Somogyi Néplap, 1966. augusztus (23. évfolyam, 181-205. szám)

1966-08-05 / 184. szám

FORRÓ SIKER I j Népi tánckultúránk — balatoni színpadon azon, hagy hogya vöre valamiféle W»» ii'M.iés i A földvári ■néptánc feszti­vál hagyomány már megyénk­ben. Érthető, hogy évről év­re megújuló ér­deklődéssel fi­gyeljük fejlő­dését, forgata­gát, visszhang­ját és tanúlsa- gait. Ahogy a kulturális ‘ve­télkedők, egy- egy jelentős színházi bemu­tató, irodalmi vagy zenei est, úgy ez a talál­kozó is ese­mény, ünnep valamennyiünk számára. S az idei — amit ta­lán először ren­deztek meg ilyen nagy ér­deklődés mel­leit, több érde­kes és ellent­mondásos ta­válságot is foo- Lendületes parostánc. zott. A készülődés lázas izgalma évről-évre ismétlődik. A szí­nes, hangulatos felvonulás, az együttesek előadás előtti »be­mutatkozása-«, tánca az üdülő­hely nyüzsgő forgalmában, a kemping sátrai között és vé­gig a parton — ez előre lát­ható, biztos siker. Aztán ki­alszik a fényfüggöny a sza­badtéri színpadon, s több mint két órán át éled, pezsdit és hangulatot kelt a néptánc Zúgó vastaps, elismerő kéz­szorítás, általános elégedettség után — tudom — nem népsze­rű dolog megállapítani, hogy évről-évre visszaléptünk, hogy mindig kevesebb valósult meg az eredeti elképzelésből. Ez nem a fesztivál színvonalára vonatkozik, hanem méreteire és jellegére. Nemzetközi fesz­tivál volt a földvári, aztán or­szágos lett, s most megyei, pe­dig egyik legnagyobb lehető­ségűnket szalasztónk el ezzel. Terveink szerint jövőre lezá­rni ez a sor, mert rájöttünk már, hogy a külföldi együtte­kiteljesedeti azóta. Tálán most is ők árulkodtak a legmaga­sabb tánckulturáról ezen az estén. És a hamvas, utolérhe­tetlen, igazán népit alig tudjuk már elképzelni mástól, mint a buzsákiaktól, akik most Posz­tójukkal aratták nagy sikert. Két ; ............ n aiak Szüret című feldolgozá­sa nem maradhatott volna el, hisz témájuk annyira hozzá­tartozik megyénk életéhez, ha­gyományaihoz. S olyan érdek­lődve, kíváncsian nézték a külföldiek, mint ahogy szem­mel láthatóan élvezték Szenna népi énekeseinek ízes, hangu­latos dalait is. A csurgói táncosok gazdag kincstárukból Mózner—Tóth Rondáját és a -magyar verbunk és friss című kompozícióit hoz­ták magukkal. Kitűnő együt­tesük a néptánc szinte minden szépségét és lehetőségét be­mutató Rondával vitte ei a pálmát. És ott volt, nem is maradhatott volna távol a né­hány év alatt nagy fejlődésről árulkodó siófoki Balaton Tánc- együttes. A leggazdagabb prog­ram az övék volt, s vitathatat­lan érdemük, hogy ezt az ál­landó felfelé ívelést tagjaik gyakori változása sem tudja megtörni. Régi és jól bevált, most is a legnagyobb sikert arató Cigány-kompozíciójuk­ban is tudtak új képet, új öt­letet hozni. A zenekarokról már nehe­zebb ennyi jót mondani, bár egyikük-másikuk kifogástalan nul oldotta meg feladatát. Ér­demes volna gondolkozni ’ ■—i lehetne jö­' t Szennaiak a felvonuláson. seb vetélkedése a mieinkkel nem nagyzolási hóbort: a fesz­tivál rangját, hírét növeli majd, s vele együtt megyénkét ÜL Ez volt az egyetlen szépség­hibája az idei találkozónak, de ■nem hallgathatjuk el, mert igaz. Megyeivé törpült tehát a nemzetközi fesztivál, de a mi népi hagyományainkat viszont ragyogóan, színesen tártuk a hazai és a külföldi közönség été. A műsor — avatott előké­szítés után — valóban kereszt- metszetét adta Somogy népi tánckultúrájának. Hét csoport, Somogy csaknem minden szá­mottevő táncegyüttese ott volt, s a nemrég még halódók sem éledeztek csak, hanem régi si­kereiket is túlszárnyalták. Szembetűnő volt mindjárt a Latinka Művelődési Ház egy­üttesének feltörése. A Tánc­szvit változatos térformaival, egységével, hangulatával, a Botoló lendületével és feszes­ségével hatott. Rövid idő alatt igazán jó együttes kovácsoló- dott össze a Latinka szárnyai alatt. Űjra régi híréhez méltón szerepelt a BM-pgyüttes akkor is, ha ismertebb számait fogta mokorba. A PánáUkéaó évelt. együttes is szerepet kapott, a szennai és a mesztegnyői. S ha tánckultúrában, lendületben nem nyújtottak is annyit, mint ■partnereik, népi játékaik ere­deti ízükkel, népdalaik tiszta­ságával, a szereplők játékos kedvükkel hatottak. A mesz- tegnyöiék Aratása és a szen­nagyzenekart vinni a szabad­térre. A néptánc fesztivál forró si­kert aratott. Külföldiek futot­tak a színpadra a látványos zárókép után, amikor minden részvevő együtt táncolt a mű­vészi ihletésű díszlettel övezett színpadon, s virágot nyújtot­..... tok át a lá­n y oknak. ;■ " ! nak — hálából. t- a taps kiegészi­f S a színpad í , í . >.> f sarkánál ott Hpa> álltak a nevte­It ill * len szereplők, a 111», -amúmí! B rendezők, akik Sf /!0r SS 'r a pergő, gör­jú. f %%%& . IfHEgl |ll|ll dülékeny és 1|L’ JpM lj||| mintaszerűen Ipf H Jgg szervezett elő­'^®|| adásért nem­11| csak virágot, s !|| B f I; ^ tapsot érdemel­em ® / nek Ez a »pro­> MIIWKMffi L dukciójuk« biz­gÉHij, Smm s&i tosíték arra, hogy jövőre na­|| í '-rl gyobb szabású, »'i ^ nemzetközi fesztivállal mS? ' gazdagíthatjuk hívn&'uét A Latinka Művelődési Ház együttesének Botolója. tóswd Béla Könyvek a Balaton-parton Hasznos megállapodás született egy esztendeje a So­mogy megyei Iparcikk-kiskereskedelmi Vállalat és a Kos­suth Könyvkiadó megyei kirendeltsége között. A megálla­podás szerint az Iparcikk-kiskereskedelmi Vállalat Balaton- parti pavilonjaiban a raktározási lehetőségek figyelembe­vételével könyveket is árusítanak. A tavalyi szezon ered­ményeképpen huszonhétezer forint értékű könyv fogyott el a Kossuth Kiadó érdekes köteteiből. Mivel tavaly jófor­mán egyetlen hónap forgalmáról lehetett csak beszélni, a könyvek árusításának főpróbája az idei évre maradt. Talán az esős időjárásnak is köszönhető, hogy idén sokkal Tcapósabb volt a könyv a Balaton mellett. Baksa Istvánnal, a Somogy megyei Iparcikk-kiskereskedelmi Vállalat áruforgalmi osztályvezetőjével és Rugya Bélával, a Kossuth Könyvkiadó megyei kirendeltségének vezető­jével végigjártuk a pavilonokat, hogy megismerkedhes­sünk a vásárlók igényeivel, és meghallgassuk az elárusí­tok véleményét is. A legtöbb bódéban raktárhiány az oka, hogy a ke­reskedő nem tarthat elég könyvet. Találkoztunk olyan el­árusítóval is, aki ugyanilyen okok miatt naponta visz ki hazulról néhány darabot a pavilonba. A 238-as fonyódi ajándékboltban Rózsi Jánosné szí­vesen árusít a játékok, ajándékok mellett könyveket is. Neki egyetlen kérése van csak: — Az a fontos, hogy ne legyen drága, mert a nyara­lóknak arra legtöbb esetben nincs pénzük. Az olcsóbb könyvekre ottjártunkkor is- több pavilon eladója adott rendelést. — Csak kormányzó ne legyen benne — fogad ben­nünket mosolyogva a földvári játékbolt vezetője. Regé­nyesebb könyvek után kutatnak a nyaralók. Az nem baj, ha politikai vagy történelmi témájú, csak izgalmas, érde­kes legyen. A vásárlók igénylik, keresik a jó olvasnivalót, de na­gyon sokan nem tudnak arról, hogy egyáltalán hol is sze­rezhetnék be. A Balaton-part könyvekkel való ellátása csak akkor valósítható meg akadálytalanul, ha már meg­felelő alapterületű pavilonok állnak a kiskereskedelmi vállalat rendelkezésére, ahol a fő profil mellett helyet kaphat a könyv is. ___________________________________ N. J. Jó l dolgoznak a szocialista brigádok a Dél-dunántúli Áramszolgáltató Vállalatnál dolgozó pedig kétszáz órás villamossági alapismeretek tanfolyamot végzett. A sió foki mérőhitelesítő állomás dolgozói valamennyien részt vesznek a szocialista műhely- mozgalomban. Az idén a szo­cialista műhely cím második fokozatát nyerték el. Vállal­ták, hogy a mérőműszerek seletjszázalékát 0,58-ról 0,22- re csökkentik. Vállalásukat teljesítették, üresjáratos mé­rőjük nem volt A KISZ- szervezet is részt vesz a ver- senymozgalomban. A fiatalok közül többen a kiváló ifjú mérnök, kiváló ifjú közgaz­dász és kiváló technikus cím elnyeréséért dolgoznak. Felajánlást tettek a IX. pártkongresszus tiszteletére is a szocialista brigádok. A to- ponári oszloptároló brigád egyik felajánlása az volt, hogy segíti a v általa tv eze tő­séget a felesleges anyagok feltárásaiban és értékesítésé­ben. A PÓTKWics-brigád a Marcali—Böhönye közötti 22 km-es gerincvezetéket a kongresszus tiszteletére negy­ven nappal előbb elkészítet­te. A Bene-brigád Balaton- földváron, a Czink-brigád pedig Siófokon adott át a ha­táridőnél élőbb kábelozási és közvilágítási munkákat; (Tudósítónktól.) A Dél-dunántúli Áramszol­gáltató Vállalatnál húsz bri­gád versenyez a szocialista címért, hét brigád pedig már elnyerte a kitüntető címet. A mostoha munkakörülmények között dolgozó vonalépítők közül az első félévben tizen­hatan végeztek általános is­kolát, hatan szereztek szak­munkásképesítést, tizennégy Postánkból Ki lesz a felelős? A lap július 28-i számá­ban olvastam, hogy a posta levélszekrényeket szerelte­tett föl az emeletes bérhá­zakban. A rekeszeken rajta VMi a bérlők neve. Vajon a posta műszaki vezetői fe­lülvizsgálták-e a hibás ter­vezésű és kivitelezésű szek­rényeket? S ha igen, akkor miért nem kifogásolták? Szeretném megjegyezni, hogy a rekeszekből kulcs nélkül is kiveheti bárki a postai küldeményeket. Ki lesz ezért a felelős? Saághy Géza Kaposvár Kovács Sebestyén tu 10. Siófoki hosszúságok O Sokan betérnek a jó il­lat nyomában az Élel­miszer-kiskereskedelmi Válla­lat siófoki 468-as Tea—ká­vé-édesség boltjába egy fe­ketére. A kávéban nem is csalódnak. De az emberek többsége nem szereti féllábon állva elfogyasztani a feketét- s közben esetleg szeretnének elszívni egy cigarettát is. Az üzletecskében azonban nincs egy asztal, ahova a csészét letehetnénelk, nincs egy szék, amire leülhetnének. Nem nagy üzlet, de egy parányi asztal és két-három kis szék elférne benne, és nyomban kényelmesebb kö­rülmények között ihatnak ká­véjukat a vendégek. O Az állomással szemben minden nyáron egy bü­fékocsi működik; azok az üdülők, nyaralók, akik a nagy melegben nem szívesen ülnek be az éttermekbe, örömmel fogadták felállítását, hiszen árusítanak itt sört, üdítő—hűsítő italt, feketét, szendvicset, sült vagy rán­tott halat. Az üzemeltetők ar­ra viszont már nem gondol­tak, hogy a kocsi mellett kis pultokat állítsanak fel, ezért aztán a vendégek kénytele­nek a padokra letenni a sült keszeget, a poharakat, az üvegeket És az autóbusz­ra várók gyakran bosszan­kodva tapasztalják, hogy ru­hájukon tenyérnyi zsíros fol­tok éktelenkednek, mintegy bizonyságul, hogy valaki nem sokkal korábban a pa­dot asztalnak használta. Pedig ezit a bosszúságot könnyen megszüntethetnék. O A helyszínen fizethető a Sió Büfé pultjánál a sütemény. Már éppen vásá­rolni akartunk, amikor a fel­szolgáló elvette étvágyunkat, s ezzel vásárlási kedvünket is. Az előző pillanatban még pénzt adott vissza egy ven­dégnek, aztán ugyanazzal a kezével jól megmarkolta a süteményt. Nincs a büfének egy süteményfogója, amit a felszolgálónak kiadnának? Az is érthetetlen, hogy miért nem takarják le vala­mivel a süteményt, a sült kolbász*, sült húst és más árukat! Néhány méterre van csak az állomás, percenként mennek a mozdonyok, s a korom meg a por minden akadály nélkül száll az éte­lekre. De zavartalanul lak- mározhatnak a legyek és más bogarak is, amelyek bi­zony elég nagy számban gyü­lekeznek a sült hús illatára. Ami marad, az a vendégé. Ezen sürgősen változtatni kellene! Sz. Lu Selecták Egy kritikus helytele­nítette ifjabb Dumas egyik regényében azt a mondatot, amelyben szó volt a »fájdalmas üres­ségről, amelyet a gyenge­ség pillanatai idéznek elő«. Mégis csak különös, »hogyan fájhat valami, ami üres" —- kérdezte. Mire Dumas így felelt: »Hát önnek sohasem fájt még a feje?« * * * Abbe Galliumnak, aki­nek a levelei a XVIII. század botránykrónikáját képezték, éles nyelve volt. Egy szép napon Párizsban híre járt, hogy súlyos mérgezést szenve­dett. »Tudom az okát — mondta — Grim bá­ró, saját nyelvébe hara­pott«. * * * Sacha Guitry-nél je­lentkezett egy gépírónő. »Hatvan szót írok le egy perc alatt« — mondta. Mire az író megijedt: »Gyermekem, honnan ve­gyek én annyi szót?" Egy amerikai újságíró- nőt megkérdeztek, mi a különbség a nő és az újság között. — Óriási! A darabokra tépett újság egyetlen nőt sem érdekel, ám a dara­bokra tépett nő minden újság figyelmét felkelti. Az „évszázad lopása" Az »évszázad lopása" Venezuelában történt. A rendőrség egyelőre ered­ménytelenül keresi annak a bandának a tagjait, amely a Caracas—La Gú­lára vonalon ellopott 5 kilométer vágányt A tol­vajok nem elégedtek meg a sínekkel, felszedték és elvitték a talpfákat is. Öröm ürömmel Annak, hogy megkezd­ték a háromemeletes ter­vezőiroda alapjának ásá­sát — örülünk. . Őszinte szívből, becs’szóra! De uj- jongásunk csak addig tar­tott, míg el nem olvastuk a lapunk tegnapi számá­ban megjelent kép alatt a szöveget. És akkor hirte­len legalább annyi üröm keveredett tiszta érzésünk­be, mint amekkora a ké­pen látható gödör. Mert ugyebár — és ez* figyelmébe ajánljuk a már megint incselkedő nyom­dai kisördögnek — szép a takarékosság, de nem min­denáron! Az a szó ugyan­is, hogy »ássák«, két ®-sel írandó, még akkor is, ha vérzik az ember szíve a második s betűért. Mert hogy azt más szóhoz is lehetne használni... Aztán. Esküdni mernék, hogy nem a tervezőiroda alap­ján ásnak Kaposváron, ha­nem az intézmény alapját ássák! (Két s-sel, és jó pár gép segítségével.) A többi egyébként stimmel. Szerencsére!... (vm) Somogyi Néplap Az MSZMP Somosrv meeve: Bizottsága és a Somogy megyei Tanács lapja. Főszerkesztő: WIRTH LAJOS. Szerkesztőség: Kaposvár, Latinka Sándor n. 2. Telefon 15-10, 15-11. Kiadja a Somogy megyei Lankiadó Vállalat. Kaposvár, Latinka S. u. 2. Telefon 15-10 Felelős kiadó: Szabó Gábor. Beküldött kéziratot nem őrzfmk meg és nem adunk vissza. Terjeszti: a Magyar Posta. Elő­fizethető a helyi oostahi^ataloknái és postáskézbesftőknél. Előfizetési díj egy hónapra 12 •*» Index: 25067. Készült a Somogy megyei Nyomda­ipari Vállalat kaposvári üzemében, Kaposvár^ Latinka Sándor utd' 4.

Next

/
Oldalképek
Tartalom