Somogyi Néplap, 1966. szeptember (23. évfolyam, 206-231. szám)

1966-09-21 / 223. szám

\ Szerda, 1966. szeptember 21. SOMOGYI NÉPLAP ■ HADÜZENET MnaZMSEM Nyelv és ha fása Nem tudom, láttak-e már olvasóink valamiféle társa­dalombiztosítási rendeletet. Borzasztó! Nem a tartal­ma, hanem a nyelvezete. Ember legyen a talpán, aki kiigazodik rajta. Talán ezért becsültem olyan nagy­ra azt az embert, aki — két évvel ezelőtt — meg- pengiette a húrt Budapes­ten. Az egész ország SZTK-vezetői részt vettek azon a konzultáción, ahol szóba került a rendeletek nyelvezete. A felszólaló — merész ember lehetett — megközelítően ezeket mond­ta: — A társadalombiztosítás a dolgozókért van, nekik szól, az ő érdekükben való. A rendeleteket egyszerűsí­teni kell, hisz az emberek képtelenek eligazodni kö­zöttük, nem értik azt sem, mák a jogaik, mi jár ne­kik. Miért és kinek jó ez? A már kész, régi és jól bevált rendeleteket is le­hetne értelmesebben, köz- nyelven, érthetőbben fogal­mazni. Az újakat pedig... szóval el kell térni a be­gyöpösödött szokásoktól... A felszólalás azonban egy jogelméleti előadáson hang­zott el, jogász válaszolt, és csaknem kikérte magának ezt a hangot. Azt az ér­velését még csak el lehe­tett fogadni, hogy minden tudományágnak, így a jog­tudománynak is megvan a speciális szaknyelve. De amikor azt mondta, hogy »nem lehet csak azért el­térni a jogi nyelvtől, hogy a rendjeletek közénthetőek legyenek«, mindenki be­gombolkozott. Utána már nem volt felszólaló... Azért mondtam el ezt a kis történetet, mert a na­pokban megtudtam, hogy az SZTK-alközpontnak me­gyénkben mintegy hetven társadalmi ellenőrzési albi­zottsága működik. Három­mal szorozva ez mintegy 210 társadalmi ellenőr. És hogy bajban vannak a ren­desetekkel? Érthető. Tes­sék csak elképzelni: Az SZTK 26 belső ellenőrének fele szinte mást sem csi­nál, mint a társadalmi el­lenőröket oktatja, felvilágo­sítja, magyarázza a rende­leteket, mert másképpen képtelenek dolgozni. Ilyen összefüggés van tehát az ellenőrzés társadalmasítása és a jogásznyélv között, Az emlékezetes budapesti konzultáció óta aligha mert valaki felszólalni a rendelkezések bonyolult nyelvezete ellen. Nem vizs­gáltuk azt sem, hogy a hi­vatásos ellenőrök társadal­miakkal való foglalkozása milyen hasznot hoz a konyhára. De hivatalosan még azt sem mondta ki senki (csak suba alatt), hogy ilyen módon az SZTK társadalmi ellenőrzésének semmi értelme sincs. A bel­ső apparátus alighanem többre jutnia, ha szervezés, oktatás, magyarázgaitás és noszogatás helyett maga el­lenőrizné a kifizetőhelyi ügyintézőket... , Jávori Béla Közönnyel? Akkorát döccent a gépkocsi, liogy azt hittem, eltörik a ten­gelye. A gödör alattomosan i űzöd ott meg az úton. Aztán *ött a másik kocsi, s ugyan­így járt. Az eset nem vala­melyik dűlőúton történt, ha­nem Kaposváron, a Béke Szál­ló előtt. A macskakövek kö­zött éktelenkedik már jó_ ide­je ez a gödör, és bosszantja a gépkocsivezetőket. A könyvesbolt kirakata előtt valaki megszólított: Miért nem írom meg hogy temessék be ezeket a kátyúkat? Hiszen ha eső van, nemcsak a gépkocsi- vezetők bosszankodnak, ha­nem a gyalogjárók is. Rá« fröccsen a sár a ruhára. Ké­sőbb másra terelődött a szó. Aztán ismerősöm ismét visz- szakanyarodott erre a témá­ra : »Ha nem írod meg — mondta —, majd én felhívom a városi tanácsot. Csináljanak már valamit!« Biztattam, hogy hívja fel, de később mégis elállt eredeti elképzelésétől. Minek hívja fel, úgymond, hi­szen nekik is látniuk kellett volna. Meg hát neki nincs kocsija, nem éri ez a bosszú­ság. Legföljebb jobban vi­gyáz akkor, ha fröccsen a sár a gödörből. Azt hiszem, ugyanezt el­mondhatná a város valameny- nyi gyalogjárója. Meg ha to­vább fűzzük a gondolatot, ta­lán még a gépkocsivezetők is. Hiszen ha egyszer észreveszik a gödröt, máskor jobban vi­gyáznak. Így egyszer eljut­nánk odáig, hogy a gödörtől mindenki fél, de senki sem tesz azért semmit, hogy el­tűnjön onnan az úttestről. Egy bizonyos: fura eset len­ne. A gödör sakkban tartana egy várost. Akkor én azt kér­dezte!. : Miért nem akarja felhívni a tanácsot? Bejelen­tés nélkül, lehet, hogy nem is tudnak róla. A válasz egy mosoly volt: »Miért f árasz- szam magam? Ha valakinek fontos, akkor majd megteszi. Én győzöm kerülgetni.« Nem a mindenáron való be­jelentésre akarom késztetni az embereket, hiszen az egy sor gondot, bosszúságot okoz, s másutt jobban hasznosítható energiát köt le. Azt sem ál­lítom, hogy ez a vélemény általános a városban. De elő­fordul még. A hibát, a hiá­nyosságot észrevenni csak fél­megoldás. Orvoslást csak ak­kor találnak rá, ha az ille­tékesekhez eljut. Közönnyel szemlélni a hi­bákat, a hiányosságokat a legkényelmesebb, de koránt - sem a legcélravezetőbb. Természetesen az is jó len­ne, ha betemetnék a gödröt. K. V. Szép eredményekről adtak számot a kaposvári erdészet kommunistái Szombaton tartották meg vezetőségválasztó taggyűlésü­ket a kaposvári erdészet kommunistái. A beszámoló két év munkáját elemezte. Érdemes idézni belőle: »Két évvel ezelőtt, az akkori ve­zetőségválasztó taggyűlésün­kön fontos határozatokat hoztunk a felsőbb pártszer­vek útmutatása alapján. Ügy döntöttünk, hogy növelni kell a párttagok szakmai és poli­tikai képzettségét. Azóta dol­gozóink közül hárman végez­ték el a középiskolát, egyik munkatársunk kitűnő ered­ménnyel fejezte be a mar­xista esti egyetemet, négyen pedig most járnak középisko­lába. A határozat megszüle­tésének időpontjában betaní­tott munkások dolgoztak a gépekkel. Ma nyolc szakmun­kás, öt szakmunkásjelölt és nyolc betanított munkás ke­zeli a rendelkezésünkre álló gépparkot. Minden évben megszerveztük a politikai ok­tatást. Ezeken egyre több párton kívüli dolgozó vesz részt. A politikai tájékozta­tás érdekében nyilvános pártnapokat is tartottunk.« Szép eredményekről adott számot a beszámoló. Az er­dészet éppen a taggyűlés idő­pontjára teljesítette éves ter­vét. A pártvezetőség és a gazdasági vezetők együttmű­ködése minden téren elősegí­tette az előbbre jutást. Az utóbbi években teljesen ki­cserélték a gépparkot kor­szerűbb, nagyobb teljesítmé­nyű gépekre. A termelékeny­ség emelkedését műszaki fej­lesztéssel és a munka jobb megszervezésével biztosítot­ták. A legkorszerűbb bioló­giai és gazdasági elvek sze­rint végezték az erdőfelújí­tásokat és -telepítéseket. Nagy gondot fordítottak a nethéz fizikai munka gépesí­tésére. A közúti szállítást teljesen, a fakitermelést 90 százalékig gépesítették. Három szocialista brigád dolgozik az erdészet terüle­tén. Róluk ezt mondták a kommunisták: — Ha kéül, éjt nappallá téve dolgoznak, sokszor még a vasárnapjaikat is felál­dozzák. Ezekben a kollektí­vákban soha nincs baj a fe­gyelemmel. Mind a három brigád többször is elnyerte a megtisztelő szocialista címet. A jövőben mégis többet kell foglalkozni ezekkel a dolgo­zókkal Nevelni kell őket szakmailag és politikailag, mert közülük sokan alkalma­sak arra, hogy párttagok le­gyenek. A gazdasági feladatok meg­oldása közben derekasan ki­vette részét a munkából az alapszervezet minden kom­munistája. Kiemelkedően jó munkájáért Fehér István, Rónai József, Takács Gyula, Szíjártó Gyula, Ekkert János, Balogh István, Vető Ferenc és Papp Béla kapott dicsére­tet a taggyűlés előtt. Festő, bádogos és üvegező szakmunkásokat fölvesz az ÉM Somogy megyei Állami Építőipari Vállalat, Kaposvár, szakipari építésvezetőség, Szántő Imre utca 11. sz. (127638) Sokan kértek szót a be­számoló utáini vitában. Fehér István szóvá tette, hogy a gazdaság pártszervezetétől ritkán keresik föl a dolgozó­kat. Takács Gyula arról be­szélt, hogy a jövőben is nagy gondot kell fordítani a szak­munkásképzésre. El kell ér­ni, hogy mindenki értsen a rábízott gép kezeléséhez. Szíjártó Gyula az anyagmoz­gatás meggyorsításáról szólva elmondta, hogy ezen a téren is haladni kell. Nem mind­egy, hogy idejében vagy kés­ve értékesítik az anyagot. Szántó Gábor példákat so­rolt fel ennek igazolására: —> Helytelen szemlélet, hogy mindig a negyedév vé­gén szállítunk. Igaz, hogy így is eleget teszünk szerző­désben vállalt kötelezettsé­günknek, de félő, hogy sok üzlettől elesünk. Mihályka Ernő erdészetve­zető az áruértékesítés lehe­tőségeiről. a szakmunkáskép­zésről és a minőségi követel­mények fokozásáról beszélt. Az alapszervezet kommu­nistái Grujber Károlyt vá­lasztották titkárrá, Mihályka Ernőt, Szíjártó Gyulát, Nagy Imrét és Sudár Lajost veze­tőségi taggá. Éppen a választás befeje­zése után kopogtatott a pos­tás. A szalacskad kerület pár­ton kívüli dolgozói dísztáv­iratban köszöntötték a kom­munisták tanácskozását. N. S. Gazdag programot ígérnek a KPVDSZ kulturális napok (Tudósítónktól.) A hagyománynak megfelelően a Kereskedelmi, Pénzügyi és Ven­déglátóipari Dolgozók Szakszer­vezete október 8-tól 18-ig rendezi meg a KPVDSZ kulturális napo­kat. A megyei megnyitót Babócsán rendezik meg, amelyhez a műsort a fonyódi, a ladi és a babócsai kórusok adják. Tizenkét fmsz-nél szerveznek irodalmi és esztrád- műsort. Számos könyvismertető előadást i6 tartanak. NŐK A VEZETÉSBEN Esténként, amikor a falu el- csöndesedik, és körülfonja az épületeket a sötétség, a tsz- iroda ablakszemei messzire világítanak. Bent cigaretta- füst, redőzött homlokok. A közösség életéről, sorsáról ta­nácskozik a vezetőség. Több­nyire férfiak. De ha egy ilyen este végigjárnánk a falvakat, és bepillantanánk a kivilágí­tott ablakon, csaknem minde­nütt ott találnánk a hol bé­késen, hol szenvedélyesebben vitatkozó testületben a nőket is. Néhány évvel ezelőtt még ritkaságszámba ment, ha ősz- szetalálkoztam valahol olyan parasztasszonnyal, akitől töb­bet várt a közösség a kétkezi munkánál. Akit azzal bíztak meg, hogy legyen szószólójuk a vezetőségben, s észrevételei­vel, javaslataival segítse alas- kitani, formálni valamennyiük holnapjait — Nem asszonynép dolga ez! — s ezt a véleményt nemcsak a férfiak, hanem maguk az asszonyok is mon­dogatták. Azóta évek teltek el, és sok minden megváltozott. őket kerestem, akik részt vállaltak az irányítás gondjaiból. Hogy hányán vannak összesen a megyében, nem tudom. De csaknem mindegyik szövetke­zetben, ahol jártam, találkoz­hattam velük. Munkájukról, életükről beszélgettünk — © VALKÓ JÓZSEFNÉ, Oszlo­pán: Burgonyát szedett. A kora reggeli napsütés már kinn ta­lálta a földön. Sokan dolgoz­Valkó Józsefné tak körülötte, a nagy tábla színes kendőktől, ruháktól tarkállott. — Itt együtt vagyok az emberekkel, a vezetőségben meg együtt döntünk el min­dent ... — Egyedüli asszony a veze­tőségben? — Nem. Van egy társam, özv. Szabó Ferencné. Kell a nőket is képviselni, nem igaz? — Mióta tölti be ezt a tisztséget? — Ötödik éve. Kezdetiben szokatlan volt, de azért azt mondom, jó dolog ez így. Sok minden felvetődik az asszo­nyoknál, csak úgy. munka köz­ben, amit talán egymás kö­zött bátrabban megbeszélnek. És szükség van arra, hogy legyen közöttünk olyan, aki ezt továbbadja. — És viszont? — Ha nem mondanám ma­gamtól, akkor számon kérnék. Mert egyre nő az érdeklődés. Az emberek tudni akarnak mindent a gazdaság meneté­ről s arról, mi hogyan lesz. És így helyes ez. Sok félreér­tést, problémát meg lehet előzni, ha mindenki tisztán lát... TÓTH GYÖRGY NE és MI­KEI LAJOSNÉ, Fonyód: Megbízatásuk különböző. Tóthné a szövetkezet vezető­ségének tagja, Mikedné párt­vezetőségi tag. — A mi szövetkezetünkben három év óta új vezetőség van, engem is akkor válasz­tottak be. Azóta nagyon sok javulás, változás van. — Tóthné keze egy pillanatra sem áll meg. Szedi a burgo­nyát. Tóth Györgyné — Látja, mennyi nép vau itt? Nem kell már biztatni az embereket, hogy jöjjenek. Persze az is igaz, hogy ilyen terméssel dolgozni öröm. Har­minc-harmincöt mázsát is ad egy-egy parcella. Az kétszáz négyszögöl. Azon van az em­ber, hogy minél több legyen. — És az a másik munka, ami a megbízatással jár? — Megmondom őszintén, én nem akartam vállalni. Egyes asszony vagyok a mezőn is, otthon is, meg még a vezető­ségben is ellátni a munkát, egy kicsit sokalltam. De mind rám szavaztak. Nem mondom, van úgy, hogy in­kább a férfiak beszélnek, de ha úgy látom, megmondom én is a véleményemet Szavain érezni, hogy még benne él az a paraszti hagyo­mány, hogy a gazdálkodásban a döntő szó a férfié. Ezeken a gátlásokon talán még nem sikerült egészen túljutni. Idő kell hozzá, mint ahogy idő kellett ahhoz is, hogy helyet kapjon a vezetőségben a szö­vetkezet életében olyan sok munkát elvégző parasztasz- szony. — Persze úgy van, hogy nyolc év után azért másként lát az ember. Bátrabb. Meg az is igaz, hogy ezzel a ve­zetőséggel nagy az egyetértés. — Az asszonyok mellé állni, nevelni, bátorítani őket, úgy látom, ez fontos feladat — Mikeinét most választották be a pártvezetőségbe.-» Egy asszony — folytatta elgondolkodva — nemcsak úgy tud sokat tenni, hogy be­csülettel dolgozik, vagy okos észrevétellel, javaslattal segít a vezetőségnek. Sokat tehet­nek például azért is, hogy fér­jük, aki esetleg elvándorolt valamerre, visszajöjjön, itthon maradjon. És ezzel is az egész közösséget segítik. Még nincsenek pontosan ki­alakult tervek, elképzelések. De arról már sokat beszélget­tek, hogy meg kellene alakí­tani a tsz nőbizottságát. Ez a szervezeti forma — amit egyébként maguk az asszo­nyok javasoltak — elősegíti a jó irányban megindult folya­matot, azt, hogy ne csupán Mikei Uiosné szorgalmas dolgozói legyenek közösségüknek, hanem bátor szószólói is az újnak, a vala­mennyiük számára hasznos­nak. .. BODÖ KAROLYNE, Len­gyeltóti: Egy kicsit törődött, bizo­nyára fáradt is. De nem mondja. Egész napos munka, egész napos hajladozás van mögötte. — Nyolc éve vagyok ebben a tisztségben. Hosszú idő... — Mi történt azóta? — Nehéz erről beszélni ... — Miért? — Mert sok minden tör­tént. Eleinte visszatetsző volt az, hogy a sok férfi között magam vagyok nő. Hallgat­tam, és jóváhagytam a hatá­rozatokat Ma kimondani ezt furcsa. De így volt... Aztán elérkezett az, hogy nem tud­tam tovább hallgatni. A kertészetben dolgozott akkor is, most is. — Egy csomó baj volt Nem a mi hibánkból. Nem le­hetett tovább hallgatni. Rá­ütöttem az asztalra — meg is toldottam ezt egy-két szó­val —, és megmondtam a vé­leményemet Ez volt az első. Attól kezd­ve megjött a bátorság. — Az igazságért érdemes mindent vállalni. Problémája van valakinek? Rendezni kell. Megbeszélni, tisztázni. Példákat sorol fel. —• Nyolc év tapasztalata sok mindenre megtanítja az embert Ebben az évben vál­tozott a helyzet. Üj vezetőség van, más, jobb a megértés. De így is akad mindig vala­mi, amit mindannyiunknak meg kell beszélni. »Az én lányom, ha meg­fogja tavasszal a kapa nye­lét, késő őszig nem teszi le« — jutott eszembe, amit ko­rábban mondott idős édesany­ja. Sokat dolgozik, sokat tesz ezért a közösségért kétkezi munkával is. — Van úgy, hogy elhúzódik a gyűlés, későn érek haza. Azt Bodó Károlyné szoktam mondani: Ne mérge­lődjenek. Lehet, hogy holnap fáradtabban megyek dolgozni, de nekem megéri. Mert látom, tudom azt, hogy megbecsül­nek ... • • * Evek teltek el. Sok minden megváltozott. A sok közül egynéhány véleményt ragad­tam ki. A hol békésen, hol szenvedélyesen vitatkozó tes­tületben helyet kaptak a nők is... Ha bepillantunk este a tsz- irodák kivilágított ablakain, ott találjuk őket. És mind többen vannak, akik nemcsak hallgatólagos részvevői, ha­nem bátor szószólói is az új­nak. Számítanak rájuk, és ők se­gítik alakítani, formálni a holnapot... Vörös Márta Az öreglaki Álla­tni Gazdaság apró- és egyéb mag tisztítását megállapodás szerint minőségre is garanciával vállalja. érdeklődni lehet a gaz- laság központjában. (4143)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom