Somogyi Néplap, 1966. december (23. évfolyam, 283-308. szám)

1966-12-18 / 298. szám

äSTSÄES »n, Alax La Gum dezett, nehezen tépve ki ma­gát bódult álmából, amely — nem számítva a látomásokat — édes volt, mint a szirup. Az ajtón dühösen dörömböl­tek, s Charles érezte, hogy a _ Mit bámulsz rajtam, te viskó minden egyes ütésnél suvickos képű szajha? ______ m egremeg. Szeme nehezen Megigazította vizes tányér- tott meg. A RAZZIA sapkáját, fejével intett kísé- — Mit keresel itt, fickó? nyatt vágódott, bele a sárba. Charly futni kezdett, átugorva a rendőrt A sötétség felé ro­hant, a rendőr ordított, s kiál­tását egész kórus kapta fel. A sárban csúszkálva pillana- Charly a hang irányába teát alatt összefutottak a rend­fordult, és egy rendőrt pillán- őrök. Charly cikázva futott, mint az űzött vad. Az egyik nyílt föl, mint a redőny szétvert sarokvason. rőinek, és kilépett az esős só- csattant még egyszer a kér- rendor előrántotta pisztolyát Valaki bekiáltott az utcá- tétségbe. Azok hárman szó dés. és lőtt. A lövés bágyadtan, tű vow né^sül követték. — Csak nézelődök — felelte tompán hangzott az eső mono­szótverjük Ä Valaht)1 az utcán 32 050 Sjf a ’' Ji«*Íny0“n VÍgy°r' ** ójában, s a pisztoly láng­Charly felült az ágyon. monoton pergésén túl hangos a renao^ . ja egy pillanatra áttörte a ref­— Hagyjátok abba! Rögtön beszéd hallatszott, ajtpk csa- ^f3» sze5d f lábad, nyitom! pődtak; egyre élesebbé váltak ^^3 haza. Egy-kettő! Frida rémülten suttogta: a külvilág zajai. Charly hirtelen elökotorta — Mi lehet az, Charly? — A törvény — morogta ő.- Ismét ez az átkozott ráz- bakancsát, felhúzta. zia..; — majd hozzátette: — — Hová készülsz? — kiál­Ne nyugtalankodj. Semmit tóttá rémülten Frida. sem követtünk el. — Megyek, megnézem, mi A kunyhó ismét megreme- történik odakint, gett az ütésektől, és Charly .. még egyszer felkiáltott: ~ Ne menJ> Charly! B^rjd — Jövök már! Ne döröm- eshet. bölJetek! Charly toppantott a lábával, A szoba elülső részében, a hogy meggyőződjék róla, függöny mögött rémülten fel- rendben vannak-e a bakan- sirtak a gyerekek. Charly a .. ... .. sötétben kitapogatta a nad- <■“. aztan csondesen vi­rágját, csöndesen szitkozódott szolt: Felesége gyufa után kutatott. — Csak körülnézek. Látni Fellobbant a láng, és Charly akarom, mit csinálnak a mi- munista felforgató vagy. lektorok fényét A visszhang Valami forrni kezdett Char- körbefut°tt, s lassan halt el ly lelkében, de azért nyugodt valaho1 a kunyhók között hangon válaszolt: 156 char]y ™0r eltűnt a te­— Miért? Amikor a tieidet lepülést körülvevő dzsungel­börtönbe viszik, neked talán ben. Oldalt kanyarodott, fél­nem szabad megnézned? kört írt le, majd átmászva egy — Ah, ah — mondta a alacsony vaskerítésen, hétrét rendőr, és bajusza fel-alá máz- görnyedve ment tovább. Tud- gott — Gonosz vagy, mi? _ to, ha fut, előbb vagy utóbb Az övén hordott bilincs felé a átkutató rendőrök­nyüü. be ütközik. Leült egy anyag­Charly hangja keményen balomra, hogy egy kicsit ki­csengett: pihenje magát Gondolkozott — Igen, gonosz vagyok. 05003 “ép ütós volt, élete — Fogadok, hogy te is kom- legsikerültebb ütése. Hirtelen nevetni kezdett. Hangtalanul a táncoló fény mögött rámo­sol ygott Fridára: etekkel. - Fölvette sárga °barly még egyszer a szeme kao3«°^ 00 agy’ hogy *** viaszosvászon esőköpenyét s közé vigyorgott, s tekintetével rázkodott a sárga viaszosvá­Minden rendben lesz. Te , ^ y ’ a rfln(1;r kézmozdulatát kísér- 82011 köpeny alatt megnyugtatóan rámosolygott: 3 rendőr kézmozdulatai Kiser- .. . __ .... . , , . , ° te Az lecsatolta a bilincset. Messze volt és nem láthat­— Meglátod, minden rendben **• Az lecsatolta a ouincset; __ __ les7_ és elfordította a fejét hogy ta, hogy a rendőrök a reflek­Az utcán élesen világított vaJakit segítségül hívjon, torok fénykörébe bátyját Bo­néhány teherautó fényszórója. Charly hirtelen álion vágta. Súlyos, kemény ütés volt csak figyelj a gyerekekre! Az öklök megint döngetni kezdték az ajtót erre Frida lejjebb csavarta a lámpabelet, s megpróbálta elcsitítani a rémülten síró gyermekeket Charly mezítláb az ajtóhoz Eszeveszetten csaholtak a ku­tyák, s az áradatként lezú- melybe Charly egész testével ....... , . , diuló eső függönyén át innen belefeküdt A rendőr lába el­. ... , , is, onnan is emberi figúrak vált a földtől, es tompa csat Az ajtó anélkül, hogy hozzá­ért volna, élesen kivágódott. Egyenruhás alakok tódultak be a szobába. Charly önkénte­lenül hátralépett. Egy pilla­natra zseblámpa fénye vágott a szemébe, aztán kialudt A csoportban négy rendőr volt: egy fehér hadnagy és három afrikai. A hadnagy rá­nézett Charles Paulsra, és így szólt: — Ö az. Hol van a dagga? (Kábítószer. A szerk.) Charly állta a tekintetét: — Itt nincs dagga. Mi tisz­tességes emberek vagyunk! A hadnagy elvigyorodott, és lassan körülnézett Alacsony, kövér emberke volt, sűrű, fe­hér szemöldökkel, amely be­széd közben fel-alá ugrált Kicsi, keskeny szája késsel ej­tett, vértelen sebként húzódott téglaszínű arcán, melyet mint valami geográfiai térképet apró ráncok szántották ke- resztül-kasul. Szürke, mélyen ülő szeme ide-oda kutatott Mögötte csüggedt, bárgyú arckifejezéssel állt a három sötét bőrű rendőr. A hadnagy tekintete Fridán állapodott meg. Az asszony önkéntelenül összébbhúzta magán a hálóinget — Kellemes ilyenkor az ágyban henteregni, mi? Én meg mászkálhatok kint az esőben. — Charlyt kérdezte: — Mi a neved? — Charles Pauls. — Hát a tiéd? — fordult aztán Fridához, miközben majd felfalta apró, szürke, kifejezéstelen szemével. Frida rémülten nyelt egyet, aztán halkan, szaggatottan mondta a nevét. A hadnagy tovább vigyor­gott: — Na, igen. Tisztességes emberek. — Kacagott. A szá­ja kinyílt, s torkából a kotko- dácsolás és fuldokiás furcsa Fordította: Puskás Tamás •Részlet a dél-afrikai szerző »Es a kötél háromszorosan sodrott« című könyvéből, amely a hazájá­ban uralkodó aparheid gyűlöletes bukkantak elő. A rendőrség összeszedett né­hány afrikait, akik csoportba verődve, a hidegtől és esőtől remegve álldogáltak a fényké­vében. Szortírozták, és külön­böző teherautókba taszigálták őket. Egy afrikai kijött a kuny­hójából, és a kapuból néze­gette, mi történik. Köpenye alól kilátszott a pizsamája. Zseblámpa fénye hullott rá, s a rendőrök egy pillanat alatt körülvették: — Hol az igazolványod, kaf­fer? — A házban, a kabátom zsebében. — Mindig magadnál kell hordanod. Hol van? — Rögtön kihozom, bent van a házban. — Egyszóval nincs igazolvá­nyod, mi? Na, gyerünk! — Hallgasson meg, miszter, a házban van. A rendőrök se szó, se be­széd, az út közepén didergő csoporthoz lökték. Az afrikaiak csoportja tü­relmesen várta a zuhogó eső­ben, mikor ültetik őket ko­csikba. Sokan azért kerültek oda. mert nem tartottak ma­guknál igazolványt, másoknak nem volt rendben a papírjuk, s most valamilyen pecsét hi­ánya miatt borult fel az éle­tük, egyesek pedig a házkuta­tásnak szegültek éllen. Az eső még mindig esett, de már nem olyan erősen. Charles Pauls a félhomályban álldogált, a reflektorok fény­csóváján kívül, és az esemé­nyeket figyelte. Az esővíz kis patakokban csordogált le kö­penyéről, sapkájáról pedig a nyakába csöpögött A rend­őrök számolták az összeszedet­teket, kocsikra rakták őket, kiabáltak, zseblámpáikkal ha­donásztak, gumibotjaikat len­gették. tanással egész hosszában hai- módszereit leplezi le. NÉMET GRAFIKUSOK KIÁLLÍTÁSA A MŰCSARNOKBAN ■ :v Fritz Cromer, Amo Mohr és Hans Theo Richter német grafikusok műveiből kiállítás nyílt a Műcsarnokban. A képen: Theo Richter Gyermekével beszélő anya cí­mű grafikája. keveréke tört elő. Aztán hir- _. , ÍS.T“? ••**. «**• »SmÄ 4ta“ — Hát te mit álldogálsz itt? KI ködve nézett Fridára: Földes György: KÁRPÓTLÁS A fiúnak huszonnégy éves korában kétezerháromszáz fo­rintra emelkedett a fizetése, s úgy érezte, most már nyu­godtan megkérheti Erzsiké kezét. Elvégre két éve járnak együtt, mire várjanak? Amikor a lánynak meg­mondta, hogy nem tud nél­küle élni, elérzékenyült, és nagyon meghatódott. Erzsi­ké is elérzékenyült, és még inkább meghatódott. Ebben nincs semmi meglepő: a lány még nem töltötte be a tizen-» nyolcadik évét, a fiú volt az első udvarlója és az első ké­rője. Imre az apránként megta­karított csekélyke pénzéből ezernyolcszáz forintot kivett az OTP-ből, és Erzsikét szü­letésnapjára meglepte egy modem arany karkötővel. — Egyre jobban szeretlek, Imre — lelkendezett a lány. amikor a fiú a jóbb csukló­jára rákattintotta a karkötő zárját. — Álmomban sem képzel­tem el derekabb férjet Er­zsikének — mond ta a marra a papának, némileg a karkö­tőre célozva. — Olyan férj válik majd ebből a fiúból, aki minden áldozatot meghoz a feleségéért. — Fiatal technikus, talán még mérnök is lesz belőle — mondta a papa a mamának, és a férjjelölt majdani maga­sabb fizetése járt az eszében. Már az esküvő időpontjá­ról is beszélgetett a család, amikor a fiú bemutatta a lányt a főnökének, Rendek István főmérnöknek. Elég annyit tudni róla, hogy har­mincöt éves. nemrég vált' el a, feleségétől, jó megjelené­sű, dús hajú és rámenős fia­talember havi négyezer-két­száz forint fizetéssel, plusz prémium és itt-ott egy kis újítási pénz is. — Szép szőke haja van a menyasszonyának — jegyezte meg másnap a főmérnök. Kátay Antal: OTTHONI ÉG ALATT i. Az ember alakoskodik. olykor anyja előtt is. Hazatérvén dicséri főztjét, pedig a hús s a grízes tészta is ugyanaz Kamcsatkában és Pusztaszabolcson, s nem keserűbb az ital másutt. Mégis: valamit mondani kell, amit elhisz. Hát dicséri a főztjét. Kér kétszer is, telegyomorra. pedig csak az ég, az otthoni esti világ vonz újra meg újra haza, mert távolabb van a csillag, s ragyogóbb otthon. Ez igaz’ 2. Emlékszem , kölyökkoromban mindig kisdolog ürügyén mentem a kertbe, ha éjszaka ujjai motoztak a fákon, s zajtalan felhők csiszolták ragyogóra a szép üvegég kirakatsorát, — s mit bántam akkor én a vacsorát — : Megálltam futóhomokján az útnak fájásig meredő nyakkal bámulni kék fényű ékszereit az otthoni égnek. 3. Egyszer sírva fakadtam: lehullt az egyik. Kavicsot dobtam helyette — kettőt — maszatos kézzel az égre, s hinni akartam, hogy fölérve kifényeseéSk. 4. Azóta három X állt elibém, » s ritkábban kopogtatok otthon. De az ég, az otthoni ég vonz vissza ma is, mert körkörös ott a horizont, s belefér szemeim látómezejébe. 5. Az esti ég alatt sokáig állok, valahányszor hazavisz az utam, számlálom újra konok türelemmel a csillagokat, mint nyáját a juhász, mint rideg barmait a pásztor a hegyben. Mert élni itt: tűhegynyi csöpp világunk rengetegében másként nem lehet, csak otthoni égbolt távlataival, s otthoni csillagok múlhatatlan varázsával a szívben. Ténagy Sándor: AHOGY A ZENE Ahogy a zene zúdul, árad, medret váj szemérem, alázat. ölel, dajkálgat, tisztára mos. A boldogság fénye százs: ros. Megszületsz, meghalsz — egy pillanat Leszel, mit nem hiszel: önmagad. Oltalom. Veszély. Szikra. Zene- Szabadság mohó lélegzete. Imre szeme felcsillant, és refrénként ismételte, hogy >szép szőke«. — És nagyon jó alakja — folytatta a főmérnök. —' És szép kék szeme. És értelmes. És mai lány. — Mai — motyogta a fiú nem kevés büszkeséggel. Imre elmondta otthon Er­zsikének meg a kedves szü­lőknek, hogy a főnöke mi­lyen szépen nyilatkozott Er­zsikéről. A szülők boldogok voltak, Erzsiké is boldog volt, és Imre is boldog volt. A következő héten Rendek István főmérnök felhívta Er­zsikét telefonon, hogy szeret­ne vele a Rózsa presszóban munka után találkozni. — Imre úgyis túlórázik ma — biztatta a főmérnök a lányt —, hét felé találkozhat­nánk. Találkoztak is. Erzsiké este levetette fehér köpenyét az Illatszerboltban, ahol dolgozott, és elment a Rózsa presszóba, ahol a fő­mérnök várta már. — Talán valami baj van Imrével? — kérdezte a lány némi aggodalommal. — Nem Imrével van baj, hanem velem. Beleszerettem magába — jegyezte meg ne­mes egyszerűséggel Rendek — Te jó isten! — sikoltott fel Erzsiké. — Mi lesz most?! — Semmi. Saját elhatáro­zásából hozzám jön felesé­gül. Imrének egyenlőre ne szóljon. Ettől kezdve Imre gyakrab­ban túlórázott, Erzsiké és a főmérnök még gyakrabban találkoztak. És Erzsiké egy­re kemorabb lett Imre mel­lett és egyre vidámabb a 16- mómök mellett. És nem szólt egy szót sem Imrének, de el­mondott mindent a szülők­nek. A papa azt mondta, hogy ezt jó meg kell gondolni. A mama azt mondta, hogy ezen nincs mit meggondolni, és csak Erzsiké jövőjére kell gondolni. Rendek jóképű fiú, főmérnök, és havi négyezer- kettőszáz, plusz prémium és olykor egy kis újítási díj. Nincsen ezen gondolkozni­való. A papé végül is azt mond­ta, hogy ez valóban igaz. _Erzsike egy nap így szoöxg vőlegény éhsas

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom