Somogyi Néplap, 1966. október (23. évfolyam, 232-257. szám)
1966-10-07 / 237. szám
REGRUTÁK Az asztalok körül tapsba oldódik a tanulás feszültsége a tanító néni bejelentésére: vacsoráig megismerkedhetnek az újonnan vásárolt játékokkal. Kézbe kerülnek a még bolt- szagú dobozok, csomagok, és a gyerekek önfeledten merülnek a pihentető szórakozásba a Marcali Általános Iskolai diákotthon tágas ebédlőjében. Apró, kövesutat nélkülöző felépülésekről jöttek: Kopár-, Gyóta- és Dávodpusztáról, Li- bickozmáról és Cserfekvésről. Onnan, ahol négy, sőt nyolc osztály együtt, egy teremben, egy nevelő vezetésével próbálta elsajátítani a tudomány számukra előírt alapjait Nem kell szakembernek lenni az elképzeléshez: milyen eredménnyel. E tanévben viszont már szakosított oktatásban részesülnek. Leülök a csoportokhoz, játékuk közben érdeklődöm, megszokták-e az új körülményeket, a feszítettebb munkát, a magasabb követelményeket, na és az otthontól való tá- voüétet: — Kicsit furcsa volt, hogy minden órán más jön be az osztályba — siet a válasszal a felnő ttesen komoly Kalá- nyos Jancsi —, meg nincs csöndes foglalkozás sem, de azért hamar megszoktuk. — Az orosz tanulása a legnehezebb — panaszkodik társa. — Eddig ilyen tárgy nem volt nálunk, itt a betűkkel kellett kezdenünk. Kérdés nélkül kapom a további véleményeket: — Hamar elmegy a hét. A buszmegállónál vontató vár bennünket és hazáig szállít Vasárnap délután meg vissza. — Hallom, még mindig sírtok búcsú záskor — tréfálkozom velük, de nem minden alap nélkül. Megjelent a Jelenkor októberi száma A szeptemberi Zrínyi-szám után a most megjelent októberi Jelenkort nyugodtan mondhatjuk »pécsi*1 számnak. Nemcsak a pécsi szerzők számszerű aránya miatt, ha- nep főképpen azért, mert a lap jellegét meghatározó legfontosabb írások szerzőjükkel, tárgyukkal vagy mindkettővel a városhoz kapcsolódnak. A költők közül többek között Bertók László, Pál József és a fiatal Kerék Imre jelentkezik új költeményeivel, az utóbbi Pécstől búcsúzó versével. A szépprózai anyagból Bertha Bulcsu és Békés Sándor elbeszélése emelkedik ki. A »pécsi szám« gerincét a Csorba Győző 50. születésnapjára megjelentetett két ívnyi ünnepi összeállítás alkotja. A szerkesztőség meleg hangú Köszöntője után Weöres Sándor Álom a régi Pécsről és Csorba Győzőnek c. versét olvashatjuk e rovatban. Ezt követi Pomagáts Béla tanulmánya, majd Csorba Győző vallomása és egy egész eddigi költészetét átfogó gazdag válogatás legjelentősebb verseiből. Várkonyi Nándor tanulmánya zárja a rovatot, melyben műmellék- letként helyet kapott még Martyn Ferenc Csorba Győzőnek ajánlott rajza. Az Élet és Kultúra-rovat élén Tüskés Tibor Levél Veres Péterhez a Balaton »védelmében« c. érdekes írását olvashatjuk, amely az augusztusi Jelenkor számában megjelent Veres Péter írással vitatkozik. Thiery Árpád a korábbi számunkból ismert Tájak, lelkek és látszatok so rozatában ezúttal egy falusi orvosnőről rajzol érdekes portrét. A fiúk fölényesen mosolyognak, és a szomszéd asztal felé intenek: — Már csak a M. sírt, az a szőke kislány. A szülök többsége örömmel fogadta a diákotthon megnyitását. Néhányan azonban nehezen váltak meg gyermekeiktől. Nem lesz, aki vigyázzon otthon a kisebbekre, disznót, marhát legeltessen, egyebekben segítsen a ház' körül — mondták. Igen, ezek is egyfajta érvek, amit például a 14 éves D. L. kérgesre tört tenyere bizonyít. Az otthoni tanulás? Olvasás? Pusztán nemigen szokták meg. Akárcsak a rendszeres és változatos étkezést — Az első napokban a főzelékfélékre néztek furcsán, ahogy elmondták, otthon ritkán főztek ilyesmit — újságolják a nevelők. — De már kezdik megszokni. A gyerekeket faggatom az étkezésről. Alig akarok hinni megnyilvánulásaik őszinteségéiben, de nyomát sem találom a panasznak. Annál több dicséret hangzik el, egymással versengve bizonygatják: bőséges és ízletes ételt kapnak, naponta ötször. Az elhelyezés? Matracos ágyak, paplanok, zuhanyozó, tv és rádió. Érdekes, a rend a fiúk szobájában teljesebb. — Igen — mondják a nevelők —, nekünk is furcsának tűnik, de a lányok kissé lustábbak, kevésbé rendszeretők. A fiúk bizony katonásabban, pontosabban megtartják a házirendet Az ügyeletes szobában Kiss Klára diákotthon-vezetővel beszélgetünk az első hetek tapasztalatairól. — Az első napokban mindenki félt. Én is. Hogy mitől? A gyerekek az ismeretlen körülményektől, magam pedig attól, hogy valami baj lesz a rám bízott negyvenhat fiatallal — És? — A tűzkeresztségen átestünk. Az első héten az egyik kisfiú rosszul lett ráadásul éjszaka, és orvost kellett hívni hozzá. Azonnal kórházba utalta. Jött. a mentőautó, mindenki ébren, riadtan nézte, amint elviszi társukat. Aznap éjjel keveset aludtunk. És még egyszer, amikor a sühan- cok ijesztgették a lányokat a háló ablakából. Ezeken kívül aztán küd átesik az első próbatételen, amikor eddig nem nagyon szokott munkát kell végeznie: nadrágot kefélni, zoknit mosni, gombot fel varrni; a közösségi megbízatásokat, a na- posi szolgálatot, egyebet ellátni, társaikkal együtt élni, tanulni. A közösség formáló erejének máris megannyi jelét tapasztalni, és ez ad igazi Örömet, bizakodást a munkához. j Ügy gondolom, hogy a szülők is egyre teljesebb bizalommal búcsúznak el gyermekeiktől vasárnap délutánonként, akiknek segítő kezét nélkülözik talán, de annál sokkalta többet kapnak visz- sza. P. L. Kedves hagyományt elevenítettek fel és ápolnak évek óta Csurgón. A toborzáson bevált legények kalapjára régen menyasszonyaik hosszú, földig érő szalagos bokrétát tűztek. Most — szerényebb keretek között — a csurgói gimnázium három KISZ-tagja tűzött a * sorozáson bevált fiúk mellére nemzeti színű szalagot. 1130 liter vért adtak a fonyódi járásból (Tudósítónktól.) A íonyódi járási Vöröskereszt szervezetének elnöksége ülést tartott, amelyen megtárgyalták az 1966. évi önkéntes véradás eredményeit. Az elnökség megállapította, hogy kiemelkedő sikerrel végződött az önkéntes véradás a járásban. A 11 községből és a három állami gazdaságból 3747-en adtak vért. A mozgalomban különösen nagyarányú volt az állami gazdaságok dolgozóinak részvétele. Az öreglaki gazdaság dolgozóinak 55 százaléka, a balaton- boglárinak 38 százaléka és a balatonifenyvesinek 35 százaléka adott vért A községek közül újra Balatonboglár lett az első, ahol már majdnem minden ötödik ember véradó. Tanácsi vezetők a nagyatádi fotoklubban (Tudósitónktól.) Már több mint tíz esztendős múlttal rendelkezik a nagyatádi Gábor Andor Járási Művelődési Ház foto- szakköre. Az eltelt időszak alatt számos házi kiállítást rendeztek munkáikból és több területi, illetve országos amatőr kiállításon is részt vettek. A szakkör tagjai valamennyien a járás krónikásai is, mert megörökítenek minden lényegesebb eseményt, új létesítményt. Á napokban baráti estet rendeztek a művelődési ház klubjában, melyen részt vett Hamvas János járási tanácselnök-helyettes, Pohl István községi vb-elnök és Horváth István művelődésügyi osztályvezető. A tanácsi vezetők a fotósokkal problémáikról, a szakkör munkájáról és újabb terveikről beszélgettek. Hamvas János elismerően szólott a félszabadulási kiállításról, melynek több mint kétszáz fotóját a szakkör tagjai készítették. Pohl István Nagyatád fejlesztési terveiről tájékoztatta a szakkör tagjait. „Egyetlen fő célunk: a béke fenntartása99 Szerdán este a megyei könyvtárban német barátsági estet rendezett I Népfront megyei bizottsága, la Palmiro Togliatti Megyei FILMSZÍNHÁZAINK MŰSORÁBÓL VÖRÖS CSILLAG r Rflea msDue piai Színes, szélesvásznú NDK-film Észak-Amerikában a fehérek szisztematikusan, kegyetlen módszerekkel kényszerítik az indiánokat a rezervátumokba. Az ellenállás csak ideig-óráig tart, hiszen táplálékuktól, a bölényektől is megfosztják őket. A telepesek tömegesen vadásszák az állatokat, sorra kiirtják csordáikat.' Ha élni akarnak, az indián törzseknek rezervátumba kell vonulniuk. Ez a sors vár egy kis dakota törzsre. a Nagy Medve fiaira is. A felszabadulás óta ez az első indiánfilm, amelyet a magyar közönség megtekint A film készítői az , if jóságnak ajánlják mint egzotikus, lebilincselő történetet a dakota indiánok sikeres felszabadításáról a fehér hódítók önkénye alól, A filmet csütörtöktől szerdáig játsszák a Vörös Csillag Filmszínházban. Ha «.fiai Könyvtár meg az NDK Kul- a nazauas j turális Tájékoztató Irodája a Német Demokratikus Köztársaság megalakulásának 17. évfordulója alkalmából. A barátsági esten Rehbein Gerhart drezdai főiskolai tanár tartott megemlékezést Többek között ezeket mondotta: — A háború után mindenki arra gondolt, hogy inkább egy szelet kenyér, de újjászületünk. Bizonyára nem csak mi gondolkodtunk így abban az időben. Sajnos, a nyugati zónában mindinkább nyilvánvalóbbá vált, hogy ők egészen mást akarnak. 1949- ben megalakult a Német Szövetségi Köztársaság, ami a nyílt szakadást jelentette. Ezután hamarosan megszületett a Német Demokratikus Köztársaság is. Vajon a kettészakítottság okozhat-e háborút? — tette föl a kérdést német vendégünk. — Nem. A háborút az imperializmus szüli — állapította meg Rehbein Gerhart, majd az NDK politikáját elemezve kijelentette: — Célunk, hogy német földről ne törjön ki többé háború. Nem azért építettünk, építünk, hogy majd egyszer újra romokban lássuk értékeinket. Ha az elért eredményeinkről beszélünk, okvetlen meg kell mondanunk, hogy azokat csak a szocialista tábor segítségével érhettük el. A Német Demokratikus Köztársaság egyetlen fő célja: a béke fenntartása — mondta befejezésül Rehbein Gerhart. A megemlékezést a Népek Barátsága Művészegyüttes műsora követte, melyet a békének szenteltek, a népek barátságának, s több német szerző művét mutatták be. Az első hetek AZ ÚJ KÖZÖSSÉGBEN POSTÁNKBÓL Tisztelt Szerkesztő Űr! Igazán örültem, amikor hírül adták, hogy Lesotho független ország lett Materialista szemléletemet azonban megingatta, mikor azt is közölték, hogy Lesotho miniszterelnöke meglátogatta a nemrég meggyilkolt Verwoerd dél-afrikai miniszterelnököt — gondolom a túlvilágon — és megállapodott vele az együttrnűködés- ben. Ezek után megkérdezhetem': Ben Barkát nem látogathatná meg valaki, jó szolgálatot téve ezzel a francia rendőrségnek? Egy rendszeres olvasójuk, aki mellesleg a béikés egymás mellett élés híve. * * * Kerek két hónapon át ostromolta szereim® leveleivel az imádott leány szívét egy philadelphiai lakos. Egy napot sem mulasztott el, hogy ne intézzen hozzá házassági ajánlatot. Állhatatosságának meg is született az eredménye: a leányzó végül is igent mondott A leveleket kézbesítő postásnak. — A férjem fele any- nyit sem ér, mint hatvannyolc kutyám t— jelentette ki a Sao Paulo-i bíróság előtt Madalena No- ronha 33 éves asszony. — Ezért inkább tőle válók el, mint kutyáimtól. A bíróság döntése: « férj válókeresete indokolt. » * * Egy teljes hónapon át naponta 33 kilométert gyalogolt — összesen tehát 1000 kilométert tett meg — Tasaki Sanaji te- rosimai tanár. Már ez is valami? — kérdezheti a jámbor olvasó. De mennyire! A derék professzor ugyanis — hetvenéves. " * * * Idézet egy angol detektív szolgálati jelentéséből': »A gyilkos haszonlesésből követte el tettét, de szerencsére az áldozat éppen azon a napon helyezte letétbe pénzét, így hát anyagi kár nem esett.« * • * — Jesszus Máriám! — csapta össze a kezét egy palermói trafi kosnő, miután ránézett az üzletébe belépő vevőre. Az ugyanis anyaszült meztelen volt Mint később kiderült, az ádámkosztümős férfiú Domenico Mocco 44 év® elmebeteg, aki — mivel akarata ellenére kitették szűrét a kórházból, ahol telj® ellátásban rész®ült — ezt a módszert eszelte ki, hogy visszajusson régi helyére. Nem is olyan bolond. Somopv' Bizottsága é« a Tanára lapja. Főszerkesztő? megvet WIRTH LAJOS. Szerkesztőség? Kanos vár. Latinka Sándor o 2. Telefon 15-19. 15-11. Riadja a Somogy megyei Lmkiadó Vállalat. Ranosvár, Latinka S. n. 2. Telefon 15-16 Felelős kiadó: S^abő Gábor Beküldött kézirat«t nerr. őrzőnk meg és nem adunk vissza. Terjeszti: a Magvar Posta. Előfizethető a helvi r»o«tabi''3talokná' és postlskézbesftőknél. Előfizetési díj egy hőnapra 12 Ft. index: 25067 Készült a Somogy megyei Nyomdaipari Vállalat kaposvári üzemében. Kaposvár* Latinka Sándor utca 6.
