Somogyi Néplap, 1966. november (23. évfolyam, 258-282. szám)

1966-11-06 / 263. szám

/ Vasárnap, 1966. november 6. 3 SOMOGY! NÉPLAP KIT ÍJJü TETESSEK A BARÁTSÁG KÖVETEI Nagy szavak áradása és szélesen ívelő gesztusok aligha tudják kifejezni azt, amit az ember belülről érez, ha októ­berre gondol; a forradalomra, s az emberedre, akik véghez vitték. Pedig egyszerű hétköznapjainkban nyugszik varázsa a tettnek. S ha utódokhoz jutunk közel, jobban érthetjük az elődöket is. Hány és hány ember járt már a Szovjetunióban turista­ként és hivatalosan, hányán értették meg ott igazán, hogy mit jelentett a szovjet ember számára a forradalom, s azt is, hogy hogyan lesz napról napra méltóbb hozzá. Azt hiszem, tanúságtétel minden találkozás, s az embert érteni, az eszme szeretetét szenvedélyesen tanulni utazhat oda turista és hi­vatalos küldött — a barátság követeként... Ilyen követet kerestem most, október fordulóján/ Mert a történelmi tényt mindenki ismeri már. De beszélni a je­lenről egyszerű szavakkal, s nyomában élményt hordozni éveken át — ez a történelmi tény fontos kiegészítője. A barátság követe ezúttal hivatalos személy: Szigeti István, a megyei pártbizottság titkára, ö járt legutóbb test­vérmegyénkben, Kalinyinban, ő vezette a megyei városi pártküldöttséget. Megpróbálom hát visszaadni tapasztalatait, úgy, ahogy elmondta nekem ... A Nagy Októberi Szocialis­ta Forradalom 49. évfordu­lója alkalmából szombaton délelőtt a megyei pártbizott­ságon kitüntetéseket nyújtot­tak át a párt- és az állami szervek több kiemelkedő sze­mélyiségének. Németh Fe­renc elvtárs, a megyei párt- bizottság első titkára közvet­len szavakkal köszöntötte a megjelenteket, majd átadta az Elnöki Tanács kitünteté­seit. Száméi Dezső nyugdíjas és Koncz István, a Balaton- nagybereki Állami Gazdaság igazgatója a Munka Érdem­rend arany, Sási János, a Somogy megyei Tanács Vég­rehajtó Bizottságának elnök- helyettese, Suri Károly, az Esti Egyetem igazgatója, Tö- rekes Ferenc nyugdíjas és Somogyi József nyugdíjas a Munka Érdemrend ezüst, Kovács Ferenc, a Nagyatádi Járási Tanács Végrehajtó Bizottságának elnöke, Mi­hályi András, a Tabi Járási Pártbizottság instruktora és Szántai Imréné, a Marcali Járási Pártbizottság munka­társa pedig a Munka Érdem­rend bronz fokozata kitünte­tést kapta. A Somogy me­gyei Pártbizottság jutalmát Bertalan Józsefnek, a Csur­gói Járási Pártbizottság első titkárának, Bogó Lászlónak, a Tabi Járási Pártbizottság első titkárának, Dombóvári Lászlónak, a Kaposvári Já­rási Pártbizottság első titká­rának és Nemes Jánosnak, a Fonyódi Járási Pártbizott­ság első titkárának nyújtot­ta át Németh elvtárs. A kitüntetettek nevében Sási János köszönte meg az elismerést. » * » A Népköztársaság \ Elnöki Tanácsa Böhm Józsefnek, a Somogy megyei Tanács Vég­rehajtó Bizottsága elnökének, Mandik Béla pártmunkásnak és Varga Károlynak, a Ha- fias Népfront Somogy me­gyei titkárának a Munka Érdemrend arany, Pitz Gé­zának, a mikei termelőszö­vetkezet párttitkárának és Somogyvári Jánosnak, a ba- iatonlellei SZOT karbantartó részleg párttitkárának pedig a Munka Érdemrend bronz fokozata kitüntetést adomá­nyozta. A kitüntetéseket szombaton adták át Budapes­ten. ígéretes tervek A SIÓFOKI EGYETÉRTÉS TSZ-BEN A nyári szezonban Siófo­kon ugyanúgy, mint bárhol másutt a Balaton-partján, sikerült jobban kielégíteni az üdülők, a vendéglátó vál­lalatok és a vásárlók igé­nyeit, és ez nagyrészt annak köszönhető, hogy a környező tsz-ek rendszeresen árusítot­tak zöldséget és gyümölcsöt is. Éhnek ellenérp az az igazság, hogy a vásárló még mindig nem válogathatott a felhozott áruból. Felismerték a szükségességét is Nem lehet csodálkozni azon, ha Márton Lajos, a siófoki Egyetértés Tsz elnö­ke a következő évi felada­taik között az egyik legfonto­sabb teendőnek a kertészeti profil kialakítását jelölte meg. — Amellett, hogy a lehető­séget észrevettük, érezzük a zöldségtermesztés szükséges­ségét is. A talaj megfelelő, a vizet pedig a Sió adná. Az Egyetértés Tsz már az utóbbi években jó kapcsola­tot alakított ki a környező üdülőkkel. Addig, amíg a MÉK más községekből szál­lított fel zöldséget, a tsz mindig friss árut biztosított az üdülők számára. A szö- '«etkezet ennek a nyilvánva- 'ó előnyének köszönhette, hogy az Utasellátón, a Bel­ügyminisztérium és az Újságíró Szövetség üdülőjén kívül még jó néhány kisebb megrendelője is volt. Szíve­sen szerződött volna a Pan­nónia Szálloda és Vendéglátó Vállalat is a tsz-szel. de a néhány holdnyi terület bár­milyen szépen is hozott, nem termett annyi zöldséget, amennyit értékesíthettek vol­na. Alapos tervezés után még az idei őszön hozzáfognak a közös gazdaságban a hol­landi és melegágyak megépí­téséhez. A kertészet, az öntö­zési költségek csökkentése érdekében közvetlenül a Sió partján kap helyet. Felmérte a munkaerő-szükségletét is a szövetkezet. Az elnök szerint a kertészet így sem lesz nagyüzemi szintű, mivel a káposztától a sárgarépáig mindent termelnek majd, amire a szezon idején nagy szükség van. Egy év alatt megtérül a befektetés A zöldségtermesztés mel­lett két-három holdon virá­got és dísznövényeket is ül­tetnek. Ennek a helyét mór kijelölték, sőt nemsokára hozzákezdenek a palántázás­hoz is. Az előfeltételek meg­teremtése mellett gondoltak a tsz vezetői az üzemágban dolgozó tagok képzésére is. A télen 20—25 részvevővel kertészeti és virágtermelő szaktanfolyamokat szervez­nek. Négyszázezer forint állami hitel mellett a szóvetkezet egymillió forintjára lesz szük­ség a siófoki zöldövezet ki­alakításához. A tsz vezetői előzetes szá­mításokat végeztek, milyen jövedelemre számíthatnak a százhat hold területről. Egyetlen jó esztendő kétmil­lió forintot is hozhat, a két­szeresét a befektetésnek. N. i. JÚL ISMERIK I - A»*a . is az úira, első oeny^másainkra, s a végsőre is, amikor már le­ülepedtek éiményeinik, össze­gezhettük gondolatainkat. Szá­momra talán az volt a legmeg- kapóbb, hogy amerre csak jár­tunk, a szovjet emberek min­denütt végtejen mély tisztelet­tel, szeretettel viseltettek né­pünk és pártunk iránt. Elisme­rően beszélteik rólunk, s meg­lepett: mennyire ismerik vi­szonyainkat, gondjainkat, mennyire együtt éreznek ve­lünk, örülnek örömeinknek, lelkesednek sikereinkért. Rendkívül tájékozottak, és fi­gyelemmel kísérik építőmun- kánikat. Bátrain mondhatom: jól ismerik Somogy iparfej­lesztési gondjait, tudják, hogy számunkra fő kérdés ez az öt­éves tervben. A megyei veze­tés erőfeszítéseitől a kezdeti eredményekig, nehézségekig érdekli őket szinte minden mozzanat Egyszóval maguké­nak érzik a mi dolgainkat. Emlékszem, Karaszov elvtárs mesélte egyik találkozásunk­kor: olvasott Srakta Sándorról, a mi országos első traktoro­sunkról. Megvallom, jól esett ez a figyelmesség. De nem­csak a pártvezetőiktől, hanem egyszerű kolhoztagoktól is hal­lottuk idézni azt, amit Kádár elvtárs az SZKP XXIII. kongresszusán a népeink közötti barátságról, valamint a Szovjetunióhoz való viszonyról mondott: »... szovjetellenes kommuniz­mus nem volt, nincs és nem is lesz sohasem ...