Somogyi Néplap, 1966. november (23. évfolyam, 258-282. szám)
1966-11-23 / 276. szám
Szerda, 196«, november 23, s SOMOGYI NBPtjAl* Ami a szót hitelesíti K özeledik az MSZMP IX. kongresszusa. Elébe készül a párt, a nép, az ország számadása. Beletekintve felmérhetjük, mit tervezett és mit végzett nagy- családunk a Vili. kongresz- szus óta. Már ma is sok minden ismeretes ebből a készülő számadásból: az ipar, a mezőgazdaság, a műszaki fejlődés, a népjólét, a kultúra, a tudomány, a teremtő munka és a szociális gondoskodás valamennyi területén elért fontos eredmények. Benne vannak persze gondjaink is, amelyek még megoldásra várnak. Az elvégzett munka meg a szükségletek egybevetéséből kibontakoznak az előttünk álló feladatok körvonalai is. Néhány fontos következtetést már most levonhatunk ebből a számadásból. Az egyik, hogy a párt és a nép életének ennél a jelentős határkövénél ismét dolgos és termékeny évek jó gyümölcseit mondhatjuk magunkénak, s ami nem kevésbé számottevő: megteremtettük további gyorsabb haladásunk föltételeit. A másik, hogy ezeknek az éveknek programját és teremtő munkáját nagyfokú realizmus jellemezte, mert terveink mentesek maradtak az üres fellangzősségtől, számoltak a valósággal, és lelkesítő, ugyanakkor megvalósítható célokat jelöltek meg a dolgozó nép számára. A harmadik, hogy a VIII. kongresz- szuson kijelölt program meg a mostani számadás tényszá- mai alapvetően egybevágnak, vagy más megfogalmazásban: annak idején kimondott szavunkat a tettek hitelesítik. E z a számadás alkalmat nyújt arra is, hogy egy pillanatra visszatekintsünk régmúltunk mélyeibe. ' Valamikor nálunk is, mint mindenütt a tőkés társadalmakban, ez volt a legégetőbb kérdés: vajon mit hoz a holnap? Ez a gyötrő kétely nemcsak egy-egy semmirekellő kormány ügyetlenségéből, hanem a tőkés rendszer természetéből fakadt. A tőkés társadalomban a dolgozó tömegek korántsem urai saját sorsuknak. Helyzetük, jövőjük alakulása a tőkés gazdálkodás ezernyi szeszélyétől és bizonytalansági tényezőjétől függ. Ezek a körülmények határozzák meg a vezetés és a tömegek sajátságos viszonyát is. Föllép a kormány a politikai arénában, és beígér egy nagy programot, abban kilátásba helyezi, hogy a tömegeket fojtogató, réges-rég felgyülemlett gazdasági és szociális problémákat majd megoldja. A beígért programok persze korántsem hordják magukban a megvalósulás garanciáit. Másképp van ez a szocialista rendszerben. A mi terveink, kormányzati programunk nem a felsőbbség ígérete a népnek. Nálunk a terv, az alkotó munka programja, amelyet a párt és a kormány a lehetőségek számbavételével kidolgoz, megjelöli az elérendő célokat, és meghatározza, mit kell tenni ahhoz, hogy elhatározásaink megvalósuljanak. A párt és a kormány egyáltalán nem azzal terjeszti a nép elé ezt a programot, hogy csak várjon türelemmel, míg a vezetőség azt megvalósítja. A terveket a dolgozó nép váltja valóra, és ez nem is lehet másként. Minden jólét forrása a dolgozó emberek becsületes munkája. A IX. kongresszus elé kerülő számvetés ismét igazolja, hogy amikor a dolgozó nép magáévá teszi a párt és a kormány által kidolgozott reális építő programot, és annak megvalósításáért mindenki rendesen dolgozik a maga munkahelyén, akkor a program magában hordozza a megvalósulás garanciáit, továbbá, hogy ez az agyetlen helyes és egészséges viszony a vezetés és a tömegek között, amelyek az alkotó munka révén valóban urai samt sorsuknak. A szavak és a tettek, a program és az eredmények ilyen egybevágósága és összefüggése a mi társadalmunkban szélesebb értelemben is fő tartópillér, amelyen a szocialista élet rendje nyugszik. Ahol a kimondott szó és a nyomában járó tett nem választható széjjel — és ;lyen a mi társadalmunk rendje —, ott nagyon megnő a'kimondott szavak súlya és rangja. Ahogyan mind előbbre haladunk a szocialista társadalom — a gazdaság, az öntudat, a közerkölcs — építésében, úgy növekszik a szavaknak ez a súlya ég rangja. Az utóbbi évtized politikai fejlődésének fő hajtóereje a bizalom volt, ennek kiteljesedését pedig legfőképpen az serkentette, hogy a kimondott szavak visszanyerték becsületüket, mert a kimondott szavakat becsületükkel fedezték azok, akik Kimondták. Mint a szemünk fényére, úgy kell vigyáznunk ezentúl is a szavak becsületére, hogy valódi értelmük sohase torzuljon el. A párt szándékai szerint mindinkább kiteljesedik életünkben a szocialista demokratizmus. Közéletünkben — akár a helyi, akár az országos jelentőségű kérdésekben — befolyásoló szava van minden dolgozó embernek. Szocialista életünk szabad légkörében a dolgozó emberek élnek is ezzel a lehetőséggel. Ebből fakad az az egészséges kritikai szellem, amellyel a dolgozó emberek — éppen a fölismert közös felelősiség tudatából kündulva — hallatják szavukat, s véleményükkel hozzá kívánnak járulni, hogy ami még nem megfelelő, az is mihamarabb jóra forduljon. Az így kimondott szavak súlyát és hitelét is az adja meg, hogy aki a közélet fórumain szót kér, fedezetül saját tetteit állítja ki. Aki rendesen, becsülettel végzi minden kötelességét, teljes joggal követel helytállást, rendes munkát és kötelességteljesítést másoktól is. Viszont a tettek fedezete híján lévő szavak üressége elkoptatja, eltorzítja a kimondott szó értelmét. Mit tartsunk az olyan emberről, akinek munkája két krajcárt sem ér, de minduntalan követelődzik, mindent kifogásol, semmi sem tetszik neki, kivéve azt az egyet, hogy lustaságának és felelőtlenségének nincsenek következményei? A vaktában szájaskodó, közhelyeket és hamis általánosításokat hangoztató, örökké elégedetlenkedő emberek rongálják a szavak hitelét. T artozunk az igazságnak, a szavak becsületének azzal, hogy tettekkel fedezett erőteljes érveinket szegezzük szembe a levegőbe beszéléssel. És egyáltalán: teljes joggal ragaszkodhatunk ahhoz, hogy aki a társadalomtól követel, az mutassa fel, mit adott ő a társadalomnak, más szóval: aki nem nagyon mutatkozott a szántásnál, a vetésnél és a betakarításnál, az ne tolakodjék az osztozkodásnál se, és ne kiáltozzon a részéért. Ilyen és hasonló gondolatokat ébreszt a kongresszusi számvetés, amelynek szilárd egyensúlyát elsősorban a szavak és a tettek, a program és az eredmények egyezése adja. B. J. Szocialista címért küzdő brigád a tojásüzemben A Baromfiipari Országos Vállalat Kaposvári Gyáregységének tojásos részlegében szocialista címért küzdő brigád alakult. A kollektíva tagjai látták, hogy a brigádban dolgozó munkásnők jobban ösz- szefognak, mint azok, akik nem vesznek részt a brigád- versenyben. Egyre többen mondták, jó lenne brigádod alakítaná. Nemsokára az üzem vezetőivel is közölték szándékukat. Azok egyetértettek velük. Így október 1-én a tojásos üzemben megalakult a szocialista címért küzdő brigád. Vállalták, hogy a termelési tervet túlteljesítik, csökkentik a tojástörés százalékát, baleset- mentesen dolgoznak, kiveszik részüket az önkéntes véradásból. Lakátos Margit, a brigád vezetője elmondta, hogy lényegesen jobb a közösségi szellem, mint korábban. A brigád tagjai minden erejükkel arra törekszenek, hogy teljesítsék vá” -t, és kivívják más üzr dolgozóinak elisrm Termelőszövetkezeti „leltár“ Elkészült az első teljes és részletes »leltár« a termelőszövetkezeti telépek, majorok felszereltségéről. Eszerint a termelőszövetkezetek 193 000 építménye 12 S36 helyen fekszik; ezek közül 5236 község vagy város belterületéhez tartozik, 7100 pedig külső telep, major. Ez utóbbiak túlnyomó többsége — pontosan 6064 — véglegesnek tekinthető, továbbfejlesztésre alkalmas. Védőoltás november 28-tól Az Egészségügyi Mini_sztérium közlése szerint az 1963. október 1-e és 1966. augusztus 31-e között születettek gyermekbénulás elleni védőoltásai — a közismert Sabin- cseppek formájában — az egész országban november 28-án kezdődnek. Befejeződött az idei polgári védelmi kiképzési év A közelmúltban megtartott harcászati gyakorlatokkal befejeződött a polgári védelem államigazgatási és szakigazgatási egységeinek 1966. évi kiképzése. Kaposváron ellenőrző harcászati nagygyakorlatot rendeztek. Az ellenőrző és bemutató jellegű gyakorlatok azt bizonyították, hogy a parancsnokok és a beosztottak mind az elméletben, mind pedig a gyakorlatban jelentősen előrehaladtak. A kiképzési év gyakorlati foglalkozásain igen sok új vezetési és mentési módszert próbáltak ki, melyeknek alkalmazásával tovább fokozzák majd a polgári védelmi egységek felkészültségét. Tőn fák, ka $ élők, A balatoni hajók csak két évszakot ismernek: a mozgalmas nyarat még a hosszú, unalmas telet. A nyár számukra már május elején kezdődik, és tovább is tart, mint a miénk. Október 2- ától, ahogy á téli menetrend éleibe lép, megkezdődik a pihentető évszak, a tél. Ilyenkor már csak a Siófok —Bclatonfüred, a Balaton- boglár—Révfülöp és a Fonyód—Badacsony között közlekedő hajók járják a Balatont. No és a komp a szántód! meg a tihanyi rév között. A Boglár motoroson sok a javítanivaló, de hat időre elkészül. A szomorkás ősz olyan finoman ereszkedik a tóra, hogy az evezőlapátok kavarta hullámok a mólóig szaladnak. A kikötői tél másfél hónapig tart Távolról a nyáron nyüzsgő kikötő is kihaltnak látszik. Csupaszán merednek az égnek a hatalmas árbocrudak; a nemrég még fürge vízibuszok úgy behúzódtak a csöndes öbölbe, mint a megfegyelmezett, sarokba küldött gyerekeik. Nagy József A vékony ködbe bújt kikötőben azonban most is eleven az élet. A nagy hajók, a karcsú vízibuszok gyomrában szerelők dolgoznak. Kajái György munkavédelmi felelőssel a Szaturnusz vitorlás bocijába szállunk, és körbejárjuk a kikötőt. Szemben, a javítópadon, a csúsztatógerendák végénél a Boglár motoroson dolgoznak. Sorra kiigazítják a kisebb-nagyobb hibákat, a hajófenéken a hegesztőpisztoly hideg fénye villog. A Mogyorósi- és a Sós-brig íd rövid határidőre vállalta a hajó rendbe hozását. Azokat a motorokat, amelyekkel a nyáron imitt-amott bajok voltak, most kiemelik, és a télen a műhelyben javítják meg őket. Ott jobban hozzájuk lehet férni. Tisztítják, gyűrűzik és »kormozzák« őket, majd mindegyiket tíz-tizenöt órán át járatják. Sorra hagyjuk el a nyári szezonban oly sokat használt kisebb-nagyobb hajókat. Néhány kivétellel már mind a kikötőben vannak. Ismerős hajósarcot annál kevesebbet látni. Nagy részük jól megérdemelt pihenőjét tölti. Ilyenkor sokan vannak szabadságon. Az evezőnél Kajdi György. Indulás a kikötőbe. Aki ilyenkor fordul meg Siófokon, a kietlen vízparton, rá sem ismer a tájra. Néhány unatkozó üdülőven- dégen kívül félnepszám alig látni embert a sétányokon. 0GÚR SfÓfOK Vízibuszok sorakoznak a téli kikötőben. A szezonban ünnepen, hétköznapokon szolgálatot teljesítő hajósok között nem ritka; akinek most húsz-huszonöt szabadnapot is ragasztanak rendes évi szabadságához. A vitorlás hajókkal szemben kötötték ki a vízitaxikat, a sebesen sikló motorcsónakokat. Annyi az új és a felújított vízi jármű, hogy alig lehet nekik helyet szorítani az öbölben. A móló felé eső kikötőrészban várnáik sorsúkra a »szakállas« hajók. Zöldesszürke »szakállukat« barátságosan simogatja a víz. — Ennyi moszatot négy-öt év alatt szed össze egy hajó — mutat az egyik motoros oldalára Kajdi György. — A víz alatti részek megtisztítása elég sok munkát ad. A M AH AKT siófoki kikötőjében pihenő hajókkal évről évre nagyobb forgalmat bonyolítanak le. De talán még egyetlen nyár sem vette úgy igénybe a kétszázhúsz főnyi utazó személyzetet, mint az idei. Telenként általában kétszázan dolgoznak a hajók rendbehozatalán. Igaz, hogy a vízhez szokott régi hajósoknak nehéz időszak az ősz és a tél, amikor a műhelyben kell tölteni a napot, de hogy a tavaszi indulás zökkenőmentes legyen, arra most kell felkészülni. A hajók itt várják meg a tavaszt, amikor majd újra kipróbálják a motorokat, az irányítószerkezetet és a ikürtöket Ac ÉM Vas megyei Állami Építőipari Vállalat scakipari loépftésvezetősége FÖLVESZ szakképzett hőszigetelő, üveges és parkettás szakmunkásokat. Bérezés, szociális juttatások az érvényben lévő rendelkezések szerint. Jelentkezni lehet személyesen vagy levélben a szakipari főépitésvezetőségnél. Szombathely, Wesselényi utca 34. sz. alatt. _____________________________________ («5950) A Ságvári Endre-brigád az élen A Tabi Zsák- és Ponyvaüzemben a IX. pártkongresz- szus tiszteletére versenyt indítottak a brigádok. Felajánlották, hogy takarékoskodnak az anyaggal, javítják a minőséget, segítsék a gyengébben dolgozókat, szakmailag, politikailag képezik magukat, társadalmi munkát végeznek. Elhatározták, hogy az üzemben rendet tartanak, gondozzák munkagépeiket, s balesetmentesen dolgoznak. Az üzem vezetői nemrég értékelték a brigádok munkáját. A legjobb eredményt a Ságvári Endre-brigári érte el. Tagjai 8720 forint értékű kelléket és alapanyagot takarítottak meg. Jeleskedtek a társadalmi munkában is: udvart takarítottak. Segítettek munkatársaiknak családi problémáik megoldásában. Pavlényi Sándornak és Forró Lajosnak pedig a házépítkezésben segédkeztek. A Ságvári Endre-brigád- nak, ha meg akarja tartani elsőségét, résen kell lennie; Ugyanis a Béke és barátságbrigád mindössze 2 százalékkal, a Béke pedig 2,8 százalékkal maradt el tőle.
