Somogyi Néplap, 1966. július (23. évfolyam, 154-180. szám)
1966-07-12 / 163. szám
Kedd, 1966. július Ti 3 SOMOGYI NÉPLAP Életkesdők Hogyan lépjenek Azzal búcsúztunk el, hogy lelhívnak telefonon, ha történik valami. Az azóta eltelt egy hónap alatt azonban senki sem keresett a Kaposvári Ruhagyár ifjúsági szalagjáról. A lépcsöházban tikkasztó a hőség. A munkateremben csak a huzat nyújt némi enyhülést. Míg a második emeletre kapaszkodom, azon gondolkodom: mi történhetett, amit nem akartak megmondani. Mert sehogy sem tudom elhinni, hogy egy hónap alatt semmi említésre méltó esemény nem volt a szalagon. o A munkateremben ezzel fogad Vörös Julianna: — Volt egy időszak, amikor az egész szalag bűnösnek érezte magát. — Mi történt? — Tartottak egy gyűlést, megdicsértek bennünket, hogy a múlt hónap tizedikéig tizenegy százalékkal túlteljesítettük tervünket Aztán két-három nap múlva lerobbant a szalag. — Hogyhogy lerobbant? — Nem ment úgy a munka, atoogy szokott, s amit csináltunk, abban is sok volt a hiba. — Tehát lazítottak egy kiesőt? Pálosi Katóim ezt válaszolja rá: — Több volt a munkánk. A déluitánosok délelőtt, a délelőttösök pedig délután javították a hibákat. Bejött három betanított és három szakmunkás, s azok javítottak. — Hogyan kezdődött a hiba? — Azt hiszem, mindenki ludas benne. Fazonnál készültek a kabátok, és senki sem csinálta lágy, ahogyan kellett volna. — Nem értettek hozzá? — Inkább hanyagság volt — Csúnya munka volt — mondja Soós Laci —, majdnem minden ötödik kabát visszajött. — És nem gondolkodott ei rajta senki? Csend. Csak a varrógépek Vijjognak. — Nagyobb volt a követelmény ennél a fazonnak Később már jól ment — A tanulság? — Én azt hiszem, egy kicsit gyönge a szakképzettség. Még nagyon sóikat kell tanulni. Hiszen van rá lehetőség. Senkit sem szórnak olyan gyorsan egyik munkahelyről a másikra, hogy ne tudná megtanulni. o — Az volt a baj, hogy mindenki csak azt nézte: meglesz-e a száz százalék, azzal nem nagyon törődött, milyen munkát végzünk — mondja Borsos Jánosné. — Amikor idejöttem, én se nagyon tudtam varrni. Márpedig aki nem tud, annak nagyon nehéz ám! I — Mi lesz ezután? — Ha annyi selejttel dolgozunk, mint abban a néhány napban, akkor egyik nap le kell állnia a szalagnak, hogy midenki selej tét javítson. Ez pedig nagy kiesés lenne. — A pénz miatt? — Mindenféleképpen. Selejtes árut én sem vennék meg a gyermekemnek ,a boltban. Meg ha javít az ember, akkor nem keres. A szalagnak ez volt az első nagyobb hibája. Elismerik, tudják, hogy rajtuk múlott minden. S szeretnének is javítani. És tudnak is, hiszen ha összességében nézi az ember múlt havi teljesítményüket, nincs miért szégyenkezniük. A normájuk 59,8 százalék volt, s ők 80,7 százalékra teljesítették. A minőségre sem panaszkodhatnak. Az első osztályú áru részaránya két százalékkal több volt. mint amennyit várt tőlük az üzem. Ez kétségkívül szép eredmény. Érdemes róla beszélni. De arról a néhány rossz napról is. Hiszen csak együtt, ösz- szefogva tudják kijavítani a hibát. Mert az üzemben nagyon figyelik őket. Az új szalag — igy beszélnek róluk — hírei mindenhová gyorsan eljutnak. o Műszak váltás után a párttitkár szobájában ülünk. Király Gábor ezt mondja: — Ha újra megszervezzük a KISZ-t, ne úgy legyen, mint eddig volt. Én négy éve vagyok a vállalatnál, sok rosszat tapasztaltam a KISZ-szel szemben. Szeretném, ha egy kicsit több szabad kezet adnának azoknak, akik a fiatalok ügyeit intézik. Mert korábban volt itt KISZ, s mégsem volt. — Azt altarjuk, hogy az ifjúsági szervezet keze elérjen mindenhová, ahol fiatalok dolgoznak — válaszolja a párttitkár. — Biztosan lesznek most is problémák, de nem kell megijedni. Harcolni kell. Nem szabad feladni a reményt. Az újjáalakuló KISZ-szervezetnek az lesz a feladata, hogy úgy formálja a fiatalok szemléletét, s olyan életet teremtsen az üzemben, hogy a gyárat tartsák második otthonuknak. Aztán jönnek a kezdeményezések. Hirtelen megfogalmazott elképzelések. Ilyenek: jó lenne házibajnokságot rendezni valamilyen sportágban; lehetne divatbemutatót tartani: a gyár ruháiba felöltöztetni néhány gyereket, s megmutatni a város lakóinak. — Sókan vagyunk itt fiatalok. Miért ne lehetne irodalmi színpadot alakítani? — kérdi Bojtár Sándor. Tervek, elképzelések. Az ember úgy érzi, valami megmozdult a fiatalokban. Akarnak tenni valamit azért, hogy jobban érezhessék magukat, egymásra találjanak. o Hogyan képzelik el ezt a fiatalok? Fönn a munkateremben erre kerestem választ. Horváth Valéria így kezdi: — Nagyon sokféle fiatal van itt Nehéz lesz összefogná őket, de épp ezt kellene csinálni. Először egy kicsit furcsa lesz mindenkinek. — Miért? — Nem nagyon fogadnak szót. Nincs még összeszokva a társaság. Ha csinálni akarunk valamit, akkor mindenkinek sokat kell vállalnia. Mert azt is figyelembe kell venni, hogy sokan vannak vidékiek. Nekik nagy áldozatot jelent benn maradni. De én hiszem, hogy ók is vállalják. — Mi lenne az ifjúsági szervezet legnagyobb feladata? — A nevelés. Néhányon nagyon fiatalok közöttünk. És csintalanok. Meg aztán összetartásra is nevelni kell s arra, hogy az adott szó mindenki előtt szent legyen. Ha vállalunk valamit, azt meg kell tenni. — Volt már olyan vállalás, amelyet nem teljesítettek? — Nem. De nem is szeretnénk, ha lenne. Nekünk legelőször munkával kell bizonyítani. Az lenne jó, ha azt mondaná minden vezető: ezek a fiatalok megteszik a magukét. De vannak még közöltünk olyanok, akik nem veszik komolyan a munkát. — Hogyan érti ezt? — Azokat a kabátokat, amelyeken annyi volt a javítás, nem a szalag utolsó embere rontotta el. Ha valaki hibát követett el. nem lett volna szabad továbbadnia azt a darabot. De továbbadták. Tudja, mi lenne az igazi? Ha mindenki a saját meósa lenne. Ne akkor hozzák vissza, amikor már kész a kabát, mert akkor sokkal több a vesződság is vele. Hat valaki elrontotta, javítsa is ki. o — Mit várna egy újjáalakuló ifjúsági szervezettől? — Nem sokat. — Fölöslegesnek tartja? — Nagyon fontosnak tartom. Maradiság Több üzemben és vállalti t- nál szóba került riportok és tudósítások fölvétele közben, milyen kárt olcoz a vaskalaposság, a maradiság. Nemrégiben riportot írtam a konzervgyár legjobb targoncásáról. Riportalanyom elmondta, hogy nem is olyan régen lovas kocsival, kézikocsival fuvarozták az üres üvegeket, a befőtteket az üzemben. Most a villástargonca könnyedén emeli magasba a rakodólapon levő hatszáznyolcvanhat üveget. Sok ember nehéz fizikai munkáját takarítják meg az új rakodási módszerrel. S mégis egy évvel ezelőtt többen ellenezték a bevezetését. Valósággal harcolni kellett a maradi szemlélet ellen. Pedig amihez ragaszkodtak a vaskalaposok, se könnyű, se kényelmes munka nem volt. Ládákban vitték a készárut a raktárba, s úgy rakták gúlába az üvegeket. Most a fürge targoncák emelnek tornyokat játszi könnyedséggel a hatalmas raktárban. Akik akkor ellenezték a rákodólapcs módszer bevezetését, azóta hívéül szegődtek. Az elismerés szépséghibája, hogy jóval a bevezetés után, született meg. Tavaly szorgalmazták először a Somogy megyei Útépítő Vállalatnál a cementstabilizációs útépítés alkalmazását Kézzel-lábbal hadakoztak ellene a vállalatnál. Részben igazuk volt, mert bevezetésének nem volt meg néhány föltétele. Sokkal nagyobb volt azonban az újtól való félelem. Addig-addig halasztották a határidőket, hogy csak az év második felében jutottak el tapasztalatcserére az ország más vidékére. Természetes, hogy ezek után már nem sok út épülhetett a megyében ezzel a módszerrel. Hogy miért gördítenek akadályt új módszerek bevezetése elé? Csak néhány okot sorolnék fel a sek közül. Olykor a tájékozatlanság, máskor a kellő képzettség, tudás hánya, az ellenkezés alapja. A szűklátókörűség, a kényelmesség, a régihez való ragaszkodás is szerepet játszik Az Épületszakipari Vállalatnál sok helyen tapasztalható a megszokott módszerhez való csökönyös ragaszkodás. S ami a szakszervezetnek és a pártszervezetnek és munkát ad: elméletet kovácsoltak a hozzá nem értő, a beosztásukhoz azonban ragaszkodó csoportvezetők, munkák- sok: — így volt ez tavaly is, miért nem jó most! em lehet belenyugodna az ilyen kerékkötő nézet terjesztésébe, hiszien tavaly sem volt jó, hogy szabvány, technológia nélkül termeltek, akkor legföljebb elnézték. A maradiak azt az oldalát nem vizsgálták a kérdésnek, milyen kárt okoz a vállai latnak az akadékoskodásuk* mennyi pénzt dobnak ki az ablakon. Számtalan példát lehetne sorolni az újítások bevezetését gátló körülmények közüL Mennyi hasznos energiát, okos ötletet, tudást lehetne hasznosítani, ha mindenhol zöld utat adnának az ésszerűbb, olcsóbb és jobb módszereket kidolgozóknak. A múltkor azt mondta nekem egy újító: — Nagyon örülök, hogy elismerik a munkámat, azt azonban nem tudom elfeledni* hogy mindenki legyintett, amikor neki kezdtem! Utólag könnyű okosnak lern ni. Az igazi segítség az, amikor azonnal fölismerik egv- egy javaslat, módszer, újítás hasznát, s szíwel-lélekkel harcolnak érte. A harmadik ötéves terv idején, a gazdasági élet új mechanizmusának bevezetésével sokkal jobban kibontakozhat a dolgozók alkotókészsége. Az új iránti fogékonyság szerepe jelentősen megnő. A rna- radiság elleni harc, a jó módszerek gyors bevezetése érdeke lesz minden vállalatnak, hiszen nem a mutatók teljesítésén mérik a tevékenységet, hanem a nyereségen. IKK inden szinten erótelie- 1 sebben kell fölvenni a harcot a maradiság ellen még 1968 január elseje előtt. Lajos Géza tovább? Az tudja legjobban összefogni a gyerekeket. De eddig még nem sikerült ez. Persze ez nem jelenti, hogy most ne sikerülhetne. — Mi a siker titka? — Olyan gyerekek vállalják a vezetést, akik szeretik, és szívvel csinálják. Főképp, ahol annyi fiatal van — mondja Gergely István. — De ahhoz az kell, hogy mi is akarjunk valamit tenni — folytatja Csörsz Orsolya —, mert ha mindenki csinálni akar valamit, akkor az megy is. De akkor ne úgy kezdjük el, mint a brigádszervezést. Mert most csak névleg vannak meg itt a szalagon a brigádok. Kétszer benn voltunk társadalmi munkában, azóta nincs semmi. Még brigádgyűlést sem tartottunk. — Szólt ezért valaki a brigádból? — Nem. Az útkeresés mindig sok nehézséggel jár. Ez a száz fiatal azonban keresi, kutatja, hogyan lehetne jobban. Hogyan lépjenek tovább? S ha keresik, s őszintén akarják, amit elhatároztak, biztosan meg is teszik. Kérem Imre ITATÁSOS MAKADÁMBURKOLAT Iharosberényben a Táncsics Mihály utcát 410 méter hosszúságban itatásos makadámburkoiattal látják el. A szűk utcában fedett csatornarendszert készítenek, így egy árokszélességet nyernek. Képünkön: Előkészítik a betongyűrűket. AHOL SOK A GOND — AZ EMBER SOKSZOR NEM TUDJA, hogy mit csináljon. — Baj van? — Baj... Nem éppen. Nem is tudom, minek lehetne nevezni. Egy pillanat! — Kúti László főagronómus a kombáj- noshoz fordul. — Hát akkor menjenek, amíg az idő engedi, csinálják. Az iroda előtt álló kombájn elindul, nyomóban a két asz- szony, Rózsa Józsefné és Takács Józsefné elkerekezik. Az árokpart szélén állnak a község vezetői, Péter Lajos tsz- elnök, Barczi Sándor tanácselnök és Frankó László, a járási mezőgazdasági osztály munkatársa. Nem mondják, de látni rajtuk, hogy a gyors átszervezés utáni izgalom még i bennük vibrál. — Éppen most érkezett meg a kombájn Somogysámsomból bíbort csépelni. Nem sok van, meglesznek vele egykettőre. Csakhogy elindultak ... — Rossz volt a gép? — A! — tagadólag legyint. — Ahogy megláttam, hogy ideért, ezt a fél utcasort végigrohantam, hogy találjak két embert, aki kimegy segíteni. — A főagronómus a házakra mutat, aztán fáradtan leejti kezét. — Senki sem volt... — Kinn vannak, kapálnak. Már aki itthon van. — Mert nálunk nemigen van olyan, család, ahonnan ne járnának el máshová. A raktártól hívtam el ezt a két asszonyt. De kell keresni még kettőt, mert ezeknek dolguk van otthon is este, biztosan nem lesznek ott végig. — Nehéz, na! Nehéz... — Persze nem is lehet csodálni! Itt úgy el volt rontva minden, hogy... Ajaj .. Mit mondjak? Tavaly szeptemberben már nem volt takarmány! Mindannyian új vezetők vagyunk. — Az tény, hogy most másképp megy a munka, szebb a határ. Éppen a napokban mondta az egyik ember «Tudja, gazdász kartárs, csak elnéztem. A közös kukorica szebb, mint a háztáji. Nem volt még ilyen ...« — A szervezési problémák tették tönkre ezt a gazdaságot. Mert eladósodás nincs. Sőt az is baj, hogy rettenetesen hiányzanak a saját gépek. Több mint ezer hold a szántó, és 3,8 traktoregység van! — De milyenek azok is! Ott van az a -pufogó«, átszereltük gumikerekűre, mert szükség van rá. Aztán — tessék, éppen itt jön. Erre a Beloruszra negyvenötezer forintot költöttünk. Sétálgat. Rossz. — A gépállomásról éppen most várjuk a főagronómust. Kellenek a gépek a szalmalehúzáshoz, a tarlószántáshoz. AZ ARATASRA terelődik A SZŐ. A rendrevágó alig megindult, eltörött a főtengelye. Azóta úgy dolgoznak, hogy hol egyik, hol másik gazdaság segíti ki őket. — Most Somogy szentpál ról volt itt néhány napig, meg Horvátkútról a múlt vasárnap. — A gabonabetakarításnál jelenleg egy kombájn dolgozik, szerencsére ez jól megy. Tsz-tagok ülnek rajta: Mór János, Dornok Béla. Szorgalmasak. Ügy szervezték meg a munkát, hogy egyikük mindig el is szállítja a szemet. Hiába, kevés az ember. Az árpa lefogyott, rendben van hatvan hold búza. Szeretnék, ha a másik kombájn végezve a bíborral, segítené ezt fölszedni. S akkor jó két nap alatt végeznének. — Az ember szüntelenül tö- ■ ri a fejét, hogy mit csináljon. — Közben a kézi aratás is megindul. Elég jól sikerült megszervezni, hetvenöt-nyolcvan kaszást hoztunk össze a faluban. — No, igen. Ez az, amit az előbb mondtam. Ha az egészet tekintjük, sok mindenben javult a helyzet. Persze nagy baj, hogy nem tudunk fizetni. Az a hat forint előleg jóformán kell az SZTK-ra. Mégis azért nyugodtabb a hangulat. — Igen. Mert az sem vitás, hogy jó szóval nagyon sok mindent el lehet érni. — Valahogy tényleg úgy van, hogy minden csoportban akadnak néhányan, akik húzzák, viszik a többit is. Akik esetleg elkeserednek, tétováznak. Ott van például Bencze Gyuláné. Talán a legagilisabb az asszonyok között. Ha valami nehézség adódik, nem lehet úgy szólni neki, hogy ne segítsen. Aztán Pintér Laci, Horváth István, Mihálovics Ferenc, Rákóczi János, Ágoston János, Szalai Ferenc. Szóval vannak azért jó páran ... — És az öreg Pintér bácsi? Kinn van most is. Sarkalja a táblákat, vágja a széleket. Biztos vágyóik benne, hogy amíg el nem végez, nem jön haza. Pedig nem is tag. De ha hívja az ember bármi munkára — már amit el tud végezni —, mindig jön. — Ezért bízik az ember, bízunk valamennyien. Nem do- logtalan falu ez! Csak sok mindéi el volt rontva, és helyrehozni a rosszat, kialakítani valami jobbat nem megy könnyen. És nem megy segítség nélküL Asszonyok ballagnak hazafelé, fogat kocog az úton. A bakon a hatvanöt esztendős Kovács János. Kettő kivételével valamennyi fogatos ilyen idős. A fiatalok nagyon hiányoznak. — Biztos vagyok benne, ha csak egy kicsit is jobbra fordul a helyzetünk, többet tudunk fizetni, csak az elsőnek kell hazatéVni. Jönni fog utána a többi is. EZEN AZ ESTI BESZÉLGETÉSEN a csákányiaknak még sok gondja-baja szóba került. A tervek is, amelyeket az új vezetők szövögetnek a gazdálkodás megjavítására. Mert tudják, hogy elsősorban a saját erejüktől függ, hogyan juthatnak ki a hullámvölgyből. De szükségük van a segítségre is. Törekednek, igyekeznek; a felelősség indította nyugtalanság a holnapért benne volt minden mondatukban. De a jó szándék, az akarat néha így is kudarcba fullad. Mikor odaértem, akkor indult ki a másik faluból jött kombájn bíbort csépelni. De alig indult el, elszakadt az ékszíj, és csak másnap cserélhetik ki. Ismét egy nap késés. Újabb rettegés: csak ne essen az eső ... Másutt is feszült izgalom kíséri a mezei munkát, hát még ebben a községben, ahol amúgy is annyi a gond, annyi a helyrehozni-, kijavítanivaló... Vörös Márt* Esti beszélgetés Csákányban j i
