Somogyi Néplap, 1966. november (23. évfolyam, 258-282. szám)
1966-11-06 / 263. szám
\ Barabás Tibor: Lenin Zürichben, Prágában, Krakkóban O lyan az ifjúság, mint mint a többi óvárosi épület, lyére, és Rá gondoltam. Mit a legjobb rézmetsző, keskeny homlokzatú, tagas látott innen? A szemközti lapjaira" árnyalatosán ablakokkak A faion emlék- Szürke házat, ahonnan két finom, erős és felejt- tábla. A szoba kicsi és vilá- forradalom indult útnak, ahol heteden alakokat vés az élet. gos, ablakából egy antikvárius Kosciusco Tádé tanácskozott. Oly szép tájakat, lányarcokat, poros kirakatára látni. Oly De látta a krakkói munkások árnyékba tuno hidakat és vi- . , ...... . , . rágzó fákat látunk mint az- szuk 65 tlszta 108 szoba, hogy legontudatosabb harcosait is, után soha, és minden olyan elképzelni sem tudom, miként mert a Lubonirszka 51. számú érdekes, változatos és egy- járhatott fel-alá, ujját a ka- ház egy új forradalom főhadi- szer volt, mintha az éle' < bábnyílásba akasztva Vlagyi- szállása lett. nekünk tartogatta v'úna eze- m _ Tu- m két a ritka képeit. Így élnek fogalmazta a Lenin 1912. június 12-én éremiékezetemben Zürich utcái ttmmerwaddi i baloldal téziseit, kezeit Nagyezsda Krupszkájá- is. 1933 őszén diákként kerül- s talán itt vetette először pa- val ^ felesége anyjával Kraktem ide, nyomorogtam, s ' ..................................... m égis, most újra látom a Zürichi-tó különösen, mélykék vize fölött a surranó sirályo- át rében Krakkóban ült össze a k3t ■ - haza"' A száműzött, akit Központi Bizottság, hogy a De a nyárspolgári rend, hazátlansággal vádolt a Duma pártfunkcianáriU5okkal meg. tisztaság és szorgalom mögött többsége, akinek minden gon- vj)tassa a párt egyévj munká_ egy másik, egy hősi világ is dolata Oroszország felszabadi- a prágai határozait(>k körülvett emlékeivel, hisz ott tása és boldogsága volt. Azt eredményeit A Lubomirszka állt Zwingli, a nagy reformá- hallottam később, hogy az tor háza. pírra az áprilisi téziseket is, kóba Több mint két évjg élt hisz innen indult el Bernen lengyel földön. m2 docembe- Svédországba s onnan 51. számú házban új munka- tervről vitáztak. Krupszkája így ír visszaemlékezéseiben a krakkói évekről: »Krakkó nagyon tetszett Iljicsnek, mert Oroszországra emlékeztette. Az új környezet, az emigrációi Pestalozzi szobra, Eintrachtban evett. Sok szá- s egy kis emléktábla Leninre zaddal ezelőtt ez az Eintracht emlékeztetett. Hadd mondjam úgynevezett »szabadságház« el itt egy nemzedék vallomá- volt. Vándor mesterlegények sát; a ntí számunkra a szálló- és hálóhelye. Olyan is marxizmus nem kötelező tan- maradt. Vastag fagerendák anyag volt, hanem a társadal- alatt itták a sört a munkálni fejlődés megdönthetetlen sok, ittak és ettek a tarka zűrzavar hiánya megnyugtat» igazsága, a munkásmozgalom abroszokon, mint akkor, ami- íafc kissé Lenin idegeit. Fi- története volt a bibliánk, ve- kor Lenin közöttük élt. Egy 91/elemmel kísérte Iljics a zérei az emberiség legtisztább pincér emlékezett még Lenin- krakkói nép életének minden hősei, ügyünk a világ meg- re, de csak annyit mondott, mozzanatát, a munkásosztályt, váltásának ügye ... Lázasan hogy mindig vitatkozott, és a szegények életét... Lenin a olvastuk Lenin nehezen meg- sokat nevetett. Ö akkor sem krakkói években megőrizte a szerzett írásait, rejtegettük ért rá hallgatózni, most sem. természetére annyira jellemző jegyzeteinket és arcképét. Még egyszer találkoztam élesse^et és természetes egy- Hogy néztük Lenin magas vele. Egy öreg munkással szerűségét. Kémény munkája homlokát, előretekintő szemét, sakkoztam az Internacionálé- utan megengedte maganak a figyelmeztetésre, intésre és ban, Itschernek hívták. Kő- szórakozást is. Nyáron a Visz- oktatásra emelt jobbját! zepes sakkozó vagyok, öt lé- tulában furdott,- télen szivcÉhesen róttam Zürich üt- pésig terjed a kombinácós ke- sen korcsolyázott. Szerette a cáit. Megálltam a Faradéi- pességem. Rosszul állt a parti, kirándulásokat, a wolski erplatzon, a Spüngli előtt. Né- nehéz volt a választás, a lépdöket, este pedig sakkozott.« zegettem a cukrászda előtt tem, s a futóval ütöttem. Az No dc nem ezzel teltek el a várakozó autóparkot és benn, breg homlokára tolta vaskere- krakkói napok. 1913 január- a hatalmas ablaktablák es fps szemüvegét, és szemreha- jában megelégedett levelet irt földig' érő csipkefüggönyök nyóan így szólt: Gorkijnak arról, hogy jó alap két is. Kora reggei ég minden délután beállított a postára. Ha a reggeli vonat késett, leült egy fatönkre, s azonnal körülvették az elvtársak, akikkel oroszul beszélt. Mihelyt megérkezett a vonat, beállított a postahivatalba, tollat kért, és nyugtázta 'az ajánlott leveleket. »Jól emlékszem az ő csontos és erős kezére — mondotta a pos-tames- ternő. — Szerényen öltözködött, panamakalapot hordott fekete szalaggal. Mindig a felesége kisérte, aki vászonruhái viselt övvel.« Másodszor volt Lenin Poroninbán, amikor a világháború kitörésének első órájában az osztrák rendőrség letartóztatta. A Nowy Targ-i börtönbe hurcolták... S okáig ültem ott, a krakkói kávéházban. Beesteledett, nyolc óra volt már, s a templomtoronyban megszólaltak a trombiták. Igen, a trombiták! Mert a Mária-templom tornyából évszázadok óta kürtszóval jeleznek minden órát. Ezt a kürtjelet furcsa módon magyar szóval »hajnalinak hívják. És sohasem fújják végig. A legenda szerint azért, mert a tatárok betörése idején a riadót fújó őrszemet halálra sebezte az ellenség nyílvesszeje. Ennek emlékére a nap minden órájában csak félig fújják el a kürtjelet. Sokszor hallgatta Lenin is a Mária-templom magas tornyából a furcsa órajelzést. És a krakkói kávé1' egykori vendégei nem- „s. . ttok, hogy ott, az utolsó V.; á'.yasztal- nál ül az az emb. gondokba és gondolatokba merülten —, aki először fújja majd végig az emberiség hajnali riadóját... . Daráz*- E <lre: JNOVEM ER Zászlónk lobog, bár eső nehezíti, mint anyánkat, Ki konokul, bízón várt, és lám, nagy emlék A szél, ahogyan a tér négy sarkából nyomult, mint Tüntető tömeg, mely munkát s kenyeret követelt S nem irgalmat az erősnek jogán ... Ünnepünkhöz ez méltó: a sok szürke felhő, mely Akár vállkendős anyánk, kibomlolt bajjal. Felszabadultan rohan a szélben s a széllel a Hegységek torlaszán át, óceánok fásultságán Keresztül, fellázítva az alázatos pusztát, az Önmagába fordult mezőket, a magányos csúcsokat. Fegyveres november! Zömök vas-alakod Mcllptt kései villámok füttyögnek el, mint kósza Lövedékek, s ahol jársz, kell ott a téli szigor, hogy A fagy a férget ölje, de edződjék az érős és Felkészülten várja mindenkor a tavaszt! TÍMÁR GYÖRGY: ŐSZI TÁJ Rövidlátó a napsugár, a patak csőn [Let őröl. Az ősz borzongó hire jár a ferde háztetőkön. A folyó libabőrzik és hideg tüzekre gyullad. Pucér akácok, bőrzelcés gesztenyék összebújnak. Fázó füvecske, őszi kert, már minek igyekeznél? Ráncos szilvákat szüretel egy csípős, hirtelen szél. A táj nagy fényekkel telik, és nem tudhatni mégsem, hogy milyen titok rejtezik az út kérdőjelében. Ténagy Sándor: VAN REMÉNY Nem mártírkodom, ám boldog sem vagyok fulladásig; viselek hitet és rongyot, szívem, szavam kilátszik. Virág megüt, kő megsimit — magamat kire bízzam? Ifjúságom ha eisivít, kialszom, mint a villany. Almom nyugodtan nyugtalan: bolondulásra, szépre van még remény, ha van szavam és van a reménykedésre. Vallató Géza: HETYKE Égi útnak nekivágok, hold-virágú ágra szállók. Szembe jön egy vén dühöngő, címerpajzsa sötét felhő. Rőt fogait vicsorgatja: Szemem tűzzel riogatja. Béke-jobbom jéggel veri, rám* vonítnak szél-kölykei. Gerleszóval útját állom, istennel én így csatázom. Pirkadással vérét veszem, hétszín-kapu épül nekem. mögött uzsonnázó, előkelő merészség volt a krakkói Plattform. »A — Látja, több társaságot. Az Ankerstrassén kell ide Lenin nem ezt húz- krakkói út igen hasznosnak laktam. Hosszú utat tetterő t volna! bizonyult a mi szempontunkig naponta az Óváros Nevettem rajta. ból.« könyvtáráig. Zwingli házához __ Miért? Honnan tudja, 1913 januárjában Krupszká.-* k özel, a Prädigerplatz temp- jtscbner eivtáirs, hogy mit ía megbetegedett, az egész loma alatt egy szuterénheiyi- ségben volt a Zentralstelle für Soziale Literatur. öreg bácsi volt a könyvtáros. Ódivatú, felpödrött bajuszát simogatta, és magas gallérját tágította ideges ujjakkal. Szociáldemokrata volt, húzott volna Lenin? Honnan? Eleget játszóttelet ágyban töltötte. Az orvos azt mondta, hogy Zakopanéba tam vele két esztendeig... - vagy máshová' de mindenk6p- mondta halkan, és gondterhel- pen a hegyek közé keU ” ten már a következő lépésen niük' Krupszkája írja: »Mivel törte a fejét. Így élt hát Lenin a könyvde. csak a fiatal kommunistá- tóri munka, a konferenciák kát szerette. Már egy hete szünetében, munkások, minZakopane nagyon drága és zajos volt, Poroninra esett a választásunk, ahol Leninnel Thereza Skupien parasztházában találtunk szállást... Po■hurcoltam asztalomra a köz- jJjSJiegeXvehette^otea ronin hét kilométerre vän Za- gazdasági és statisztikai ^örül zömök, erős, mozgé- kopánétól, de az árak sokkal könyveket, amikor szelíden kony alakját, egyszerű embe- alacsonyabbak, és hétszáz mé1917. NOVEMBER 7. megjegyezte: — Tudja, ki ült a maga székén, ki dolgozott itt? — Nem! — feleltem, és kíváncsian ránéztem. rek barátsága környezte. P Rosa Luxemburg! — No, akkor átülök tréfálkoztam az öreggel. De ő tér magasságban fekszik.« Le- L'ágában csak egy pil- nin később is dicsérte orosz lanatra és kívülről barátainak Poronint, csak azt városi házat, ahol s^nal^a’ hogy távolabb van 1912 januárjában Oroszországtól, mint Krakkó.- Nem kisebb ember, mint Lenin a párt VI. összorosz- itt, Poroninbán, egy háromországi konferenciáját vezette. szobas parasztházban tartották Nagyobb Szerencsem volt , , Krakkóval, ahol legalább két meg 1913-ban a pártértekezle- napot tölthettem. A Visztula tét. u i arsanyan nevetett, partján épen maradt az ősi a poronini postamesternő úgyhogy köhögnie kellett. kereskedőváros. A Főtéren, a . emlékezett Leninre Az úi — Akár oda is ülhet, mert hatalmas Mária-templommal Joi emlékezett Denmre. Az ujitt meg Bebel írta A nő és a és eS.v XI. században épített saS°k tömege jött neki: a „ ... _ ,, kis kápolnával szemközt, a New Yorki Herald, a Neues . zocia izmust. De ott oda posztósok régi vásárcsarnoka wiener Journal, a Die Zeit, nezzen, közvetlenül ott, az mögött — valamikor fényes- piearo amerikai olasz ablak alatt Lenin ült. Igen, nek tűnő — kávéház van. S , . . fiatal barátom Vlagyimir olyan igazi Ferenc József-i, és angol lapok egész tömege- . ... , . sok és nagy ablakkal néz a vei. A lázas világ ütőerén 1 , «r iszi, akar nem, macskaköves térre. Ferenc tartotta sa kezét hogy pontos itt írta az Imperializmust. József-i itt az ezüsttükrös tart°tta ? k6Zet’ h°gYfP Világoskék szemében most kasszapult, benne a kasszírnő, es x®az ^e®yen a történelmi nem tréfa villant, hanem va- az udvariasság és a haboská- diagnózis. Szívesen járt a a/A TF n nolz o lzo.eb-o.vMr zlo Vioct- -----1lami más, meghatottság és vé. Ennek a keskeny, de hosz- hegyek közé, pásztorokkal és emlékezés. Ettől a pillanattól jókkal beszélgetett, s ha lázasan kerestem a zürichi vagy sakkozott Lenin. Egy a poaondni utcasarLenin-emlékeket A szűk és °®z Pincér — nyugdíjjogosult kon, azonnal körülvették őt keskeny Jakobsbrunnegassén, ^ní’^TataYozotTan^leksrtk " ferekek' Gyakran a pesten túl a kúton lakott Lenin és rá, hogy mindig itt, az utolsó !rta meg az utalványokat, es Krupszkája. A ház olyan, asztalnál ült. Leültem a he- ő írta alá az ajánlott leveie(Szőnyi Gyula rajza.)
