Somogyi Néplap, 1966. december (23. évfolyam, 283-308. szám)

1966-12-25 / 304. szám

▼asÄmap, 1966. december 25. 3 SOMOGYI SfPtáf A párttitkár szemével Sok minden szóba jött ezen a késó éjszakába nyúló tag­gyűlésen. Az inkei Rákóczi Tsz kommunistái a közösség sorsát elemezték. A szünet­ben odajött hozzám a járási tanács osztályvezetője, és ezt mondta: — Nézzen körül az elvtárs, és jól jegyezzem meg mindent, mert ez a falu ebbem az évben talált magára. Hét éve isme­rem az itteni embereket. Ne­kem elhiheti, hogy Inkén most beszélhetünk először a hitről, a bizalomról és a tekintély­ről. Tudja, mit jelent ez? Az asztalok mögött ülő em­berek arcát néztem. Akkor volt a munka dandárja. A betakarítás és a vetés. A leg­többen egyenesen a mezőről jöttek a taggyűlésre. Fáradt volt mindenki. Három hónappal utóbb a hit, a bizalom és a tekintély hiteles történetét szeretném papírra vetni. Nyílt tekintetű fiatalember a szövetkezet párttitkára. Ö ad válaszokat a kérdésekre. — Mi volt a legnehezebb? — Eljutni oda, hogy az em­berek igazán magukénak érezzék a közöst. Nemcsak a haszonnal, hanem a gondok­kal, problémákkal együtt. Ez volt a legnehezebb. Kaptam néhány számadatot a szövetkezet irodájában. 1963- ban 16,66, 1964-ben 17,19, 1965-ben 19,66 forintot ért egy munkaegység. — Oda jutott a falu, hogy még a legkátartóbb emberek is elkeseredtek. Kapálatlan maradt a kukorica, betakarí- tatlan a termés jó része. Nem volt szálas takarmány, hiány­zott az abrak. Ha a brigád­vezetők ötven embert hívtak munkába, akkor csak tizenöt jött Az inkei emberek beleun­tak az ígéretekbe. Az már csak olaj volt a tűzre, hogy a kiemelt fizetésű vezetők mindig a szakadék szélén hagyták magára a közösséget. — Nehéz évek voltak ezek... Az inkei parasztember is tudni akarta, hogy miért dol­gozik. Látni akarta munkája érteknél A csurgói járás vezetőitől hallottam: — Inkén a kommunisták tették egyenes vágányra a fa­lu sorsát. Mennyi elismerés van eb­ben a mondatban! De mi van mögötte? Az inkei tsz kom­munistáinak családja a leg­fiatalabbak közé tartozik a járásban. Vida László éppen huszonhét éves volt, amikor megválasztották pártfcitkámak. Szerényen beszél az alapszer­vezet munkájáról: — Egy olyan magra volt szükség, amely nemcsak érik, hanem érlelni is tűd. Olyan emberekre, akik nemcsak be­szélnek, hanem tesznek is. Az elején kellett kezdeni mindent Cigarettára gyújt, és így folytatja: — Először talán a bizoda- lomról beszélek. Azt tartot­tuk, hogy ez a legfontosabb. Bízni egymásban és az embe­rekben. Abban is, aki ma még zsörtölődik, és a régi keserű­ség miatt nem húz egész szív­vel. Kevesen voltunk az ele­ién. Egy maroknyi ember. Ak­kor is egy hajnalba nyúló taggyűlésen született meg a raj jelszavunk. Így mondtuk: Minden kommunista mutasson példát a maga munkaterüle­tén. Ügy dolgozzon, hogy munkatársai fölnézzenek rá. Akkor szögeztük le azt is, hogy azontúl mindenki vigyáz a másikra. Segítjük, támogat­juk egymást. Szünetet tart Elgondolko­dik. — Érdemes volt bízni. A bizalomért bizalom jár — tart­ja a szólás. Mi is ezt kap tűk. És egyre több embertől Akkor döntöttünk úgy, hogy magunk közé vesszük a leg­jobbakat. Mert jöttek az em­berek. Attól kezdve jöttek, amikor tapasztalható volt, hogy nálunk, Ili tele van az adott szónak. rÉn is fiatal kom­munista vagyok, de az volt a agnagycbb örömöm, amikor rmon Jancsi meg Molnár Andris odajöttek hozzám, és azt mondták; hogy kommu­nisták akarnak lenni. Mind a ketten fiatalok. Velük együtt most már tizenegy traktorosunk párttag. Ma is .megtartjuk a magunk szabta törvényeket. Szívvel dolgozni, hogy meglegyen az értelme a munkán ak. A jó példát mind többen követték. A mag érni és érlelni kez­dett ...-I A délelőttöt egy küldött­séggel töltötte. Zala megyé­ből jöttek. Csupa szövetkezeti ember. Tanulni és tapasztal­ni. Tavaly még azért jártak ide, mert nem volt az a se­gítség, ami el ne kelt volna Inkén. A járásból Szentéről Gyékényesről, Somogyudvar helyről és Csurgóról is jöttek és jönnek. A nyomaték ked­véért még egyszer ide írom a szót: tanulni! — Szívesen látunk minden­kit. örülünk, hogy másokon is segíthetünk... Mi az, amit tanítanak In­kén? — Az új béreizési lehetőség Ezen a környéken mi vezet­tük be először. Azzal mindenki egyetértett, hogy a régi bérezés nem jó. De tanácsot senki sem tudott adni. — Sokat vitatkoztunk és beszélgettünk arról, hogy mit kéne tenni. Olyan bérezésre van szükség, ami egyszerű és ösztönző hatású. Ebben köny- nyen megegyeztünk. Néhány '.lét alatt kidolgoztuk ezt az új rendszert, és újra megvi- attuk. — Kik javasolták az új bé- ezés bevezetését? — Az alapszervezet egyik taggyűlésén hangzott el a ja­vaslat. Tulajdonképpen akkor kezdődött el a vita. — Mit jelent a gyakorlat­ban ez a bérezés? — Azt, hogy minden em­bernek van munkakedve. Hogy ebben az évben minden munkát kellő időben tudtunk Hvégezni. Meg azt, hogy nem egészen egy év alatt negyven Tatai jött haza. Ha szükség mit a munkaerőre, még az rdászetiek is hazajöttek. — És anyagilag? — Azt, hogy ebben az örök :é mérleghiánnyal küzdő sző étkezőiben az idén 1100—1200 örült között mozgott a havi ítiagkereset. Ha a brigádve aetők ötven embert hívtak munkába, akkor nyolcvan, ki - 'encven jött. Ezt jelenti! És még azt is, hogy ifjúsági bri­gádokat tudunk alakítani. Ta­valy a traktorosokon kívül sgy szem fiatal sem volt. Még kötéllel sem tudtunk volna itthon fogni egyet sem. Az idén senkinek se kellett kö­nyörögni. Mégis jöttek. A párttitkár a szövetkezet illattenyésztési agronómusa Mielőtt idejött, hat évig élt a pusztán. Szerette a ma gúnyt. Inkén megszerette a közösséget is. így mondta: — Gyökeret akarok eresz­teni. Ügy érzem, én is ott­honra találtam ebben a falu ban. Németh Sándor Politikai tanfolyam a televízióban Üj formával gazdagodik ja­nuártól a politikai ismeretter­jesztés: a televízió politikai taníolyamot indít a legaktuáli­sabb kül- és belpolitikai kér­désekről. Az első adás január 6-án, pénteken 19 órakor les*, ezt követően pedig ugyancsak pénteki napokon jelentkezik a műsor a képernyőn. A január 6-i programban a nemzetköz« helyzet ismertetése szerepel, 13-án a harmadik ötéves terv­ről hangzik el előadás, 20-ár. a gazdaságirányítás reformjá­ról, 27-én pedig a reformról és a mezőgazdaságról lesz szó. A televízió politikai tanfo- 'yarrta — előzetes értesülések szerint — ismerteti a Magyar Szocialista Munkáspárt IX. kongresszusának határozatát, és segít feldolgozásában, il- etve eredményes végrehajtá­sában. Főleg a pártoktatásban részt vevőknek nyújt hasznos segítséget, de természetesen minden érdeklődő sok ismeret­anyagot szerezhet fontos poli­tikai kérdésekről. Az adások csoportos megtekintése után jó alkalom kínálkozik a té­mák megvitatására is. A televízió politikai tanfo­lyamának utolsó előadása március 10-én lesz. A kongresszusi verseny legjobbjai N K TI 14 O T E L E S S E E Elismerést érdemelnek azok, akiik olyat is megtesznek, ami nem kötelességük. Szabó László, a TRANSZVILL Ka­posvári Gyára forgácsolómü- helyének szakmunkása is ezek közé tartozik. A IX. kong­resszus tiszteletére felajánlot­ta, hogy a revolvergépeken dolgozó nőknek segít; hogy a menethengerlő gépen is ter­mel, a felügyelete alatt álló automaták állásidejét pedig minimálisra csökkenti. Azt lehet most megállapí­tani, hogy Szabó László nagy­szerűen teljesítette vállalását. Szíjártó Ferenc művezető ki­jelentette, hogy a szakmunkás két hónapban végzett plusz­munkája egyenlő egy munkás egyhavi teljesítményével. Ha csupán a munkabért vesszük figyelembe, azt írhat- ,uk, hogy Szabó László éven­ként mintegy 12 000 forintot takarít meg. Természetesen az általa végzett pluszmunka értéke ennél jóval több. Hi­szen a revolverpadon dolgozó nők segítése révén több ter­méket gyártottak, s ez hasz­not hoz a vállalatnak. Nehe­zen lehet ezt mérni, mint ahogy nemigen tudják pénz­ben pontosan kifejezni a szakmunkás kisegítő tevékeny­ségének hasznát sem. (rí­va la milyen alkatrészből nincs elegendő, Szabó László vállal­kozik, hogy a hiányzó alkat­részeket elkészíti. Ezzel elő­mozdítja, hogy az üzem ide jében végrehajtsa feladatát.) Pedig nem kötelessége mindez; nem marasztalhatnak el akkor se, ha a rábízott négy-öt automata mellett töl­tené el az időt, ábrándozna, miután munkát adott a gé­peknek. (Az automatákhoz ritkán kell hozzányúlni.) A vele és a másokkal való beszélgetéskor három dologra ügyeltem föl: Az egyik: sze­reti az üzemet. Itt volt ipari tanuló, itt szabadult fel. S k nehéz percet élt át az utóbbi években. Sok örömben is volt része. A gyár a szívéhez nőtt Második otthona lett. Itt akar maradni. Éppen ezért gondo­san ügyel arra, hogy második otthona fejlődjön, szépüljön, jó hírnevét el ne veszítse. Azt nézi tehát, hogy felada­tán kívül mit tehet ezért a szeretett üzemért. A másik: nagy a felelősség- érzete. Amikor megmutatta s rábízott automatákat, megje­gyezte: — Igaz, hogy nem kell ál- ’andóan a gépek mellett áll­ni, ám ez nem jelenti azt. hogy el lehet őkét hanyagol­ni. Az automaták nagyon so!" rezet dolgoznak föl. Képzelje el, mekkora kár keletkezne, ha a több óra alatt megmun­kált, n-gyon drága rezet el kellene dobni. Miközben má­soknak segítek, erre is gon­dolnom kell. Masináimat na­gyon jól kell beállítanom, és alaposan ellenőriznem kel’ a kényes pontokat. NAGYATÁD ŰJ ÜZLETHÁZA Ezt a felelősségérzete; igyekszik átplántálni másokba is. A harmadik: nagyon em­berszerető. Kurucz Lászióné: a forgácsolóműhely betanítót munkása mondta, hogy Szabó László sokat segített neki. Megköszörülte a gép fúróiát hasznos tanácsokkal látta el őt. Amikor nem egy műszak­ban do’goztak, bizony nem érezte jól magát. Restellt megkérni másakat a fűlő megköszörülésére. Lacit sose ■estellte megkérni. Róla tud­ja, hogy mindig nagyon szí­vesen teljesíti az emberek kérését. Gyakran hívás nél- ül is meglátogatta a kevés gyakorlattal rendelkezőiket. örül, ha segíthet. Szeretné, ha mások is gyö­keret vemének az üzemben, megtalálnák számításukat. Szegedi Nándor A Somogy megyei Iparcikk-k’skereskedelmi Vállalat 120« műszaki ésv illamossági szak üzletet nyitott Nagyatádon. A forintot forgalmaz naponta. 000 forintos községgel új vas- jói fölszerelt üzlet 150—200 009 Kettős évforduló 1945 őszén kezdődött... Hosszú volt az út, amíg Kiss László a fogolytáborból haza­téri Veszprém megyei szülő falujába, Vindorayaszőlősre Kétségek gyötörték. Vajon mi 7ehet otthon? Szüleivel, testvé­reivel? A háborúnak vége volt, de hát a katonaságnál meg előtte az iskolában és a leventében annyi mindent mondtak az oroszokról, a kom­munistákról ... Otthon ezzel nyitotta be az ajtót: , — Nem bántofríi? magukat? — Bántani? F vet kap­junk, emberi ’becsülést és... de majd te .: meglátod — hallotta a kissé titokzatos feleletet. Apja másnap reggel a határ­be vitte. S ott, az egykori püs­pöki uradalom földjén egy kis karóra és a körülötte levő földre hívta fel figyelmét. — Nézd meg ezt a karót! A mi nevünk van rajta. Ezt kap­tuk még. s nem csak mi let­tünk »földbirtokosok-«, hanem még nagyon sokan olyanok, akik eddig nincstelen cselédek voltak. Ez volt az, ami egy csapásra felnyitotta szemét. S nemsoká­ra már a kommunista párt tit­káránál kopogtatott. — Szeretnék belépni a párt­ba, ha alkalmasnak találnak .. Jól ismerte mindenki, hi­szen a kicsi faluban senkinek egyetlen tette nem maradha­tott titokban. Nem is volt elle­ne kifogás, de a titkár, egy idős, régi földmunkás mégis megkérdezte: — Aztán miből gondolod hogy itt a helyed? Így fogalmazta meg a benne felgyülemlett érzéseket: — Az embernek saját magá­nak kell éreznie, hová, kihez tartozik. De nem elég, hogy érezze, tennie is kell valamit. S úgy vélem, van feladat ele­gendő ... Húsz évvel ezelőtt történt ez Amikor a párt 1950-ben az­zal bízta meg, hogy legyen a Szikra, majd a József Attila könyvesbolt vezetője Kaposvá­ron, örömmel vállalta. Hiszen fontos pártmunka volt — s ma is az —: jó könyveket adni azok kezébe, akik régen nem olvashattak. Megértem lelkesedését, ami­kor a könyvesbolt fejlődésérő' beszél: — Akikor örültünk, ha ha­vonta ötvenezer forint értékű könyvet eladtunk, ma vászon' kétszáznyolcvanezer forint ár’ könyv is elmegy. Idei eredmé­nyünk hArammll'ó-há-nm’7.5 ezer forint, több mint esymíl dióval nagyobb a tavalyinál. Kiss László húsz esztendeje kommunista. Arckor is tudta, nr a teendője, amikor az el­lenforradalom dühöngött. Az első között jelentkezett a mun­kásőrségbe, hogy fegyverrel a kezében is bizonyítsa hovatar­tozását. Először a kaposvári században volt, majd a megyei törzsbe került. Lassan tíz esz­tendeje ennek. Soha nem szá­molta meg, hány ünnepet, va­sárnapot töltött szolgálatban, mennyit áldozott szabad idejé­ből a munkásőri feladatok el­látására. Mindig csak arra gondolt, hogy kommunista kö­telessége becsülettel teljesíteni vállalását. Társaival, Magyar Józseffel, Ostoros Istvánnal, Miklós Ferenccel. akikkel együtt kezdte munkásőri szol­gálatát, ma is éppoly felelős­séggel tevékenykedik, mint tíz esztendővel ezelőtt. Eredményes munkájáért nemrégen »Kiváló parancs­nok« jelvénnyel tüntették ki, november 7-én pedig a megyei pártbizottságon a Haza Szol­gálatáért Érem ezüst fokozata kitüntetést kapta. Nemcsak a piunkásőrségben égzett fáradozását ismerték el ezzel, hanem azt a több mint húsz évet is, amit kom­munistaként a nárt ügyének és a haza szolgálatának szen­telt. Szalai László Beruházás és új termék (Tudósítónktól.) Szép eredményekkel zárja az évet a Kaposvári Vegyes­ipari Ktsz. A háromnegyed évi értékelés azt mutatta, hogy 1 forint termelési értékre 12,9 fillér nyereség jut. A kitűnő eredményt elsősorban annak köszönhetik, hogy termékeik iránt nagyon megnőtt az ér­deklődés, s azok még külföld­re is eljutnak. Angliában is szívesen vásárolják az általuk készített harmonika fregolit. A vezetők most a jövő évi cikklistán dolgoznak. Az már bizonyos hogy az AGROKEK- nek létrás targoncát, a MÜART-nak pedig satupadot, ballonbuktató állványt és áru­zsámolyt gyártanak. A legnagyobb gondot az üzem korszerűtlensége, zsú­foltsága okozza. Eddig nem volt ebédlőjük a szövetkezet itt dolgozó tagjainak. A jövő év elején építenek. Űj faipari gépműhely is készül, ebben sgy marógép is helyet kap. Be­hozzák az összeállítható kézi­műhelyt és a lakatosműhelyt is. Karácsonyra 280 000 forint előleg (Tudósítónktól.) December 21-én befejezték az Jszi mélyszántást Osztopánban. Először sikerült ezt a munkát lyenkorra elvégezniük. 1071 hol­don hasították a traktorekék a 26 lentinél melyebb barázdát. Más esemény is történt a Győzelem Tsz-ben ezen a napon. Ekkor ad- uák át rendeltetésének a major vízvezetékét. Ebben az évben fejeződött be a izövetkezet teljes gépesítése. Két SZK—4-es kombájnt, egy öttonnás épkocsit, trágyamarkolót, tárcsá­kat, vetogépeket vásároltak. A tu­lajdonukban levő 16 traktorral képesek ellátni a szántás, vetés, cséplés és szállítás minden mun­káját. Gépparkjuk értéke 3,5 mil­lió forint. Gépműhelyt is létesítet­tek, hogy a szerelők és a trakto­rosok helyben javíthassák ki a gé- eket. I067-re gépszín építését ter­ezik. A kilátások szerint a részesedés •tie? haladja a terve-ett 28,80 forin- t s egységenkénti értéket. A tag- a karácsony előtti naookban 30 0^0 forintot kanoít előlegként: ezzel 1 6 5 000 forintra emelkedett az idén kifizetett előleg összeg#.

Next

/
Oldalképek
Tartalom