Somogyi Néplap, 1966. szeptember (23. évfolyam, 206-231. szám)
1966-09-04 / 209. szám
A KÖNYVEKRŐL Az olcsó, de taruumuag értékes könyvek a papír olcsósága következtében mintegy hetven-hetvenöt esztendővel ezelőtt kezdtek a könyvkiadásban feltünedezni, igazi népszerűségre a könyvek hazánkban azonban csak a felszabadulás után jutottak, amikor a magyar nép nemcsak hozzájuthatott, hanem meg is szerette a könyveket. A könyv elterjedésén k, népszerűségének és szeretettnek legjobb bizonyítéka az évről évre visszatérő ünnepi könyvhét. Persze azért a múltban is voltak népszerű könyvek, csak igen kevés volt közöttük az értékes tartalmú, inkább csak az Ubrik Borbálák, meg a Genovévák terjedtek el vásári ponyváról a nép körében, de p^nyv'n jelentek meg először Shalces- peare darabjai — színvonalas és előkelő irrd^lomrak 5 maga is csak szonsttirit és klasszikus stílusú elbeszélő költeményeit tartotta. A ponyva sem volt tehát egészében kárhoztatandó, hiszen ilyen ponyvatermékből merítette Goethe Faust történetét. A mi Arany Jánosunk is ponyván találta meg Ilosvai Selymes Toldiját. A magyar könyvszükséglet nemesebb részét is hosszabb időn át inkább fedezte a vásári árusok ponyvája, mint Pest városának egy-két német könyvkereskedése. Petőfi összes költeményeinek első kiadása is a pesti nagyvásár ponyváján került az olvasók elé. Ez a vásár volt hivatva pótolni napjaink ünnepi könyvheteit. Turóczi—Trostler József (1888—1962) irodalomtörténész, mm volt rest végigkutatni hazánk könyvtárainak könyvállományát, és ezerötszáz régi ponyvafüzetet tanulmányozott át. Kiderült, hogy a magyar olvasóközönség elődei — nagy-, ded-, ük-, és szépapáink — a ponyva jóvoltából ismerkedtek meg a világirodalom meseanyagának igen jelentős részével, Vörösmarty például Gergei Albert Árgius históriája c. széphistóriával a »Csongor és Tünde* forrásával. Borsi Darázs József BS % %-'ff RA1€M6KV4 V J\ AJ) A A A A A FÉSŰS ÉVA: Mókusvásár Egy verőfényes, nyári hajnalon Mókus Bence bácsi az első rigófüttyre fölébredt, s vidáman keltegette a mókuscsemetéket: »■Lurkók, mozogjatok! Ma vásárba megyünk!« Tapsolt is egy nagyot, de többb se kellett a mókusgyerekeknek! Hiszen már napok óta egyebet se tettek, mint számolgatták, hányat kell aludni a bükkmakkfalusi vásárig? Most végre, végre valósággá válik és küszöbön van a nagy esemény! Mókus Péter kettőt se nyújtózott a fekhelyén, úgy ugrott fel, akár egy gumilabda!... A húgocskája, Panna, pici piros szoknyáját fürgén magára kapta, hajába szalagot tett, mert úgy csinos a mókus kisleány. Mókus Balázs meg le-fel futkosott a tölgyfa derekán, míg Mókus néni el nem kapta bozontos farkincája csücskét: »Eredj a dióhéj lavórhoz tüstént! Első a mosdás, minden reggel!« »De ugye, fület nem kell?« — alkudott huncutul Balázs, reménykedve, hogy hátha elmarad a nagy mosakodás. Ám apu szigorúan mondta: »A vásári sakadalomba be sem engednek poros fülű mókust, és így nem viszlek magammal én se!« Erre aztán a käs mókusnak sem volt ellenvetése... ... Mikor már indulásra készen állt ott a három mókus, szépen sorba, apu, belenyúlt a zsebébe, s mindegyiküknek öt fényes mókunkrajcárkát rakott a tenyerébe. »No, lurkók, ezt apuka azért adja, hogy vásárfiát vehessetek rajta!« »Agglegényadó” főkáékná/ A fókák szigete az Ohotszki-tengerben. A világnak mindössze négy országa kereskedik fókabőrrel: a Szovjetunió, az Egyesült Államok, Kanada és Jarán. A négy ország egyezményt kötött, s ez megtiltja a fókavadászatot a nyílt tengeren: a vízben ugyanis nehezen lehet meghatározni az állatok nemét, korát és méreteit. Csak a Szovjetunió és az Egyesült Államok területén levő fókaövezetekben szabad fókára lőni; Japán és Kanada részben kompenzációképpen fókabőit nx említett két ©nr-iágtói. az egyezmény megtartásáért. A fókavadászat a tengeri emlősök sajátságos szokásán alapul. Hímek és nőstények nagyjából egyenlő számban születnek. Amikor az állatok felnőnek és kiúsznak a maguk szigetére vagy eldugott tengerpartra, egy hím 40—50 nőstényt visz magával. A fókanyájak eredeti lakóhelyén csak az «-agglegények^ maradnak: ezeket vadásszák. Az agglegényadót sok országban bevezették. Megvan ez fókáéknál is; csakhogy a fóka-agglegények a — bőrükkel adóznak. • • Lett erre vidám lárma! Felugráltak mókus papa nyakába, borzolták, agyonöledgettók, majd széjjelszpdték, és hárman három felé húzták, hogy újra ki kellett kefélni a vasárnapi bundáit. Mókus néni nevetve küldte őket: »No, indulás!« »Anyuka nem jön?« — kérdezte Balázs. »Nem, nem! — mosolygott anyu titkon —, nekem roppant fontos dolgom van itthon. Majd megtudjátok, mikor hazatértek!« A mókusok vidáman nevetgéltek, ujjongtak, kiabáltak, neki akartaik futni a világnak. Péter meg Balázs nagyokat kergetőzitek, de Bence bácsi leintette őket: »Lassabban járjatok! Mesz- sze még BüJdkmakkfalva, és elfárad a lábatok!« Meg is értették apulka parancsát. Megfogták szépen egymás mancsát, s amerre ment a kis csapat, nevettek a virágok, és daloltak a madarak. Találgatták: milyen lehet a vásár. S amint befordultak egy öreg fánál, észrevették, hogy fent a tetején, elhagyott szarkafészek peremén egy mókuskislány integet. »Nini, Evetke NelH! — kiáltott fel Balázs —, neked nincs kedved a vásárba menni?« A mókuskislány szomorúan intett: »Nem ... nem lehet, mert anyuka beteg. És elfogyott a mogyorónk.« »Ümm-hümm!« — felelte zavartan Balázs, mert nem jutott eszébe más, és inkább gyorsan előreszaladt pillangót kergetni a fák alatt. De Panni apuka fülébe sugdosott: »Ügy sajnálom, hogy nem jön Nellike! Hogy fájhat most a kis szíve, amiért nem viszik el a vásárba!...« .. Pedig gyönyörű volt a vásár! A három mókuska száj- tátva nézte a nyüzsgő sokaságot. Még ennyi érdekeset sose látott. Minden szép sátrat külön megcsodáltak, nézték a forgó körhintákat, a mézes- bábost, a pecsenyesütőket. Szép piros sombogyókkal célba lőttek, amíg kisült a lacipecse- nye. Vidáman zengett a zene, mackók táncoltak sípra, nagybőgőre. A szajkó volt a kikiáltó, egész nap be nem állt a csőre: »Van itt minden egyrakáson, lepkeselyem, mohabársony, öreg ráknak éles olló, a mesében van hasonló! Százlábúnak piros csizma, ha nem tetszik, hozza vissza! Tessék, tessék, szépen, sorba, olcsóbb lett a békarokka! Aki akar, mindent vehet, vén bagolynak szemüveget, új kalapot a gombáknak, elhagyatott csigaházat. Mackó úrnak lépesmézet, mókusoknak diósbélest, pókfonálon piros gömböt, a szarkának tarka gvöngyöt, fényes üvegcserepet! Kopaszoknak hajnövesztőt, rossz gyereknek fűzfavesszőt, lyukas zsáknak feneket!. . « Csak akkor hagyta abba, mikor egészen berekedt. A kis Mókus Balázs csak ámult-bámult és futkosott sátortól sátorig. Vett léggömböt, üveggolyót, csokit, meg mindenféle tücskct-bogarat, míg végül egy krajcárja sem maradt. Különben tán megvette volna az egész tarka vásárt. . Ezalatt Mókus Péter töprengve járkált, zsebében csörgött az öt krajcárka. Szép fényes volt... m-egsimogatta ... kiadni úgy sajnálta! Végül, amint egy sátor előtt elment, látott egy pici malac- perselyt. No, két krajcárért meg is vette, a többi pénzt meg beletette. Elégedetten zörgette a kezében: »Lám, nekem maradt pénzem! Nem is kívánok más vásárfiát!« Hát a kis Panni? ... Vajon mit csinált? ... Csodálta ő is a sok tarka szépet, aztán dobogó szívvel a bábassátor elé lépett: »Mézeskalácscw bácsi, kérem! A legnagyobb piros, tükrös, gyönyörű szívet adja ide nékem!« , »öt krajcár ám a legnagyobb! — mosolygott rá a bácsi —, azt hiszem, drága lesz neked!« »Egy krajcárral sem maradok adós!« — felelt büszkén a mókuskislámy, és nyomban fizetett. A bácsi a legszebbett nekiadta. Panna pipikendőjébe takarta, hazafelé is úgy vitte vigyázva, nehotgy letörjék cukros dísze, máza. De akkor már lefelé ment a nap. A kis Mókus Balázs boldogan előreszaladt, hirdette fű- nek-fának önfeledten: »Ide nézzetek! Milyen léggömböt vettem! S még mi minden van a zsebemben!« Péter komolyain hallgatott, az úton fontoskodva ballagott, és nagyon elégedett volt magával. A gombákat sem vette észre. De jó, hogy nem vett annyi vacakot! Perselyben van a pé®ze! ö gondos, takarékos és dprék. Gazdag mókus lesz, -mire felnő, nem jár úgy, mint Évetke Nelliéfk. Korhadt a fájuk is. Éjiéi biztosan ropog- recseg ... Éppen most mentek ei alatta, de a kis Panna hirtelen megállt: »Apu, egy pillanatra!... Én ide fölmegyek!« A gyerekek fölnéztek, de már el is tűnt a lombban. Aztán magasról hallatszott a hangja: »Nellike! Hol vagy? ... Vásárfiát hoztam!« Lent a testvérkék csodálkozva vártak. Egy szava sem volt apukának, csak furcsán remegett a bajuszkája. Aztán Panni is visszajött, s a mézeskalács szív már nem volt nála ... Otthon anyu tárt karral várta őket. Az ajtó fölött égett már a zöld fényű jánosbogár- lámpa. S az asztalon ott volt egy kerek mogyoróstorta! Ez volt hát anyu titokzatos dolga!... Mosoly ragyogta be a három mókus arcát. Anyuka nevetett: »Én ezt a tortát annak szántam, aki az öt kis krajcárt legjobban felhasználta. No, mutassátok bátran, mit vettetek?« Péter fogta kis perselyét, lelkesen rázta, hogy anyu lássa, milyen keveset költött. Balázs büszkén lengette a léggömböt, mutatta a csokit, fújta a sípot hosszan!... S Pan nika? ... Pannika bizony csak állt hátul a sarokban. »Hát, te, kislányom?« — kérdezte anyuka. »Én ... semmit se hoztam.« »Semmit? ... No!... Talán elvesztetted a pénzed?« »Nem, anyu. Elköltöttem az egészet. Vettem egy szép szivet ... de aztán odaadtam Evetke Nellinek. Ó, úgy örült neki! Most semmim sincs, de ne haragudj érte.« Anyunak mintha könnyű harmat szállt volna a szemére. »Már érteim... értem Mondd hát, apuka, ki érdemli a tortát?« Apu mosolygott. Kissé ke rülte a torkát: »Hm ... hm ... én íté nem hozok, ezt mondják maguk a testvérmókusok!« gömb! Ügy kongott az a persely! ... Aztán hirtelen anyukára néztek, s egyszerre mondták: »Édesanyám!... Pannina! add a tortáit!« w Évfordulók szeptemberben 1 2 3 4 5 6 7 ■bO ■ ■■■ 8 9 aaaa ■■■■ ■ aaa ■ aaa 10 íi 12 ■ IBI aaaa aaaa aaaa 13 14 :::: :::: 15 16 ■■■■ aaaa :::: 17 ■aaa ■aaa :::i 18 19 ■■■■ ■■■■ ■ ■■■ ■ ■■■ in: ■■■a ■■■■ 20 21 Üli iHI 22 1 23 ■ ■■■ ■■■a :::: 24 23 aaaa ■aaa ■»■■ aaaa 26 27 aaaa BBBB :::: 28 29 30 aaaa BBBB :::: 31 32 :::: int 33 34 aaaa aaaa ■aaa aaaa aaaa B 35 VÍZSZINTES: 1. Innét kapjuk a zöldséget, névelővel. 9. Szeptember 25-én 175 éve született id. . . . Károly, híres magyar festőművész. 10. A kicsik kedvenc olvasmánya. 12. Emésztőnedvet termel. 13. Talál. 15. Kettős mássalhangzó. 16. Visszafelé névelő. 18. A tetejénél is magasabbra. 20. Észak-európai nép . 22. Fafaragó mesterség. 24. Igazi. 26. Feltételes kötőszó. 27. Szeptember 21-én 100 éve született ez az angol író. 28. Zaj visszafelé. 30. Jegyezte. 31. Névelővel a foghús. 32. Ez oroszul. 33. Szeptember 7-én 400 éve hősi halált halt hadvezér. 34. Asszonyok. 35. L T. FÜGGŐLEGES: L Szántóföld névelővel. 2. Növényápoló szerszám. 3. Vércsatornája. 4. R. K. 5. Határozórag. 6. Zúduló folyadék. 7. Igekötő. 8. Titokban figyel. n. A reformkor nagy egyénisége, szeptember 21-én 175 éve született. 14. Erkel Ferenc. 17. Testrésze. 19. Éneklő szócska. 20. Szeptember 5-én 200 éve született ez a híres angol fizikus. 21. Biztató szócska ékezetfölösleggel. 23. Sándort, becézve. 24. Ütötte, ékezetfölösleggel. 25. Parázslik. 27. Bécs 29. Vágány. 31. Visszafelé helyhatározó rag. 33. Zempléni Kornél. K. J. Megfejtésül beküldendő a vízszintes 9., 27., 33. és a függőleges 11., 20. Beküldési határidő 1966. szeptember 9-én, péntek délig. A szükséges sorokat levelezőlapon küldjétek be, s írjátok rá: «•Gyermek keresztrejtvény.* Múlt heti rejtvényünk helye* megfejtése: Ferihegy; Léghajó; Repülőgép; Űrhajó; Iljusin. Molnár Gábor Négyen a vadonban című könyvével jutalmazzuk a következő pajtásokat: Horváth Katalin, Gömöry Attila, Kaposvár; Maries Margit, Igái; Gergelics György, Gyékényes. A könyveket postán küldjük el. Márkus Ferenc versei: VIETNAMI SZERELEM — Drága Tan! Jöjj és ölelj meg engemet — Kedves barackvirág, életem, nem lehet. — Mondd, miért nem lehet, szép szemem? — A fegyvert szorítja két kezem. — Kire célzol mondd, májusi harmatom? — Az ellenségre zúdítom haragom. — Nem félsz, hogy megölnek, báránykám? — Minden fa mögött a halál vár rám. — S mégis harcolsz, éhezel és ázol? — A felhőt űzöm gyönyörű hazámról. — Meddig tart a harc, tűző napsugaram? — Míg szabad nem lesz népünk, kismadaram. — De ha nem sikerül, odaveszel? — Utolsó gondolatom te leszel. Gyümölcsöstál BŐSZ JENŐ: Kezét csókolom, drága barack, maga is a gyümölcsöstálban? ÚTON Engem is tegnap szedtek le a körtefáról, úgy hajnaltájban. Zireg-zörög nyikorog, országúton Emlékszik még a bókjaimra? Dicsértem derűs hamvasságát — ml forog? bizony az orcám pírban égett, de hozták már a kis kosárkát. S boldog vagyok most is nagyon, Kicsi kocsi megy a kútra, csak egy pici mert végre egymás mellett vagyunk — ó ne érjen hozzám na, hagyjon! Ne izegjen folyton! Maradjon! Oh pardon, kisasszony! Mondtam én. Gyorsan segítek, már nincs veszély. Nekem is tetszik ön. Megeszem. A barackot nagyon szeretem. csacsi húzza. — Hé, te csacsi, hova viszed azt a nagy-nagy dézsa vizet, állj meg csak egy pillanatra, hadd lépjek a kocsibakra! Víz- víz — dézsa víz, Azokra gondolok amikor az omlós kenyeret jut még abból mindennap a kés élére veszem, átömlik rajtam a szeretet. Azokra gondolok, akik égő melegben a búzát levágták, s homlokukon sok a mély redő. kicsi kocsi kicsi bak, eloltom hát szomjamat! A hétköznapi szürke emberekre, az igazi kemény, fáradt hősökre, akiknek mindenük a földjük, a kövér érett mag a boldogságuk — akiknek a kenyeret köszönjük. SÉTA Fű, fű — fűre lépek; Boldogság kő, kö — kőre lépek, ide is, Nincs nagyobb boldogság oda is, Ezen a világon, vajon utam Mint mikor kisfiam hova visz? Édes csókját várom. Séta, séta, Van nagyobb boldogság szép bokréta, Ezen a világon, kimegyek a Az, mikor kisfiam mezőre — !sokja ég orcámon. sárga virág, Boldogság, boldogság kék virág, — kinyílt piros virág, anyukának Kis szíved csücskében csokrot kötök Érzem, bent van apád. belőle!
