Somogyi Néplap, 1966. szeptember (23. évfolyam, 206-231. szám)
1966-09-25 / 227. szám
SOMOGYI NÉPLAP 8 Vasárnap, 1966. szeptember Fekete István: Kí SÉRTETJÁRÁS A hadán yi dékány, azaz sekrestyés júliusban halt meg, ami nem olyan világrengető dolog, hiszen a dékámyok is több-kevesebb év után beadják a kulcsot — jelen esetben a templamlkulcsot Hogy mégis megemlítem ezt az eseményt, oka egyszerűen az, hogy a dékány nélkül nem lenne a legendából semmi, és Futó Kati néni semmiképpen nem láthatta volna a sánta harangozót halála után három nappal az öreg harangláb alatt, amely őrtorony volt még a török időkben. A valóság pedig az, hogy láftta! Fényes nappal abban a ruhában, amiben eltemették. Egyik kezében füstölő, másik kezében a harangkötél, melyet néha megrántott, erőtlenül persze, de egy szellemtől többet kívánni nem is lehetett. A harang apró komdulásadt az egész falu hallotta, A sírásó is! További kételynek tehát helye nincs. Kati néni később még hozzátette, hogy a boldogult szelleme igen bánatosan nézett rá — csodálatos, hogy tud az ilyen kísértet némi! —, kezét ájtatos mozdulattal összetette, ami kérés volt egyúttal, ámbár hogy mi kellett volna a boldogultalak, ez nem derült kL Ezt még Kati néni sem értette meg. Ezek után a szellem köddé vált, csak a kötél him- bálódzott egy kicsit a torony alatt, de szél nem volt már egy leheletnyi sem. Én ezen a nevezetes napon szántén Badány- ban jártam. Véletlenül, mondhatnám, akaratom ellenére. Apám süldőket akart venni a badányi tanítótól, és felültetett maga mellé, hogy szem előtt legyek, egyszóval: ne rontsam otthon a levegőt — Húzz cipőt is — mondta, hogy elkeseredésem teljes legyen, holott ebben az időben minden rendes gyerek már régen mezítláb járt És apa nélkül... Az út egyébként kellemes lett volna, ha apám —- micsoda szokás? — nem tett volna föl kényelmeden kérdéseket számtaniból, meg hogy milyen hosszú a Balaton? En a Balatont akikor még nem láttam, és sem hosszúsága, sem szélessége nem érdekelt örültem, amikor megérkeztünk. Megbámultam a mester kecskeszakáDát, a bég;-es galambokat a háztetőn, s amikor megalkudtak, apám az iskolaajtóra mutatott — Eredj be, nézd meg a faliképeket. Ok pedig bementek egy kis áldomásra. A kis poros Iskolateremben fonnyadt virágszag úszkált, a falakon még ott voltak a vizsga régi koszorúi, a az ablakon éhes legyek ostromolták az érthetetlen üvegeket. Mejméztem a faliképeket de mivel a krobo- dilus és a paradicsommadár is ugyanaz volt, mint a mi iskolánkban, elkezdtem unatkozni. A táblára firkáltam volna, de nem volt kréta. A szekrény zárva veit... A mester asztalában egy jó vastag mogyorópálca. Ahá! Hát Itt is!... Kdömben a fcecsfeeszakállból nem is nézitem id semmi jót Az ablak alatt gágogtak a lndsár. Ez mindjárt elterelte gondolataimat a pálcáról. Csöndesen kinyitottam az egyik ablakot, és elővettem a csúrfit, melyet a finomabb emberek gumipuskának neveznek. De a finomabb emberek nem is értettek hozzá, én pedig értettem. A csúzliba folyami kavics van előírva, de környékünkön nem volt sem folyam, sem kavics. A badányi legények ugyan azt énekelték sorozáskor, hogy: >*A badányi kikötőben áll egy hadihajó«... Ez azonban csak merő és felfokozott képzelődés volt A badányi patak gólyahírt és nefelejcset termett — minden valamire való béka átugrotta —, de kavicsot nem termett, így aztán öregszemű söréttel lövöldöztem, ami jobb, mint a kavics, és messze még a tél, amikor a sörét hiányát a vadásztarisznyában. észreveszik. A libák azonban messze voltak. Nézelődtem. A mester szobájából harmóndumszó szivárgott át, tehát apámat szórakoztatja, az én szemem pedig megakadt a harangon. Ott állt az öreg torony alig húsz lépésre egy kis gyep közepén, s már a második lövésemre megszólalt a kis harang: — Plimk! Csöndes, szénászagú nyári délután volt. A harmonium fuvolás zsongása szétáradt a házban, tehát semmiképpen sem hallhatták, amikor a kis harang mégint ijedten fel jaj- dúlt: — Kiing... De meghallották a faluban. A fiatalojk ugyan a mezőn dolgoztaik, de a kis kerülj Lóban itt is megjelent egy öregasszony, ott is, és tenyerüket a szemük fölé emelték, hogy jobban lássanak, és fejüket megcsóválták. Halk harmóniumszó, bazsarózsaillat, pókháló fent a padlásokon, öreg szívek és titkos álmok, melyeket megpendítettek a rejtelmes kis kondiul ások. _ Ting — mondta újra a kis harang —, t ing..., valami megüt engem... De az öregasszonyok ezt nem értették, és borzongva elindultak az öreg őrtorony felé, ahol Futó Kati néni már várta őket. * * * M ásnap ebéd után Görbic Pista barátom és mesterem csizmában jelent meg kapunkban, ami nyár derekán és hétköznapon megdöbbentő tünemény volt. — Gyere! — mondta igen komolyan. — A badányi dékány megjelent az öreg torony alatt. Előbb egy verset harangozott, aztán kérte a népeket, hogy imádkozzanak érte, mert kivett a perselyből három forint tizenkét krajcárt... Gyere, mindenki odamegy. Hát azrt nem lehetett mondani, hogy mindenki odament, de egy-két öregasszony arrafelé ballagott az úton, és nem is válaszoltak a legényeknek, akik szénát kaszáltak, és azt üzenték a meghalt harangozónak, ha találkoznak vele, hogy szóljon azon a másvilágon egy kis száraz időért, csak amíg a széna megszárad... Az öregasszonyok szemében azonban mintha valami bűvölet lobogott volna, s én aki tudtam a kísértetjárás okát, magam is beleestem ennek a bűvöletnek lehetetlen valóságába. A torony körül csend, néha halk suttogás, a földsizagú fekete szoknyák suhogása, összekulcsolt, száraz, eres kezek és szemek, melyek fölfelé néznek a végtelenbe. Kamillaszag és néma házak, a házak mögött árnyék, a temető felől nehéz délutáni porfelhő... Szinte rázott a borzongás, és este mély részvéttel gondoltam a megtévedt dékányra, aki három forint tizenkét krajcárért ilyen bajba került. Ámbár az ilyen kis összeget — úgy véltem — igazán visszaadhatná a rokonsága is. Csanády János: NYÁR VÉGI LAP Mái Hsai m az Caa. A magány lezárja az évet. Minden kapa kitárva) mint kikölt pajtaajtók, lengenek. Keresztöl vág a hozat a tájon csendesen. Szép, szomorú eső konokllk, zsebbe kerülnek a monoklik, hogy meg ne ázzanak. Libák, libák kavarognak, varjak kárognak, Hált sirálycsapat, kíséri az fires hajót. Nincs utas, nincs galacsinalamizsna, csökkent az