Somogyi Néplap, 1966. október (23. évfolyam, 232-257. szám)
1966-10-16 / 245. szám
BOSZORKÁNYOK TÄNCA (FAFARAGÁS). SZ. RJAUB LITVÁN NÉPMŰVÉSZ ALKOTÁSA. A BALTIKUM NÉPMŰVÉSZETE Lettországban több mint 80 képzőművész tagja a köztársasági művész-szövetségnek. A köztársaság 800 népművészeti mesterén kívül mintegy tízezren foglalkoznak képző- művészettel. »A Szovjet Baltikum művészetében van egy bizonyos derűlátó világérzéklet, amely a belső feszültség és a külső tartalom megfelelő fokával megnyilvánul a különböző zsánereken és válfajokban. Ez: a művészet az emberről és a művészet az ember számára« — írta a Baltikum 25 éves művészetét méltatva egyik cikkében a Pravda. FELOLVASÁS (FAFARAGÁS). J. LUKAUSZKASZ NÉPMŰVÉSZ MUNKÁJA. W A BALÁTA-TÓ 1 2 3 4 BwBB ■ ■■■ ■ BBB ■ f 5 6 7 8 9 10 BBUB ■ BBB •mmm ■ BBB 11 12 BUM ■ KBB IBII (III 13 14 ■ ■KB ■ BBB ■ ■■■ «SHI 15 ■■■■ ■ BB1 flBBB ■ BBB 16 .... 117 ■BBB ■ ■■■ ■■■■ ! 17/a (III ■ Bil ■ ■«■ ■ BBB 18 19 20 21 ifi! 22 ■ ■■■ ■ ■■■ BÉBI BOBB 23 24 25 ••mm swaa :::: 2b ■ BWf* ■ BBB ■ BBB BBBB • ■VI ■ BBB 27 ■ BBB ■ BBB ■ BBB «IIO 28 29 30 ■ ■■■ ■ ■■■ 31 32 BBBIB ■ ■■■ ■ ■■■ BBBI 33 BBBIB IIHB ■ P 4 ■ ■ BBB VÍZSZINTES: 1. A legnagyobb növényt névelővel. 5. Nyitva párja. 9. A Baláta-tó élővilágának érdekes növénye. 11. Karddal harcol. 12. Vigyázott rá — régiesen. 13. Gyerekköszöntés kétszer. 14. Ételízesítőt. 15. Csonthéjas gyümölcs. 16. E. R. 17. Véd-e? 18. Száraz gyomnövény. 20. Sok E! 22. Rét betűi keverve. 23. Kosár. 24. Az arany minőségét jelzi. 26. Szólmizációs hang. 27. Főnévképző. 28. Földművelő eszköz. 30. Tűz betűi keverve. 31. Botanikus, a Baláta-tó élővilágával foglalkozott. 32. Szomszédos megye ékezetfölösleggel. 33. Tar betűi keverve. " FÜGGŐLEGES: 1. Az áldozatkész ember számára. 2. Asztalos szerszám. 3. Álmos. 4. Ezt betűi keverve. 5. A növény része. 6. Vár betűi keverve. 7. A Baláta-tó félelmetes állata. 8. Sűrűn lakott helyen névelővel. 10. Ilyen terület a Baláta-tó. 13. Hálót szövő ízeltlábú. 17/a. Ellenség oroszul. 19. Tanít ékezetfölösleggel. 21. A puszta, amelynek határában van a Baláta-tó. 25. Rátelepedik. 26. Gríz. 28. Kicsinyítő képző. 29. Ez a lakat is. 30. Azonos mássalhangzók. 31. E napon. EL J. Megfejtésül beküldendő a vízszintes 9., 31. és a függőleges 7., 10., 21. Beküldési határidő 1966. október 21-én, péntek délig. A szükséges sorokat levelezőlapon küldjétek be, s írjátok rá: »Gyermek keresztrejtvény.-« Múlt heti rejtvényünk helyes megfejtése: Kékfestő; Varga; Szűcs; Fésűs; Takács. Dániel Defoe Robinson című könyvével jutalmazzuk a következő pajtásokat: Petrozsényi Judit, Harsányi József, Kaposvár; Bezzeg Veronika, Kapoly; ifj. Lőczi János, Csurgó. A könyveket postán küldjük eL Tusnádi Varga Éva: VARJÚ PISTA Varjú Pista bilié gballag, nyomában a traktoroknak, vacsorát les éhes csőre, ezért indult ki a földre. Szántanak a traktorok, most van ám a sok dolog! Varjú Pista csendben lépked, figyeli a sürgő népet, szeme villan: kukacot lát! Bekapja, és indul tovább. •— Még egy kulcaö' — Kettő! — Három! Mindegyiket megtalálom, Örömében repked tolla, eső hull a traktorokra, lassan, csendben szemerkél, itt az ősz, és jön, a tél! Márkus Ferenc: Ferike ebédel Anyu főzte az ebédet, lett is vele gondja, az a rosszcsont Feri fiá nem kell — mindig mondja. Elmerül a kiskanál a leveses tálba, fordul egyet, kettőt, hármat, úgy kerül a szájba. Azaz csak kerülne / a kicsi kis szájba, de egy összezárt fogsor akad az útjába. Apu lá-zik folyton, zeng a lábos, tányér, — nagymami meg énekeljen! Ügyis mindig ráér. Nagy sokára elhalkul a csatazaj és muzsika, éljen a hős — no de végre elfogyott a husika. Peregjen a nyelved Próbáld meg gyorsan, többször egymás után elmondani az alábbi ravasz szócsoportokat: 1. Pöttöm potyka partra pottyan 2. Kedden kedvem kerekedett 3. Szappanhabbal kap- pant hagytam 4. Görbe gödörbe görgő görbe bögre 5. Kerekes Gereben, nyelved kereken peregjen 6. Csak kicsiny e kacsanyak kocsonya 7. Mimi-mama ma maga maradt 8. Zsugori Zsiga zöld zakója zörög Utca van róla elnevezve Kaposváron EGY SOMOGYI DALKÖLTŐ EMLÉKEZETE A rádió csaknem háromnegyed órás műsorban emlékezett meg a múlt század dalköltőjéről, Pete Lajosról. A nótacsináló kaposvári megyei jegyző, a későbbi lengyeltóti főbíró 1866-ban született Kaposváron. Pete Lajos dalait maga énekelte és kísérte zongorán. A századforduló táján gyakori vendége volt Balaton- füreden a »nemzet csalogányának«, Blaha Lujzának. A vendéglátó házban igen gyakorta dalolgatott. Ilyenkor hangja szépségével, dalainak művészi voltával, virtuóz zongorajátékával mindig elgyönyörködtette hallgatóságát. Egy alkalommal annyira elkápráztatta Blaha Lujzát, hogy a »nemzet csalogánya« ezt mondta a nótaszerző feleségének: — Az a szerencséd, angyalom, hogy felettem már eljárt az idő, különben a színészi pályára csábítanám az uradiat, aki olyan szépen dalolja a magyar nótákat, mdnt partnerem, Tamássy József óta senki sem! A veszprémi születésű Tamássy József színipályája egyébként a Somogy megyei Marcaliból indult el, a szép hangú legény mint pék kereste a kenyerét. Innen jutott el Budapestre a Nemzeti Borsi D. József: MONDÓKA Borz Balambér Bebillegett Babócsán a Birkásoknak báljára. Bocskorában Borbála is Bűbájosán Beballagott utána. Benn brummog egy Bőrduda a Báránygyapjas bundára, Abban bújik Balambér, mert Belefáradt a táncba’ CSODÁS HALKAN Csodás halkan, a faluban pilleszárnyon száll az álom. És ahol jár, a holdsugár ring a lombon; fákon, bokron ... Szempilládon édes álom, s oly langy a lég hisz’ Nyár van még! COCOOOOCOCOOOOOOCOOOOOOOOOOCXXCOOOOOODOOC<XXXX>DOOCOOGOOOOCOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOO(DOCOOOC)OCC Színhá2hoZ; aj^j hetvennégy esztendővel ezelőtt, 1892-ben Hajnalodott. A termelőszövetkezet szerszám- raktárában, ahol egymás mellett sorakoztak a nyalka kaszák, kapák meg a karcsú ge- reblyék, történt az alábbi eset. A kampós szegen lógó kasza, »aki« először vette észre az ajtöré- sen keresztül a felkelő Nap első sugarát, hangosan megpendült. Ébresztő! Ébresztő! S a nyalka kaszák, kapák meg a karcsú gereb- lyék felnyitották szemüket, és nagyot nyújtóztak. — Jó reggelt, szomszéd. Mit álmodott, kedves gereblye asszonyság? — kérdezték egymást pengőzengő nyelven. Egy idősebb, sok aratásban megcsorbult kasza megszólalt: — Munkatársaim! Ma nehéz nap DCaízdk, kapák, qe.re.bLyék köszöntött ránk. Elérkezett az aratás első napja. Kérlek benneteket, fegyelmezetten dolgozzatok. A hanyagságot m tűrjük, mert az mindig megbosz- szülja magát. Azt kérem tőletek, hogy mindig élesek legyetek, s munka közben az acél mindig együtt legyen a fájával. S az is fontos, hogy a karcsú kaszák, kapák és a gereblye aszszonyságok között a legnagyobb együttműködés legyen. | A nyalka kaszák, kapák meg a karcsú gereb- lyék újból sorra megpendültek: Minden úgy lesz, ahogyan kívánod! — Most pedig munkára fel! Sorra ugrottak le a szegről, és elindultak a mező felé. Csak egy kasza maradt a helyén. — Én bizony nem megyek veletek — mondta. — A szép fényes ruhámmal nem megyek szúrós tarló közé. S nem akarok elkopni sem. Inkább maradjatok ti is itt, és CSOr dáljátok fényességemet. Az idősebb csorba kasza így válaszolt: Te hiú és buta kasza! Vedd tudomásul, nem is kellesz közénk! Tudd meg, bármennyit is fogunk dolgozni, fényességünk megmarad. Idővel elkopunk, elhasználódunk a munka folyamán. Be elmondhatjuk, nem éltünk hiába. Ezzel hátat fordított ö is a hiú kaszának, és követte a többit. A hiú kasza illeget- te-billegette magát a szegen, s mindenkinek dicsekedett fényességével. De a sarokban levő törölt kerék, a szecskavágó és a lyukas veder elfordultak tőle. — Pedig ti is a sok munkában rokkantatok meg. — Nyelvelt tovább a kasza. — Ha rám hallgattatok volna, most ti is fényesek lennétek. Most csak azért nem beszéltek velem, mert irigykedtek rám. — S megvetően rándított a vállán. Ettől leesett a szegről, és a fal mellett sorakozó gerendák közé szorult. — Nem is olyan baj ez — gondolta magában. — Így legalább nem lát senki sem, nem zaklatnak azzal, hogy nem dolgozom. Itt csak magammal foglalkozhatom. Igen ám, de olyan helyre esett, ahol feje felett törött volt a cserép, és az eső befolyt. — Még mosdanom sem kell — gondolta magában. Akkor kezdett megrémülni, amikor mozdu latlanságában látta, hogy az örökös nedvességtől barna színű lesz. Belepte a rozsda. Fényessége régen eltűnt már. Bezzeg szívesen ment volna a többi társa közé, de hangját is elvesztette, nem tudott megszólalni. így találtak rá az emberek. — Nézzétek csak! Itt egy rozsdás kasza. Ez már nem is használható. — Dobjuk az ócskavas közé — szóltak mások. — Valamikor majd egybeolvasztják a többi vassal, és újból kaszát csinálnak belőle. A rozsdás kasza régen szánta-bán- ta már gőgösségét, és szívből kívánta, hogy újból, ha nem is nagyon fényes, de dolgos kasza lehessen. Márkus Ferenc CX>X)OOCX30CXX>OOCXX>OOOOOOOOOOOOCOŰOaX)OCXXXXXXXXDCXXDOOOOOCXXXXXXXX)CXXXXXX)<XOOOOOOOCXXXXXXXXXXI halt meg Pete egyetemi diáktársa volt a nagy somogyi népdalgyűjtőnek, a hetesi származású Vikár Bélának. Pete együttlétükkor szinte ontotta magából énekkel és zongorakísérettel az emlékezetében összegyűjtött somogyi népdalokat. Ha Pete a somogyi falvakban járt, mindig figyelte, gyűjtötte a nép ajkán élő dalokat. Pete a múlt század végi Magyarországot széltében- hosszában bejárta. Kaposvártól Kassáig mindenütt szeretettel fogadták hangversenyein, s dalaival diadalt diadalra halmozott. Számtalan dala közül kettőt, a »Páros csillag az ég alján« és a »Nem való bokréta tűrött süveg mellé« kezdetűeket egészen bizonyosan ma is mindenki ismeri. Az öccse, Pete Márton somogyi író a Berzsenyi Társaság alapító tagjaként részt vett megyéje kulturális életében. Pete Lajos ötvennyolc éves korában, 1924-ben hunyta le örökre szemét. Emlékét a nép ajkán ma is élő dalai — köztük a »Hallja, maga barna« kezdetű csárdása — sokáig megőrzik. Kaposvár azzal is őrzi emlékét, hogy égjük utcáját róla nevezte el. Borsi Darázs József
