Somogyi Néplap, 1966. november (23. évfolyam, 258-282. szám)

1966-11-03 / 260. szám

Somogyi M57MP MCnvri r'?'~;fT'A<A EF^A MCGVE1 T A NI ÁCS LAPJA Tantestületi egység és önkormánwzat SOK SZÓ ESIK MOSTA­NÁBAN az iskolák tantestü­letének • egységéről mint a nevelő-oktató munka fontos követelményéről. Ennek az egységnek a kialakításában jelentős szerepe van az is­kolatanácsnak. Már ahol van és működik ez a testület. Érdemes néhány gondolatot kiragadni három déli járá­sunk tanulmányi vezetőinek, szakfelügyelőinek arról a ta­nácskozásáról, amelyet az is­kolatanácsi testületek munká­jának megjavítása céljából rendezitek a napokban. Mik is tulajdonképpen az iskolatanácsok? önkormány­zati szervek, és — ahogy a Rendtartás egyik pontja is utal rá — a nevelőtestületek tanácsadó jogkörét, az egy­személyi vezetésbe való be­vonását fejezik ki A pedagó­giai munka jellegéből adó­dik, hogy bizonyos helyze­tekben nincs egységes recept, követelmény, a nevelési el­járásoknak nincs és nem is lehet egységes szabályrend­szerük. Sokféle eszköze van a nevelésnek, a korszerű ne- velőmunkához viszont egy­séges szemléleten alapuló el­járások szükségesek. S eb­ben a sokféleségben az egy­séget az azonos pedagógiai szemlélet adhatja meg; az a bizonyos nevelőtestületi egység, amelyről gyakran és általában ott hallunk, ahol az még »hiánycikk«. AZ ISKOLAI ÖNKOK- MÁNYZATHOZ tehát minde­nekelőtt szilárd tantestület szükséges. A gyakori fluk­tuáció megnehezíti ennek ki­alakítását, márpedig Somogy­bán minden tanév az áthelye­zési kérelmek újabb és újabb hullámait indítja el. Így ezen a területen is bőven akadna tennivalójuk az iskolatanács- csoknak. Ha — általában vé­ve — volnának ilyen testü­letek mindenütt. Az önkor­mányzat azonban föltételez néhány körülményt. Nélkülözhetetlen ehhez — amint több felszólaló hang­súlyozta ezen a tanácskozá­son —, hogy az iskolataná­csok tagjai eléggé érettek le­gyenek az önkormányzatra ideológiai, politikai és szak­mai tekintetben egyaránt. Föltételez az önkormányzat szilárd alapon álló igazga­tást és aktívákat is: párt- és szakszervezeti aktívákat, vi­lágos fejű, közéleti gondol­kodású nevelőket, akiknek energiáját nem őrli fel szűk,, kispolgári problémácskókon való tipródás vagy a kicsi­nyes — legtöbbször kiagyalt — intrikák légköre. Föltéte­lezi az iskolatanács tartal­mas működése azt is, hogy döntései előtt az igazgató szükségesnek érezze a tan­Kosztolányi Dezső József Attila tudta: a Nyugat első nemzedékének e nevezetes formaművészete nemcsak egy sokszínű és formájában különösen ér­dekes életmű alkotója, ha­nem hogy — többek kö­zött a tehetetlenség és té­vedések okozta gyötrelmek hatása alatt — a társadal­mi szörnyekkel szemben­álló humanistává fejlődött Hiszen a húszas évek végén alkotott remek kisregény, a Néró, a véres költő a törté­nelmi Néróról szól ugyan, ám ugyanakkor — félreért­hetetlenül — ugyanarra a felelőtlen és veszélyes po­litikai »bűvész«-re célzott, akit Thomas Mann — Kosztolányi barátja, utolsó éveinek jó fegyvertársa — Cipollának nevezett el. Vagyis Mussolinire és a tömegeket »a vajákosság gúzsában« tartó fasizmusra. Az újbarbárság elleni tiltakozás művészi doku- metumai — többek között — az Esti Kornél-novellák és az olyan, az ifjúkor ver­seiből a feszültséget meg­őrző, ám a szertelenségeket eltüntető nagy költemé­nyek, mint a »Hajnali ré­szegség«. Kosztolányi, aki­nek egyes korszakait nem jogtalan szélsőséges szemlé­lettel vádolná, úgy halt meg, hogy József Attila szerint is »betöltötte az írástudó, a mai írástudó hi­vatását-«. A délvidéki iskolaigazga­tónak a század legelején Budapestre került fia egy ideig éppen azokat a sötét színeket rajzolta a főváros­ban, amelyek nem szükség­szerűen tartoztak hozzá a fejlődő nagyvároshoz, ha­nem — éppen Kosztolányi egy későbbi vallomása sze­rint — »inkább abból fa­kadtak, hogy Budapest nem volt, nem lehetett igazán főváros«. Később sokat me­rített saját, vidéki ifjúságá­nak élményeiből. Humanis­ta gondolatvilágának kitel­jesedése megőrizte attól, hogy akár egyetlen percre is provinciális legyen. If­júságának színtereiről me­rítette — például — az Aranysárkány témáját és történetét E most különben filmre is vitt regény tanár hőse azért lesz öngyilkos, mert — úgy érzi — csődöt mondott mint pedagógus, mint felnőtt, mint ember. Az iskolaigazgató fia jól ismerte a maga levében fövő, a néppel kapcsolatot nem találó, ám önmagával sem elégedett réteget. Vidé­ki ihletésű — többek kö­zött — a Pacsirta is, a vé­nülni kezdő leány drámai története is, amelyből szin­tén film készült, jogos si­kert arató. Pesti, pontosab­ban budai élményeiből fa­kadt viszont az Édes Anna, a »mintacseléd«-nek ez a tragédiája, amelyben nem­csak a cím- és főszereplő alakja vált — mondhatni — klasszikussá, hanem a »méltóságos asszony-« figu­rája is. Különböző orszá­gok lélektani tankönyvei­ben mint egyfajta torz — saját belső bizonytalansá­gát »méltóságos« föllépésé­vel palástoló — magatartás modellje szerepel a Kosz­tolányi teremtő képzeleté­ben megszületett alak. Ez a nagyszerű regény is a ké­pek nemzetközi nyelvén szóló film alkotására ösz­tönözte Fábiy Zoltánt. Kosztolányi Dezső — aki nemcsak mint elbeszélő és mint költő, hanem mint kritikus, sőt nyelvvédelme­ző is értékeset alkotott — a XX. századi magyar iro­dalom legjelesebbjeinek egyike. Nem, nem volt mentes sem gyengeségektől, sem tévedésektől. De ha a viszonylag oly rövid idő alatt létrehozott szellemi »terméséit tanulmányoz­zuk, akkor annak nemcsak gazdagsága nyűgöz le, de kirajzolódik szemünk előtt az erkölcsi — a nép és a kor iránt felelősséget ki­bontakoztató — fejlődés is. És tán az sem véletlen, hogy e mind határozottabb emberi elkötelezettség a művészi eszközök és meg­valósítások gazdagodásával járt együtt... A. G. testület véleményének meg­hallgatását. Féldául az éves munkaterv készítésekor, az áthelyezési kérelmek elbírá­lásakor, a jutalmazáskor stb. Mindezeken túl az iskolaCi- nácsoknak program szerint kellene működniük a nevelő­oktató munka és az egységes nevelőtestületi szemlélet meg­teremtése érdekében és javá­ra. Sajnos nem sok — a nagy­atádi járásban például csu­pán három — helyen tapasz­talható még az, hogy az is­kolatanács hivatása magasla­tán áll. A tanácskozáson szó esett arról is, hogy mi a te­endő a tantestületi önkor­mányzat tudatos alkalmazása érdekében. A nevelőtestületek tagjai gyakran nem is tudnak az iskolatanácsok működéséről, vagy esetleg ennek »határoza­tait-« közli velük — nem kis meglepetésükre — az iskola­igazgató a saját döntése he­lyett Ilyenkor nem látják he­lyesen, félreértelmezik az is­kolatanács feladatait Előfor­dult már az is, hogy ez a testület fegyelmi tanácsi fel­adatokat látott el, és figyel­meztetést adott, ami ugyan­csak kizárólagos igazgatói jogkör. Másutt az igazgató — különösen népszerűtlen dön­téseknél — az iskolatanács jóváhagyására hivatkozik. Az ilyen magatartás közönyt, el­lenszenvet kelt az iskolata- “nács tagjaival szemben, és nem erősíti sem a kollektív felelősségérzetet, sem az egyéni felelősségtudaton ala­puló tekintélyt. A GYAKORLAT IGAZOL­JA, hogy ahol az iskolave­zetést nyíltság, határozottság jellemzi, ahol fontos peda­gógiai, vezetési vagy belső tantestületi kérdésekben az igazgató meghallgatja a kö­Életmentésért Megilletődött, zavarban van. Pedig munká­ja — autó- buszsofőr a szekszárdi li­es AKÖV-nél — gyakran meg­követeli a gyors elhatáro­zást, a tétová­zás nélküli tet­teket. Nem is ez a megillető- döttség jellem­zi Hajdú Györ­gyöt, a Tolna megyei Gyulaj községben lakó fiatalembert. De most, hogy Somogyba, a megyei tanács­ra hívták, s a végrehajtó bi­zottság elnöke, Böhm József és Kiss István megyei rendőr­főkapitány-helyettes fogadja, nehezen találja fel magát Szerencsére akkor, amikor gyors elhatározásra, cseleke­detre volt szükség, nem ha­bozott ... ö így emlékezik vissza az esetre: — Augusztus első napjai­ban történt... Gyulaji ter­melőszövetkezeti tagokat vit­tem különjárattal Siófokra. Viharos idő volt Korán le­értünk a Balatonra, és Sió­fokon a kikötő előtt parkíroz­tam. Feleségemmel sétára in­dultunk a mólóra. Vitorlások versenyettek a vízen, nagyon szép látványt nyújtott a ren­geteg színes vitorla. Elmerül­ve nézegettük őket. Egyszer csak kiabálást, lármát hallot­tam mögöttem: »Jaj, megful­lad, segítsenek! Egyszer már feldobta a víz, elmerült!...« Ekkor láttam, hogy a móló végénél, néhány méterre tő­lem, ahol legmélyebb a víz, egy ember bukkan fel eltor­zult, kétségbeesett arccal. Nem haboztam: ahogy vol­tam, ruhástul a vízbe vetet­tem magam, és a partra von­szoltam, Ma is őrzöm lába­mon azt a helyet, ahová görcs­be szoruló kezével, utolsó ere­Böhm József, a megyei tanács vb-elnöke átadja a kitüntetést Hajdú Györgynek. kor már parton voltunk, gon­doltam arra, hogy én is vele együtt ott maradhattam vol­na. Amikor magához tért, ennyit mondott: »Danke schön.« Német lehetett, nevét sem tudom, mert elsiettem át­öltözni. De a név nem is ér­dekes: örülök annak, hogy megmenthettem egy ember életét A szemtanúk jelentésére, a Somogy megyei Rendőr-főka­pitányság és a megyei tanács vb javaslatára a munkás-pa­raszt forradalmi kormány az Életmentésért Emlékéremmel és 1000 forinttal jutalmazta Hajdú Györgyöt bátor tetté­ért — Fogadja elismerésünket bátorságáért, amellyel meg­mentette egy hazánkban üdü­lő külföldi állampolgár éle­tét. Kérjük, hogy a jövőben se habozzon, amikor azt lát­ja, hogy gyors elhatározásával segítségére lehet egy bajba ju­tott embernek — mondotta Böhm József, a megyei tanács végrehajtó bizottságának el­nöke, amikor átnyújtotta a kitüntetést és a pénzjutalmat. zösség véleményét, ott az jével bélemarkolit Csak ami­iskolatanács is nyíltan, hatá- ^ ........—■ r ozottan és tevékenyen mű­ködő testületté formálódik. Mi szükséges ehhez? Minde­nekelőtt őszinte légkör, egy­séges szemlélet, a tanácsadó szerep biztosítása. Fontos, hogy a tantestület magáénak érezze az iskolatanácsot, és szemléletében az iskola-kö- zéppontúság több száz fiatal szocialista nevelésének egy és oszthatatlan feladata ural­kodjék. Somogybán a tantestületek­nek mintegy félében vagy nem, vagy csak formálisan működik az iskolatanács. Van mit tennünk és pótolnunk a nevelőtestületi önkormányzat lehetőségeinek felhasználásá­ban. Wallinger Endre Sz. L. SZTORI — Van egy jó sztorim. Megírhatom? — Aktuális? — Persze. Tudod, albér­letben la... — Állj! Állj! Az idén már háromezer-ötszáznegyven- nyolc cikk, riport, glossza, humoreszk jelent meg eb­ben a tárgyban. Űjabbat csak akkor közölhetek, ha eredeti. — Az enyém az! képzeld, a házigazdám este fél tíz­kor kikapcsolja a villanyt. — ... és a gázt. Igaz? — Honnan tudod? — Onnan, hogy ez nem GYÁMOLTALANSÁG — Látod, fiam, tudod te a leckét! eredeti. Ismerek egy fóbér- löt, aki már fél nyolckor ki­kapcsolja a villanyt, és az albérlő a lépcsőházban ol­vassa el az esti lapot. Sőt... Hallottam már olyanról is, aki a gázt nem ki-, hanem bekapcsolta, s a gyanútlan albérlő csaknem megfulladt. — És ahhoz mit szólsz, a föbérlőm azt sem engedi, hogy a menyasszonyom néha meglátogasson. — Régi. Ismerősöm mesél­te: a főbérlője a feleségét és anyját se engedte be, még a lépcsőházba sem. — Ne mondd! Akkor ez azt jelenti, hogy nem is la­kom olyan rossz helyen? Nem, ez mégsem lehet, hi­szen velem megfizettetik a villanyt és a gázt is, akár használom, akár nem. — Bagatell! Az unoka­öcsém most végezte el az egyetemet, és egy rabiátus embernél kapott albérletet, ö az általad mondottak mellett fizeti a vizet, a fű­tést, a föbérlő rádió- és tv- számláit és kártyaadósságát. És takarít, gyermeket rin­gat, s ha a föbérlő úgy kí­vánja, szórakoztatja a csa­ládot. — Na de nem fizet havi hatszázat. — Ebben igazad van. Nyolcszázat fizet. — Szóval azt mondod, az én esetem nem különleges? — ... s így az erről írta­kat nem tudom közölni. — Mi az, megint itt vagy? — Igen, itt vagyok.. Tíz perccel ezelőtt... rö­vid ... szóváltás után ... a főbérlő a hátamba szúrta a bicskáját... Megírhatom? — Ezt már igen. Ha el . nem vérzel — a poénig. msoszOK Amit a főnökről beszélnek Ha a Ionok idjében érkezik meg a munkahelyre: »Azért teszi, hogy ellenőrizzen ben­nünket, és szemrehányást te­hessen !« Ha elkésik: »Persze, neki mindent lehet!«« Ha megkérdezi, hogy van a beosztott családja: »Folyton a más dolgába üti az orrát.« Ha nem kérdezi meg, hogy van a beosztott családja: »Tö­rődik is ez az . emberekkel!« Ha megkéri beosztottjait, hogy tegyenek javaslatokat: »Persze, hiszen ő semmihez sem ért!« Ha ő maga tesz javaslato­kat: »Mindig a saját feje után megy.« Ha gyorsan dönti el a kér­déseket: »Mindent elsiet!« Ha lassan jut elhatározásra: »Bizonytalan, nincs benne semmi határozottság.« Ha új embereket akar föl­venni: »Azt akarja, hogy az ő osztálya legyen a legna­gyobb.« Ha nem akar új embereket fölvenni: »Kifacsar bennün­ket.« Ha megkerül valamilyen ren­deletet: »Lelkiismeretlen em­ber.« Ha ragaszkodik a szabályok­hoz és a rendeletekhez: »Meg­csontosodott bürokrata.« Ha tréfál: »Borzasztóak ezek az idétlen viccei ... « Ha nem tréfál: »Láttad akár egyszer is mosolyogni?« Ha megfogadja a tanácso­kat: »Saját maga semmire sem képes.« Ha nem fogadja meg a ta­nácsokat : »Makacs, önfejű.« Ha kedves a beosztottakhoz: »Ilyen olcsó fogással akar te­kintélyt szerezni.« Ha nem kedves a beosztot­takhoz: »Fennhordja az or­rát.« Ha a vezetése alatt álló osz­tály jól dolgozik: »Nem cso­da, hiszen minden munkát mi végzünk.« Ha az osztálya rosszul dol­gozik : »Hát lehet ezen cso­dálkozni? Ha egyszer ilyen te­hetségtelen főnökünk van!« Késett az új alkalmazott — mégsem rótta meg senki Egy új alkalmazott lé­pett be az egyik ameri­kai magazin munkatársai közé. A fiatal lány mind­járt az első napon alapos késéssel érkezett munka­helyére, és mindössze azt a silány mentséget hozta fel védelmében, hogy — a szüleit kellett kikísémie a repülőtérre. Főnökei és kollégái ennek ellenére a legnagyobb szeretettel fo­gadták a fiatal munkatár­sat, semmiféle szemrehá­nyással nem illették, és a legnagyobb megértést ta­núsították iránta. Miért? Az amerikai magazin új ifjú munkatársa ugyanis nem más, mint Lynda Bird Johnson, az elnök leánya, aki évi 13 500 dol­láros fizetéssel belépett a magazinhoz, hogy »tanács­adóként« működjék ifjú­sági és elsősorban egyete­mi ifjúsági problémákban. Somopvi Néölap 4 * MS7’v*rT» snmo»i meeveí Bizottsága é« » «nrnosry megyei Taná**» lapja. Főszerkesztő: WTRTH LAJOS. Szerkesztőség: Kaposvár# Latinka Sándor u. 2. Telefon 15-19. 15-1L Kiadja a Somogy megyei Lankiadó Vállalat. Kanosvár# Latfnka S. u. 2. Telefon 15-1«. Felelős kiadó: Szabó Gábor. Beküldött kéziratot nem őrzőnk meg és nem adunk vissza, rerlesztt: a Magvar Posta. Elő­fizethető a hplvl nost*hi”ataloknál és postiskézbesftőknél. Előfizetési díj egy hónapra 12 Ft. index: 25067. Készült a Somogy megyei Nyomda­ipari Vállalat kaposvári üzemében, Kaposvár# Latinka Sándor utca 8. h.­Gél József

Next

/
Oldalképek
Tartalom