Somogyi Néplap, 1966. október (23. évfolyam, 232-257. szám)

1966-10-05 / 235. szám

SommiHépIm h ?; ms'z^íd ivirnvr* r ■ -r >/rr .p t a». ac s lapja NAPI GONDOK ELSŐ Régi vágyuk teljesült a mosdósiaknak, amikor októ­ber 3-án a művelődési ott­hon épületében megnyitot­ták az öregek napközi ott­honát. Csak a tanácselnök számára indult rosszul ez a várva várt nap. Hétfőn reg­gel még be sem ért a hiva­talába, innen is, onnan is hallotta, hogy baj van az öregekkel. — Többen is meggondolták magukat — fogadták a ta­nácsháza előtt, és nem kel­lett különösebben odafigyel­nie, hogy észrevegye, örül­nek is ennek néhányan a faluban. Amikor a fölmérés készült, húsz idős ember jelentke­zett. örömmel diktálták fel nevüket, dicsérve az ötlet szerzőjét, hogy végre velük, egyedül maradt öregekkel is gondol valaki. Tíz óra felé gondolt egyet az elnök, felnyalábolta az új szeneskannát, a néhány üres virágcserepet, és átsé­tált az öregek közös új ott­honába Mire odaért, Bemát Fe­rencire és Révész Dezsőné már mindent elrendezett. Az ablakokon hófehér új csip­kefüggöny, az abrosszal le­terített asztalokon virág, rend és tisztaság volt mindenütt. A nemrég festett falak, a parkettán a sárga beeresztő a lakóit váró otthonok han­gulatával lepte meg. Az asztalokat a földmű­vesszövetkezet adta, az evő­eszközöket és az éthordókat Nyugdíjasokat köszöntöttek Négyes névadó ünnepség a Kaposvári Járási Tanácsnál (Tudósítónktól.) Szombaton reggel három ta­nácsi dolgozótól vett búcsút nyugdíjba vonulásuk alkalmá­ból a Kaposvári Járási Tanács. Bensőséges ünnepségen kíván­tak hosszú, boldog pihenést Kiss Istvánná volt kiskorpáéi, Kiss Kálmán volt magyaregre­si vb-elnöknek, valamint Egervári Lajosnak, a járási ta­nács volt gépkocsivezetőijének. Szombaton délben Bráz And­rás, Lalák Gyula, Herber Jó­zsef tanácsi dolgozók és dr. Kónya Károly hetesi körzeti orvos gyermekének névadó ün­nepségét tartották meg a ta­nács nagytermében. A végre­hajtó bizottság és a pártszer­vezet jókívánságait Pfeiffer Elemér járási vb-elnökhelyet- tes tolmácsolta az ünnepeitek­nek. Kedves színfoltja volt az ünnepségnek a baposfői úttö­rők műsora. Ünnepélyes társadalmi esküvő Luilán (Tudósítónktól.) Szombaton tartották meg az első társadalmi esküvőt a kis bulla község szépen földíszí­tett tanácstermében. A járási tanács pártszervezete, végre­hajtó és szakszervezeti bizott­sága nevében Toriéi Dénes művelődésügyi osztályvezető ünnepi beszéddel köszöntötte az ifjú párt: Kurucz Terézt, a járási tanács művelődésügyi osztályának adminisztrátorát és Szabó Ferenc igali erdőmér­nököt. Az ünnepség után Törlei Dé­nes átnyújtotta a társadalmi szervezetek értékes ajándékait, majd a munkatársak, a KISZ- íiatalok, a rokonok és az is­merősök halmozták el a fiaia- lokat virágokkal, ajándékok­kal és jókívánságokkal. a szanatórium, a székeket a pártszervezet. Az első újságot még a ta­nácsházáról hozta át. A pos­tás oda kézbesítette. Hamaro­san itt lesznek a színes he­tilapok is — gondolta az elnök. Bosszantotta a hír, hogy négyen visszaléptek. Amíg csak úgy esett szó az öregek napközijéről, mint egy tervről, dicsérték faiu- szerte, most pedig, ahogy az átadás napja közelgett, egy­re többen morgolódtak miatt ta. Miért? Nem tudni bizto­san. Lehet, hogy csak azért, mert ilyen még nem volt Mosdóson? Néhányan sze­génykonyhának csúfolták, míg mások azt hiresztelték, csak arra jó, hogy a sze­rencsétlen, magukra maradt öregeket kiforgassák kis va­gyonkájukból, elvegyék há­zukat, nyugdíjukat, sőt ta­lán még a háztájit is. Nos, így történhetett meg, hogy többen is elbizonytalankod­tak. Akik ismerték a rendel­kezéseket, hiába állították az ellenkezőjét, nem sikerült meggyőzni mindenkit. Délig az előszobarészben a szerelők dolgoztak. Koleszár László és barátja társadal­mi munkában kötötte be az elektromos fűtőtestet. Az öregek napközi ottho­nával szemben Balassa Já­nosáéhoz kopogtunk be a tanácselnökkel. Az utóbbi napokban róla is azt hiresz­telték, hogy még nem dön­tött véglegesen. Főzés köz­ben találtuk. — De hiszen ma délben már mi biztosítjuk az ebé­det — kezdi az elnök. — Gondoltam, az első na­pokban azért még főzök ma­gam is. Szombaton vágtam egy kövér kacsét, valahogy el kell pusztítani — mondja bizalmatlan tekintettel az idős asszony, és hozzáteszi: — Délben azért számíthatnak rám is. Kérdezősködünk, kitől hal­lotta a híreket arról, hogy a nyugdíjat, a házat és a ház­tájit is elveszik cserébe az otthonért. Egy ideig nem válaszol. — Beszélték — mondja röviden —, de az is lehet, hogy csak találgatták. Míg ELlassa néninél pirul a kacsahús, az utca másik felén ebédhéz készülődnek a felszolgáló asszonyok. Hús­levest tálalnak. Második fo­gásként kapormártás kerül az asztalra hússal, burgonyá­val. Ezután sütemény kö­vetkezik. Az asztalok fölött a sok­ágú csillár fáradtan csillogó apró szemei meleg fénnyel árasztják el a barátságos kis szobát._ Nagy József Ml VAN JÁTSZOTTUNK. Ez a ne­gyedóra arra való, hogy ki­szellőztessék a fejüket az emberek. Ültünk egy pádon, s valaki azt mondta: "Még nyílnak a völgyben a kerti.-« — ... Petőfi Sándor — vágta rá az egyik fiú. Aztán ő kérdezett: »1867?« i— Kiegyezés — mondtam, majd a kérdező jogán: — Piacsek bácsi. Senki sem felélt. Egymásra néztek. A csoportban a leg­idősebb huszonöt éves volt, a legfiatalabb talán ha el­múlt tizenhat. Azt mondták, könnyitsem a kérdést: ■— Piacsek bácsi babákkal — mondtam. A cím senkinek sem volt ismerős. Folytattam a kérdezést: — Amikor az ember visszaemlékezéseiből éL Kubai revüegyüttes látogat Kaposvárra A La Fornes nevű kubai revüegyüttes magyarországi tur­néján Kaposvárra is ellátogat. Október 13-án a Latinka Sándor Megyei Művelődési Házban mutatkoznak be. Az együttessel a dél-amerikai muzsika több neves szólistája is fellép. A havannai rádió és televízió énekes előadói közül szólistaként az együttessel jött Ramoncito Veloz, Coralia Fernandez, Armado Bianchi, valamint a több amerikai revüfilmből ismert Rosttá Fornes, a kubai revü vezető énekese. Fagyártmánytelep Tabon Az Észak-somogyi Erdőgazdaság tabi fagyártmány telepe a környező erdők fatermését dolgozza feL Az első termék szőlőkaró és bányadeszka lesz. Képünkön: A fűrészpor ciklontomyát deszkázzák az ácsok. A RÓMA-HEGYEN? Az egyik lány, vidékről jár az üzembe, közbekérdez: — Festőről van szó? A vo­naton láttam ezt a képet. A reprodukció valóban na­gyon sűrűn feltűnik a vonat- fülkék képkereteiben. A fes­tő hevét kérdezem. Nem tud­ják. Másik címet mondok: »Kövezik a kaposvári Fő ut­cát.« Az egyik fiú rávágja: ■— Rippl-Rónai József. EZEKNEK A FIATALOK­NAK a szülei akkor lehet­tek kamasz odó gyerekek, amikor a szecesszáonizmus el­ső magyarországi nagy mes­tere eltávozott az élők sorá­ból, s maga után hagyott körülbelül kétezer-négyszáz képet. Halála óta harmincki­lenc év telt eL Az öregek közül néhányan még bizto­san emlékeznek a mesterre, amint a régi piacteret sze­gélyező vadgesztenyék dús koronája alatt színes kréták­kal dolgozott Kortársai nagyon is szá­moltak vele. Művészete, szug- gesztív erővel ható képei, ha­ladó stílusa állásfoglalást je­lentett: »...Művészetének el­lenállhatatlan artisztikus meg­jelenése a magyarországi stí­lustörekvések élére állította, egyetlen festő sincs, aki a szecesszionizmus nemzetközi stílusához ily zamatos nyel­ven szólt volna hozzá« — írják róla méltatói. Művésze­te sok kortársát állásfoglalás­ra késztette. Képei láttán Tisza István miniszterelnök azt mondta, hogy hányingere van. De Lengyel Géza, a Nyugat műórtő kritikusa a miniszterelnöknek is szemébe vágta az igazságot: »Rippl- Rónai nem alkuszik meg a tömegízléssel, vannak nagy­szerű képei, vannak kevésbé sikerültek is, de nincs egyet­len giccse sem..« Ki így, ki úgy, de valaho­gyan mindenki kénytelen volt Rippl-Rónai művészetéről tu­domást szerezni. Miért, hogy sok mai kaposvári ember alig tud róla valamit? Fedig a nagy orrú, kedves Piacsek bácsi hosszú szárú pipájával úgy fest, mintha ma is kö­zöttünk élne. Jellegzetes szín­foltja volt ez az öregúr ak­kor a városnak. Ma már el­tűnt. Ügy tetszik, mintha ma­ga a művész is kollégium-, iskola- és utcanévvé fagyott volna. Pedig képei révén ma is itt él a városban. A mú­zeum körülbelül száz képét, a Róma-hegyi villa is több njiitt hatvan képét őrzi. De a múzeum kiállítási termeit majdnem mindig ugyanazok látogatják. A Róma-hegyre is kevesen járnák. A kis csoportnak föltettem a kérdést: — Ki látta már eredetiben Rippl-Rónai ké­peit? — Ketten jelentkeztek. Megszámoltam, tizenöten vol­tunk ... HETEKKEL KÉSŐBB egyik vállalatunk szocialista brigádjának vezetője kezembe adta a díszes kötésű brigád­naplót Ezt olvastam benne: »A brigád tagjai közös ki­rándulásokat szerveznek a Balatonra.« — A Romár hegyen jártak már? — M3 van ott látnivaló? A múzeum minden évben a látogatók elé tárja a birto­kába levő Ráppl-Rónai-képe- ket Aki odajár, megnézheti. De aki még nem jutott el a múzeumig, nem tud ezekről a kiállításokról. Valahogy a múzeum hívó szava nem jut el a munkásokhoz. Egy 1957 őszén kiadott múzeumi kata­lógusban ezt olvasom: »Szel­leme itt él ma is a hegyen, a város fölött. S most e ki­állítással, kaposi hagyatéká­nak közreadásával, az állan­dó Rippl-Rónai Képtár meg­alakításának kimondásával szülővárosa és a róla elneve­zett múzeum újra öt idézi halálának harmincadik évfor­dulója alkalmából.« Kilenc évvel később valaki megkérdi: »Mi van a Ráma- hegyen látnivaló?« A brigád­naplókba bekerülhetne ez is, a múzeum is. Megérné. A szocialista brigádok tag­jainak érné meg... Kercza Imre IVagy tűz Gölíében Hétfőn délután kigyulladt a göllei Béke Termelőszövetke­zet hideg levegős szénaszárító­ra rakott szénakazla. A lángok megfékezésére kivonult a ka­posvári, a dombóvári, a sziget­vári és a komlói tűzoltóság több egysége, és részt vett az oltásban a helyi önkéntes tűz­oltóság is. Előzetes értesülések szerint a tüzet öngyulladás okozta. A kár megközelíti a 120 000 fo­rintot. A megmentett széna ér­téke 250 000 forint körül van. A hatóságok tovább folytatják a vizsgálatot a tűz keletkezési körülményeinek megállapításá­ra és a felelős felkutatására. — Halló, rendőrség! — hívta fel egy izgatott hang a párizsi rendőrkapitány­ságot. — Tudomásomra ju­tott, hogy a Rue la Rookett 134. szám alatt egész sereg nőt fogva tartanak. A rendőrség percek alatt a helyszínen termett, és megállapította, hogy az is­meretlen telefonáló a szín­tiszta igazságot jelentette. A Rue la Rockett 134. alatt van ugyanis a párizsi női börtön. * * * A Time című amerikai hetilap két olvasója a kö­vetkező levelet intézte a szerkesztőséghez: »Miután lapjukból meg­tudtuk, hogy a világ leg­hosszabb nevű helysége az új-zélandi Taumatawhata- kaangi hangagoautomateau ­turipukakapikimaungnga­ronokupakakakaiwhenau • kitanataha, kérjük, azt is közöljék, melyik szótagján van a hangsúly.« * * * Egy óra alatt kétszer ad­ta össze a pap Ann Med- land és Barry Blyth brin- fieldi fiatalokat. Alighogy az ifjú pár el­hagyta a templomot, Ge­rald Stretfield plébános utánuk nyargalt: — Forduljanak vissza, valamit elfelejtettem! — kiáltotta lélekszakadva. Kiderült, hogy nem kér­dezte meg a fiatalasszonyt: "Hajlandó-e követni a fér­jét jóban és rosszban egy­aránt«, s a mulasztás miatt az egész szertartást meg kellett ismételnie. * * * — Igazgató elvtárs, hol­nap otthon maradhatok? A feleségem azt szeretné, ha segítenék neki a nagytaka­rításban. — Ne haragudjék, de ilyesmire nem adhatok szabadságot. — Nagyon köszönöm, tudtam, hogy bízhatok ön­ben! — Doktor úr — panasz- kodik a beteg az orvosnak —, valami furcsa dolog tör­ténik velem. Kávéávás köz­ben mindig valami nyo­mást érzék a bal szemem­ben. — Semmi az egész — mondja az orvos. — Leg­közelebb kávéiváskor elő­ször a kanalat vegye ki a pohárból. A skót a gyermekével városba induló feleségé­hez: — Ne felejtse el meg­mondani a gyereknek, j hogy vegye le a szemüve- I gét, ha nem nézeget sem­mit! * * * — Kérem, mutassa meg a vezetői igazolványt! — szól a közlekedési rendőr az egyik gépkocsi vezető­jéhez. — Parancsoljon, de na­gyon kérem, adja vissza, , mert nem az enyém. Somogy! Az MSZ1UT* nv”* Bizottsága é« a Snmogv W" Tanár? lapja. Főszerkesztő; WIRTH LAJOS. Szerkesztőség: Kaposvár, Latinka Sándor u. 2. Telefon 15-10. 15-lL Kiadja a Somogy megyei Lankiadó Vállalat. Kanosvár, Latinka S. a. 2. Telefon 15-16. Felelős kiadó: Szabó Gábor. Beküldött kéziratot nem őrzőnk meg és nem adunk vissza. Terjeszti: a Magyar Posta. Elő­fizethető a helvi nostahivataloknál és postiskézbesítőknél. Előfizetési díj egy hónapra 12 Ft Index: 25067. Készült a Somogy megyei Nyomda­ipari Vállalat kaposvári üzemében, Kaposvár« Latinka Sándor utca 6.* /

Next

/
Oldalképek
Tartalom