Somogyi Néplap, 1966. október (23. évfolyam, 232-257. szám)

1966-10-29 / 256. szám

A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT SOMOGY MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK JELENTÉSE

II

ebbeflá különbségeiket az a tény, hogy leginkább az utóbbiak rendelkeznek a törvényes méretet meghaladó háztáji területtel. A föld- jéradék fizetése, a részesedés elosztásának aránytalansága, a munkakörök különbségéből adódó eltérés is jövedelemkülönbséget okoz.

A szövetkezeti demokrácia megsértése, a kivételezés, a gyengekezű vezetés, a fegyelmezetlenség eltűrése, a közös vagyon herdálása, a parasztság korábbi vagyoni rétegező- désóből fakadó szubjektív ellentétek maradványai elleni következetes harc hiánya szintén fékezően hat. Az önzés, a harácsol ás is megtalálható még. A vallásosság, a műveltségben, bizonyos érzelmi és gondolkodásbeli különbségek, a régebbi idők emlékei, rossz szokásai szintén nehezítik az eszmei egység kialakítását A mezőgazdaság szocialista átszervezésével létrejöttek falun is a szocialista termelési viszonyok, s a történelmi feladatát betöltött lenini hármas jelszó helyett új tartalmat kapott a párt agrárpolitikája, a falu és a parasztság társadalmi viszonyainak megítélése. A kizsákmányoló osztályok megszűntek, felszámoltuk a kulákságot, ők is egyenjogú szövetkezeti tagokká váltak. A munka falun is a szocializmus teljes felépítéséért és az egységes szocialista termelőszövetkezeti paraszti osztály megteremtéséért folyik. Ezen a téren megyénkben általában helyes értelmezés és egyetértés tapasztalható, de helyenként előfordul, hogy a volt szegény- parasztok — különösen a gyenge termelőszövetkezetekben — helytelenítik a volt középparasztoknak a tsz vezetésében való részvételi arányát, másutt az utóbbiak emelnek szót a volt szegényp araszt oknak »nagyarányú« tisztségviselése ellen. E téves nézetek vallói főképpen a rétegeződésből adódó elkülönülésre hivatkoznak, s úgy igyekeznek feltüntetni a dolgot, hogy egyrészt a volt középparaszt és szegényparaszt nincs gazdasági és közösségi érdekazonosságban velük, másrészt olyan jelleget próbálnak tulajdonítani pártunk agrárpolitikájának, mintha az az egykori szegényparasztság rovására és kizárólag a volt középparasztság javára érvényesülne. Egyik nézet sem helyes, mert árt a közös ügynek, a tsz-parasztok egyetemes érdekednek.

Az egységes szövetkezeti parasztosztály kialakítása megköveteli, hogy szervezettebben, céltudatosabban harcoljunk a fékező tényezők leküzdéséért, az egység irányában ható tendenciák erőteljesebb és általánosabb érvényesüléséért. A pártszervezetek ebből fakadó feladata, hogy tegyék hatékonyabbá, Itapcsolják össze még szorosabban a gazdasági szervező, a politikai felvilágosító és az ideológiai nevelőmunkát. Arra kell törekedni, hogy kialakítsuk parasztságunk helyes politikai nézetét, világszemléletét, hogy mielőbb elsajátítsa a nagyüzemi termelés korszerű szakismereteit, a szocialista műveltséget. Ez magával hozza a gazdasági eredmények növelését, a tsz-ek megszilárdulását, s ennek nyomán növekszik a tagság jóléte.

A mezőgazdaság szocialista átszervezésével jelentősen erősödött hazánkban a munkás- paraszt hatalom politikai és társadalmi alapja, a munkás-paraszt szövetség. A mezőgazdaság szocialista átszervezésével a munkásságnak a termelőszövetkezeti parasztsággal olyan szövetsége jött létre, amely kifejeződik a szövetség minőségileg megváltozott tartalmában. Az új viszonyok lehetővé tették a mezőgazdasági termelési eszközök koncentrálását, a termelőerők gyorsabb fejlődését, a ■mezőgazdasági termelés ütemének fokozását, a népgazdaság erősödését, a lakosság életszínvonalának emelését. Mindebben kifejeződik a két alapvető osztály gazdasági és politikai érdekazonossága. Éppen ezért nem helytállóak azok a főként ipari üzemekben és értelmiségi körökben lábrakapott nézetek, amelyek szerint kizárólag a munkásság viseli a mezőgazdaság szocialista átszervezésének, a tsz-ek megszilárdítás'nak anyagi terheit. Határozottabban föl kell lépni ez ellen, és el kell ítélni az ilyenfajta nézeteket, mert ártanak a munkás-paraszt szövetségnek, a szocializmus ügyének. Ugyancsak el kell ítélni az egyik-másik helyen tapasztalható alaptalan munkásellenes nézeteket is, mert történelmi tény, hogy a parasztság leghűségesebb szövetségese a munkásosztály, amely méltóan kiveszi részét a parasztság politikai, gazdasági támogatásából.

Az értelmiség és egyéb rétegek

Megyénk társadalmának számban és jelentőségében egyre növekvő rétege az értelmiség, amely az utóbbi években jelentős fejlődésen ■ ment át. Sok új műszaki értelmiségi kerül ipari üzemekbe, gép-'Horn ásókra és egyéb gazdasági intézményekhez, a tsz-ek erősítése során pedig sok értelmiségi falura. Emelkedett megyénkben a pedagógusok és az orvosok száma is. Az iskolákból kikerült fiatal értelmiségiek nagy része munkás- és parasztszármazású. Az értelmiségiek többségé bizonyságát adta annak, hogy áldozatkész, támogatja a szocialista rendszert, a munkásokkal. a parasztokkal egy sorban halad a szocializmus építésében. Mind többen válnak szemléletükben is szocialistává. Egy részük gondolkodásában azonban még erősebben hatnak a régi világ eszméi. Sokan közülük arisztokratikusan elkülönülnek, a munkásokat, különösen a fizikai munkát lebecsülik, s a túlzott anyagiasság, az állandó pénzhajsza jellemzi őket.

Pártszervezeteink fokozottabban segítsek az értelmiséget tudatuk szocialistává formálásában, hogy mind hatékonyabb munkát végezhessenek, s a nemzetközi helyzet időnkénti éleződése, valamint átmenetig belső nehézségeink láttán is helyesen ítéljék meg a helyzetet, egyre kevesebb legyen közöttük az ingadozó, a bizonytalankodó. Segíteni kell abban, hogy mindinkább megfeleljenek

a szocialista építés támasztotta követelményeknek.

Megyénk társadalmi és gazdasági életében fontos szerepük van a kisipari szövetkezetek dolgozóinak. A lakosság bizonyos életszükségleteinek kielégítése érdekében végzett munkájukra szükség van. Gazdasági és politikai tévekenységük az utóbbi években jelentősen fejlődött. Szorgalmas munkával veszik ki részüket a szocializmus építéséből, aminek nemcsak gazdasági, hanem politikai hatssa is számottevő. Jó munkájukkal segíthetik az egyénileg dolgozó kisiparosokat a szocialista útra térésben. A jövőben tovább kell fokozni szolgáltató tevékenységüket Ezt parancsolóan írja elő számukra kormányunk lakásépítési programja és a lakosságnak egyéb területen is egyre növekvő igénye

Sajátos feladatuk van a lakosság ellátásában a kisiparosoknak és a kiskereskedőknek. Munkájukat a lakosság érdeke még jó ideig megköveteli, elsősorban azokon a helyeken, ahol az állami és a szövetkezeti szektorok még nem tudják a lakosság növekvő

Hogyan tudták pártbizottságaink befolyásolni és irányítani megyénk társadalmát a VIII. kongresszus és a megyei pártértekezlet célkitűzéseinek megvalósítására?

A hazánkban végbement társadalmi változások lehetőséget teremtettek az osztályszövetség széles körű kiterjesztésére. Eredményes munkánk egyik legfontosabb föltétele a szövetségi politika és az osztályharc kérdéseinek helyes megítélése.

A szövetségi politika a munkásosztálynak — mint társadalmunk vezető osztályának — viszonyát, politikai és emberi kapcsolatait jelenti parasztságunkhoz és társadalmunk különböző rétegeihez. A szövetségen belül alapvetően fontos a munkásosztály viszonya a parasztsághoz, tehát a munkás-paraszt szövetség. Szövetségi politikánk fő célja a szocializmus felépítése hazánkban. A munkásosztály erre szövetkezett valamennyi osztállyal és réteggel, szem előtt tartva a marxizmus—leninizmus tanítását, a nemzetközi munkásmozgalom és saját pártunk tapasztalatait, amelyek szerint a munkásosztály csak a dolgozó nép élén, széles osztályszövetségben viheti győzelemre a békéért, a demokráciáért és a szocializmusért vívott harcot.

Megyei pártbizottságunk arra törekedett, hogy a Magyar Szocialista Munkáspárt ás a kormány politikáját megértesse a megye kommunistáival és párton kívüli dolgozóival. Az előrehaladás érdekében erőfeszítéseket tett, hogy politikánk megvalósításához megnyerje a megye munkásainak, parasztjainak, értelmiségi és egyéb dolgozóinak támogatását.

A szocialista nemzeti egység jegyében igyekeztünk egyesíteni mindenkit, aki a szocializmus és a béke ügyéért tevékenykedik. Arra törekedtünk, hogy összefogjuk a kommunistákat és a pártonkívülieket, a szocialista rendszer politikailag aktív támogatóit és az ingadozókat, a materialista világnézetet vallókat és a vallásos érzületű embereket egyaránt. Általában sikerrel járt pártbizottságunknak ez a törekvése. Fokozódott a társadalom aktivitása, a munkásokat, a parasztokat, az értelmiségieket mozgósítani tudtuk szocialista célkitűzéseink valóra váltására.

Fontos feladatunknak tartottuk az emberekkel, a társadalom minden rétegével való kapcsolat erősítését. A tapasztalatok azt bizonyítják, hogy bármilyen helyes célokat tűzött is a párt népünk elé, azokat mindaddig nem lehetett elérni, amíg a tömegek nem értették meg, nem vallották magukénak, s nem vettek tudatosan részt azok megvalósításában. Joggal állapíthatjuk meg, hogy megyénkben tovább erősödött a párt és a tömegek kapcsolata az utóbbi években. Megyénk dolgozói tömörülnek pártunk köré, hallgatnak szavára, és igénylik vezetését, mert tapasztalataik meggyőzték őket arról, hogy a párt helyesen és jól vezeti a szocializmus építésének nehéz munkáját — amely a szebb és jobb élet megteremtéséért folyik hazánkban —, számba veszi és megvalósítja törekvéseiket.

Sikereink záloga ezután is a tömegekkel való jó kapcsolat marad. Ahhoz, hogy az élet által fölvetett újabb kérdéseket helyesen ve- hessük számba, szükségünk van a tömegek véleményének, javaslatainak, bírálatának ismeretére. A jövőben még többet kell törődnünk azzal, hogy kommunistáink a párton kívüli dolgozókkal folytatott beszélgetéseken ne csak a nagy, nemzetközi jelentőségű kérdésekben foglaljanak állást, hanem foglalkozzanak a tömegek mindennapi gondjaival is. Tovább kell fejleszteni azt a légkört, amelyben a pártonkívüliek bátran fordulnak problémáikkal, javaslataikkal a kommunistákhoz.

Szövetségi politikánk tehát nem politikai fogalom csupán. Jobb, megértőbb, emberi, közvetlen viszonyt és magatartást, baráti segítőkészséget kíván a kommunistáktól és azoktól a pártonkívüliektől, akik a nép bizalmából valamilyen közfunkciót töltenek be. Mindannyiunknak azon kell fáradoznunk, hogy minél többen megértsék a párt törekvéseit, ennek alapján következetesen és jól képviseljék s valósítsák meg a párt és a korigényeit objektív akadályok miatt kielégíteni. A kisiparosok többsége becsületesen dolgozik, de vannak közöttük spekulálók, harácsolok, törvényeket kijátszók, életművészek, akikkel szemben az állami hatósági szerveknek határozottabban kell fellépniük.

A volt kizsákmányoló osztályok tagjainak és leszármazottainak döntő többsége — látva a mindjobban erősödő néphatalmat, azt, hogy véglegesen megszűntek a kizsákmányolás újjászületésének gazdasági lehetőségei — beilleszkedett az új viszonyokba, és munkával keresi meg kenyerét. Egy részük gondolkodásában erősen érződik ma is a kapitalista világ politikai és ideológiai befolyása. Szocialista rendszerünk humanizmusa lehetővé teszi nekik a becsületes életet, és biztosítja minden állampolgár számára a szocialista jövőt. Azokkal szemben, akik visszaélnek szocialista rendszerünk humanizmusával, uszítanak társadalmi rendünk ellen, és néphata- lom-ellenes tevékenységet folytatnak, a jövőben is a leghatározottabban föl kell lépni.

mány politikáját, s az egyéni és a közös érdekek egységét fölismerve dolgozzanak nap nap után az iparban, a mezőgazdaságban, a különböző értelmiségi munkaterületeken.

Az osztályharc helyes értelmezése, tartalma, fő területei

A dolgozó osztályok szövetsége a szocializmus építésének idején is harcban fejlődik. Ismeretes, hogy az osztályharcban lezárult hazánkban a nagy társadalmi összeütközések időszaka. Felszámoltuk az ellenséges osztályokat. Elindultunk a szocialista nemzeti egység megteremtésének útján. A szocialista nemzeti egység kialakítása is harcban megy végbe. Szövetségi politikánk szocialista rendszerünk megszilárdulását és fejlesztését, a rendszer ellenségeinek elszigetelését, az ingadozók megnyerését, a szocializmus pozícióinak megerősödését szolgálja. Az osztályharc tehát új értelmezést és tartalmat nyert, a harc a szocializmus teljes felépítéséért folyik. Az osztályharc fő területei a szocialista gazdaság megerősítése, fejlesztése és az emberek szocialista tudatának kialakítása. Ezért a szocialista építés gazdasági, kulturális feladatainak megvalósítása céljából a széles körű gazdasági szervező, valamint a politikai, az ideológiai és a kulturális nevelőmunlca került előtérbe. Ebben a harcban a munkás- osztály a társadalom valamennyi osztályának és rétegének összefogására támaszkodhat, velük együtt munkálkodhat a szocialista nemzeti egység megteremtésén.

Több elvtárs azt mondja: Nem elég osztályharcos a párt politikája. Akadnak olyanok is, akik fölvetik, miért beszélünk ma osztályharcról, hiszen társadalmunk politikailag, gazdaságilag és ideológiai téren jelentősen átalakult, a szocialista viszonyok váltak uralkodóvá. Egyesek nem látják világosan a társadalmunkban végbement változásokat, dogmatikusan gondolkodnak, szektás módon elzárkóznak az élettől, nem értik eléggé, hogy a szocializmus teljes felépítéséért folyó harc egyik fő területe ma a gazdasági építés. Nem világos előttük, hogy a gazdasági építés harc egyrészt a szocialista termelési viszonyok erősítéséért, másrészt a termelőerők fejlesztéséért, vagyis a szocializmus teljes és végleges győzelméhez hozzátartozik a szocialista gazdaság győzelme. Ennek alapvető föltétele a munka termelékenységének nagyarányú emelése. Minden új társadalmi rend azzal győzött a régi rend fölött, hogy a munka magasabb termelékenységét hozta létre. Meg kell szívlelnünk, amit Lenin még 1919-ben »A nagy kezdeményezés« című cikkében írt: »... a munka termelékenysége, ez végeredményben a legfontosabb, a legfőbb az új társadalmi rend győzelme szempontjából.« Ezért gazdasági vezetőinknek és dolgozóinknak a munka termelékenységének növelésére kell fordítaniuk a fő figyelmet. Azzal tudunk legjobban hozzájárulni a szocialista társadalmi rend erősítéséhez, ha állandóan fokozzuk a munka termelékenységét, ha a termelést magasabb színvonalra emeljük. További sikereink igen fontos záloga, hogy egyre többen értsék meg: a szocializmusért folyó harc egyik fő frontja a gazdasági építőmunka, harmadik ötéves tervünk teljesítése.

A gazdasági építés nemzetközi vonatkozásban is osztályharc. Napjainkban a világhelyzet alakulásának alapvető tényezője a szocialista és a kapitalista világrendszer harca. Ebben a harcban, amely elsősorban a békés egymás mellett élés keretei között gazdasági verseny formájában folyik — s arra törekszünk, hogy továbbra is ezen a téren maradjon, és ne váljék fegyveres konfliktussá —, döntő szerepe van a gazdasági erőnek.

Az osztályharc helyes értelmezésével szükséges foglalkozni azért is, mert a szocializmus ellenségei az utóbbi időben aktivizálódtak, fokozták zavart keltő tevékenységüket. A nemzetközi helyzet éleződése és az imperialista agresszió kiterjesztése ugyanis azt az illúziót keltette bennük, hogy itt a kínálkozó alkalom a szocializmus pozícióinak gyengítésére. Természetszerűleg ezek az elemek a szocialista fejlődéssel együtt járó egyes gondjainkat igyekeztek kihasználni. Az ellenséges erők maradványai nem mondtak le a szocializmus elleni harcról, taktikát változtattak: áttértek a burkolt uszításra, bizalmatlanságot igyekeztek kelteni a párt és a kormány politikájával szemben. Azokon a helyeken, ahol szem elől tévesztették a VIII.

kongresszus támasztotta követelményt, s » funkcióba állításkor figyelmen kívül hagyták a politikai megbízhatóságot és alkalmasságot — kizárólag a szakmai tudást nézték —, akarva-akaratlanul is elősegítették, hogy egyes apoütikus és ellenséges elemek visszakerüljenek állami és gazdasági pozícióba. Ezek funkcióba jutva jobboldali szellemben cselekedtek, ami azt a látszatot keltette, mintha liberalizálódott volna a párt politikája. Ennek kihatásaként nem egy becsületes dolgozó megingott, bizonytalanná vált. Mindez alapot szolgáltatott a szektás felfogást vallóknak, az áibaloldaliaknak arra, hogy másik oldalról támadják a párt politikáját. Hiba az, hogy több helyütt nem léptek föl kellő határozottsággal az ellenséges nézetek ellen. A jövőben fokozni kell az éberséget és a politikai felvilágosító munkát. Személy szerint és konkrétan le kell leplezni a ma is ellenséges tevékenységet folytató elemeket. Szocialista rendszerünk humanizmusa nem egyenlő azzal, hogy ellenséges érzelmű emberek bárhol is fontos vezető beosztásban legyenek.

Fokozott eszmei, politikai munkával a párt cselekvési egységének erősítéséért

Több fontos politikai célkitűzés megvalósítása magasabb fokú ideológiai és politikai meggyőző munkát követel. Például az anyagi érdekeltség elvének érvényesítése, a háztáji gazdaság szükségességének megértetése; a közélet demokratikus légkörének fejlesztése — mind föltételezi és igényli a hatékonyabb eszmei nevelőmunkát. Ennek elhanyagolása könnyen elősegítheti a szocializmustól idegen nézetek és magatartás érvényesülését, az anyagiasságot; a harácsolást, a spekulációt, a pazarlást, a közömbösséget, az egyéni érdekeknek a közérdek rovására történő íúl- hajtását, a kispolgári nézetek konzerválását.

A nemzetközi helyzet bonyolultsága is növeli az eszmei munka iránti követelményeket. A békés egymás mellett élés politikája alapjában véve pozitív hatású az emberek gondolkodására, nézeteire. Mégis az imperialisták fellazító politikája bizonyos mértékben segíti a kapitalizmus eszmei maradványainak továbbélését, igyekszik konzerválni, sőt újjáéleszteni a kispolgáriságot, terjesztem a divatos nyugati eszmeáramlatokat. Amikor néhol kétely, bizalmatlanság támad a párt politikájával szemben, amikor itt-ott elégedetlenség, közöny mutatkozik, amikor egyes körökben erősödik a nyugati mádat, olyankor mindig fellelhető a nyugati propaganda hatása. A belső ellenség és az ellen- zékieskedő elemek felélénkülése sem független a nyugati propagandától. Az imperialisták fellazító politikájának leleplezése és a vele való határozott szembeszállás is szerves része az osztályharcnak.

Az ideológiai munka fokozását követeli meg a nemzetközi kommunista és munkás- mozgalomban lévő nézeteltérés is, ami gyakran megzavar párttagokat is, bizonytalanságot szül, és tápoit ad a helyenként még teljesen le nem küzdött dogmatikus nézeteknek.

Megyénk társadalmi, politikai, gazdasági és ideológiai helyzetének elemzése, a szocialista építés soron következő feladatai azt követelik, hogy a pártszervek és -szervezetek, a kommunisták javítsák az ideológiai munkát. A külső és belső ellenség elleni harcunkban, a dolgozók egy részénél tapasztalható ingadozás leküzdésében a párt politikájának torzításmentes, helyes megvalósítása segít bennünket legjobban. Emellett fontos a meggyőző propaganda, az osztályharcos szemlélet erősítése, az osztályharc kérdéseinek tisztán látása is. Ez utóbbi hozzásegít bennünket annak fölismeréséhez, hogy a szocializmus erősödése a humánum terén mindig előrelépést jelent. Szocialista rendszerünk mélységes humanizmusa nem a gyengeség jele, nem az ellenséges tevékenységgel való megbékélésre, a hibák fölötti elnézésre késztet, hanem éppen azok következetes leküzdésére.

Pártszervezeteinknek és kommunistáinknak nagyobb gondot kell fordítaniuk a polgári, kispolgári eszmék és szokások elleni ideológiai harcra. Ne tűrjék meg soraikban az ideológiai közömbösséget, passzivitást. Az ideológiai munka kapcsolódjon a szocialista építés gyakorlatához, segítse elő a feladatok megoldását.

Fejlődésünk jelenlegi szakaszában alapvető feladatunk dolgozó népünk világnézett, erkölcsi egységének erősítése, az eszmei harc fokozása. Ahhoz, hogy a kétfrontos harcban kikristályosodott helyes irányvonal alapján eredményesen, torzulásoktól mentesen vezessük továbbra is a szocializmus építéséért folyó harcot megyénkben, tovább kell erősíteni pártunk cselekvési egységét. A megyei párt- bizottság mindezt azzal segítette elő, hogy a beszámolási időszakban nagy gondot fordított a párt belső életére. A párt a társadalom vezető ereje; ha eszmei egysége nem elég szilárd, nem tudja betölteni hivatását. A beszámolási időszakban a nemzetközi helyzetből és a belső nehézségekből adódóan felélénkültek a dogmatikus és revizionista elemek, valamint nézetek. Pl. az 1965. decemberi határozattal kapcsolatban a dogmatikusok keményebb vezetést követeltek, a revizionisták pedig csődhangulatot keltettek. Az előbbieket az! álradikalizmus jellemezte, az utóbbiak pedig pesszimizmust terjesztettek. A szektások és a revizionisták .száma nem jelentős, szervezett erőt nem képviselő' k de. hatásuk a párton belül és a pártonkívüliek között is érződik. Élénkebbek időnként — különösen a nemzetközi helyzet kritikusab*

Szövetségi politikáük és az osztályharc