Somogyi Néplap, 1966. július (23. évfolyam, 154-180. szám)

1966-07-15 / 166. szám

Somnui Néplap MVMD vcnyfl • F S/6 MEGV£i TANűCS LAPJA ÉPÜL A HÁROMFAI VÍZTÁROLÓ Somogyi Né&lao Az MSZMP Somogv megyei Bizottsága és a Somogy megyei Tanács lapja. Főszerkesztő: WIRTH LAJOS. Szerkesztőség: Kaposvár, Latinka Sándor u. 2. Telefon 15-13, 15-U. Kiadja a Somogy megyei Lapkiadó Vállalat, Kaposvár, Latinka S. u. 2. Telefon 15-10 Felelős kiadó: Szabó Gábor. Beküldött kéziratot nem őrzőnk meg és nem adunk vissza. Terjeszti: a Magyar Posta. Elő­fizethető a helyi postahivataloknál és postlskézbesftőknél. Előfizetési díj egy hónapra 12 Ft. Index: 25067. Készült a Somogy megyei Nyomda­ipari Vállalat kaposvári üzemébenj Kaposvár. Latinka Sándor utca 6. Mit hiányolnak a külföldi utasok? Ötödik Hugó a bakik fejedelme Sokan bosszankodnak, de talán még többen de­rülnek a rádióbemondók nyelvbotlásain, a bakikon, amelyeknek legszenvedé­lyesebb gyűjtője éppen egy rádiószpiker, Csók Pál. Gyűjteményéből az egyik legemlékezetesebb annak az egykori kezdő bemondónőnek a melléfo­gása, aki a nagy francia író, V. Hugo keresztnevé­nek kezdőbetűjét római ötösnek nézíte, és ötödik Hugó művét méltatta. A rádió munkatársai ötödik Hugót nyomban kikiáltot­ták a bakik fejedelmének. A gazdag gyűjt* Jtnény szerint hallhattunk a lot­tó ehető nyerőszámairól, Adits és Babits költésze­téről, a Güimama című operettről, OAS-tenoris­tákról, a Kőbányai Gyógy- szerópi/tígyárról, a Herku- les-fürdői emlőkről. A gyűjtő Csók Pál saját el­szólásai közül Strauss Szembe köpősdi nyitányát tartja a legemlékezete­sebbnek. A Kábel- és Sodrony­kötélgyárban a csővezeték helyett a csővezetőket fek­tették le, a Telstar közve­títését hétmillió cseléd (család!) hallgatta, a kiál­lításon gázrezsókét mutat­tak be, szó volt a debre- cenhavi ENSZ-tanácsko- zásról. Egyik neves kom­mentátorunk pedig így szólt: Magyar fiatalok, hó­dítsátok meg a lepedőt! (Levegőt akart mondani.) — Éjszaka gyenge vagyok — közölte egyszer a be­mondó, ezúttal a várható időjárásról, az éjszakai gyenge fagyokról volt szó. Gyakran a bakik helyes­bítése sem sikerült. íme: Tarjáni Tóth Ida cimbal- mozik helyett: Cimbalmi Tóth Ida tarjánozik... helyesbítek: cimbolázik. Néha a sportriporter is melléfog. Többen megsér­tődtek, amikor a magyar —lengyel ökörvívómérkő­zésről a balba (belga) baj­nokról tett említést. Szűcs Ferenc pedig nemrég így közvetített: A játékos rú­gást kapott, és összegug­golta magát. Még ilyeneket hallhat­tunk: — Kis türelmet kérünk, amíg kijavítják a műsort! (Pedig csak1 az adási hi­bát javították ki.) Zenés állatkertünk következik, Lakatos Sándor és népi zenekara játszik. A hóka- parók útban vannak he­lyett: az útkaparók hóban vannak. — Jámbor Lász­ló és Pálka Jolán az Ál­lami Áruház tagjai. — A Magyar Rádió Szimfoni­kus Zenekara befejezte Schubert VIII. befejezet­len szimfóniáját. — Min­den kedves hallgatónknak nyugodalmas jó éjszakát közvetítünk! » * * * Nizzában az egyik ló- húsüzem kirakatában az alábbi feliratot ragasztot­ták végig: »Ha veszített a lóversenyen, álljon bosz- szút: egyék lóhúst!­Csaknem ötvenezer utas hat hónap alatt Növekvő forgalom a gyékényesi határállomáson Brdeüoes adatokat gyűjtöt­tünk az idei utasforgalomról a gyékényesi határállomáson. Június végéig 21 482 belépő és 24 580 kilépő utast fogadtak, s ha az idegenforgalom ebben az ütemben növekedik, rövide­sen — talán a hónap végén vagy augusztus elején — kö­szönthetik a százezredik határ­átlépő vendéget is. A teherforgalom szintén na­gyobb a múlt évinél: tavaly hait hónap alatt 42 079 vagont, az idén pedig 48 396 vagont indítottak útnak bel-, illetve külföldi rendel tetósseL Mivel Gyékényes egyre na­gyobb szerepet kap a déli or­szágokba irányuló vagy onnan hazánkba tartó idegenforga­lomban, érdemes megszívlelni sok külföldi turista vélemé­nyét. Gyakran hiányolják, hogy nincs a határállomáson megfelelő szálláslehetőség — némelykor a vasútállomás ve­zetői segítenek: ha valaki el­mulasztja a csatlakozást, vagy nincs meg a megfelelő vízum- ja, útlevele, a vasúti szálláson helyezik el őkét —, és nincse­nek megelégedve a valutabe­váltás módszerével sem. Na­ponta szóvá teszik — és ez va­lóban jogos kívánság —, hogy miért nincs a nemzetközi vo­naton étkezőkocsi. Gyékényes­től Budapestig több mint üt óra az út, s bizony a kosaras szolgálat nem felel meg a kö­vetelményeknek. (Ezt egyéb­ként a nemzetközi vonattal Budapestre uitazó magyarok is szóvá tették már.) A vámőrség illetékesedtől tá­jékoztatásit kaptunk az ő ta­pasztalataikról is. Megtudtuk, hogy az utasok túlnyomó többsége megtartja az új vám- rendelkezéseket, és aránylag kevés esetben kell intézkedni. A legtöbb baj az Olaszország­ba utazó magyar turistákkal van: némelyek tíz-ti zenöt kiló élelmiszert is ki akarnak vin­ni a hadáron, jóllehet a rendel­kezések szerint személyenként csak három kilót szabad. Ilyen­kor a vámőrség kénytelen el­kobozni a többletet Csökkent a devizaszaibálysér- tések száma is: csak a megen­gedett mennyiségű külföldi fi- zetőeszíközt viszik magúkkal az utasok. A vám nélkül behoz­ható árúkkal viszont még min­dig élég sok baj van. Nem üz­letelés: szándékkal ugyan, de jóval több textíliát, nylonhoU mit, orkánkabátot hozmok be némelyek, mint amennyi az engedélyezett. Ezeket a »fölös­legeket-« a vámőrség szintén elkobozza. fy&zaUa a. *nátán A tárgyalóteremben elhangzik az ítélet: »A bíróság vétkesnek ta­lálja Éva Ruzic rijekai lakost tár­sadalmi tulajdon elleni bűncselek­ményben ... A bíróság az ítélet megállapításánál enyhítő körül­ményként vette figyelembe, hogy a vádlott 1942-től aktívan részt vett a felszabadítást küzdelemben.« Hribar felügyeld azonban nem elégszik meg a döntéssel, tovább nyomoz. Érzi, hogy valami kínoz­za az elítélt asszonyt. Az eset mo­tívumainak keresése közben a fel­ügyelő egyre mélyebbre hatol az emberi kapcsolatok bonyolult szö­vevényébe» a dráma szereplőinek életébe. A film szerencsés ötvöze­te a lélektani és a bűnügyi h stö- riáknak. A film egyik főszere pl 5- je, Rade Markovié A baracktolvaj című filmben mutatkozott be a magyar közönség előtt. A filmet 17-ig vetítik a Vörös Csillag Filmszínházban,, y Lépcső a halhatatlanságba Az asztalon hajnyíró gép, ollók, borotvák, pamacs, haj­szárító. Ez az összevisszaság kétszeres volt: egyszer sza­badon, egyszer pedig a tü­körben látszott A borbélyok serényen dolgoztak, politi­záltak, a labdarúgó-eredmé­nyeket vitatták, szidták a szövetségi kapitányit, új fel­állításban játszatták a válo­gatottat, a Dózsát, a Honvé­dőt, a Fradit... Borbélyüz­let volt a javábóL Mindenki vitatkozott, csak az én borbélyom nem; Átszellemült arccal állt mögöttem. Fésülgette a ha­jamat, és közben magyará­zott: — Kérem, ez nem szak­ma!! Ez hivatás! Ez művé­szet! Fölberregett a hajnyíró gép. Megborsódaott a hátam a gondolatra: mi lenne, ha ez a gép most végigszalad­na a koponyám közepén, le­kaszabolná a sörényemet, egy kopasz résszel választa­ná ed. a dús hajmezőt? Még rágondolni is rémes! A gép a nyakamnál ber­regett, éreztem hűvösségét, merevségét, amint fölfelé igyekszik, és vasfogaival té­pi, rágja a hajat. Ez a művelet befejező­dött. Jött a ritkító olló. Ez a szerszám szétnyitott szájú krokodilhoz hasonlít, bele­kap az ember hajába, és kétoldalt haj cafatok lógnak ki a fogai közül. Ronda szerszám. — A hosszából levágjak? — Ahogy gondolja. — Látja, ez a helyes ma­gatartás. A vendég, ugye, nem tudja, hogy milyen haj illik neki. A vendég azt hiszi, hogy a szögletes fejen is jól mutat a félre fésült haj. Pedig nem mutat jól. Olyan lesz tőle, mint az el- lapítobt tök. Csattogott az olló. Járt a keze, és járt a szája. — Ahogy mondtam már az előbb, ez nem szakma, ez művészet Tudja, milyen fejeket csináltam én?! Az embernek minden fejet kü­lön meg kell komponálni. Más frizurát kedl komponálni a szögletes, a lapos, a hosszú­kás fejre. És más frizurát kell csinálni a kemény, vas­tag hajból, mint a puha selymesbőL Hátralökte a fejemet Vi­zet habzó folyadékot ön­tött rá, egy kis kefét hú­zott a négy ujjára, és dör­zsölni kezdte a fejem. Még egy-két pillanat — gondol­tam —, és elpusztulok. Nem bírja tovább a nyakam. Kibírta. Mert az ember abban is különbözik az ál­latoktól, hogy többet kibír, mint a kenguru* a rozmár vagy bármelyik. Hersegett a borotva, sza­ladt a fésű, zúgni kezdett a szárító, a meleg perzselte a fejbőröm, borbélyom hullá­mokat tuszkolt egy kefével a hajamba, lökdöste a fe­jem jobbra-balra. Rövid egy óra alatt elké­szült a remekmű. Fénylett a hajam, néhány hullám tarajoaott, és ó ott állt mögöttem elégedett mo­sollyal Valódi művészi al­kotás volt. Hogy lássa, én pártolom a művészetet, tíz forint borravalót adtam neki, mert igaz, ami igaz, a hajnyírás mai árát nem a művészekhez viszonyították. Boldogan mentem haza. Le-föl járkáltam a szobá­ban azzal a hátsó gondolat­tal, hogy egyszer csak ész­reveszi a feleségem is a csodálatos frizurát Nem vette észre. A lábam már remegni kezdett a járkálás- tól, amikor föltettem a kér­dést: — Na, mit szólsz az új frizurámhoz? Megforgatott, majd így szólt egy kissé fitymálódva: — Hátul nagyon lépcsős. Egészen a fejed tetejéig lépcsők vannak. Ekkor elgondolkoztam, és csak ennyit mondtam a fe­leségemnek: — Ebből is látszik, hogy egy művész nyírt meg. Lépcsőket csinált a fejemre, hogy ezeken jusson fel a halhatatlanság csúcsára. Sz. 3. U oldfény ragyogja be a hatalmas víztükröt. Csodálatos az ezüsthíd. A parton már elcsöndesedtek a fürdözök. A Lidóból kihal­latszó zene hangja lassan el­vész a nádasban. A móló mint hatalmas kökigyó fúr­ja be magát a vízbe, még a szeme is világít... Stop... stop __hunyorog a víztük­r ön, irányítja a hajókat, a csónakokat. Sötét árnyak im- bolyognák, néha ki-kivillan egy fehér ingnyak, felpa- rázslik egy cigaretta. Kis kölyökhullámok pacskolják a köveket, előreszaladnak, majd vissza, vidám hancúro­zásukkal megbontva a csen­det. A kőpadokon horgászok ülnek. Némán, idegeiket megfeszítve markolják a zsi­nórt, hogy a legkisebb rán­tásra is azonnal bevágjanak. A móló végén néhány fiatal gitározik, énekel. Két-három pár táncra perdül, járják a shaket. A szomszédos hor­gászmólón nagyobb a »tö­meg*. A pecásókon kívül összebújt párok ülnek a kö­veken. A viz átviszi a zenét a szomszédba, néhányon itt is táncolni kezdenek. Talán mondani sem kell, hogy a lassú számoknak van legna­gyobb sikerűik. A gitározó társaság aztán otthagyja a hajómólóit, és átvonul a má­sikra. Tokokba kerülnek a hangszerek, és megindul a páros menet. Meg lehet őket érteni A másik mólón nincs világítási (Saly) Jelenleg az árapasztó kezelő hidat szerelik. Ezzel a mun­kával befejeződik a víztároló építése, és a hónap végén átadják rendeltetésének. A tsz kertészete innen kapja majd a vizet. Öregek napja Segesden (Tudósítónktól.) A Magyar Vöröskereszt járási titkársága és segesdi szervezete vasárnap megrendezte az öregek napját a segesdi szociális otthon­ban. Az ünnepségen, melyen részt vett dr. Várvizy János járási főor­vos is, mintegy kétszáz gondozott és a községben élő öregek napkö­zi otthonának 25 látogatója jelent meg. A meghitt kis ünnepség dísz­ebéddel kezdődött, majd Lórántfy Zoltánná, a Vöröskereszt Járási tit­kára köszöntötte az öregeket. Hangsúlyozta, hogy szocialista ál­lamunk szeretettel gondoskodik a munkában elfáradt és család nél­kül maradt öregekről. Külön kö­szöntötte az intézet legidősebb la­kóját, a 96 éves Fekete Ádámnét. Beszéde után az úttörőcsapat tag­jai virággal és szavalatokkal ked­veskedtek az otthon lakóinak. Délután a Fegyveres Erők Klub­jának művészeti csoportjai szóra­koztatták a részvevőket. A műsor szünetében Fekete Adámné, Sulcz Ferencné, Sereg Ferencné, Horváth József köszönetüket fejezték ki az ünnepség megrendezéséért. Kedves színfoltja volt a napnak, amikor Sereg néni és Naca néni magnóra énekelte legkedvesebb fiatalkori nótáit. Az eseményt filmen is meg­örökítették. Kaposvári strand, július 14. FILMSZÍNHÁZAINK MŰSORÁBÓL VÖRÖS CSILLAG n TITOK Magyarul beszélő jugoszláv filmdráma.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom