Somogyi Néplap, 1966. október (23. évfolyam, 232-257. szám)

1966-10-23 / 251. szám

SZIMONOV BUDAPESTEN TANULÓ MUNKÁSOK ^ Antal Imre zongoraestje Így mondják a barcsi vas­gyárban: -A mi szakmunká­saink«. S szó szerint értheti bárki ezt a mondatot, hiszen azok az emberek, akik szak­munkásként dolgoznak az üzemben, ott tanulták meg a szakma fortélyait. Amikor létrehozták ezt az üzemet, nagyon kevés szakmunkást tudtak összeszedni a kör­nyékből. A munka viszont egyre nagyobb feladatok elé állította az embereket. Eb­ben az üzemben a hegesztést kilométerekben mérik. He­gesztő viszont kevés volt. Akkor jött a pártszervezet és javasolta: rendezzenek he- gesztőtanfolyamot. Így leg­alább szakmát tudnak adni azoknak az embereknek a kezébe is, akik most segéd­munkásként dolgoznak az munkások között. Mi sem üzemben. Ez a kezdeménye­zés helyeslésre talált a bizonyítja ezt jobban, mint­hogy két év alatt — mert mindössze két éve született az ötlet — kilencven ember végezte el a tanfolyamat. Az első esztendőben ötvenen maradtak bent az üzemben munka után is, hogy a szak­ma fortélyaival ismerkedje­nek, a második évben pedig negyvenen. De volt még egy hatása ennek a tanfolyamnak, s ez sem mellékes. Csak azok a munkások iratkozhattak be, akiknek megvolt a nyolc ál­talános iskolájuk, hiszen az életben mindenütt megköve­telik ezt a továbbtanulni akaró emberektől. Hát itt is tanulni kezdtek a munká­sok. A múlt esztendőben harminchatan, az idén pedig nyolcán iratkoztak be az ál­talános iskolába. A kezdeményezés helyes­ségét az élet bizonyította be. Az ötleten mindenki nyer*. A gyár is, mert maga nevel­te szakmunkásokkal dolgoz- hatik, akik talán az átlagnál is jobban húznak az üzem­hez, s az emberek is, hi­szen gyarapodtak tudásban. K. L Davide Wilde emlékezetes négy évvel ezelőtti zongora­estje óta aligha lehetett ré­szünk hasonló élményben egy nem kevésbé fiatal mű­vésznek, az idei Liszt—Bar­tók verseny győztesének ka­posvári koncertjéig. Antal Imre a fiatal zon­goristanemzedék egyik rend­kívüli tehetségű képviselője. Énül győzte meg a hallgató­ságot péntek esti hangver­senyén is a zeneiskola Bar- tók-termében. Az Országos Filharmónia “B«-bérletének első; s az évad — egyben a hét — második hangverse­nyén ismét zsúfolt terem ün­nepelte a zenét, a fiatal elő­adó káprázatos élményosztó művészetét. Mi a titka Antal Imre si­kerének? Műsorválasztása nem markolt sokat, de szinte mindegyik mű előadásában olyan intenzív művészettel teremtett kapcsolatot a mű, önmaga és a közönség lánco­latában, amire emlékezni fo­gunk. Antal Imre kiforrott zongorista egyéniség, ragyogó technikai tudással és bámu­latos stíluskészséggel. Bach c-moil preludium és fugájá­val kezdett, majd Beethoven d-moll szonátája hangzott fel tökéletes érzelmi gazdag­sággal és hangulatteremtő ha­tással. Ebben az egész és a részletek — például a má­sodik tétel éneklő melódiavi­lága; a harmadiknak a visz- szatérése, impozáns basszus­menetei; a befejezés előtti mélybe törő dallamhullámok — szépsége egyaránt megra­gadó. Hasonló érzésünk volt egy egészen más stíluskorszak idézésekor