Somogyi Néplap, 1966. október (23. évfolyam, 232-257. szám)
1966-10-11 / 240. szám
Kedd, 1966. október 11. 3 SOMOGYI NÉPLAP Állattenyésztő szakemberek tanácskoztak Siófokon Somogy fölényes győzelme a rádiós vetélkedőn IZGALMAKBAN, ÉRDÉ- I (Az ember csak azt nem érti, KÉS FORDULATOKBAN és hogy ami most pillanatok alatt (Tudósítónktól.) A nagyüzemi állattenyésztés — azon belül a tehenészet — jelentőségét egyetlen termelőszövetkezeti állattenyésztőnek, állatorvosnak és más mezőgazdasági szakembernek sem kell hangsúlyozni. Hogy most mégis ez volt a fő témája egy .siófoki tanácskozásnak, ennek az a magyarázata, hogy a siófoki járás szárvasmarha-tenyészté- se nem fejlődik olyan ütemben, mint ahogyan kellene. Erről beszélt vitaindító előadásában Lestár Albert járási főállattenyésztő. — A siófoki járásban 4700 szarvasmarhát, ezen belül 1700 tehenet tartanak. A tehenészetek hozama még mindig nem kielégítő. A járásban a tehc- nenkénti átlagos tejhozam 2200 liter körül van, ez kevést így nem gazdaságos a termelés. 3000 liter alatt a tehenészet csak ráfizetéses lehet. Vannak a járásban már szép eredmények is, például Balatonszaba- diban, ahol elérték ezt a hozamot. Tehát járáson belül is akad követésre méltó példa Mind több termelőszövetkezetbe kerül állattenyésztésben jártas, jól képzett szakember. A járás állatorvosad a legnagyobb segítséget adják és adták Azonban nekik is, másoknak is gond, hogy egynémely gazdaságban nem törődnek eléggé a szakszerű takarmányozással. Több tehenészetbe minden megfontolás nélkül hoznak idegen helyről állatokat, az értékes egyedefket pedig gyakran kiselejtezik Előfordul, hogy a legjobb fejlődési! egyedeket állítják hízóba, mert így hamarabb tudnak exrtérn minőségű hízómarhát előállítani. Sok helyütt ezért a tulajdonképpeni selejtanyag kerül tenyésztésre, tovább tartásra. Ilyen és ehhez hasonló hibák vezetnek az alacsony tej- hozamhoz. A járás tsz-ei 2,5 millió forintot kaptak a vemhes üszők leelletése után. Azonban észre kell venniük a gazdasági vezetőknek, hogy nemcsak a vemhes üszők leelletése a cél, hanem az, hogy az arra alkalmas utódok tenyésztésbe kerüljenek. Kaffka György, a Balaton- szabadii November 7. Tsz főI agronómusa elmondta, hogy n-'luk a magyartarka tehenek azt a hozamot adják, amit várnak tőlük. Más tsz-ekben viszont ez a szarvasmarhafajta 4—5 forintért termeli a tej literjét, s ez nem gazdaságos. Takarmányozási hibák, férőhelyproblémák, az állattenyésztésben dolgozók szakmai tudásának hiánya mutatkozik meg ebben. A főagronómus szerint dotálni kellene a végtermékeket: a tejet, a tenyész- anyagot, a húst Boda János, a tsz főállattenyésztője így summázta véleményét: — Balatonszabidiban és a többi tsz-ben is tudják, hogy a tenyészet elhanyagolása nem vezet jóra. Találni kell egy ésszerű megoldást, s ehhez a rmniszrtériumtól is segítséget várunk. A tehenészet fejlesztése részben beruházás függvénye. Ezen a téren állunk talán a legrosszabbul. Ballag András, a járási tanács vb-elnökhelyettese hozzászólásában elmondta, hogy a járási vezetők minden fontos lépés előtt kikérik a szakemberek véleményét. A gazdag tapasztalattal rendelkező állat- tenyésztők és állatorvosok nélkül eredményes állattenyésztést nem lehet megvalósítani. Ismertette az állatelhullásokból származó tetemes kieséseket: 1964-ben például 1,5 millió, 1965-ben 1,8 millió forint értékű kár származott ebből, s természetesen a jövedelem is számottevően csökkent. Az elnökhelyettes végül felhívta a szakemberek figyelmét a sertés-, a juh- és baromfitenyésztés fontosságára, valamint a háztáji állatállomány fejlesztése körüli teendőkre. Dr. Erdélyi János s Átvették a darupályát Megtörtént az első széria — tizenkét készlet — egyenes acélszerkezetű építkezési darupálya műszaki átvétele a barcsi vasszerkezeti üzemben. A gyártmányt minőségileg Rdíogastalannak találták, rövidesen megkezdődik az elszállítása. a szőkébb pátriánk iránti szeretet sok jelével bővelkedett a péntek esti rádiós vetélkedő. A Tiszán innen, Dunán túl című sorozat első középdöntője — amelyet megyénk 47:36 pontaránnyal nyert meg Fejér megyével szemben —, a lakosság többségét a készülék mellé vonzotta ezen az estén. Minek köszönhető ez a szép eredmény? Nem kétséges, hogy a lelkes előkészületeknek, a szervezettségnek és a nagyon egészséges lokálpatriotizmusnak. Az adás megyei központjában, a Megyei Könyvtár előadótermében kis táblácskák jelölték az «-ülésrendet-“: irodalmárok, biológusok, örvösek, történészek stb. S a széksorok megteltek ... Eljött minden meghívott, aki csak tehette, és egy kicsit is szívügyének érezte a megye továbbjutását. A versengő, vetélkedő játék lázba hozta az egész megyét. A közvetlen részvevők százai mö gött ott álltak a gépkocsivezetők, a posta; a pedagógusok, népművelők újabb százai; a könyvtár utcájában két sorban várakoztak a személygépkocsik készenlétben, hogy bármelyik pillanatban oda robogjanak, ahova éppen szükséges. És erre az ügybuzgalomra, a vetélkedő egyéb tanulságai mellett, érdemes fölfigyelnünk. A MŰSOR EGÉSZÉBEN ÉLVEZETES, a közepét leszámítva pattogó ritmusú, lendületes volt. Hasznos villámkérdések szőtték át a magvasabb feladatokat. Közülük főleg a néprajzi, a népművészeti feladatok megoldása értékes számunkra különösképpen, a megszerzett pontokon túl is. A buzsáki Misefa F erencné menyasszonyöltöztetője, és a lengyeltóti Tóth Vörös József betyártörténete kiemelkedő sikert, élvezetes perceket jelentett. Az pedig, hogy négy somogyi községben (Balatonsza- badi. Nagyberki, Bate, Taszár) jóformán percek alatt egy-egy szép somogyi népdalt s hozzá dalosokat leltek a rádiósok, ez külön is dicséretet érdemel. ország-v'lág előtt szinte magától megoldódott, az miért nem sikerül hosszú éveken át ugyanott és megyaszerte? ... Vagy népdaléneklésben, kórusmozgalomban a rádiónál lejjebb nem adjuk?) Sikeres volt és mivel hozzánk ez áll közelebb, színesebbnek és gazdagabbnak tűnt a siófokiak jövőből küldött tudósítása. A dunaújvárosi aktualitásokat, helyi színeket viszont ott, helyben ismerik jobban. A műsor talán egyetlen dramaturgiai gyöngesége a "költészeti“ verseny le- és agyon- bonyolítása, ill. a tánczeneegy- veleg előadása volt. Sajnáltuk rá a műsoridőt; a gügye versikék helyett — a múzeumi hónapra való tekintettel — igazán tartalmasabb és hasznosabb feladványt is talál na t- tak volna a szerkesztők. Külön szólnánk egy Somogy- ból elszármazott nevezetes emberünkről, Fodor András József Attila-díjas költőről, aki a feladatnak megfelelően azonnal vállalkozott, hogy lakásáról a VI-os stúdióba -lessen, pontokat szerezni szülőföldje vetélkedőinek. Aki felkérte erre és «előkerítette« őt: Dura László, nemrégen még somogyi, ma pesti népművelő. Ezek után már nem volt nehéz egykettőre «kibarchobáz- ni« azt, hogy kiről is van szó. Ez az akció hét pontot s egyben fölényes győzelmet és a decemberi országos döntőre helyet is biztosított a megyének. SZÉP, NEMES ÉS TARTALMAS vetélkedés volt ez, a rádió nagy nyilvánossága előtt. A sikert lelkes, közös törekvés hozta meg. És ha ez a lendület és lelkesedés átterjedhetne a kulturális neveiőmun- ka, a közművelődés mélyebb, de kevésbé látványos helyi feladataira is, akkor Somogybán hegyek mozdulnának, és hömpölygő folyamok lennének a mai állóvizek. Wallinger Endre Térképen a holnap. De