« A mi delegációnk egyébként az ötödik hivatalos küldöttség volt a két megye és város test­véri kapcsolatának alapozása óta. Azt állapíthattuk meg, hogy ez a barátság bensősége­sebbé vált. Megállapodásunk szerint az idén már két turis­tacsoport is járt Kalinyinből megyénkben, és e látogatáso­kat somogyi csoportok viszo- nozrták A cserék kedvező na- tása máris érződik, akcióink kibontakozását jónak értéke­lik szovjet barátaink is. Szó van róla, hogy kulturális, sport- és műszaki csoportokkal is gazdagítani lehetne a turis­tacserét ... | De hadd tér­jek vissza is­mét Kali- nyinhoz. A párt-vb tagjai je­lenlétében Nyeskov elvtárs tá­jékoztatott bennünket testvér­megyénk eredményeiről, a ve­zetés törekvéseiről, s aztán magunk is meggyőződhettünk mindenről, hisz hallatlanul gazdag programot állítottak össze delegációnk számára. Valahogy úgy voltak ők is, mint mi: szerettek volna minél többet megmutatni népük éle­téből. Mindent úgysem tudnék elmondani abból, amit láttunk, tapasztaltunk, de a főbb dol­gokat — azt hiszem — érde­mes fölidézni. öt hatalmas ipari üzemet látogattunk meg, két kolhoz­ban jártunk, a Kirovban és a Békében, megnéztünk két álla­mi gazdaságot, egy baromfi- és egy sertésh'zMó kombinátot és mindenütt beszélgettünk szovjet emberekkel. A legmélyebb benyomást ta­lán azt tette rám, hogy kiváló gazdasági és műszaki vezetők, kolhoz- és szovhozelnökök mind, és mindig az ember ol­daláról közelítették meg a ter­melést. Pedig a méretek lenyű­gözőik, egy-egy üzem dolgo­zóinak a száma a tízezret is meghaladja. És mégis úgy is­merik dolgozóikat, és olyan szeretettel beszélnek róluk ... Emlékszem, a Kalinyiná Va­gongyár főmérnöke (tízezer munkás parancsnoka!) azzal kezdte egy kisebb üzemrész bemutatását, hogy elmondta: hányán dolgoznak ott, hány párttag és KISZ-tag van, mint­ha legalábbis párttitkár lenne. Pontosan el tudott számolni minden emberrel, s nem a ter­meléssel, a kapacitással kezd­te tájékoztatóját. Nagyon ro­konszenves vonás volt ez. S amikor elmondtam észrevéte­leimet, csodálkozott: miért kü­lönös dolog ez, miért nem ter­mészetes? És lám igaz. Az emberről való gondos­kodás ragyogó példáival talál­koztunk. A nagyüzemek több­sége női munkaerőt foglalkoz­tat, s nekik termesze'es, hogy a Műszál Kombinátnak pél­dául tizenkilenc, a textilkom- binátmak tizenhét óvodája és bölcsődéje van. Óriási összege­ket fordítanak szociális létesít­ményekre. Szemléletes példa, hogy a nagyüzem egyik igaz­gatóhelyettese szociális igazga­tó, aki csak ezekkel a kérdé­sekkel foglalkozik. Azt tapasztaltuk, hogy a szovjet elvtársak rendkívül MINDERT AZ EMBERÉRT merészen terveznek. Nagy erő­feszítéseket tesznek a termelés további korszerűsítéséért. Ná­luk is a minőségi követelmény és a termelékenység fokozása az elsődleges, de mindezt a legkorszerűbb technikával kí­vánjak elérni. A vagongyár­ban — mint mindenütt — igyekeznek felhasználni a leg­újabb tudományos eredménye­ket. Érdekes például, hogy 140—160 kilométeres sebesség­re szánt személyvagonokat ké­szítenek, de a konstruktőrök már a 240—250 kilométer teli törnek. Meg is jegyeztem kép­letesen: hiszen eddig se haladt lassan a kommunizmus vona­ta ... Az üzemen belüli anyagmoz­gatás korszerű gépesítése, a munkakörülmények állandó javítása ragadott meg legin­kább, s a Konak óvói Hőerő­mű, a már terme1 ő, de még épülő Volga menti óriás. Euró­pa legnagyobb hőerőműve .esz ez, már most 900 megawatt a termelése. Ha elkészül, 2 100 000 megawatt energiát termel. És építészetileg is re­mek alkotás. . ÓRIÁSI | A mezőgaz­BtKüHtttew lános tapasztalatunk volt: rendkívül következetesen munkálkodnak az emberek a XXIII. kongresszus me iz- daság fejlesztésére hozott ha­tározatainak végreha j . Óriási beruházásokat láttunk: korszerűen építkeznek s a leg­fejlettebb technológiát alkal­mazzák. A sertéshdzlaló kom­binátot 1967-ben fejezik be. 45—50 000 hízott sertést * ad majd. De nem is a méretek, hanem a gépesítés, az élő mun­kával való takarékoskodás a lenyűgöző. Kétezer sertéssel egy ember foglalkozik majd, s ilyen nagyfokú gépesítés mel­lett a fiatalok is szívesen vál­lalják ezt a munkát. Feltűnt nekünk az is, hogy milyen hallatlanul nagy össze­get fordítanak mindkét kol­hozban a talajjavításra, a víz­rendezésre. Az állam is ad eh­hez támogatást, s a patronáló üzemek — például a vagon­gyár — részt vállalnak a mun­kából. Külön üzemet létesítet­tek, ahol a vízlevezetéshez szükséges csöveket gyártják. Aztán érdekes, szép látvány, s még felemelöbb érzés, ahogy a fa.luközpontokat kialakítják. Mindegyik kolhoz 15—16 tele­pülésből állt. S most nagysza­bású városias építkezés folyik a Béke kolhoz központjában. Először a középületek, az is­kola, a művelődési ház, az óvo­da, a kolhoziroda nőnek ki a földből, s körülöttük emeletes lakóházakat építenek. Kalinyin fejlődése meg szin­te leírhatatlan. E forradalmi hagyományoktól gazdag város 310 000 lakójával gyorsan, di­namikusan változik. A hétéves terv időszakában 50 000-rel — egy Kaposvárral — nőtt a vá­ros lélekszáma. Három ű’ ne­gyed épül egyszerre, építésze- t'leg különböznek ugyan, de mégis mindhárom beilleszke­dik a városképbe. S az embe­rek szeretik városukat, büsz­kék rá és áldozatvállalók .... EGY KEDVES I Ds hadd fe­EPIZQb ’ iezzem űe az élmények rát — amúgyis csak részlete­ket hallhatott — egy keives, számomra feledhetetlen epi­zóddal. Egy volgai hajók rán­dulásra hívták meg küldöttsé­günket. Ott ismertem meg az öreg, 65 éves hajóskapit nyt. Már régen nyugalomba vonul­hatott volna, de nem tud el­szakadni a — jövőtől. Egy órán át mesélt az épülő új hajóállo­másról, úgy ismeri a terveket, mint a tenyerét. Olyan lelke­sen beszélt, hogy az volt a meggyőződésem: továbbra is részt akar venni a kommuniz­mus építésében. Derűs, opti­mizmussal teli ember ő. S amikor megkérdeztem, mikor megy nyugdíjba, azt mondta: jövőre... — Miért? Nagyon komolyan válaszolt: — Jövőre lesz 50 éve, hogy a Volgán hajózom. És jövőre lesz a Nagy Októberi Szocia­lista Forradalom 50. évforduló­ja ... * * * A barátság követei hazatér­tek. Élményekkel, tapasztala­tokkal gazdagon. S amikor rég volt forradalmat ünneplőnk, jó belenézni a jelenbe, a jövő­be is, amit együtt, egy út n akarunk formálni a Kapos vö - ayében éppúgy, mint a Vol án túl... 3. B. KULINYIN FEJLŐDÉSÉRŐL MÉLTÓ KÉSZÜLŐDÉS A KONGRESSZUSRA a Daránypusztai Állami Gazdaságban A tabi járási pártértekez­leten Lakatos Jenő, a Darány­pusztai Állami Gazdaság igaz­gatója egyike volt azoknak a felszólalóknak, akik szép ered­ményekről, örvendetes fejlő­désről számoltak be. Gazda­sági és politikai téren egy­aránt elismerésre méltó utat tett meg ez az évekkel ezelőtt még újoncnak számító mező- gazdasági termelőüzem. Négy év alatt alakítgatta ki mai formáját, s ez a négy év ép­pen azonos a VIII. pártkong­resszus óta eltelt időszakkal. Az, hogy a gazdaságban a gyógy- és illóolajnövények ter­mesztése folyik, sajátos ter­melési formát határozott meg Daránypusztán. Hogyan valósí­tották meg feladataikat az el­múlt négy évben, s hogyan készülnek a IX. pártkongresz- szusra — minderre választ adott a tabi járás kommunis­táinak értekezletén Lakatos Jenő igazgató. (E cikk írója is végigkísér­hette ennek a gazdaságnak a négyéves útját, s irt az időköz­ben elért eredménvekről. elő­fordult problémákról. Gyár a sártengerben — írtam néhány évvel ezelőtt Daránypusztárol, a gazdaság központjáról. Meg­döbbentett, hogy milyen nehéz körülmények között folyt ekkor a termelés, s nyomasztó érzés töltött el, amikor láttam, miiven lakásban él egyik-másik család. Akkoriban kereste a helyét ez a gazdaság a somogyi állami gazdaságok sorában. Azóta sok minden megváltozott itt. De hallgassuk meg az igazgatót:) — Kétségtelen javulás ta­pasztalható 1962 óta, állan­dóan terven felüli nyereséget érünk «!. Most, hogy a IX. pártkongresszusra készülünk, természetesen mérlegre kerül a gazdaságban folyó pártmun- ka is. A múltról szólva nem kerülheti el a figyelmünket egy okulásul szolgáló tapasz­talat. Noha több száz dolgo­zója. törzstagja van a gazda­ságnak, és túlnyomó többsé­gük helyesli is pártunk politi­káját, kevés került be közülük a kommunisták sorába. Kevés felvétel volt, a pártépítés sok kívánnivalót hagyott maga után. A gyakori vitáknak a gazdálkodás vallotta kárát. A járási pártbizottság segítsége folytán javult az összhang, megszűntek a nézeteltérések. További javításra szorul azon­ban az ifjúsági szervezet mun­kája. Nyaranta 300—350 fiatal dolgozik gazdaságunkban, mégis alig lehet érzékelni a KISZ tevékenységét. A járási pártértekezleten sokan ismerték meg a gazda­ság munkáját, eredményeit és problémáit abból, ahogy La­katos elvtárs bemutatta — számok, tapasztalatokon ala­puló adatok segítségével — a részvevőknek Daránypusztát. Évente ötvenezer forint kö­rüli összeget adnak prémium­ként a dolgozóknak, ugyaneny-r nyit fordítanak segélyezésre. Ez ideig huszonötén kaptak Kiváló dolgozó oklevelet, ti­zenhatan pedig a Kiváló dol­gozó jelvénnyel büszkélked­hetnek. Egy brigád már el­nyerte a szocialista címet, ket­tő a pártkongresszus tisztele­tére indított versenyben vesz részt. S ahogyan közeledik a kongresszus időpontja, úgy élénkül a verseny. Az állatte­nyésztők már teljesítették vállalásukat, s az év végéig további túlteljesítésekre szá­mítanak. Évről évre növekszik a gazdaság gépparkja. A há­romezer holdas gazdaságban 1962-ben még 9,5 millió, ta­valy viszont már 13,5 millió forint volt a teljes termelési érték. S az eredmények még tovább fokozhatok, előrelátha­tóan az idén sem maradnak el a tavalyi eredményektől. Érdemes megnézni, miként alakult a dolgozók keresete az utóbbi négy évben. 1962-ben 1264, 1963-ban 1397, 1964-ben 1848, tavaly pedig 1522 forint volt a Daránypusztai Állami Gazdaság dolgozóinak átlagos havi keresete. Közben beru­házásokkal gazdagodtak: a lakások kilencven százaléka, ma már kultúrált, igazi otthont nyújt az embereknek. Egyre több televíziót vásárolnak, a filmvetítés rendszeres szórako­zást biztosit. Munkával, növekvő eredmé­nyekkel készülnek a IX. párt- kongresszusra a daránypusz- taiak. Erről adott tájékozta­tást a tabi járás kommunista küldötteinek tanácskozásán Lakatos Jenő igazgató — és erről mutat hű képet az egy­re fejlődő gazdaság. H. F.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom