Somogyi Néplap, 1966. augusztus (23. évfolyam, 181-205. szám)

1966-08-20 / 197. szám

Szombat, 1966. augusztus 26. 3 SOMOGYIWBPLAP Az ipartelepítés új útjai A milliós ember M iért nem »megy- az ipar a fővárosból vidékre, ha mindenki — leg­alábbis élvben — egyetért, hogy jó lenne, ha menne? önmagában a vidéki ipar- telepítés előnyeit, népgazdasá­gi jelentőségét nem kell rész­letesen bizonyítani, hiszen ez már évek óta foglalkoztatja az ország közvéleményét. Tény, hogy Magyarország első helyen áll Európában azzal az arány­talansággal, hogy az ország iparának legnagyobb hányada a fővárosban tömörül — pél­dául a gépipar több minit 60 a vegyipar 56, a textilipar több mint 50 százaléka —, és mi­közben itt munkaerőgondok­kal küzdenek, az ország több 'üdékén jelentős számú mun- 't képes dolgozó teljes vagy dőszakos foglalkoztatása fáj- r!’tja az illetékesek fejét. Ha tárgyilagosan ítéljük meg ezt = helyzetet, természetesen fi- svelembe kell venni a tör­ténelmi előzményeket is: Bu­dapest népességének az or­szág lakosságához mért kóros felduzzadása húsz évvel ez­előtti örökség, s összefügg az­zal is, hogy a főváros kiala­kulása és fejlődési kamasziko- ra idején a Haibsburg-biroda- lom ^tájegységi-« centruma volt. Nyilvánvaló, hogy ezen csak hosszú idő alatt, évtize­dek munkájával lelhet lénye­gesen változtatni. Kétségtelen viszont, hogy a termelőerők arányosabb el­osztására tett intézkedések ed­dig bizony eléggé vontatottan valósultak meg. Ismeretes például, hogy a hatvanas évek elején a kormány Gazdasági Bizottsága kategóriákba so­rolta a budapesti ipartelepe­ket, & kimondta, hogy a In f maciik csoportba sorolt üzeme­ket vidékre kell telepíteni. E határozat alól azonban, vall­juk meg, minden érvet, kifo­gást megragadva próbáltak ki­bújni az érintett üzemek, in­tézmények. S jóllehet a vidé­ki városok, megyék igyekez­tek az üzemek költözése »elé menni«, olykor épületet és általában munkaerőt ajánlva a fővárosiból távozásra ítélt vál­lalatnak, a végeredmény mé­gis a várakozás alatt marad. Jellemző, hogy a második öt­éves terv időszakában hozzá­vetőleg 7—8000 munkahely szűnt meg ilyen vidékre köl­tözések nyomán Budapesten, miközben az új, fővárosba te­lepülőkkel csaknem hét-myolc- szor ennyivel duzzadt a pesti foglalkoztatottak száma! Olyan az ország különböző területe­in is fejleszthető ágazatnak, mint például a vegyipar —, a jelentős vidékre település el­lenére — nagyobbik fele tö­mörül még most is a főváros­ban, a műanyagfeldolgozás 95, a gumiipar 72, a lakk- és fes­tékipar 63 százaléka Budapes­ten működik. Ü gy tűnik, a vidéki ipar­telepítés, illetve a ve­le összefüggő fejlesztés megközelítésének módjában volt eddig a hiba, abban ugyanis, hogy nem számoltunk eléggé a tényleges gazdasági folyamatokkal, törvényszerű­ségekkel. Más szóval: csupán az érvelés, a vidékre település népgazdasági előnyeinek bizo­nyítása önmagában kevés, ha nem támasztják alá a gazdasá­gi ösztönző módszerek is. Te­gyük hozzá: természetesen ez kevésbé vonatkozik az ország tájegységednek központi ter- \ ékben, például az ötéves terv­ben rögzített fejlesztésére; eb­ben ugyanis nem kevés ered­ményt mutathatunk fel. Olyan jelentős iparág például, mint a híradástechnika, a második ötéves tervben létesített va­lamennyi üzemét — összesen tízet —i vidéken helyezte üzembe, s amíg a tervidőszak elején az iparág termelésének húsz százalékát adták a vidéki üzemek, 1965-ig ez az arány 35 százalékra bővült, s 1970-ig eléri az 50 százalékot. A vidé­ki iparfejlesztés intézményes és gazdasági folyamatokra ala­pozott rendezése azonban az új gazdaságirányítási rendszer­re vár. Szakértői körökben széles körű vita bontakozott ki erről, s általában megegyez­nek a vélemények abban, hogy új elvi alapokra kell helyezni s területi tervezést. Lényegében a következő­képp foglalhatók össze ezek az új elvek: a rábeszélés ön­magában kevés, különösen azért, mert ma még a mi­nisztériumoknak és a válla­latoknak rendszerint előnyö­sebb Budapesten fejleszteni az ipart, mint vidéken. Elő­nyösebb mégpedig azért, mert a jelenlegi szabályok alapján a fővárosban általában nem vagy alig terhelik a minisz­tériumot a közművesítési, a kommunális költségek —ezek »más számlára«, a tanács ke­retébe tartoznak —, pedig ma már egy-egy új munkahely létesítése a fővárosban — az említett járulékos beruházá­sokkal együtt — átlag mint­egy 200 000 forintba kerül. A jövőben azonban a gazda­sági ösztönzés differenciált módszereit alkalmazzák ebben is. Olyan módszereket, mint az ország tájain, megyéiben eltérően megállapított telek­árak, a földrajzi fekvéstől függő kommunális adó, az állóeszközökért, a gépekért, a berendezésekért a vállalati nyereségből fizetendő haszná­lati díjak ugyancsak vidéken­ként különbözően megállapí­tott kulcsa, a dolgozók után fizetendő vállalati illetmény- adó — területfejlesztési el­vektől függő — eltérései. Kü­lönösen érdekes az az elgon­dolás, hogy az országban mind jelentősebb társadalmi problémát okozó ingázás költségeinek egy részét — pél­dául a vasúti díj meghatáro­zott hányadát — a vállalatra hárítanák át, ami gazdasági­lag ugyancsak előnyössé te­heti az üzemek munkaerőfor­ráshoz való közeledését A z új gazdaságirányítási rendszer — amelynek fő irányelvei és beve­zetésének időpontja már tisz­tázottak ugyan, de részletm- tézkedéseinek kidolgozása még tart — kétségkívül fordulatot hoz a vidék általános fejlődé­sében is azzal, hogy a gazda­sági törvényszerűségek terelő­ösztönző hatásának áramlatá­ba kapcsolja be az ipartele­pítés folyamatát is. Természe­tesen túlzás lenne — még a lehető legjobb ösztönzés ese­tén is — egyik napról vágj’ egyik évről a másikra látvá­nyos változásokat várni ilyen rendkívül bonyolult s az anyagi eszközök ennyire szé­les körét érintő feladat meg­oldásában. Budapest és kör­nyékének roppant hatású »tö­megvonzását« mérsékelni és az erre alkalmas vidékek, vá­rosok »ellenhatását« jelentő­sen növelni természetesen csak milliárdos beruházások­kal és hosszabb távon lehet. Ám az is rendkívüli jelentő­ségű, ha megtaláljuk a való­ban hatékony, hosszú távon is célravezető módszereket e — túlzás nélkül — történelmi folyamat megoldására. A gazdasági ösztönzés mel­lett fontos természetesen a többi területfejlesztési mód­szer isi. Az például, hogy a harmadik ötéves tervidőszak végéig elkészül az ország vá­rosainak, illetve fontosabb városias településeinek ren­dezési terve. Lényeges az is, hogy mind határozottabban önálló tudománnyá válik ná­lunk is a területi tervezés. Éppen a közelmúlt napokban alakult például külön szak­csoport a Magyar Közgazda- sági Társaságban, amely eze­ket a szakértőket tömöríti, s munkához látott a Magyar Urbanisztikai Társaság is, a városfejlesztés e társadalmi szervezete. Mindez együtt reménykeltő ígéret arra, hogy az ipar — ismét csak egyszerűsítve — erőteljesebben »megindul« majd a fővárosból az ország vidékeire! T. A. Fehér köpenyben jár-kel a konzervgyárban. Fölszerelése mindössze ennyi: toll, jegyzet- blokk, logarléc. Üzemszei-vező közgazdász. Három és fél ev­vel ezelőtt került a gyárba. Azelőtt nem volt ilyen bco;z- tás, egy kicsit a jövő hírnöke­ként látott munkához. Ellen­szenvvel, értetlenséggel, bizal­matlansággal, gáncsoskodással kellett megküzdenie. Ez nem a személyének szólt, hanem a hivatásának. Sokszor összesúg­tak a háta mögött, amikor megfigyeléseit rögzítette a jegyzetblokkjában: »Mi az istennek van ez az ember itt!« S amikor a régi módszerek megváltoztatását javasolta, még többen haragudtak meg rá 1 A járási pártbizottságon úgy mondták, hogy félmáltiós em­ber. A konzervgyárban aztán kiderült, hogy eddig olyan egymillió forintot hozott az üzemnek Kárpáti Jenő üzem- szervező tevékenysége. Első­sorban a raklajpos áruszállítás bevezetése és a termelés op­timalizálása. Derék, szép szál férfi Kár­páti Jenő. S ami legjobban meglepett, végtelenül higgadt. Csak azok képesek ilyen nyu­godtan beszélni aiz igazukért vívott küzdelemről, akik biz­tosak a dolgukban. — Hogyan lett üzemszerve­ző? — Véletlenül. Korábban a malomiban voltam vezető ad­minisztrátor. Feleségem mun­kaügyi előadó itt, a Nagyatá­di Konzervgyárban. Tőle tud­tam meg, hogy önálló üzem- szervezőt vesznek föl. Jelent­keztem. Elmondtam, hogy hatvanegyben megkezdtem ta­nulmányaimat a Marx Károly Közgazdasági Egyetem ipar szakán. Mivel . nem volt meg a diplomám, csak a felső irányi- tó szerv jóvá- hagyásával ve­hettek föl... Az idén sikere­sen befejeztem az egyetemet. — Hogy fo­gadták a gyár­ban? — Meglehe­tősen idegen­kedve. Az üzemszervezés új terület az iparágban is. S az önálló üzemszervező­nek át kell nyúlnia a kö- : zépvezetők feje fölött, s aka­ratuk ellenére javasolni bizo­nyos dolgokat. Egy példával illusztrálnám: a raklapos áru­mozgatás bevezetését éppen azok ellenezték, akiknek mun­káját megkönnyítette ... Rop­pant nehéz egy bevált régi módszer megváltoztatása ... Máról holnapra nem is megy. Gyakran szükség volt az igaz­gatói hatalom gyakorlására, utasítással kellett elrendelni a kísérletek folytatását. — Kapott-e azóta elismerést olyanoktól, akik aikikor gátol­ták a munkáját? — Számtalanszor. Legjobban essett, amikor a munkások ösz- szehasonlították, mennyivel könnyebb és jobb a raklapos árumozgatás. Ügy dicsértek előttem, hogy nem tudták, volt-e részem benne. 2 Először csak az üres üvege­ket szállították raklapon, majd részlegesen a készárut is. Később a nyersanyagot is rak­lapon hordták. S ma már a segédanyagokat is targoncával viszik. A raklapos raktározás ma már természetes a gyár­ban. Most kísérleteznek az öt­kilós készáru raklapos mozga­tói, hanem segítői legyenek en­nek a munkának. — S a felesége? — Egyetemi tanulmányokat folytattam. Ahhoz nem az kell, aki csinálja, hanem ■ a család. Nem valószínű, hogy befejezem az egyetemet, ha nem kapom meg a feleségem­től azt a segítséget. Megszüle­tett közben a kislányunk, hár­man éltünk egy szobában. Nem emlékszem, hányszor aludtam öt óránál többet. Cse­csemő mellett tanulni! Én le­feküdtem, ő meg fölébredt. Hányszor elvitte sétálni a. fe­leségem, hogy tanulhassak! Az igazgató elvtárs megengedte, hogy munkaidő után az irodá­jában tanulják. Tavaly aztán lakást kaptam a gyártól, ren­deződtek a körülményeim. 3 Kárpáti Jenő harmincnyolc éves. Tele van energiával, tervvel, elképzeléssel. A kon­zervgyár igazgatója éppen az­nap látta el hosszú távra mun­kával, amikor Nagyatádon jár­tam. — A rekonstrukció alőfutá­Kongresszusra készülünk A pártalapizerrezetek ideológiai munkája MOST, AMIKOR a párt­alapsziervezetek beszámoló, vezetőség- és küldöttválasztó taggyűlésre készülve végig­tekintik az utóbbi két év munkáját, e számvetésben fontos helyet kap az ideoló­giai tevékenység. A taggyű­léseken, a beszámoló fölötti vitában is minden bizonnyal súlyának és jelentőségének megfelelően foglalkozik majd a tagság a pártmunkának ez­zel a területével. Az előter­jesztések a legtöbb alapszer­vezetben számottevő ered­ményről, jelentős tapaszta­latról és mindemellett nem kevés fogyatékosságról, ten­nivalóról adhatnak számat A beszámoló összeállításá­nál nem egy alapszervezeti vezetőségnek okoz gondot, hogy milyen módon foglal­kozzanak az ideológiai mun­kával Sok a mondanivaló, de kerülni szeretnék a ter­jengős, általánosságokban mozgó eszmefuttatást Azt is tudják azonban, hogy néhány szervezeti kérdéssel vagy a pártoktatást jelző fontosabb számadattal nem oldható meg a beszámolónak ez a része. A tapasztalatok szerint ma már ritkábban találkozha­tunk az alapszervezetekben folyó ideológiai munka le­szűkített értelmezésével, amely kizárólag a pártokta­tás megszervezésére korlátoz­za a tennivalókat. Az utóbbi időben egyre több alapszer­vezetben fordítanak figyel­met az ideológiai munka tar­talmi összefüggéseire. S ezt nem csupán a pártoktatással kapcsolatos témákra korlá­tozzák, hanem szélesebb ér­telemben, a mindennapi élet- . ben jelentkező problémák ideológiai vetületévél is egy­re többet foglalkoznak. Ilye­nek például a gazdasági épí­tőmunkával összefüggő szem­léletbeli kérdések, a párt, a munkásosztály vezető szere­pének érvényesülése, a párt szövetségi politikájának he- lyi alkalmazása stb. AZ EMBEREK különféle magatartásának, cselekvésé­nek meghatározott nézetek, eszmék szolgálnak közvetlen indítékául. Az alapszerveze­tek ideológiai munkájának alapvető tartalma annak vizsgálata és elemzése, hogy az emberek kisebb-nagyobb csoportjainál, az egyes kol­lektíváknál eziek a különféle pozitív és negatív nézetek milyen forrásokból táplálkoz­nak, mi az, ami ellen föl kell lépni, és mit szükséges kifejleszteni, erősiteni. Egy termelő üzemiben, tsz-ben konkrétan meghatározható, hogy egyik vagy másik mű­helyben vagy üzemegységnél mi az, ami ösztönzően hat az emberek gondolkodására és magatartására, s mi az, ami visszahúz, fékez az elő­rehaladásban, A különféle okok köziül melyek az anya­gi természetűek, az érdekvi­szonyokkal összefüggőéit, s melyek azok, amelyek az emberek gondolkodásmódjá­val, szemléletével kapcsola­tosak. Az ideológiai munkának ezek a vonásai elsősorban ott jellemzőek, ahol a veze­tőség maga is megfelelő mar- xista—leninista műveltséggel rendelkezik, és szüntelen fej­leszti elméleti-politikai kép­zettségét. A vezetőségi tagok példamutatása tehát e tekin­tetben is jelentős. A vezető ségváLasztó taggyűlés alkal­mas fórum, hogy a párttag­ság megítélje az alapszerve- zet helyzetét ilyen szempont­ból is. AZ ALAPSZERVEZETBEN folyó ideológiai munkának fő területe a pártoktatás, a politikai tömegmunka. Az a tevékenység, amelyet abból a célból végez, hogy uralko­dóvá tegye a marxista világ­nézetet, meggyőzően hirdesse a párt politikáját, és moz­gósítson megvalósítására, száműzze az emberek gon­tásával. Az országban először. — Egyharmaddal javítja ez a módszer a raktártér kihasz­nálását. Minden jel arra mu­tat, hogy sikerrel bevezethet­jük. Más konzervgyárak a mi kezdeményezésünkre vették át tapasztalatainkat. Az üzemszervező három és fél éve nem diadalét volt. Harc és küzdelem kísérte vé­gig. S a harcban sebeiket is kapott. Sasvári Ferenc igaz­gató azért jegyezte meg, hogy félre kell tenni a túlzott ér­zékenységet. Amit mondanak, nem az üzemszervező szemé­lye elleni támadás. — Pedig volt idő, hogy így fogtam fel — vallja be Kár­páti Jenő. — S akkor nagyon elkesere­dett? — Olyanannyira, hogy olyan gondolatom támadt, más dolkodásából a burzsoá és helyre kellene kémem maga­kispolgári eszméket, magar tartást Az utóbbi években sokat javult az alapszerve­zetek propaganda—agitációs munkája tartalmában és módszeredben is. Sokkal in­kább a valósággal, az élet­tel összefüggő kérdésekre igyekeznek válaszolni. Szem előtt tartják azt az elvet hogyha mi nem adunk elfo­gadható választ, akkor teret engedünk az ellenséges hír­verésnek. Természetes, hogy a párt­tagok a párt legaktívabb szószólói, harcosai. Kommu­nista meggyőződéssel, szen­vedélyesen és tudatosan le­leplezik az ellenséges néze­teket és hírveréseket Hogy ezt milyen eredménnyel vég­zik, az sok esetben függ az alapszervezetekben folyó ideológiai munka irányításá­tól, szervezettségétől, a párt­tagság rendszeres tájékozta­tásától. A kongresszus elő­készítése, a kongresszusi irányelvek vitája és maga a kongresszus újabb fellendü­lést eredményez majd e té­ren is az alapszervezetekben. R. I. mat... Aztán rájöttem, hogy meg kell harcolni az újért — Segítertfcéfe ebben? —■ Nagyon sokat köszömne- ték az igazgató élvtársnak. Ha nincs az üzemszervezés mel­lett el lehetett volna bukni. Sok szakmai segítséget kap­tam a főkönyvelőtől, a főmér­nöktől ..; — És a pártszervezet? — Azon munkálkodott, hogy megváltoztassa a szemléletet, helyére tegye az üzemszerve­zést. A munkások és a terme­lés közvetlen irányítói ne gát­ra — mutatott a papírlapra az igazgató. Pontokba szedve az új üzem­ben megoldásra váró legfon­tosabb szervezési feladatok so­rakoztak ezen a papíron. Az üzemszervező közgiazdász elő­ször kidolgoczza a fontossági sorrendet, aztán a gyár veze­tőivel közösen nekilát a tény- legies üzemszervezésnek. — Tudja, rengeteg még ná­lunk a tartalék. A konzerv­ipar az üzemszervezés aldo- rádója ... Ezzel megmondtam, mennyi a tennivaló. S az üzemszerveziést nem lehet sze­mélyhez kötni, mindenkinek kell vele foglalkoznia. Hogy a vállalat eredményei ilyenek, abban nem kis szerepe van annak, hogy minden középve­zetőben sikerült elhinteni az ü zemszervezés magvát... Volt idő, amikor kereken elzárkóz­tak. Nagy előrelépés van e té­ren. Az én tevékenységem el­sősorban a jövőbe mutat. A múlt figyelembevételével a je­lenen át vezet oda az út — S az elismerés? —; Nem a hivatalosról be­szélek, mert szerintem az el­ismerés ott kezdődik, amikor számítanak az ember véle­ményére. S ehhez idő kell. — S eljött? — Azt hiszem, hogy el. Több mint egy éve túlva­gyunk az útkeresésen... Lajos Géza Nagybajomon átutazók, figyelem! Ne mulasszák el fölkeresni a földműresszövetkezet korszerűen átalakított HÁRSFA KISVENDÉGLŐJÉT. Hideg-meleg ételkülönlegességek. Ételspecialitásunk A SOMOGYI BETYÄRPECSENYE. Italok nagy választékban, presszókávé. Kellemes szórakozás’ (4085)

Next

/
Oldalképek
Tartalom