Somogyi Néplap, 1966. november (23. évfolyam, 258-282. szám)
1966-11-20 / 274. szám
A néphez az út a közönségen át vezet Művészet és közérthetőség A MŰVÉSZET és a közérthetőség kérdései körül igen sok vita zajlott már le az utóbbi években. A viták sokszor szenvedélyesek és édesek voltak, de volt egy nagy hiányosságuk: nem igyekeztek tárgyilagos vizsgálódással a dolog mélyére hatolni. Véleményem szerint azonban itt olyan súlyos problémáról van szó, amelyben nem szabad elhamarkodottan ítélni, még kevésbé a tények helyett vágyainkból kiindulva. A vágyak és kívánságok helyett a közönség és a művészet kapcsolatának tudományos vizsgálatára kell építenünk. Mit is jelent az, hogy közönség? Ne tekintsük fölösleges okvetetlenkedésnek ezt a kérdést, olyanféle iskolás »tudományosságnak-«, amely mindent meghatározással akar kezdeni. Azért kell ezt megkérdeznünk, mert a fogalom, pontosabban a közönség szerepe nem mindenki előtt tisztázott Az ugyan nyilvánvaló, hogy a közönség valahol a művész és a nép között van, mindig szélesebb körre terjed ki, mint a művészek csoportjai, de szőkébbre, mint maga a nép. Szerepe tehát általában véve a közvetítés, amely azonban bizonvos történelmi viszonyok között (tehát elsősorban a kapitalizmusban) könnyen vált át szigeteléssé. Ezért aztán sokakban ébredt föl a vágy, hogy a közönséget legjobb volná kiküszöbölni, s helyébe olyan helyzetet teremteni, amelyben a művész közvetítés nélkül, közvetlenül fordulhat az egész néphez. Ebben a felfogásban a közönség múltbeli »csökevény«, már pusztulásra ítélt rossz, amely a kapitalizmus maradványaival együtt ed fog halni, hogy átadja helyét a közönséggé vált népnek; CSAKHOGY EZ UTÓPIA, és nemcsak egyelőre, de mindaddig, amíg a társadalmi fejlődés várható menetéről képet alkothatunk magunknak. A jövő kommunista társadalma például semmi esetre sem jelenti azt, hogy minden embernek egyforma kell legyen a művészi ízlése, sőt éppen azt teszi lehetővé, hogy saját hajlamainak megfelelő művészi tevékenységet folytasson. Ami nem jelent egységes közönséget, hanem éppen a közönség magas fokú differenciáltságát. És nem is különbözik majd ez olyan nagyon a jelenlegi helyzettől! Hiszen lényegében ma is majd minden ember közönsége valamilyen művészetnek; a nép tehát nem közönségre és nem-közönségre oszlik, hanem ennek a fajta művészetnek és annak a fajta művészetnek a közönségére. Amiben változást várhatunk és akarhatunk, az az, hogy az igazi művészet minél szélesebb rétegekhez jusson el. Ám azt nem várhatjuk reálisan, hogy a mai a differenciáltság egy nagy, egységes ízlésű néppé szélesedett közönségnek adja át a helyét. Nem várhatjuk, hál istennek — mert nehezen tudnék szörnyűbbet elképzelni is a művészet jövőjére nézve ennél. A művészet fejlődésének lendítőereje ugyanis éppen a különböző ízlésű művész- és közönségcsopor- tok küzdelme. Amit várhatunk és amiért dolgozhatunk, az »csak« az, hogy ebben a sokoldalúan rétegezett közönségben minél nagyobb legyen azoknak száma (és súlya), akik a jó és a legjobb művészetnek szol- galnaK. közönségül. És ez is igen-igen nagy dolog! A fejlődés útja ebben az értelemben csak a jó művészet közönségének kiszélesedése lehet Nem lehet kikapcsolni a közönség szerepét. A néphez az út a közönségen keresztül vezet ENNEK A DIALEKTIKÁNAK föl nem ismerése tragikus ellentmondásokat okozhat. Ebbe kerülték bele például azok a zeneszerzők, akik a népre való hivatkozással akarták túlhaladni Bartókot mondván, hogy a Bartóké kevesek számára való, »ezoterikus« művészet s ők majd az egész néphez fordulhatnak kantátáikkal. Az eredmény: Bartókot egyre többen értik és szeretik, a koncerttermekben nemcsak Bartóknak tapsolnak, hanem olyan követőiknek is, akiket az előbbiek eleve érthetetleneknek bélyegeztek. És itt- érkezünk el a közérthetőség annyit vitatott és legtöbbször félreértett fogalmához. Véleményem szerint ugyanis félreértés e kérdést pusztán formai szempontból tárgyaim. Sőt ha azt tartanánk érthetőnek — amint sokszor teszik —, ami tartalmától függetlenül azonnal, minden képzettség vagy elmélyedés nélkül érthető mindenki számára, akkor közösséget vállalnánk minden olyan esztétikával, amely a kellemeset, a »beleérzést«, az önélvezetet fölébe helyezi a szépségnek és az igazságnak. Megtagadnánk a művészet igazi társadalmi küldetését, lia az érthetőséget, sőt a köz- érthetőséget szükségtelennek, fölöslegesnek vagy egyenesen hiábavalónak bélyegeznénk. A KÉRDÉS LÉNYEGE ott van, hogy a közérthetőséget nemcsak a forma és a téma, hanem a mű egésze szempontjából kell megítélni, beleértve mindenekelőtt a tartalmat. Bartók művészete, ha pusztán a formát tekintjük, létrejöttekor semmi esetre sem volt »közérhető«, s valóban, néhány ember ha értette Magyarországon. Ha itt megállnánk, akkor a marxizmusnak Hubay Jenőt vagy egyenesen Z erkovitz Bélát kellene vele szemben előnyben részesítenie. Ha azonban azt nézzük, hogy Bartók művészete vallomás a XX. század európai emberének életéről, sorsáról, helyzetéről, küzdelmedről, s hogy ezt Bartók olyan szélességben és mélységben ölelte át, mint rajta kívül a zenében senki más, akkor nem várhatjuk, hogy ez a vallomás az »Ujjé, a ligetben nagyszerű« közvetlenségével ömöljön ajkáról. Mindazok, akik Bartók művészetét korszerű esztétikai fegyverzetében vizsgálják, elmondták, hogy ehhez a hatalmas feladathoz, ehhez a roppant tnondanivalóhoz képest Bartók bámulatosan egyszerű és érthető, tartalmát és témáját minden esetben a legtisztább világossággal, a leglogikusabb rendben fejezi ki. Elsősorban tehát nem azért nem értették, mert új zenei eszközöket használt, hanem mert olyan dolgokat mondott, amelyeket akkor kevesen akartak vagy tudtak megérteni. Ez az oka annak, hogy Bartók érthetősége ma napról napra növekszik, VÉGSŐ SORON nincs vagy legalábbis alig van olyan művészet (ha valóban művészetről van szó!), amelyet kisebb vagy nagyobb fáradsággal ne lehetne megérteni. A kérdés nem az, hogy köny- nyű-e vagy nehéz a műhöz vezető út, hanem hogy ha eljutottunk hozzá, mit kapunk tőle. Egy-egy »nehezen érthető« talmi műalkotás sivárságára éppen akkor döbbenünk rá, amikor már meg- ertettük, s az értésben banálisnak, elcsépeltnek & leegyszerűsítettnek mutatkozott. Nem a műalkotás a fontos a mi számunkra, hanem az élet; nem az a fontos, hogy érthető-e a mű önmagában és önmagjáért, hanem az, hogy érdemes-e megértenünk. Nemcsak a »köz- érthetőség«, hanem a »közérten dőség« is; nemcsak az, hogy őt értjük-e, hanem az is, hogy meg_ tud-e értetni velünk valami lényegeset az életről, sorsunkról, j óvónkról, küzdelmeinkről, az emberi társadalomról. De ezen belül a művésznek a művészet lényegéből fakadó esztétikai és társadalmi kötelessége, hogy mondanivalóját — annak szintjéhez képest — maximális világossággal fejezze ki. Az igazi művészet — ebben az értelemben — mindig közérthető. Vitányi István Csanády János: A HARMADIK LÉT Az éjjel mellettem feküdtél éreztem gyenge válladat, amint a hajpihés ezüstszél a takarókon átszaladt, de aztán — nem voltál sehol. Eltűntél valahova, mint legszebb havú emlékeink; a nyár egy ritka szál virága, mely egyszer nyílik csak. Hiába, hasztalan is kutatnám drága testednek virágszirmait; szerelmünk megújithatatlan egyszer-volt titok az anyagban, mely benned öntudatra nyílt. Testünkön át teret kapott valami halhatatlan élet; időtlen idők óta érett, s egyszerre kettős alakot öltött, mint iker meggyfüzérek; és teret és időt kitöltött, és dalolt bennünk boldogan valami erős harmadik lét. valami roppant hatalom: a részvét egy más életében, az együttérzés — nem veled — túl az íjként feszülő testen, semmibe szórt nyilak nyomán a nyílni készülő titokkal... Az éjjel mellettem feküdtél, de mint ki hirtelen kilobban, szívemben, e múló anyagban simítom már csak hűlt helyed. Hajtsd ide kedves fejedet. Bodó Béla: AZ ASZTAL SZERELMESE — NEM MENNÉNK BE IDE? rágná belőle, hogy rögtön fű- vissza, mint valami hűtlen ba- mi a szép bennük. »Nem ér- työrészm kezdett, pedig ko- rfttra. mert nem érthetik, hoÉVTIZEDEKIG gyan vált a fa, amely ott állt majdnem gyökereivel a földben, hogyan vált a gyaluk beavatkobokáig érő zöld kötényt hor- a vésók> a kalapács dott a műhelyben, amelynek munkájával ékes tárggyá, már gazdája araiak idején házat szinte nem is használati (levásárolt magának, Gobáli bá- loggá, mint ahogyan — tette évig hajnaltól esbg hajlado- mondjuk, káposztát reszelje- zott a műhelyben, ahol feke- nek rajta.« te-bamává vált a gyaluja — mindegyik — a sok fogástól, — inkább sürgette, mint kér- moly ember. A szögre se úgy dezte Gobáli bácsi. Türelmet- nézett, mint mi, közönségesen, len sóvárgás volt a hangjában, A szög az 6 számára az alko- ahogy benézett a bizományi tás egyik segítője. Sokszor üzletbe. mustrálta szöges ládikóját Balzac írja: kétféle költő úgy, ahogy a festő az olajlétezik. A kifejező költő vers» színek tuibusait, amelyekből ben mondja el mindazt, amit majd kikerekedik a kép, a az érző költő csak érezni tud, táj. szavakkal, rímekkel toimá- Sokan hallhatták szép lobo- csolni képtelen. Az idézetnem gását a pácolás rejtelmedről, szó szerinti, de az érző költő mert tudvalévőén a fának az kifejezés illik az öregre, aki adja meg első fő lépését, hogy különben asztalos volt — kifejezze az elképzelést ak- mégpedig örökre. kor, amikor rajzolat, kiszabás, Ha ő rátekintett egy darab- összefabrikálás és fényezés ka furnérra, már a fák ju- után kész a mű: négy csodá- tottak eszébe, a furnérok szü- latos lábán az asztalka, vagy lői, ősei — mindenféle fák, az intarziás szekrény fensénagy lombúak és vékonykák, gesen, vagy a remek, masszív . __, , ,. E ^r «, örag orazísi.«, aranyié *“"££**“**■ «■ «• « « Művész volt, vagy csak a munkát szerette szenvedélyesen, kitérő lenne ezt megvá- aho! vésői, kalapácsai rend- {aszalni ben sorakoztak a falon készen arra, hogy szenvedélyes szeretettel kézbe fogja őket Csak lánya írt neki néha falujából, ott élt szegénységben, sok gyermekével. A műEGY BÁCSIKA ÁLL az antik bútorok üzlete előtt Jo kabát, velúrkalap, élénk ssem, ritka szálú bajusz. Ebfelé kutat a csillár-fényes üzletbe. No, helyhez közel talált magának j^. CK>bálj Hái lakást, egy bizonyos özvegy- máT nyugdíjban, volt, egy fenyőfa ágy a falnál, amelyet a főbérlő akkor költöztetett az albérletnek szánt szobába, amikor az ura ahol a fák úgy sorakoztak két- diófaszínével illő gőggel ülő oldalt, mint a bandukoló ván- polcaival hordozza majd az dacok, megállt egy sudár, ne- irodalmat A deszkákról is héz fa előtt, s úgy látta meg úgy tudott beszólni, mintszea fa élő derekában a jővén- rnélyes barátairól — például __ __,, d őbeli asztalt, mint a szob- sokáig emlékezett egy szálra, ^^'"^ körbejár, majd lakótelepen. S akkor megismétli: — Nem mennénk be ide? Bent, az állami műkeresksea sírdombot választotta lakó- késben Gobáli bácsi tekintete rész a szobrát az ormótlan amely nem akart kiszáradni kőben. Megállt a fa előtt, —, élt ez a deszka, kérem, s az asztalra gondolt, ame- élt, és milyen csomós volt... lyet olyan gonddal szabna, fa- Szomorúsággal gondolt rá POLIN EK ZOLTÁN: SZORONGÁS Hazalátogatnak a derűs évszakokban mosolygó rokonaink hozzánk, vállon veregetik az egykori utcákat keresztet vetnek a templomok előtt s fojtogatja torkukat a honvágy. A kocsik puhán ringatóznak a presszók boldog ámulatában, hol néhány ismerős ügy Idézi fialnak Kolumbusz Kristófot estére mint nagy nemzeti hőst. Éjfélig életükről mesélnek s a titkos varázsigékről megszállottan. Majd aludni térnek a honi ég alatt a tőzsdére gondolnak s a jövőre e zűrös atomkorban. S én újra nekivágok. A restiben félkevertct iszom és elutazom hajnalban még, hogy elmondhassam egy falu iskolájában azt amit leginkább elhallgatnék. A derűs évszakokban hazalátogatnak rokonaink. Sok derék polgár s kedélyes körutazást tesz velük napfényes városainkban a mindenható fan* g a kegyes dollár. volt még ott, s egy közomse- hirtelen a beit mélyébe Inges konyhaasztal, amelyre a ^ul. főbéri őnő barna linóleumot — Még megvan... Ezt kell szögezett. Esténként, amalcor megnézni! Gobáli bácsi vacsoráját főző- sarokban kecses kis aazgette a konyhában, emlegette taUja áh egy hatalmas szefc- is a tölgyfa ágyat, a Jdvén- ámy6feábaa. Filigrán bóhedt szekrényt, mégpedig 4 .... . ,, . _ azért, hogy elmondhassa: tu- tar nemes görbületekkel, fi- domása szerint hol és kiknél nőm hajlatokkal. Csak a tete- ragyog az a sok-sok bútor, látszik, hogy az idő eíha- amelyeket eddigi életében, Jadt fölött szinte azt mondhatná, a szive vérével enyvezett össze S míg Tegnap meg a kfa-alsatcsak a föbérlőnő ráncos ásí- ban tartották — mondja. —— tása nem jelezte, hogy vége Ezért siettem... van már az esti diskurának, Aztón csöndesen: lobogott belőle a szó egy-egy tűi«*-*«* nv>«tcmarb>m tündöklő pohárszékről, amely “ Tüstént megismertem... itt meg ott, ilyen meg olyan Van annak mar harminc ©ve, szép lakásnak legszebb dísze, hogy csináltam, vagy az íróasztalról, amely- Megsimogatja a kis barofck- nek cse^znyefájába vésővé as2taJ * ö ágy vttrozsakat hímzett, s amely — . tudja-e, kérem —, egyenesen lan, mrnt a regi romantikus egy villába került. regényekben az apáké, akik Volt, aki ismerte, s azt vánségükben rábukkannak elmondta róla: hasonlít a bo- veszett gyermekükre. hémvilág tékozló tehetségű Meetöröite a bajuszát festőihez, akik nyomorognak, Megtorol tea Dajus^_ remekeik pedig gazdag és mű- Meg kene vásárolni, veletlen parvenükhöz jutnak. Aztán más hangon, azpeäy*- Egyébként csak azért emleget- ből érezni lehetett a diadalt, te azokat a helyeket, ahová bútorai kerültek, hogy ezzel folytatta: is közölje művei megbecsülő- — A lakásba az unoka^ Bének külső jeled!; s elmagya- nak... ö ugyanis főlábonans- rázfca, hogy nem is értik ők, nő.