nemcsak térképen. A holnap nyomait már ma is meg lehet találni Nagyatádon. A járási székhely lassan új arcot ÖU. Ez a múltból indul ki. A községi tanáccsal szemben a park öreg gesztenyefái a tegnapot őrzik. Megfakult koronájuk alatt mindennapi életét éli a kopott fürdő. Ennek a hajdan román stílusú épületnek nemcsak a falait kezdte ki az idő, hanem á hírnevét is. Egy háború előtti prospektus a balneológus szakvéleményét idézve azt írja, hogy a »-nagyatádi ásványvíz, amely szénsavval telítve elsőrangú asztali víz is — a főidből vagy bőséggel folyó kész orvosság.« Hajdan a környék Mekkája volt ez a park. Gyógyulást váró emberek jöttek ide, s aki hosszabb időt akart eltölteni, napi négy-öt pengőért szobát és napi háromszori étkezést is kapott a községben. A víz ma is ugyanazokat az ásványi anyagokat tartalmazza. Egy nemrég elvégzett vizsgálat bizonyítja a gyógyhatását. Mégis sokkal kevesebben keresik föl, mint hajdan. Megkopott a hírneve. A község üzemeié pedig megnőtt. Az 1911-ben Gombás Paszománygyár néven alapított cémagyár ma 934 embert foglalkoztat. Négy évvel ezelőtt mindössze kétszáznú- szan dolgoztak a gépék között. A konzervgyár egy-egy idény alatt ezerkétszáz embernek ad A jövő kovácsai (l) MÚLTÉS JELEN munkát. 1939-ben Ötvöskónyi- ban alakult az üzem. A néhány munkás lekvárt főzött. Gyors iramú fejlődésének kezdetét a háborús konjuktúrának köszönheti. Igazi gyárrá fejlődésének azonban ezekben az években lehetünk szemtanúi. Teljes rekonstrukciójára 213 millió forintot költenek. Szükség van erre a nagyarányú fejlődésre, hiszen a háború előtt nem voLt olyan üzem, amelyik nagyobb létszámot tudott volna faglalkoztatni. S a felszabadulás előtti állapot sokáig konzerválódott Nagyatádon. A két üzemen kívül csupán a dohánybeváltó foglalkoztatott hatvan-hetven embert. Noha az utóbbi években az itt dolgozók száma megkétszereződött, ez mégsem jelenti a munkaerőgondok megoldását. Hiszen csupán átvevőhelyről van szó. A járás vezetői korábban már szorgalmazták, hogy hozzanak létre egy fermentálóüzemet is. Akkor elvetették ezt az ötletet. De a gondolat nem aludt el. Hiszen a terület meg az épületek alkalmassá teszik a beváltót erre is. Szakemberek is vannak. Évente körülbelül százhúsz vagon nyersárut vesznek itt át. Ez nem kevesebb, mint 2250 hold termése. A Jövő évi terveket figyelembe véve ennek a területnek nagy részét — 1952 holdat — Somogy tsz-ei ültetik el. Gazdaságossági számításokat kellene csinálni; megómé-a? A fürdőnél például jó eredménnyel jártak. Ennek alapján készült el a rekonstrukciós terv. Eszerint elekrtroterápiás részt építenek hozzá. A fürdő vendégeire is gondoltak, megszületett a turistaszálló ötlete. Hiszen Barcsról Nagyatádon keresztül vezet az út a Balatonhoz. S ha megépül a Dráva hídja, megnő a forgalom is. — Ha fogadjuk a vendégeket — mondja Gajdos László, a járási pártbizottság első titkára —, biztosan szívesen töltenek néhány órát, esetleg egy napot is nálunk. Ez számukra pihenés lesz, mi pedig meg tudjuk kedveltetni velük Nagyatádot. A szálloda gondolata először 1937-ben vetődött fel. Hitel kellett volna rá. A község nem merte vállalni. Az atádiak viszont most nem tudják szállp- da nélkül vállalni a fürdő vendégeinek elhelyezését, hiszen különösebb bővítés nélkül, megfelelő fölszereléssel havonta kilencvenezer kezelést végezhetnének. Nagy munka folyik itt. Egy napsütéses októberi délutánon körsétáira indultunk Hamvas Jánossal, a járási tanács elnökhelyettesével. Néhány óra alatt nehéz számba venni mindazt, amit elkezdtek, s amit terveznek. Hiszen csupán Nagyatádon huszonnégy jelentősebb létesítmény épül a harmadik ötéves tervben. Közülük csak néhányat említek meg. Kórház építésére tizenegymillió forintot költenek. Tizenhatmillióba kerül az új ipartelep. Diákotthon és napközire nyolc és fél milliót fordítanak. A hajdani laktanyában már dolgoznak a kőművesek. Leszedték a tetőt, bontják a falat. Nagy munka ez. Hogy kinek az ötlete volt? A járási pártbizottság első titkára ezt válaszolja: — Nehéz lenne megmondani. Azt tudtuk csupán, hogy nem maradhat tovább így ez a romos épület. Valamit csinálni kell vele. Akartak idehozni drótsodronygyárat is, de nem lett belőle semmi. Az emberektől kaptuk a fejmosást, hogy itt van ez a nagy épület s nem tudjuk kihasználni. Akkor született meg a gondolat: szakközépiskola indul Nagyatádon, helyes lenne létesíteni esy kollégiumot. Hát így kezdődött. — S hogyan folytatódott? — Tárgyalások sorozatával. „ VITÁBAN FORROTT KI A LEGJOBB ÁLLÁSPONT“ Beszélgetés Bertalan József elvtárssal, a Csurgói Járási Pártbizottság első titkárával A vezetőségválsztások után, a járási küldöttértekezlet előtt kerestük főj Bertalan József elvtársat, a Csurgói Járási Pártbizottság első titkárát, hogy a vezetőségválasztások tapasztalatairól ér- delődjünk. — Járásunkban szeptember 30-án fejeződtek be a taggyűlések, valamennyire körüíte- •kintően és alaposan felkészültek az alaipszervezetek — mondotta elöljáróban Bertalan elvtárs. — Az augusztusi taggyűléseken megvitatták a kongresszusi irányelveket és a szervezeti szabályzat tervezett módosítását Ekkor választották meg a jelölő bi - zottságokat is, így a választásokig hosszabb idő állt rendelkezésre ahhoz, hogy mérlegre tehessék a párttitkárok, a vezetőségi tagok munkáját Egyetlen taggyűlés sem maradt el a járásban, a párttagok megjelenése átlagoson 90 százalékos volt. Több alapszervezetnél — Forrog- szentpálon, Csurgónagymar- tonbain, a berzencei erdészetnél — egyetlen párttag sem hiányzott. A vezetőségek beszámolói jók és alaposak voltak, nem egy helyütt személy szerint értékelték a párttagokat, hogyan teljesítették pártmegbízatásukat. Szép példája ennek a so- mogyudvarhelyi, gyékényesi, inked taggyűlés. A heves viták azt mutatták, hogy egyáltalán nem közömbös a tagság számára, kit választanak meg titkárnak. Ezt tapasztaltuk például Zákánytelepen, örtdlosban és Magasd- pusztán. Vitában forrott ki a lejgobb álláspont. — Milyen főbb kérdésekkel foglalkoztak a beszámolók? — Szinte általános volt a beszámolókban és a vitákban az ideológiai munka és a pártoktatás tárgyalása. A termelőszövetkezeti alapszervezeteknél a pártépítéssel kapcsolatos feladatok kerültek előtérbe. Sokat foglalkoztak az egész lakosságot érintő kérdésekkel is. Vita alakult ki arról, hogy a földművesszövetkezet a járási székhely fejlesztése mellett fordítson nagyobb gondot a vidékre is. A termelőMost az a fontos, hogy folyik a munka. Ez jó érzés. Nekünk az a véleményünk, hogy nem szabad sohasem elcsüggedni. Ha valamit fölvetünk, és nem megy, hagyni kell egy darabig, hadd fészkelje be min gat a gondolat az emberek fejébe. A kollégium mögött nem is olyan régen egy semmire sem használható hatalmas gödör volt. Azt mondja itt a járási tanács elnökhelyettese: — Egyszer arról beszélgettünk, kellene valamit csinálni vele. De mit? Aztán valakinek az az ötlete támadt, a huszonöt éves évfordulóra építsünk egy jubileumi parkot. Volt, aki azt kérdezte: és mivel töltitek fel? Mondtuk nem tudjuk. Akkor még azt sem tudtuk, mennyi föld kell bele. Negyvenezer köbméter jött ki a számításnál. Eddig negyven- nyolcat hordtak bele. A gépkocsivezető — tősgyökeres nagyatádi — hozzáteszi: — Tizenkét hét és fél tonnás gépkocsi egy hónapig hordta a földet. Valaki később azt mondta erre a parkra: — Jó, hogy megszületett a gondolata, különben fogalmam sincs, hová tették volna azt a sók földet, amely a konzervgyár rekonstrukciója során fölöslegessé vált. A nagy erőfeszítések az emberek beleegyezése, segítsége nélkül nem mennének semmire. Mit tesznek mindezért a község lakói? Kercza Imre (Folytatjuk.) szövetkezeti alapszervezeteknél a beszámolók ugyan hűen és reálisan foglalkoztak a tsz szervezeti és a gazdasági életének hibáival, de a megoldást, a kivezető utat nem mindig mutatták meg. — Milyen segítséget adott a járási bizottság és a gazdasági vezetés a vezetöségvá- lasztások lebonyolításához? — A választási munkákban 22 pártbizottsági tagot bíztunk meg konkrét feladattal. A végrehajtó bizottság valamennyi tagja egy-egy körzet élén állott, s segítséget nyújtott a szervezéshez, a beszámolók elkészítéséhez. Tanácskoztak a jelölő bizottságokkal az elgondolásokról; Minden taggyűlésen részt vett egy-egy pártbizottsága tag, s hozzászólásaikkal is igyekeztek útmutatást adná. A gazdasági vezetőktől általában a legmesszebbmenő segítséget megkaptuk. A gyékény esi MÁV-állcmás vezetői például szolgálati cserékkel biztosították, hogy a kommunisták részt vehessenek a taggyűlésen. Ismerve a vasutas viszonyokat, ez nagy szervezőmunkát igényelt tőlük. Hasonló tapasztalatokat szereztünk a berzencei erdészetnél is. A pártszervezet és a gazdaságii vezetés példásan együttműködik a gyékényesi kavicsbányánál. Évekkel ezelőtt külön-külön dolgoztak az utóbbi időben azonban rájöttek, hogy közös munkával könnyebb elérni a közös célt. A jó összhang eredményeként a trösztön belül az országos első helyre küzdötte fel magát a gyékényesi üzem. Jó kapcsolatot alakítottak ki a MÁV- alapszervezettel, együttes vezetőségi ülésen vitatták meg például, hogyan segíthetik egymás munkáját. A kavics- szállítás kérdésével például a MÁV-alap&zervezet is foglalkozott. A berzencei Jobb Élet Tsz vezetői is segítő kezet adtak a taggyűlés lebonyolításához: • munkaszervezéssel, szolgálati cserével itt is lehetővé tették az elfoglalt traktorosok részvételét. A pártdemokrácia megtartásával 45 alapszervi titkárt választottak meg járásunkban, 12 helyen újat, s elmondhatjuk, hogy jobb megoldást talált a . párttagság. — Figyelemmel kísérték-e a választásokat a pártonkívü- liek? Hogyan kíván foglalkozni az új titkárokkal, vezetőségekkel a járási pártbizottság? — A falu közösségének' nagy érdeklődése kísérte a vezetőségválasztásokat, hisz számukra sem közömbös a döntés. Magasdpusztán például a párttitkár személye foglalkoztatta élénken a közvéleményt. A járási pártbizottság terveiről annyit mondhatok, hogy a vezetőségvá- íasztásokkal kapcsolatos — .most még nagyon friss — tapasztalatokat véerehaitó bizottsági ülésen tárgyaljuk és vitatjuk meg a bizottsági tagokkal, instruktorokkal. Egy tanulságot azonban már most is levonhatunk. A viták azt mutatták, hogy a titkároktól sb a vezetőségektől jobb és differenciáltabb munkát vár a párttagság. Most készülünk a járási nártértekezletre, s megkezdjük az új vezetőségekkel való foglalkozást is. Elmegyünk a vazetőségi ülésekre, hogy támogatást adhassunk az első lépésekhez. Külön kívánunk foglalkozni az új párttit károkkal. Még ebben az évben összehívjuk tanácskozásra a különféle reszortfelelősöket. Egyet szeretnék még el- m®ndani- A vezetőségválasz- tások szervezésében és lebonyolításában köszönet illeti miindiazokat a járási pártbi- zotltsági tagokat, intstruktoro- kat, jelölő bizottsági és alapszervezeti tagokat, akik lelkiismeretes munkájukkal, aktivitásukkal segítségei adtak a választási munka yo-rréhez — mondotta végezetül Bertalan József elvtárs. S. M.
