Somogyi Néplap, 1966. szeptember (23. évfolyam, 206-231. szám)

1966-09-23 / 225. szám

n't M57MP MirOVCI RITÖTTTA TORZÍT A TÜKÖR — Tükröm, tükröm, mondd meg nékem... — így faggatja a kíváncsi kislány a csodaüveget, hogy megtudja, szép-e vagy sem. Különben min­denféle tükörnek az a feladata, hogy kérdésekre válaszoljon. Tehát képet adjon. Erről, arról, ami elé éppen tartják. A minap betértem Ka­posvár egyik legújabb fodrászüzletébe, a Kos­suth Lajos utcában áll. Míg nem ültem' le s nem kezdtek borotválni, arra gondoltam, lám, milyen kedves kis üzletecske lett, amióta nem jártam itt. Kicserélték a beren­dezéseket, szinte minden újjá varázsolódott. Eddig a varázslat. Az­tán jött a bosszúság. Ugyanis, ha borotválnak, szeretem látni, mint s hogyan dolgoznak arco­mon. Azt hiszem, ezzel mindenki így van. De hiába csavargáltam nya­kamat, semmiképp se si­került látni magamat. Ismerős arcom helyett egy krómozott csapszerke­zet illetéktelenkedett a tükörben. Az üzlet dol­gozói azonban megvigasz­taltak, hogy nem csak velem babrál ki a tükör, mindenki csalódik, aki belenéz. Ülve nem látom magam, felállva pedig gnómnak vagy óriásnak tűnök benne. Szóval még torzít is. H. B. Csak egy kis szerencse... AZ ÖTSZÁZADIK LOTTÓ SZÁMHŰZÁS ELŐTT A statisztikai adatok szerint valószínűnek látszik, hogy az 1966-os év a lottó történetében rekordokban bővelkedő eszten­dő lesz, föltéve, ha Fortuna to­vábbra is így akarja. A legutóbbi, a 34. játékhéten elért telitalálattal az idei ötta- lálatos szelvényeik száma tízre emelkedett. (Közülük hetet vi­dékről küldtek be.) Ez maga is rekord. Ez az ötös egyúttal a lottó történetének ötvenhete- tedik ilyen szelvénye vált: 1965-ben kilenc, 1964-ben négy, 1963-ban nyolc, 1962-ben há­rom, 1961-ben négy, 1960-ban nyolc, 1959-ben hét, 1958-ban egy, míg a csonkának számító 1957-es esztendőben három lot­tózónak sikerült megkömyé- keznie Fortuna istenasszonyát. Az idei, tizedik öttalálatos szel­vény érdekessége — éppen úgy, mint elődjének, a három szőnyi lottózónak —, hogy ikerszelvényen találták el a bűvös öt számot 22 KILÓ SZÁZFORINTOS A Sportfogadási és Lottó Igazgatóság adatai szerint az idei öttalálatosok tulajdono­sainak kifizetett nyeremény- összeg — a nyereményilletók levonása után — 19 253 552 ío­Bumdás iurisiák ". VauuLuu... Vauuuuuu... Te ki vagy? Jó lenne ha bemu­tatkoznál ... — A ne vem úgysem mond semmit. Gaz­dámnak leg­jobb barátja vagyokt a der- byre jöttünk. En itt a hátsó ülésen kaptam helyet, vigyá­zok a csoma­gokra, meg­ugatom a járó­kelőket, szóval dolgozom, nem úgy mint egye­sek ... — Hrrrrrr... Csak ne tegyél félreérthetetlen célzásokat. Azért mert én egy Taunusban ülök és a gaz­dám hölgy, rá­adásul ... hogy is mondjam... korosabb, még nem kell le­szólni a szegény külföldi turis­tákat. — Egyébként mi is a derby- re megyünk, és én az elutazás előtt fodrásznál voltam, ahol nagyon modern frizurát csi­náltak egyrészt a versenyre, másrészt, hogy lássák a ma­gyar ebek, milyen sokat adunk mi, külföldiek a megjelenésre. — Csak a szukák tudno.k ilyen hiúk lenni... de ezt nem mondom hangosan, mert meg­sértődik és elmegy az ablak­ból, de egyébként nagyon hely­re kis fehérnép... a lábai is formásak, bár a dereka lehetne vékonyabb ... Ahogy jobban elnézem, jól fest a kocsiban... Lehetne szólni neki, hogy men­jünk el sétáim, de öreg a gaz­dája, és biztos nem engedné ... Mindjárt kiugróm, és odaszala­dok ... De sajnos, indulnak már... Nem baj, a derbyn majd találkozunk. Ott megbe­szélem