. (Nagy taps.) Kongresszusunkon jelen volt, és szólott hozzánk a Német Szocialista Egységpárt, a Nyugat-németországi Kommunista Párt és Nyugat-Berlin Szocialista Egységpártjának képviselője. Köszönjük, hogy eljöttek hozzánk, és nagyon örülünk, hogy közöttünk elvi egység, internacionalista testvériség van. Meggyőződésünk, hogy ők igazi marxista—leninisták, kommunisták és egyben a legjobb német hazafiak, akik a német nép jövőjét képviselik. Annál hamarább lesz boldog és szabad a német nép, annál hamarabb fejlesztheti ki nem csekély lehetőségeit és képességeit a termelés, a. tudomány ... és a kultúra területén, minél hamarabb követi elvtársainknak, a német kommunistáknak a szavát ök az egész német népnek a legjobbat akarják. Szövetségi politikánkról Néhány szót belpolitikai törekvéseinkről. A kongresz- szus állásfoglalásai megmutatták, hogy pártunk tovább folytatja, fejleszti és erősíti a szövetségi politikát, köznyelven: a népfrontpolitikát. Megismétlem, amit a beszámolóban mondottam: ezt a szövetséget a munkásosztály vezeti. Menet közben persze hibák is adódtak. A Központi Bizottság óvta az elvtársakat a mechanikus statisztikai szemlélettől. Mégis előfordult, hogy a munkásosztály vezető szerepét .védve pártonkívüllt nem engedtek megfelelő funkcióba helyezni. Az is megtörtént, hogy egy adott funkcióra jobb kommunista jelölt volt, mint pártor kívüli, mégis valamilyen statisztikai szemlélet alapján úgy határoztak, hogy pártonkívülit bíznak meg, hadd lássa az a központ, hogy értik és végrehajtják a politikát. (Derültség.) De az egyik nagyabb kárt csinált, mint a másik. A kangreszus kezdetén Cservenka elvtársnő elmondotta, hogy Pest megyében például a tanácsfunkcionáriusok között bizony csak imitt- amott, hírmondónak van pártonkívüli. De a valóság nemcsak ebből áll. Meg tudnám nevezni a társadalmi élet olyan területeit is, ahol a kommunista közfunlkcionárius, vezető megy ritkaságszámba. Ahogy az előbbi nincs rendben, úgy nincs rendben ez utóbbi sem. Az egyiken is, a másikon is igazítani kell. A párttagok és pártonkívüliek viszonyáról Jobban kell eleget tenni a VIII. kongresszuson meghatározott követelményeknek, mint eddig. Ha egy funkció betöltéséről döntenek, nem statisztikai normákból kell kiindulni, hanem abból a szempontból kell mérlegelni az összes ,s?óba jöhető embereket, ké- .szek-e részt venni az építő- jnunkában, hű fiai-e a hazának, van-e . rátermettségük, megfelelő szakképzettségük, tudnak-e vezetni a mai viszonyaink között. A műveltséget es a szakmai hozzáértést meg 'kell követelnünk a párttagoktól- is, mert egy forradalmár az igaz ügyet nálunk enélkii.' már nem tudja jól szolgálni. És a pártonkívüliektől is meg kell követelni a népi hazához és népünk közös céljához, a szocialista társadalom felépítéséhez való becsületes viszonyt. Párttagnak nem kell lennie, de ez elemi norma, amit mindenkitől meg lehet és meg is kell követelni. Hogyan is álakul tehát a párttagok és a pártonikívüliek viszonya? Nagyon egyszerűen kifejezve: nem szabad hátránynak lennie annak, ha valaki pártonkívüli. Mindjárt hozzáteszem, hogy persze ez előny sem lehet. Nem lehet előny az, ha valaki párttag, de hátrány sem lehet, mint ahogy ez szórványosan előfordul. Minthogy a párt vezeti a társadalom