Somogyi Néplap, 1966. november (23. évfolyam, 258-282. szám)

1966-11-01 / 258. szám

SOMOGYI NÉPLAP A kor kérdés a közgazdász válaszol Tudomány és termelés Lengyel szerző alapvető műve Kereskedelem kétféleképpen — Űj mezőgazdasági könyvek Gyorsan növekvő szerephez jut a közgazdaságtan, minden­napjainkban: az új gazdaság mechanizmus a nagyközönség érdeklődését is fokozta a köz- gazdasági kérdések iránt. A közelmúlt közgazdasági kiad­ványai azt bizonyítják, hogy a kiadók is igazodnak a növekvő igényekhez, és színvonalas művekkel segítik elő a jobb tájékozódást. E munkában — érthetően — döntő részt vállal a Közgazdasági és Jogi Könyv­kiadó. Az alábbiakban a kiadó néhány érdekes újdonságát ajánljuk a szakemberek és a közgazdasági kérdések iránt érdeklődők figyelmébe. Elmélet és gyakorlat Kiemelkedő munka a neves lengyel közgazdász, Wlodzi- mierz Brus könyve: »A szocia­lista gazdaság működésének általános problémái.« Az elvi fejtegetések szorosan kötőd­nek az utóbbi évek gyakorla­tához. Brus igen sokoldalúan vizsgálja az ún. centralizált modell működésének folya­matait, rámutat e modell szük­ségszerű voltára a szocialista fejlődés bizonyos szakaszában, s működésének elkerülhetetlen negatív vonásait is megmutat­ja. Igen érdekes mindaz, amit az értéktörvény szerepéről, a piaci mechanizmust alkalma­zó szocialista tervgazdaságról ír: a könyv jó elméleti előké­szítője a gazdaságirányítási rendszer reformjának. Űjabb füzetekkel bővül az Időszerű gazdasági kérdések irodalma című sorozat: »A szo­cialista gazdaságirányítási rendszer tökéletesítése« cím­mel adják közre mindazt, amit e témakörrel a sorozatban ösz- szefoglalni lehet. Két igen ér­dekes mezőgazdasági témájú könyv is az olvasókhoz kerül: Csizmadia Ernőné »A megol­dás útja a termelőszövetkezeti munkadijazásban« címmel, míg Erdei—Enese—Kadocsay »Üzemi szervezet és üzemve­zetés a szocialista mezőgazda­ságban« címmel foglalja össze napjaink mezőgazdaságának két lényeges, mondhatni dön­tő kérdéscsoportját. Több könyv foglalkozik a termelés és a matematikai módszerek kapcsolatával, s kü­lön is érdemes fölfigyelni a már nálunk is jól ismert Ős- kar lange munkájára, az »Op­timális döntésekére. Ugyané témakörbe tartozik Krekó Bé­la »Lineáris programozás« cí­mű, érthetően csakis a szak­emberek számára készült könyve, míg Jan Zieleniewski lengyel professzor műve, a »Bevezetés a szervezés és ve­zetés elméletébe« már sokkal szélesebb körben tarthat igényt az érdeklődésre. Igen sok kiadói sorozat gaz­dagodik újabb kötetekkel: a Művezetők Gazda ági Könyv­tárában a művezető és a mun­kavédelem, valamint a műve­zető és a szocialista brigád­mozgalom kapcsolatairól ad­nak ki füzetet, s több pénz-, hitelügyi, valamint számviteli és ügyvitel-technikai szakdol­gozat is megjelenik, így a töb­bi között »A szocialista pénzel­méletről«, valamint a vezetés s vezetők témakörében. Mi van „odaát“? Több olyan mű is megjele­nik, mely igen alapos betekin­tést nyújt a fejlett tőkésorszá­gok gazdasági viszonyába, il­letve azok részterületeinek kü­lönböző kérdéseibe. Ilyen könyv E. Sutermeister »Ember és termelékenység« című mun­kája, amelyben az amerikai szerző részletesen foglalko­zik a tőkés termelésszervezés különböző kérdéseivel, s első­sorban ezek szocialógiai vo­natkozásait hangsúlyozza. Joggal keltett érdeklődést egy már megjelent, e téma­körben a kiemelkedő művek­hez sorakozó könyv: R. A. Brady »Tudományos forrada­lom a termelésben« című mun­kája. A szerző világosan fel­rajzolja a tudományos forrada­lom útját, s több vitatható megállapítása ellenére is végső soron jól jelzi azokat az elő­nyöket, melyeket e forradalom kamatoztatása nyújt, ám azo­kat a veszélyeket is, melyeket a monopóliumok mindenható­sága, a tudományos eredmé­nyekkel való visszaélés rejt magában. a világkereskedelemben című könyve mutatja meg — a két éve lezajlott genfi világkeres­kedelmi konferencia nyomán — e kölcsönös előnyöket kere­ső kereskedés sokféle lehetősé­gét. A szerző e nem túl terje­delmes műben teljes kereszt- metszetét adja annak, amit ma a világkereskedelem cím­szó alatt foglalunk össze. Alkotó vitákat a Népfrontban Beszélgetés Szabó Károllyal, a Hazafias Népfront tabi járási elnökével A tabi járásban egy évig nem volt függetlenített titkára a Hazafias Népfrontnak. Ez a tény a Népfront egyéb funk­cionáriusaira nagyobb munkát, több kötelességet rótt. Miben nyilvánult meg a járási néo- frontmunka ebben az évben, és milyen feladatok megoldására készülnek? — kérdeztük Sza­bó Károlytól, a Hazafias Nép­front járási elnökétől. — Titkárunk személyének és munkájának kiesése nehéz problémák elé állított bennün­ket. A járásban minden évben vannak olyan visszatérő meg­mozdulások, rendezvények, amelyeket a Népfront szervez és rendez, és most olyan elv- társakkal kellett a feladatokat lebonyolítani, akik társadalmi munkásai a Népfrontnak. Ilyen események voltak például a bskeestek, melyeken vala­mennyi népi demokratikus or­szág járásunkba látogatott kül­döttsége találkozott dolgo­zóinkkal. Még sokáig fogják emlegetni a tabiak a vietnami delegáció látogatását; olyan hatalmas tömegeket, mint ak­kor, már régen nem mozgat­tunk meg a járásban. Évente visszatérő feladat a koppány- völgyi napok megszervezése. OXIGÉNPÓTLÁS A csendőr rabló is! Üj vonásokkal gazdagítja a világcsendőr szerepében tet­szelgő Egyesült Államokról al­kotott képet D. I. Kosztyuhin »Az Egyesült Államok gazda­sági külpolitikája« című mű­ve. E témakör legteljesebb összefoglalóját veheti kézbe az olvasó a könyvvel: az el­múlt két évtized amerikai gaz­dasági machinációinak króni­kája ez. A megsegítő, a köl­csönt adó, a támogató mezé­ben jelentkező rabló mind sö- tétebb árnyékként tornyosul országok sokaságának gazda­sági élete fölött Kosztyuhin rendkívül nagy anyagot dolgo­zott fel könyvében, adatai, ösz- szehasonlító táblázatai önma­gukban is leleplező erejűek. Megmutatja, hogy a tőkékdvi- tel, a vámtarifa stb. hogyan biztosítja az Egyesült Álla­mok érdekeinek maximális érvényesítését, az új és új be­folyási övezetek utáni hajszát zsarolással, a föltételekhez kö­tött hitelekkel stb. Lehet másként is keresked­ni, vagy legalábbis — lehetne. Nyerges János »Űj irányzatok a*#*-« Az utóbbi hetekben minden éjszaka riadózott a műszaki brigád a Dél-somogyi Halgaz­daság simongáti telepén. A szárazság miatt a halaknak nem jutott elegendő víz, s az oxigénszegény vízben a halpusztulás veszélye fenyegetett. Ezért a tavakról lefolyó használt vizet szivattyúkkal dúsítják és emelik vissza a tavakba, hogy az oxigén­hiányt pótolhassák. Képünkön: Az egyik szivattyú műkő dés közben. ILLEGÁLISA Sok munkahelye van a So­mogy megyei Tanácsi Építő­ipari Vállalatnak. Kőműve­seit, segédmunkásait körülbe­lül kilencven építkezésen le­het megtalálni. Tény, hogy so(k gond, baj van a munká­sok elhelyezésével. Néhány építkezésen tarthatatlan ál­lapotok uralkodnak. Szep­tember 21-én Emberek elha­gyottan című riportunkban szóvá tettük ezt, és sürgős in­tézkedést kértünk. A riport­ra a megyei tanács építési, közlekedési és vízügyi osztá­lya válaszolt. A válasszal nem mindenben értünk egyet. Töb­Eredményes legelőjavítás a csurgói járásban (Tudósítónktól.) A csurgói járásban először 1563- ban a berzencei Jobb Élet Terme­lőszövetkezetben végeztek a lege­lőn istálló- és műtrágyázási kísér­letet. Az itteni tapasztalatok alap­ján fogtak hozzá ehhez a munká­hoz a járás más közös gazdaságai is. Mind nagyobb mértékű lett a vegyszeres gyomirtás, és nö­vekedett az egy holdra jutó műtrágya mennyisége is. Míg a járás tsz-ei 1960-ban 30 hol­don 12 mázsa műtrágyát hasz­náltak fel, 1965-ben 863 holdra 1709 mázsát szórtak ki. Tavaly — különösen a nagy legelővel rendelkező tsz-ék — hozzá­kezdtek a gyepterületek vízte­lenítéséhez. Több mint 141 000 köbméter föld kitermelésével készítettek vízlevezető árkokat. A somogyudvarhelyi Már­cius 15., az inkei Rákóczi és a csurgói Zrínyi tsz-ekben meg­teremtették a betantámos, szakaszos legeltetés föltételeit. Ezekben a gazdaságokban és a gyékényes! Március 15. Tsz- ben bevezették a villanypász- toros legeltetést. Emellett az egyes szakaszok kaszálásával, valamint az utókaszálásokfcal jelentős mennyiségű szénát ta­karítottak be. A munkák eredménye szá­mottevő. Az idén például a csurgói szövetkezetben holdan­ként 67, a gyékényes! Március 15. Tsz-ben 80 mázsa széna ter­mett bek között ezt írták: »A dol­gozók nem munkásszálláson alszanak ..., hanem illegáli­san, engedély nélkül a felvo­nulási épületben. Természete­sen hatalmi szóval nem lehet kényszeríteni arra, hogy a vállalat által... bérelt szobá­kat elfoglalják.« Nem tartjuk valószínűnek., hogy hónapokig alhatnának a munkások felvonulási épüle­tekben — s néhány helyen a padláson — a vállalat veze­tőinek tudta nélkül. Hiszen az építésvezető elég gyakran megfordul a munikáhelyeken. Az összetákolt priocsék, ame­lyeket legtöbbször egyik mun­kahelyről a másikra szállíta­nak, szinten ellentmondanak ennek.. Egyébként ezeket a fekvőalkalmatosságokat ép­pen a vállalat gépkocsija vi­szi az új munkahelyre, ha költöznek a munkások. S mégis miért laknak ilyen kö­rülmények között — gyakran ketten egy ágyon — az em­berek? Mert a vállalat nem biztosít munkásszállást. Ké­nyelmesebbnek tartja, ha ki­fizeti a tíz forint szállásdíjat — gondoskodjék mindenki saját szállásáról. Maguk a munkások mondták ed, hogy malterosan nem szívesen ál­lítanak be idegen családok­hoz. De ha bérelnének nekik egy szobát — \ ahol együtt laknának —, azt örömmel el­fogadnák, hiszen nekik lenne kényelmesebb. De ha nem igényelnék is ezt a dolgozók, vajon nem kellene akkor is * ■ a vállalat vezetőinek és a szakszervezetnek mindent megtenni azért, hogy embe­ribb körülményeiket teremt­senek? Nem az idén dolgozik először vidéken a Somogy megyei Tanácsi Építőipari Vállalat Ha évekkel ezelőtt jobb körülmények között él­tek a munkások, akkor miért engedték meg, hogy ilyen mostoha körülmények közé kerüljenek? Ha pedig így kezdődött, akkor miért nem tettek valamit azért, hogy ez az áldatlan állapot megszűn­jön? Ezért nem értünk egyot a levélnek azzal a részével, amely így hangzik: »Nem a vállalat mentségéül, de meg kívánjuk említeni azt a kö­rülményt, hogy a vállalat és az építők szakszervezetének megyei bizottsága a fentieket a vezetőségnél nem kifogásol­ta ... Jó volna a problémákat előzőén a vállalat vezetőségé­vel megbeszélni, azért is, mert ennek következménye a dolgo­zók körében kedvezőtlenül, demoralizálólag hat.« A riportban megírtuk azt is, hogy a vállalat vezetői ígéretet tettek a hibák kija­vítására. Mi sürgettük az in­tézkedést. Egyébként az épí­tők szakszervezetének megyei bizottsága is szóvá tette ezt Eddig azonban nem sok történt. S szerintünk ez in kább demoralizálja a hangu­latot, mint a hibák fe1 tárása A meglévő állapoton tehát minél előbb változtatni kell Kercza Imre Ez a megmozdulás nem egye­dül somogyi kezdeményeaesre indult. Tolna megyét, a tamá­si járást is be akartuk, kap­csolná az ünnepség megszerve­zésébe, de lemondták, mert náluk hasonló céllal rendezik meg a sárközi napokat így a koppányvölgyi napok megszer­vezése ránk maradt. A kop­pányvölgyi napokon nem de­monstrációt akarunk rendezni, hanem eszmecserét, szakmai továbbfejlődést célzó találko­zásokat, országos vezetőikkel, valamint — de ez még csak elképzelés — mezőgazdasági kiállítást, s mivel a Koppány- völgye hires állattenyésztésé­ről, állatbeműtatókat Ez utób­bit már ebben az évben is meg akartuk rendezni, de eh­hez kellett volna a tolnaiak segítsége is. A jövő évben már erre is lesz gondunk. — A tavasszal sorra kerü­lő tanácsválasztásokra mi­lyen előkészületeket tettek, és mi lesz a Népfront fel­adata? — Az első feladatokat a Népfront funkcionáriusai szá­mára elsősorban a beszélgeté­sek adják. Igen fontos a jelöl­tek alapos megismerése, mun­kájuk értékelése. Előrelá­tóan kell megválogatni a tago­kat, a nem megfelelőket visz- szaihívni, a jókat pedig megtar­tani. Régebben volt a Nép­frontnak egy ésszerű kezdemé­nyezése, de sajnos, abbama­radt. A községekben minden tanácstag mellé választottak egy-egy népirantbizottsági ta­got is; ez azt célozta, hogy a két szerv hangolja össze mun­káját, és kölcsönösen segítse egymást. Csak magunkat lehet hibáztatni e kezdeményezés ellaposodásáért. A tanács— népfront-párok tevékenységét nemcsak a községfejlesztés­ben, hanem a társadalmi mun­kában, a tisztasági mozgalom­ban is hasznosítani lehetne. A jövő évben nagyobb gondot fogunk fordítani erre a kezde­ményezésre. — Vannak-e a járás jelle­géből adódóan különleges feladatai a tabi járási Nép- rontnak? — Mint ismeretes, a járás mezőgazdasági jellegű; ipari üzemünk alig van, és ezeknek a munkájába még nem tud­tunk hatékonyan bekapcsolód­ni, hiszen a termelőszövetke­zetekben is van elég dolgunk. Javaslatunk a tsz-ekkel kap­csolatban az, hogy a tsz-elnö- kökkel olyan járási vitafóru­mot hozunk létre, amely hat­hatós támogatást és segítséget nyújt a közös gazdálkodás joöb és gondosabb megszervezésé­hez. Tudjuk jól, hogy az el­képzelést nehéz megvalósítani, hiszen 26 elnököt összehívni, szakmailag jó és vitaképes előadót szerezni nem egyszerű. De a problémák azért vannak, hogy megoldjuk őket. A múlt évben szép ered­ménnyel szerveztünk termelői szakcsoportokat. Tabán, Za­lán, Kapolyban működnek ba­romfi- és nyúltenyésztő szak­csoportjaink, amelyek a ház­táji árutermelést hivatottak föllendíteni. Mezőgazdasági szakköröket alapítottunk An- docson, Bedegkéren, Karúdon, Somogyacsán. E bevált szakkö­röknek bizonyára több követő­jük akad majd. Végül elmondhatom, hogy a járás vezetői, tanácsi dolgo­zói, pártmunkásai mindenben elősegítik munkánkat, támo­gatják elképzeléseinket, és azon vannak, hogy a Hazafias Népfront a legmesszebbmenő­kig teljesíthesse feladatát — fejezte be nyilatkozatát Szabó Károly. S. G. Mindenfajta textília mosására kiválóan alkahnas

Next

/
Oldalképek
Tartalom