Somogyi Néplap, 1966. november (23. évfolyam, 258-282. szám)
1966-11-06 / 263. szám
MSZMP M.EGVE)'PtrOTTf Ei>Ä'MEGV.E! TA\ÁCS LAPJA Ásatás helyi erőből A várúrnő megtöri! a kezét a köténye szélében. — Jó reggelt, kedveseim. Ma szép idejük lesz, mérnök űr. Nem merem azt mondani, hogy Somogy utolsó várúrnőjénél vagyunk, mert ahogy gazdánk sem tudta magáról eddig, úgy más is lehet ebben a helyzetben. ötvöskónyi kedves kis dombjainak egyikén fekszik özv. Mayer Istvánná birtoka. Házát öreg szőlőspincék veszik körül. A ház háta mögött fekszik a vár, még föld alatt Most bontják le a vastag földréteget felőle, ke- _ resztárkokkal vágják át a’ halmot, hogy föltérképezzék a falak fekvését. A tanácsról indult el a gondolat Mielőtt megnéznénk az ásatást, átmegyünk a községi tanácsra, ahonnan elindult az ásatás gondolata. Magony Sándor vb-elnökkel beszélgetünk. — 1965-ben elkészült a község monográfiája, s az említi, hogy itt egy török vár van. Beszélgettünk róla a község vezetőivel, majd a járással, és úgy döntöttünk, hogy feltárjuk. Védetté is nyilvánítottuk akkor nyomban a területet — Miből gondolták, hogy érdemes foglalkozni vele? — A már korábban talált leletek biztatóak. Ötvöskónyi régen két község volt. Ötvös és Kónyi. Az Ötvös név arra utal, hogy ezt a területet ötvösmesterek kapták királyi adományként. Az 1400-as években alapíthatták, négyöt házból állhatott a település. Egy szájhagyomány is őrzi az ötvösök itt létét. Valamikor az emberek rengeteg ötvöstárgyat találtak, és ezeket egy nagy vasládába elrejtették. A község lakói kérdezgetik ám most: megtalálták-e már a vasládát? Árpád-kori leleteink is vannak. de nagyon keveset tudunk a faluról, nem őrzi emlékét egyetlen írásos jegyzék sem. Most talán sikerül feltárnunk valamit. Szeretnénk megismerni múltunkat. Ha érdemes anyag kerül a felszínre, azt megmutatjuk az érdeklődőknek. Távlati céljaink is vannak. A kis dombhátba embermélységbe fúrták már magukat a csákányos, lapátos földmunkások. Alig látni még valamit az egykori építményből. A föld felett egy mohos fal mered az égnek. Az árokban is falak. Belső és külső falak. Draveczky Balázs muzeológus a föld rejtett titkaira így következtet: — Vadászkastély lehetett, de veszély esetén — a török veszély idejében vagyunk — a védőláncba is bekapcsolódhatott maroknyi katonasággal. Valószínű, hogy a nagy török hadjárat idején pusztult el. Azóta a feledés sűrűn benőtte. »Vár állott, most kőhalom.« A falu lakói kijártak ide a dombra, s ha téglára volt szükségük, azt innen szállították el. Nem tudni, mikor kezdődött el az építmény második rombolása. »Találtunk sok mindent« Az egyik földmunkás örömmel újságolja: találtunk ám tegnap sok mindent. Betettük a pincébe. Az egyik borospince az ásatások idejére múzeumi raktár lett Meg is találjuk a kincseket. Későreneszánsz ablak- vagy kapukeret márványból, kályhaszemdaratook, edénytörmelékek, egy fél kő ágyúgolyó. Találok a sok zúzalék között egy érdekes és meglepő tárgyat is. Kecske- rtyom rajzolódott bele. Ez a kődarab egy életet őriz. Ügy érzem, es a tárgy volt rám a legnagyobb hatással a sok töredék között. A muzeológus is velem örül. De megjegyzi: — Olyankor találnak valamit, amikor éppen nem vagyok itt. Ez így van mindig... A megtalálás pillanatát nem pótolja semmi. A talált dolgok örömével megyek el a nagyatádi járási tanácsra, Ök is persze hogy örülnek a hímek. Hisz ezek az első igazi leletek. Idegenforgalmi nevezetesség lesz —• Az önök támogatása nélkül aligha kezdhették volna meg az ásatást. Milyen tervük van a vadászkastélyerődítménnyel? — Saját erőből mi is támogatjuk a feltárást. Elképzelésünk az, hogy a mi, műemlékünkben szegény járásunkban is legyen egy idegenforgalmi nevezetesség. Ez az ötvöskónyi építmény bele is illik a mi idegenforgalmi rendszerünkbe. Nagyatádon a régi kolostorból egy turistaszállót építünk, egy idegenforgalmi kirendeltséget is szervezünk, és ebbe a füzér» Keresztárkokkal vágják át be kapcsolódik bele majd a először a halmot. feltárt ötvöskónyi kastély is. Megközelítése a jövőben na— A téelaéfietőben kerül-! "yon könnyű !<**, mert az A tegiaégetoben Kerül ] épülő barcai főútvonal szikkadó téglába, igazít el a I múzeológus, * Horányi Barna Árvízkatasztrófa Olaszországban Megáradtak a patakok Szlovéniában A genovai repülőklub elnöke és egy társa pénteken sportrepülőgépen megtett útja után így számolt be a látottakról: Uvornótól délre a táj egyetlen nagy tóra emlékeztet. Az elöntött országutakon szélvédőig vízben állnak a kocsik, a legtöbb helyen csak a háztetők látszanak ki a szennyes vízből. Az összefüggő tó mindenütt háfoorog. Az AP hírügynökség jelentése szerint a vihar- és árvíz sújtotta észak- és közép-olaszországi területekre, ahol a katasztrofális időjárás eddig 31 halálesetet okozott, nagy létszámú mentőosztagokat irányítottak. A károk Olaszország szerte fölbecsül- hetetlenek. Sokan attól tartanak, hogy az igen nagy értékű firenzei és velencei műkincsekben jóvátehetetlen károk keletkeztek. Elöntötte a víz az Uffizi alagsorát, s úgy hírlik, hogy az ott tárolt több mint nyolcezer festmény között több megrongálódott. A velencei Szent Márk Katedrálisba Is betört a víz, s mossa a mozaikfalakat. A nagy esőzések következtében megáradt hegyi patakok a szlovéniai Jeszenicét és környékét elöntéssel fenyegetik. Az utóbbi 35 évben nem volt példa Ilyen méretű áradásokra. A Jeszenice—Krenjszka Gora közötti műúton már megszűnt a közlekedés. A Mar- tuljak nevű turistavidék nyarlóházadt is az árvíz fenyegeti. Jeszeniqében eddig több mint 70 lakás került víz alá. Legújabb jelentések szerint elrendelték a lakosság kiköltöztetését a veszélyeztetett területekről. Az Olaszországgal szomszédos Ausztriában a katasztrofális időjárás pénteken és szombaton kilenc emberéletet követelt. Egy karinthiai faluban földcsuszamlás temetett be mintegy 30 házat, s a romok alatt öt gyermek és két idős nő lelte halálát. Egy másik helyen sárlavina zúdult alá, és két gyermeket megölt. (MTI) MEGJELENT a Nemzetközi Szemle Ez a közkedvelt havi folyóirat ismét a legfontosabb külpolitikai kérdésekről ad elemző, tájékoztató, színvonalas tanulmányokat, cikkeket és tudósításokat. Kiemelkedik a gazdag tartalomból J. Francén »Forradalom és kultúra«; Hans-Georg Haupt »A Német Demokratikus Köztársaság a világ egyik vezető ipari állama«; V. Nazarevszkij Nyugtalanság az amerikai ag- resszorok hátországában«; novemberi száma Várkonyi Tibor »De Gaulle a harmadik világban«; Giuliano Pajetta »Az indonéz tragédia« című munkája. Figyelmet érdemlő közlemények még: »Amerikai katonák a vietnami szennyes háborúról«, »Az olasz szocialisták ideológiai chartája:«, »Az olaszországi helyzet ellentmondásai*'. Teljessé teszi a Nemzetközi Szemle változatos anyagát az eseménynaptár, a könyvszemle és a külföldi folyóiratok tartalomjegyzéke. Későreneszánszi keretek, kő ágyúgolyó, kecskenyom. Az első komolyabb leletek. i TUDNIVALÓK a középiskolai tanulmányi versenyekről A Művelődésügyi Minisztérium — az érdekelt szaktárcákkal és a KISZ központi bizottságával egyetértésben — az 1966—67-es oktatási évre is kiírta az Országos középiskolai tanulmányi versenyt és az Arany Dániel matematikai versenyt. Az országos középiskolai tanulmányi versenyen a középiskolák harmadik és negyedik osztályos diákjai vehetnek részt. Egy tanuló legföljebb két tantárgyból indulhat. A verseny tantárgyai a következők: magyar irodalom, történelem, orosz nyelv, angol nyelv, matematika, fizika, földrajz, kémia, biológia, gazdasági számtan, valamint könyvvitel. A verseny győztesei valamennyi tárgyban, illetve csoportban egy 2000 forintos első, egy 1000 forintos második és egy 500 forintos harmadik díjjal jutalmazzák. A további kiemelkedő teljesítményt elérő tanulók könyv- jutalmat, illetve dicsérő oklevelet kapnak. A versenyekkel kapcsolatban kiadott miniszteri rende- delkezés részletesen szabályozza a lebonyolítás módját és határidőit, az elbírálással kapcsolatatos tudnivalókat. Az Arany Dániel matematikai versenyre — az előző évek gyakorlatának megfelelően — ezúttal is a Bolyai János Matematikai Társulat gondozásában kerül sor, két fordulóban. Horti József: FÉLELMETES ROVAROK Az élővilágnak nem éppen a legrokonszenvesebb nagy csoportja a rovarok világa. Találkozunk velük a legelhagya- tottabb őserdőben épp úgy, mint a forgalmas világvárosokban, sőt otthonunk legjobban óvott szögletében, vagy a csodálatos műemlékek, műtárgyak szomszédságában. A könyv könnyed és lebilincselő stílusban tárja elénk a rovarok anatómiáját, szervezetük leírását. Elvonulnak előttünk a hasznos és kártevő rovarok egyaránt, melyeknél talán nem is helyes ez a merev elhatározás, hiszen mindegyiknek van egyszerre haszna és kára. 20 000—25 000 hazai rovarfajunk közül mindössze 200—300 a kimondottan káros, súlyosabb »bűnökkel« pedig csak 20—30 faj vált igazán ellenségünkké. Sok ezer a kifejezetten hasznos és több mint 10 000 a közömbösök száma. Lehet, hogy ezek hasznossága is kiderül egyszer. Állandó balesetveszély! Kedden este egy tehergépkocsi vezetője későn vette észre Kaposváron a vágóhídnál leereszkedő vasúti sorompót, aláhajtott és leszakította. Nem ez az első eset, hogy ennél a sorompónál karambol történik. Nem is mindig a gép- járművezetők figyelmetlensége idézte elő a kisebb-nagyobb kárral járó balesetet. A sorompó előtti útszakasz — a cukorgyártól egészen a vágóhídig — közvilágítása nemhogy a város, de még egy elhagyott falu világításának sem felel meg. Erre hívta fel figyelmünket Horváth József, a 13-as AKÖV kalauza is. Elmondta: »A buszsofőrök szinte félnek ezen a szakaszon sötétben közlekedni. A leeresztett vagy éppen leereszkedő sorompót csak az utolsó pillanatban venni észre, s ez most, hogy csúszósak az utak, különösen nagy vessiélyt jelent. De még nagyobb lesz a veszély a télen, ha az ,üt eljegesedik. Erről magam is meggyőződtem, mert van saját kocsim, a kör- nyéken lakom, és a sorompón, illetve az átjárón mindig nagy gondot okoz sötétben az áthajtás.« Szerencse, hogy nem jött vonat, és a tehergépkocsi baj nélkül — leszámítva a keletkezett kárt — úszta meg a karambolt. A .következmény lehetett volna ennél sokkal súlyosabb is. De nemcsak ezért kellene haladéktalanul megfelelően kivilágítani a Vörőshadsereg útjának e szakaszát. Este és reggel százával mennek kerékpárral munkába a cukorgyár dolgozói, illetve tartanak haza. Gyakran bizony csak a szerencsén múlik, hogy nem történik jóvátehetetlen tragédia. A város egyik legforgalmasabb útján szükség van megfelelő közvilágításra! Más tekintetben is bebizonyosodott már, hogy mennyire fontos a természet egyensúlyának fenntartása. Vonatkozik ez a rovarok világára is. Állításunk természetesen nem teszi kétségessé a rovarok — elsősorban a mindent elpusztító termeszek csodálatos szervezettségű rabló ^társadalma«* — veszélyességét. A félelmetes rovarok óriási károkat okoznak a könyvtárakban, ve-' szélyeztetik nem egy műemlék-jellegű város biztonságát. A szerző érdeme, hogy olyan könyvet adott az olvasó kezébe, amely stílusával, tudományos szavahihetőségével, jól sikerült képeivel és ábráival igen alkalmas arra, hogy bevezesse a gyermekeket a természettudományok egyik ágába. Haszonnal forgathatják a könyvet az érdeklődő felnőttek is, akiknek egyáltalán nem lehet az az érzésük, hogy csak egy ifjúságnak írott munkát vettek kezükbe. (Búvár Könyvek 61. — Móra Könyvkiadó, 1966.) 50 évig hordta a testében a golyót Azerbajdzsán egyik falujában szokatlan műtétet végzett a körzeti sebészorvos. Fél évszázad elmúltával távolította el az első világháborúból származó lövedéket egy öreg örmény lábából. Catur Szárkiszjant 50 évig nem háborgatta a golyó, amely annak idején combcsontjába fúródott, az utóbbi időben azonban erős fájdalmat érzett. Az orvos, aki megvizsgálta, arra gyanakodott, h\jy megmozdult a csontba teljesen beágyazódott lövedék. Az operáció megerősítette föltételezését. Ki köszön? A minap rájöttem, hogy az emberek köszönése is sok mindent elárulhat. Többek között foglalkozásukat, kedvüket stb. Délben találkozom X. ismerősömmel, köszöntőm: — Jó napot kívánok! —• Jó reggelt, köszön. vissza. Nos, mi lehet a foglalkozása? (Színész) Alig megyek tovább, új ismerősbe botiok. — Jó napot kívánok! — Jó estét... O... ő kérem (pesszimista) Cukrászati kiállítást rendeztek nemrégiben Kaposváron. Látogatói így köszöntek egymásnak: — Jó étvágyat! — Jó étvágyat! Hát nem édes szájú ez a város? H. Londoni bolondságok Charles Azpavour — akit az angolok »De Gaulle Sanatrájának« neveztek el — londoni tartózkodása idején »beleszeretett« a híres emeletes autóbuszokba. Rendelt egyet az angoloktól, hogy francáaoirszági turnéira azon szállíthassa zenészeit és barátait ... »Imádkozzunk az angol fontért«. — A darlastoni (Statfordshire) templom lelkésze arra kérte híveit: mondjanak imát a veszélybe került angol fontért. Hozzátette: helyes lenne, ha rögtönzött* egyéni fohászokkal kérnék Istent, hogy oldja meg az ország gazdasági nehézségeit. * * * Egy skót cég műanyag zacskóban árusítja a loch-lomondi tó vizét Az angolok előbb nevettek rajta, de miután a próbálkozás kitűnően bevált az Egyesült Államokban, most már ők is vásárolják a híres skóciai tó vizét, ami igen jó a skót whiskyhez keverve. ... Két barátnő beszélget: —■ Mondd, megünnepelitek házasságotok 25. évfordulóját? — Nem. A harmincéves háború évfordulóját üljük meg. * « * A viharzó tengeren imbolygó hajó egyik női utasa kétségbeesetten rohan a kapitányhoz: — Igaz, hogy itt ezer méter mély a tenger?! — Nem, csak 479 méter. — Jaj, már rettenetesen féltem. Somogyi Néblab A? M^’VTP Snmnp' m*>**'<*' Bizottsága ő« a «Jomosrv mw«1 Tanács lapja. Főszerkesztő: WTRTH LAJOS. Szerkesztősé?: Kaposvár* Latinka Sándor u 2. Telefon 15-10, 15-IL Kiadja a Somogy megyei Lankladő Vállalat. Kanosvár, Latinka S u. 2. Telefon 15-16- Felelős kiadó: Szabő Gábor. Beküldött kéziratot nem őrzünk meg és nem adunk vissza, i'erleszti: a Magyar Posta. Előfizethető a helvi nostahivataloknál és postiskézbesítőknél. Előfizetési dfj egy hónapra 12 Ft Index: 2506?. Készült a Somogy megyei Nyomdaipari Vállalat kaposvári tizemében. Kaposvár* Latinka Sándor uten t
