Somogyi Néplap, 1966. október (23. évfolyam, 232-257. szám)
1966-10-22 / 250. szám
Szombat, 1968. október 22. 3 SOMOGYINÉPLAP MINDENKI SZAKMUNKÁS okinak ezt írja elő a munkaköre (Tudósítónktól.) Több mint kilencszáz dolgozót foglalkoztat a Kutas! Állami Gazdaság. A felnőtt szakmunkásképzésben az utóbbi hat évben nagy eredményt értek eL A búsztagú gyümölcstermesztő brigád minden tagja megszerezte a szakképesítést. Az állattenyésztők közül hatvanhatén tették le sikeresen á szakmunkásvizsgát. Az utóbbi években három traktoros tanfolyamon 110 dolgozó végzett. Elérték, hogy az állattenyésztésben, a gépeken és az épitöbrigádokban a képesítéshez kötött munkaterületen szinte kivétel nélkül szakmunkások dolgoznak. 1958 óta évente átlagosan 10—15 mezőgazdasági tanulót szerződtettek a hároméves tanfolyamokra. A tanulók főleg a gyümölcstermelő kertész, kisebb százalékban a növénytermelő gépész szakot választották. Eddig a gazdaság mintegy 120 fiatalja kapott szakmunkás-bizonyítványt. Fiatalokból és szakmunkásokból áll az a három kollektíva is, amely a szocialista brigád cím elnyerését tűzte célul. Szeptemberben Kutason is megalakult az üzemi oktar tási és ismeretterjesztő tanács. Ez kíséri figyelemmel a szakmunkásképzést, s ügyel arra, hogy helyesen használják fel azt a félmillió forintot, amit a gazdaság a továbbképzésre, az oktatásra fordít. Akrobaták a tetőn December elseje az átadási határideje a Daránypusztai Állami Gazdaság szárítóüzemének. A gépeket már beszerelték, most a tetőn, a szellőztető berendezésen dolgoznak. Ezt a két munkást is ott kapta lencsevégre riporterünk; borítóléceket szegeinek a tizméteres magasságban. A munkapad nem kérdez Milyen lesz a szakmunkásutánpótlás? A kérdésre senki nem tud konkrét választ adni. Az iparitanuló-iskolában osztályzatokon mérik le egy- egy tanuló eredményeit. Ki- sebb-nagyobb eltérésekkel ezek a számok a felkészültséget is mutatják. Ámde az iskola elvégzése után nincs semmilyen mérőeszköz, amivel le lehetne mérni — vagy összehasonlítani —, hogyan fejlődik az a szakmunkás, aki az iparitanuió- iskolában jó vagy közepes eredménnyel végzett. S ha van erre lehetőség, ezt sem használjuk ki. Mire gondolok? Nemrégen volt a Ki minek a mestere? tv-vetéltoedő megyei elődöntője. A megjelenés nagyon gyér volt. A küzdeni akarásról pedig alig lehet beszélni. Az volt az általános tapasztalat, hogy maguk a fiatalok sem vették komolyan ezt a versenyt. De, hogy nem vették komolyan, ebben elsősorban azok az üzemek a ludasok, ahol a fiatal esztergályosok dolgoznak. Csupán néhány napipal előtte tudták meg, hogy versenyre »kell« menniük. Arról pedig a legtöbben nem is tudtak, hogy mit kérdezhetnek ott tőlük. Egy kicsit ennek a következménye volt a kapkodás, a rengeteg elrontott munkadarab. Elgondolkoztató dolog, hogy alig akadt olyan versenyzői aki a rajznak megfelelően készítette el a kívánt munkadarabot. A hibákat azonban nem lehet csupán az ismeretlen gépek rovására Írni. Az üzelmek vezetőinek és KISZ- szervezetednek a rovására inkább. Természetesen elvétve akadt, ahol komolyan vették. A barcsi vasgyárban példának emlegetik azt a szocialista brigádot, amelyben a verseny egyik helyezettje dolgozik. De ezt csak Barcson hallottam. Az alig néhány éves üzemnek kétségkívül büszkesége, hogy olyan fiatalt tudott küldeni a versenyre, aki a megyei döntőn is megállta a helyét De ez a megyei verseny nem volt mérvadó. Nem lehetett az. S ezért azokat Is felelősség terheli, akik arra sem méltatták a felhívást, hogy válaszoljanak rá. A versenyzők zöme a mezőgazdasági gépjavító vállalatoktól érkezett. Pedig megyei viszonylatban ezek az üzemek foglalkoztatják a legtöbb esztergályost Mégis érdekes a megfigyelés; akik a gépjavító állomásoktól jöttek, több-kevesebb sikerrel megoldottak minden feladatot. Vagy legalábbis megpróbáltak megoldani. Az ipari vállalatok versenyzői között viszont akadt olyan is, aki a feladat láttán összecsomagolt és hazament Hogy miért? Egyszerűen válaszolt rá: »Ügy sem tudnám megoldani. Minek rágjam magam?-“ Kétségkívül számításba keil venni, hogy nem sok esztergályos dolgozik a megyében. Kevés azoknak a száma is, akik harminc éven alul vannak. De azért sokkal többen vannak, mint ahányon jelentkeztek. A többi közönnyel vette a felhívást. De nemcsak a fiatalok: az üzemek is. Hol akadt el a versenyfelhívás? Utólag fölösleges már kutatni. Ez mit sem változtat a tényeken. A gyenge megyei döntő után már nem sokat vártak az országos elődöntőtől sem. Nem is sokat kaptunk. Az egyetlen somogyi részvevő nem került be az első tizenkettő közé. A tényen tehát nem lehet változtatni. De a tanulságán érdemes elgondolkodni. A megye fejlődő iparának szakmunkás igényét az üzemekben kell tanítani. Azok a fiatal szakmunkások — nem is egy érkezett ilyen a versenyre —, akiknek most még pontosan azt sem tudjuk, milyen a felkészültségük, ipari tanulókat tanítanak. S ezeknek az ipari tanulóknak a felkészülését, fejlődését megint csak addig lehet mérni, amíg a tanárok felelésre szólítják őket A munkapadok már nem kérdeznek. Csak a leckét adják. Az osztályzat maga a munkadarab. Senki számára sem lehet közömbös, hogy ez milyen. A Mernyei Gépjavító Állomásról küldték a fiatal esztergályost a versenyre. Némelyik ipari üzemben nem is tudták, hogy van ilyen. Pedig a Ki minek a mestere ?-vetélkedő mércét is állíthatott volna fel. Olyan mércét, amihez — megyei szinten — mérni lehetett volna a fiatal esztergályosok szakmai felkészültségét. Hogy ez a mérce nem alakulhatott ki, azért nem a rendezőket lehet elmarasztalni. A közömbösöket annál inkább. Érdemes ezen elgondolkodni. És érdemes megszívlelni a tanulságait is, hiszen hasonló alkalom talán lesz még, ha nem is esztergályosoknak, hanem más szakmabelieknek. Kercza Imre Türelmetlenkeflés és egy helyben iopogas nélkül FORMABONTÁS, tehát a owgkívül helyes. Hiszen ezzel megszokott módszerektől eltérő dolog a vállalatvezetőket nem szidni, nem elmarasztalni, hanem rámutatni azokra a nehézségekre, problémákra, amelyeknek megoldása kétségkívül nagy és nehéz feladat. Hiszen a szokásos, mindennapi termelési, gazdasági gondjaik mellett föl kell készülniük a gazdaságirányítás reformjára. S e felkészüléshez legalábbis három dolog kell: a reform általános irányelveinek megértése, a konkrét vállalati módszerek kialakítása és végül azok gyakorlati alkalmazása. A reform megvalósításának e három föltétele természetesen szorosan összefügg egymással. Hiszen az elvek igazi megértését csak az jelentheti, ha tanulmányozásukkal párhuzamosan gyakorlati alkalmazásuk körvonala is kialakul valamennyi vállalatnál. A reformkoncepció helyes alkalmazásához — ha azt akarjuk, hogy azok 1968. január 1-vel zökkenőmentesen bevezethetők legyenek — máris tanácsos hozzákezdeni, és serény, kezdeményező munkával jól felhasználni a még hátralevő egy évet. Ebben ma már valamennyi érintett gazdasági vezető egyet is ért Nem egyszerű azonban megtalálni a kezdeményezés helyes mértékét. Ez főként azért nehéz, mert egészen a reform bevezetéséig bizonyos kettősség tapasztalható a gazdasági életben. Az új gazdasági mechanizmus általános bevezetésének időpontjáig még a régi irányítási rendszer gazdálkodási rendeletéi, szabályai érvényesek, s ezeket meg kell tartani, de már kétségtelenül hatnak — és jó, hogy hatnak — a reformkoncepcióban megfogalmazott új követelmények is. A napjainkban folyó munka régi keretei között egyre inkább az "új szellemnek« kell erőre kapnia. E kettősségről szólt Fock Jenő elvtárs az országgyűlés legutóbbi ülésszakán, amikor azt mondta: ■A közvélemény erejét is fel kell használni arra, hogy a központi bizottsági határozat szellemét a lehetőségekhez képest már most, a napi feladatok megoldásában érvényesítsék. Ez persze nem jelenti, hogy már olyant lehetne követelni, ami még csak az irányelvekben szerepel, de megengedhetetlen, hogy azzal ellentétes szellemű intézkedések történjenek.“ AZ EGY HELYBEN TOPOG AS a »sült galambra« várás és türelmetlenség, elő- reszaladás közötti helyes arány megtalálása már csak azért is nehéz, mert egyesek esetleg megpróbálják — a zavarosban halászva — a reformkoncepcióban foglalt elveket torz módon, egyéni hasznukra gyü- mölcsöztetni. Tudott dolog, hogy a reformelképzelésben szerepel például a termelőszövetkezetek melléktevékenységének fejlesztése is. S ez kétsok olyan értéket tudunk a népgazdaság számára feltárni, biztosítani, amely eddig veszendőbe ment. A termelő és fogyasztó közötti fölösleges "lépcsőfok« leépítése, szállítási távolságok csökkentése, mind jelentős társadalmi megtakarításokat eredményezhet. Bizonyos azonban, hogy a reformmal ellentétes cselekedet lenne, és az új irányítási rendszer kiteljesedését nehezítené, ha egyes termelőszövetkezetek e melléktevékenységből csinálnának főtevékenységet, és mezőgazdasági termelés helyett elsősorban kereskedelmi tevékenységgel fokoznák a termelőszövetkezet jövedelmét. FÉLREÉRTÉS NE ESSÉK: itt nem a kereskedelem lebecsüléséről, meg kevésbé elítéléséről van szó, hiszen az új gazdasági mechanizmusban szinte újra meg kell tanulnunk a lenini értelemben vett kereskedést, vagyis a termelő vállalatok ne kizárólag termeléssel foglalkozzanak, hanem azt is vizsgálják, hogy a termelés a társadalom szükségleteinek megfelel-e vagy sem. Tehát a vállalatoknak a jövőben érteniük kell nemcsak a termeléshez, hanem az eladáshoz is. Ezen az úton már számos vállalat elindult az utóbbi hónapokban. Több vállalaüiál a reformra való felkészülésük érdekében jelentősen megjavítják a személyzeti-munkaügyi osztályok munkáját. Többek között példáyl úgy, hogy "felleltározzák«: a vállalatnál dolgozóknak milyen a szak- illetve előképzettsége (például: nyelvtudás, piackutatás-, eladási, jogi szervezési gyakorlat stb.), képessége, munkaterület iránti vonzalma. Ez a sok türelmet kívánó és látványosságtól mentes munka megéri a fáradságot. Hiszen ez nyújtja a vállalatvezetésnek a legnagyobb segítséget abban, hogy az új fej adatokkal megfelelő szakembereket bízzanak meg. A REFORMRA VALÓ ÁTTÉRÉSNÉL tehát — mint általában sok más né- lyen — két fronton kell harcolni. Egyrészt az előre szaladó vagy a zavarosban halászó "újítók« ellen, más: í;zt a maradiság, a tétlenség ellen. E harc eredményeként azt kell elérnünk, hogy aiák újat, az egész társadalomnak hasznosat kezdeményeznek —- tehát ha kockáztatva is, de már a holnap szellemében cselekszenek —, jól járjanak, jobban, mint azok, akik semmit sem tesznek ezért az újért. Dr. Garam József Problémák a kényszervágások körül A Tabi Járási Népi Ellenőrzési Bizottság nemrégiben vizsgálatot tartott a járás 13 községi tanácsánál és két állami gazdaságában a kényszervágások számszerű alakulásával, a kényszervágott állatok húsának értékesítésével kapcsolatban. Az érvényben levő rendelkezéseket nem mindenütt értelmezték egységesen. Főként ennek tudható be, hogy több községi tanácsnál tévesen számolták el az átvett állatok értékét, az esetek többségében a tulajdonosnak magasabb összeget fizettek ki, mint amennyi járt. A járás területén — Tab s Karád kivételével — az értékesítés mindenütt átlagáron történt Így az oldalasért és az jKtyéb csontos húsért a vásáfionak ugyanany- nyit kell fizetnie, mint a színhúsért. A tanácsok vezetői arra hivatkoznak, hogy a rendeletnek ezt a részét a gyakorlatban nem tudják végrehajtani. Ugyanis a hús kimérését többnyire alkalmakként fogadott, hozzá nem értő omtan ácshoz községek idei első Lullán, KUKORICÁT FÚVATNAK A GÓRÉBA A Pamutfonó-ipari Vállalat fölvesz 16—40 éves korig Kaposvári Gyára női átképzős tanulókat. Napi háromszori étkezést térítés ellenében biztosítunk, szállásról gondoskodni nem tudunk. A felvételhez tanácsi igazolás, munkakönyv és személyi igazolvány szükséges. (4241) Négyvagonos napi teljesltmény- nyel dolgozik a Nagyberényi ÜJ Barázda Termelőszövetkezet ga- bonafelfúvója, amelyet átalakítottak, és most tukorica felfúvá- sára hasznainak. A hatalmas gó- réba már 2« vagonnal rovattak fel. A gépet két hete állították üzembe, és nagyon megköny- nyitl a betakarítást, megszabadítja az embereket a nehéz zsákolástól. berek végzik, akiktől a részenkénti kimérést nem követelhetik meg, s akik ezt nem is vállalják. Egyébként a járási tanács pénzügyi osztálya is hozzájárult ahhoz, hogy a húst átlagáron értékesítsék. Szükséges tehát, hogy az illetékesek a gyakorlatot igazítsák a rendelethez vagy a rendelkezést a gyakorlathoz. A népi ellenőrök több olyan hibára, mulasztásira is rámutattak, amelyek nem csupán a rendelkezések meg nem értéséből adódtak. Több községi tanács a kényszervágásra kerülő állatot — főként a szarvasmarhát — a tulajdonostól nem veszi át, hanem a járási székhelyi szállíttatják be. A Tab környéki közül például az félévben Kányán, Sérsekszöllősön, Samcgymegy- gyesen és Torvajon egy kény- szervágott szarvasmarlrát sem mértek ki, ellenben Tabon a növendékekkel és borjakkal együtt 53 szarvasmarhát vágtak le, bár ezek közül csak hat volt tabi tulajdonosé. így több község lakossága hosszú időn át csak úgy juthatott friss húshoz, ha Tabra ment vásárolni. A kényszervágások lebonyolításának egészségügyi föltételei is hiányosak. Vágóhíd csak Tabon és Karúdon, elfogadható szúróheiy pedig a járásban csak egy-két községben van. A vizsgálat után a karádi vág óh; jól a súlyos egészségügyi és tisztasági problémák mi>; i átmenetileg le kellett zár A vizsgálat alatt után a járási NEB és'zret J e és javaslata alapján tö>> hatékony intézkedést tettek a járási szervek vezetői Péaz„r Fefena
