Somogyi Néplap, 1966. augusztus (23. évfolyam, 181-205. szám)
1966-08-14 / 192. szám
Vasárnap, 1966. augusztus 14. 5 SOMOGYI NÉPLAP Kongresszusi verseny Kapolyon ÉLETKEZDŐK Egy vándorzászló története Az első dicséreteket a járási székhelyen hallottam. — Most Kapolyba érdemes ellátogatni. Ott olyat láthat az ember mint soha azelőtt. Szinte felbolydult a falu. — Ennyire még sohasem akartak egyet a Kapolyiak — mondják a járási tanácson. Keresem a szövetkezet elnökét, remélve, hogy tőle többet is megtudok. — Értekezleten van — közli a könyvelő. A mezőgazdász a határt járja, a párttitkár tájékoztatón van a járásnál. A főkönyvelőt faggatnám, de szűkszavú választ kapok. — Azokat tessék kérdezni akik csinálják. Az elnök, az agronómus és a párttitkár foglalkozik ezzel az üggyel. Estére biztosan idehaza lesznek. Ha annyira kíváncsi, várja meg őket. — Azt hullottam, hogy ... — Igazat mondtak — vág a szavamba. Szóról szóra úgy igaz. De ha mégsem hiszi, nézze m°g a i-izonyitékot^ A bizm '**k egy vörös selyemzászló Üny van elhelyezve. hogy az irodába b'l'pő mindjárt fölfigyel rá. A zászlón ez a. felirat ol-asható: A kilencedik pártkongresszus tiszteletére indított munkaver- seny első helyezettjének. — Mikor kapták? — Pár nappal ezelőtt, az értékelés után. — Dehát Bedegkér volt a kezdeményező. Azok hívták ki Versenyre mamikat. — Azok kezdeményezték, de mi lettünk az elsők ... A verseny értékelésének jegyzőkönyvében ez olvasható: »A kapolyi termelőszövetkezet 1410, a tencödi 880, a somogydöröcskei 569 pontot ért el. A kongresszus tiszteletére indított munkaverseny Húsz fillér A húsz fillér bedobására működő mérleg nagy forgalmat bonyolít le a zsúfolt strandon. Nők, férfiak, fiatalok és korosabbak reménykedve lesik a mutató lengését, örülve a felvett, de még többen a leadott kilókna. Egyszercsak 10—12 éves fiúk érkeznek. Egyikük a mérlegre áll, a másik pedig rátapasztja száját a pénz bedobására szolgáló nyílásra és belefúj. A mutató néhány kísérlet után kilendül, és a gyerekek diadalmasan lépkednek föl egymás után a mérlegre. Középkorú házaspár sétál arra. Megállnak. Látható kedvteléssel figyelik a gyerekek játékát, aztán amikor az utolsó is leugrik a mérlegről, ők is megpróbálják. Az asszony feláll, a férfi a nyílásba fúj. Egyszer, kétszer. Harmadszorra sikerül. Nevetve, a siker boldogító élményével mennek tovább. Csaknem egy óra hosz- szat figyeltem a mérleget. Ez alatt az idő alatt a játékot többen is megismételték, persze, elsősorban a fiatalok, de akadt köztük néhány felnőtt is.. Sport, játék, tudom. A büszke érzés, hogy húsz fillért megtakaríthattak leleményességükkel, becsaphatták a szigorú automatát. Így érdekesebb mint pénzért. Az már úgy látszik, mellékes, hogy számtalan száj tapadt az automata nyílásra és milyen fertőzést okozhat az érintése. Az is, hogy — bármily csekély összegű — mégiscsak csalás! Nem érdekli őket. Szeretnek játszani, kedvelik az ügyességet kívánó feladatokat, közben elfeledkeznek a becsületről és saját egészségükről is. Mindezt csupán húsz fillérért ... — sk — vándor zászlaját a következő értékelésig a kapolyi termelőszövetkezet kapja meg...« A bedegkéri tsz áprilisban hívta párosversenyre a kapolyi Űj Élet tagságit. Elfogadták a kihívást. Hamarosan híre terjedt a járásban a két szövetkezet versenyének. Es egyre több közös gazdasag csatlakozott. Az rendben van, hogy a járásnál lelkesednek a kapolyi eredmények láttán. De mit mondanak az itteniek. Azok, akik két kezük munkájával tettek? ök hogyan látják ezt a versenyt? — Ügy kezdődött az egész, hogy ebben az évben majd minden brigád benevezett a szocialista brigádmozgalomba — kezdi mesélni az egyik állattenyésztő. A növénytermesztők: Széplaki Sebestyén, Fodor