Somogyi Néplap, 1966. november (23. évfolyam, 258-282. szám)

1966-11-20 / 274. szám

Vasárnap, 1968. november ífl. 3 SOMOGYI NEPIAP A somogyi kommunistákat képviseli a kongresszuson A HOMOKSZENTGYÖRGYI TSZ-ELNŐK JÁRÁSI, MEGYEI TA­NÁCSKOZÁSOKON gyakran találkoztam vele, hallgattam felszólalásait. Mindig úgy érez­tem, hogy ez az ősz hajú em­ber, amikor beszél, maga élőt: lóitja a vezetése alá tartozó gazdaságot, a homokszentgyör- gyi Zöldmező Termelőszövet kezetet Berki József ötvenkét éves, tősgyökeres szentgyörgyi. Min­denki ismeri a faluban, és ő is ismer mindenkit. Ez nélkülöz­hetetlen ahhoz, hogy jól dol­gozzon a nagy közösség, a szö­vetkezet. Nehéz lenne felsorol­ni, mi mindenben mérhető az együttműködés eredménye Elegendő csupán egyetlen pil­lantást vetni az elnöki iroda falára: tizenöt elismerő és di­csérő oklevelet számoltam ösz- sze hamarjában. Az üvegajtós szekrényben sok díjat is látni, kiállítások, versenyek emlékei. Mindez a közösségé, de neki is sok része van benne. Róla ma­gáról, munkájukról és annak elismeréséről vallanak kitünte­tései. Tíz évvel ezelőtt a Szo­cialista Munkáért Érdemérmet, öt évvel később a Munka Ér­demrend ezüst fokozatát, ta­valy pedig a Munka Érdem­érem arany fokozatát kapta. Szereti munkáját, lelkese­déstől fénylik a tekintete, ami­kor a szövetkezetről beszél. Aztán másmilyen csillogást lá­tok ezekben a szemekben, ami­kor kongresszusi küldötté tör­tént megválasztásáról beszé­lünk. — OLYAN NAGY EZ A MEGTISZTELÉS. amilyenre nem is gondolhattam — mond­ja. — Nehéz erről beszélni ... Ezért a múltra fordítjuk a szót, arra az időre, amikor Berki József még egyénileg gazdálkodott — A kisparcellás gazdálko­dás eredményeivel mindig elé­gedetlen voltam. Sokat olvas­tam akkoriban, megnéztem, hogyan lehetne minél többet kihozni a földiből, s mát kell adni ahhoz, hogy jól teremjen. A gép — gondoltam — sokat segíthetne. De akkor a nadrág­szí jparcellákból táblákat kelle­ne csinálni. Talán ha összeáll­nánk néhányan .., Határozott elképzelésem dehogyis volt csak tapogatóztam, a helyes megoldást kerestem... 1952-ben meg is találta a megfelelő megoldást és belé­pett a faluban akkor megala­kult szövetkezetbe. Hamarosan azonban felbomlott a közösség, mindössze tizenhét család ma­radt benn. Köztük ő is. Brigád­vezető lett majd 1955-ben el­nök. Egy évvel később felszá­molták a szövetkezetét, s 1959 tavaszán alakult meg ismét; az ő elnökletével láttak munká­hoz a homakszentgyörgyi szö­vetkezeti gazdák. Azóta is ki­tűnően vizsgázik a Zöldmező Tsz. — ÖRÜLÖK, HA LATOM, hogy jól élnek nálunk az em­berek. Mindig azt mondom a tagság összejövetelein, hogy szorgalmas, becsületes munká­juk gyümölcsét ők szedik le, nekik lesz több hasznuk abból, ha jól dolgoznak. Vessünk néhány pillantást az 1959-es és a tavalyi adatokra. Negyvenöttel emelkedett a családok, százhetvennel a dol­gozó tagok és — ez is sok min­denről vall — több mint nyolc­vannal a dolgozó családtagok száma. Az akkori hat helyett tizenkilenc traktort vettek lel­tárba a múlt év végén. A kö­zösből származó jövedelemből tavaly több mint 17 000 forint jutott egy-egy tagra, s a közös vagyon megközelítette a har­mincmillió forintot. (Ennek há­romnegyede tehermentes!) Ta­valyról félretett több mint két­milliós készpénztartalékukhoz nem kell hozzányúlniuk az idén, s az idén sem maradnak el az utóbbi években kifizetett részesedéstől. Munkanorma szerinti, pénzbeli díjazást al­kalmaznak, 1964 óta 56 form­ot fizetnek egy-egy munka- i ormára. A szövetkezet gazdagodása meglátszik a faluin. Üj házal? •pülnek, egyre több a tetőkön a tv-antenna, s nemsokára megnyitja kapuit az új műve­lődési ház. Az elnökben köz­ben már újabb elképzelések születnek, ezekről tanácskozik a szakvezetőkkel. Milyen irá­nyú legyen a növénytermesz­tés, hogyan lehetne fejleszteni az állattenyésztést, tökéletesí­teni a szervezést, az irányítást — Mindig támaszkodhattam vezetőtársaim segítségére. An­nak idején Rosta Ferenc főag- ronómus, most Exner Zoltán vezetésével a fiatal szakembe­rek mellettem állnak. A jó fő­könyvelő aranyat ér. Csonka Vilmos kitűnő szakmai ismere­teinek köszönhető, hogy a szö­vetkezet számvitele mindig jól tükrözi a termelés helyzetét A szövetkezetről beszél, ar­ról, hogy az eredmények sok­sok ember fáradságához fűződ­nek. Köztük van ő is. Gondja több van, mint a többieknek, az éjszakákból kevesebbet tölt pihenéssel, mint mások, ön­magáért nem kellene ennyit fáradoznia, a közösség ügye viszont megéri a több gondot, az álmatlan éjszakákat. Meg­éri, hiszen ez a falu még soha­sem volt olyan szép, olyan gazdag, mint most. — NEM VAGYOK RÉGI PARTTAG. de mint pártonkí- vüli is mindig igyekeztem a tő­lem telhető legtöbbet tenni, hogy jói végezzem a rám bí­zott munkáit A tagság elnöké­vé választott, bizalmat köl­csönzött, s úgy érzem, sohasem éltem vissza vele. Pártunk tiszta politikája sokat segít a gazdasági feladatok megoldá­sában is. Mint kongresszusi küldött azt várom a kommu­nisták országos tanácskozásá­tól, hogy további erőfeszítése­ket tesz a termelőszövetkezeti parasztság életszínvonalának emelésére, s a VIII. kongresz- szus utáni első sikeres lépése­ket újabbak követik a politikai és a gazdasági életben. Mint mezőgazdasági üzem vezetője azt is várom, hogy a kong­resszus irányt szab a szövetke­zeti gazdálkodás jövőjét ille­tően. örülök, hogy ebben a munkában én is részt vehe­tek... Sok sikert kívánunk ehhez Berki elvtársnak, megyénk egyik kongresszusi küldötté­nek. Hcmesz Ferenc Bátor színvallást!- TUDOM, HOGY KOMMUNISTA VAGY.. Őszintén szólva nem is ítéllek el érte, hiszen mindig becsül­tem azokat akik kitartottak el­veik mellett. De ... értsd meg, amit most mondani akarod?, azí nem a kommunistának mon­dom. Mint magánember hall­gass meg engem, hisz régóta ismersz, tudod, hogy ... Csendes hallgatóként ültem az asztalnál, s megvallom, él­veztem a helyzetet. A közép­korú férfi ugyanis nem mond­hatta el akadálytalanul bána­tát, mert a másik, a kommu­nista, nem is valami tapinta­tosan közbevágott: GÖMBPAVILON-KILÁTÓ •'••• ..v A Somogy megyei Tanácsi Építőipari Vállalat az 1966. évi Budapesti Nemzetközi Vásáron kiállított gömbpavilont építi föl a balatoni)oglári hegytetőre. A kilátóról gyönyörű panoráma tárul majd elénk, tiszta időben Keszthelytől Tihanyig betekinthető a Balaton. A tervek szerint a pa­vilon alsó szintjén presszó is lesz. Megkezdődött a Zakuszka-gyáríás Negyedik helyen áll a Nagyatádi Konzervgyár Szomorú az idő. szemerkél az eső. A Nagyatádi Konzerv­gyár udvarán mégsem szüne­tel a munka. Fürgén szalad­gálnak a piros és a sárga villás targoncák az üres üve­gekkel és a konzervekkel. A szezonnak vége van, a gvár azonban most is termel. Ked­den kezdődött meg a Szovjet­unióba exportált Zakuszka gyártása. December 31-ig száz vagonnal készítenek a közked­velt előételből. Most volt a főpróbája a Sophiana Gép­gyár. M—1 jelű légtelenítő- és zárógépének. Automatikusan meózza az üvegeket és a gyűrűket. A nem megfelelő méretűeket kidobjai Amikor beállították a gépet, két és fél óráig figyelték: két üveget tört el. Ezek más üveggyárból érkeztek, más méretűek vol­tak. A gép haszna a sterili­zálásnál mérhető le: a kon­zerv nem lesz vízbefolyásos, nem csúszik el a gumigyűrű. Sokkal kevesebb a selejt. Nagy gondot fordít a kon­zervgyár a Zakuszka minősé­gének további javítására. Ugyanazt az anyagot használ­ják az előételhez az édesüzem­ben; a paprikahüvelyt, a sár­garépát, a fehér gyökeret, a zellert, a vöröshagymát azon­ban gondosan kiválogatják. Ügyelnek rá, hogy a szüksé­ges mennyiségű olaj benne legyen a Zakuszkába. S arra is, hogy meglegyen a paradi­csom előírt szárazanyag-tar­talma. Az édesüzemben főzik a sárgabarackdzsemet, a pincé­ben palackozzák az almabort. S hogy ezenkívül milyen munkák folynak a gyárban? Most szerelik ki a befőttekeit, szállítják ki a készárut kül­földre. A Nagyatádi Konzervgyár az idén háromnegyed év alatt hatszázegy vagon konzervet szállított külföldre, kétszáz­kilencvenhat vagon árut bel­földre. Az ország tizenhat konzervgyára között a negye­dik helyen áll a nagyatádi. Három gyár már teljesítette évi tervét, az atádi üzem a tervezett száztizennégymilliós termelésből százki lencet telje­sített eddig. — Még ötmillió forint van hátra a tervből... A rendel­kezésünkre álló adatok sze­rint túlteljesítjük a tervet — mondta Sasvári Ferenc igaz­gató. Nagyon kedvezően alakult ebben az évben a termelé­kenység: a termelés növekedé­sének több mint kétharmada a termelékenység emelkedé­séből adódik. Négy százalék­kal kisebb létszámmal oldotta meg feladatát a konzervgyár. Ez az év sem volt kedvező a gyár számára. Több gyü­mölcs, zöldség kiesett a rossz időjárás miatt. Hogy így áll a gyár, mégis túlteljesíti a ter­vét, a kongresszusi munkaver­senynek köszönhető. A mun­kások lelkesedése, a jobb szervezés, a munka intenzitá­sának emelkedése a verseny eredménye. Eddig 3 400 000 fo­rintot hozott a gyárnak a fel­ajánlások teljesítése. S ha ez az összeg a kiesések miatt nem jelentkezik Is év végén teljesen pluszban, a verseny nélkül, a nagyobb odaadás és törekvés nélkül nem remélhet­né a konzervgyár, hogy tuuei jesíti tervét. Minden üzem, minden részleg százezrekéi adott a kongresszusi verseny­ben. Az édesüzem két száza­lékkal növelte az első osztá­lyú konzervek arányát, hu­szonnyolc vagon borsóval, hu­szonkét vagon zöldbabbal töb­bet dolgozott fel a tervezett­nél. A savanyúüzem tíz va­gonnal több almabort készí­tett. A készáruraktár száz- nyolcvan forinttal csökkentet­te az egy vagonra jutó csoma­golási költséget. Tizenegyezer forintot takarítottak meg az­zal, hogy a nagyobb ládákról levett pántot a kisebb ládák lezárásiéra felhasználták. A zárógarnitúra-üzem 27 324 fo­rintot, a göngyölegtelep 230 863 forintot takarított meg. Mindez hozzájárult ahhoz, hogy a tervezett éves nyere­séget a gyár már a harmadik negyedév végén elérte. Az előzetes számítások szterint mintegy két hét nyereségré­szesedés várható. Ez tükrözi az idei eredményeket, hiszen tavaly három és fél napot fi­zetett a gyár. Az új mechanizmus előszele is érződött már ebben az év­ben a konzervgyár munkájá ban. A tröszt; három mutatót (létszám, béralap, termeié kenységi mutató) határozott meg, sokkal jobban érvénye­sült a nagyatádiak Önállósága Lajos Géza — Látod, ezt nem kellett volna mondanod. Ha tudod, hogy kommunista vagyok, rá­adásul becsülsz is érte, akkor tudnod kell azt is, hogy a kettő nem elválasztható. Én nem tudok egyszer kommunis­ta lenni, egyszer meg magán­ember. S ha te mégis meg­kísérted, hogy »magánember­ként« másfajta véleményt csi­karj ki belőlem, pórul jársz, azt előre megmondhatom,.. A vita tovább folytatódott. Azt nem sikerült megtudnom, hogy a férfi mit akart elmon­dani a »magánembernek«, mert takarodót fújt, s a téma most már a kettős élet körül forgott Mindkettőjük arról beszélt, hogy van ilyen az életben, csak egyikük elítélte, másikuk természetesnek tar­totta. S ami számomra a legérde­kesebb volt: nyílt, őszinte színvallás tanúja voltam ... Ez a társalgás és a körülöt­tük zajló élet tapasztalatai ad­ták az indítékot, hogy beszél­jék erről. Mert e kispolgári megnyilvánulás, a magánem­ber keresése a kommunista mögött, nem véletlen és nem egyedi jelenség. Oka van, s az okot jobbára mi szolgáltatjuk — a béke kedvéért vagy egyé­ni érdekünkben ... RENDKÍVÜL IZGJLMAS DOLOG EZ. A párt történőiéiből példákat fel­sorakoztatni könnyű volna. De hát az illegalitásról beszéljek, a felszabadulás utáni évekről, az ellenforradalmat követő konszolidáció eseményeiről 1966-ban? Emlékszem, magam is írtam egyszer egy kommu­nistáról, aki az elleforradalom idején az őrségen keresztül mindenáron be akart menni a járási bizottságra. S ott akkor, hideg géppisztolycsővel az ol­dalában azt mondta: »Azért, mert kommunista vágyók, ide tartozom ...« Nem félt. De nem ilyesmire gondolok. Nem arra, hogy kiálljunk a Kossuth térre, és mellünket döngetve kiáltsuk: kommunis­táik vagyunk! Nem arra, hogy ez a hitvallás tartózkodást, fé- elemérzést keltsen bárkiben, mert ilyen idők tanúi is vol­tunk. De ne szégyelljük, hogy kommunisták vagyunk, mert nincs miért szégyenkeznünk! Mégis tapasztalhatunk olyas­mit, hogy valaki határozott, szilárd kommunista a munka­helyén, a házi összejöveteleken viszont langyosan, belenyug- vóan viselkedik — a barátság kedvéért. Akkor sem más a véleménye, de mintha elné­mulna, valahogy nem szívesen nyilatkozik meg. Szavából em­ber legyen a talpán, aki kiérzi materialista világnézetét.. És ez a visszahúzódás elgondolkozta­tó, figyelmeztető jelenség. MIÉRT VAN AZ hogy a barátság oly sokszor sutba kényszeríti az elveket, hogy társaságban elbizonytalankodik a világné­zet? Miért vagyunk gyengék, szófiának magánéletünkben, miért veszítünk harcosságunk­ból, szilárd meggyőződésünk­ből, ha olyan társaságba keve­redünk, ahol más felfogású emberek is vannak, és esetleg fennhéjázva élcelődnek e veinkkel? Miért nem merünk sokszor kommunista alapállás­ból és meggyőződéssel vitat­kozni? Mondhatná valaki, hogy el­késett dolog beszélni erről, hisz a kongresszusra készülő­dés időszakában egyre jobban ki terebélyesedik a politikai élet, vitatkoznak, érvelnek a kommunisták, állást foglalnak félreérthetetlenül. Hadd védekezzek mindjárt. Igaz; s ez a felélénkülés na­gyon időszerű volt már. De a nyüt állásfoglalás nemcsak a hivatalos fórumokon, nemcsak a gyűléseken és összejövetele­ken, hanem a magánéletben is követelmény! S ott még — a kettő bármennyire elválaszt­hatatlan elvileg — valljuk be, van mit rendbe tenni. És van dolgunk azokon a hivatalos fó­rumokon is, ahol nemcsak kommunisták vannak jelen, ahol kispolgári nézetekkel kel­lene hadakoznunk, s ahol néha a »tekintő!ytisztelet«, a rosszul érte’mezest »politizálás« tesz engedékennyé bennünket, s forrasztja ajkunkra a szót. Az ideológiai munkában, az eszmei offenzívában hogyan akarunk csatát nyerni, ha aj­kunkról nem a kommunista meggyőződés szól, hogyan aka­runk győzni a legkülönbözőbb téves nézetek ellen, ha jelenlé­tünkből, munkánkból, érveink­ből nem árad félreérthetetle­nül szilárd materialista világ­nézetünk? A KOR KÖVETELMÉNYE minden­képpen az, hogy merjük valla­ni kommunista voltunkat. Nem fennhéjázva és másokat leke­zelve, ez nem kommunista jel­lemvonás. De igenis hittel és meggyőződéssel, szenvedéllyel és nyíltan valljuk, mert vall­hatjuk azt, amire életünket tettük fel. Nem különleges emberek a kommunisták. A felelősségből, a munkából, az áldozatból jut több nekünk, mint másoknak, nem a jogokból. Ha a fogal­mat elemzem: elvhűség, er­kölcs, fegyelem, felfogás, ma­gatartás és munkastílus, meg­győződés és önbírálat, forra- dalmiság és lelkesedés jut az eszembe. De semmiképpen sem elzárkózás, magunkba húzódás, kényelmesség és tapintatos haltga tagság. Mert nekünk beszélnünk kell! A párt — múzsa! A nagy, országépítő feladatok ih tótő je, mindennapi cselekedeteink irányítója. S tagjának lenni kötelességet jelent a munká­ban, a magatartásban, a vitá­ban, a magánéletben és min­denütt. Merjünk és akarjunk hát bátran szint vallani, okunk, alapunk van rá, hisz amit tettünk, az mindany- nyiunk, az egész ország érdeke. S erre büszkék lehetünk. Ne­künk kell bizonyítani, hogy kár keresni bennünk külön a. magánembert és külön a kom­munistát. Mi csak egyféle em­berek lehetünk: kommunisták minden megnyilvánulásunk­ban! Ezt vállaltuk, tehát val­lanunk kell... Jávori Béla Most aktuális, most olcsó! Matlaszé pizsama Téli zokni Gyapjú kötött kesztyű Ekrü horgolócéma Taftszalag (színes) Keresse föl a Kaposvár, Ady Endre utca 1. szám alatti Leértékelt Áruk Holtját, ahol nagyon ölesén vásárolhat. 303,— Ft helyett 200,­-Ft 12,— Ft helyett 8,50 Ft 63,—Ft helyett 44,­-Ft 14,80 Ft helyett 5,—Ft 7,40 Ft helyett 2,—Ft 0996)

Next

/
Oldalképek
Tartalom