Somogyi Néplap, 1966. október (23. évfolyam, 232-257. szám)

1966-10-05 / 235. szám

Szerda, 1966. október 5.

tim

3

SOMOGYI NÉPLAP

HADÜZENET

iLIIWiHWMil

ßizalnta fián »ági rendeld

Merevségről van szó csupán, bizalmatlanságról,

amit az 1029-es PM-utasí- tás tükröz. Sokszor bonyolult helyzet adódik miatta. Megpróbálom közn-pi

nyelvre fordítani az egészet.

Talán a pénzügyi dolgokban járatlan emberek is jól tudják, hogy van úgynevezett költségvetési hitel, és van községfejlesztési. Az előbbi maradványát nem lehet átvinni a következő évre. A községfejlesztési pénzt viszont nem ^fenyegeti*« ilyen veszély. Ezért született a PM-rendelet; a költségvetési keretből a KÖFA-nak nem lehet téríteni, mert hátha hitelmentésre «-vetemedik« valaki.

De azért egyszerűbb ez, ha példát mondok. A városi tanács Sjzámára a költségvetésben felújítási hitelt biztosítottak. Nem nagy dolgot csinálnak ebből a pénzből, csupán egy válaszfalat és két ajtót kell áthelyezni a tanács székházában. Egyszerű lenne a dolog, hiszen a tanács községfejlesztési csoportjának van egy úgynevezett saját rezsis építőbrigádja, amely másnap hozzákezdhetne a munkához, egy nap alatt talán el is végezné, s a »művelet« mindössze 3000 forintba kerülne. Csakhogy a költségvetési hitelből nem fizethetik ki a munkát saját építőbrigádjuknak. Ingyen pedig meg ők nem dolgoznak...

Így hát megkezdődik a tortúra. A tanács állami építőipar; vállalatot kérés, de természetesen az nem vállal ilyen piszlicsár dolgot. Elhatározását tíz nap múlva közli is a tanáccsal. (Ezt hívják lemondó nyilatkozatnak.) A jogszabály szerint ezután az építőipari ktsz-hez fordulnak segítségért, de az sem vállalja. (Újabb lemondó nyilatkozat.) Es most már jöhet a maszek, ö ad egy árajánlatot, amit többszörösen ellenőriznek, és az elhatározástól Számított két hónap múlva el is készül a válaszfal »mindössze« 9000 forintért. Ekkor a tanács vezetői hálát adnak, mert ha az állami vállalat csinálta volna, az legalább 12 000 forintba kerül. De törvényesen. Mert 12 000-et ki lehet fizetni a vállalatnak, de 3000-et a saját rezsis brigádnak, azt nem.

Ilyen következményekkel jár a merev elhatárolás. Nem tudom eldönteni, hogy időszerű-e rendeletmódosításról beszélni, hiszen nem vagyok pénzügyi ember. De hogy csupán a bizalom vagy a bizalmatlanság lét- jogosultságán múlik az egész — ez biztos.

Talán érdemes lenne — még pénzügyi szempontból is! — bizalmat szavazni a tanácsok vezetőinek, és föltételezni, hogy nem szándékoznak magukra zúdítani a hitelmentés vádját...

Jávori Béla

Egyszerűen, szerényen

Járási politechnikai előkészítő műhely kezdte meg működését Réthelyen

(Tudósítónktól.)

Súlyos gondot okozott, és az talános iskolai gyakorlati

ctatás színvonalának emelést is gátolta, hogy a műhely- »glalkozáshoz szükséges fa- , fémanyagot a pedagógusok- ík kellett előkészíteniük, égfelelő gépek hiányában — ilönösen falvakban — a ta- ílók számának megfelelő

ennyiség feldarabolása kézi övei nemegyszer napokat ;tt igénybe, és többször nem tette lehetővé a tantervi

lyag elvégzését Egy központi előkészítő mű- dy iránti igény már évek óta az e tárgyat tanító pedagó- isokban. Ebben a tanévben — egyénkben elsőként — a marii járásban sikerült megfele- körülményeket és anyagi iltételeket teremteni ennek ;ervezéséhez és működéséhez.

járási műhely Kéthelyen, «y most felszabadult iskola- >ületben kapott helyet, ahol egfelelő gépek teszik lehető- 5 a szakszerű és tömeges elő- iszítést. Innen szállítják majd minden iskolához a tantervi ényeknek megfelelően elő- Sszített fa- és fémdarabokat, izpontból beszerezve a szükséges nyersanyagokat, aminek nem kis gondja eddig ugyancsak a szaktanárokat terhelte.

Ülést tartott a Tabi Járási Pártbizottság

(Tudósítónktól.)

A Tabi Járási Pártbizottság legutóbbi ülésén a járási pártértekezletre készített jelentést tárgyalták meg. Az alapszervezetek, a járási végrehajtó bizottság és a pártbizottság négyévi munkájának eredményeit, a járás politikai és gazdasági fejlődését tükröző jelentést a pártbizottság tartalmas vita után, számos kiegészítő javaslat és észrevétel figyelembevételével egyhangúlag elfogadta. A napirend előadója Bogó László, a pártbizottság első titkára volt.

A járási pártértekezlet időpontját október 15-re tűzték ki. Az elfogadott jelentést a pártértekezlet küldötteinek írásban előre eljuttatják, hogy idejében áttanulmányozhassák, és Így megfelelően felkészülve minél többen vehessenek részt az érdemi vitában.

A pártról apjától hallott először, aki a fiatal Vörös Hadseregben harcolt a forradalom megvédéséért a Szovjetunióban. Közelebbről azonban húsz évvel ezelőtt ismerkedett meg eszméivel és gyakorlati politi kajával, hogy egy életre eljegyezze magát vele.

Két évtizede párttag, tíz esztendeje pedig községi pártbi zottsági és alapszervi vezetőségi tagként, illetve titkárként tevékenykedik. Tette, amit szíve és esze parancsolt. Egyszerűen, szerényen, soha nem harsányan, de mindig szilárd, következetes elvhűséggel. Nem várt jutalomra, kitüntetésre. Amikor azonban a hosszú évek pártmunkásságáért átvette az elismerő oklevelet és az alapszervezet szerény könyvajándékát, őszintén meghatódott. Jólesett a megemlékezés, elvtársainak ünneplő tapsa, meleg kézszorításai.

Tombor László, Marcali Járási Tanács V. B. iparügyi főelőadója szinte csodálkozva kérdezi önmagától: Valóban már húsz éve? ... Pedig menynyi minden történt azóta, hogy az akkor 26 éves molnársegéd 1946-ban párttagsági könyvét a kezébe vette! Három év múlva már malomellenőrként járja a megyéket, később a megyei élelmiszeripari csoport vezetője, majd négy év óta önálló iparügyi főelőadó. Még elsorolni is sok, hányfajta feladat elé állította pártja. Egyiki sem volt könnyű, és különösen nem népszerű munkakör. És a jelenlegi?

— Munkám középpontjában a járás szolgáltatóipara helyzetének megjavítása áll, az utánpótlás biztosítása. Mindezt úgy kell megoldanom, hogv a falusi lakosság igényeinek megfelelően elősegítsem a községek kisiparának fejlesztését, ugyanakkor minden eszközzel őrködjem a törvényesség megtartásán, visszaszorítsam a jogtalan iparűzést.

Nagy körültekintést kívánó, felelős"-“gteljes munka, és a járás alapos imeretét igényli. Tombor elvtárs azonban itt él gyermekkora óta, ismeri a legkisebb községet és régtől fogva minden kisiparost. Meg a kontárokat is ... Tudja, mikor, mit és hogyan kell cselekednie a párt politikájának helyes érvényesítése érdekében. Pedig — mint annyi osztályos társának — neki sem volt könnyű pótolni a gyermekkorában elmulasztottakat és megfelelő ismeretekre szert tenni. Negyvenéves elmúlt, amikor betegséggel és súlyos családi gondokkal küszködve gimnáziumi érettségit szerez. Közben szakmai és államigazgatási vizsgát tesz, különböző tanfolyamokon bővíti tudását, elvégzi a marxista középiskolát.

És mindezek mellett — «felük együtt és kívül — a pártmegbízatások sora: közvetlenül az ellenforradalom után a marcali területi alapszervezet titkárává választják, s vezetőségi tagja lesz a járási tanács pártszervezetének. Azóta megszakítás nélkül betölti ezt a tisztséget úgy, hogy közben munkahelyének alapszervi titkáraként is tevékenykedett. Az új . vezetőségválssztó taggyűlésen -ismét egyhangú bizalmat kapott: beválasztották a vezetőségbe, s a titkárhelyet- tesi funkciót látja el továbbra is. És ahogy eddig, ezután is az egyéb feladatok: a községi pártbizottsági tagságával járó elfoglaltságok, a falusi pártmunka, a tsz-ek segítése. Meg a munkásőrség, amelynek megalakulása óta, csaknem egy évtizede tagja, sőt a Kiváló Mtmíkásőr megtisztelő kitüntetés tulajdonosa.

Életútja hiányolja az érdekes, különleges eseteket, a romantikát. De korunk emberéhez, kommunistához méltó.

P. L.

Öregek napja Mikében

(Tudósítónktól.)

Meghitt ünnepséget rendeztek vasárnap Mikében: a helyi tanács, a Hazafias Népfront, a Vöröskereszt és a Rákóczi Termelőszövetkezet a falu mintegy százharminc öreg lakóját köszöntötte a művelődési teremben. Az idős emberek meghatód ottan hallgatták az üdvözlő beszédeket, majd fehér asztal mellett folytatódott a beszélgetés: a falu lakói ízletes ételekkel és finom italokkal fejezték ki jókívánságaikat.

Az uzsonna után a KISZ- szervezet művészeti csoportja műsorral kedveskedett az öregeknek, az úttörők pedig virágcsokrokkal köszöntötték őket. A késő délutáni órákig tartó ünnepségen olyan jó hangulat kerekedett, hogy még az idős emberek is táncra perdültek.

STÍLBÚTOR EXPORTRA

Ilyen lesz a zsúrkocsi váza.

A Kaposvári Asztalosipari Ktsz exportrészlege egyre több megrendelésit kap stílbútorra. Eddig csak az ülőbútor vázát készítették Kaposváron, s külföldön kárpitozták a székeket: Újdonság, hogy a ktsz kárpí- tosrészlege megkezdte a Rex és a Tata elnevezésű székek kárpitozását. Először huszonnégy mintát készítenek, s ha megérkezik a megrendelés, akkor kétszázhetven exportszék ülőkéjét és támláját burkolják színes műbőrrel.

Faragott lábú zsúrkocsi az exportrészleg legújabb terméke. Harmincötöt exportálnak

belőle. Biztosan megtetszik a külföldi vásárlóknak a kettős tetejű zsúrasztalka is. A felső tető tálcaszerűen leemelhető.

Hideg Kálmán részlegvezető elmondta, hogy négyszáznyolcvan háromfiókos és hatvan egyfiókos komód készül az idén a műhelyben.

S hogy a kaposvári ktsz versenyképes maradhasson a piacon, egyre újabb mintadarabok készülnek. Mint például a faragott szalonasztalka. Faszobrászt is alkalmaz a szövetkezet, hogy minél díszesebb stílbútorokat gyárthasson.

Svájcba indul kétszáz komód. Gondosan megtisztítják és csomagolják őket.

Festő, bádogos

és

üvegező

szakmunkásokat fölvesz

az ÉM Somogy megyei Állami

Építőipari

Vállalat, Kaposvár, szakipari építésvezetőség,

Szántó Imre utca 11. sz.

(127638)

SZERÉNY, CSÖNDES, udvarias, becsületes embernek ismertem meg Szerecz Lászlót, a Kaposvári Cukorgyár főmérnökét.

Innom kellett volna egy feketét — gondoltam az irodában, amikor vártam rá. Nagyon elálmosodtam. Talán a monoton zúgás andalított el, amely behallatszott a csöppet sem barátságos helyiségbe, vagy a borús idő? — nem tudom. Egyszer csak lépteket hallottam. Ez ő! Nem. Elhatároztam, hogy megkeresem. Amikor a telefonkagylóért nyúltam, belépett. Munkásruhában volt. Sztori! Főmérnök munkásruhálban. Eh — gondoltam később —, jelentéktelen külsőség.

— Mióta van itt?

— 1948 óta.

— Ranglétra?

— Kezdetben beosztott üzemmérnök voltam, később műszakvezető lettem, majd főműszakvezetőnek neveztek ki. Ezután műszaki osztályvezetővé léptem elő.

— MILYEN EGY NAPJA?

Például a mai.

— Háromnegyed hétkor jöttem be. A napi feladatokról beszélgettem a műszála osztályvezetővel és a gépészeti üzemvezetővel. Utána két tervezőt fogadtam. A jövő évi útépítésről tárgyaltunk. Azután a gyárunkban dolgozó Élelmiszeripari Javító-Szerelő és Szolgáltató Vállalat és az ÉM Gép- és Felvonószerelő Vállalat képviselőivel tanácskoztunk a gyár korszerűsítésével kapcsolatos teonivaA FŐMÉRNÖK

lókról. Telefonon beszéltem a magasépítőkkel, az útépítőkkel. Még ma le kell bonyolítanom egy pesti telefonbeszélgetést, konzultálnom kell az energetikussal a gőzfejlesztésről, tárgyalni fogok a biztonsági megbízottal a munkások balesetvédelmi oktatásáról, no és végre alaposan körül akarok nézni a gyárban.

— Mi a legfontosabb feladata?

— A cukorgyártás folyamatosságának biztosítása.

— És hogyan biztosítja?

— Akkor lesz a gyárban jó munka, ha minden vezető becsülettel helytáll, önállóan irányít, vállalja a felelősséget — mondta.

OLYAN FEJTEGETÉSBE KEZDETT, amely tulajdonképpen az ő koncepcióját is tükrözi az egyik legfőbb dologról, a vezetésről. Ennek lényege az előbbi mondat. Szerinte ezt a vezetési stílust a megváltozott körülmények teszik szükségessé. Régen a cukorgyárban nem nagyüzemi módon dolgoztak, irányítottak. A gyár vezetői könnyen át tudták fogni a munkát. Ma már az egyre korszerűbbé váló nagyüzemben lehetetlen a régi módszerekkel vezetni. Az igazgatónak, a főmérnöknek a fő feladatok kidolgozására, végrehajtásuk ellenőrzésére, a távlati tervek e1 készítésére

kell a figyelmüket fordítaniuk.

Erre csak úgy képesek, ha a középvezetők a rájuk bízott munkát megfelelően irányítják, nem futkosnak minden apró üggyel fölötteseikhez. A vezetés színvonalának emelését, a középvezetők önállóságának növelését egyrészt az említett vezetők nevelésével, másrészt az üzem vezetői munkájának megjavításával lehet megvalósítani. Ha a mi utasításainkból a középvezetők pontosan megtudják, mi a tennivalójiik, máris jelentősen előmozdítottuk, hogy önállóan, határozottan intézkedjenek — mondta.

OLYAN SZENVEDÉLYESEN BESZÉLT, hogy egyszeriben elmúlt az álmosságom. Föllelkesített. Úgy nekibuzdultunk a beszélgetésnek, hogy egyik problémát a másik után vitattuk meg. Közben eljutottunk egy másik, nagyon lényeges témához, a neveléshez.

— Azt kell elérnünk — mondta Szerecz László —, hogy a középvezetők és a munkások ne azt mondják, »maguk«, amikor a gyár gondjairól beszélnek, hanem azt, hogy »mi«. Ne így hangozzék a mondat: »Maguk csinálják«, hanem: »Mi csináljuk.«

A főmérnök e két szóval azt akarta érzékeltetni, hogy meg kell szüntetni azt a kívülállást, amely sokak részéről megnyilvánul. Meg kell értetni mindenkivel, hogy a feladat teljesítése a segédmunkásnak éppolyan kötelessége és érdeke, mint a főmérnöknek vagy az igazgatónak.

— Különösen nehéz most formálni az embereket — jegyezte meg Szerecz elvtárs. — Ugyanis nagy részük olyan munkás, aki üzemben még nemigen dolgozott, vagy más» honnan úgy tanácsolták el. Az idénymunkások nem szoktak hozzá az/üzemi rendhez.

Ezeknek a munkásoknak a nevelése nemcsak azért savügye, mert főmérnök, hanem azért is, mert kommunista. A kommunistáknak elsőrendű kötelességük azokat is felsorakoztatni a gyár vezetői mögé, akik még nincsenek ott, nem sokat törődnek a közösséggel, keveset tesznek a közös ügyért. Az emberek csatasorba állításához a főmérnök a kommunisták segítségét várja.

— Örülök, hogy tagja vagyok a pártnak. Így minden taggyűlésen találkozhatok az üzem kommunistáival, tájékoztathatom őket, beszélhetek velük a legfőbb kérdésekről, kérhetem segítségüket.

EGY PILLANATIG SEM kételkedem abban, hogy az a harc, amelyet a főmérnök a kommunisták segítségével vív, sikeres lesz.

A nadrágszíjjal összeszorított munkásnadrágot, a vékony munkáskabátot most nemcsak külsőségnek éreztem, ö a munkásosztály oldaláról nézi a világót. Belül is az, "ami kívül.

Szegedi Nándor