Somogyi Néplap, 1966. november (23. évfolyam, 258-282. szám)

1966-11-05 / 262. szám

Szombat, I960, november 5. 3 SOMOGYI NÉPLAP KONGRESSZUSI NAPLÓ Tisxüíok — Nézz már meg egyszer bennünket — mondta egyik ismerősöm. — Jó — válaszoltam. — Hol keresselek? — A pucerájban — felelte. A -puceráj«: öntvénytisztító üzem a TRANSZVILL Ka­posvári Gyárában. Amikor átléptem küszöbét, arra gon­doltam, hogy az üzem leg­alább olyan csúnya, mint a puceráj szó. A folyosóhoz ha­sonló helyiségben alig ismer­tem föl barátomat. Bajuszt, oldalszakállt pingált rá a por. Mosolyogtam. A mosoly azonban az arcomra fagyott. Eszembe jutott ugyanis, hogy ez a por például szilikózist is idézhet elő. A tisztítóban azért dolgoznak csak hét órát a munkások, hogy mi­nél kevesebb port lélegezze­nek be. Ezek után azt gondoltam, hogy az üzem dolgozói mű­szak után sietnek haza. pi­hennek, szórakoznak. Téved­tem. Ugyanis ez a kollektí­va töltött eddig legtöbb időt műszak után az üzem . terü­letén. Például augusztusban 76, szeptemberben 184 órát társadalmi munkát végeztek. Másban is jeleskednek, ösz- szegyűjtik az apróvasat (ap­róvasnak nevezik az öntvény tisztítása közben keletkező hulladékot). Augusztusban 1968, szeptemberben 2172 kg apróvasat gyűjtöttek ösz- sze. Ilyen eredményeket csak egységes közösség tud elérni. Hogyan sikerült ilyen egy­ségessé kovácsolni a brigá­dot? — merült föl bennem. Talán szigorú a brigádveze- :o? Nem valószínű. Szigor­ral fáradt embereket nem lehet rendszeresen többlet- munkára bírni. Az egyik idős munkás szólalt meg mellet­tem: — Nálunk a lusta emberek 'em sokáig maradtak meg. Azok, akik most a puceráj­ban vannak, már régóta itt dolgoznak. Az idős ember tulajdon­képpen felelt az előbbi kér­désre. A brigádban azért van egység, mert olyan emberek­ből áll, akik szerelmesed a munkának. Akik akkor érzik jól magukat, ha dolgoznak.. Hogy számukra ez a leg­fontosabb, azt én is észre­vettem. Nem sokat törődtek velem, nem szívesen disku- ráltak munka közben. Isme­rősöm is csak néhány szót váltott velem. Ennek ellenére nem bán­tam meg, hogy elláto­gattam hozzájuk. Közelebb kerültem Páris Istvánhoz, Becker Józsefhez,. Bózsa Jó­zsefhez, Jakos Istvánhoz, Horváth Déneshez, Heizin- ger Imréhez, Sárga Mihály­hoz, Strókai Jánoshoz, Szen­tes Lajoshoz, Kazi Józsefhez, Németh Lászlóhoz, Nagy Andráshoz és Várvölgyi Györgyhöz Ha meghallom, hogy a kollektíva negyedszer is elnyerte a szocialista cí­met, tudom, hogy mit kel­lett tenniük érte. Szegedi Nándor Növények vallanak Annak idején beszámoltunk arról, hogy Balatonberény mellett felbecsülhetetlen ér­tékű régészeti leletre bukkan­tak a kutatók: egy háromezer éves sírban körtemaradványt találtak. Balatonszentgyörgy környékén avar kori sírok tu­catjaiban fedeztek föl lelete­ket a rómaiak által meghono­sított szőlőművelésről. Mindezek a leletek értékes adatokat szolgáltatnak a ku­tatóknak a Balaton vidéké­nek növényföldrajzi múltjá­ról. Dr. Zólyomi Bálint pro­fesszor, a Természettudomá­nyi Múzeum növénytárának vezetője például a Balaton fe­nékrétegéből fölvett minták­Cl Balaton múltjáról bői állapította meg az egyes növényi kultúrák elterjedését, igy például azt, hogy a dió- termesztés mintegy ezer év­vel ezelőtt honosodott meg a környéken. A régészeti leletek adato­kat szolgáltatnak a Balaton vízállására vonatkozóan is. A balatonszentgyörgyi feltárá­soknál megtalálták az őskori balatoni ember települését. Eszerint — és ezt más, kü­lönböző korból származó fel­tárás is megerősít — a tó vízszintje évezredek alatt nem változott lényegesen, és pél­dául a rézkorban hasonló volt a maihoz. Divatos férfi felöltök, változatos fazon és anyag­választékban 470* Ft-tói 1,490-ig Bőséges áruválasztékkal várják ggf a kaposvári, barcsi, nagyatádi és Balatan-parti konfekció szaküz’eteink. (18271 Szatócsboltból szaküzlet (Tudós.tónktól.) 1953 óta ugyanaz az eladó- gáirda fogadja a vevőket Ho- mokszentgyörgyön a földmű- vesszövetkezet 1. sz. boltjá­ban. Az elmúlt 13 év alatt a vevők alaposan megismerték Bojtor József üzletvezetőt, Meilinger Ferenc és Bék Ti- borné eladókat s az 1963-ban új tagként odakerült Borbás Mária pénztárost. Elsősorban ennek a jól összeszokott gár­dának köszönhető, hogy a kez­deti szatócsboltból komoly iparciikk-szaküzlet lett, s hogy ma már több mint egvmilüó forint értékű raktárkészlettel rendelkeznek. Az űriét dolgozói is bekap­csolódtak a szocialista címért indult versenybe és Bojtor Jó­zsef vezetésével ki is érdemel­ték a kitüntető cipóét. Mivel a szocialista brigád cím kötelez, az év eleH terv-megbeszélésen a brigád úgy döntött, hogy a 3 100 000 forintos tervet öt százalékkal túlteljesítik. Min­den remény megvan arra, hogy november közepére tel­jesítik az évi tervet. Vállalták, hogy az év utolsó hetedben a tervezettnél 400 000 forinttal nagyobb forgalmat bonyolíta­nak le. A Bojtor-brigiád minden tag­ja méltó a megbecsülésre. Re­mélhető, hogy a jövő évben is címükhöz méltóan fognak élni és dolgozni. Elgondolkoztató példa HÁROM ÉVVEL EZELŐTT találkoztam Balatonbogláron a szántóföldi növénytermesz­tő szakmunkásképző tanfo­lyamon egy ambícióval teli, lelkes, a mezőgazdaságot sze­rető kislánnyal, a boronkai C-ombócz Erzsivel. Végig­szurkoltam vele együtt a vizsgát; kitűnő eredménnyel szerzett szakmunkás-bizqpyít- ványt. Már akkor hallgatója volt a mezőgazdasági techni­kumnak. A napokban ismét fölkerestem; kíváncsi vol­tam, mi lett elképzeléseiből, hogyan állja meg helyét mint mezőgazdasági technikus, megtalálta-e számítását a he­lyi termelőszövetkezetben? Kint a répaföldön találtam rá. — Édesanyámnak segítek a szedésben, ő nem tudott ki­jönni — mondta. — Külön­béin megváltam a tsz-től. Sokat változott. Fáradtnak, fásult nak látszott, hiányzott belőle a három évvel ezelőt­ti lendület. — Mi történt? Mi baj van? — faggattam. Elmondta, hogy a szakmun­kás-bizonyítvány megszerzése után két növényvédő tanfo­lyamot is elvégzett, tavaly érettségizett a mezőgazdasá­gi technikumban. Árukor el­kezdte a munkát a tsz-ben, havonta húsz munkaegységet kapott. Az akkori 'tsz-elnök kilátásba helyezte, hogy ké­sőbb, ha leérettségizik, meg­emelik majd a munkaegysé­A „papa“ nyugdíjba ment Hat évtized, ci még nein te meg, n am tudja felfog- mályen mér- tetlenül hosz- x, ugyanak­r milyen rö- 1 idő is ez. ebből a hat tizedből gyven év Ke- *ny munka, rvább is BZhatnánk a rmokkal, de száraz és rumi tmondó *yek mögül m bukkanna í az ember, a éves szaK- jjakás, aekit myló rizling- l búcsúztat­ok eA egy 5s szombat tan. ♦papát« sokan isménk a ében. A gépkocsivezetők tája hasonlít a tengeré­ihez. Egyszer itt, másszor mindig úton, állandóan i és éberen, mert embe- szállít. akiiknek életéért felelős. Negyven év a vo- mögött... Ezt a címet is ttam volna e cikknek de tettem. Talán többen öl­ik volna el, mint így, oe % Béla bácsinak nincs fege a népszerűsítésre, hi- kocsdja és derűs lénye a re határain túl is ismert, ítrajza sok »csemegét« tartalmaz. Baléban szüle- lakatosmunkás lett, majd -ban volán mögé ült, hogy ven éven keresztül biztos jl forgassa a kormányke- k. Régi munkása a szak- rezetnek, így nem vélefcie- »sett rá a választás 14 év- izelőtt, amikor gépkocsi ve- kerestek az SZMT-be. Nem akarunk véglegesen /álni tőled... — mondta gyifc ünnepi szónok, s a «lévők .tekinteteiből a tisz- és a megbecsülés sugár- az asztalion ülő deresedé beszédeik, a pohárköszön- márelhangzottak, mikora a« könnyes szemmel állt hogy válaszoljon a meleg akra. Én... én nem fogok ín- elmenni... Szóval... szó- .. köszönök mindent.,. gét. A szövetkezetben min­dent csinált: leltározott, te­rületet mórt, ha szükséges volt, ő intézte a munkára ki­rendelést, a növényvédő tan­folyam elvégzése után pedig vegyszerezett. Mérgekkel bán­ni veszélyes és felelősségtel­jes munka. Kérte Proics Ernő tsz-elnököt, hogy a vegyszerezésért adjanak még tíz munkaegységet. Az elnök megígérte, a bérszámfejtőnek viszont azt mondta, hogy ne számfejtse. — Hát így volt. Akkor megtudtam, hogy az elnök csak ígérgetett, ezért szóltam neki, hogy felmondok. Igaz, nagyon szeretem a munká­mat, de húsz munkaegységért azt, amit várnak tőlem, nem tudom megcsinálni. írásban kaptam két felszólítást, hogy menjek vissza. Egyikben sem volt szó a munkaegységről. Nem mentem, így aztán bün­tetésből megvontak tőlem három munkaegységet, s én eljöttem. Különben elég ne­héz ember a tsz-elnök, na­gyon ért hozzá, hogy elve­gye az ember munkakedvét. A TSZ -IRODÁBAN az el­nök mogorván fogadott, ben­nünket. Amikor megkérdez­tem: olyan jól áll a terme­lőszövetkezet, hogy egy me­zőgazdasági technikusra nincs szükség? — kifakadt: — Mit csináljak vele? Brigádvezetőnek nem felel meg, mert az férfinak való munka. Nem dolgozott sem­mit, még azt a húsz munka­egységet sem érdemelte meg. .. — Ha egyszer úgy látták, hogy nem állja meg a helyét, miért nam foglalkoztak vele? Közömbös a tsz-nek, hogy egy fiatal szakember segítség nélkül elveszti a talajt a lába alól? Az elnök kiabálva vála­szolt: — Hogyan néz az ki, hogy én személyenként foglalkoz­zam az emberekkel? Nincs nekem arra időm! Miért fog­lalkozzam velük? — Erzsi elmondása szerint úgy tudom, becsületesen dol­gozott a szövetkezetben. Rá­bízhattak bármi munkát, vegyszerezett is, amiért az elnök elvtárs megígérte neki a tíz munkaesységgt... — Nem ígértem semmit. Hogy vegyszerezett? Irányítás mellett két-három napot. * Erzsi véleményét • kértem. Elmondta, hogy mennyi ga­bona- és kukoricaterületet vegyszerezett. Befejezni nem hagyta az elnök, mert rákia­bált: — Erzsi, ha hazudsz, ak­kor én!... — Elnök elvtárs. hát hadd fejezze be, hallgassuk vé­gig... Proics Ernő felugrót:, s szikrázott a szeme a dühtől: — Hát akkor csak beszél­jenek! — sziszegte, s bevág­ta maga mögött az ajtót. Erzsi rám nézett. — Mindig ilyen... — je­gyezte meg sírós hangon. CSAKVARI CSABA AG- KONÖMUSSAL folytatjuk to­vább a beszélgetést. Fiatal, szimpatikus ember, jóval higgadtabban látja a körül­ményeket, mint az elnök. Amikor elmondtam, bog«- az imént mit tapasztaltam, ho­gyan viselkedik a t"z-olnök, csöndesen megjegyezte: — Ne haragudjon .. . Nem mindig ilyen az elnökünk. A kényes kérdések idegesí­tik .. . Elmondta az agrorómus, hogy nagyon elégedett volt Erzsi munkájával. Vélemé­nye szerint kevés nő alkal­mas technikusi, agronómusi pályára, s Erzsi ezek közé a eevesek közé tartozik. — Jól ellátta a vegyszere­zést. Ért hozzá, nyugodtan rábízhattuk. Nyolcvan hold búzát, az összes kukoricát, negyven hold kivételével az összes . őszi árpát, hatvan hold burgonyát vegyszerezett meg. Tudtam arról, hogy az elnök megígérte a tíz mun­kaegységet, s arról is, hogy nem kapta meg Erzsi. Egyetértettünk abban * is, hogy nem megfelelő bánás­módban részesítették Erzsit a tsz-ben. Óvatosan beszélt az agronómus, inkább saját magát marasztalta el, men­tette az elnököt. zEzek után milyen perspek­tívája van Erzsinek? Egyelő­re nem tudja. Talán elmegy a faluból. ERZSI PÉLDÁJA elgon­dolkoztató. Most, amikor ar­ról beszélünk, hogy minél több fiatal válassza szak­mául a mezőgazdaságot, szor­galmazzuk a szakmunkáskép­zést, nagyon rossz hatást vált ki ez az eset. Pedig ezekre a fiatalokra nagy szükség van. Strubl Márta Miről ír a Pártélet novemberi száma? Aztán visszaült a székre, és a ráncos fórfiarcon végi epe­regtek a meghatottság köny- nyei... Beszélhetnénk még eredmé­nyeiről, arról, hogy több mint egymillió kilométert vezetett a negyven év alatt; megemlít­hetnénk, hogy a balesetmentes közlekedésért bronz, majd ezüst fokozatott kapott; mond­hatnánk, hogy brigádvezető­ként miniden munkatársa és kollégája tisztelte és szerette; minősítése majdnem végig fel­sőfokban készült; és arról, hogy a 102 000 kilométert fu­tott Warszawa kifogásteian ál­lapotban várja új gazdáját. Ezek mind tények, anélkül, hogy dicséretnek hangzanának. De ő nem is akarja, hogy di­csérjék. Koccintásra kész pohárral a kezében így fogtállá össze vé­leményét magáról, munkájá­ról: — Sokat dolgoztam, de nem eleget! Az elmúlt negyven év bebizonyította számomra, hogv érdemes az emberekért dolgoz­ni. * Béla bácsi, elbúcsúzunk. Megköszönjük a sok-sok de­rűs percet, amit szereztél ne­künk, és hidd el, hiányozni fogsz ... Az élet pedig meg’- tovább, számodra is tartogat még újat, csupán a ritmusa lesz lassúbb... i Sal.v Géza ■Több hónapos előkészítő munna után e hó végén tartja kongresszusát pártunk, a ma­gyar munkásosztály élcsapata. Nyugodtan mondhatjuk, egész népünk életében, továbbfejlő­désében fontos állomást je­lent a kongresszus. A párt e legfelső fórumán számvetés készül a- megtett útról, az elért eredményekről s a további te­endőkről. Bár a kongresszus önmagában is ünnepi érzést kelt, sőt külsőségeiben is bi­zonyos ünnepélyességgel jár, az igazi tiszteletet és nagyrabe­csülést — a kérdések alapos megtárgyalásával —, mégis a kongresszus munkajellege vív­ja ki.« így kezdődik az MSZMP Központi Bizottsága folyóirata novemberi számá­nak vezércikke, amely Kö­szöntjük pártunk IX. kong­resszusát! címmel jelent meg. A folyóirat többi anyaga is kapcsolódik valamilyen formá­ban a közelgő pártkongresszus­hoz, hiszen elemző írás szól a vezetőségválasztó taggyűlések néhány tanulságáról, a kong­resszusi munkaverseny szép eredményeiről. A pártmunka időszerű kér­dései rovatban A zárszámadá­si agitáció előkészítése címmel olvashatunk érdekes írást. Egy másik cikk arról szól, hogyan sikerült valóra váltani a VIII. pártkongresszus határozatát a gazdasági vezetés megjavításá­ról, a gazdasági vezetők to­vábbképzéséről. Ebből idé­zünk: »A vezetési színvonal javítását — amely a szocialis­ta fejlődésünk minden szaka­szában fontos feladat — most különösen az új gazdaságirá­nyítási rendszer teszi szülcse- gesse. Az új rendszer sikeres bevezetésének és működésének igen fontos föltétele, hogy a nagy gazdasági egységek (ipa­ri, építőipari, közlekedési, ke­reskedelmi trösztök, vállala­tok, mezőgazdasági nagyüze­mek) vezetői olyan tudással rendelkezzenek, amelyek új­szerű feladataik megoldásához nélkülözhetetlenek.« Mezőgazdasági jellegű a fo­lyóirat következő cikke Pa­rasztságunk téli művelődése címmel látott napvilágot. Érdekes cikket írt Az euró­pai biztonság ügye címmel Sü­tő Ottó egyetemi docens. «Vi­harosan zajló világunk, külö­nösen az Egyesült Államok ke­gyetlen, imperialista háborúja a vietnami nép ellen, számos nemzetközi kérdést kiélez. A világesem,ényekkel összefüg­gésben Európában is szükség van a feszült, bonyolult hely­zetből kivezető utak keresésé­re« — írja a többi között a szerző, majd a történelmi ta­pasztalatokból kiindulva az európai biztonság megteremté­sének konkrét feladatait sorol­ja fel. Több beszámolót olvasha­tunk a folyóiratban a párt­szervezetek életéről, és karco­latokat. megjegyzéseket is kö­zöl a Pártélet novemberi szá-

Next

/
Oldalképek
Tartalom