Somogyi Néplap, 1966. október (23. évfolyam, 232-257. szám)
1966-10-26 / 253. szám
Szerda, 1966. október 26. 3 SOMOGYI N 8PLAP HADÜZENET A FORMALIZMUSNAK Felszólalók »■Elvtársak! Nagyim röviden, igazán csak néhány gondolatomat szeretném kifejteni, hisz távol áll tőlem, hogy próbára tegyem az önök türelmét. Nekem ugyanis az a véleményem: egyetlen helyes utat vázolhatunk föl a pírt- szervezet elé. Az eredményeket szilárdítsák meg, a hibákat számolják föl, mert ez az előrehaladás útja. Ehhez kívánok önöknek erőt és jó egészséget...« Amit leírtam, nem vicc, így hangzott.el pontosan, fájdalmas egyszerűséggel. És nem azért bocsátom közre a felszólaló »mélyenszán tó« gondolatait, mert gúnyolódni akarok; még csak azért sem, hogy pellengérre állítsuk azt az embert, iáki valahol a nagyatádi járásban komolyan és szavainak jelentőséget tulajdonítva mondta el ezeket. Amikor visszagondoltam »mondanivalój ára«, és sok máséra, akikével szél- tében-hosszában találkozik az ember, megkíséreltem kutatni a gyökereket, az eredőket, ami miatt kialakult nálunk egy rossz szokás. Az ugyanis, hogy beszélni, felszólalni jó akkor is, ha nincs mit mondanunk... P Hányszor panaszkodtunk az értekezletek, gyűlések tömegére, amik elveszik az időt a munkától; hányszor korholtuk az értekezletszervezőket, pedig nem az értekezletekkel van baj, hanem levezetésük módszerével, begyöpösödött rossz szokásainkkal. Nem vitás egy percig sem, hogy politizáló ország politizáló nép lettünk, s ez nagyon jó dolog; az embereket érdeklik a közügyek, részt akarnak vállalni belőlük, el akarják mondani véleményüket. Ez is óriási vívmány. De születése közben valahogy kialakítottunk egy olyan légkört, amiben úgy érzik az emberek: beszélniük kell akkor is, ha nincs mit mondaniuk, mert különben nem értékelik őket, nem ismerik el munkájukat. Hány és hány formalista, értelmetlen, semmitmondó hozzászólás hangzik el emiatt a mi megyénkben is ... Hallottam magam is ilyen kérdést: — Felszólalt X. Y. a gyűlésen? Nem? Szóval nem támogatja a vezetőt... — Vagy: — Rendes ember ez a Kovács, jól is dolgozik, de passzív, sohasem szól hozzá... — Máshol azt kifogásolják: — Érdekes, ez a Horváth csak akkor szólal föl, ha szakmáját érintő dologról van szó. Ej, ej... másról nincs véleménye? ... És az emberek megtanulták, hogy föl kell szólalni, vagy illik legalábbis, hogy elismerjék: érdekli őket a közélet, van okos gondolatuk. Nem szeretném, ha félreértenének, hisz nem a felszólalások ellen beszélek. De az emberek kifogásolják — és joggal —, hogy egy-egy tanácskozás sikerét még most is sokszor a felszólalások számával mérjük. Néha az embereket is aszerint ítéljük meg, hogy hányszor szólaltak fel, mint ígértek, mihez kívántak erőt, egészséget. Ezen a szemléleten, ezen a módszeren most már túl kellene jutnunk, hogy a tanácskozások valóban tartalmasak, előrevivők, értékesek legyenek. Attól még lehet valaki nagyon rendes ember, nagyon jó dolgozó, ha nem mond véleményt arról, amihez nem ért. Az üresjáratoktól, a formális felszólalásoktól megszabadulni: ez önmagában is segítheti politikai, társadalmi, gazdasági és közéletünk további fejlődését... Jávori Béla FÉLSZÁZ DIÁK ÚJ OTTHONA élfelé jár az idő, né- hány osztályban még hátravannak az utolsó órák, de az új diákotthon épülete előtt már pattog a labda. Kovács Sándor és Luka Tibor fejelgetnek kiskapura egymásnak. Ahogy kicsöngetnek, csatlakoznak a többiek is, és fél óra sem telik bele, játszótérré válik az iskolától elkerített udvar. Szeptember elején vették birtokukba a nagybajomi új diákotthont, a tágas udvart az általános és középiskolás fiúk, lányok, köztük néhány állami gondozott diák. Míg minden osztályban véget nem érnek az utolsó órák, a kollégisták játékkal, szekrényrendezéssel töltik a szabad időt. Az utolsó óra és~az ebéd közötti időt szabadfoglalkozásnak nevezik. A fiúk elmondják, hogy nem nehéz kivárni az ebédidőt, mert a reggelit, ha korán volt is, bőségesen mérték. A rendet fokozatosan minA diákotthon lakói a környező községekből kerülték ki. Az elmúlt iskolaévben még autóbusszal, lovas kocsival vagy gyalog jártak be, és elfáradtak, mire az iskolába, vagy onnan hazaértek. Most a tanítás után meleg ebéd várja őket a diákotthoniban, s délután zavartalanul készülhetnek fél a következő napra a tágas tanulótermekben. Ha valakinek segítségre van szüksége, a beosztott tanárokhoz fordulhat. A diákotthon igazgatójával először a hálókba nézünk be. A lányoknál egy-két széj jel- hagyott törülköző, néhány sebtében ledobott ruhadarab tarkítja az ágyakat. A fiúk szobája jóval rendezettebb. A tisztaság mindenütt kifogástalan. Benyitunk a társalgóba, harsány nevetés fogad bennünket. Játszanak, önfeledten szórakoznak a gyerekek. denki megszokja. A reggeli Ilyenkor valamennyi társasszemlén is egyre kevesebb az játék »szolgálatban van-«, összedobott ágy, a rendezetlen A folyosón Kovács Sándor szekrény. és barátja közeledik. Véget "Á ért az ebéd előtti játék, mosakodni igyekeznek, hogy el„ JHi azht mcqMMiik.. kerüljék a torlódást. Asztalhoz is elsőnek szeretnének A Kaposvári Ruhagyár ta- szári üzemegységében szilárdul a fegyelem, emelkedik a termelékenység. Azt mondják, az nagyrészt annak köszönhető, hogy szocialista címért küzdő brigádokat alakítottak. Vasárnap, amikor a taszári klubban együtt voltam a November 7.-brigád tagjaival, úgy éreztem, e megállapításnak van alapja. Mindabból, amit a brigád tagjai mondtak, tettek, az érződött, hogy teljes odaadással akarják a közösség javát, önmaguk fejlődését, formálását. Találkozásuk Marczinder Ferenccel, Taszárnak a Nagy Októberi Szocialista Forradalomban részt vett fiával is ezt bizonyította. Meg akarták ismerni a kemény csatákban edződött ember élményeit, aki az orosz katonákkal vállvetve harcolt a forradalom győzelméért. Tőle akartak hallani, milyen volt a világtörténelem legnagyobb eseménye. A szép ősz hajú, jóságos arcú bácsi sajnos nem bírt sokat mondani, nemrég ugyanis agyvérzés érte. Betegsége akadályozta a beszédben, hamar elfáradt. Nem is emlékezett már mindenre. Életének néhány mozzanatát a párja mellett jó- ban-rosszban kitartó fekete kendős asszony tudta csak ismertetni. Mégis érdekes, izgalmas, tanulságos volt a találkozó. A mondattöredékekből kirajzolódott a hadifogságba került, majd a forradalom győzelméért harcoló magyar katonák küzdelme, a tizenhe- tes események szervezőivel való találkozás hatása. Érződött: akarták, nagyon akarták megváltoztatni azt a helyzetet, amely az akkori Magyarországon nehezedett a dolgozó nép millióira. Amikor a honvágytól fűtve átlépték a magyar határt, értésükre adták a magyar hatóságok, hogy jó lesz félretenniük mindenféle rebellis elképzelést. Azóta igazolódott, hogy az ijesztgetés nem volt hatásos. Akadályozni ugyan lehetett azokat, akik rájöttek a forradalmi harcok közben, hogyan lehetne Magyarországból — amelynek elcsigázott népébe az urak más népek gyűlöletét, a buta gőgöt, a nacionalizmust csöpóg- tették — virágzó hazát teremteni, kiirtani azonban az átalakulás gondolatát nem lehetet belőlük. Manczinder Ferenc, a falusi kovács persze nem tudott részt venni az illegális mozgalomban úgy, mint az Oroszországban járt, nagyvárosokban dolgozó emberek. Ö csak a gondolatot tartotta ébren a faluban az esti beszélgetésekkor, a cigaretta- meg a pipafüst mellett. A brigád többek között egy pipát adott ajándékba kedves öreg vendégének. Az a szájába illesztette. Tetszett neki — az egyik brigádtagot idézem — »a békebeli angol rózsafa pipa«. Füstjénél a hosszú őszi-téli estéken jól lehet majd emlékezni. Az emlékezés most kellemesebb lesz, mint az álmatlan évek keserű estéin. Amikor elbúcsúzott, körülvették, elhalmozták kedvességgel, megköszönték fáradságát. Elnéztem őket. A gyökér meg a fa jutott eszembe. Kezdetben van a gyökér, aztán lesz a fa. A gyökérnek is, a lomboknak is más a feladatuk. A szocialista brigádmozgalomnak, amely egyre nagyobb lombot hajt, valahol a Manczinderek- ben van a gyökere. Nekik is más volt a feladatuk, a brigádoknak is más. Am eszméik közösek. Talán azért is mondta a brigádvezető Manczinder Ferencnek, amikor az a búcsúzásnál elnézést kért akadozó beszéde miatt, hogy »nem baj, nagypapa, mi azért megértettük«... Szegedi Nándor ülni, mert »megszagolták«, hogy a második fogás kacsasült lesz. A többiektől tudjuk meg, hogy a fiúknál lezajlott a hivatalos felavatás is. — Ez olyasféle, mint valamikor a lovaggá ütés lehetett — mondja Nagy Feri. — összecsavart törülközővel sorban mindenkit lesimázunk. — Egy pillanatig vár, mond- ja-e tovább, aztán az igazgatóra néz, és folytatja: — Ez persze nem kötelező mindenkire, csak aki »hivatalosan« is diákotthoni tag szeretne lenni. — Elmondják, hogy a simázás lefekvés előtt az igazi, amikor a törülköző egy kicsit nedvesebb. Ilyenkor nagyobbat lehet ütni vele. Ahhoz mindenkinek joga van, hogy megfigyelje, kinek mekkorát kell majd visszaadni. Az igazgató összeráncolja a szemöldökét, majd elmosolyodik: — Hiába, ez az esti naposbeszámolóban nem szerepelt. Nagy Feri, Gál Tibor röviden a napi feleletekről számol be. Magyarból jeles, földrajzból ötös és egy hármas. Az igazgató közbeszól: — Ezzel majd a naposbeszámolóban is találkozhatunk. Csöngetnek, hamarosan kezdődik az ebéd. Ahogy elköszönünk az igazgatótól, egy pillanatra visszanézek. Az ajtónál Kovács Sanyit látom, amint rendezi a sorokat. Hát hogyne! Kacsasültet náluk sem tálalnak mindennap. Nagy József HÁLÓZATTISZTÍTÁS A nagyatádi törpe vízmű dolgozói rendszeresen ellenőrzik és tisztítják a vízvezeték-hálózatot. Képünkön: A karbantartó brigád két dolgozója munka közben. „Képviselőnk.. Magyar főnév birtokos jelzős alakban - mostantól gyakrabban használjuk MINDENEKELŐTT AZÉRT, mert országgyűlési választásaink eddigi rendszere a »kép- viselőinfc« alakot tette reálisabbá. Ha valmelyik megyének megvolt a maga tizenöt vagy tizennyolc honatyajelöltje, ők valamennyien váltóik képviselővé is. Így már a megyéken belül nem la hatett megmondani, ki az, aki mondjuk Kaposvárnak és Nagyatádnak, Egerszegnek és Kanizsának, Szegednek és Vásárhelynek a »képét v.- seli« a — Duna-parti nagy gótikus épület ban. A lajstro- mos rendszernek ez a hátránya csak látszólag másodla-! gos jelentőségű. Mért igaz ugyan, hogy a lajstromon megválasztott képviselő nem kevésbé derék politikus, munkás, gazdasági vezető vagy kiemelkedő értelmiségi, de személyi kapcsolata, kerülete — igen, választókerülete! — iránt érzett felelőssége mégsem lehetett akkora, mintha egy adott város, járás közvetlen , mandátumát érezte volna küldetésében. Arról nem is szólva, hogy meg nem felelése esetén visszahívni bárkit is csak elméletben lehetett. Mert arról, hogy az alkotmányban körülírt lehetőséggel a lakosság 1949 óta bármikor is élt volna: nem tudni. A lehetőségek tehát elméletiek maradtak. És velük együtt gyengébbek a választó és a megválasztott képviselők kapcsolatai. Félreértés ne essék: rendkívül sok esetben őszinte, jó, eredményes kapcsolat és termékeny, segítő együttműködés alakult ki lajstromon megválasztott parlamenti képviselőink körül így is. De ez nem elég — ma. MI VÁLTOZOTT MEG? Megváltozott 1949 óta az egész ország, a közvélemény, a politizálókészség, a közéleti szellem. Az emberek ezernyi területen és szinten bizonyítják be napról napra, hogy természetes életformájukká vált a szocializmus, hogy már az idősebb, »háború előtti« nemzedékek is megtalálták benne a maguk elképzeléseit. Hogy törekvéseik — és itt az átlagállampolgárra gondolok — a szocialista társadalmi rend keretében mozognak. Hogy az emberek óriási többsége, ha képviselőválasztásra gondol, nem a Mikszáth által is már kdgú- nyolt és elavultként bemutatott korteshadjáratokra é; méltatlan licitálásokra, a »Nősz* ty Ferik« rendezte komédiákra gondol, hanem a dolgozó nép legjobb jelöltjei közötti válogatásra. Amikor a párt Politikai Bizottsága a Központi Bizottság elé terjesztette, majd elfogadás után a kormányhoz juttatta el az új választójogi törvény javaslatát, erre az új, szocialista közvéleményre apellál. Amely a választókerületekben a szocialista ál- ! lamrend, a mi társadalmunk és a saját kis helyi közösség számára legelőnyösebb módon képes dönteni a jelölt — vagy a jelöltek — megválasztásáról. EZ AZ ÜJ — és rövidesen az országgyűlés elé terjesztendő törvény másik új vonása. A több jelölt állításának lehetősége — amely tovább tágítja a demokratikus politizálás, a szocialista demokratizmus kereteit — kitűnően példázza az erősödő szocialista nemzeti egység létét és munkastílusát. Ugyan miféle kár származhat abból, ha a lakosság egy része úgy gondolja, hogy X. ugyan derék, tisztességes és alkalmas ember, de Y. valamilyen okból még alkalmasabb? Talán mert jobb szakember. Talán mert jobb előadó, vonzóbban mutatkozott be emberi magatartása valamelyik vonásával. Talán mert ott helyben született és »földi«, sok ezren ismerik kiis kölyökora cta. Ezek persze szubjektív vonások, amelyeket az ötvenes években, amikor jelenlegi választójogi rendszerünk kialakult, nem becsülték túlságosan. Mi azonban becsüljük ezeket a szubjektív szempontokat is: mert nem gyengítik, hanem erősítik a kapcsolatot a politikushoz, tehát a politikához is, amelyet képvisel. Tehát a szocialista rendhez, az építéshez. Ezért ezeka szubjektív szálak objektív hatásukban hasznosak: az egész népnek, az egész társadalmi rendnek, a hazának szolgálnak. ERRŐL VAN SZÓ lényegében az új javaslatban. Arról, hogy szótárunkban új fényt, még jobb csengést kapjon a szó: »képviselőnk...« B. F. Határidőre elkészítették a fiatalok a lakóházat A Tanácsi Építőipari Vállalatnál új módszert vezettek be az ipari tanuló-képzésben: egy- egy építkezést teljesen az ipari tanulókra bíznak. (Korábban szinte minden munkahelyen foglalkoztattak tanulókat.) Az új módszer lehetővé teszi, hogy a fiatalokat jól képzett szakember (oktató) irányítsa, nevelje, ellenőrizze. így a vállalat vezetősége biztosítani tudja, hogy a jövő szakemberei állandóan szakmunkát végezzenek. (Segédmunkásokat vesznek föl melléjük.) A Tanácsi Építőipari Vállalat tanulói első ízben azt a feladatot kapták, hogy a megyei könyvtár mellett készítsenek el egy másfél millió forint értékű lakóházat. A fiatalok a megbízatásnak eleget tettek, határidőre fölépítették a házat. Különösebb kifogás nem merült fel munkájuk minőségére. Máris újabb feladatot kaptak. A járási tanács számára a Ságvári Endre utcában készítenek egy épülptet. Ha ezt a munkát befejezték, az Április 4. utcában fognak dolgozni. Azonnali belépésre felveszünk KUBIKOSOKAT, férfi segédmunkásokat Bérezés a teljesítmény alapján. Munkásszállást, étkezést bizto'-ílunk. Napi háromszori étkezés 9,20 Ft tér lés ellenében. A jogosultak részére az építőiparra meghatároz'tt fölemelt különélési p tlékot és 24 mun' ■ -ap ledolgozása után a haza- és visszaút s k öltségét megtérítjük. Ha a jelentkezőnek egy évnél nem régebbi tüdővizsgálati lelete v n, hozza magával. Jelentkezés az ÉM Fejér megyei Állami Építőipari Vállalat munkaügyi osztályán. Székes- fehérvár, Ady Endre u. 13. (4253)
