Somogyi Néplap, 1966. augusztus (23. évfolyam, 181-205. szám)

1966-08-14 / 192. szám

SOMOGYI NÉPLAP

8

asárnap, 1966. augusztus 14

Győrffy László

A BETÖRŐ-S'

okkal egyszerűbb lenne az élet, ha csak férfiak volnának. — Dávid, aki hason feküdt a homokban és fejét a bal karjára hajtva hátát süttette a nappal, oldalra fordult, hogy megnézze, ki mondta ezt az isten telensé- get. Két májfoltos, petyhüdt bőrű öreg férfi beszélgetett tőle néhány lépésnyire.

— Nevetséges, hogy ezek is mennyi energiát pazarolnak egy kis ismerkedésre — mondta az előbbi férfi, és a víz felé bökött a fejével, ahol egészen a partközeiben egy szőke és egy barna lány, egy- egy fiú nyakában ülve igyekezett a másikat a vízbe rántani. Lovacskáztak.

— Persze lehet, hogy ismerik egymást — mondta a másik öreg. — Lehet, de már húsz perce lökdösődnek, mint az elmebetegek.

— Bocsánat, hogy közbeszólok — Dávid félkönyékre emelkedve fordult a két öreg felé —, de köztudomású, hogy az elmebetegek nem ismerik a humort Innen nézve egészen vicces az a két kapá- lódzó lány. Ha Véletlenül más a véleményük, úgy gondolom nincs humorérzékük.

És a két meglepett öreg válaszát sem várva, felállt. Derékig besétált a tóba, lemosta magát és csípőre tett kézzel megállt Már késő délután volt, a nap sem sütött olyan égetően. A távolból néhány vitorlás billegett a part felé, de még a délutáni enyhe szél sem riasztotta el az embereket a víztől, a homoktól, a semmittevő heverészés- tőL Ki a füvön elnyúlva újságot olvasott, ki szunyókált, mások ide-oda ténferegtek, — kártyáztak, beszélgettek, sak- ""koztak, vagy éppen egy bokor tövében összebújva napoztak.

Dávid visszafordult a két öreg felé. Már nem ültek a helyükön. A parton és a vízben szinte nyüzsögtek az emberek. Mindenütt napfénytől csillogott a víz, és napfénytől csillogott a lányok barna bőre is, akik Dávid mellett besétáltak a tó közepe felé, vagy éppen a part felé botladoztak a térdig érő vízben. Csinos, mosolygó lányok volE

tak, de egyik sem nézett Dávidra. Észre sem vették, ahogy ott bámészkodva ácsorgott.

ste a móló korlátjának dőlve nézte az előtte sétáló lányokat, akárcsak délután a napfénytől csillogó vízben. A lányok most sem vették észre, pedig néha csettintett is a nyelvével. Rá sem hederítettek.

Dáyid minden évben, már a szezon első heteiben megjelent a tóparton és felverte kétszemélyes sátrát. Még alig lézengtek néhányon, de ő már, mint egy parkőr vagy

ismert senkit, még a lányok közül sem.

Már meglehetősen sokan laktak a parti nyaralókban, amikor a megszokott üres réten, közvetlenül a víz mellett felverte a sátrát. A telek mögött azonban az Idén egy új ház húzódott. Ablaktáblái zárva, az ajtón lakat. Később egy- magányos nő jött, leszedte a lakatot, kinyitotta az ablaktáblákat, de soha nem járt fürödni. Dávid hiába les- kelődött utána — hisz neki mindenkit még kellett ismerni —, soha nem látta még a kertben napozni sem.

csősz, őrizte a nyaralótelep mellett húzódó partot. A homokban heverészett, néha úszott egy kicsit, de többnyire az emberek között sétált. Az asszonyoknak segített kosarakat és strandtáskákat cipelni, ha bementek a faluba vásárolni, a lányoknak felfújta a gumimatracaikat, a gyerekeknek a gumi játékaikat és a férfiakkal olykor játszott egy-egy ultipartit vagy egy játszma sakkot. A francia sakkot jobban szerette, mert gyorsan vége volt a játszmának. Nem szeretett sokáig égy helyben ücsörögni. Idén később jött. Csak néhány nappal ezelőtt érkezett. Az egyetemen elhalasztott vizsgák miatt jó néhány héttel később jött a szokásosnál. Ezért nem

CSENDÉLET

STOTZ MIHÁLY RAJZA

E

(Szekeres Emil rajza)

Most este, ahogy a móló korlátjának dőlve az előtte sétáló lányokat nézte, most is a magányos nőre gondolt. Már napok óta ott él néhány méterrel mögötte a becsukott ablaktáblákon túl, és csak néha látja, amikor reggel kinyitja azokat az ablakokat, hogy szellőztessen, ö olyankor mindig kimászik a sátorból és feltűnően igazgat valamit rajta, feltűnően, hogy lássa a nő, tulajdonképpen semmi dolga, csupán őt akarja látni.

Dávid az idén senkire sem volt kíváncsi, csak erre a nőre, senkit sem alkart megismerni, csak ezt a nőt. A tó mellett nyáron, a nagy hőségben, a forró napsütésben köny- nyen oldódnak az érzelmek és könnyen kötődnek a barátságok, a szerelmek. Az idegen, magányos nő azonban mintha csak ezt akarta volna megcáfolni. Már a nyaralók is összesúgtak mögötte, ha véletlenül lesétólt este a partra. Csak este és eddig is csak kétszer tette ezt. Dávidnak semmi okos ötlet nem jutott az eszébe.

[71 gyszer a véletlen segítségére sietett. Éjszaka eleredt az eső, hideg szél rángatta, cibálta Dávid sátrát, és a tó hullámai a parton átbukdácsolva elömtötték a rétet. Arra ébredt, hogy a víz beomlik a sátorba. Hiába volt alul a szalmatömés, a víz csak befolyt. Erre még sohasem volt példa. Kénytelen volt az éjszaka kellős közepén a metsző, esőverte szélben összepakolni a holmiját és kibújni a sátorból, hogy behúzódjon valahova, amíg eláll a vihar. Ahogy kibújt a sátorból, meglátta a rét mögött sötéten húzódó új házat. Még a villany sem égett a lehúzott redőnyök mögött, csak a fellobbanó villámfény világította meg olykor a ház körvonalait. Egy percig sem habozott. Átmászott a kerítésen, mert a vaskapu zárva volt, bement a ház kertjébe. Átlendült a drótkerítésen, végigszaladt a házhoz vezető kavicsos úton és bezörgetett az ajtón. Semmi válasz. Még egyszer zörgetett. Belülről egyetlen nesz sem hallatszott. Fázott, hevenyészve összedobált ruháit részben begyűrte a sporttáskájába, részben a kezében tartotta, és ez az álldogálás itt az ajtó előtt kezdett kínos lenni. Még egyszer zörgetett, aztán lenyomta a kilincset Az ajtó

be sem volt zárva. Egy verandára érkezett, és onnan a szobába. Megkereste a villany- kapcsolót, mintha csak otthon lenne. A szobában senki sem volt és a másik szobában sem. Az idegen nő nem volt otthon. Dávid körülnézett a szobában. Modern és új búto rok, a falak frissen festve, egy-két kép, Matisse, Degas Renoir reprodukciók, világos, egyszerű fakeretben, egy furcsa alakú váza egy kisasztalon, terítő vagy egyéb dísztárgy sehol. Semmi olyan, ami otthonosabbá tette volna ezt a nemrég épült nyaralót.

Sehol egy könyv, egy félig vízzel telt pohár. Csupán az idegen nő néhány fehérneműje, kendője, egy nyitott bőröndben néhány ruhadarabja árulkodott. A másik szoba, ahol a nőnek egyetlen holmija sem volt, még sokkal ridegebbnek ég embertelenebbnek hatott, mint az első. Itt még bútorok sem voltak, csak egyetlen kis asztal a sarokban és azon egy magnetofon.

Zsinórja hosszan kígyózott a fehér fal közepén virító fekete konnektorhoz. A földön néhány tekercs hevert. Az egész ház kínosan tiszta, rideg; lakatlanságával nyomasztó volt.

int zuhogott és vil- 1 lámlott. Dávid oda-g ment a magnetofon- o hoz, bekapcsolta és kis idő^ múlva lenyomta az indító f ■ gombot. Egy női hang kezdett?] beszélni:

— Nem elmenekültem, hanem végleg eljöttem. Ha majd ennek a néhány napinak vége lesz, és postára adom a te- _ kercseket, mindent érthetőnek COOCXXlCOOOOOOOOOCOCOOCXXXXXDOOCOOOtXXXXOOOOOOC találsz, bár biztos vagyok benne, hogy az érveimet tovább- Egyet mondhatok, nagyon-ma- köpeny volt rajta és magasra sem tudod elfogadni. Ha gyón szomorú vagyok... — sarkú cipő. Kicsit botladozott válás után két ember újra és ismét felhangzott a zene. a hepe-hupás talajon. Megállt összekapaszkodik, akkor a leg- ^ kinyitotta az ab- Dávid előtt. Látszott, hogy be- első botlás végzetes. _ Már nem I 1 lakot A vihar már púderozta az arcát, de mintbizonyítani kell a hűséget ha- ■*-* csendesedett, az eső ha nem tudta volna eltakarni

nem elfogadni ‘a másik hűt- mind távolabbról vil- átvirrasztott éjszaka nyolenségét, és megtartani a fo- lámlott és dörgött. Az ablak- mait

gadalmat, amit egy ósszeka- látszott a ház előtt húzódó —1 Szerettél már valakit

paszkodás közben eldadogtunk. üreg tejek & p^vid vízzel kö- jobban, mint magadat? — Te erre úgyis képtelen vagy, -«1™++ gátra. A telek eevik kérdezte hirtelen és váratla- én pedig nem kívánhatom, ^ azon^n> nem nul Dávidtól,

hogy... Kig szünet követ- ^ agaktól, száraz maradt — Magamat nem nagyon

kezett. Neked valójában -Qgy látszik, ez a rész egy ki- szeretem.

nem is én kellek... — ismét csit magaKabban feküdt. Az A nő pofonvágta Dávidot,

egy kis szünet — helyesebben ablakból felvillanó fény pont — Akkor ezt megérd.emled, nekem,... ón többé nem ma- ^ a száraz földdarabot vilá- mert 60 viszont magamat is radok veled. Ismered ezt a g£totta a legélesebben, nagyon szeretem. Hülye könőt?... Dávid mögött a szobában vál- lyök.

Valami furcsa zaj halla- tozatlanul dörgött a zene és Dávid gondolkodás nélkül

szott, aztán megszólalt egy a cser,des, sötét, vihar utáni visszaadta a pofont, idősebb ferhhang. “ M.11 csi7 éjszakában is túlságosan jól A ház előtt, ahol az ornálsz? — És az előbbi női hallható volt Látszottak a szágút húzódott, a

hang válaszolt: — Leenge- környékbeli házak fényei, és rétnél valamivel madem a redőnyt. Nem szeretek valahol a víz túlsó o!daIán is gasabban egy biciklis rendőr fényes nappal ágyba bújni. eimosöd(> fények pislogtak. állt. Észrevette őket és odaDávid hirtelen becsukta az

K‘

CCCOOOOOCOOCOCOOOOCXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXJOOC

KERÉK IMRE KÉT VERSE

HÁROMSZOR SZÜLETNI

Aki nagyon akar szeretni: háromszor kell annak születni.

Először apró csecsemőnek, szeplőtelennek és erősnek.

Másodszor szülessen olyannak, kiben a vétkek megfogannak: gonosznak, ki a csábos aim'- megízlelte, a bűn hatalm '

És olyannak szülessen kinek szívében össze békü. bűn jóíze, tisztaság kínja ,

s fiát szeretni megtanítja.

VALÓDI EGET ÁHIT

Akit csak érdekből szerettél: emléked földbevetem.

Nem hittem, hogy ily rafinált csaló lehet a szerelem.

Nem tudtam én, hogy másodpercre pontosan kiszámítható, időzített mosolyok, ölelések aknáira ránt a való.

Az álom műszere mást mutat: azt, aminek lennie kéne. Ráképzeltem arcodra arcomat s most megkérdezhetem: mi végre?

Árvább nem lettem nélküled, csak szomorú, mint akit megloptak. Szívem már valódi eget áhít, hol elérhető csillagok ragyognak.

r!

E:

Kérem, én nem megyek oda! — mondta a nő majdnem üvöltve, és elrohant, be á házba.

A távolból csak annyit leMinden illúziómat elveszi.

— Neked illúziókra van leeresztette a redőnyt, — Maguk mit csinálnak itt?

szükséged, ha velem vagy. ^ a magnetofonhoz lépett. Hagyjon minket békéMiért hallgatsz? , Megkereste a mikrofont, be- ben, jó ember — mondta DáNe haragudj, 11131 állította a készüléket, és a kö- vl^igen. De te akartad így. vetkező szöveget mondta rá — Kz a siheder tegnap éj— Szép, hogy bevallód. a szalagra: — Aki sokat be- s231«1 betört a házamba — z a párbeszéd köztünk széi magáról és főleg magya- mondta a nő majdnem sírva

zajlott le három nap- rázkódik, az semmi esetre sem az idegességtől, pal ezelőtt, amikor szomorú. A szomorú emberek Bocsásson meg, kérem

délután váratlanul hazajöttél hallgatnak, Madame. A be- fordult Dávid a nő felé —, az üzletből — folytatta az ed- törő. — És leállította a ké- de én csak • • • digi női hang. — Nem előre szüléket. — Betört a lakásomba és

megrendezett játék volt Vé- ásnap reggel Dávid most meS • • •

letlenül bekapcsolva hagytam ]y|_ ^ra már a telek — Hol lakik? — kérdezte a a készüléket. Ez adta az ótle- száraz sarkában állt. rendőr,

tét Amit ezután haliam fogsz, Kibújt a sátorból, nyújtózko- itt ebben a házban

már magam rendeztem. dott, nyakában egy törülköző, mutatott a nő a ház felé.

Egy fiatalabb férfi hangja: kezében szappantartó. Megin- Kérem, én csupán...

— Nem félsz, hogy hazajön? dúlt a néptelen part felé. Ko- kezdte újra Dávid^

Az előbbi női hang: — Le- ra reggel volt, de a nap már Ha, majd az őrszobán ..

hetetlen. Melegem van. Nyisd élesen tűzött a vízre. Távoki az ablakot, de a redőnyt iahb gyerekek pancsoltak,

ne engedd le. Megmosakodott, s éppen az

— Nem akarod, hogy a re- arcát törölte, amikor az új

dőnyt leengedjem? házhoz vezető ösvényen fel— Nem. És ne vacakolj már tűnt az idegen nő. Lehajtott hetett látni, hogy a rendő

annyit, gyere ide. Na, gyere! fejjel ment be a kapun, nem megfogja Dávid karját, és a

Valami ablaknyitásféle hal- is nézett Dávid felé. Amikor ház felé cipeli. Bár Dávid

latszik majd kis szünet után: a lakásba ért, kinyitotta az minden különösebb erősza'

— Ne ilyen őrülten, hallod? ablakot és felhúzta a redőnyt, nélkül is ment. Beléptek min'’

A többit letöröltem észté- Most észrevette Dávidot, aki ketten a vaskapun, csakn'

tokai okokból. Mindenesetre az ablak felé fordulva figyel- akkor, amikor a nő_ becsű! ennyiért is ocsmánynak tart- le. A nő eltűnt az ablakból, az ablakot és leeresztette a hatsz, de nincs más választó- Kis idő múlva felcsattamt a redőnyt.

som. Amit te adsz, megvásá- zene, amit tegnap éjszaka Dá- * vízpart még mindig

rolható. Egvébként az úi nva- vid is hallgatott, aztán hirte- csendes volt és népralóban vagyok most. Ne ha- len csend lett. Dávid a ho- télén, a nap egyre

ragudj. felelőtlen vaevok, mokos parton és az üres tel- erősebben tűzött. Hirtelen az hogy másodszor is elfogadtam ken át a sátra felé indult. Be- országúton egy autó tűnt fel, az öregséged és a pénzed. Tu- bújt a sátorba, majd újra ki- majd megállt a ház előtt, és laidonképpen ... — és itt vé- jött. Ekkor megjelent a nő az egy félig ittas, éneklő, túlságet ért a női hang. ablakban. Most sokkal köze- gosan is jókedvű társaság

Hosszú, furcsa erfind követ- lebbről látta, mint bármikor, szállt ki a kocsiból. A kor- kezett, miközben Dávid ismét Fiatal volt, nem több har- mámy mellől egy erősen ko- körbe járt a szobában. Kinvi- mincévesnél és csinos. paszodó, ötven év körüli férfi,

tóttá a szekrényeket, beletúrt Dávid odaköszönt. A ház felé mutatott, majd a

a nő bőröndjébe. Hirtelen éles, — Jó reggelt, Madame. — társaság egy része vele ment ritmusos dzsessz-zene hang- A nő nem szólt egy szót sem, a házba. Egyesek úgy ruházott a magnetofontekercsről, eltűnt a szobában. Egy jó idő ban végighemperedtek a ho- majd ismét a nő hangia: múlva, miközben Dávid a víz- mokon, mások a víz felé sza— Te csak az üzletfeleiddel hez ment és újra vissza a sá- ladtak széttárt karral, mi- érzed jól magad, és öreg vagy torhoz, a nő felbukkant a ka- közben nagyokat kurjongai- hozzám. Ne haragudj, koráb- púban. Végigjött az üres tel- tak. A nők sikoltoztak és a ban Is ezért váltunk el... ken Dávid sátrához. Fürdő- férfiak kergették őket...