Somogyi Néplap, 1966. augusztus (23. évfolyam, 181-205. szám)

1966-08-28 / 203. szám

Vasárnap, 1966. augusztus 28. 5 SOMOGYI NÉPLAP VASALÓÁLLVÁNY EXPORTRA Praktikus és kis helyen elférő összecsukható vasalóáll­ványt exportál Angliába a Böhönyei Vegyesipari Ktsz az ARTEX Külkereskedelmi Vállalaton keresztül. A fa­ipari részleg hamarosan megkezdi a háromezer vasaló­állvány gyártását. •• Kongresszusi verseny az AKOV-nél (Tudósítónktól.) A IX. pártkongresszus tisz­teletére 39 brigád 365 tagja indított versenyt, II csoport közös, 29 munkás pedig egyé­ni felajánlást tett a 13. sz. AKÖV-nél. A MÁVAUT-rész- leg brigádtagjai az utaskilo­méter növelését, a kimaradó járatok és a késés csökkenté­sét vállalták. Az első félévben a tavalyihoz képest 71 000 km- rel nőtt az utaskilométer, s a kocsik jó kezelésével a javítá­si időt 10,7 százalékról 10,4 százalékra csökkentették. A kimaradt járatok száma a múlt év első feléhez képest 71 százalékkal, a késés pedig 37,5 százalékkal csökkent A ka­lauzok közül 10 brigád és 4 csoport tett munkafelajánlást. A szerelők a kocsik javítási idejét 2,2 százalékkal csökken tették. Nemcsak a megyeszékhe­lyen, hanem a vidéki telephe­lyeken is számos vállalást tet­tek. A marcali telepen Srei bér Pál brigádja az egy va­gonra eső 4 órás rakodási időt 3,3 órára csökkentette, az egy főre jutó súlymozgatási tervü­ket pedig 21,8 százalékkal túl­teljesítette. Kiemelkedően dolgozott a barcsi Koós János és a csurgói Bognár József komplexbrigádja. A gépkocsi- vezetők közül a nagyatádi Karlovics László brigádja ért el szép eredményt. Az állásidő jelentős csökkenése mellett sem a közutakon, sem a telep­helyen nem vétettek a brigád­tagok a közlekedési fegyelem ellen, s balesetmentesen köz­lekedtek. KILENCVENHAT ÉVES A KAPOSVÁRI MUN KÁSMOZQ ALOM 1870 júniusában alakult meg a Kaposvári Általános Munkásegylet A z osztrák—magyar ural­kodó osztályok ki­egyezése 1867 után lehetővé tette a magyar ipar viszony­lagos fejlődését. Az ipartele­peid gyors kialakulása maga után vonta a munkásság fo­kozottabb szervezkedését, egy­másra találását. Mivel a szakmunkások főleg külföl­diek, elsősorban osztrákok, németek, csehek voltak, ahol fejlett a munkásmozgalom, a magyar uralkodó osztályok figyelmét egyre jobban leköti a szervezkedésük. A munká­sok elsősorban életkorúimé nyeik javításáért, munkaide­jük rövidítéséért, a kizsák­mányolás enyhítéséért harcol­nak. A Somogy című helyi lap egyik 1868. májusi szá­mában statisztikát közöl a munkásság »élettartam«-áró\. Megállapítja, hogy: »Az anya­gi viszonyok, melyek között az emberek élnek, nemkü lönben hivatási tevékenysé­gűk nem csekély befolyással van az egyes hivatási osztá­lyok élettartamára.« A lap szerint a legmagasabb kort a lelkészek és a jogászok érik el. A kőművesek 48, az asz­talosok, a lakatosok és a szabók 46 évet érnek meg. A nyomdászok viszont alig él­nek 41 évig. »Ezek után jön­nek a gyármunkások és bá nyászok különböző osztályai, melyekben az átlagos élettar­tam alig haladja meg néme­lyeknél a 36 évet.« Termé­szetesen ezek a számok átla­gosok, és nagyon kevéske el­térés lehet vidékenként. A kaposvári munkásság el­szomorító helyzetéről számol be 1871 tavaszán az egyik fővárosi munkáslap. Ebből megtudjuk, hogy a 6700 la­kost számláló városban mint­egy 420—450 munkás dolgo­zik — éhbérért. Akik napi­díjban részesülnek, átlagosan 1 forint 10 krajcárt kapnak. Az iparos munkaadók vi­szont legszívesebben étkezés­sel fogadják fel munkásaikat, mert ezeknek csak 82 kraj­cárt fizetnek. Ebből családot eltartani, lakást fizetni, ru- házkodni nem lehet. A ma­gyar uralkodó osztályok kül­földi tapasztalatokból tudják, hogy erre a munkások vá­lasza a szervezkedés. Mivel tölti a napját? BESZÉLGETÉS EGY TSZ-ELNÖKKEL Bonnyán augusztus 10-én végeztek az aratással és a csépléssel, (Tavaly még ok­tóberben is folyt a szem a gépből.) Mintegy hat vagon kenyérgabonával többet ta­karítottak be, mint amennyi­re számítottak. A Tabi Gép­javító Állomástól kapott kom­bájn kitűnően működött, 630 holdról csépelte el a gabo­nát. — Az eredményekkel elé­gedett lehet a tagság, az el­nök. Most, miután végeztek ezzel a tennivalóval, és ma­holnap hozzáfognak az őszi vetésekhez, mivel telik el a szövetkezet elnökének egy napja? — Hosszú éveken át bri­gádvezető voltam ebben a gazdaságban, az elnöki ten­nivalókat második éve vég­zem — mondja Muth Imre, a Zöldmező Tsz elnöke. — Ha most körülnézek, muszáj visszaemlékeznem, hiszen ha a gazdákkal beszél­getek, nemcsak a jelen­ről esik szó. És reggeltől estig körülnézek. Az állatok között, a földeken meg itt az irodában, a papírok között. Mostanában ötkor kelek, az aratás idején egy órával ko­rábban volt az ébresztő. Amíg körüljárom a határt, eltelik fél nap. Mert megállók itt is, ott is, ahol emberek van­nak. Nekik is, nekem is jól­esik a beszélgetés. Téma min­dig akad. Az idén vezettük be a pénzbeli munkadíjazást, mostanában erről esik a leg­több szó. Sokan nem értik, milyen munkáért mennyi pénzt kapnak. A zsákolást például mázsa szerint szá­moljuk el. A széna gyűjtésé­ért huszonhat forint jár hol­danként, ugyanennyit kapnak a boglyázásért is. Ha ezt ide­jében megtudják, nyűgöd tab- ban dolgoznak. A szénáról jut eszembe: nem emlékszem, mikor volt utoljára ilyen jó a termés. A búza is kitűnően fizetett, különösen a Bezosz- tája. Húsz mázsát adott hol­danként ... Az irodában is akad tenni­való. Gépet kérni a Tabi Gépjavító Állomástól, a szál­lítható árut bejelenteni a sió­foki kirendeltségnek. Délután megbeszélés a brigádvezetők­kel, este az istállókban meg­nézni az etetést. És persze be­szélgetni az állatgondozókkal, ök aztán elmondják, hogy ez vagy az a takarmány kevés vagy nem jó. Hogy mikor ér haza? — Este tíz, tizenegy óra­kor. Gyűlések is vannak, azo­kon is ott kell lennem. Ke­veset vagyok otthon. — Mit szól ehhez a csa­lád? — A gyerekek semmit. Az asszony megkérdezi, hogy mi a fenét lehet csinálni este az irodában. Elmondom neki sorjában. Azt hiszem, ez az elnökfeleségek sorsa minde­nütt. Nekünk viszont intézni kell a gazdák ügyeit, nem fordíthatunk hátat annak, amivel szembenéztünk akkor, amikor megválasztottak ben­nünket. Ez az, amit nem le­het forintokban kimutatni, amikor hó végén beírják mun­kaegységeimet ... — S mennyi ideje marad arra, hogy gondját viselje a háztájinak? — A háztáji? Erre nem jut idő. A szőlőmet a tavaszi metszés óta nem láttam. Ha mégis úgy megyek haza, hogy no, most a ház körül végstek valamit, nyomban beállítanak ketten-hárman problémával, elintézésre váró üggyel. Va­sárnap? Délután marad egy kis idő pihenésre, de délelőtt­re mindig jut valamilyen osztás. Ha fát, gabonát vagy mást akarunk osztani a gaz dáknak, csak a vasárnap jö­het szóba, mert akkor min­denki otthon van. , — Minek örült mostanában leginkább? — Annak, amit a legutób­bi közgyűlésen is elmondhat­tam a tagságnak. Hogy az idén végre megértünk egy olyan augusztus huszadikét, amikor valóban ünnepelhet­tünk. Már nem volt mit arat­ni és csépelni. Pihenhettek, kirándulhattak az emberek anélkül, hogy gabonát kellett volna kint hagyni a földe­ken vagy asztagban. Így telnek a napjai mosta­nában a bonnyai Zöldmező Tsz elnökének. „ _ a. jp. A somogyi földbirtokosok már 1867 augusztusában meg­alakítják Gazdasági Egyesü­letüket, melynek egyik célki­tűzése »gátat vetni a köznép napszám-uzsora skodás inak«. Próbálkoznak másképpen is. A neves somogyi földbirtokos politikus, Somssich Pál né­met burzsoá mintára önse­gélyző egyesületek alakításá­val gondolja elterelni az osz­tályharcos munkástörekvése­ket. Somssich már 1866-ban több folytatásban elmélkedik Pestről küldött tudósításaiban, és népszerűsíti a porosz bur- zsázia önsegélyező »munkás- egyleteit«. A földbirtokosok, tőkepénzesek, jegyzők és lel­készek figyelmébe ajánlja ezeket az egyleteket. »Melyek vidékünknek vagyonosodását fogják jövőre biztosítani, s annak lakosait a jólétnek olyan fokára emelni, melyen nincsen inger aféle vétkes cselekedetekre, melyek fő­képpen a vagyonost fenyege­tik, s melyekre a szegénység nyomora leginkább késztet.« Megállapítja, hogy »önérdeke, józanon számított saját biz­tonsága« függ a burzsoáziá­nak ezen önsegélyező mun­kásegyletektől. A több ezer holdas Somssich Pál ezt ír­ja a továbbiakban: »Zselic- szentbalázsi plébániában pró­bát fogok tenni, előre is szá­molván tisztelt plébánosaink s birtokos társaim buzgóságá- ra. Én erősen hiszem s biz­ton remélem, hogy velük ke­zet fogva sikert aratunk.« A nagybirtokosok és a tő­kepénzesek számítása a fal­vak népe és a városi szegény­ség ellenállásán megbukott. A nincstelenek jól tudták, hogy ezek mögött az egyletek mö­gött valami úri huncutság la­pul. Az osztályharcos, szocialis­ta munkásszervezetek tevé­kenységét hazánkban az 1868 februárjában megalakult Fő­városi Általános Munkás­egylettől számíthatjuk. 1/ aposváron a szocialista ' munkásszervezkedés a szabóegylet kebelében bonta­kozik ki. Valószínűleg 1869 utolsó napjaiban találtak egy­másra a hallatlanul kiuzso- rázott szabólegények váro­sunkban. Munkaadóiktól az élelmezés mellett a »nagyobb munkát készítő szabók 1 fo­rintot, a kis munkát végző szabók 70 krajcárt« kaptak hetenként. Fél év múlva, 1870. június 7-én a »helyi sza­bóegylet szabályzatának meg­alkotása végett« a városba érkezett Holländer Jakab pes ti szabósegéd. A kaposi sza­bólegények betegsegélyző egy­letéből hamarosan létrejön a ►Kaposvári Általános Mun­kásegylet«, melynek első el­nöke Holländer volt. A né­met nyelvű Általános Munkás Újság 1870. június 19-i szá­mában olvashatjuk: »Kapos­váron, amint korábban je­lentettük, megalakult a leg­fiatalabb Általános Munkás- egylet, amelynek vezetői: Er­ben Ferenc első titkár, Neu- wirt Márkus titkár, Geirin- ger A. jegyzőkönyvvezető. Ennek az egyletnek alapítója Holländer Jakab szabómun­kás párttagtársunk, aki rövid idővel ezelőtt Pesten mint agitátor működött.« Csaknem kéthónapos szer­vező munka után Holländer eltávozik Kaposvárról, mivel a fővárosban mozgalmi mun­ka várja. A második egyleti elnök Neuwirt Márkus, az új jegyzőkönyvvezető pedig Welisch, a munkásújság he­lyi levelezője lesz. Közben lezajlik a mészárossztrájk, amelyet a helyi burzsoázia felhasznál a munkások ellen. A mészárosmesterek segédeik szervezkedésének jelentőségét fölismerve 1870 szeptemberé­ben sztrájkba lépnek a Me­gyei Bizottmány tervezett húsárleszállítása ellen. Az ed­dig békésen szunnyadó megye- székhelyen váratlan helyről tört ki a sztrájk. Viszont most elegendő alap lesa a helyi burzsoáknak a munkás­egyleti tagok üldözésére. A Somogy című lap rágalmazó, uszító cikkei csak olaj a tűz­re: »Kaposvárott sem újsug már a strike. Egy Lassalle- imádó mesterlegény idevető­dik, gyűléseket tart a kocs­mákban legénytársainak, egy szer csak arra riadnak a mesteremberek, hogy senki sem dolgozik. Sajnos szabad­ság az, midőn a munkás nincs ellenőrizve kellő törvények által, s egy a tizennégy, ti­zenötödik határból átköltözött elszónokolja az egyéneket a műhelyből, s az aránytalan bérkövetelés miatt munkaszü­net áll be.« Félreérthetetlen célzás ez Holländerre és más munkás agitátorra, a helyi munkás- egylet vezetőire. Most már ébredezik a békés kisváros falai között a szocialista osz­tályharcos gondolat. Amikor az év végén, október novem­berben Holländer újból Ka­posváron tartózkodik, »az egyik mester feljelentette, és követelte, hogy a főszolgabí­ró utasítsa vissza szakmájá­ba«. Rövid ideig tartó letar­tóztatás után Lajpcig főszol­gabíró decemberben kitolon­col táti a a városból. A helyi munkásmozgalom elleni kam­pányba bekapcsolódik Ati- dorka főszolgabíró is. »Esz­mék napi események felett« c. cikkében ezt írja: »A szo­ciáldemokrácia eszméi aggo­dalommal töltik el mindazo kát, akiknek van féltenivaló- juk.« Továbbá megállapítja: »Ki tagadja, hogy sok helyen communis ticus vágyak nyi­latkoznak? A nép sok helyen a gazdagabban ellenséget te­kint.« Majd a »communiz- mus« jelentésével foglalkozik, és próbálja leszűkíteni, fél­remagyarázni. Szerinte, ha a kormányok könnyen bánnak a nemzeti vagyonnal, »akkor fog előállni a communizmus ijesztő alakjában«. A cikkíró szerint viszont, ha ezeket a burzsoázia kivédi, akkor nem jelentkezik! Ip7r\ .égén, december utói­ig-'' só napjaiban a »ka­posvári fiók-munkásegylet alapszabályait« az egylet ve­zetői benyújtják az alispán­nak, s az továbbítja a bel ügyminiszternek. Ez az alap­szabály teljesen megegyezik a fővárosi egylet céljával, amelyet a »munkásosztály szellemi és anyagi érdekeinek előmozdításában« látnak. Minden törvényes eszközt fel­használnak a politikai és pol­gári jogok elérésére. Lassa 1- ie-hatásként megtaláljuk a termelőegyesületek létesítésé­nek gondolatát. Hasonlóan fővárosi alapszabályhoz, a munkások gazdaságpolitikai felvilágosítását és egy beteg- rokkantpénztár gondolatát ta­láljuk meg. Az uralkodó osz­tályok tagjai jobbnak látják a halogató taktikát a mun kasokkal szemben, de közben felhasználják az opportunis tákat, a demagógokat a mun­kások sorainak megbontásá­ra. 1871 tavaszán a kaposvári burzsoák megbízásából egy Friedmann nevű áruló segít­ségével az opportunista . vo­nalhoz hajló cipészekkel si­került a mozgalmat megbon­tani. Az így lecsökkent, de szilárd magnak sok esetben újból kell kezdenie a mun­kát. A fővárosi Testvériség című munkáslap ezt tanácsol­ja kaposvári eívtársainak: »Találkoztok mindig oly megvetésre méltó egyénekkel, kik képesek saját feleik elle­nében az uralkodó osztály zsoldjába állani. Valahány­szor olyan ember lép fel k Je­tetek, aki a munkások kö­zött szakadást idéz elő, az a munkáspárt ellensége. Az ilyen ember ellen kímélet nélkül folytassátok a harco. mindaddig, míg ártalmatlan­ná nem lesz.« A munkásmozgalomba: örök érvényű szabály m is a jobb- és baloldali de­magóg árulók elleni harc. A fővárosi munkásegylet 1871 tavaszán mint az Internacio- nálé tagja tüntet a Párizsi Kommün leverésekor. A né­hány héttel azelőtt még el­lenségként szembenálló po­rosz és francia burzsoázia ki­egyezve egymással, véres le­számolást visz végbe a pá­rizsi proletárok közt. A nem­zetközi reakció tagjaként a magyar burzsoázia is leszámo­lást, terrort tartogat a mun­kásegylet vezetőinek. Amikor a Párizsi Kommün emlékére rendezett tüntetés után le­tartóztatják a pesti munkás- egylet vezetőit, a burzsoázia örömmámorban úszik. Az egyik helybeli burzsoá így ír 1871 júliusában: »A londoni Internationálnak úgylátszik messze elér a keze, akár Pes­tig. Mély szomorúsággal telik el a fővárosban már oly nagy gyűrűket vető munkások mozgalma, mely ha a kor­mány szokott elnézéssel lesz iránta, oly fokra hág, hogy a kézmű, gyáripar valóban si­ralmas helyzetbe jutnak. A jelszó sem több, sem keve­sebb: le a kormánnyal, ha­lál a vagyonra!« Megtorlást követel a cikkíró az interna­cionalista munkások ellen. A megtorlás nem késett. A fővárosi muiikásegylet veze­tőinek letartóztatása, majd 1872 tavaszán az ún. »hűt- lenségí per« 'ben való meg- hurcolása a hazai munkás- mozgalom megbénítását okoz­za rövid ideig. A perrel nem sikerült a tervük, mert kis idő múlva újból működtek az egyletek, elsősorban vidé­ken. /á, helybeli munkásegylet ' * túlélte a megpróbálta­tásokat, sőt 1873 tavaszán a kaposvári szabósztrájkot neki tulajdoníthatjuk: »A láva mindinkább terjed, romboló hatását sohase kicsinyeljük« — írja riadtan a Somogy cí­mű lap a szabók sztrájkhar­cáról. Amikor 1873 júniusá­ban Bárkány polgármester át­veszi a »Neol Ede s érdektár­sainak, ' mint a Kaposvári Munkásegylet« tagjainak kér­vényét, mely az egylet új alapszabályát tartalmazta, már kevés remény volt a hatósági engedélyezésre. 1872 novemberében Berlin­ben porosz, osztrák és ma­gyar belügyi vezetők meg­egyeztek, hogy országuk te­rületén, valamint nemzetkö­zi együttműködéssel föllépnek a szocialista munkásszerveze­tek ellen. Amikor alig egy­hetes ügyintézés után a bel­ügyminisztérium illetékes tisztviselője/ elkészíti az in­doklást, azonnal visszaküldik a kaposvári megyeházára az elutasító végzést. Az alapsza­bály-tervezetben szemet szúrt az uralkodó osztálynak, hogy a munkásság anyagi érdekei­nek előmozdítására a sztrájk fegyveréhez is folyamodik. Hasonlóan a proletár inter­nacionalizmus is bántja a belügyminisztert. Veszélyesek még az egyletben tervezett »gazdászati törvények, a va­gyon termelésére, megtartá­sára és fogyasztására« vonat­kozó felvilágosító előadások. A belügyminisztérium vé­leménye szerint a »Kaposvári Általános Munkásegylet egyet­len célja nemcsak egyes ha­zai törvényeink $ intézménye­ink megváltoztatását, de a fennálló jogi államok ezidő szerinti alapjának, kormány­formájának s szervezetének felforgatását, valamint azok öszves magán — s fenyítő jogrendszerének megsemmi­sítését foglalja magában.« Az év végén Somogy vár­megye alispánja ennek nyo­mán elrendeli a megye te­rületén lévő munkásegyletek azonnali megszüntetését. Ez­zel a hivatalos burzsoá körök rövid időre megakadályozhat­ták a kaposvári munkásság szervezkedését, hogy azután néhány év múlva újból, megerősödve tovább vigye városunk proletáriátusának ügyét Andrássy Antal u

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom