Somogyi Néplap, 1966. október (23. évfolyam, 232-257. szám)
1966-10-06 / 236. szám
M egyénkben 64 329 kh legelőterület van a termelő- szövetkezetek, a legeltetési bizottságok gondozásában. A közös állatállományból mintegy 30 000 szarvasmarha, 66 000 juh, a háztáji gazdaságokból 28— 29 000 szarvasmarha, 3500 juh, 32 000 sertés jár rendszeresen a legelőre, A legelők állapota gyenge, évtizedek óta elhanyagolt; a gyepállományból jó fütermést ad 5,4 százalék, közepeset 31, gyengét 55,6, rossz az állomány a terület 8 százalékán. A megyei tanács 1964-ben rendeletet hozott a rét-és legelőterületek s a rajtuk folyó gazdálkodás megjavítására. A megyei pártbizottság javaslatára elkészült a megye rét- és legelőfejlesztési terve, ami hosszú távra megszabja a feladatokat. Megyénkben a szervezettebb legelőjavítás 1964-ben kezdődött meg. Ezt a munkát nagyban elősegítette a 3004-es kormányhatározat, amely erre a célra 4,6 millió forint állami támogatást biztosított a megyének. 1935-ben már ötvenkét termelőszövetkezet 5293 holdon vé;z:tt az eddiginél szervezettebb legelőjavítást. A javító't területről az idén sikerült a várakozásnak megfelelő hozamú szénatermést betakarítani több gazdaság legelőjén, így például Böhönyén. A legelőterületeken a szakszerű beavatkozás eredményeként a fűhozam 18—22 mázsáról általában 45—60 mázsáig emelkedett. Az idén ötmillió forint állami támogatásban részesültek a termelőszövetkezetek, s ebben az évben 65 közös gazdaság több mint 12 000 holdon végez korszerű legelőjavítást. A fejlesztési tervek megvalósításához kértük a Hazafias Népfront helyi bizottságainak, a KlSZ-szerveze- teknek a segítségét, a községi rét-legelőgazdálkodási és háztáji operatív bizottságok nagyobb aktivitását. Továbbra is számítunk a tudományos intézetek vezetőinek, munkatársainak közreműködésére, a Keszthelyi Agrár- tudományi Főiskola Növénytermesztési Tanszékének, a Kaposvári Felsőfokú Mezőgazdasági Technikum kutató- csoportjának hatékony támogatására, A termelőszövetkezetek és az említett szervek erőfeszítései eddig is érződtek, s most is megmutatkoznak. A rét- és legelőfejlesztési célkitűzések megvalósításának alapvető föltétele, hogy a szövetkezeti vezetők átérezzék az előttük álló feladat jelentőségét, fontosságát. Az új módszerek elterjedése érdekében Marcaliban megyei, majd minden járásban járási legelőgazdálkodás! bemutatókat, tapasztalatcseréket szerveztünk. A korszerű rét- és legelőgazdálkodás hasznosságának megismertetését, helyenként tudományos szintű bemutatását szolgálja a Somogyi Néplapnak ez a kétoldalas összeállítása is. Dr. Mohar László, a Somogy megyei Tanács mező- gazdasági osztályának vezetője A Somogy megyei Tanács Mezőgazdasági Osztályának összeállítása SOKSZOROSAN VISSZATÉRI! A RÁFORDÍTÁS SEGESDEN Egy évvel ezelőtt jártam itt. Az erdőkkel övezett legelőn éppen ilyen békésen legelésztek a növendékek akkor is. »Ettől az évtől számítjuk azt, hogy megkülönböztetett gonddal törődünk a legelőkkel« — mondták akkor, s az elhatározást a célt így fogalmazták meg: »Az elv egy — ezt éppúgy vallja a gondozó, mint a vezető —: megjavítva a legelőket, takarmányozzunk jól és olcsóbban Borbély András főagronó- mus körülmutat a dús füvű, jó minőségű legelőn. — Ami itt látható, az magáért beszél ... A hosszú éveken át elhanyagolt több mint hétszáz hold legelő rendbetétele nem kis feladatat ró a közösségre. Nem is lehet egyszerre, csak fokozatosan, lépésről lépésre pótolni a mulasztottakat Tavaly 130 holdon végezték el a kívánt munkákat, az idén már 285 hold az a terület, ahol már nemcsak legeltetnek, hanem valóban legelő- gazdálkodást folytatnak. — Ebben természetesen benne van a tavaly rendbe tett több mint száz hold. Hiszen olyan feladat ez, ami nemcsak egyszer, hanem folyamatosan, mindig ad munkát. És ez a munka egyre több. A megjavított terület nagyságával gyarapodik a tennivaló. Az agyag'paros először durván megformázza a tárgyat, amit ábrázolni akar, aztán aprólékosan csiszolja, finomítja, formálja. Valahogy így vannak ezzel a sokáig elhanyagolt munkával Segesden is. A tavaly megkezdett munka nemcsak mennyiségileg, hanem minőségileg is változott az idén. Űjabb árkot metszettek laposabb területek víztelenítésére, rendszeresen irtották a gyomokat, több mint ötszáz mázsa vegyes műtrágyát biztosítottak a megjavított legelőkre. Ebben az évben először négy villanypásztor segítségével szakaszosan legeltettek. — Ahogy egy-egy szakaszról elvonultak a jószágok, rögtön ráállítottuk a fűkaszát Kipucoltuk, rendbe tetA segesdi legelőn tűk a területet, és trágyalével leöntöztük. — Sikerült megszerezni a trágyalészippantót? Tavaly említették, mennyire szükségük lenne rá. — Sajnos nem. Azonban valamit mégis tettünk. Megszerveztük a kölcsönös segítségnyújtást a lábodi gazdaság bogáti üzemegységével. Mi kölcsönadjuk a trágyamarkolónkat, ők meg a szippantókocsit Ilyenkor aztán váltott műszakban, éjjel-nappal dolgozik a kocsi. Kihasználnak minden percet. Átmeneti megebben az évben nemcsak a közös, hanem a háztáji legelőkön is hozzákezdtek a minőség javításához. — A szövetkezet példája igazolta a gazdák előtt is, hogy nagyon megéri a ráfordítás. Hiszen a hízóállatokon kívül az összes szarvasmarha — a borjúk is — egész éven át a legelőkön él. És meg lehet nézni, kitűnő a kondíciójuk. Ügy is mondhatnám, hogy mióta gondot fordítunk a legelőkre, javult az állatállomány minősége. Gyomot, tüskét sehol sem látni. Eltűnt a savanyú fű, helyette jó minőségű gyepszőVizenyős rétből nagy hozamú legelő Kálmáncsán oldásnak ez jó, de a cél nem változik. Ha saját kocsijuk lenne, még többet tehetnének. Mintegy kétszázezer forinSzabó József főkönyvelővel vágunk át a legelőn, amelyet nemrég még rét gyanánt használtak a kálmáncsaiak. Most itt jut bőséges zöld eleséghez az Aranykalász Termelőszövetkezet tehénállományának zöme. A terület itt-ott még ingoványos, és hasznavehetetlen sásos füvet is látni, de távolabb már vízrendezés nyomai bukkannak elő, s a terület nagyobb részén kitűnő takarmány terem. Az erdő mellett, a szociális otthon parkjának végében széles, kitaposott terelőút vezet végig a legelő mentén: az utat oszlopok szegélyezik, a villany- pásztor-berendezés tartóoszlopai. — Májusiban kezdett üzemelni a villanypásztor-beren- dezés ezen a csaknem negyvenholdas legelőn — hallom a tájékoztatást. — A gyepterület egy része eredetileg rét volt, de nem sokra mentünk azzal a szénával, melyet itt gyűjtöttünk össze. Rendszeresen vetettünk szántóföldi ta- karmánynövényeliet is, évről évre nagy mennyiségű pillangós szénát takarítottunk be. Bővelkedtünk tehát értékes szálas takarmányban, s az egyre kevesebb hasznot hozó rét hozama nem sokat nyomott a latban. Jobb megoldásnak kínálkozott, hogy ezen a helyen, ahol a rét már várakozáson alul termett, legelőt létesítsünk, és megvalósítsuk az ehhez szükséges beruházásokat. Így indultak. Tavaly tavasszal és ősszel egy-egy mázsa pétisót adtak a gyepterület holdjára, s trágyalevet is juttattak a feljavításra szorult legelőre. Az idén tavasz- szal már villanypásztor drótja feszült a legelőn. — Mintha vásár lett volna, úgy jöttek ki ide az emberek megnézni, hogyan tanulja az új legelési rendet a jószág — mondja a főkönyvelő. — Nem ment simán az elején, a tehenek feldöntöttek a feszítőoszlopokat, elszaggatták a drótot. De ez az idegenkedés — A tehenek tisztára tarolják a sávot, és este jóllakottan térnek az istállóba — mondja Nagy Sándor pásztor, akinek most már a villanydrótok segítenek a jószág őrzésében. csak néhány napig tartott, aztán fokozatosan hozzászoktak az állatok, hogy csak az elhatárolt sávokon legelhetnek. A babóesai Űj Világ Termelőszövetkezetben voltak tapasztalatcserén, ott tudakolták meg, mit hogyan kell csinálni. Mintegy hetvenezer forintos költséggel teremtették meg a szükséges beruházásokat a legeltetés új formájának megvalósításához. Négy parcellára osztották fel a legelőt, ezeken belül zárható szakaszokat alakítottak ki. Nagy Sándor pásztor az első a kálmáncsaiak közül, akinek a villanyáram segít az állatok őrzésében. Most ugyan már nem szelik át huzalok a legelőt — hiba volt az áramfejlesztővel, leszedték a drótokat, s a hátralévő rövid legeltetési időben már nem is változtatnak a hagyományos, szabad legeltetésen —, az idős pásztor mégis elégedett az új módszerrel: — Csak a közös állatai járnak ide, összesen kilencven tehén. Jó ez az áram, köuy- nyebb általa a legeltetés. Megyek a tehenek előtt, és azok a dróthoz igazodnak... Tisztára tarolják a sávot, és jóllakottan térnek este az istállóba. Javult a tehenek kondíciója; a tehenészek odabenn az istállóban őszintén sajnálhatják, hogy nemsokára véget ér a legeltetési idény. Az új módszerrel ugyanis jelen tö- sen fokozódott a tejtermelés, emelkedett a fejési meg az istállóátlag, s ez idő alatt a tejpénz megkétszereződött a korábbihoz képest. És a teheMEZÖGAZDASÄGUNKNAK hosszú idő óta egyik legelhanyagoltabb művelési ága a legelő- és rétgazdálkodás. Ha ezt a számok tükrében vizsgáljuk, kitűnik, hogy a gyepterületeken még jelentős tartalék hever kihasználatlanul. A harmadik ötéves terv egyik igen fontos célkitűzése a szarvasmarha-tenyésztés fejlesztése. A szarvasmarha- állománynak szükséges tömegtakarmányt sok üzemben túlnyomórészt szántóföldi termesztéssel igyekeznek biztosítani. Ezáltal túlságosan sok termőföldet foglalnak el a takarmánynövények, így nem marad elég terület az áru jellegű növények, valamint az abraktakarmány-fé- lék számára. Nagyüzemeinknek fontos feladatuk, hogy a gyepterületeket ugyanazon a szinten műveljék, mint a szántót, ahol a szükséges föltételek rendelkezésre állnak. A legelők és rétek javításának módját és sorrendjét üzemen belül kell megállapítani; megvizsgálni, melyek azok a területek, amelyek a legrövidebb időn belül térítik meg az anyagi befektetést. A MARCALI JÁRÁS GYEPTERÜLETE igen szánészek munkadíja a kifejt tej mennyiségétől is függ ... Kezdetben furcsállották, ma már megszokták és kel- velik a legeltetés új módszerét a kálmáncsaiak. Náluk is meghonosodott — a korábbi nehézségek ellenére —, s a vízrendezés után és a még szükséges beruházások befejeztével minden bizonnyal még több hasznát látják mattevő. Az összes termőterület 30 százalékát teszi ki, ebből 10 424 hold a rét, 10 707 hold pedig a legelő. E területek termésének sem a mennyisége, sem a minősége nem kielégítő. Az évenként visszatérő takarmányhiány arra ösztönözte a járás vezetőit, hogy jobban törődjenek a gyepek javításával. Az 1965. évi kéthelyi és somogyszentpáli rét- és legelőgazdálkodása bemutatón a szakemberek meggyőződhettek arról, hogy mennyire indokolt a sok évtizeden át elhanyagolt gyepterületek okszerű kezelése. Szemléletesen tükrözi ezt a kéthelyi tsz-ben tavaly végzett rét- trágyázási kísérlet eredménye is. Csupán néhány példa: az évente holdanként 250 kg nitrogénműtrágyával gazdagított területen 83 százalékos anyaszénatöbbletet és 14 százalékos sarjútöbbletet értek el. De ennél is nagyobb hozam mutatkozott ott, ahol pétisós szuperfosz- fátos, pétisós-kálisós, illetve pétisós-kálisós-szuperfoszfá- tos keveréket alkalmaztak. A kísérlet azt is bizonyította, hogy a hagyományos szerves- trágyázás a réten csak elenyésző többlettermést és tetemes ráfizetést jelent. A tot fordítottak az idén a legelőkre. Megsokasodott a munka, gondosabb irányításra, szervezésre van szükség. Ezért is állítottak be egy legelőgazdálkodási felelőst. Darázs Sándornak a dolga, hogy közvetlenül irányítsa, szervezze mindazt a tennivalót, amit ezeken a területeken el kell végezni. És talán érdemes azt is megemlíteni, hogy kísérleti eredmények még inkább sürgetik a gyepgazdálkodásban rejlő tartalékok feltárását. Az ismertetett kisparcellás terméseredményeket 1966- ban a marcali Vörös Csillag Termelőszövetkezet legelőjén elért eredmények is alátámasztják. A megyei bemutatón láthattuk nagyüzemi méretekben, hogy a trágyázott legelő első növedéke (szénatermése) 32 mázsa, a kezeletlen legelő termése csak 14 mázsa széna volt holdanként. Hasonló gyepterületek majdnem minden községben találhatók, ezeket is gazdaságokban lehetne hasznosítani. A HOZAMOK FOKOZÁSA szempontjából az alapvető munkák közül az első helyen a vízrendezés szerepel. A gyep igényének megfelelő vízrendezéssel jó minőségű termőegységekké alakíthatók át azok a területek, amelyek jelenlegi állapotukban csak értéktelen, savanyú füveket teremnek. A marcali járás 21 000 hold gyepterületének 50—60 százaléka vízrendezés nélkül gyepgazdálkodásra nem alkalmas. A vízrendezés nyomán a gyep fokozatosan átalakul, és 3—4 esztendő múlva a samajd. Hemesz Ferenc Okszerű gyepgazdálkodás a marcali járás termelőszövetkezeteiben nyeg fogadja az állatokat. — Sokat beszélgetünk erről. Pénzben nehéz lenne kifejezni, mit hozott ez a kétszázezer forintos ráfordítás. A legelő, ha valóban megfelelő és jó, a legolcsóbb takarmány! Talán millióban számolhatnánk a költséget, ha nem végezzük ezeket a munkáikat. Tavasztól késő őszig kinn vannak a jószágok. S bárkit kérdez az ember, a felelet ugyanaz: hasznos, jó dolog ez, érdemes megbecsülni a meglevő értékeket! V. M. vanyú füvek háttérbe szorulnak, helyüket — ha megfelelő tápanyag-utánpótlásról gondoskodunk — édes füvek foglalják el. Kivéve a láptalajokat, ahol a vízrendezés után a pázsitfüvek helyett inkább kétszikű gyomok telepednek meg. Ilyen területeken ajánlatos a gyepet feltörni és 2—3 éves szántóföldi művelés után újra gyepesíteni. Sajnos, sok termelőszövetkezetben a vízrendezett területek árkait elhanyagolják. Az újonnan metszett árkok medre gyorsan feltöltődik, ezért gondoskodni kell rendszeres tisztításukról. Ajánlott a töltések befüvesítése, mielőtt gyomtanyává válnának, s évről évre fertőznék a környéket Elír Somogybán kedvezőek a csapadékviszonyok, mégis 1965—66 kivételével £.. nyári időszakban lehullott csapadék a gyep egészséges fejlődéséhez nem volt elég. Szárazabb években a termés- kiesést okozó nyári nyugalmi időszakot öntözéssel szüntethetjük meg. Az öntözés hatására a fűtermés mennyisége számottevően emelkedik, azonkívül eloszlása a tenyészi dobén kiegyenlített lesz. Ennek főként a legelőkön van nagy jelentősége. Az öntözés révén fokozódik a tápanyagfelvétel is, s ha ennek pótlásáról nem gondoskodnak, a termés csökkenni fog. A KORSZERŰ NAGYÜZEMI GYEPGAZDÁLKODAs betakarítási munkái