Liszt h-moll szo­nátájának szugge&ztív erejű tolmácsolása nyomán. A Sarokk, klasszikus és romantikus mű levegője kö­zé valósággal betört a sűrí­tett huszadik század. A két Bartók-mű valósággal szét­szakította, hogy aztán —nem minden művészi célzatosság nélkül — összekapcsolja a tu­datosan felépített atmoszfé­rát. A Szvit szenvedélyes lüktetése, felkorbácsoló rit­mikáján száguldó disszonáns csattanásai, s a megnyugvás piamói a kor vívódó és a jö­vőt hittel színező emberét állítatta elénk. Szemlélete­sen, őszintén; az alkotó és az előadó mély intellektuális érzelemvilágában. S Antal Imre előadó erényei sorában ez igen figyelemreméltó. Ér­zi és eljuttatja hozzánk Bar­tókot. Befejezésül, ráadásként egy kedves csokrot nyújtott kő- . zönségének Antal Imre a; La Campenella; a cisz-moll keringő, a c-mcQl etűd és a Rákóczi induló brilliáns elő­adásával <w.) A nemzetközi költőtalálkozó külföldi és magyar részve­vői több ircdAmi esten találkoztak a magyar olvasóközön­séggel a főváros művelődési házaiban és klubja ban. Ké­pünkön: K. Szimonov autogramot ad a Kossuth Klubban. Kastélyok és víkendházak HOL VAN MÉG SZABAD TELEK A BALATON-PARTON? AZ AUTÓKLUBOK „ELŐRETÖRÉSE’* — A ROSSZ TERVEK BOSSZÚJA Az utóbbi években egyre fokozódik az építkezési kedv a Balaton-parton. Szinte gom­bamódra nőnek ki a házak a műút mellett és a közsé­gekben. A fonyódi járásban eb­ben az évben 432 építési engedélyt adtak ki, en­nek több mint a fele nyaralóépitkezésre szólt. Húsz év alatt 1100 szakember A szabadkígyós! mezőgazdasági technikum a húsz év alatt 1100 szakembert bocsátott útjára. Képünkön: Üzemi gyakorlaton a ta- nulók. Általában a kis víkendhá- zaknak, nyaralóknak na­gyobb a forgalmuk, de sokan építenek 3—4 szobás «-kiskas­télyokat-«. A múlt évben több Bala­íon-parti községben “-betelt a létszám-«, megvásárolták a szabad telkeket, és a jövő évben csak egészen minimá­lis lesz az építkezés. így Bogláron és Lellén már nem adnak ki nyaralóépítkezési engedélyt. Ezzel szemben Fo­nyódom, Alsóbélatelepen, Fo- nyódligeten, Balatonfenyve- sen megnő a kiadható enge­délyek 'száma. A családi nyaralókkal szemben nagy sikerrel veszi föl a «-küzdelmet« az emeletes (ársisnyara- ló-építkezés. Ebben idáig az autóklubok jeleskednek, a pécsi, a sop­roni és a kecskeméti autótu­lajdonosok építettek több emeletes “nyaralólakásokat« Boglárra, Lellére, Fomyődli- getre. A járási tanácsok nagy igyekezettel támogatják az építtetőket, ám a tervek át­vizsgálásához és ellenőrzésé­hez idő kell. Sok gondot okoz még az engedély nélküli építkezés is. A múlt évben például Fonyódligeten nyolcvan tulajdonost köteleztek főleg mellékhelyek le­bontására, Százhúsz éves borospince ŐSZ AZ ORSZÁGUTAKON A lehullott termény alapján követni lehet a kocsikat A Dunántúl legrégibb és legnagyobb borospincéjében, Tapolcán évente 40—50 ezer hektoliter bort dolgoznak fel. A kiváló minőségű borokat Budapestre és külföldre szál­lítják. Jóllehet a nap sugarai még erősen perzselik a földeken dolgozó emberek hátát, de az ősz már előreküldte névjegyét, színeivel megfestette a termé­szetet A termények beértek, mindenfelé szedik a répát, burgonyát, törik a kukoricát, és asztalra kerül az októberi kedvenc, a paradicsompaprika is. A betakarítás különösen nagy feladatot ró a termelő- szövetkezetekre és állami gaz­daságokra nemcsak munkaerő, hanem szállítóeszközök biztosí­tása terén is. Ilyenkor az országutakon egymást érik a vontatók, sze­kerek, tehergépkocsik, hogy minél előbb a tárolóhelyisé­gekbe kerüljön a sok-sok ter­mék. A nagy forgalomban és a gyors munkában azonban megsokasodnak a szabálysér­tők is. Ezért végeztünk kör­utazást a közlekedésrendészet dolgozóival, hogy megnézzük a szállítóeszközök műszaki álla­potát, a sikeres szállítások le­bonyolításának első számú kö­vetelményét. Az eredmény nem mondható rossznak. A most különlegesen nagy meg­terhelésnek kitett járművek műszakilag többnyire kifogás­talanok voltak, s ez megnyugta­tó. Igaz, itt-oy találtunk hiá­nyosságokat — főleg a hátsó világítással voltak problémák — de komoly műszaki hibákat nem észleltünk. Egy problémára azért föl kell hívnunk a figyelmet. Egy kukoricát szállító tehergépko­csinál figyeltünk fel arra, hogy igen sok termény elszóródik a kocsiról. Az oldalfalak résein, sőt a fal fölött is a sok - döc- cenő következtében kihullott a kukorica, s ez 2—3 fordulónál már jelentős mennyiséget je­lenthet. Az országúton több al­kalommal is jól lehetett követ­ni a napraforgót és kukoricát szállító gépjárműveket, mert a leszóródott termény ékesen mutatta merre mentek a ko­csik. A nagy forgalomban és a fo­kozott munkatempóban a leg­gyakrabban előfordult szabály- sértés a helytelen utasszállítás. Köztudomású, hogy a gépjár­mű rakfelületén csak akkor szállítható személy, ha egy magasságban helyezkedik el az oldalfal magasságával. Ez­zel szemben a hatalmas ha­lom kukorica', tégla, cukorré­pa tetején vidáman ücsörög­tek a rakodók, élvezve a gyö­nyörű napsütést. Az ilyen ese­tekben a közlekedésrendészet dolgozói helyszínbírságolással figyelmeztették a gépjárműve­zetőket a helytelen és életve­szélyes személyszállításra. A vizsgálat összegezése alapján a terményszállító gép­járművek műszaki állapota ki­elégítő, a szállítmányozási vál­lalatok, a termelőszövetkezetek és állami gazdaságok jól kar­bantartott kocsiparkkal bonyo­lítják le a betakarítást. S. G. mert engedély nélkül épít­keztek. Ezeknek a «vad« épít­kezéseknek a megszüntetése közös érdek és a tulajdono­soknak is be kell látniuk, hogy a nem megfelelő helyi­ségeknek nincs létjogosultsá­guk a parton. D z-N Bejáró tanulók A bejáró tanulók problé­máinak megoldása elsősor­ban szervezési, gazdasági feladat. Meg kell oldani a szállíttatásukat a tanyákról a felső tagozatos iskolákba és vissza, vagy hétközi diákotthont kell létesíteni. Ahol az egyik lehetetlen, ott a másik megoldást kell választani. És ha egyiket se tudjuk jól megoldani, ak­kor már nevelési és tanul­mányi bajokról, gondokról is szó van. Lássunk konkrétan egy példát. Csokonyavisontára hat kilométerről, Alexanrt- rapusztáról is járnak be felső tagozatos tanulók. Két lovas kocsival zötyög- nek minden nap másfél órát oda, másfelet vissza. De ne adjon az ég esőt, mert akkor megáznak. Ha hideg van, megfáznak. Hogy a huszonkét gyerek — mert ennyien járnak be csak Alexandrapusztáról — hogy sínyli meg ezt a haj­nali-esti «-kocsikázást«, azt csak a pedagógusok, no meg a gyerekek és a szü­lők tudják megmondani. Mi segíthetne hát raj­tuk? Ezt kérdezték szeptem­berben a tanévnyitó érte­kezleten a pedagógusok is. És nem először. Több év óta húzódó ügy. Egy hét­közi diákotthonról álmod­nak a pusztai gyerekek és tanítóik ... H. B.-----■ F oszlányok A leghaladóbb emberrel is megtörténhet, hogy hátraíelé halad. A bürokrata könnyen felis­merhető, mert pontosan olyan, mint az ember.-a * * Egy ismerősömnek négy-öt pohárka konyakot kell meg­innia, hogy józanul lássa a helyzetet. * * * Ez a költő folyton arról ír, hogy nincs mellette senki, ho­lott a boroskancsó mindig mellette van. * * * Pénzért is lehet ingyenmun­kát végezni. * * * , Egy barátom nem akart el­érni semmit, s ezt el is érte. * * * Legutóbb, amikor egy hóna­pig úton voltam, az jutott eszembe, hogy jó volna el­utazni valahová. * * * Nyíltan és őszintén is lehet hazudni. Megható gondoskodás — A zongora miatt jöt­tem, hangoló vagyok... — De hiszen én nem hívtam önt — Lehet, de a szom­szédai megkértek, hogy nézzek be, már nem bír­ják idegekkel. Türelmes rajongó Egy fiatal japán lány megfelelő élelmiszerkész­lettel elrejtőzött abban a hangversenyteremben, ahol a Beatles-ek hangverse­nyét hirdették. Türelmét bizonyítja, hogy pontosan egy hónappal a hangver­seny kezdete előtt vonult be rejtekhelyére. Nem tudott szóhoz jutni — Ez a fiatalember na­gyon rossz nevelést ka­pott. Miközben beszélget­tem vele, minduntalan ásított. — Talán csak tátogott, drágám, mert szeretett volna szóhoz jutni. * * * A stockholmi rendőrség értesítette Charlotte Nor­mann amerikai zeneszer­zőnőt, aki egy muzsikáló robottal járja a nagyvilá­got, hogy szó sem lehet a svéd fővárosban tervezett hangversenyéről. Az ok: Malmőben adott hangversenyén a művész­nőn csak egy átlátszó mű­anyag lepel volt. Alatta semmi. „Jerikó kürtje“—gyűrűt rombol Az angliai Doncasterben történt Az angol légierő fúvószenekarának kürtö­se, Alfred Timarsch nem is sejtette, hogy hangsze­rében micsoda erő lakozik. A légierő támaszpontján, egy díszvacsorán hangver­senyezett a zenekar, s amikor a kürtös egy ma­gas C-nél is magasabb hangot fújt a hangszerén, az egyik hölgyvendég uj- ján egy értékes opálgyűrű töve a hanghullámok ha­tására porrá töredezett. Som owl Né'hln^ 1% , UC7VT1 m f ­Bizottsága é* a c*>*»'ngv mer?' *•' Tanár? lapja. Főszerkesztő: WIRTH LAJOS. Szerkesztőség? Kaposvár, Latinka Sándor u. 2. Telefon 15-10. 15-lL Kiadja a Somogy megyei La^kl^dő Vállalat. Ka^os^á«*. Latinka S. o. 2. Telefon 15-16 Felelős kiadó: Szabó Gábor. Beküldött kéziratot nem őrzőnk meg és nem adunk vissza. Törleszti: a Magvar Posta. Elő­fizethető a helvf nosfab’tratalokná' és postlskézbesítőknél. Előfizetési díj egy hőnapra 12 Ft index: 2506?. Készült a Somogy megyei Nyomda­ipari Vállalat kaposvári üzemében, Kaposvár* Latinka Sándor utca A.

Next

/
Oldalképek
Tartalom