Somogyi Néplap, 1966. augusztus (23. évfolyam, 181-205. szám)
1966-08-06 / 185. szám
Szombat, 1966. augusztus & 3 SOMOßTIWÉPfiAF A reform szellemében Keresik, gyártják, megveszik A címbe foglalt három szó kereslet és kínálat, termelés és értékesítés bonyolult, sokrétű összefüggéseinek leegyszerűsített egyenletét állítja fel: a piaci igények ismeretét és érzékelését, az ehhez igazodó termékösszetételt, s az értékesíthetőség biztosítását. A gazdaságirányítás új rendszere lényeges elemként számol a rugalmasan változó termékösszetétel — gyártmánystruktura — pozitívumaival: a termelésben éppúgy, mint az értékesítésben. A kereslet hatással van a termelésre: a piacra kerülő korszerű termék további igények szülője lehet Hatás és visszahatás előrelendítő voltát már ma is érezni, tapasztalni kezdik üzemeinkben s van, ahol dicséretes módon — s a lehetőségekhez mérten — ehhez is igazítják termelési gyakorlatukat. A harmadik ötéves tervben az egy főre jutó, évi 4 kg-os műanyagfelhasználás 10 kg-ra növekszik; a faiparban, s különösen a bútorgyártásban döntő szerephez jut a műanyaglapok hasznosítása; a textiliparban ugrásszerűen, megnőtt az igény a poliészter- szálas anyagok iránt, s bár a második ötéves tervben megkétszereződött a szintetikus szálaik felhasználása, még mindig csaik az összes textíliák 3,5 százalékát teszik ki az ilyen anyagok; a bel- és külföldi piacokon mind jobban keresik a nem szövéssel készült anyagokat, s azért a harmadik ötéves tervben a jelenlegi kétszeresére kell növelni azok mennyiségét, s mintegy 36 százalékkal a kötöttáruét. A példák egyetlen részterületről valók csupán, de éppen ezért kellően érzékeltetik, hogy milyen feladatokkal kell megbirkózniuk iparvállalatainknak. És erre a »birkózásra*, már most, napjainkban készülni, »edzeni-« kelL Egy termék sorsát értékesíthetősége dönti el: hasznossága, korszerűsége, a hozzá hasonlókat felülmúló képessége. Gyártásának kifizetődő voltát a ráfordítás és a várható nyereség előzetes vizsgálatával kell biztosítani, kiegészítve a piackutatók megállapításaival. És ez utóbbinál érdemes megállni. Üzemeink egy részében már létrehozták a piackutató csoportokat, másutt külső szerveket bíznak meg e feladat elvégzésével. Akár a termelőeszközöket gyártó ipart, akár a fogyasztási cikkeket előállító ágazatokat vesszük figyelembe: valóban lényeges mozzanat ez. Ám önmagában édeskevés: sokkal lényegesebb annak biztosítása, hogy a termelés követni tudja a piackutatók jelzéseit, a gyártmánystruktura gyorsan, a valóságot jól közelítve tükrözze a kereslet ingadozásait, s egy-egy termék gyártásba vételekor már készítsék az újabb, még jobb terveit. Az új mechanizmus a népgazdaság jelentékeny területén biztosítja a vállalatok közötti gazdasági versenyt: ebben csak az a termelői kollektíva állhatja meg a helyét, ahol megteremtették a minőségileg jobb, korszerűbb, a termelő és fogyasztó — felhasználó — oldaláról egyaránt gazdaságosnak ítélt termék előállításának feltételeit. És ahhoz, hogy a reform alapvető elemeinek bevezetésekor e feltételek meglegyenek, a keresést, a kisebb módosításokat, s a nagyobb változtatások terveinek készítését már most kell megkezdeni. A holnapi boldogulás útját ez határozza meg. (ét) A LEGFIATALABB FŐKÖNYVELŐ Amikor elhatároztam, hogy riportot írok a tanácsi ipar legjobb főkönyvelőjéről, nem gondoltam, hogy egyben a legfiatalabb szakemberről lesz szó. Fűzi István, a megyei tanács ipari osztályának közgazdasági csoportvezetője Vas Ferencet, a Vas- és Fémipari A Drávamenti Egyetértés Termelőszövetkezet kertészetében uborkát válogatnak az asszonyok. A tíz holdas tábláról már harmadszor szüretelnek és naponta szállítják az árut a Nagyatádi Konzervgyárba, Óvjuk burgonyáinkat A fitoftora-fertözés a biztonságos tárolást veszélyezteti Nem ismeretlen a szakembereknek az a véleménye, hogy az idén szép burgonyatermés ígérkezik. Éppen ezért érdemei különös figyelmet az, hogy a csapadékos idő következtében ismét mutatkozik fitofto- ra-fertőzés. Köztudott, hogy a múlt évben milyen károkat, veszteségeket okozott ez a betegség, főként azért, mert akkor virágzás, illetve gumókötés előtt lepte el a burgonya- táblákat. Most más a helyzet, mert a veszély a gumókötés után jelentkezett, akikor, amikor lényegében a termés sorsa már eldőit. Ettől függetlenül a mostani fertőzés is okozhat terméskiesést és a továbbiakban is veszélyeztetheti a burgonya sorsát. Főként a korai fajták — a kisvárdai rózsa, a gülbaba — érzékenyek, és ezeknél mutatkozik nagyobb mérvű gombabetegség, de a késői érésű burgonyáknál is jelentkezett szórVÁGÁNYZÁR UTÁN ványosan. A nagyatádi járásban például 350—400 holdat lepett el a fitoftora, Kapos- szerdahelyen, Hencsén, Rinya- kovácsában, Kadarkúton pedig egyes táblákon 30—40 százalékos a fertőzés. A példákat lehetne sorolni, ami bizonyítja, \hogy a veszedelmes kártevő ' elég tekintélyes területen fenyeget Ne hagyjuk most kárba veszni azt a termést, amiért már eddig sokat tettek, fáradtak gazdaságaink! Hiszen — a tavalyi tapasztalatokból okulva — talán még soha nem védekeztek, permeteztek burgonyát termelő szövetkezeteink annyit, mint az idén. A mostani védekezés is legalább ennyire fontos. Főként azért, mert a fitoftora spórái bemosódva a talajba, a gumókra Parrogszentkirilynál tart a Kap osvär—Gyékényes v«*ti vasútvonal vágánycseréje. A 18,3 mm nagyságú fre nolietilén alátétet kap, mely rugalmasabbá tea 'fát. A reggel 7-tól íél 12 óráig tartó vágányzár ni? ézt erővel lehet dolgozni. Augusztus végére Gyékénye.. új pálya. kerülve, veszélyeztetik a téli tárolás biztonságát. A Növényvédő Állomás járási szaktanácsadói már három héttel ezelőtt felhívással fordultak szövetkezeteinkhez, hogy kezdjék meg a permetezést A barcsi járásban például több mint kétezerha.tszáz holdon el is végezték a munkát. Most, hogy nagyobb a fertőzés, még hatékonyabb védekezésre van szükség. A Növényvédő Állomás véleménye szerint a fél százalék n Zineb- es rézoxiklorid permetezés segít a legbiztonságosabban. A termés megóvásáról, megvédéséről van szó. Valameny- nyiünk érdeke, hogy szövetkezeteink mindent megtegyenek azért, hogy ne érje károsodás a jó hozamot ígérő burgonyát. A járási szaktanácsadók ebben a munkában rendszeres segítséget nyújtanak, igen lényeges, hogy az ő javaslataik, útmutatásuk alapján végezzék eí gazdaságaink ezt a fontos tennivalót Miről ír a Pártélet augusztusi száma ? »■Hazánkban a munkás—paraszt szövetség nagy történelmi múltra tekint vissza, s fő tanulsága, hogy a legnagyobb eredmények mindig akkor születtek, amikor a két testvéri osztály összefogása szilárdnak, erősnek bizonyult.*, A pártélet augusztusi száma vezéranyagának bevezető mondata ez, Tar Imre, a Központi Bizottság mezőgazdasági osztályának munkatársa »A munkás— paraszt szövetség időszerű kérdései« címmel írt értékes fejtegetést a folyóiratban. Nemkülönben érdekes Bee ki Sándornak, a SZOT titkárának írása, amely Üzemi demokrácia a gazdaságirányítás új rendszerében címmel jelent meg. Ebből idézünk: »A gazdaságirányítás új rendszere, a nagyobb vállalati önállóság és felelősség megnöveli a szak- szervezeteknek, mint társadalmi-politikai szervezeteknek, mint osztály szervezeteknek a politikai súlyát és érdekvédelmi szerepét. A szákszerve- Z't?k tevékenységét és hatáskörét ennek megfelelően kell kialakítani, változtatni, erősíteni A szakszervezetek transzmissziós szerepéből következik, hogy a dolgozók jogos igényeit, helyes törekvéseit állandóan ismerni és tolmácsolni kell a párt és az állam vezetőinek, a munkahelytől az irányítás legfőbb szintjéig. Mindebből következik, hogy jelentősen fokozódik a szakszervezetek képviseleti szerepe. A dolgozóknak a vállalatok működésében való kollektív részvételét és beleszólását a szakszervezetek útján kell biztosítan A pártmunka időszerű kér dóséi rovatban a népgazdaság idei fejlődésének főbb tapasztalatairól, az őszi mezőgazda- sági munkacsúcsokról olvashatunk. Fontos írás szól a párt vezető szerepének erősítéséről és a pártalapszervezetek új feladatairól. Somogyról szóló írás is megjelent a folyóiratban: Kellner Bemát, a megyei könyvtár igazgatója a politikai könyvnapok somogyi eseményeit értékeli. (A könyvnapok eredményéről korábban lapunkban már beszámoltunk.) Vállalat főkönyvelőjét ajánlotta. Mielőtt letettük a kagylót, még megjegyezte: — Nagyon fiatalon tették erre a posztra, olyan huszonhat-huszonhét éves lehetett. Mindenkiben él valamilyen kép egy-egy szakma képviselőiről. Én a főikön yvélőket mogorva, barátságtalan embereknek véltem gyerekkorom óta. Azóta többször találkoztam egészen másmilyen főkönyvelőkkel. Vas Ferenc is az utóbbi csoportba tartozik. Első perctől rokonszenves. Azt már Berek János igazgató mondta el róla, milyen emberséges. Goromba szót még nem hallottak tőle. Amikor összeül az üzemi ötszög, egy perselyt helyeznek az asztalra. Ha valaki olyat mond, ami nem bírná el a nyomdafestéket, bedob egy forintot a perselybe. Vas Ferenc négy és fél éve dolgozik a vállalatnál, s még csak egyszer fogta el úgy a hév, hogy fizetnie kellett. Berek János tömören megfogalmazta mindazt, amire kíváncsi voltam. Találónak éreztem a következőt: — Jó, hogy fiaitai a könyvelőnk. Az idősebbek félnek, visszahúzódnak, csak a rendeleteket nézik, ami nincs papíron, az nem megy. Vas Ferencnek jó oldala a rugalmasság. Semmire se mond határozottan nemet. Megvizsgálja, megnézi a szóban forgó témát, s csak azután foglal állást. S ha figyelembe vesszük a vállalat hatalmas fejlődését, ez megnyugtató, mert támaszkodni lehet rá. Mindig azon töri a fejét, mit hogyan lehet megoldani. Határozott, gyors, mindenben tájékozott, képzi magát. S erénye a harcosság. A nyereséget kiverekszi. Képes minden üzemrészt végigjárni, s megkeresni, hol a hiba. Jövőre több lesz a vállalatunk nyeresége, mint néhány tanácsi vállalat teljes termelési értéke. A főkönyvelő aranykeretes szemüveget, szürke sportos pulóvert visel, s bal kezén fekete köves pecsétgyűrű. Mindig mosolygott beszélgetés közben. Akkor is, amikor megkérdezem, hogyan lett főkönyvelő. — Hatvankettő januárjában kerültem a Vas- és Fémipari Vállalathoz számviteli osztályvezetőnek. Júliusban elment a főkönyvelő Budapestre. Engem szemeltek ki a helyére. Nem akartam elvállalni, ez az igazság. Rám parancsoltak, hogy csináld. — S nem bánta meg? — Nem... Azóta aztán csinálom. Vas Ferenc tősgyökeres kaposvári. özvegy édesanyja hármójukat taníttatta. Mind leérettségiztek, ö a közgazda- sági technikumban. A nővére révén diákkorától kapcsolatban állt a MEZŐKER-rel. Először fizikai munkát végzett a nyári szünetben, majd a könyvelésben dolgozott. Amikor elvégezte az- iskolát, az igazgató szeretettel hívta hozzájuk. Volt bérelszámoló, boltellenőr, majd bekerült a köny velősre. Elvégezte közben í középfokú terv-statisztikai tan- folyamot, s beiratkozott a mérlegképes könyvelőire. Belesze retett a csoportvezetőjébe, : kilépett a vállalattól. Nem értettek, miért megy el a DÉ- DÁSZ-hoz. Akkor bocsátottal: meg neki, amikor megtartották az esküvőt. Együtt tették le a feleségével a mérlegképes könyvelői vizsgát. Még mindig foglalkoztatott miért vonakodott a főkönyvelőségtől Vas Ferenc. Megkérdeztem tőle. — Attól nem féltem, hogy nem tudom mit kell tennem. Csakhát huszonhét éves vol tam, az utánam következő legfiatalabb könyvelő is olyan nyolc évvel idősebb volt nálam. Vas Ferenc azóta bebizonyította, hogy rátermett ember, képes ellátni a feladatát a vállalatnál. A munkájáról, egy napja» ról faggattam. Lelkesen magyarázta, hogy mi a dolga a főkönyvelőnek. Nem az adminisztrálás, hanem az elemző közgazdasági miunka. — Az a fontos, hogy. mindig tudja az ember, mi a legfontosabb probléma, amit meg kell oldania. Mégha műszaki kérdés, akkor is tudjon hozzászólni. Amikor átvettük a lemezszekrények és a postai szerelvények gyártását a Vegyipari Gépgyártól, el kellett döntenünk, gazdaságos-e a vállalatnak vagy sem. Több napra felutaztam Budapestre, s tájékozódtam a gyárban. — Nem gördítettek akadályt a munkája elé? — Dehogynem. Például nem akarták megmondani, hányán dolgoztak a postai szerelvényeken és a lemezszekrényeken. Persze mi élelmesek voltunk; már előzőleg jártunk a brigádvezetőnél, mindent kdtuda- koltunk. Most például szó van róla, hogy átvesszük a Vörös Csillag traktorgyártól a tartálygyártást. Egy kollégám megy föl. összeállítottam neki húsz kérdést. Erre kell választ kapnunk ahhoz, hogy éld önthessük, belevághatunk-e. — Belefér a munkája a nyolc órába? — Á, az elemző munkához otthon sokkal jobbak a körülmények ... Az az előnyöm, hogy a feleségem főkönyvelőt helyettesít, s otthon kiértéke’- jük a rendeletieket. Most például beiratkoztam az okleveles árszakértői különbözetire, arra is készülnöm keli. Visszakanyarodunk a vállalat eredményéhez. Adatokat sorol: — Amikor átvettem a munkát, mínusz két százalékon álltunk. Hatvankettőben két nap nyereségrészesedést fizettünk. Minden évben emelkedett ez az összeg. Tizenkilenc, majd huszonegy, aztán huszonhat nap volt a nyereségrészesedés. S az első félévi munkánk révén most is értünk el többletnyereséget. Mivel a mérlegbeszámolóban is mutat adatokat, megkérdezem, mennyi munka fekszik' a mérlegben. — Sokat fektetek rá. A szöveges részt nem azért készí-' tem, mert előírás, hanem azért, mert felhasználjuk a munkánkban. Az elemzésben különben is kedvem telik. Mait vasárnap fölkeltem reggel fél hétkor, s nekiláttam a szöveges résznek, mert kedvem volt hozzá. A főkönyvelő hitvallása egy kérdés révén derült ki. Vas Ferenc elmondta, hogy sokkal jobban benne van az önköltségcsökkentő hitel fölvételében, mint kellene, pedig némelyek idegenkednek tőle. — Még mindig megtérült, sőt hamarabb visszafizettük a fölvett összeget, minit lejárt volna. — Akkor szükség van a vállalkozókedvre ? — Természetesen. Az ember lehetőleg törekedjen rá, hogy a dolgozók is megtalálják a számításukat, s az állam is megkapja a megfelelő bevételt. S hogy mit csinál a főkönyvelő civilben? Utazik és fényképez. Ez a szenvedélye. Járt már Csehszlovákiában, Jugoszláviában, a Szovjetunióban, bebarangolta a hazai tájakat. — Három hete érkeztünk meg Olaszországból. Lajos Géza Villanyszerelési munkát vállal rövid határidőre a KAPOSMÉRÖ— KADARKÜTI Építőipari Ktsz. (402'í)