vele, hogy küldessen egy szájkosarat, vauuuuuuu ... Följegyezte: S. G. (rintra emelkedett A nyere­ményösszeg növekedését az is bizonyítja, hogy a lottó törté­netének első öttalálatos a, özv. Ring Sándomé 1957 áprilisár ban még «csak« 684 072 forin­tot kapott kézihez, napjaink te- litalálatos szelvényeinek érté­ke pedig kétmillió forint körül van. Ráérő statisztikusok ki­számították, hogy egy-egy ilyen kétmilliós lottófőnyeremény súlya — ropogós százforinto­sokból összerakva — huszon­két kilogrammot nyom. Kilenc év alatt az öttalála- tosokra kifizetett nyeremény- összeg — a nyereményilleték levonása után — 80 105 000 fo­rint volt VEZET: A 37-ES! Sokáig tartana, ha vala­mennyi szerencseszám sorsát megvizsgálnánk az ötvenhét öttalálatos szelvényen. A teli- találatos szelvényeken a 37-es változatlanul tartja a rekor­dot (nyolcszor szerepelt a teli- találatos szelvényeken), míg a 36-os a második helyre csú­szott vissza. Érdekes azonban, hogy más számok előbbre ruk­koltak, mégpedig a 13-as, a 42-es és a 66-os. Valamennyi hét-hét alkalommal szerepelt öttalálatos szelvényen. A For­tuna által legkevésbé «ked­velt« számok között változat­lanul megmaradtak a 25-ös, a 72-es, a 78-as és a 82-es, ezek­kel egyetlen egy alkalommal sem találkoztunk telitalálatos szelvényen. Viszont a 41-es »megemberelte« magát, a ma­kói Szabó Dezsőné ikszelte át először az idei 24. játékhéten, s a 26.-an a veszprémi vas­utasok szelvényén is szerepelt. Mit bizonyít ez? Nem keveseb­bet, hogy minden szám egy­formán nyertes szám lehet, »csak« egy kis szerencse kell eltalálásukhoz. Sz. L éS flHHOR A PASAS..1 Nemeskürthy István film- történeti könyve a harmincas évek magyar filmgyártásának jellemző módszereként emle­geti, hogy nem készült olyan produkció, amelyben ne sze­repelt volna egy asztal két székkel, két emberrel — le­het mind a kettő férfi, de lehet az egyik nő is —, akik jókat mondanak egymásnak. Természetesen az asztal is változhat: kávéházi márvány­lap, politúrozott irodabútor, csipkével letakart, ovális ebédlőasztal is megfelel a célnak. (Az egyik ember, aki a »jókat mondta«, rend­szerint Kabos Gyula volt) Gertler Viktor most bemu­tatott produkciója már címé­ben is őrzi egy kicsit ezt a hagyományt. Visszakanyaro- dása azonban a régi, említett hagyományokhoz művészileg magasabb síkon következett be, s így az eredmény is jó­val rokonszenvesebb. A két ember az asztallal itt is meg­található: ez alkalommal az egyik maga a filmrendező, a másik a filmgyári csoportve­zető. Megvan az asztal is a székekkel a stúdióvezető iro­dájában, ami viszont a jó­kat mondást illeti, az anek- dóták itt megelevenednek; az egyes ötletek a maguk mi­nőségének megfelelő teret kaptak csak. Ezért lett a vi­déki segédrendező lovagias epizódja ilyen rövid, a Ber­linben vendégeskedő rendező mulatságos históriája a sími nem tudó magyar színésznő­vel ilyen poénra hegyezett, az amerikai karriertörténet pedig ilyen szellemes paró­diája Gertler egy korai _ filmjének. Vannak, akik szemrehá­nyást tesznek a rendezőnek, mert minőségileg igen kü­lönböző elemeket hozott ösz- sze. Nem hisszük, hogy iga­A százezredik A Dél-dunántúli Áramszol­gáltató Vállalat Kaposvári Üzletigazgatóságának vezetője, Szákonyi Gyula a napokban fölkereste Vizer Imre So- mogyszil, Munkás utca 179. szám alatti lakost, és átnyúj­totta neki az üzletigazgató­ság ajándékát, egy kétlapos villamos főzőt. A fiatalember, aki nemrég ment vissza a városból falu­ba (jelenleg a kaposvölgyi tsz-ek közötti építőipari tár­sulás tagja) az üzletigazga­tóság vezetőjének szavaiból tudta meg, hogy ő az üzlet- igazgatóság százezredik fo­gyasztója. (Augusztus 19-én kapcsolták be házába a vil­lanyt.) A villamosítás gyors elő­rehaladását jelző öreg ház­ban tartott családias ünnep­ségen, amelyen jelen volt Szappanos Sándor, a községi tanács elnöke is, elbeszélget­tek egymással a vendégek és a házigazdák. zuk lenne e kifogások han­goztatóinak: ennél kevesebb összetartó erő, lazább kötés nélkül is elfogadunk mozai­kokból összeállított filmeket — miért kellene most föltét­lenül egységes játékfilm igé­nyével föllépni? Az epizódo­kat csak önmagukhoz lehet mérni, s ilyen szempontból vizsgálódásunk kedvező ered­ménnyel záruL A már emlí tett három részlet mellett nagyon jól sikerült az utolsó, a befejező epizód is: a kri miparódia. Egyetlen kifogá­sunk lehet csak ezzel kap­csolatban: nem ártott volna, ha egy kicsit rövidebb. Igazából csak két olyan mozaikdarab van, amely el­len kifogást emelhetünk. Az egyik az őrültekháza-részlet, amely megformálásában je­lentéktelenné válik: a másik a munkaszolgálatos-történet. A tragikomikum egyre na­gyobb tért hódít a modem művészetekben — de csak ön­állóan. Nagyon kényes arra, hogy mi van a szomszédsá­gában. Nos, ennek a filmnek a közege nem kedvezett en­nek az önmagában megkom­ponált kerek kis etűdnek. És azt is el kell mondani, hogy a film a stílusparódia nagy lehetőségeit csak igen kevéssé használta ki. Majd­nem kizárólag csak az utolsó részben láthattuk a fotogra- fálásnak, a filmkészítésnek azt a paródiáját, amely a ma divatos módszereket a végle­tekig vive — nevetségessé te­szi azokat. Valószínűleg jót tett volna a film egészének, ha minden részletet követke­zetesen a kor és a történet atmoszférájának filmes je­gyeivel ruháznak fel, nem úgy, mint most, amikor az egyes részletek nem távolíta­nak el eléggé bennünket a filmen látható eseményektől. Így talán a nevetés egy ré­sze bennünk szorul. Minden kifogás ellenére is azért ne tagadjuk el, hogy a film kellemes szórakozást nyújt. S ebben Sinkovits Imrének, a tíz- egynéhány alakban előforduló főszerep­lőnek legalább olyan része van, mint a rendezőnek és Hildebrandt István operatőr­nek, Beraáth László COOOOOOCOCOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOC XXXÖOC ITT VAN AZ ŐSZ... \ Ha valaki az utóbbi na- veheti egész kelléktárát, el- hatnak az elmúlt nyár pok melegnek egyáltalán szomoríthat, elkedvetlenít- után. A gazda a hegy leve­rem nevezhető időjárása- hét, tüzelőhordásra, mele- tői csordultig telt hordót bői még nem vette volna gebb öltözködésre serkent- babusgatja, a vadász a észre, annak ezúton hívjuk hét. fegyverét szorítja, és vad­fel a figyelmét, hogy 1966. A vándormadarak ügyesen pecsenyére gondol. És va- szeptember 23-án — vagyis csinálták: ök idejében út- lóban, nincs_ szebb látvány ma — 12 óra 43 perckor ra keltek, hogy melegebb a téli pihenőre készülő er- hivatalosan is beköszönt az égtájakon várják meg a dőnél, ilyenkor lehet nagy Ősz. Hivatalosan, mert ed- zord idő elmúlását, de mit tüdőtisztító túrákra indul- dik csupán illegálisan tar- tegyünk mi, akik egy-egy ni a hegyekbe; ilyenkor le- tózkodott nálunk, a reggeli délvidéki IBUSZ-turán ki- hét romantikus pinceSzere- és az esti didergető szel- vül csak a kályha melegé- ken szép magyarnótákat lók még a hivatalos nyár tői várhatunk jó néhány dalolni. számlájára írhatók. Ma 12 hónapig enyhülést. Azt hi- És aztán rájön az ember, óra 43 perctől azonban szem, várnunk kell türel- hogy megvan az ősznek is nincs miért csodálkoz- mesen, hiszen mi mást te- a maga szépsége, hangula­nunk, ha hajnalonként 2—3 hetnónk; vámunk kell ta. És megmai-ad az a kel­fokra is lehűl a levegő; ha TAVASZ kisasszony érkézé- lemes érzés is, hogy lesz ködbe burkolózik a táj; ha sére, hogy őt meg újra a még egyszer nyár, amikor sárguló falevelek hullanak NYÁR váltsa fel. teljes pompájában kitárul a lábunk elé egy-egy séta Persze, van, aki örül az Balaton, amikor cirógató alkalmával; ha minden elő- ősznek. A festő az ezernyi napsütés barnítja csokolá- zetes bejelentés nélkül na- színben pompázó _ tájat rög- dészínűre az embert, ami- pokig zuhogni fog az eső, zítheti majd vászonra, a kor... és így tovább. Az ősz ezen- költők és az írók őszi rí- túl teljes joggal igénybe mekkel és tárcákkal búsul­Egy texasi bárba bemegy egy cingár, alacsony cow- : boy, körülnéz, előhúz két hatalmas coltot, és vész­jóslóan megszólal: — Ki festette kékre a lovamat az éjszaka? Az egyik asztaltól feláll egy tagbaszakadt, kétméte­res legény: — Én voltam. Van vala­mi hézag?! — Ö, semmi, semmi — I mondja megijedve a kis cowboy —, csak jöttem je­lenteni, hogy már meg is száradt. Lehet lakkozni! Truman elnök fenyegető levelei A múlt héten egy gazdag amerikai nagyiparos állító­lag mesebeli összegért megvásárolta Trumarm el­nöknek egy 1950-ben írott levelét Vajon mi állhat ebben a levélben, hogy Ilyen aok pénzt ér? Nos, a következő meglepő kijelen­téseket tartalmazza: »Remélem, alkalmam lesz találkozni magával rö­videsen, és akkor biztosít- - hatom, hogy alaposan be­verem az orrát, kiütöm a szemét, és gondoskodom róla, hogy hosszú ideig ne tudjon ülni.« A levelet az Egyesült Ál­lamok elnöke Paul Hunte zen ekri tikusnak, a Wa­shington Post munkatársá­nak címezte, aki arra vete­medett hogy Margaret Truiman, az elnök imádott lánya hangversenyéről mérsékelt elragadtatással nyilatkozzék. Szag után. Egy chicagói napilapban új gyermektápszer rekláma jelent meg a következő csábító szöveggel: »Csodá­latos találmány — narancs­lé fokhagymával keverve. Gyermekünket, azonkívül, hogy óvjuk az egészségét, könnyebben meg is talál­juk a sötétben«. Szórakozás A spiritiszta-összejövete­len a feleség férje szelle­mét idézi: —• Te vagy az, Misi? — Igen, drágám. — Most hol vagy? — Egy szép legelőn, amelyen rengeteg tehén le­gel. — Szegénykém, bizonyá­ra nagyon unatkozol. — Sző sincs róla! Én va­gyak a bika. Féltékenységi jelenet Adám hajnalban érke­zett haza. Éva szemrehá­nyásokat tesz neki. — De, drágám — mond­ja Ádám —, hát kivel csal­hatnálak meg, hiszen a paradicsomban rajtunk kí­vül nincs senki! Éva nem hagyta annyi- j ban a dolgot, és amikor Adám mély álomba me­rült, átszámolta bordáit. Csak győzzük kivárni ... P. Gy. Somogyi hippia* \7 MS7!MT» tv Bizottsága és a Somogy meg >■ Tanács lapja. Főszerkesztőt WTRTH LAJOS. Szerkesztőség? Kaposvár, Latinka Sándor a. 2. Telefon 15-19. 15-11. Kiadja a Somogy megyei Lapkiadó Vállalat. Ka^os’ár. Latinka S. «. 2. Telefon 15-1G Felelős kiadó: Szabó Gábor. Beküldött köziratot netr. őrzflnk meg és nem adunk vissza. Terjeszti: a Magyar Posta. Elő­fizethető a holvi r>ost»hs,’'’tn!okP'!' és postiskézbesítőknél. Előfizetési dij egy hónapra 12 F« Index: 25067. CTOCOOOCXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXX: >000000 Készült a Somogy megyei Nyomó a Ipari Vállalat kaposvári üz^méber Kaposvár* Latinka Sándor utca 6.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom