Somogyi Néplap, 1966. december (23. évfolyam, 283-308. szám)
1966-12-20 / 299. szám
I SOMOGYI NÍFLAP Belépőjegy a holnapba j ■ övünkről szólva a IX, pártkongresszuson el- nangzott beszámoló és a határozat együtt és egy szerre említi a gazdasági építőm um ka feladatait és az életszínvonal emelését. Ez természetes, hiszen a kettő elválaszthatatlanul összefügg. A fejlődés tovább ível, a követelmények megújulnak, tennivalóink változnak, s a fogyasztással, az életszínvonallal kapcsolatos igényeink is növekednek. De egy valami nem változik: az a magától értetődő, egyszerű igazság, hogy csak azt oszthatjuk el, amit megtermeltünk. A mögöttünk hagyott évek, amelyekről a kongresszus számadást készített, szintén ezzel a fő tanulsággal zárultak. Számottevő eredményeket értünk el az országépítésben és az életszínvonal emelésében egyaránt. Ha ma jobban táplálkozhatunk, szebben ruházkodhatunk, több jut kulturális kiadásokra és a kényelmünket szolgáló cikkekre, ez annak köszönhető, hogy munkánkkal előteremtettük ennek a gyarapodásnak forrásait. Például a párt világosan megmagyarázta, hogy a növekvő jólét döntő előfeltétele a munka termelékenységének növekedése Az utóbbi tíz év átlagában több mint 60 százalékkal növeltük a munka termelékenységét. Ma ebből telik bővebb áruválasztékra, ebbő! épülnek és szépülnek tovább városaink és falvaink, ebből sokasodik a mezőgazdasági termelést megkönnyítő géppark, ebből épülnek új tantermek. Ez a tapasztalat segített jóra változtatni azt a meddő szemléletmódot, hogy sokan felülről várták a népről való gondoskodást. Mintha mindazokat a javakat, amelyekre életünk fenntartásához és gazdagításához szükségünk van, külső erők volnának hivatottak előteremteni. A párt sikerrel változtatta meg ezt a helytelen szemléletet. Annak megértése, hogy csak azt fogyaszthattuk el, amit a nép maga előteremt, a politika ábécéje. A IX. pártkongresszus új, lelkesítő programot adott népünknek. Ennek a programnak végső összegezése: az élet- színvonal további emelése, a dolgozók életkörülményeinek további javítása, az emberek szükségleteinek jobb kielégítése. A legközelebbi években gazdasági ópítömun,- kánk fő foglalata a harmadik ötéves terv. Ez a terv a fizetésből és bérből élők reáljövedelmének 14 százalékos, a parasztság reálfogyasztásának 18 százalékos emei- lését irányozza elő. Az egész ország egyetértéssel üdvözölte a kongresszus határozatait, amelyek elősegítik, hogy tovább csökkenjen a különbség a városi és a falusi lakosság életviszonyai között, például a termelőszövetkezeti tagok szociális és egészségügyi ellátásának rendszere 1970-ig fejlődjék fel a fizetésből és bérből élők ellátásának színvonalára. vagy hogy a dogozó kisgyermekes anyák két éven át jelentős segélyezésben részesüljenek. Népünk 1 'elyesl ésével találkoztak a 1'armadák ötéves terv egyéb -óléti előirányzatai is. a la- hásépítés ütemének fokozásától a terme! őswöve+kezetek | jWtcrlieinf>k könnvítéséig. A IX. kongresszus természetesen megjelölte azoknak az anyagi eszközöknek forrásait is, amelyek e kiterjedt gondoskodásnak és általában az életszínvonal emelésének fedezetét adják. Ahhoz, hogy ezeket az intézkedéseket valóra válthassuk, hiánytalanul meg kell valósítanunk a harmadik ötéves tervben előírt gazdasági feladatokat táv a, nerrze+í iöv°^e,rtn’-ev 19 _P! 1 grázrl-Md«-»! keltenvűa z inari ternvü^nyt__pfj a mezőteihT’o1'*sr,“k ÍZ---1« s 7.Ä-^1ZVpr»1 InoT! növeked-te rrr*-réKvi prrSr»c’*t+£ecV«t szül"- «öffo« twmrmlr a rn’”'V!’ b"vny=1-4V'’----J s. fcnav az ,’l'r täh'-t*r~aUsnek mintegy 80 százalékát a termelékenység növekedéséből fedezhessük. Az életszínvonal emelésének rogramja csakis ezzel együtt teljes; terv, munka, élet- színvonal — egymástól el nem választható egységet alkotnak. A kongresszus arra is rámutatott, hogy az életszínvonal emelését megalapozó és elősegítő feladatok nem egyszerű mennyiségi követelményekből állnak. A népgazdaság fejlődésének és ennek alapján az életszínvonal növelésének üteme elsősorban nem a termelés mennyiségi növelésétől függ — állapította meg a kongresszusi beszámoló —, hanem attól, hogy mennyire sikerül olcsóbban, kevesebb anyaggal és munkával olyan termékeket gyártani és termelni, amelyek külföldön és belföldön egyaránt keresettek. Másrészt attól is függ, hogyan fokozhatjuk gazdasági tevékenységünk hatásfokát, jobban kihasználva erőforrásainkat, a rendelkezésünkre álló eszközöket. Ezt a forrást csak a dolgozó emberek közös, odaadó, erőfeszítése tárhatja fel úgy, hogy mindenki töri a tejét, és minden követ megmozgat a maga munkaterületén az olcsóbb, a gazdaságosabb termelés előmozdításáért. A cél: a szocialista gazdaságban levő hatalmas lehetőségek jobb kihasználása. Ennek fő eszköze a gazdasági mechanizmus reformja lesz, amely ebben az irányban mozgósítja mindenki érdekeltségét. A gazdaságirányítás új rendszerében mindenki számára világos és megfogható lesz annak az elvnek a gyakorlati érvényesülése, hogy aki többet és jobban dolgozik. többet is kap a társadalomtól. Teljesebben megvalósul az, amit a dolgozók közvéleménye a kongresszustól is kifejezetten kívánt: a munkabér, az osztalék és a jutalom jobban kötődjék a végzett munkához, a nyújtott teljesítményhez A kongresszus ennek a közóhajnak megfelelően elhatározta, hogy a jövőben a nagyobb személye, teljesítmények alapján kell növelni a dolgozók reálbérét úgy, hogy jobban érvényesüljön a munka szerinti elosztás elve, a társadalmi és az egyéni érdek szoros egységbe fonódjon össze. Ez óriási lendítőerő lesz az élet- színvonal emelését megalapozó gazdasági munkák további fejlesztése során, mert ha valami manapság bosz- szantja a szorgalmas, oda- dó dolgozó embereket, az mindenekelőtt az úgynevezett egyenlősdi, amikor a lelkiismeretes és becsületes dolgozót a jövedelem elosztásánál nemritkán egy kalap alá veszik a lógósokkal, az ímmel-ámmal dolgozókkal, azokkal, akik a maguk személyes érdekeit folyton a közösség érdekei és boldogulása fölé helyezik. a dolgozó ember akkor éra magát jól, ha boldogulása tőle magától függ, és a valóságban érvényesül a »-ki mit vet, úgy arat« elve. Így alakul az egész társadalmunk viszonylatában. Ez a tudat adja országunk dolgos népének egészséges, jó közérzetét. A párt IX. kongresszusa nagyszerű programot adott kezűnkbe a következő évekre. A követendő célokban az egész nép egyetért. Ebbe a gazdagabb és teljesebb emberi életet nyújtó holnapba jó munkánkkal váltjuk meg a belépőjegyet. B. J. Jónak értékelhető a tsz-jogászok munkája Kevesebb a bírósági ügy — Jobban kell ügyelni az alapszabály megtartatúsára ÍV Szombaton , délben nem csöndesedtek el a műhelyek, nem. néptelenedett el az építkezés a Kaposvári Gépjavító Állomáson. Vakító kék fénnyel szikrázott a hegesztőpisztoly, súlyos ütéssel csattant a kalapács. Báthori István műhelyvezető, a szakszervezeti bizottság 'átkára nyilatkozatot mutat: »...13-tól 16 áráig vietnami műszakot tartunk, munkabérünket felajánljuk ...« Alatta aláírások. Ezen a napon nem hiányzott a munkából más, csak azok, akik szabadságon voltak. Az épülő irodaháznál Bogdán Ferenc és Orsós József betonelemeket hord, Budai Géza művezető fönn van a tetőn. — A vietnami népért tesz- szük... Bent a műhelyben SZ—100- ssoik. Papp László, Puki Sándor, Kovács István és Slicht György ipari tanulók egy gép körül szorgoskodnak. A nagy terem elnyeli a hangot, nem is igen beszélnek munka közben. Gondolniak-e arra, hogy milyen nemes célt szolgálnak ezzel a munkával? — Igen — egyenesedik föl Papp László. — Az ember akaratlanul is valahogy közelebb érzi magát a vietnamiakhoz. És mit mondjak? ... Ennyivel igazán tartozunk ... Sőt! Többel is... Pótkocsik, erőgépek sorakoznak a másik műhelyben. Emberek hajladoznak, dolgoznak. — Megy a munka tovább, mintha nem is szombat volna mondja Szenes Imre művezető. Az egyik gépnél Tomisa Ferenc. A kitűnő kombájnos, a szántóversenyek többszörös győztese most szerel. — Ez az első ilyen megmozdulás. Tudjuk, hogy miért csináljuk; hogy szívesen vállaltuk, azt bizonyítja: mind itt vagyunk. Nézzen körül! A barátainknak segítünk... A megyei pártbizottság mezőgazdasági osztálya és a Megyed Termelőszövetkezeti Tanács tegnap értekezletet tartott Kaposváron a somogyi közös gazdaságok jogi képviseletét ellátó jogtanácsosok, ügyvédek, járási tanácsi jogászok és néhány tsz-elnök részére. Az értekezletet Sasi János, a Megyei Termelőszövetkezeti Tanács elnöke nyitotta meg, majd dr. Foglyos László jogügyi titkár értékelte a termelőszövetkezeti jogászok munkáját. Negyvennyolc jogi ügyintéző, köztük huszonhét főfoglalkozású jogász látja él Somogybán a tsz-ek jogi képviseletét. A közös gazdaságok túlnyomó többsége igénybe veszi munkájukat. Az utóbbi két évben csökkentek a peres ügyek, és az embereknek nem kell a járási székhelyekre utazniuk felvilágosításért. Mindez azt bizonyítja: a tsz- jogászok egy-két kivételtől eltekintve azon munkálkodnak, hogy a tsz-ek jogos követeléseit kiegyenlítsék. Törekszenek arra, hogv lehetőleg pereskedés nélkül inté- ződienek el a vitás ügyek. E területen vár rátok a legtöbb tennivaló a jövőben: gondoskodni arról, hogy az alapszabály szerint működjön a tsz. A beszámoló és a felszólalók hangsúlyozták a tsz-ioCTa- «ász megkülönböztetett kötelezettségeit. Dr. Sülé Imre például így összegezte véleményét: — Mi letettük a voksot a szocialista me-őga"- moi1»t.t. politikai és -Takrnai toaócpohkal ezt a» '-.«vet akartok vasziírk a te—-oV p—'' MVai yn f'-c-U- -’ü '' rí'r- ' " ----,,1 r'l - oeve—p *-'• ' i .„-,t„t rí tn nep torf>r TMTn**rrírO* "K OYOh* ví lésének szükségességéről szólt Dr. Ignácz Pál, a Megyei Bíróság elnöke a jogintézmények gyakorlatának jobb megismerésére szólította fel a részvevőket Losonczi Mihály. a barcsi Vörös Csillag Tsz elnöke a jogi tanácsadó és képviselő fontosságát méltatta. Fábri István, a megyei pártbizottság mezőgazdasági osztályának helyettes vezetője egyebek közt a zárszámadásokkal kapcsolatos tennivalókra hívta fel a figyelmet. A tanácskozás tapasztalatait Sasi János összegezte, majd dr. Börzsönyi Tibor, a megyei ügyészség csoportvezető ügyésze .javasolta a termelőszövetkezeti jogászok mérvéi sízakosztálvának megalakítását. A részvevők a javaslatot elfogadták, s a szakosztály elnökének dr. Foglyos Lászlót, vezetőségi tagoknak pedig dr. Dárdai Árpádot és dr. Dávid Józsefet választották meg. H. F. A Kiváló ifjúsági klub címért A KISZ központi bizottsága az ifjúsági klubok tartalmi munkájának megjavítására meghirdette a Kiváló ifjúsági klubért-mozgal- mat. Megyénkből a KlSZ-szerve- zetek kebelében működő klubok egy része máris elküldte nevezését. A megyei KlSZ-bizottságon Móricz Katalin arról tájékoztatott bennünket, hogy eddig tizenegy klub küldte be nevezését és munkatervét. Elmondta, hogy a Kilián György Ifjúsági Ház valamennyi klubja versenyez a cim elnyeréséért. A -régebbi- klubok mellett — mint a nagvatádi és a bar- CSi _ megérkezett a siófoki glm názium és a hetesi KT«Z-szerve- zet kollektive iának ne-c-ése is, A megyei KISZ-bizottság a mim- ó. «terveket és a nevezéseket a KISZ központi bizottságának kulturális osztályához továbbítja. a . értékelés eredményét a Nagy októberi S-or'-al.'sía rorra'alom ,5«, évfordulóján hirdetik kl> Vietnami mííszal Kaposváron ,BA HÁTAINKNAK SEGÍTÜNK...“ Az autójavító és láncfelújító műhelyben jókedvű füttyszó. — Mindig -muzsikával- kísérik a munkát? Szép József szerelő bólint. Majd ezt mondja: — Elgondolni is szörnyű, ami ott van. Az ember keze ökölbe szarul. Ez igazán a legkevesebb, amit tehetünk. Mi itt nyugodtan dolgozunk, ott meg emberek pusztulnak .. . A láncfelújítóban a -láncos- részleg csöndes. Két műszakban megy a miunka, és éjszakára vállalták a műszakot. A görgőrészleg viszont három műszakos, itt úgy döntöttek, hogy rendes keresetük egy részét utalják át a szabadságért harcoló népnek ... Az első megmozduláson szolidaritásból, emberségből szépen vizsgázott a Kaposvári Gépjavító Állomás. Hozzávetőlegesen mintegy három és fél ezer forintot továbbítottak. V. M. SZÍVESEN VÁLLALTAK Herke Miklóstól, a Pamutfo- nó-ipari Vállalat Kaposvári Gyárának KISZ-titkárától a vietnami műszakról érdeklődtem vasárnap délelőtt. — Reggel hattól megy a munka. Százkilencvenen dolgoznak az üzemben. Azért ennyien, mert év végén csak a >ék bizonyos hányadának üzemeltetésére van lehetőség. A százkilencven munkás idejében itt volt reggel. Először a fonó I. lánccssévé- lőjébe mentünk. Nagy István. a lánccsévélő A műszakjának vezetője elégedett a teljesítménnyel. Sebtében több nagyon szorgalmas dolgozó nevét említette. — Azért jöttem be Alsóta- pazdról dolgozni, hogy elősegítsem a vietnamiak győzelmét. Szeretném, ha mielőbb befejeződne a háború — mondta a fiatal Tóth Anna. Rab Gyulánét ugyanez a cél veZerelte. Tőle nagyobb áldozatot követelt a vasárnapi munka. Előző nap meg kellett főznie a hat gyereknek, él kellett végeznie a vasárnapi feladatokat. Szombaton fél tizenegykor feküdt le, vasárnap négy órakor kelt. Azt mondta, szívesen tette. A fonó II. gyűrűsfonójában Eitler Györgynét hívta ki a gépek közül a KISZ-titkár. A fiatalasszonyról, az üzemrész iparitanuló-felelőséről derű, vidámság áradt. — Hogyan? — kérdezem tőle. — Ma itt van Eitleréktői a feleség is meg a férj is? (Férjével, a műszak -főparancsnokával-« ugyanis a lánccsévélőben találkoztam.) — Az egész család —- mondta nevetve. — Itt a kisfiam is. Az apja irodájában tölti az időt. A fonó I. kártolójában egy idősebb munkásnőbe botlottunk. Gyapotot sőprögetett. Abbahagyta a munkát, amikor megszólítottam. Neve Tóth Ferencné. Tizennégy éve dolgozik a gyárban. Amikor azt kérdeztem tőle, máért mondott le a vasárnapi pihenésről, így szolt: — Én azt szeretném, ha a vietnami háború mielőbb befejeződne. Gyűlölöm a háborút. Az első fiam apja a fronton maradt. Gyerekeim katonasorba kerültek. Nem is tudom, mi lenne velem, ha elelveszteném őket. A fonó X. gyűrűsfonójába« három kislány akadt utunkba. Fodor Margit, Miksa Mária és Horváth Mária. Fodor Margit Csökölyből, két társa a leányotthonból jött be dolgozni. Amikor megkérdeztem tőlük, •hogyan ment a munka az eddig élteit hat és fel óra alatt, azt válaszolták: — Jól. A textiles lányok és az asszonyok munkabérüket adták Vietnamnak. Ez összesen tízezer forint. Sz. N.
