Somogyi Néplap, 1966. augusztus (23. évfolyam, 181-205. szám)

1966-08-23 / 198. szám

Kedd, 1966. augusztus 23. (folytatás a 2. oldalról.) Tekintsünk végig a gyárak­ban, az üzemekben és a vá­ros peremén. A családi házak százait építik. A munkások kö­zött is nem egy olyan van, mint Puha Imre építőmunkás, aki a családi ház fölépítése után már gépkocsira spórol. Tudjuk, hogy vannak még gondjaik. De ismert pártunk­nak és kormányunknak a munkások élete jobbá tételére irányuló törekvése. A jövőben pártunk és kormányunk foko­zottabb támogatásban akarja NÉMETH FERENC ELVTÁRS ÜNNEPI BESZÉDE részesíteni a nagyobb családos, a kedvezőtlen anyagi helyzet­ben élő munkásokat és alkal­mazottaikat Nekünk, kommunistáknak legfőbb célunk a munkások, a parasztok és az értelmiségiek életkörülményeinek jobbá téte­le. És legnagyobb örömünk a munkások, parasztok javuló élete és boldogulása. A javuló életkörülmények azonban nem feledtethetik ve­lünk a bajokat, az iparban és a mezőgazdaságban megoldan­dó feladatokat. Nagy gondot fordítunk ß mezőgazdaság fejlesztésére Tisztelt Nagygyűlés! A megye mezőgazdasági üze­mei az átszervezést követő évek kezdeti nehézségei, a rossz időjárási viszonyok el­lenére növelték termelési ered­ményeiket Megoldották a hosszú éveken át tartó ke­nyérgabona-problémát, növel­ték legfontosabb takarmány- növényünk, a kukorica átlag­termését. Megkezdték a nagy­üzemi állattenyésztési telepek kialakítását, és ezzel egy idő­ben valamennyi állatfajnál ja­vultak a szaporulati mutatók. A IX. ötéves terv időszaká­ban új ágazatok jelentkeztek megyénk mezőgazdaságában. Tsz-gazdaságaihkban 4490 kh gyümölcsöst és 1920 kh szőlőt telepítettünk. Anyagi eszközök hiányában azonban elmarad­tak ezek szükséges járulékos beruházásai. Kezdeti lépéseket tettünk a rét- és legelőgazdál­kodás megjavításában. Nagy összegeket fordítottunk a me­zőgazdasági üzemek anyagi és műszaki bázisának fejlesztésé­re. Csaknem 26 000 szarvas- marha-, 80 000 sertés- és mint­egy 100 000 négyzetméter ba­romfiférőhely, 3 és fél ezer va­gon befogadó képességű góré épült. 2000-nél több traktort, majdnem 400 kombájnt és 1500 pótkocsit kapott a mezőgazda­ság. Mindez ma még kevés. Tud­juk, hogy számolná kell a lehe­tőségeikkel. Nem rendelkezünk mindazzal az anyagi eszközzel, amelyet megyénk mezőgazda­sága megkívánna. Emiatt a II. ötéves terv időszakában nem növekedett kellően a tsz-ek ál­latállománya. A termelőszövet­kezetek nagyüzemi állatte­nyésztésének fejlesztését ma is nagymértékben gátolja a férő­helyhiány. A megye (mezőgazdaságá­nak problémáit feltártuk a központi párt- és állami szer­vek előtt, ahol támogatásról biztosítottak bennünket. Milyen további intézkedé­seket kívánunk tenni a me­gye mezőgazdaságának fej­lesztésére? Somogy megye mezőgazda­sága fejlesztésének kulcskér­dése a szarvasmarha-tenyész­tés fejlesztése. Megyénkben nagy hagyományai vannak az állattenyésztésnek. Az egész országban hír® a Kaposvöl- gye, a Koppányvölgye, Csur­gó és környékének állatte­nyésztése. Megyénk mező- gazdasága további fejlődésé­nek alapvető föltétele a szar­vasmarha-tenyésztés mennyi­ségi és minőségi fejlesztése, a takarmányellátás biztosítá­sa. Elsődlegesnek tartjuk a közös állomány, ezen belül a tehenek számának növelé­sét. Tudjuk, hogy ez döntő­en férőhely függvénye. Ezért elsősorban ennek föltételeit kell termelőszövetkezeteink­nek megteremteni. A terv­időszak alatt a tsz-ekben több mint 8500 szarvasmarha- és csaknem 3500 borjúférőhely épül. Igaz. hogy termelőszövet­kezeteinknek eddig is döntő szerepük volt — s a jövőben még nagyobb lesz — a la­kosság élelmiszer- és az ipar nyersanyagellátásában, végzetes hiba lenne azon­ban, ha emellett megfeled­keznénk a háztáji gazdasá­gok termelésének fontosságá­ról. Ugyanis a mezőgazdaság exportja szempontjából is nagy jelentőségű hízómarha­felvásárlásnak több mint 47 százalékát, a tejnek mintegy leiét, a tojásnak több mint 90 százalékát a háztáji gaz­daságok adják megyénkben. Ennek, ellen éré azt tapasz­taljuk, hogy a háztáji gazda­ságokkal sok községben ma sem foglalkoznak kellően, ezen belül is elsősorban a szarvasmarha-tenyésztés ügye nincs kellően megoldva. En­nek következménye, hogy 1963 óta mintegy 19 száza­lékkal csökkent a háztáji tehenek száma. Bár a közös tehénállomány gyarapodott, de növekedésének lehetőségei az említett okok miatt kor­látozottak voltak, s így nem tudta megfelelően ellensú­lyozni a háztáji tehénállo­mány csökkenését. Népgazda­ságunk és a tsz-parasztok a továbbiakban sem nélkülöz­hetik a háztáji' gazdaságok termelését. A helyi párt-, ál­lami és gazdasági vezetők te­gyenek meg mindent azért, hogy a háztáji gazdaságokkal — jelentőségüknek megfele­lően — többet törődjenek. A rét- és legelőgazdálko­dásban sok évtizedes mulasz­tást kell pótolniuk a tsz-ek- nek és a vízügyi társulások­nak. Erőfeszítéseket kell ten­niük a rét- és legelőgazdál­kodás megjavítására. Anyagi lehetőségeinknek megfelelően évente mintegy 10—12 000 kh rét és legelő javítását végez­zük el. Tsz-eink vezetői gon­doskodjanak jobban a rétek, legelők tisztításáról, ápolásá­ról, műtrágyázásáról, vala­mint azok szakszerű haszno­sításár ÓL Központi szerveink velünk egyetértésben az étkezési- és a vetőburgonya-termelés egyik bázisává kívánják tenni So­mogy megyét. A burgonya- termelés fejlesztését a vetés- terület és a hozamok eg. ! idejű növelésével kívánjuk biztosítani. Szorgalmazzuk a burgonyatermelés gépesítésé­nek megoldását, új, neme­sebb, bőven termő fajták elő­állítását A gyümölcstermesztésben elsősorban a meglevő telepí­téseink hatékonyságát növe­lő járulékos beruházások megvalósítása az elsődleges feladat. Zöldségtermeszté­sünket úgy kívánjuk fejlesz­teni, hogy jobban kielégít­hessük a Balaton-part, Ka­posvár város és a Nagyatádi Konzervgyár igényeit. Ezért 7 ezerről mintegy 10—11 000 kh-ra növeljük a zöldségter­mő területet. A III. ötéves terv idősza­kában fő feladatunk a me­zőgazdaságban a hozamok növelése. Ezt elsősorban a gépesítés, a kemizálás foko­zásával, a korszerű agro­technika mind szélesebb kö­rű alkalmazásával kívánjuk biztosítani. Búzakoszorúval és friss kenyérrel köszöntik a parasztság képviselői Losonczi Pál elv- társak Megyénk fejlesztését társadalmi kérdéssé, közüggyé kell tenni Tisztelt Nagygyűlés! Megyénk szorgalmas lakos­ságának döntő szerepe van az elért eredményekben. Túl­nyomó többségük becsülete­sen és fegyelmezetten dolgo­zik, de akadnak még olyanok, akikre ráfér egy kis biztatás. Vannak még kötelességmu­lasztók, tapasztalható még gyengeség egyes üzemek, vál­lalatok, tsz-ek vezetésében. Előfordul még pazarlás, a tár­sadalmi tulajdon megkárosítá­sa. Az ilyen jelenségekkel szemben senki ne legyen el­néző. Harcoljon mindenki kö­vetkezetesen a hibák ellen. Üzemeinkben, tsz-einkben egyre többen tömörülnek szo­cialista brigádokba. A pár­tunk IX. kongresszusának tiszteletére kibontakozott mun­kaverseny azt tanúsítja, hogy tömegével vannak már olyan fizikai és szellemi dolgozók, akik szocialista emberhez méltóan élnek és dolgoznak. Eredményeink az iparban és a mezőgazdaságban nem le­becsülendők, de még sok a megoldásra váró feladat. Nem vagyunk elégedettek a mun­ka termelékenységével, egyes helyeken a tervek teljesíté­sével, a takarékossággal, az önköltség alakulásával. Nem mindenütt érvényesül a kellő következetesség a gazdasági vezetők munkájában. Tovább kell tehát fejleszteni egész gazdaságunk vezetését, javí­tanunk kell tervezési rend­szerünket. E tevékenységünkben mesz- szemenően támaszkodni kell az új gazdaságirányítási rend­szerben rejlő erőforrásokra, lehetőségekre. Mint tudjuk, a gazdasági reform célja a szo­cializmus építéséinek gyorsí­tása, és egyik lényeges eleme, hogy a népgazdaság tervszerű fejlesztését a jövőben nem a részleteket is előíró központi utasításokkal, hanem közgaz­dasági eszközökkel, az üze­mek, a dolgozók anyagi ér­dekeltségének fokozása útján biztosítjuk. Az üzemek na­gyobb önállóságoit kapnak, tágabb tere nyílik a kezde­ményezésnek, a dolgozók de­mokratikus jogai érvényesü­lésének. A nagyobb önállóság ter­mészetesen magasabb fokú fe­lelősséget és kezdeményező készséget is igényel, mert csak így erősödik a népgaz­daság, gyorsul meg a techni­kai fejlődés, nő a termelé­kenység és a termelés, bővül a választék, javul az áruk mi­nősége. Csakis így termelhe­tünk többet, jobban és gaz­daságosabban. Hisszük, hogy az ipar, a mezőgazdaság, a kereskede­lem és a közlekedés vezetői élnek a megnövekedett hatás­körökkel, és a dolgozók kez­deményezése is aktívabb lesz az eddiginél. Vezetőnek, mun­kásnak, mindannyiunknak egyaránt jobban kell dolgoz­nunk, hogy nagyszerű ter­veink valóra váljanak. Ez meggyorsítja gazdasági fej­lődésünket, és nagymértékben emeli népünk életszínvonalát. Tisztelt Nagygyűlés! Megyei pártbizottságunk és tanácsunk közvetlen és táv­lati céljaink elérésére hívja és szervezi Somogy szorgal­mas, dolgos népét. Támogatá­sukkal lesz erőnk megoldani a napi feladatokat és irányí­tani azt a nagy munkát, me­lyet a fejlődés megkövetel. Célunk világos: a fejlődés üteme mind az iparban, mind a mezőgazdaságban érje el az országos színvonalat. Ügy ítél­jük meg, hogy a felszabadu­lás előtti, szinte évszázados mulasztások pótlása és a je­lenlegi viszonylagos elmara­dás megszüntetése, megyénk­nek az ország többi vidéké­hez való felzárkóztatása meg­valósítható célkitűzés. Evég- ből saját erőnket kell megfe­szíteni, a megye fejlesztését társadalmi kérdéssé, közügy- gyé kell tenni. Növelni kell mindenütt a párt vezető sze­repét, tekintélyét, és javítani kell a kapcsolatot a munká­sokkal, a tsz-parasztokkal és az értelmiségiekkel. Népünk a párt vezetésével magabiztosan építi szocialista rendszerét Kedves Elvtársak! A felszabadulás óta meg­tett út és a kitűzött célok nagyszerű alkotó munkáról tanúskodnak. Eredményeink azt bizonyítják, hogy népünk méltó a szabadságra, és pél­damutatóan helyt tud állni a teremtő, az életet szebbé tevő termelőmunkában. Magabizto­san építi szocialista rendsze­nét, s váltja valóra ezeréves álmait Az évszázadokon át elnyomott és sokat szenve­dett, de most öntudatra éb­redt nép jogos nemzeti büsz­keségével, józan önbecsülésé­vel értékeljük sikereinket A Somogy megyei Pártbi­zottság nevében e helyről mondok köszönetét mindazok­nak a munkásoknak, parasz­toknak, értelmiségieknek, akik becsületesen, odaadó, áldoza­tos munkájukkal hozzájárul­tak szűkebb hazánk, szép So- mogyország s egyben egész szocialista hazánk felvirágoz­tatásához. Tisztelt Nagygyűlés! Belső és külső ellenségeink lekicsinylik, fitymálják, ócsá­rolják eredményeinket. Az imperialista propaganda min­den eszközzel arra törekszik, hogy nagyszerű vívmányain­kat lejárassa, vagy ha ez nem sikerül, legalább csök­kentse valódi értéküket. A kapitalista országok kérkedve azt hirdetik, hogy messze el­maradtunk tőlük, s ez a le­maradás a szocialista rend­szer velejárója. Mi az igazság? Valóban, vannak gazdagabb országok a mi hazánknál. Mi ezt nem is tagadjuk. Nem nehéz kitalálni ennek okát: A nép érdekeit mindig sárba tipró vojt uralkodó osztályok áruló politikát folytatták, év­százados rabságra, gazdasági kizsákmányolásra kárhoztatták a dolgozó milliókat, s hagyták kirabolni az országot a tö­röktől, a Habsburgoktól és a német fasisztáktól. Ezek a nem éppen jóakaratú bírálók azonban »nagy bölcsen-« hall­gatnak minderről. Kibírjuk az összehasonlí­tást a fejlett kapitalista or­szágokkal is társadalmi, szo­ciális, egészségügyi és kultu­rális téren, amiben mór több területen túl is szárnyaltuk őket. Pártunk — sikereink fő szervezője — emelt fővel áll­hat népünk elé. Előfordulhat, hogy időnként az ellenséges hírverés köny- nyen megtévesztheti a kevésbé tájékozott vagy a szocializmus ügyéért nem teljes meggyőző­déssel kiálló kishitű, ingadozó embereket. Ennek hatására néhányan Somagyból is akad­tak az utóbbi időben olyanok, akik hazaárulásra vetemedtek. Mert ezeket nem »éhe a ke­nyérnek«, »-éhe a Szépnek«, »éhe a Szónak« hajtotta idegen országba, hisz legtöbbjük átla­gon felüli életszínvonalat élve­zett. Hátat fordítottak néhá­nyan szülőhazájuknak, s elad­ták becsületüket — ha volt — júdáspénzért, idegen érdeke­kért. Elárulták népüket, amely munkát, kenyeret, tanulási biztosított számukra Közülük többen hasra vágódtak a csil­logó autók előtt. Ne felejtsék él a régi jó közmondást: »Nem mind arany, ami fénylik« — a nyugati országokban — a kis­emberek számára Szocialista hazánkban min­den becsületes, hazáját és né­pét hűen szerető ember meg­találhatja helyét, érdemei sze­rint boldogulhat. Szükség is van minden dolgos kézre, mün­den építő, jó szándékú, a kö­zösség ügyét szolgáló emben-e, aki kész mindent megtenni a szocializmusért. Olyan embe­rekre, akik tettekkel bizonyít­ják, hogy nem feledik a költő szavait: »Hazádnak rendületle­nül légy híve. óh. magyar!« A szocialista országokkal együtt a mi népünk is mindent megtesz a béke megőrzéséért Tisztelt Nagygyűlés! Kedves Elvtársak! Eredményeinket bonyolult és feszült nemzetközi helyzetben értük el. Erőfeszítéseink — a Szovjetunió és a testvéri szo­cialista országok közös harcá­val egyetemben — kétirá- nyúak: egyfelől mind maga­sabbra emelni a nép életszín­vonalát, másfelől biztosítani építő, alkotó munkánkhoz a nélkülözhetetlen tartós békét. A béke megőrzése nemcsak állhatatos politikai harcot kö­vetel tőlünk, hanem azt is megkívánja, hogy állandóan korszerű színvonalon tartsuk fegyveres erőinket. Erre kény­szerít bennünket az imperialis­ták fegyverkezési hajszája és fenyegető agresszív politikája. Szerencséjére a világnak, az imperialisták ma már nem rendelkezhetnek kényük-ked- vükre a háború és a béke kér­désében, mert létezik olyan erő, amely képes megfékezni tajtékzó dühüket. Ez az erő a szocialista országok egyesített ereje, élén a világ első szocia­lista hatalmával: a Szovjet­unióval. A Szovjetunió le­győzhetetlen bástyaként őrkö­dik a világ békéjének fenntar­tásán, s elsősorban neki kö­szönhető, hogy a földkereksé­get még nem borította lángba az imperialisták által hőn óhajtott világot pusztító har­madik világháború. Növelni kell a népek éberségét, fokozni kell békeharcát, hogy megaka­dályozzuk az imperializmus ör­dögi terveit. A Szovjetunió nemcsak ha­talmas katonai erejével tartja féken az Imperialista a gress zé­rókat. hanem a békés egymás mellett élés politikájának el­fogadására is rákényszeríti őket. Őszinte és termékeny bé- kepolitíkájával óriási szolgála­tot tesz az egész emberiség­nek. Gigászi eredményeivel reménységet kelt a világ dol­gozó millióiban, s egyre több hívet szerez a világ jövőjét, fejlődését meghatározó szo­cializmus ügyének. Ki ne örülne azoknak a ha­talmas eredményeknek, ame­lyek a szocializmus első orszá­gában napjainkban yégbe- mennek? Az utóbbi tíz évben 108 mil­lió ember számára épült új otthon a Szovjetunióban Az 1959—1965-ös hétéves tervidő­szakban majdnem annyi lakó­házat építettek, mint amsny- nyit a szovjethatalom éveiben összesen 1958-ig. A hétéves terv alatt 178 új város jelent meg a Szovjetunió térképén. Sok ezer iskola, óvoda, bölcső­de, üzlet, kórház, mozi, klub, több mint 5 és fél ezer nagy­ipari üzem létesült ebben az időszakban. A Szovjetunió azt akarja, hogy az emberiséget soha tó Ír­be ne fenyegesse a tömegpusz­tító háború rettenetes réme. Az Amerikai Egyesült Álla­mok imperialista körei semmi­be veszik a népek elidegenít­hetetlen békeóhaját, és arcát­lan módon, fegyveres erőszak­kal avatkoznak be Vietnam hős népének belügyeibe. Mi­közben békeszólamokról szóno­kolnak, gyilkos bombákkal árasztják el Vietnam véráztat­ta földjét. Johnson elnök leg­utóbb iskolapéldáját szolgáltat­ta a határtalan jenki képmu­tatásnak. Texasi magánkápol­nájában a Dél-Vietoamban tartózkodó amerikai csapatok parancsnokával közös isten­tiszteleten vett részt, majd on­nan kijőve többek között kije­lentette: »A legfontosabb té­nyező most az a kívánságunk, hogy folytassuk a háborút.« Tisztelt Nagygyűlés! Ezen a mad munkás-paraszt találkozón joggal feltehetjük a kérdést az Amerikai Egyesült Á'lamofc elnökének: Elnök úr! Hogyan lehet, hogyan tudja ön összeegyeztetni a templomi ájtatosságot ezzel az istentisz­telet utáni kijelentésével? Ez nem más, mint farizeuskodás, porhintés a világ jóakaratú embereinek szemébe! Nehéz volt megérteniük apáinknak, hogy a tábori pa­pok megáldották a gyilkos fegyvereket mind az első, mind a második világhábo­rúban. Még nagyobb meg­vetés kíséri az olyan álszen­teskedést, mint amilyennel Johnson elnök próbálja. pa­lástolni emberpusztító szán­dékait. Ma már nem lehet beköt­ni az emberek szemét, mert tudják: a háború egy nép­nek se használ, csak pusz­tulást, iszonyatos szenvedő'-, hozhat az emberiségre. Túr­ják: a háború csak a ha Iá' gyárosok erszényeit duzzaszt­ja, csak a mindenfajta k; nyörtelenségre képes mór' - póliumok profitját növeli. Ezért ítéljük el mi is j gos felháborodással az ame­rikaiak vietnami agresszió - iát, és támogetiuk tölün' telhető erővel a s-abadsr- gát, független védő, .0 (folytatás a t oldalon.)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom