Somogyi Néplap, 1966. november (23. évfolyam, 258-282. szám)
1966-11-27 / 280. szám
Vasárnap, 196«. november 27. 3 SOMOGYI NÉPLAP mpasuflR nmei Vezérlőóra kapcsolja a közvilágítást Naptár szerint gyúl ki a város 6730 lámpája EGY ÉRDEKES ADATTAL kezdeném Kaposvár közvilágításáról szóló beszámolómat: 1892-ben villamosították Somogy székhelyét, egy évvel korábban, mint Bu- ■ dapestet S hogy a sorrendet is hozzátegyük: a második helység volt ilyen szempontból az országban. Harminc- három évvel később, 1925- ben' már tizennyolc kilométer vezeték hálózta be a várost. A statisztikai évkönyvből tudjuk, hogy 1930-ban ötszáz, 1935-ben pedig nyolc- száznegyvenegy lámpa világította be a kaposvári utcákat. Tegyük hozzá, hogy nagyon gyér volt ez a fény. Amikor leszállt a sötétség, a városra, a húszas évek elején még kézzel kapcsolták be a kaposvári fényeket. 1928 óta automatikusan gyúlnak ki a kaposvári fények. A kapcsolási rendszer azóta megváltozott, korszerűsödött A világosságot egy asztronomi- kus tárcsával fölszerelt kapcsolóóra vezérli, láncszerűen kapcsolja be a város fényeit Kevesebb mint kétszázad másodperc alatt fénybe borul a város. A vezérlőóra bekapcsol egy szakaszt: amikor az áram odaér a másik transzformátorkörzet határához, működésbe hoz egy relét, s már a következő körzetben is égnek a lámpák. S hogy hány ilyen körzet van jelenleg a városban? Nyolcvan. Szakonyi Gyula, az Áramszolgáltató Vállalat igazgatója, Horváth László, a tervosztály vezetője elújságolta, hogy tovább korszerűsíti a DÉDÁSZ a közvilágítás vezérlését Jövőre átépítik a város belterületén, majd 1968-ban a külterületen. S HOGY MIKOR GYÜLNAK KI a fények, s mikor alszanak ki? fontos naptár határozza meg az időpontokat Tíznaponként változik a be- és kikapcsolás ideje. Néhány érdekes adat a naptárból: egy évben összesen 3714 óra 55 percet égnek a lámpák. Ez százötvenöt napnak felel meg. Legtovább a negyedik negyedévben közvilágít a vállalat: 1171 órát Legkevesebbet a második negyedévben: hétszázöt és fél órát Legtovább decemberben égnek a lámpák, mégpedig 433 óra 25 percet Januárban még mindig 426 óra 40 percet S hogy ne feledkezzünk meg a novemberről sem, ideírom, ebben a hónapban 390 órát világítanak a lámpák. Most öt óra előtt öt perccel kapcsolja a vezérlőóra a köz- világítást, s hajnalban hat óra előtt öt perccel oltja ki. Decemberben, amikor a világítási csúcsot jegyzik, negyedórával korábban, 16 óra 40 perckor borul fénybe a város. December közepén rajnali hat óra ’ negyven ■►erekor hunynak ki a fé- yek. Január végén már osszabbak a napok, 17 óra 10 perckor kapcsolják be a {őzvilágítást, február végén oedig este hat árakor. Legkevesebb ideig júniusban égnek a lámpák, mégpedig 194 óra 10 percet. Július 1-e és 10-e között kapcsolják be és ki legkésőbben, illetve legkorábban a fényeket. Este háromnegyed kilenckor, hajnalban pedig három órakor. Forradalmi változást jelentett Kaposvár közvilágításában a fénycsöves lámpák megjelenése. Az első hetvennyolc armatúrát 1959. november 7-én adták át a városnak. A Május 1. és a Dózsa György utca lett világosabb ettől a naptól kezdve. HOVA FEJLŐDÖTT KAPOSVÁR KÖZVILÄGlTASA az 1930-beli ötszáz lámpától, arra lássunk egy kis statisztikát. 1962-ben 2568 villany- körtés lámpa és 816 higanygőzlámpa, fénycső ontotta a fényt Tavaly már 3343 vil- lanykörtés lámpa 1421 higanygőzlámpa és fénycső tette igazán világossá Kaposvárt. Ha ehhez hozzátesszük az idei számokat, lemérhetjük az óriási fejlődést: 4345 villanykörtés lámpát, 2385 fénycsövet és higanygőzlámpát kapcsol be a vezérlőóra November 16-a óta fényárban úszik az északnyugati városrész is. Hetven armatúra gondoskodik a közvilágításról. S új fények árasztják el a Beloiannisz utcát is: ötven armatúrát és huszonkét beton kandellábert szereltek itt föl S hogy mennyibe kerül évenként ez a fény? Horváth László tervosztályvezető gyorsan kiszámolja az előtte fekvő adatokból. Az eredmény több mint másfél millió forint. Több mint tizenkétszeresére nőtt hát harminchat év alatt a kaposvári lámpák száma. Fényerejük annyira megnőtt, hogy azt szinte kifejezni is nehéz. Ma már a 60 wattos körték a legkisebbek, s a higanylámpa összesen 250 wattos. Évenként tízezer izzót és kétezer fénycsövet, higany- égőt cserél a DÉDASZ. Éz körülbelül négvszázezer forintba kerül. Sajnos, nem mindenhol vigyáznak a lámpákra A vágóhíd környékén, a Cserben még mindig előfordulnak rongálások. Leverik, kicsúzlizzák a lámpákat. Mindenkinek érdeke, hogy sokkal jobban vigyázzon a város fényeire. Leszáll a sötét. Az óra 16.55-öt mutat. Működésbe lép az automata, s kétszázad másodperc alatt kigyúl a városban 6730 lámpa. L. G. Sok a javítanivaló — divat a fekete csizma Nagy a forgalom a Kaposvári Bőripari Ktsz üzleteiben. A rossz időjárás megnövelte a ktsz javítórészlegeinek munkáját. Évközben a szokottnál is kevesebb volt a megrende- és. Ennek egyik fő okát a ktsz vezetői abban látják, hogy a kereskedelem elég gyakran tartott leértékelést. A javításra váró cipők között nagyon sok diákoké. Ügy látszik, a íutballozás és a rugdosás most sem csökkent az iskolákban. A ktsz huszonkét javítórészlege körülbelül kétezer-ötszáz —háromezer pár tápot talpal meg havonta. Javításra pedig nyolc-tízezer cipőt adnak át a fiókoknak minden hónapban. A rendelések számának emelkedése maga után vonta a javítási idő meghosszabbodását is: körülbelül egy hétig kell várni, amíg elkészülnek a cipők. Az ősz nemcsak a javító, hanem a méretes részlegnél is érezteti hatását. Divattá vált a fekete női csizma. Ez adja a munkáknak körülbelül ötven százalékát. Műszaki és közgazdasági szakemberek tanácskozása A Hazafias Népfront városi bizottsága találkozóra hívta össze pénteken vezető műszaki és közgazdasági szakembereinket. Dr. Duha Tivadar városi népfrontbizottsági elnök megnyitója után Sugár Imre, a megyei tanács vb-elnökhe- lyettese Kaposvár építési terveiről, gondjairól, a város szociális ellátottságáról tájékoztatta a hallgatóságot. Beszélt a fiatal műszaki szakemberek letelepedésének szükségességéről, a sokszor hiányzó koordinációról, ami az előrelépést gyakran megnehezítette. A vitaindító előadás után a felszólalók a városfejlesztés ütemének gyorsítása mellett foglaltak állást. Szinte egyöntetű volt a vélemény: fórumot kell biztosítani a műszála és a közgazdasági értelmiségnek. Szóba került a város ötéves fejlesztési tervének csaknem minden fontosabb kérdése. A műszaki és a közgazdasági szakemberek azt kérték, bízzák meg őket feladatokkal, hogy minél eredményesebben támogathassák a város fejlesztését. A tanácskozás részvevői hangot adtak véleményüknek: fokozottabban vonják be őket a megyeszékhely gondjainak megoldásába. ÚJ FŐLDMŰVESSZŐVETKEZETI ÜZLETHÁZ Szombaton délelőtt adták át rendeltetésének a Kaposvár és Vidéke Körzeti Fmsz új üzüetházát a Szigetvári utcában. Délelőtt 10 órakor Horváth János, a MÉSZÖV elnöke nyitotta meg az új önkiszolgáló üzletet és az új büfé-falatozót, A 600 000 forintos beruházásból átalakított és berendezett űzletház korszerű önkiszolgáló boltját már a megnyitást követő fél órában százak és százak keresték föl. Az Építőipari Ktsz nagyszerű üzletházat adott át a Kaposvár és Vidéke Körzeti Fmsz-nek. Az üzlet másik felében reprezentatív harmadosztályú zenés eszpresszó várja majd a környék lakóit. Az önkiszolgáló bolt 220 000 forint értékű árukészlettel, a büfé-falatozó jó borokkal, cukrászkészítményekkel, kitűnő eszpresszóval áll a környék vásárlóinak rendelkezésére. Az új üzletház építkezésénél a környék lakói hatezer forint értékű társadalmi munkát végeztek. Nem a munkások ellen — csak velük lehet dolgosai Szállóén áll a sártengerben az északnyugati városrész nyomásfokozója. Ügy fest, mintha az emberek méreggel dagasztották volna a sarat. A méreg már egyszer kiömlött belőlük. Most megint gyűlik. Éppen úgy telítődnek meg elkeseredéssel, mint az előtt az október 11-i nap előtt. Elvégzett munka és kifizetett bér Tizenhét hónapja dolgozik az északnyugati városrész nyomásfokozóján az Országos Vízügyi Főigazgatóság építő- vállalatának kaposvári építés- vezetősége. A tizenhatodik hónap végén Götz Mihály brigádvezető tizennégy munkatársa nevében elindult a Szak- szervezetek Somogy megyei Tanácsaihoz, hogy végre orvoslást találjon panaszukra. Nem egyedül ment Négy brigádtag is elkísérte, s amit a brigádvezető jegyzőkönyvbe mondott mind a négyen aláírták. Egyik panaszuk így hangzott: A fölmérési jegyzőkönyvbe bevezetik a végzett munkát az elszámolási lapon pedig a ténylegesnél kevesebb bért számfejtenek érte. Mindezt már él akarták mondani a körzeti építésvezetőnek is, de az meg sem hallgatta a munkásokat. A keszthelyi fő-építésvezetőségtől Is csak ígéretet kaptak, segítséget nem. A munkások a szeptemberi elszámoláskor tizennégy tétellel nem értettek egyet. A keszthelyi fő-építésvezetőségen elismerték, hogy tizenkét tétett helytelenül számfeitettek Amikor pótlólag fizették a bért, akikor már csak hat tétel szerepelt. A többi közben elsikkadt! Pedig a keszthelyi fő-építésvezetőség október 13-4 jegyzőkönyvében elismeri a hiányosságokat, de meg is magyarázza: ».Helyszíni kivizsgálásunk alapján megállapítottuk, hogy az elszámolás hiányossága csak részben történt meg a bérelszámolás hibájából, nagyobb részt a fölmérési jegyzőkönyvek utólagos javításából adódott.-" A fölmérési jegyzőkönyvek egy részét Keszthelyen javították át, másik részüket pedig Sass János kaposvári építésvezető. Ezt így magyarázza a fiatal építésztechnikus: — Ha Nyúl kartárs fölveszi a jegyzőkönyvet, az még nem minden. Én nem bízok meg benne. Azért húztam ki a tételeket, mert soknak tartottam. Ha kihúzom, még utána lehet korrigálni, de ha többet fizetnek a munkásoknak, mint amennyit megcsináltak, akkor mi van? Nem mondom, ez is álláspont. Meg az is, amit akkor mondott a munkásoknak, amikor panaszkodtak, hogy így még az ezer forintot sem keresik meg: neki akkor is meglesz a 2400 forintos fizetése. Hangnem és bánásmód — Én nem bíztam meg a fő- munkavezetőben, és nem is bízok — folytatja az előbbi gondolatot az építésztechnikus. — Mert rájöttem, hogy kezdetben mindent igazolt. Nem ismeri a szakmáját. — El lehetett volna Intézni azt, Sass szaki, ha akárhogyan szólít is, de megmondja, hogy ezt vagy azt a tételt kihúzom — válaszolta a brigádvezető —, és azt is, hogy miért. így viszont számít az ember, és utána csalódik. — Akárhogyan szólítja? Hogyhogy? Pillanatnyi csend, a kaposvári építésvezető arcát elönti a pír, aztán a brigádvezető akarja menteni a helyzetet: — Jó, hát volt már Sass szatotársnak néhány durva kifejezése. Amióta felhívatták a szakszervezethez, azóta emberségesebben beszél, és sokkal előbbre jutunk így. A néhány durva kifejezés szalankópesebbjei így hangzottak: ürge, hapsi. A »keményebbek« már nem bírják e! a nyomdafestéket. S mindehhez még hozzá kell tenni, hogy akiknek ezt mondta, legalább tizenöt évvel idősebbek nála — és a beosztottai. De van néhány olyan ember is, aki az apja lehetne. Elgondolkoztató ez. Ezért kérdeztem meg Sass Jánostól: Milyen követelményeket támaszt egy vezető elé? Szakmai ismeretekről beszélt, de egy szó sem esett az emberekhez való viszonyról, a higgadtságról meg a türelemről. Nem említette a meggyőző szót sem — nem is ismeri. Ezek után csoda-e, ha nem szeretik az emberek? Mert nem szeretik. Amikor szóvá tették, hogy az egyik munkahely balesetveszélyes, fennhangon bizonygatta, hogy nem az. Maga is föllépett, és — le is esett. Egyetlen munkás sem ugrott oda hozzá. Valaki azt mondta az esetre: — Ha összetörte volna magát, talán akkor sem segített volna neki senki. Ki felel a hibákért? Az őnkényeskedésnek, a lekezelésnek csak egyik megnyilvánulása a durva beszéd, a fölmérési jegyzőkönyvek meghallgatás nélküli átjavítása. Termelési tanácskozás atz év eleje óta nem volt. A feladatokat nem beszélik meg a munkásokkal, legföljebb behívják a bri gád vezetőt, közlik vele, vagy ahogy a munkahelyen nevezik: »kioktatják-*. Az építkezésen sok a szakképzetlen ember, munkájukat alig ellenőrzik. Pedig ez egy 5 300 000 forintos építkezés! Nem beszélve arról, hogy a nyomásfokozótól függ majd egy városrész ivóvízellátása. Nagy gondosságot és nagy felelősséget követel ez a munka. Hogy jó legyen, az emberekkel is a feladatok súlyának megfelelően kellene bármi. Ehelyett azonban gyakran balesetveszélyes a munkahely. A keszthelyi fő-építésvezetőség nem törődik a munkásokkal. A szakszervezeti titkár például a tizennyolc hónap alatt mindössze kétszer járt Kaposváron. Nem sok. De a Szakszervezetek Megyei Tanácsa már sokallta, s ezért kérte meg levélben is a keszthelyi fő-építésvezetőséget — a személyes látogatáson kívül —, hogy minél előbb változtasson ezen a tarthatatlan helyzeten. A hibák orvoslására tett intézkedésekről november 20-ig kértek választ A kétoldalas levelet Pálosára sem méltatták. Talán azt hiszik, hogy minden rendben van? Pedig a hibákért Keszthelyen legalább annyira felelősek, mint Kaposváron. Reméljük, az Országos Vízügyi Főigazgatóságnak is ez lesz a véleménye! Kercza Imre