életét, természetes, hogy a társadalmi életben a a párttagok, a kommunisták játszanak főszerepet. Ez a kommunisták dicső küldetése, büszkesége, egyben terhe.. Kicsit monopólium ez a mi társadalmunkban, de ezt a monopóliumot bárki megtörheti. Ha egy pártonkívüli annyi erőt cs energiát, annyi buzgalmat és harcosságot szentel szocialista törekvéseink megvalósításának, mint egy párttag, biztosíthatom, semmivel nem lesz kisebb a tekintélye, és ott lesz a legmagasabb tisztségekben, a'legmagasabb poszton. A politikai életben szükség- szerű és elkerülhetetlen, hogy a vezető államhatalmi testületekben többségben lesznek a kommunisták. A jogokat illetően viszont a párttagoknak és a pártomkívülieknek most is és a jövőben is teljesen egyen- lőeknek kell lenniük, és teljesen azonos elbírálásban kell részesülniük. Nem félünk attól sem, ha valahoT a párttagok kisebbségben vannak, ha a szocialista célokért szíwel-lélekkel dolgozó pártonkívüliek alkotják a többséget egy-egy testületen belül. Egyébként ilyen létezik is. Helyi államhatalmi és államigazgatási szerveinkben a kommunisták évek óta tartósan abszolút kisebbségben vannak a számarányt illetően, és mégis érvényesül a párt politikája, vezető szerepe. Ez így helyes, mert ez a társadalom az egész népnek épül. természetszerű tehát, hogy a kommunisták nem építhetik önmaguk. Ki van velünk, ki van ellenünk? milyen mértékben, ez a lehetőségektől függ. Minél inkább lehet elektromos árammal, gázzal és olajjal fűteni, annál gyorsabb lehet ez a folyamat. A bányászság a munkás- osztály egyik kiváló osztag.', amely a legutóbbi húsz évben is valóban hősiesen helytállt Ml ezt nem felejtjük, és nem s felejthetjük el. A Központi Bizottság és a kormány figyelembe veszi a bányászok osztályharcos, forradalmi érdemeit. Dolgozzunk azon, hogy ezeknek az embereknek — jobbára idősebb bányászokról van szó — a prob- 'ómáját tisztességesen és be- sületesen, az emberiesség kö- /etelményeinek megfelelően '^jnk meg. ; A falusi tulajdonviszonyok rendezése Két kérdésre vissza térek. A beszámolóban kitértünk a párt számszerű növekedésére is, megállapítva, hogy továbbra sem az a törekvésünk, hogy tömegesen és nagy arányban növeljük a párttagság létszámát. Meg is mondtuk, főleg hol, milyen területeken lenne kívánatos a párttagok számai növelni. Ehhez hozzáteszem, hogy én azt szeretném, ha minél kevesebb olyan ember lenne a pártban, akit szívesebben látnék a párton kívül, és ha nagyon sok olyan ember lenne a párton kívül, akit párttagnak is szívesen üdvözölnék. (Nagy taps.) A másik az, hogy ki " van velünk, és ki van ellenünk. Véleményem szerint a m társadalmi viszonyaink között, a mi államrendünkben, ahoí az ipar, a mezőgazdaság, a kereskedelem szocialista — még a bankárok is szocialisták nálunk (derültség) —, pártállásra, fajra, nemzetiségre, felekezeire való tekintet nélkül velünk van mindenki, aki becsületes munkával vagy alkotással keresi a kenyerét, mert mint ilyen részese a nagy munkának, amely a szocialista társadalom felépítéséért folyik. Velünk van, és úgy is kell vele együtt dolgoznunk, mint becsületes, tisztességes emberrel és segítőtársunkkal. Decentralizálni és demokratizálni akarjuk a vezetést minden szinten Elvtársak! A kongresszusi ményes lesz. Arra törekszünk, anyagokban és a tanácskozásokon fontos kérdésként szerepelt a demokratizálás továbbfejlesztése. Ez különösen nagy erővel jelentkezik majd a gazdasági reform végrehajtásakor, de. jelentkezik más területen, a kulturális életben is igyekeznek decentralizálni és demokratizálni a vezetést, s a pártéletben is erre törekszünk. Van ennek a demokratizálási törekvésnek osztálycélja is, és ha jól csináljuk, eredhogy tanácskozás, konzultáció formájában vagy egyéb módon lehetőleg már a kérdések eldöntésébe minél nagyobb számban vonjuk be az érdekelteket, a dolgozókat. Ismerve a nálunk ma meglevő osztályokat, azok öntudatát, ez bizonyosan azt fogja jelenteni, hogy a mpnkásosztály és annak fiai ennek a folyamatnak eredményeként még jobban és még nagyobb számban kerülnek be a hatalom gyakorlásába. — Kedves elvtársik! Most, a IX. kongresszuson napirendre került a parasztsággal kapcsolatban is több kérdés. A szocialista társadalom teljes felépítése többek között megkívánja a tulajdonviszonyok olyan fejlesztését, hogy zok megfeleljenek a szocialista társadalomnak, amelyben a termelési eszközök köz • ulajdonban vannak. Mi úgy gondoljuk, hogy a fölcibirtokviszonyokat és tulajdonviszonyokat érintő törvényt körülbelül a jövő év folyamán ki kell dolgozni. Igaza van ugyanis Szabó élvtársnak, a nádudvari tsz elnökének — azt hiszem, ő említette —, hogy a birtokviszonyoknak is szilárdaknak kell lenniük, mert különiben nem lehet dolgozni a termelőszövetkezetben. Országunk kicsiny, a föld kevés, minden földet ki kell használni, akár város határában, akár falu határában, akárhol van. Ez a nemzet érdeke. És a földdel való gazdálkodást erőteljesen befolyásolni kell. (Nagy taps.) Az elképzelés szerint az erről szóló törvény végleges kidolgozását valószínűleg megelőzi a Termelőszövetkezeti Tanács létrejötte, amely egyebek mellett a termelőszövetkezeti parasztság pozitív érteAki többet ad a társadalomnak, az többet kapjon ar anyagi javakból is Egy másik nagyon fontos, a beszámolóban is érintett kérdés, hogy nagyobb hatásfokkal és jobban érvényre kell juttatni a szocialista bérezés elvét A jelszó köztudott: aki többet ad a társadalomnak, nagyobb mértékben részesüljön az anyagi javakból. Ennek az elvnek következetesebb érvényesítése azt is jelenti, hogy aki kevesebbet ad a társadalomnak, az kevesebbet is kapjon. Azért is mondom ezt, mert nálunk is vannak, akik összeköttetések révén meg isten tudja, milyen címen és módon, sokkal többet kapnak a társadalomtól, mint ameny- nyire becsületes munkával rászolgáltak. Harcoljunk az ilyen élősdiség ellen, hiszen a szocialista társadalom a munka társadalma. Ugyanakkor biztosítsuk, hogy a nép javára végzett munkája révén mindenki boldogulhasson, még azt is merem mondani — idézőjelben és szocialista értelemben —, hogy karriert iá csinálhasson. Ehhez még egy dolgot szeretnék megjegyezni: sokszor olyan nagy keresetű emberek is kapnak nálunk in- gyen állami lakást, akiknek gépkocsijuk, házuk, nyaralójuk van. Hát ha igazság van, akkor legyen igazság. Munkájával keresse meg, amit a mi viszonyaink közt lehet, de ha például lakásra van szüksége, vegye meg magának, vagy építse meg saját erejéből és ne az állam támogatásával. • Nagy taps.) A munkaidőcsökkentésről Szeretnék szólni a munkaidőre vonatkozó előterjesztésünkről. A Központi Fl zottság javaslata az, hogy az iparban 1970 végéig fokozatosan 48 óráról 44 órára szállítsuk le a heti átlagos munkaidőt. Méghozzá úgy akarjuk ezt megvalósítani, hogy ugyanazt a teljesítményt, amit eddig 48 óra alatt értek el, most 44 óra alatt elérjék, ugyanazt a bért is fizetve 44 óráért, amit az emberek eddig 48 óráért kaptak. Általános törekvésünk a napi munkaidő csökkentése. Ezen belül az iparágak speciális jellegétől függően egyes területeken lehetővé válik, hogy kéthetenként kettős szünnap legyen, másutt más megoldást találnak. Ha maid ?gy kicsit előbbre leszünk, ha jobban mennek a dolgaink, majd többre is vállalkozhatunk. De ha többet ígérnénk, mint amit be tudunk váltani, akkor becsapnánk a népet, a munkásosztályt, és erre nem vállalkozunk A magam egyéni elképzelését arról, hogy mit kellene csinálni, és hogyan kellene kihasználni a munkaidőt ahhoz, hogy még ennél is rö- videbb legyen, csak ritkán merem emlegetni. (Derültség.) Azon törjék a fejüket a gyárak vezetői, hogy ne lézengjünk a munkahelyen naponta egy álló órát, hanem ha már betesszük a lábunkat, akkor dolgozzunk is igazában. Akkor majd kevesebb munkaidő kell. A bányászok jövőjéről Négyen—öten is szóvá tették a bányászok jövőjét. Egyik elvtárs azt is mondta, hogy a bányászoknak történelmi érdemeik vannak a politikai harcokban, a népi rendszer lei vívásában, és hogy ezt majd bizonyára figyelembe is veszik. Itt a következőkről v szó. Népgazdasági érdek, hogy az alacsony kalóriájú vagy a nagy költséggel kitermelt fűtőanyagokról más fűtőanyagok használatára térjünk át Ezzel nehéz fizikai munkától is mentesítjük az embereket. Épp ezért az alacsony kalória- értékű barnaszén termelésé nem fejlesszük, sör bizonyos mértékig csökkentjük. Hogy got érintik, hogy azok egyaránt megfeleljenek az ország és a termelőszövetkezetek érdekeinek. Visszatérek a földtulajdon kérdésére. Mint már mondottam, nyugodt gondolkodási időt kell hagyni a falutól távol élő földtulajdonosoknak — ehhez is kell egy-két esztendő —, hadd gondolkozzanak, mint szabad emberek bemennek-e a tsz-be, és akkor ugyanabban a helyzetben lesznek, mint a tsz-tagok, vagy méltányos térítésért fölajánlják földjüket. Ami pedig a termelőszövet- kezeti parasztot illeti, ő határidő nélkül bármikor eldöntheti, megtartja-e. tulajdonjogát, és akkor földjáradékot kell kapnia azután is, vagy felajánlja, és akikor pár év alatt megkapja a megváltási árat. A Központi Bizottságban sernkk sem képzelte el úgy, hogy a földtulajdon rendezése két-, négy vagy ötéves agy. Nincs szükség semmiféle határidőre, semmiféle kampányra. A parasztembereknek megvan a magukhoz való eszük, tudnak mérlegelni, majd ők meghányják-vetik, tudják, mikor kell ezt elrendezni. A mi feladatunk a rendezés törvényes és szociális alapjait meg-, teremteni. Megcsinálhattuk volna periemben vett érdekképviseleti sze hogy még hallgatunk szerve is lesz. Nehogy félreértés essék, nem a munkás-paraszt állammal szemben, hanem az egyes állami vállalatokkal szemben. A Termelőszövetkezeti Tanács nagyon fontos intézmény lesz, mert a vezető állami, kormányzati irányító szerveknek rendszeresen meg kell beszélniük e testülettel azokat az intézkedéseket, amelyek a mezőgazdasáróla nyolc hónapig. De azt hiszem, pártunkban éppen azért bíznak a dolgozó tömegek — a parasztság is —, mert nem tartunk a hátsó zsebünkben »titkos dolgokat«, hanem egyenesen és felelősen megmondjuk a parasztságnak: ez az ország érdeke, ehhez fűződik az ő érdeke is, ez segíti egyéni boldogulását. Célunk: ne legyen különbség város és falu között Akkor is az összefüggéseket kell nézni, ha a szociális kérdésekről, a családi pótlékról, a gyógyszerellátásról és egyebekről van szó. Lássa az összefüggéseket a kispesti traktorgyárban dolgozó munkás is, a parasztember is, mert ha csak az egyik oldalát nézi, nem helyes következtetésre jut. A múlt esztendőben Nógrád megyében voltam egy termelő- szövetkezetben, ahol régebbről, 1945—1946-ból személyesen ismertem az emberek egy részét. Beszélgettünk a termelőszövetkezetről. Jó termelőszövetkezet, jó eredményei vannak. Nyíltan és őszintén beszélgettünk. Felállt az egyik brigád vezetője — egyébként régen, valamikor a harmincas években 14 holdas középparaszt volt, országos díjakat nyert növénytermesztésben —, és azt kérdezte: Mikor leszünk mi már egyenlő állampolgárok a biztosításban, a táppénzben, a nyugdíjban? Hirtelenében nem tudtam, rriit válaszoljak neki. Aztán azt mondtam: Elvtársak, emlékezzenek vissza mondjuk 1948— 1949-re. Mennyit agitáltuk akkor magukat, hogy csináljuk meg a termelőszövetkezetet, mert az jó dolog. Akkor maguk azt felelték: Igen, mi nem vagyunk a szocializmus ellen, értjük is, és biztos, hogy jó is lesz, de ne siessünk annyira, várjunk még egy kicsit. Az a célunk, hogy végső fokon ne legyen különbség a város és a falu között, és akár ipari üzemben dolgozik valaki, akár termelőszövetkezetben, azonos joggal rendelkezzék a táppénzben is, a nyugdíjban is, a családi pótlékban is. Ennek most van akadálya: nincs rá anyagi fedezet. Előbb ezt meg kell teremteni. Most én mondom, hogy egyetértek ugyan magával, mint annak idején maga velem, csak most én mondom azt, hogy ne siessünk annyira, várjunk egy kicsit. (Nagy taps.) Meg fogjuk, meg akarjuk csinálni. A munkásembemek is meg kell értenie, hogy ez végső fokon társadalmi célunk, s a parasztembernek is tudnia kell, hogy ehhez bizonyos föltételek kellenek. Amit most a Központi Bizottság javasol, az nagy léoés ebben az irányban. A tsz is, az állami vállalat is tartsa be a szerződést Végül a termelőszövetkezeti tanácsokkal kapcsolatban megemlítek még egy kérdést. Nehogy azt higgyék, hogy én Uszítani akarom a termelőszövetkezeteket, de jelenlegi gyakorlatunknak van egy nagy baja, amit mindnyájan ismerünk: az, hogy a mezőgazdaságban a szó igazi értelmében nem tudjuk betartani a szerződéses kötelezettségeket. A következő a báj: mezőgazda- sági termelésünk még nagyon nagy mértékben függ az időjárási viszonyoktól, még nem elég magas fokú a gépesítés, a technika stb. Ennélfogva az egyik évben rossz, a másikban meg jó a termés. Ha rossz a termés, az ár emelkedik, és akkor a tsz kezdi el a cselezést, a huzavonát, hogy ne a szerződéses áron adja át az árut, hanem drágábban (derültség), ha viszont beüt egy jó termés, akkor a kereskedelem ránéz az első osztálvú árura, s azt mondja: ez csak negyedosztályú. (Derültség.) Azt hiszem, hogy az országnak az lenne a legjobb, ha mindenki becsületesen betar(Folytatás a 3. oldalon)
