Somogyi Néplap, 1966. augusztus (23. évfolyam, 181-205. szám)

1966-08-27 / 202. szám

Szombat, 1966. augusztus 27. 3 SOMOGYI NÍPLAF Hazai és világpiac Hazánknak jelentős érdekei fűződnek ahhoz, hogy ki­használja a nemzetközi mun­kamegosztásban és a sokol­dalú külkereskedelmi kapcso­latokban rejlő lehetőségeket. Ezért fontos, hogy piacképes, jó áron értékesíthető termé­keket gyártsunk a kivitel céljaira, ugyanakkor ész­szerűen helyettesítsük a ha­zai termelést ott, ahol az import gazdaságosabb. Ezt csak úgy érhetjük el, ha a hazai és a külföldi piacok pozitív hatásai fokozottan hatnak a belföldi termelők­re. Az új gazdasági mecha­nizmus szerves kapcsolatot teremt a belső piac és a külföldi piacok között. Ennek megfelelően csökkenteni kell a hazai termelés túlzott ké­nyelmességre csábító védett­ségét, és a nemzetközi ver­seny ösztönző hatását föl kell használni a műszaki haladás, a specializáció gyorsítására, a minőség javítására. Milyen eszközökkel érvé­nyesíthető a külföldi piacok kedvező hatása? Mindenek­előtt a termelőt a külföldi piacok hatásától eddig me­reven elválasztó árkiegyenlí­tési rendszer megszüntetésé­vel és olyan egységes deviza­szorzók kialakításával, ame­lyek a gazdaságos kivitelre és importra, illetve az im­porttal való ésszerű takaré­koskodásra ösztönöznek. A devizaszorzók színvonala azt fejezi ki, hogy a népgazda­ság egységnyi devizát átlago­san milyen költségráfordítás­sal termel ki. Az így meg­állapított szorzó (a forint és a deviza aránya) minden be­hozott vagy kivitt árura egyaránt érvényes. A közvetlen piaci hatások úgy érvényesülhetnek, ha a jövőben a termelő vállalatok (és szövetkezetek) az álta­luk termelt és külföldön ér­tékesített termékekért nem valamilyen hatósági árat, ha­nem a külföldi vevő által ténylegesen fizetett és az egységes devizaszorzóval át­számított forintárat kapják. Import esetében a felhaszná­lók ugyancsak a tényleges árat fizessék. Az export révén elért nye­reség a vállalati nyereség szerves része, és így a ki­rntet gazdaságossaga, az ex­portképesség fokozása válla­lati érdekké lesz. Mindez nem zárjaid, hogy átmenetileg árkiegyenlitéssal ne támogassunk bizonyos ex­portot Egyes állami kötele­zettségek teljesítése, bizo­nyos mennyiségű deviza megszerzése stb. érdekében átmenetileg támogatni kell az exporttevéken ység egy ré­szét Azzal azonban, hogy e támogatás kifejezetten át­meneti jellegű lesz, arra ösz­tönözzük a vállalatokat, hogy olyan termékválasztékot ala­kítsanak ki, amely az érvé­nyes devizaárakon is gazda­ságos. Az import esetében lehető­vé válik — az önálló vállala­ti gazdálkodás föltételeként —hogy a vállalatok idejé­ben, a kellő mennyiségben és minőségben hozzájussanak a szükséges importtermékek­hez. A gazdaságilag megala­pozatlan ígéretek elhárításá­ra minden lehetőség megvan, hiszen az importhoz szüksé­ges deviza megszerzése »-drá­ga« pénzbe kerül, az import­ból származó berendezések, gépek, anyagok után is esz- közlefcötési járulékot, kama­tot kell fizetni. Azzal azonban számolni le­het, hogy a reformot követő időszakban még hatni fog a -hiánypszichózis-«, és a vál­lalatok eddig szűkösen kielé­gített importszükségletüket egyszerre, nagy mennyiség­ben igyekeznek fedezni. A népgazdasági, és ezen belül a rendelkezésre álló deviza­helyzetre való tekintettel át­menetileg korlátozni kell az importot (hatósági engedé­lyekkel, kontingensek megál­lapításával stb.). Az elmondottakból kiderül, hogy döntő dolog a terme­lés, az export és az import gazdasági egységének meg­teremtése. Emellett szóba jö­hetnek újszerű szervezeti megoldások is. Ezeknek is azt a célt kell szolgálniuk, hogy a külföldi piacok pori tív ha­tását jobban . érvényesíthes­sük a vállalatok döntéseiben. Ezért indokolt esetekben a külkereskedelmi tevékenység szervezetileg is összekapcsol­ható a termeléssel vagy a belkereskedelemmel (a fo­gyasztási cikkek piacán). A szervezeti formák meg­választásánál mérlegelni kell a koncentráció fokát (ha több vállalat termeli ugyan­azt az exportterméket, cél­szerűbb az »egykéz« külke­reskedelmi vállalat közbeikta­tása, mert így elkerülhető, hogy a hazai vállalatok a külföldi piacon egymással konkurráljanak; ellenkező esetben megadható az ex­port és az import joga is); a külkereskedelmi kapcsola­tok jellegét (pl. a szocialista országokban általában spe­cializált külkereskedelmi vál­lalatok bonyolítják le az áruforgalmat); az ágazat sajátosságait stb. Általában célszerű, ha a külkereskedel­mi forgalom nagy részében fenntartjuk a specializált külkereskedelmi vállalatokat A lényeg ugyanis a gazdasá­gi kapcsolatokon és az érde­keltségben van. A termelő és a külkereskedelmi vállalat közös érdekeltségének megte­remtésére igen előnyösnek ígérkezik a bizományosi rendszer. A külföldi piacok hatásá­nak fokozott érvényesítése sem jelentheti azt, hogy a belföldi piacot vagy bizonyos termelési ágakat kiszolgálta­tunk a világpiaci erők játé­kának. Ezért a külkereske­delmi tevékenység központi szabályozása a népgazdaság érdekéből, a belső piaci egyensúly biztosításából in­dul ki. Ebből a szempontból szabályozzák a devizaszorzó­kat, a jövedelemelvomást, az ártámogatást, az árakat stb. Aktív kereskedelempolitikai szerepet kell betöltenie a vámrendszernek. Az állam hatósági engedélyhez köti a kivitelt és a behozatalt, s kivételes esetekben az irá­nyító szervek utasítás for­májában is érvényesíthetik az országos érdekeket. Dr. Varga György Nyolc holdon termelnek paprikát a barcsi Vörös Csillag Termelőszövetkezet kertészetében. A tsz látja el zöldpaprikával a helyi boltokat, ezenkívül a pécsi piacra és a MÉK-nek is szállítanak. Eddig több mint száz mázsa pap rikát adott el a tsz. Szakmunkásból egyetemi hallgató Lebner Oli­vér, a Marcali Építőipari Ktsz szobafestő és mázoló szak­munkása bú­csút mondott társainak, a létrának és az ecsetnek. Szep­tembertől a szegedi József Attila Tudo­mányegyetem természettudo­mányi karának vegyész szakán tanul tovább. Nagv szorga­lommal. törhe­tetlen akarattal jutott el idáig. Három és fél­szer annyian jelentkeztek az idén a vegyész szakra, mint amennyit föl­vehettek. Olyanokat nem vet­tek föl, akik egyenesen a gim­názium padjából érkeztek je­les bizonyitvánnyal. A marcali szakmunkás levelező úton vé gezte el a gimnáziumot, mégis fölvette a versenyt a sókkal kedvezőbb helyzetből rajtotok­kal. ö volt az egyetlen szak­munkás a felvételizők között. Van valami szimbolikus ab­ban, hegy ez a húszéves fia­talember felszabadult hazában, éppen a munka ünnepén szü­letett. Életét, sorsát a munka alakította. Erinek révén szer­zett megbecsülést a ktsz-ben, biztatást a tovább tanulásra. Hat évvel ezelőtt, az általános iskola elvégzése után kezdett dolgozni a szövetkezetben. Először segédmunkásként, majd festő- és mázolótanuló­ként. Gimnáziumi tanulmá­nyait ipari tanuló karában kezdte meg. Két évig párhuza­mosan járt a gimnáziumba és az iparitanuló-iskolába. Az utóbbit kitűnő eredménnyel végezte eL S amikor most megkapta az érettségi bizonyít­ványát, sem kellett szégyen­keznie: 4,5-ös eredménnyel vizsgázott. Olivér már általános iskolás karában érdeklődött a kémia iránt. Akkor szerette meg iga­zán, amikor rákapott a kémiai könyvekre. Az elsőnek csak a címére emlékszik: a Mindenki kémiája. Ezután egyetemi tan­könyvnek számító művet bújt nagy érdeklődéssel. A felsőfo­kú általános kémiát. E)gy év alatt elolvasta a járási könyv­tár érdekesebb szakköny/cit. Aztán nekilátott, hogy meg­alapozza saját kémiai könyvtá- | rát. Azt a kevés pénzt, amelyet mint ipari tanuló kapott köny­vekre költötte. Az olvasással egy időben kapott rá a kísérle­tezésre. Laboratóriumot nem rendezett be. Sókba kerül. S talán azért is, mert tizenöt éves korában majdnem rá­ment a szeme, amikor kísér­letezés közben felrobbant a hidrogén. Sok lemondással járt a ta­nulás. Vass Béla, a ktsz-elnoke mondta el Olivérről, hogy se­hova se járt. Esetleg a KISZ- körbe vagy moziba. Még tán­colni se tanult meg. Minden szabad percében tanult. S hogy mikor ért rá? Vasárnaponként és esténként. Ha kiment a strandra, akkor is vitte magá­val a könyvet Legszívesebben otthon ta­núit Elhelyezkedett a kényel­mes karosszékben, térdére tet­te a rajztáblát, s úgy készítet­te a jegyzeteket. Ezt a pillana­tot örökítettük meg a képen, mert ez volt a legjellemzőbb Olivérre, min* ahogy bátyjá­tól megtudtuk. S érdekesség­ként hadd mondjam el, hogy Olivér egy kicsit Antal életút­ját követi. Ez a markáns arcú, amorózóbajuszos fiatalember szintén a ktsz-ben kezdte. Kő­faragó szakmunkás lett, majd bekerült az irodába anyag- könyvelőnek. Innen jelentke­zett a székesfehérvári Felsőfo­kú Földmérési Technikumba. Az idén fejezi be tanulmá­nyait Olivér elmondta, hogy Vass Béla elnök egyengette az útját, ő biztatta a továbtanulásra. Sokat köszönhet a szocialista rímért küzdő festőbrigádnak is. — Nekik köszönhetem, hogy idáig jutottam. Németh Tibi­nek, a brigládvezetőmnek, Fe­kete Karcsinak. Mindig a fő­szezonban vettem ki a tanul­mányi szabadságomat. Most is, amikor az érettségire készül­tem. Egy szóval se mondták, hogy ne menjek. Elvégezték helyettem a munkát. Itt mu­tatkozott meg igazán,, hogy szocialista brigád ... Amikor elmentem a fölvételi vizsgára, megkértek, hogy küldjék egy képeslapot, legalább így is­merjek meg Szegedet. Ezután is küldök majd nekik — mond­ta Olivér. Augusztus tizenharmadikán dolgozott utoljára. A napközi otthonban alapozták a falat. Huszonöt zsemlét, fél kiló sza­lámit és egv üveg Törley pezs­gőt hozatott. Szereztek négy mustárospoharat a konyháról. Pukkant a dugó, megtelt a négy pohár a habzó itallal. Koccintottak. Olivér is. Aztán narancsitalt ivott a pezsgő he­lyett. Antialkoholista, még a búcsú perceiben is kitartott az elvei mellett. — Aztán megismersz-e ben­nünket pár év múlva, Öli? — kérdezték a fiúk. — Már máért ne? ... Have­re*: voltunk, ti segítettetek hozzá a továbbtanuláshoz... Lajos Géza Kié a b Egy tanácskozáson hallot­tam: »Ha egy brigád élen jár a versenyben, még nem je­lenti azt, hogy tagjai között nincsenek olyanok, akik gyen­gébben dolgoznak a többinél.« Ez lehet, hogy igaz így. De ha valaki gyengébb fizikai erőnléte miatt nem képes ar­ra, amire a brigád másik tag­ja, vagy munkabeosztása miatt nem tud úgy és any- nyit dolgozni, mint a többiek, még nem jelenti azt, hogy kevesebb a része az eredmé­nyekben. A brigádban min­denki egy célért dolgozik: a megbecsülés kivívásáért vagy megtartásáért. Természetesen a látszat né­ha ellentmond ennek. Van egy brigád a Vas- és Fém­ipari Vállalat rádiócső üze­mében. Mindössze négyen dolgoznak együtt. Egyikük a nyár elején megbetegedett. Kórházba szállították. A vál­lalat vezetői azon törték a fejüket, hogyan tudják he­lyettesíteni. A munka annyi­ra speciális, hogy egy hónapig tart a betanítása. A brigád másik három tagja vállalta, hogy elvégzik társuk helyett is a munkát Eleinte több volt a selejtjük, s az átnéző min­dig visszaadta nekik. Egy ideig haragudtak is rá ezért, mert azt hitték: meg akarja torpedózni vállalásukat. Ké­sőbb aztán rájöttek, hogy hi­szen csak jót akart nekik: ne legyen gyengébb a mun­kájuk az alatt az idő alatt sem, amíg hárman dolgoznak. Az őszi munkákra készülnek a tabi járás tsz-ei (Tudósitónktól.) A Tabi Járási Tanács Vég­rehajtó Bizottsága csütörtöki ülésén a nyári mezőgazdasági tennivalókról és az őszi mun­kákra való felkészülésről ta­nácskoztak. Megállapították, hogy az aratást és a cséplést minden eddiginél szervezet­tebben, gyorsabban végezték el a járás közös gazdaságai. Akkora területről, mint az idén, még soha nem tudták kombájnokkal learatni és el­csépelni a gabonát. A 19 250 hold kalászosnak mindössze 7,5 százalékát kellett kézzel learatni. Egy kombájn átlag 351 kh kalászost takarított be, s a tavalyi 7379 holddal szemben az idén csak 4123 hold termésének elcséplése várt a cséplőgépekre. 13 000 holdról a kombájnszalmát is lehúzták és bekazlaziták. Amint a vb megállapította, a termelőszövetkezetek az ed­diginél jóval kedvezőbb föl­tételekkel kezdhetik az őszi munkákat. Mégis a legnagyobb szervezettségre, a jó idő és a gépek, fogatok legjobb ki­használására, a vezetőit és a tagság szoros összefogására van szükség ahhoz, hogy az őszi talaj-előkészítést, vetést és betakarítást megfelelő idő­ben és jó minőségben végez­hessék el. Az intézkedési terv szerint a mezőgazdasági osztály a gépjavító állomás és a tsz-ek vezetőivel néhány napon be­lül részletesen meg1|árgyalja a legfontosabb feladatokat. Ja­vasolta a vb, hogy a gépja­vító állomás és a szövetkeze­tek minél több traktort üze­meltessenek kettős és nyúj­tott műszakban, s ők is ké­szítsék el intézkedési tervü­ket Elhangzott az a javaslat is, hogy törekedjenek a Be- zosztája búza vetésterületének növelésére. A fertőzött bur­gonyatáblák termését még az ősszel értékesítsék, a terüle­teket fertőtlenítsék, s az egészséges burgonyát is csak gondos válogatás után tárol­ják télire. A várható nagy mennyiségű kukoricatermés megóvásáért a hideg levegős szénaszárítókat kukorica tá­rolására Is tegyék alkalmas S amikor a beteg kislány visszament a kórházból, min­dig előre dolgozott. Ha keze­lésre kellett mennie, bent ma­radt munkaidő után is. Ter­mészetes így sem tudta meg­csinálni azt, amit a brigád többi tagja elvégzett. De azért — azt hiszem, ezt nem vitatja senki sem — ő is részese az eredményeknek, s neki leg­alább úgy szólt a dicséret, mint az átnézőnek vagy a másik két embernek a bri­gádban. Természetesen nem ez az egyedüli példa. Segíteni aka­rással sok helyen találkozik az ember. És útkereséssel is. A frissen alakult kollektívák­nak sok nehézséggel kell megküzdeniük, amíg ered­ményt érnek rí. A Pamutfo- nó-ipari Vállalat Kaposvári Gyárában dolgozik egy asz- szony. Nyolc órát áll a gép mellett. Néhány évvel ezelőtt megbetegedett. Az orvos azt mondta, nem folytathatja a munkát, mert a dereka nem bírja a nyolcórás állást. De az emberek nem nyugodtak bele. »Ha állni nem bír — mondták —, hozzunk neki egy széket. S ha van ideje, üljön le.« Ez az asszony a óta is dolgozik, s az egyik legjob.b fonónőnek tartják. Vajon ő nem részesedik a bri­gád eredményeiből ugyanúgy, mint a többiek? Hiszen neki azért, hogy tervét teljesítse, jobban meg kell dolgoznia, mint azoknak, akik egészsé­gesek voltak. De megvolt benne az akarat. S az érté­keléskor ezt is figyelembe kell venni. A kollektívákban mindig közös a gond, közösen kere­sik a megoldást, s természe­tes, hogy az örömnek is kö­zösnek kell lennie. Hiszen ép­pen abban van a brigádok em­berformáló ereje, hogy azo­kon is segíteni tudnak, akik egyedül nem birkóznának meg a feladatokkal. De együtt — a többiek megértésével — el­végzik azt, amit rájuk bíz­nak. S ez a segítség ösztön­zően hat rájuk. Ügy kamato­zik, hogy az egész brigádnak haszna van belőle. Maguk a brigád tagjai úgyis eldöntő?, hogy ki az, aki nem végzi szíwel-lélekkel a munkát, ki az, aki még nem kovácsoló- dott össze egészen a kollek­tívával. S úgy tudják irányí­tani azt az embert is, hogy észrevétlenül egyéni gondnak tekinti a közös gondok, saját örömének a közös örömöt Ezért jó, ha közösen kapja meg a babért a brigád. Hi­szen mindenki úgyis érzi — ez már a kollektív szellem­ből következik —, hogy az eredményekben neki mennyi része van. Kercza Imre Az új mechanizmus propagandistáinak

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom