Somogyi Néplap, 1966. december (23. évfolyam, 283-308. szám)

1966-12-02 / 284. szám

w •;V: ÍÍK ■ IMi ■8 »rüg .,, !♦ «r. s« « iü” í&Mí 22 ÉVE SZABAD KAPOSVÁR 1944 december 2-án t a moszkvaj rá­dió megszakí­totta adását. A bemondó felolvasta a Legfelsőbb Pa­rancsnokság közleményét: »A Harmadik Ukrán Front csapatai kifejlesztve a táma­dást, két nap alatt elfoglal­ták Szekszárdot, Kaposvárt, Paksot, Bonyhádot és Dom­bóvári. Ma, december má­sodikén húsz órakor hazánk fővárosa, Moszkva a haza nevében kétszázhuszonnégy ágyú húsz össztűzével kö­szöntse a Harmadik Ukrán Front dicső csapatait.-« Huszonkét éve szabad Ka­posvár! A város régi lakói jól emlékeznek még, hogyan vonultak be a felszabadító szovjet katonák Kaposvárra. Az ifjúság számára ez az idő már történelem, mint ahogy történelem az a korszak is, amely 1944 decemberének első szombatjával örökre be­fejeződött Somogy székhe­lyén. Néhány éve Kaposvárra látogatott a Vörös Hadse­reg egyik alezredese. Rész­vevője. volt a város felsza­badításáért vívott harcok­nak. ö mondta el, hogy so­kan félve nézték a vörös , csillagos katonákat, hiszen a Horthy-fasizmus éveiben az úri propaganda mindent elkövetett, hogy befeketítse a szovjet embereket, útszéli hangon ócsárolja, rágalmaz­za a szovjet rendszert. De amikor a szovjet katona ke­nyeret kínált az éhes em­bereknek, amikor cukorral kedveskedett a gyermekek­nek, fölengedett a bizalmat­lanság. S ebben részük volt azoknak a munkásoknak, szervezett dolgozóknak is, akik jól tudták, hogy a szovjet katonák a szabadsá­got hozták el a sokat szen­vedett magyar népnek. Levéltári feljegyzések bi­zonyítják, hogy míg a vá­ros határától néhány kilo­méterre tovább dörögtek az ágyúk, míg a fasiszta csa­patok elkeseredett küzde­lemben próbálták megaka­dályozni a felszabadítók elő­retörését, Kaposváron a leg­teljesebb nyugalom uralko­dott. A szovjet csapatok munkát, közellátást biztosí­tottak, nyugodtan élhettek az emberek. Huszonkét éve ennek! Az emberiség történelmében ennyi idő szinte jelentékte­len, a mi számunkra azon­ban nagyon is jelentős. Vá­rosunk azóta soha nem lá­tott fejlődésen ment keresz­tül, s a már előbb idézett szovjet alezredes nem győ­zött csodálkozni, hogy mennyit gyarapodott Ka­posvár. Aki két évtized táv­latából visszapillant, való­ban megállapíthatja: So­mogy székhelyének dolgozó népe élni tudott a szabad­sággal, jól, okosan intézi ügyeit. P edig a történelmi múlt nyomasztóan hatott az emberekre. Sokan na­gyon szívesen kitörölnék em­lékezetükből a fasiszta ter­ror huszonöt esztendős tébo­lyult uralmát. A dicsőséges Tanácsköztársaság vérbefoj- tása után a íöldesúrak és a tőkések elérkezettnek látták az időt, hogy leszámoljanak politikai ellenfeleikkel. Al­jas módon kivégezték Ka­posvár kommunista vezetőit, és holttestüket elrejtették. A város első munkás tanács­elnökét, Szalma Istvánt, különösen megkínozták. De hiába minden kegyetlenke­dés. a Tanácsköztársaság szelleme, a kommunista esz­me tovább él. Két évvel a proletárdiktatúra leverése után a kaposvári politikai kémelhárító főnök így pa­naszkodik fölöttesének: »-Kétségtelen, hogy a kom­munisták erősebb munkát fejtenek ki ellenünk ...« Egy másik jelentés szerint: »Kaposvár város lakosságú - nak harminc százalékát a munkásság teszi ki, melynek egyharmad része vasúti cs gyári murikás. Kétségtelen, hogy a munkáság zöme ma is .az internacionális szocia­lizmus, illetve a kommuniz­mus felé hajlik. A munkás­ság a régi szakszervezetek útján még ma is a szakcso­portokba tömörülve van. Munkakedv, illetve szorgal­mas munka eddig nem voll tapasztalható.« Igen, a munkásosztály él, .és hallatja szavát. 1925 ta­vaszán megalakult Kaposvá­ron a több száz főnyi MSZMP-szervezet, és két éven át motorja az osztály­harcnak. 1933 márciusában, a Tanácsköztársaság évfor­dulóján a külterületi mun­kásházakon röpcédulák sora­koznak: *.Mutassátok meg, hogy tudtok és akartok har­colni a jólétért, a szabad­ságért, a második Tanács- Magyarországért! Földért! Kenyérért! Szabadságért! Él­jen a Szovjetunió, minden dolgozó hazája! Harcoljatok a második magyar Tanács- köztársaságért !« Aztán jön a második vi­lágháború, sok kaposvári fiatal vére folyik el értel­metlenül. A somogyi kato­nákból álló 10. könnyű gya­logos hadosztály két ezredé­nek veszteségei 1943 ja­nuárjában 75 százalékosak. Mintegy hatezer ember pusztul el megyénkből, a dolgozó nép színe-virága az esztelen úri politika miatt. És bekövetkezik a náci megszállás is. 1944. március 19-én hajnali 5 órakor riadóztatják a háromezer fős kaposvári helyőrséget. De egy órával később érke­zik egy távirat: »A német csapatok átvonulnakf!) Ma­gyarországon. Velük szem­ben barátságos magatartást kell tanúsítani, és ha köve­telik, a fegyvert is le kell tenni.« Hogy mit jelent ez? A ná­cikkal együtt érkezik a vá­rosba a Gestapo 7-es számú különleges különítménye, gyorsan berendezkedik a mai Dózsa György utcában, és megkezdi működését. Sorra letartóztatják — a vá­ros rendőrségével közösen — a baloldali személyeket, fő­leg a kommunistákat. Leg­jobbjainkat börtönökbe, in­ternáló táborokba hurcolják. A komáromi vár s később a dachaui koncentrációs tábor sok^t tudna beszélni a ka­posvári baloldali' munkások sorsáról. Aztán 2760 zsidó gettóba kerül, majd kon­centrációs táborokba. Leg­többjükre a megsemmisítő gázkamra és a krematórium vár. A szerencsétlen elhur- coltaknak alig tíz százaléka éri meg a felszabadulást! 1944 áprilisában kommu­nista röplap jut el a város munkásaihoz: »Ne engedel­meskedjetek a behívások­nak. Minden be nem vonult katona egy-egy magyar éle­tének a megmentését jelen­ti, egy Lépéssel aláássa a németek erejét. Indítsatok irtóháborút a német betola­kodók és cirikosaik ellen!« A magyar fasiszta hatóságok is kénytelenek megállapíta­ni: »Az ipartelepeken fog­lalkoztatott gyári munkások között a kommunista beállí- totságú egyének azt han­goztatják, hogy a háború a kapitalizmus háborúja. A mmmmm magyar munkásságnak har­colnia kell a németek ellen, mert egyedül csak a szov­jet védi a munkásság ér­dekeit.« De á fasizmus tobzódására még mindig nem került föl a korona. A nyilas puccs Kaposváron is szabadjára engedi a gyilkosokat. Répa- uralmuk »csak« másfél hó­napig tart, de kegyetlenke­déseik örökké emlékezetesek maradnak. A megyei nyi­lasvezér, Kuhl cipészmester bandájával az üzleteket és a raktárakat fosztogatja. Strehn tűzifa-kereskedő — a városi nyilasvezér — tete­mes adósságát próbálja ko­rántsem tisztességes úton rendezni. De már szorul a hurok, s a patkányok- pat­kánymódra menekülnek. Csak néhányan reményked­nek abban, hogy feltartóz­tathatják a szovjet csapato­kat. Leventegyerekekkel és kispuskákkal akarják meg­akadályozni, hogy a Vörös Hadsereg felszabadítsa a várost. December elsejének éjjelén azonban a . szovjet csapatok mái* Kaposvár köz­vetlen közelében vannak. És H i ÜK i másodikén az 57. szovjet hadsereg 6. löuészhadtesté- rek 10. gárdahadosztálya bevonul a városba »A külvárosi munkások en­nivalóval . kínáltak .. .„ — mlékezik vissza a Vörös Hadsereg alezredese. 1945. január 5-én hivata­losan is megalakul a városi pártszervezet, és élére áll*a politikai és a gazdasági munkának. Tevékenysége találkozik a lakosság helyes­lésével, s egyre bővülnek sorai is. A .Nemzeti Bizott­ság vezetői szintén a kom­munisták soraiból kerülnek ki, majd 1945 nyarán kerül először munkásember a fel­szabadulás után a polgár- mesteri székbe. úszónkét év telt el azóta. Rövid és még­is hosszú idő. Nyu­godtan állíthatjuk, hogy aki " azóta nem járt városunk­ban, rá sem ismer, oly so­kat fejlődött. Nemcsak azért, mert lako­sainak száma az akkori har­mincezerről több mint öt­venezerre emelkedett, ha­nem azért is, mert új gyá­rak, üzemek, iskolák nőttek ki a földből, új házak egész sora épült fel mindenfelé. Alig egy hónapja a rhe- gyei pártértekezleten hang­zott el Kaposvár fejlődésé­ről: »Kaposvár kommunistá­it, lakosságát az országos és a megyei eredmények mellett a város iparosításá­nak helyzete . és a kommu­nális problémák megoldása érdekli legjobban. Nagy el­ismeréssel és örömmel nyi­latkoznak a TRANSZVILL, a Világítástechnika, a Vas- és Fémipari Vállalat fej­lesztéséről, várják a Pa- mutfonó-ipari ' Vállalat bő­vítésének megkezdését is. A nők, a fiatal lányok mun­kába állításának legnagyobb lehetőségeit a könnyűipari üzemek biztosítják. A me­gyei pártbizottsággal egyet­értésben a városi pártbizott­ság is szükségesnek tartja a Kaposvári Ruhagyár fejlesz­tését központi erőforrás­ból ...« És nemcsak az ipar fejlő­dik városunkban, hanem az emberek tudata, gondolko­dása is. Soha olyan igény nem volt az olvasás iránt, mint napjainkban. Erről ta­núskodik az ország egyik legszebb könyvtárának, a Palmiro Togliatti Megyei Könyvtárnak a forgalma is. A különféle szakmai és po­litikai tanfolyamokon embe­rek ezrei sajátítják el az előrehaladáshoz szükséges legfontosabb tudnivalókat. Szemünk előtt nő és gaz­dagodik Kaposvár. Gond­jaink vannak jócskán, ezt jól tudjuk valamennyien. De azt is tudjuk, hogy kö­zös erővel minden akadá­lyon áthaladhatunk. Céljaink, terveink' vilá­gosak. Ha becsülettel, tisz­tességgel megvalósítjuk őket. akkor bátran állíthatjuk: pártunk vezetésével jól sá­fárkodtunk a huszonkét év­vel ezelőtt megkapott sza­badsággal. Kaposvár felsza­badulásáról i' szólnak a költő sorai: »Mikor ébredt szerte az ország, ö is felnyitotta egét, Beszívta mélypri a szabadság Keleti-szél leheletéi.. ■«

Next

/
Oldalképek
Tartalom