Idegenforgalom, elvándorolt a turista, a gólya, a fecske, a nyári cirkuszsátor, a gyáva oroszlán és a bátor majom. Loccspoccs a Járdán. Medrében leng a Balaton árván, mint utolsó levél kihűlt vulkánok galagonyaágán. Hunyadi István: IDŐ HELYÉN ELREJTŐZTÉL Megvillanó gyerekkorom, bujdosó hold, Boda Kati! Régi város, tűzvigyázó nagy fiait megszólító régi utca, változatlan sallangot ház, boltot kapu. Fordult aa év ötvenedszer holdas arcod, hol keressem? Merre futott könnyű lábad? Csak a hangod, csak a hangod, az ij fölrebbenő sejtés, esózó ószverte aiat. De ha voltál valaha I* iszap alján fényes kavics. Kutat Guszti, Szollár Laci, élt valaha Boda Kati? Ez a város nem tart számon, mintha nem is éltél volna, régi város múltat őrző nagy fiait megszólító mit érhet, ha nem vagy benne? Nem sirat el, nem idéz már, mintha nem is éltél volna, kurta szoknyád nem lobogott, nem kopogott szapora lábad, szemed kékjén sem úsztattál szűkös udvart, boltos házat, csontod rejti idegen föld... Boda Kati, Boda Kati, elrejtőztél idők mélyén, iszap alján fényes kavics “ Lehettél te valaha is? (Folytatás u 7. oldalról) — Ezt honnan tudja ilyen biztosan? — Az idegen a fiúk után nézett Nem felelt Lehet, hogy nem hallotta, de az is lehet, hogy csak nem akarta meghallani a kérdést. — Régen örültem valaminek annyira, mint annak, hogy itt összefutottunk. Zsuzsanna csak bólintott, közben rágyújtott. — Ügy bólint, mintha legalábbis megértené. Pedig... — Ugyan. Sohasem esküdtem felfogóképességein kitűnőségére. — Zsuzsanna elnevette magát, és érdeklődéssel állta az idegen kutató tekintetét. — Nem akartam megbántani. — No, azt gondolom. Néhány órai ismeretség után annál bölcsebbnek tartom, semhogy ilyen ostobaságokat kövessen el oktalanul... Az idegen a lány térdére tette a kezét. Hallgatott. Zsuzsanna azon csodálkozott, hogy természetesnek tűnt neki ez a bizalmas mozdulat. Hány ennél sokkal régebbi ismerőst utasított rendre! — Mókás — gondolta magában, és hagyta a térdén az idegen kezet. Sőt akkor sem szólt, mikor a kéz végigsimított a lábán ... Aztán csöndesebb vizeken vitorlázott beszélgetésük, és azon vették észre magukat, hogy elnéptelenedett a part... Már a vacsorát is elfogyasztották, amikor beállított a két fiú. — Baj van, dokikén». — Éspedig? — A lányok pont mára bulit szerveztek, becsszóra visz- sza kell menni. — Apátok vagyok én, hogy beszámoltok nekem? Érezzétek jól magatokat Majd megpróbálunk nélkülözni benneteket — megfogta a lány kezét. — Akkor holnap reggel. — Ahogy mondjátok. Sze- vasztok! Jó volt táncolni, kellemes volt az este. Csak mikor néhány asztalnál félrészegen magyarnótáznd kezdtek, és fokozatosan eldurvult a hangulat, akkor Indultak hazafelé. Nehezen forgott a kulcs a zárban. Az idegen segített. — Bejöhetek? — Miért ne? Zsuzsanna meglepődött, hogy milyen könnyen kiszaladt ez a száján. — Veszélyes játékba kezd- tél — villant át agyán. — De játék ez? — kergetözött tovább a gondolata. — Talán nem is az. Különös ez az egész... A villanykapcsoló után nyúlt, de az idegen megfogta a kezét. Hagyta, hogy megcsókolja, aztán szelíden eltolta magától a férfit, felkattintotta a villanyt, s egy darabig merően nézte az idegen különös, szürke szemét. — Megtaláltuk, barátocs- kám, a rendes évi nyári kalandot? Mosoly játszott az arcán. Ettől a fölénytől néhány pillanatra zavarba jött az idegen. *— Kalandot, Zsuzsanna, másfajta embereknél szoktunk mi. férfiak keresni. — Megtisztelő. — Ne legyél gunyoros. Ha akarod, azonnal elmegyek ... Most kellene kinyitni az ajtót és jó éjszakáit kívánni, hiszen ennek semmi, de semmi értelme sincs. Oktalanság az egész — gondolta —Mégis valami hozzáfűz ehhez az emberhez. De mi? — Maradj... A hosszú Idő óta vasakarattal magára nevelt önfegyelem egy pillanat alatt összeroncsolódott. Letette szemüvegét, s valami határtalan, megmagyarázhatatlan szomorúság szakadt rá. — Most látom, milyen szép a szemed ... — Tudom. Már mondták. — Ne légy keserű, te kis csillagszemű. Gyere... Hiszen szeretlek. — Nem mondasz igazat. De most már mindegy... Bolondos emberek vagyunk. Te is. Én is. Viszonozta az ölelést, viszonozta a csókot. És nem értette, hogy fél nap alatt hogy jutott idáig. Hogy megint nyomja valami a szívét. Mert tulajdonképpen szereti az idegent. Vagy nagyon gyűlöli. Mindegy. A kettő testvér... És az is tény, hogy ez az egész valahol alapvetően el lett rontva. Másnap már rég ott feküdt a parton, mikor a fiúk hangos hellózással mellé telepedtek. — Voltál benn? — Igen. — Milyen? — Prima. — Képzeld, erre a kelekótyára meg rájött, hogy a délelőttivel elutazik. — Igen? •— kérdezte szórakozottan Zsuzsanna, s közben úgy érezte, valami iszonyatos pofon csattan az arcán. Ott ült az idegen egy kicsit távolabb, és most valóban annyira idegen volt, hogy fájt... — Mondtuk, hogy hülyeség, hiszen amúgy is vége a nyárnak. Most adja ki az utolsó erejét. Ezért van ez a dögle- tes hőség. — De rájött... A két fiú meghúzta a vállát, mintha jeleznék, úgy látszik, »-magasabb szempont ez«. Mit lehet tudni ... — No de meneküljünk a vízbe, mert menten szublimálok ... — Jössz, Zsuzsanna? — most szólalt meg először az idegen. — Nem. — Akkor húsz perc múlva szóljál. Jó? Mikor föltekintett a matracról, fejeltek, hancúroztak. Három régi cimbora. Aztán letelt a húsz perc. Kapkodva szedték össze a holmijukat. Az idegen nyújtotta a kezét. — Zsuzsanna, hát akkor... — Jövőre jössz, ugye? — vágott közbe az egyik fiú. — Jövőre... Zsuzsanna állt egy darabig. Nézett utánuk. Fölemelte a karját, hogy szívjon egyet a cigarettájából, de a mozdu- ’at félbeszakadt. Leverte a ' amut. Visszafeküdt a gumimatracra. Mellette szólt a táskarádió. Nézte, hogy a feje fölött a szürkéskék égen egykedvűen táncolnak a zöld falevelek ... Vörös Márta Egy kis nyelvművelés A MÁY-tól a MAHART-ig Ebből a címből arra lehetne következtetni, hegy a vasúti közlekedéstől a vízi közlekedés mai formájáig tartó fejlődésről szeretnék szót ejteni. Pedig nem erről van szó. Egy olyan szótípusról kívánok beszélni, amelyiknek egyik legrégibb képviselője a MÁV, az MHRT-ből módosult MAHART pedig a formailag újabbak közül ' való. A MÁV és a MAHART már a formájával Is kilóg a szavak sorából, hiszen csupa nagybetűvel íródik. Tulajdonnév — mondaná valaki. Am a Somogy és a Kaposvár szavak is tulajdonneveié, mégis csak a kezdőbetűiket írjuk naggyal. Nem szavak ezek, hanem rövidítések, mondhatná másvalaki, hiszen a Magyar Államvasutak, illetve a Magyar Hajózási Részvénytársaság kifejezéseknek a rövidítései. Mi itt az igazság? Ha a magyar nyelv 19. század végi és 20. század eleji történetét vizsgáljuk, megállapíthatjuk, hogy a MÁV-hoz hasonló szavak a múlt század utolsó évtizededben alakultak ki. Ekkor ugyanis a sportegyletek rövidítései oly nagy számban kezdtek előfordulni az újságok hasábjain, hogy szükségszerűen kialakult betűző olvasásuk. Ezt bizonyítják az egyletnevek ekkori rövidítései előtt az a é* az névelőformák váltakozásai, valamint a több alakú ragok formái. Amíg ugyanis a MÁV-kal forma volt használatos, addig a MÁV formát rövidítésnek tekintették, és az egész szót így olvasták: magyar királyi államvasutakkal. Amikor azonban már ilyenek is olvashatók az újságokban: MAV-val, MÁV-ot, akkor a toldalékforma már a máwal, mávot ejtésnek a bizonyítékává vált. Ezzel a MÁV rövidítés átlépett a beszélt nyelvi szavak csoportjába, már ejtéssel szóvá vált. A rövidítésekből keletkező ilyenfajta szavakat a mai magyar nyelvészetben mozaikszó-nak nevezzük. A MÁV-ra mint mozaikszóra az első nyomtatott adatom 1895-ből, az MTK-ra 1896-ból, az FTC-re 1902-ből való. A későbbi évtizedekben a mozaikszók nagyon elszaporodtak, használati körük is egyre inkább kiszélesedett. Ma sok államnevet is mozaiknévvel fejezünk ki, például NDK, NSZK, VDK stb. A mozaikszók terjeszkedése azonban itt sem állt meg, hanem átterjedt a köznevek területére is. Somogybán is közismertek a fsz-ek (mezőgazdasági termelőszövetkezetek), és a hiszek (kisipari termelőszövetkezetek) és az fmsz- nek (földművesszövetkezetnek) nem egy helyen TÜZÉP-telepe is van, a vb-titkár (végrehajtó bizottsági titkár) sem idegen a megyében. A magyarban keletkezett mozaikszók mellé idegenek is felsorakoztak. Ilyen például a tulajdonnévi USA (United States of America = Amerikai Egyesült Államok), a labdarúgás barátai által jól ismert FIFA (Fédé- ration Internationale de Football Associations = Nemzetközi Labdarúgó Szövetség), az UNESCO (United Nations Educational, Scientific and Cultural Organization = az ENSZ Nevelésügyi, Tudományos és Kulturális Szervezete) stb. Gyakran átveszünk idegen köznévi mozaikszókat is. Ilyen például az angol gyökerű vécé szó. mely az angol W. C. rövidítése magyar betűnevekkel való olvasásából keletkezett. Az angol rövidítés teljes neve water closet, ami magyarul vizes (vagyis vízöblítéses) árnyékszéket jelent. Ezt a W. C. rövidítést persze minden nép a maga betűnevei szerint olvasta, az angolok dabl jú színek, a lengyelek vuce-nek, a románok vecse-nek, a magyarok és a németek uécé-nek stb. Érdekes egyébként, hogy a W. C. mozaikszó szülőhazájában, Angliában az írott nyelvből ma már úgyszólván eltűnt, helyette a toilet vagy Gentlemen, illetve Ladies (Urak, illetve Hölgyek), esetleg a Public Conveniences (nyilvános alkalmatosságok) felirat olvasható. Hasonlóképpen rövidítésekből keletkezett angol mozaikszókat vettünk át a dzsip, a radar és a lézer szavak esetében is. A dzsip, angolul jeep az amerikai katonai nyelv Gp rövidítésének angol betűneves olvasásából született, teljes neve General purpose (általános célú ti. kocsi). A radar teljes neve radio detection and ranging (rádiós földerítés és távolság- mérés), a lézer angolul laser teljes neve light amplification by stimulated emission of radiation (fénysokszorozás sugárzás gerjesztett kibocsátása által). A mozaikszók persze nemcsak a magyarban és az angolban, hanem a világ valamennyi nyelvében elterjedtek, és használatuk is egyre szélesebb körűvé vált. Somogybán is ismeretesek például az országos jellegű SZTK (Szak- szervezeti Társadalombiztosítási Központ), az OTP (Országos Takarékpénztár), a MÉH (Melléktermék és Hulladék- gyűjtő Vállalat), itt is van GELKA (Gépipari Elektromos Karbantartó Vállalat) és DÉDÁSZ (Dél-dunántúli Áram- szolgáltató Vállalat) stb. Nézzük meg mostan, milyen gondot jelentenek a mozaikszók a nyelvművelés számára. A legelső probléma a mozaikszó kiejtése. A magyar mozaikszók között vannak egybe- ejtendök (MÁV, ÉDOSZ, AFOR, MEDOSZ, MÉK, MEZÖKER stb.), vannak betűző ejtésűek (NDK, OTP, SZTK) és vegyes kiejtésűek (KGMTI, a Kohó- és Gépipari Minisztérium Tervezőirodája, melyet kágéemti-nek ejtünk). Sokkal több baj van az idegen mozaikszók kiejtésével. Az angol nyelvű népek ugyanis az angol AP, SEATO, UPl mozaikneveket az angol betű- neveknek megfelelően így ejtik: épí, sziétou, júpíáj. Vannak azután olyan előkelósködó magyarok, akik az angol ejtést a magyar beszédben is utánozni akarják. Ez teljesen fölösleges és káros nyugatimádat. Ejtsük csak nyugodtan az áP-t dpé-nak, a SEATO-t szedtó-nak, az UPl-t úpéi-nek. A W. C.-t például a magyar beszédben sohasem ejtettük és ma sem ejtjük dabl jú színek. A mozaikszók magyaros kiejtése mellett néha a latinos ejtés vált általánossá (UNESCO = uneszkó, SEATO -- szeátó). A mozaikszók helyesírásában is akadnak problémák. A tulajdonnévi mozaikszókat vagyis a mozaikneveket végig nagybetűvel írjuk, tehát SZTK, nem pedig Sztk, sem SzTK, a köznévi mozaikszókat pedig kicsivel (tsz, ktsz). A gyakorlat azonban kivételeket is ismer: ÜT = üzemi tanács, EB = egyeztető bizottság stb. Vannak ejtésszerűen átírt vagy átírható mozaikszók is: vécé, meó (a minőségi ellenőrző osztály rövidítéséből), tébé vagy tébécé (a régen latinosán írt tuberculosis szónak tbc orvosi rövidítéséből). A határozott névelő és a ragforma mindig a kiejtés szerint alakul. Tehát: az SZTK-ban, a MÁV-váL A mozaikszó végső magánhangzóját változatlanul hagyjuk, tehát: a GELKA-hoz (kiejtve: a gelkához). Helyeseljük-e általában a mozaikszók használatát? Válaszoljunk az orvos szavaival: »A gyógyszer és a méreg közű különbség nem minőségi, hanem mennyiségi. Kicsiben minden méreg lehet orvosság, nagyban pedig minden gyógyszer méreg.« Ugyanez a helyzet a mozaikszókkal is. Használatukat tehát ne vigyük túlzásba. A mozaikszavak halmozása ugyanis többé-kevésbé egyet jelent a jó hangzásnak és a stílus világosságának a megsértésével, ezt pedig egyáltalán nem tarthatjuk kívánatosnak. Dr Ladó linos, r n'e!vészét! tudományok kandidátusa