Károly, és Németh Sá>i- dor brigádjai külőn-külön brigádgyűlésen vitatták meg a dolgokat. Aztán csatlakozott a kertészet, a gépcsoport, meg mi állatgondozók, név szerint a Pusztai meg a Falusi brigád. Mindez még a kihívás előtt volt. Amskor a bedegké- riek elküldték a kihívást, minden brigádnál megbeszélték. Olyan kisebbfajta gyűléseken. Mindenki elmondta a véleményét, végezetül a vezetőség közgyűlés elé vitte az ügyet. Ott vállaltuk, hogy elfogadjuk a versengést. Ellenvetése senkinek se volt. Azon a közgyűlésen vagy százszor elhangzott ez a szó: minőség. Ebben a faluban az idén már nem az v~lt a fontos, hogy elvégezzék a munkát, hanem az, hogy kiválóan végezzék el! A kukoricatábla szélén jegyeztem le egy idős parasztember szavait: — Ilyen szép még sohasem volt ez a határ! A szakember, Horváth Gyula mezőgazdász megerősítette az öreg parasztember szavr.it. — Dicsekvés nélkül mondhatom, hogy ebben az évben mindenki becsületesen dolgozott. Érdemes körülnézni a határban. Korábban, még tavaly is — szép szómmal voltak olyanok, akik a misrdik kapálást már ellazsálták. Hiába könyörögtünk, hiába kértünk. Az idén? Kivétel nélk l mindenki kétszer megkapálta a kukoricát is meg a répát is. Es meg lehet némi a m n~s~- get! Már napokkal ezelőtt végeztünk az aratással, két hét múlva befejeződik a cséplés is. Es az idén először a szalmával sincs baj. Mindjárt a kombájnok után kaza'lba hordtuk. És befejeztük a tarlóhántást. A jó munka meghozta a gyümölcsét. Mindenből több termett a tervezetnél. A szövetkezet történetében először sikerült aprómagot fomi. hetisztított állapotban négy mázsa negyven kilót adott a baltáé1 m. És még valami, amire most jöttek rá: Okos szervezés és jó munka esetén már-már munkaerőfelesleg van. Este a szövetkezet irodájában beszélgetünk Gelencsér Lajos tsz-elnökkel. Így mondta: — Nekem a lelkesedés meg a hozzáállás szerezte a legna,- gyobb örömet. Így érdemes dolgozni... Németh Sándor így terjedt el a hibridkukorica 160 vagonnyi magot vetettek az idén A mezőgazdaságban régebben dolgozó szakemberek még jól emlékeznek arra az időre, amikor a különböző fajtájú hibridkukoricák megjelentek a megyében. Nem fogadták egyöntetű helyesléssel a vetőmagot. A terméseredményeknek kellett bizonyítaniuk, hogy nagyon okos. alkalmazásra és terjesztésre valóban érdemes dologról van szó. Ma itthon érezhetik magukat Somogybán a hibridkukorica-fajták, a magoknak már nem kell cégér. Hogy milyen volt az út idáig, és milyen vélemények hangzanak el ma, erről kértünk tájékoztatást Molnár Imre megyei főagronómus- tól, és hallgattunk meg néhány tsz-vezetőt — Tíz évvel ezelőtt használtak megyénkben először egyszerű keresztezésből nyert kukorica vetőmagot. Az OV- 5-ös négy éven át tartotta magát, aztán 1960-ban megjelentek a beltenyésztéses hibridek. A rövid, közép és hosszú tenyészidejű fajtákból évről-évre többet vetettek a megye közös gazdaságai. Hat évvel ezelőtt 109, két évvel ezelőtt 153, és az Idén már 160 vagon ilyen vetőmagot használtaik fel. A közösben és a háztájiban egyaránt ezt vetik, a házikertekben még találni kevés csemegekukoricát. Általános terjedéséhez Somogybán három évre volt szükség. Az idő rövidsége azért is dicséretes, mert a nyugati államok némelyikében ez egy évtizednél is tovább tartott. Miért válhattak ennyire közkedveltté ezek a fajták? Megyénkben 116 0000 holdon terem az idén ilyen kukorica, ebből legtöbb a hosszú, és legkevesebb a rövid tenyészidejű. A járási és termelőszövetkezeti szakemberek sokat tettek a különböző fajták népszerűsítéséért. Somogybán az MV—5-ös a legkorábbi. E közép tenyészt dejű fajtának az az előnye, hogy korán érik, sokat terem, következésképp még búzát is idejében lehet utána vetni. Hátránya viszont, hogy az üszöggel szemben kevésbé ellenálló. Az MV—40-es és 42-es hazai fajtákból nálunk keveset vetnek, ezek a korai fajták. A többi kukoricához képest ez kerülhet le legelőbb a földről, tehát az őszi kalászosoknak ez az egyik legjobb elővetemény. Előnyös ott, ahol korán van szükség abrakra, de mennyiségben nem lehet sokat várni tőle. Hozamban legtöbbet a kései fajták adnak, ebből kettő terjedt el leginkább, az MV—48-as és 1-es. Közülük az első ajánlott inkább, mert azonos vetési idő mellett egy héttel korábban érik. Mindebből kitűnik, miért termesztik ilyen kedvvel a beltenyésztéses hibrideket a közös és a háztáji gazdaságokban. Választani lehet a fajták között aszerint, hogy melyik érési időpont a kedvezőbb. Kapolyon elmondták, hogy 1961 óta termesztenek a közösben és a háztájiban hibridkukoricát. Az idén a közép-tenyészidejű kukorica vetéséhez 65 mázsa magot kaptak. Általában két fajtát vetnek évenként váltakozva. A mostaniról tudják, hogy bőtermő, a tavalyit meg az dicséri, hogy nem penészesedet meg. Az eddigi tapasztalatok azt bizonyítják, hogy Kapolyon a hibridek alkalmazása 4—5 mázsás holdan- kénti terméstöbblettel járt. Zalán is a közép-tenyészidejű fajtáról beszélnek elismeréssel a szövetkezetiek. Egy mázsa csöveskukoricából 83 kiló májusi morzsoltat kapnak, s ezzel nagyon1 elégedettek. Nem véletlen tehát, hogy a háztájiban sem találkozni a régi kukoricafajtákkal. így terjedt el, honosodott meg a hibridkukorica Somogybán. Űj burgonya^, gyümölcs, zöldség és szőlőfajták mellett ennél a nagyon fontos abraknövénynél is eredményesen gyarapodott a fajtaválaszték az elmúlt évekoefi. Hecoe&z Ferenc FI GYE! EHH FIGYELEM Az első hír, amit meghallottam: visszaestek egy kicsit a termelésben. De miért? »Rossz volt a fazon-“ — mondták a Kaposvári Ruhagyár ifjúsági szalagján. "Kényes munka, amit csinálunk“ — tették hozzá mások. Aztán megmutatták a júliusi értékelést: a 75 százalékos tervet 78,4 százalékra teljesítették. Gyöngébb a szokottnál, hiszen ha rászámolom a kétszázalékos kongresszusi felajánlást, nem nagy a túlteljesítés. Aztán valaki óvatosan fogalmazva mondja: "■Valami baj van a fegyelemmel.“ ** De ml a baj? Szalavári László művezetőtől ezt hallom: — Szeretnek itt lenni a gyerekek. Volt, aki visszakerült a régi helyére, de ide kívánkozik újra, mert itt segítenek egymásnak. — Miben? — Amikor a javítások voltak, zokszó nélkül bent maradt mindenki, akinek szóltunk. A délelőttiekre azt mondja Csörsz Orsolya: — Ez mindenben jobb, mint a délutános műszak. — Nem túlzás ez egy kicsit? — Ez a műszak jobban dolgozik. Azoknál meg a minőség jobb valamivel. Itt komolyabbak az emberek. Ott többet nevetgélnek. A mi műszakunkban több az idősebb ember, s ezek hamar rászólnak a fiatalokra. Mindig azt hajtogatják: "Dolgozni, mert nem lesz a borítékban semmi.“ — Van ennek hatása? — Itt van. Most már senki sem hallgatja a leszűrásokat szívesen. — Talán ennek a leszúrás- nak köszönhető, hogy komolyabb lett a műszak —• veszi át a szót Gergely István. "Ezt ne csináljátok“ — mondják. — Mik a leggyakoribb hibák? — Néha nagyon rosszul viselkedünk. — Például? — Volt olyan emberünk, akit hiába figyelmeztettek, mindent szétszórt. — Szóval komolyabban kéne venni a munkát. — Nézzen végig az öregeken. Ügy dolgoznak, hogy minden fiatal példát vehetne róluk. Az "öregek« egyik képviselője Gelencsér Lajosné: — i.. . _.alni a hangot, hogy hogyan beszéljen velük az ember. Rám még nem haragudott meg senki, ha figyelmeztettem. — Ezért nincs is joga megharagudni. — Nem baj, ha van bennük egy kis élet. — De ez nem mehet a munka rovására. — Ha most megfogják a gyeplőt, olyan munkás válik belőlük, hogy csak na ... — Véleménye szerint min kell a leggyorsabban változtatni? — Sok mindenen. Meg kell szerettetni ezt a munkát. Szeretik ők, csak nem tudják komolyan venni. A figyelmük gyakran elkalandozik, s ebből fegyelmezetlenség is adódik. De az a jó, hogy hallgatnak a komoly szóra. Csak sűrűbben kell szólni nekik. €» Mindezt elmondom a délutáni műszak vezetőjének: Vass Bélának. — Én nem akarom menteni a szalagomat, de egyforma mind a kettő. Itt sokan félreértik azt, hogy csoportbérezés van. Az összteljesítmény hozza a pénzt. De azért mindenkinek becsületesen dolgoznia kell. Van néhány emberünk, akiktől többet várunk. S ez főleg a szakmunkásokra vonatkozik. — Tehát a fő lógósok a szakmunkások? — Ezt nem lehet így mondani — szól Soós Laci. — Van, amikor sokan lógnak, van, amikor kevesen. Kinek milyen a hangulata. — Szólt már valaki a lógásért? — A brigádvezetők meg Piros szaktárs. — S a többiek? — Azt nézték, hogy a brigádvezetők hogyan dolgoznak. Veszekedés lett belőle. — Valaki védte a brigádvezetőket? — Majdnem senki — kapcsolódik bele a beszélgetésbe Vörös Julianna. Aztán egy kis csend után még hozzáteszi: — Nem volt gyűlés, ahol szólni lehetett volna. Mondom, hogy ehhez nem kell gyűlés, hiszen együtt dolgozik a brigád, néhány szóval el lehet intézni a nézeteltéréseket. A munkaterem felé sandít, aztán folytatja: — A múltkor jó kedvünk volt. Csitították bennünket a brigádvezetők. Mi meg tovább nevetgéltünk. Elárultak bennünket a Béla bácsinak. Kérdezte, mi volt. Mondtuk: jókedvünk. Azt mondta megbüntetnek bennünket. (Ezt csak ijesztósnek szánták.) Az nem tetszett nekünk, ha a bri gádvezetők kezdik a hangoskodást, akkor őket miért nem szúrják le? — Ott van a baj, Jutka — mondja, nagyon halkan Vass Béla művezető —, hogy nem érzik a felelősséget. — Tessék elhinni — teszi hozzá az örökmozgó lány —, nekem is furcsa. Szigorúbban kellene megkövetelni a munkát. Ebben mindenki egyetért, akivel a műhelyben beszélgettem. Csontos Jánosné még azt is hozzáfűzte, hogy az új modellek úgyis nagyobb figyelmet követelnek, s van vele elég munka. Ketten maradtunk a művezetővel. — Volt már olyan gyerek, aki megkérdezte a másiktól: Minek hajtod magad annyira? Még felemelik a normát. Kérdezze meg őket a felelősségről. A kérdés így szól: mit jelent itt a műhelyben ez a szó: felelősség? Györkös Zoltán véleménye: — Nem hiszem, hogy sokan komolyan vennék. — Miért? — Nem tudom. Nem érzik a súlyát. — Én a maga véleményére vagyok kíváncsi. Csattan a hangja: — Nem szeretek véleményt mondani. — Minden émbemek van véleménye. — Nem tudjuk felfogni. Fiatalok vagyunk még. — A fiatalság nem jelent felelőtlenséget. — Nem tudom komolyan felfogni. Mennyiszer megígérték, már hogy elvisznek fegyelmire. — Aztán kis mosoly —: Még nem vittek el... ígérem, hogy más leszek. Ígérem ... Példa kellene? Töpreng, aztán kivágja: — Nem tudom. o — Ahhoz, hogy fegyelem legyen, a vezetőknek meg a dolgozóknak is el kellene gondolkodniuk egy kicsit — mondja Tóth László szakmunkás. — Azon, hogy hogyan lehetne kiküszöbölni a szalagon levő hibákat. Mert vannak itt műszaki problémák is, nem csak emberiek. — Végül azt is elismeri, hogy a fegyelemért legtöbbet a szalag dolgozói tehetnek. Ez az ő érdekük elsősorban. S ha akarják, meg tudják tenni. Mind a két műszakban szükség van rá. Kercza Imre FELELŐTLENSÉG Négy napja az égetés kivételével leállt a termelés a zákánytelep) téglagyárban. Ok: a présgép előtéttengely esapágyolv adása és a tengely berágódása. A nagykai izsai központ 1 javítóműhely szerelői megáll pították, hogy a két méter hosszú tengelyen két een timéteres eltérés van a derékszögtől. A szakszerűtlen beállítás, a helytelen kezelés és a hiányos ellenőrzés következménye ez a termeléskiesés. Képünkön a szerelők javítás közben.
